36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 25. 23:07 | Link

R e n é e

Na, hát nem is lesz olyan rossz helyen itt az iskolában. Nem mintha annyira kételkedett volna benne, de legalább felvették. Igaz, csak harmadikos lehet, de azt megszokja majd, igazából bármihez tud majd alkalmazkodni, csak kicsit meg kell emberelnie magát. Bár még mindig furán néznek rá, mert a bal szeme alatt szexi monokli virít. Már sárgul, kezd felszívódni, de nem tehet róla, hogy így érkezett meg az iskolába. Nem az ő hibája, és ezt valószínűleg senki nem fogja elhinni neki, szóval nem is bizonygatja.
Inkább felfedez, nyugodtan pattogtatja kedvenc kosárlabdáját végig az iskola folyosóin. A festmények mindenhol jelen vannak, figyelik, ő pedig elbeszélget párral, főleg a vigadó freskóknál. Olyan jó kedélyű társaság, hogy átragad rá a mulatós hangulat, az egyik festmény előtt meg is áll táncolni kicsit, majd nevetgélve halad tovább. Hamar leesik neki, hogy nem szabad ám itt megállni, mert elég egy óvatlan légvétel és megszédül a levegő bor-koncentrációjáról. Ami szokatlanul magas, mégsem nyit ablakot, elvan ő vele, még élvezi is, úgy hozzáad a hangulathoz.
Az egyik festmény szereplője kifejezetten érdeklődik iránta, szóval megáll beszélgetni. Ő pedig szokásosan viselkedik, kedves, érdeklődő, addig fogja a labdáját a karjával az oldalához támasztja. A portrét is igen hamar sikerül behálózni és bormámoros, szent meggyőződése, hogy Reynek portrénak kéne lennie itt, a falon, hogy velük szórakozhasson. Persze óvatosan és tapintatosan utasítja vissza az ajánlatot, mert jó neki a valóságban.
És igen, bármeddig elbeszélgetne portrékkal is, mert imádja a társaságot, szüksége van rá. Viszont nem azért jött, hogy egy folyosón leragadjon. Az ütemes, jellegzetes hangú csattanások ismét megtöltik a kastélyt, hiszen labdáját pattogtatva, szabad kezét zsebre rakva sétálgat tovább, gyanútlanul.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 26. 03:26 | Link

Reeey. *__*

Fut, fut, fut, folyosósarok, csúszós kő, spárga, fájdalmas visítás. Renée a szokásos hévvel és elővigyázatossággal közlekedik végig a kastélyon. Igazából már nem lepődik meg azon, hogy kb napi szinten mutat be ilyesfajta mutatványokat, társai nagy-nagy örömére. Most is körberöhögi 2-3 felsőbb éves, de annyira nem zavarja, inkább velük kacag ő is. Mondjuk az annyira nem nevetni való, hogy a késeinek tokja beleállt a bal oldalába, mikor eldőlt a földön, mint egy zsák krumpli. Az úgy elég érzékenyen érintette szegényt.
Miután összeszedte magát az aljzatról - egy nagyon kedves Navinés mestertanonc lány segített összelegózni őt - tovább bandukol a kastélyban, ezúttal kicsivel kevesebb kilométer per órával. Nincs éppen semmi fontos dolga, így kedvére randalírozhat a folyosókon. Nem tudja hova akar menni, csak menni szeretne, nincs más vágya. Hajtja a vére.
Réges-rég hallott, de ismerős hangra lesz figyelmes rövid bóklászás után. Épp most fordult meg a fejében, hogy visszamegy a konyhába, táncol egy kicsit a manókkal, majd eszik velük valamit, mikor a fülébe jut a zaj. Ütemes pattogás a kőlapon. Ismeri a hang kiadóját. Már csak azt kellene megkeresni, akinél a játékszer van, és elszórakozni vele. Hátraarc, másik irány. Villámgyorsan szedi apró lábait a járólapon, befordul a következő sarkon, és ott is van nem sokkal előtte az, aki a labdát birtokolja. Satuféket nyom, hogy lehetőleg ne a szemközti falon végezze matricaként, majd teljes sebességgel nekilódul szegény gyanútlan háztársának.
- Én iiiiiis! - sikoltja rá vágyálmát szerencsétlen fiúra, majd hátulról előkerül annak hónalja alól, és ha nem vigyáz Rey, könnyen elvehetik tőle a kosárlabdáját.
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 26. 13:13 | Link

