 Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.
|
|
|
 Közeledik a lefekvés, ám ahelyett, hogy már én is az ágyat nyomnám, arra várva, hogy jöjjön az álom manó, vagy valami ilyesmi, ahelyett éppen Karahval lopózok az egyre csak üresedő folyosón. A szívem a torkomban dobog és a hányinger kerülget, de bátor leszek mert nem akarom, hogy a nálam két évvel fiatalabb lány kinevessen. Pedig simán kinevethetne, mert én biztosan jobban félek, mint ő. Nem akarok lebukni, nem akarok büntetést kapni, én jó lány vagyok, akiben van egy kis huncutság. Ha minden igaz, akkor ez a huncutság most meg is fog mutatkozni.
A nagyteremben ismerkedtem össze a Rellonos lánnyal, aki bár fiatalabb volt mint én, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy lenne közöttünk korkülönbség. Össze is haverkodtunk hamar és hát nem volt rest azon nyomban belevinni engem egy kis rosszalkodásba. Így kerültünk hát ide.
Megbeszéltük, hogy a könyvtár előtt találkozunk, és onnan megyünk majd a Vígadófreskó folyosójára, hogy a festmény mellé pingáljunk mi is valamit, csak úgy karácsony alkalmából. Nem ez volt az első ilyen élményem, mert anno Luca is belerángatott valami ilyesmibe, úgyhogy már felkészült voltam. Annyira, hogy feketét húztam és hoztam magammal a megmaradt festékeket. Volt közöttünk arany, ezüst, kék zöld és szivárványszínű is, sőt, majdnem biztos voltam benne, hogy a színváltósból is maradt még egy kicsi.
- Te nem félsz?
Kérdem tőle, miközben végigosonunk a folyosón. Nem akarok hangoskodni, bár úgyis mindegy lesz, mert a folyosó ahová készülünk mindig hangos, remélhetőleg ezért nem fog feltűnni, hogy mi is ott vagyunk. Ha meg igen, akkor majd játszunk nindzsásat, bújócskázni úgy is szeretek. A büntetés meg, hát, maradjunk annyiban, hogy nem fogunk lebukni és akkor minden rendben lesz.
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
|
Írta: 2015. december 22. 23:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556229#post556229][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.12.22. 23:41[/b][/url] Közeledik a lefekvés, ám ahelyett, hogy már én is az ágyat nyomnám, arra várva, hogy jöjjön az álom manó, vagy valami ilyesmi, ahelyett éppen Karahval lopózok az egyre csak üresedő folyosón. A szívem a torkomban dobog és a hányinger kerülget, de bátor leszek mert nem akarom, hogy a nálam két évvel fiatalabb lány kinevessen. Pedig simán kinevethetne, mert én biztosan jobban félek, mint ő. Nem akarok lebukni, nem akarok büntetést kapni, én jó lány vagyok, akiben van egy kis huncutság. Ha minden igaz, akkor ez a huncutság most meg is fog mutatkozni.
A nagyteremben ismerkedtem össze a Rellonos lánnyal, aki bár fiatalabb volt mint én, de egyáltalán nem látszott rajta, hogy lenne közöttünk korkülönbség. Össze is haverkodtunk hamar és hát nem volt rest azon nyomban belevinni engem egy kis rosszalkodásba. Így kerültünk hát ide.
Megbeszéltük, hogy a könyvtár előtt találkozunk, és onnan megyünk majd a Vígadófreskó folyosójára, hogy a festmény mellé pingáljunk mi is valamit, csak úgy karácsony alkalmából. Nem ez volt az első ilyen élményem, mert anno Luca is belerángatott valami ilyesmibe, úgyhogy már felkészült voltam. Annyira, hogy feketét húztam és hoztam magammal a megmaradt festékeket. Volt közöttünk arany, ezüst, kék zöld és szivárványszínű is, sőt, majdnem biztos voltam benne, hogy a színváltósból is maradt még egy kicsi.
- Te nem félsz?
Kérdem tőle, miközben végigosonunk a folyosón. Nem akarok hangoskodni, bár úgyis mindegy lesz, mert a folyosó ahová készülünk mindig hangos, remélhetőleg ezért nem fog feltűnni, hogy mi is ott vagyunk. Ha meg igen, akkor majd játszunk nindzsásat, bújócskázni úgy is szeretek. A büntetés meg, hát, maradjunk annyiban, hogy nem fogunk lebukni és akkor minden rendben lesz.