R e n é e *_*

Ő tök nyugodt, ártatlan, tökéletes célpontja Renée ámokfutásának és hamar meg is hallja maga mögött az apró talpak halk kopogását, de nyugodtan sétál tovább. A sikoly már jobban meghatja, így végleg félreértelmezhetetlen. Őt akarják, illetve a labdáját, ami azért kicsit elkeserítő tény, mert Rey jobban szeretné, ha ő lenne a sikoly tárgya. Belül sóhajt egy aprócskát, elfogadja, hogy a kosárnak hatalma van, hiszen a labdával van a legtartósabb kapcsolata, biztos tud valamit.
Meglepődik, amikor hirtelen egy buksi bukkan fel karja alatt, széles vigyor ül ki az ajkaira. Viszont nem tehet róla, a kosaras refelexeit nem tudja kikapcsolni. Amikor látja a labdájáért nyúló kacsót, máris kihasználja a nem túl elhanyagolható magasságkülönbséget, hogy magasabbra pattintsa a labdát, majd a másik kezébe pattintsa át. Ellép egyet, a háta mögött vált ismét kezet, azzal pattogatja, nem akar felvágni, csak imád játszani.
- Szeretnél te is játszani? - Kérdezi a lányt vigyorogva, miközben felé fordul, majd nyugodtan pattogtatja maga mellett tovább a narancs csodát, ami annyira elrabolta a szívét. Amúgy csak angolul tud, a magyar még nem kicsit magas neki, de reméli, hogy roppant szexi, brit akcentusát is megértik majd mindenfelé.
- Gyere, dolgozz meg érte kicsit, vedd el! - Ül ki cinkos mosoly az ajkaira, ahogy kicsit behajlítja térdeit, hogy könnyen és gyorsan mozdulhasson. Nem, nem lesz gonosz a lánykával, ha megpróbálja elvenni tőle a labdát játszik vele kicsit, de nem vág fel a trükkökkel, nem a lenyűgözés a célja végül. Annyira nem magamutogató ripacs, a végén úgyis odatartja a lány elé a labdát, elvigyorodik. Mielőtt még azonban az eridonos lányka karjai közé kerülhetne, a háta mögé rejti, előrébb hajol kicsit.
- Egy pusziért cserébe, naaa? - Ajánlja fel végül, mert oké, a magamutogatásról lemondott, de a szeretgetésről... az azért nehezebb lesz.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 27. 03:26 | Link

Reeey. *__*

Rey villámgyorsan felfedezi a partizánakcióra készülő Renée-t, ami lássuk be, ilyen hangeffektek mellett nem túl nehéz feladat. Az teljesen bizonyos, hogy a kislány soha életében nem fog tudni olyan helyen olyan munkát végezni, ahol csendben kell maradni. Túl hangos hozzá. Túl argentin.
Egy macska ügyességével bújik be háztársának karja alá, majd már lendülne a labdáért, mikor Rey hirtelen eltünteti előle a gömbölyű sportszert, ő meg majdnem orra esik, mert nem számított erre a váratlan helyváltoztatásra. Egyetlen másodpercre megenged magának egy bosszús pillantást, aztán visszaköltözik az arcára az elszántság és a vidámság. Most veszi csak észre, hogy a fiú mennyivel magasabb nála, eddig fel sem tűnt neki, hogy már megint egy égaljafestővel van dolga. Serényen bólogat a játékos kérdésre, naná hogy szeretne, eleve azért kereste meg, hogy játszanak kicsit. A felhívásra csak még elszántabban néz, mint eddig, majd lendül, hogy kivegye a másik kezéből a labdát, de az villámgyorsan eltűnik a szeme elől.
- Heeeeeej! - szól rá kicsit hangosabban Reyre, hogy ne legyen vele ennyire kíméletlen. Kicsi és még lány is, kér egy pici respektet. Közben ahelyett, hogy bosszús lenne, csak kacarászva rohangál és ugrál a fiú körül, minden erejét beveti, hogy megszerezze a sportszert. Természetesen teljesen esélytelen, hogy ez sikerüljön neki, így egy idő után kifulladva áll meg háztársa előtt. Úgy tűnik a fiú ismeri a könyörületet, mert végül elé tartja a labdát. Már venné magához, mint győzelmi trófeát, mikor ismét elszublimál az orra elől, ő meg csak értetlenül pislog Reyre.
- Na jó - vált át angolra és adja be a derekát. Nem kell túl sokat győzködni a dologról, szívesen oszt puszit. A hova a nem mindegy nála. Jó néhány országban szokás nem pont az arcra, hanem a szájra adni a puszit, Renée is ezt követi - jó, leszokóban van már róla - így ha Rey nincs erre teljesen felkészülve, akkor kap egy meglepetéscsókot a szájára. Töki pedig kíméletlenül ki fogja használni a helyzeti előnyt, és kiveszi a kezéből a labdát...
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 27. 17:59 | Link

R e n é e *__*

Megkapja a bosszús pillantását, ami egészen hippi-szívéig hatol és letör belőle egy darabot. Azonban edzett majdnem-férfi lévén nem akad fenn a dolgon és nem is hagyja, hogy kedvét szegje. Nem gonosz ő, csak imád játszani, szóval szórakozik kicsit a lánnyal. Úgyis odaadja neki mindenképpen, de nem baj, ha Renée szaladgál érte egy kicsit, legalább jól szórakoznak közben - legalábbis Rey abszolút erre számol.
A hangos héééj-re csak még szélesebben vigyorog, nem vág fel még mindig, csak játszik kicsit. Azt sem sokáig, mert Renée úgy pörög, mint egy túlhúzott búgócsiga, így hamar ki is fárad. Ő neki pedig azonnal megesik a szíve a kislányon.
- Nagyon ügyes voltál! - Dicséri meg végül, mert tényleg nem sokon múlott, hogy el tudta tőle cselezni a labdát. Valószínűleg, ha a lányka magasabb lenne kicsit, akkor ki tudta volna játszani Rey-t. Ő viszont tudta az előnyét és ki is használta. Fájdalomdíjként pedig a labdát nyújtja, de eszébe jut egy igazán jó ötlet, hogy még ebből is ő jöjjön ki jól. Legalábbis meg legyen szeretgetve kicsit, mert ez fontos része ám a napi rutinjának és puszit kér.
Látja az értetlen pislogást, és el kell nevetnie magát a reakción, Renée annyira édes, hogy már most az ujja köré csavarta őt. Még jó, hogy nem tud róla egyelőre, mert valószínűleg már rég nagyon csúnyán kihasználta volna.
Amikor azonban rábólint a puszis ötletre, Rey szíve repes, bár ő csak egy szolid arcra puszit várt, a szája is tökéletesen megfelelt. És ebben a pillanatban válik tökéletesen egyértelművé, mekkora hatalma van a lánykának felette. Hiszen ebben a pillanatban, hogy megszeretgeti (még ha ez nem is tart tovább egy puszinál), Rey elolvad és odáig meg vissza van. Nem mintha amúgy ne lenne engedékeny, de már fel sem merül benne, hogy ne hagyja elvenni a labdát. Renée viheti, akár a tárcáját is odaadja, ha úgy kívánja, a meglepettség helyett elégedettség és meleg mosoly ül az arcán. Amúgy is, ha a kis főnix ennyire szerette volna a labdát, biztosan szeret játszani, ő pedig minden formában támogatja ezt... ó, de még mennyire!
- Szeretsz kosarazni? - Kérdi végül érdeklődve, mert amilyen kis pörgős a lány, biztos benne, hogy sportol valamit, vagy mozog, vagy valami. Tudja jól, milyen veszélyes, ha az ember nem vezeti le a feles energiáit.
- Amúgy Rey vagyok és örülök a találkozásnak. De ezt nem azért mondom, mert ilyenkor ezt szokás, vagy mert a britek belém nevelték, hanem mert tényleg örülök neki! - Magyarázza talán kicsit túl hosszadalmasan is, de annyi baj legyen. Ha csak annyit mondott volna, örül a találkozásnak, gyanús lett volna, hogy ő egy unalmas ember. De nem az, még mennyire nem, hiába próbál belőle az ég világon mindenki azt csinálni. Pontosan az ellenkezője történik vele, kiszámíthatatlan őrült lesz belőle, mert ő már csak így működik, fordítva van bekötve.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 28. 02:52 | Link