|
|
|
|
Karah Viviana Blomqvist
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. december 23. 00:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556239#post556239][b]Karah Viviana Blomqvist - 2015.12.23. 00:01[/b][/url] LottiMár rég besötétedett, az ágyat kellett volna nyomnom, de ehelyett, újdonsült barátnőmmel, Lottival (akivel a Nagyteremben ismerkedtem össze) osontam végig a folyosón nindzsának öltözve. Nem biztos, hogy ez volt életem legjobban átgondolt terve, de nagyon élveztem. Amikor megismerkedtünk, rögtön előjött belőlem a rellonos, aki partnert talál terveihez. Sikerült is belerángatnom egy kis művészkedős programba. Mi nem vandálkodunk, mi művészit alkotunk, mely segíti a világot. Természetesen... A könyvtárnál találkoztunk, ahonnan az örökké hangos folyosóra mentünk, hátha ott nem vesznek észre a hangzavarban. Nagy táskával a hátunkon igyekeztünk a folyosó felé. Én zöld, ezüst, arany, bronz, rózsaszín és még jó néhány változatos színt, hoztam magammal, hogy legyen mivel fújkálni. Reméltem, hogy vagy ő vagy én hozott színváltósat, mert anélkül nem lehet dolgozni. - Egy kicsit, de úgysem kapnak el - vigyorogtam rá és haladtam tovább. - De mit alkotunk? Van valami ötleted? - suttogva mondtam, nehogy valaki észrevegyen minket, mert az elég kínos lenne, ha még csak nem is festegettünk volna semmit, de már elkaptak volna minket. - Mondjuk egy unikornist és egy sárkányt? - rajztehetségem elég korlátolt, de címerállatokban igazán jó voltam. - Legalább valami utaljon ránk is - vigyorogtam rá a sötétben. Hamarosan elérkeztünk a bűntett helyszínére. Pont olyan nagy hangzavar volt, mint amilyenre számítottam. Kétlem, hogy észrevennének minket, hacsak a festmények be nem köpnek minket, de ennyire ne szaladjunk előre.
|
|
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
|
Írta: 2015. december 23. 01:11
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556244#post556244][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.12.23. 01:11[/b][/url]
- Biztos vagy benne?
Kérdeztem egy halvány félelemmel a hangomban. Nem voltam túl jó a rosszalkodásban, a fránya lelkiismeretem mindig utolért, de mivel én voltam az idősebb igyekeztem nagyon de nagyon bátor lenni, bár azt hiszem, hogy egy Rellonossal soha nem fogok tudni vetekedni, már ami a vakmerőséget illeti. Megpróbáltam magamnak bemagyarázni, hogy annyira nagyon rosszat nem csinálunk és, hogy már korábban is csináltunk ilyet, a kezem meg-meg remegett, ahogy lecsúsztattam a vállamról a táskát, hogy a kezembe szorongatva vigyem tovább.
- Nem igazán gondoltam végig, tudod, ahogy alakul.
Nem voltam valami művészi alkat, nálam a rajz kimerült a pálcikaemberben és a házikóban, többet senki nem várjon ám tőlem. Ezért lepődtem meg, amikor Karahban felmerült a sárkány és az unikornis ötlete. Szinte azonnal le fogunk bukni, legalábbis tudni fogják, hogy a rendbontók melyik házból valók, hacsaaaak, ez nem egy agyafúrt terv és igazából egy Eridonos és egy Levitás rosszalkodott, csak a másik két házat akarták befeketíteni.
- Nem tudok rajzolni, de megpróbálhatom végül is.
Megvonom a vállamat, ahogy beérünk a folyosóra kicsit le is higgadok és ledobom az üres fal elé a táskát. Kicsit hátrébb lépek, hogy megszemlélhessem az alkalmi vásznat. Csúú, ez nagyon de nagyon király lesz, mondjuk, nem annak akinek majd el kell tüntetnie, de mi tuti, hogy jót fogunk szórakozni.
- Na jó, nekem jó lesz a bal oldal, megpróbálok valamit ide...szerinted rajzolhatom ezüsttel az unikornist? Csillogóssal?
Amint kimondom a kérdést, már veszem is elő a fújós festéket és elgondolkodva rázogatom, közben nem törődve azzal, hogy a portréalakok minket figyelnek és ahogy rájönnek mire készülünk rögtön hatalmas kiabálásba kezdenek.
|
|
|
|
Karah Viviana Blomqvist
Nyugodjék békében!
offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
|
|
Írta: 2015. december 23. 01:33
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=556245#post556245][b]Karah Viviana Blomqvist - 2015.12.23. 01:33[/b][/url] Lotti - Ha már eljöttünk idáig, akkor már csináljuk végig nem igaz - vigyorogtam rá és nekiálltam eltervezni a műremeket és helyét. Előre léptem és a fallal néztem farkasszemet. A portrék érdeklődve figyelték mit csinálunk és (ahogy számítottam rá) amint rájöttek mit tervezünk nagy kiabálásba kezdtek. Odafordultam és lepisszegtem őket. Még néhányan kiabáltak, de azokhoz hozzávágtam egy-egy üres dobozt, amit véletlenül hoztam magammal. Néma csend lett. - Így máris jobb nem? - kérdeztem vigyorogva. - Hidd el én sem rajzolok valami gyönyörűen - vigyorodtam el. - Álljunk neki még mielőtt valaki megtalál minket. Éreztem, hogy nagyon jól fogunk szórakozni és neki is álltam a festék felrázásának. Még rázogattam egy kicsit aztán neki láttam a munkálatoknak. Amikor kifogyott egy, akkor azt hozzávágtam egy üvöltöző festményhez. Nem szerettem hangzavarban dolgozni. Meg azért az sem lenne jó, ha a bugyuta portrék idehívnák az összes tanárt és prefektust. Szívesebben úsznám meg büntetés nélkül. - Szerintem csillogóssal, jóval menőbb - mosolyodtam el. Én is nyomtam egy kis csillámot a sárkányomra. Zöldet és egy kis színváltós festéket is a pikkelyekre, hogy még jobban nézzen ki. Még eldolgozgattam vele egy ideig. Néha megálltam, hátrébb léptem és megszemléltem művemet, majd folytattam a munkát. - Mit gondolsz? Eddig milyen? - kérdeztem Lottit, hátha ad valami kis segítséget min tudnék még javítani. - Szerinted fújjon lángot? - kérdeztem és kissé elfordítottam a fejem. - Úgy jóval vagányabb lenne. Kicsit még dolgozgattam a pikkelyekkel. Már kezdtem sietni, nehogy a végén tényleg elkapjanak és nekünk kelljen lesikálni a falról a mesterművünket. - Siess kicsit, nehogy már itt a végén kapjanak el - gyorsan összeszedtem a szétdobált flakonokat. Még kicsit tökéletesítettem a sárkányt. - Mi legyen a lángokkal? - kérdeztem. Arra azért még csak lesz egy kis időm.
|
|
|
|
|
Csornay Kíra Lotti
INAKTÍV
Ł o T t i C s E k .*
offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 1542
|
|
Írta: 2015. december 27. 12:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=557931#post557931][b]Csornay Kíra Lotti - 2015.12.27. 12:47[/b][/url] Kellemetlen volt, hogy elsős létére bátrabb volt, mint én, de hát Rellonos, mit kell ezen csodálkozni? Én ízig vérig Navines voltam, akit legtöbbször csak belerángattak a bajba. Na nem mintha nem élveztem volna, mert a pulzusom az egekben volt, csak úgy kapkodtam a levegőt, a gyomrom pedig remegett. Ilyesmit csak hullámvasutazás előtt érez az ember, úgyhogy jó esély volt adrenalin túltengésem már a rosszalkodástól is. Hát ez van.
- Okéééé, okéééé megpróbálok sietni.
Gyorsan felkaptam a csillogós fehér festéket és míg felráztam gyorsan elgondolkodtam, hogy is rajzoljak le egy unikornist. Ajaj, hogy néz ki az unikornis? Nagyon zavarba jöttem a gondolattól, mert az izgalomtól és a festmények kiabálásától csak még kevésbé tudtam koncentrálni. Karah persze ügyesen elhallgattatta őket, amin meg sem kellene lepődnöm. Így amíg csend volt, gyorsan nekikezdtem a fújásnak. Megrajzoltam a fejét, a nyakát a lábát, de sajnos az utolsóra már elfogyott a fehér.
- Ajaj, azt hiszem, ez háromlábú unikornis lesz.
Nem is én lennék, még rosszalkodni sem tudok rendesen. Szomorúan megvontam a vállamat és inkább a pajtás rajta felé pillantottam. Az övé tök jó lett, sőt, belegondolva sokkal jobb mint az enyém. Jó sárgához méltóan ennek tökre örültem, még tapsikoltam is.
- Tök jól néz ki, fújjon lángokat, mondjuk a portrék felé, az tök menő lenne.
Bólogattam hevesen és már adtam is a kezébe a piros festéket, biztos ami biztos, hogy haladjunk vele, közben rájöttem, hogy hogyan is tudnám eltakarni az én hibámat. Fogtam a pink festéket és hatalmas lófarkat rajzoltam az unikornisomnak, ami beterítette a negyedik, vagyis hiányzó lábát, így nem volt annyira feltűnő a bénázásom. Aztán rajzoltam neki még szarvat is, majd hátrébb lépve megszemléltem a mesterművet.
- Ehh, az enyém elég béna lett, de a tiéd nagyon jól néz ki.
Ide-oda járt a tekintetem a két mestermű között. Karah sárkánya tényleg nagyon pöpec lett, az én unikornisom viszont bandzsa volt és inkább hasonlított egy kifestett bányalóra, de legalább ha valaki ránéz majd jót röhög rajta.
|
|
|
|