Reeey. *__*

Ha tudná, hogy mennyire Rey szívének közepéig hatolt egy kis bosszúsággal, azonnal visszaszívná azt a pillantást a helyére. Vagy lehet hogy elkezdene táncikálni a kezében a srác szívének letört darabkájával. Kedvtől függ. De a végén úgyis visszasimogatná a helyére az elkóborolt darabot, szándékosan nagyjából soha nem tudna gonosz lenni másokkal. Neki is megvan az a kis hippi része, mint a másiknak. Kellőképpen naiv és gyermeki még a kicsi.
Ostromlóakciói egyre-másra kudarcot mondanak, de ahelyett, hogy mérgelődne a dolgon, csak nevet. Eleve úgy vágott bele a játékba, hogy maximum úgy látott esélyt a nyerésre, ha felkúszik Rey nyakába, és onnan próbál bűvészkedni valamit. Aztán letett erről.
Már csak a buksisimit várná a dicséret mellé, de azt nem kap, ellenben puszit ad a fiúnak. Igazából csak akkor esik le neki, hogy nem biztos, hogy a megfelelő helyre nyomta az ajándékot, mikor már hozzáért Rey szájához. Ez az átka annak, ha az otthoni szokásokat egy másik országban is használod. Cseppet megijed, hogy mit fog vajon szólni a másik, hátrébb is húzódik, közben azért csak elveszi a másik kezéből a labdát. Végül is azért ment a harc eddig, most már nem fogja nem magához venni. De aztán látja, hogy sem harag, sem más negatív érzelem nem bukkan fel Rey arcán, így megkönnyebbül. Megenged magának egy apró sóhajt, majd lábujjhegyre áll és a fiú nyakába csimpaszkodik, mintha ezeréves ismerősök lennének. A labdát közben a földre tette, most épp a lábfejének támaszkodik a sportszer. Fogalma sincs mire fel jön a gesztus, egyszerűen ez olyan, mint a teniszben egy ki nem kényszerített hiba: teljesen indokolatlanul jön.
- Régen játszottam néha a többi gyerekkel. De soha nem voltam benne jó, túl kicsi vagyok hozzá - csacsogja, miután eleresztette háztársát és a kezébe kapta a labdát és elkezdte maga mellett pattintgatni. Amíg a földön kell vezetni az eszközt, addig nincs vele semmi problémája, pattogtatni, a lábai között átjátszani át tudja a játékszert - a gondok akkor kezdődnek, mikor fel kell dobni a palánkhoz. - A torna sokkal jobban bejött - pici demonstrálásként, még a labdával a kezében hátrahajol, hogy hídba ereszkedhessen, a sporteszközt elengedi a földön, két kezét a kőre teszi, majd óvatos, de határozott mozdulattal ellöki magát a lábával a talajtól, hogy ismét állásba érkezhessen. Nem fél tőle, hogy netán lekaratézza a srác arcát, magasan van, ő meg alacsonyan, és különben is hátrébb állt már az ölelése óta. Szélesen mosolyog a másikra, hiszen épp szerepel, és amúgy is jó kedve van.
- Renée, és én is örülök neked! - vigyorogja rá a nevét Reyre. Mókásnak találja, ahogy így körbemagyarázta neki az "örvendek a találkozásnak" frázist, eddig is érezte, hogy jóban lesznek, továbbra is határozottan él benne ez az érzés.
- Felveszel a nyakadba? Kíváncsi vagyok milyen lehet olyan magasan élni! - igazából nem várja meg az igenlő választ - mert totál biztos benne, hogy azt kap -, hanem villámgyorsan megkerüli Reyt, és két lépésből nekirugaszkodik a srác hátának. Egy majom ügyességével kúszik felfelé, miután megfogta a vállakat, már semmi baj nem lehet, onnan már csak pár mozdulat. Reméljük Rey tartja magát, mert ha nem, akkor elég nagyot borulhatnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. február 28. 16:24 | Link

R e n é e *_*

Nem, nincs ellenére a puszi, sőt, egy másik, sokkal inkább rózsaszín és idealista dimenzióba hoppanál tőle. De hála istennek nem ragad ott, visszatér, és vigyorog a lánykára. Hagyja, hogy elvegye a labdát, bár már amúgy is esélytelen, hogy ő bármiféle ellenállást tanúsítson. A kereszt a koporsóján, a pont az i-jén, a hab a tortáján, amikor még a nyakába is csimpaszkodnak, ő pedig felszabadultan nevetgélve ölel vissza finoman. Fél, hogy a végén még összetörné a kis lánykát, így óvatos vele, megsimizi a hátát is, aztán hagyja, hogy elengedje. Bár nem bánta volna, ha kap még, valljuk be, de nem baj, nem kell félteni, majd később kér még.
- Ugyan, az nem olyan nagy baj... csak kicsit nehezített módban játszol. - Nevetgél, hogy ne vegye el a lányka kedvét a sporttól. Tény, hogy nem hátrány ha az ember ülve nyaldossa a holdat, de még Rey sem annyira magas. Az már más kérdés, hogy még bőven növésben van, és még lehet igazi égi meszelő.
- Húha... - Mondja elkerekedett szemekkel, amikor a lány könnyedén lemegy hídba. - Én már ezen a ponton kettétörtem volna. - Jegyzi meg végül, pedig Renée még le sem rakta a kezeit. De aztán elrugaszkodik a lábaival, hogy újra álló helyzetbe tornázza magát. Rey pedig csillogó szemekkel bámul, bárgyú vigyor ül az arcán és még egy tapsot is megenged a lánynak, hogy lássa, tetszett neki.
- Minden oldalra így hajlasz, vagy csak hátrafelé? - Kérdi végül érdeklődve, mert ki tudja, lehet, hogy Renée egy élő joystick, ami minden irányban úgy hajlong, ahogy szeretne. És akkor még menőbb lenne a dolog, ő meg szívesen nézne bemutatót, hogy mennyire ügyes lányka is a háztársa.
- Renée, húha, de szép neved van. - Állapítja meg szélesen elmosolyodva, tényleg tetszik neki a lányka neve. És nem, nem mondja minden második embernek ezt, aki bemutatkozik neki, mert igenis van, ami nem tetszik neki különösebben, meg vannak olyan lenyűgöző dolgok, mint Renée. Nem csak a neve, a jelensége, ahogy pörög, ahogy közvetlen és aranyos, Rey pedig pillanatok alatt odáig meg vissza van érte.
Még mielőtt válaszolhatna a következő kérdésre, a lányka eltűnik a látóteréből. Jól sejti, igen lett volna a válasz, de megoldotta volna ő maga is. De ha már Renéenek mászókázni van kedve, ő akkor mászóka lesz. Kicsit behajlítja a térdét, hagyja, hogy a lány ügyesen elkapaszkodjon a nyakába.
- Na, jól kapaszkodj! - Mondja, miközben egyik kezével a lányka lábát fogja, ha mégis megindulna hátrafelé, akkor legyen mivel megfognia. Másikkal előtúrja zsebéből a pálcát, egy könnyű lebegtető bűbájjal varázsolja fel a kosárlabdát, majd hóna alá csapja.
- Mehetünk, hölgyem? - Kérdi vigyorogva, mielőtt még elindulva, hogy ne legyen meglepetés, hogy nem csak nyugodt ülőke lesz belőle.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. február 28. 23:59 | Link

Reeey. *__*

Ha olyan kedve lenne, megmondaná a fiúnak, hogy nem kell ám rá úgy vigyázni, mint valami hímes tojásra, van benne erő. Nem véletlenül lett terelő a kviddicscsapatban sem, meg hát évekig szerepelt előtte a cirkuszban is, szerzett magának kondíciót, meg annyi erő, hogy túlélje a világot, de legfőképpen saját magát.
- Remélem még növök pár centit! - csacsogja nagy vidáman, miközben a labdát egyik kezéből a másikba pattintja. Tényleg ebben áll minden reménye, nem szeretne ilyen picike maradni. Persze tisztában van vele, hogy a padlócirkáló létnek is megvannak a maga előnyei, de jobban örülne annak, ha össze tudna még szedni pár kóbor centimétert. Ő azért nem akarja ülő testhelyzetből nyalogatni a Holdacska alját.
- Pedig nem nehéz - kacagja már fejjel lefelé, majd visszalöki magát a normálisnak minősülő vertikális pozícióba. - Hát, azt hiszem oldalra is menne - egy cigánykerék jobbra, egy másik pedig balra. Igen, tényleg hajlik a 4 fő irányba. Joysticknak azért nem minősülhet, őt nem lehet csak úgy hajlítgatni a szélrózsa minden irányába, az fájna neki. Spárgába is lecsúszna talán, ha kilöknék alóla az egyik lábát, de azt inkább nem. Az előbb az nagyon fájt, mikor még idefelé jövet eltakart a folyosón és egyik lába itt volt, a másik meg ott. Miután érzése szerint teljesen a végére ért a tornászbemutatónak, végre újra függőlegesben van, és ha nincs is szemmagasságban, azért Rey arca felé pislog.
- Különleges neved van neked is, nem ismerek még senkit rajtad kívül, akit így hívnának - csak mosolyog és jókedvű, és nem is tűnik fel neki, hogy kvázi hipnotizálta a srácot. Pedig nem csinált semmi különlegeset, csak olyan... Renée, mint általában. Hát, ha lenne egy kicsi szeme az ilyen dolgokhoz, talán feltűnne neki a dolog.
Nem kellett gondolatolvasónak lennie ahhoz, hogy levágja Rey eddigi viselkedéséből, hogy a srác szíves örömest a nyakába veszi őt, aztán pedig mehetnek a végtelenbe és tovább! Még segítenek is neki, a kedvéért háztársa még a térdeit is behajlítja, hogy könnyebben felkapaszkodhasson a célig. Nincsen nehéz dolga, néhány pillanat múlva már a jól megérdemelt helyén ücsörög odafent a magasban. Kapaszkodni ugyan nem nagyon tud hova, így jobb híján Rey homlokára teszi két pracliját, és a srác fején fogódzkodik.
- A végtelenbe és tovább! - adja ki az utasítást, miközben egyik kezével előre mutat - amit valószínűleg a másik nem lát - és várja az indulást. Közben kiveszi Rey hóna alól a kosárlabdát, és a kezébe fogja. Most csak lábbal kapaszkodik, de semmi félelemérzet nincs benne, amúgy sem tériszonyos, de úgy is érzi, hogy megbízhat a fiúban.
- Szeretek veled lenni - jelenti ki néhány perc múlva a nagy semmiből. Kijelentése teljesen ártatlan, semmiféle hátsó gondolat nincs mögötte, egyszerűen csak a gyermek őszintesége jön elő belőle. Egyik kezével megsimogatja Rey haját, a másikban pedig továbbra is a megszerzett kosárlabdát szorongatja.
Hozzászólásai ebben a témában

Rey Averay
INAKTÍV


Sunshine ~
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 263
Írta: 2015. március 2. 23:01 | Link

R e n é e *___*

Amikor hallja a lány lelkes reményeit, elneveti magát. Nem azért, mert olyan vicces, hanem mert olyan lelkesen és édesen csacsog, hogy egyszerűen feldobja az amúgy is jó hangulatát. Igen-igen, még őt is jó kedvre lehet deríteni, még akkor is, ha már jó kedvében van. Nem egyszerű, ugye?
- Biztos szép nagyra nősz majd! - És igen, ez az a pont, amikor fantáziájának érdekes berkeiben megjelenik az idősebb, érettebb Renée képe. Nem tehet róla, vizuális típus a szentem. És mit ne mondjak, a fantáziáiban megjelenő Renée megfelelően, elbűvölően, szemet gyönyörködtetően magas. Szereti a magas lányokat, de az alacsonyakat is, szóval most sem kell félnie.
Maximum attól, hogy nem jön vissza a hídból, vagy így marad, esetleg Rey nézetei szerint kettétörik. Amikor látja, hogy oldalra is megy, csillogó szemekkel figyeli a lányt, milyen ügyes, még egy szolid tapsocskát is megenged magának.
- Nagyon ügyes vagy! Sokat volt alkalmad gyakorolni? - Kérdezi, bár neki egyértelmű, hogy igen, csak a körülményeire kíváncsi. Reméli, hogy Renée azért mesél neki. Na nem mintha olyan erőszakos lenne, csak érdekli a végtelenül aranyos lányka.
- Én ismerek, a bátyám is Rey, csak mellette Mark meg Xavier is. Ezt tőle kaptam. - Mutatja meg vigyorogva, már-már büszkén a szép kis monokli maradványait. Jó, utána kisírt magának egy gyógypuszit rá, biztos azért szép már. De azért ők mindig is egyedien mutatták ki az egymás iránti szeretetüket és törődésüket. Javarészt levezették a fölös feszültséget, egymáson, egymással, mindig máshogy, de Rey már biztosan megbolondult volna egy ponton a bátyja nélkül.
De mielőtt még ezen elmerenghetne, a lány máris a nyakában van, egy majomka ügyességével mászik fel a nyakába és ül oda. A homlokába kapaszkodik, ami mégiscsak jobb ötlet, mint a füle, díjazza is. Közben elveszi a kosárlabdát is, így már tudja fogni Renée mindkét szép, kecses lábikóját, így már biztosan nem hagyja el félúton. Amikor meghallja a felkiáltást, a vezényszót, már meg is indul, de előtte még egy pillanatra a levegőbe emeli öklét, hogy szuperhősnek tűnjön. A nyakában csüngő Renée méltó palástja lenne, de ülő helyzetben is megfelel neki egyelőre.
- Én is... nagyon szeretek veled lenni. De azért örülök, hogy szeretsz, különben rosszul viselnéd az időt, amit a nyakadon fogok lógni. - Vagy fordítva, de ez már olyan apró részlet, amibe nem megy bele. Vigyorog mellé szélesen, szóval már viszi is habkönnyű, de annál energikusabb és aranyosabb szeretetcsomagját. Pedig nem is vadászni indult, de mégis zsákmánnyal tér majd vissza, ő pedig egy abszolút sikeres napot tudhat maga mögött.
Hozzászólásai ebben a témában

Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2015. március 4. 03:26 | Link

Reeey. *__*

Kivát már kínvallatásoknak vetette alá, hogy ugye az apukájuk magas volt, és ugye neki is van még esélye nőni valamennyit. Ha valamit, hát ezt az egyetlen egy dolgot irigyli a nővérétől - természetesen azon kívül, hogy ő éveket tölthetett együtt az édesapjukkal. A magasságát. Ha a centimétereket kis edényekben lehetne termeszteni, Töki biztosan megpróbálkozna saját magasságot növeszteni.
Szélesen mosolyog arra, hogy Reynek ennyire tetszik a kis tornászbemutatója - a szája majdnem körbeéri a fejét. Először nem gondolta volna, hogy a fiú ilyen lelkesen fog majd reagálni a produkciójára, de kétségtelenül nagyon jól esik neki, hogy elismerik.
- Igen, eléggé. A szüleim cirkuszt vezetnek Argentínában, ott nőttem fel - magyarázza nagy lelkesen Reynek a szituációt. Attól függetlenül, hogy Ana és Alberto nem az igazi szülei, soha nem fémjelezte őket "nevelőszülők"ként, bár nem is szólította őket apának vagy anyának. Azokból mindenkinek csak egy van az életében, és ő pont pórul járt, és elveszítette őket korán. De ettől függetlenül még rajongva szereti a házaspárt, akik örökbe fogadták, és 7 évig a családja voltak.
- Ó, őt nem ismerem - jelenti ki picit csodálkozva. Kutatgat a fejében ezután a különös névösszeállítás után, de nem találja meg, szóval igen, tényleg nem ismeri még hallomásból sem Markot. Mikor Rey rámutat a monoklijára, és elújságolja, hogy a bátyjától zsebelte be ezt a kis ajándékot, kissé aggódó képpel lép hozzá közelebb, fogja meg a fiú arcát, és simít végig óvatosan a már múló folton. - A testvéreknek nem szabadna így viselkedniük egymással - közli igencsak határozott hangon véleményét háztársával. Ő tudja, mekkora csoda az, ha hosszú évek után felbukkan a semmiből egy vérrokon, akiről addig nem is tudtál és végre úgy érezheted, hogy igazán tartozol valahová. Talán ezt egyszer majd kifejti Reynek, de ez nem az az időpont.
Másodpercek alatt felkúszik friss ismerőse nyakába, és onnan kukucskál le a földre. Vicces ilyen magasan lenni, de azért állandó jelleggel nem próbálná ki a dolgot. Valószínűleg fárasztó lehet egy idő után egyensúlyban tartani ezt a hosszú testet. Elneveti magát Rey szuperhős-pózán, aztán meg élvezi az utazást. Nem tudja merre tartanak, de nem is igazán törődik vele egyelőre. Bár kezd kicsit későn lenni már, lassan haza kellene menjen.
Picit még saját magát is meglepi azzal, hogy ennyire őszintén nyilatkozott a jelenlegi érzéseiről. Persze nem szokása sem hazudni, sem magában tartani az igazat, de ez váratlanul jött ki belőle. Tudja, hogy lassan majd le kell szokjon arról, hogy ennyire nyíltan közli az érzéseit, mert bárki könnyen félreértheti őt, de nagy mázlijára Rey nem ez a fajta ember.
- Akkor ugye majd máskor is találkozunk? - kérdezi reményekkel telve a fiútól. Igazán nagyon élvezte ezt a kis találkozót, fájna a szíve érte, ha most látná Reyt utoljára, mert igencsak kivételes társaságot nyújtott Töki számára. A másik nyakán lógás különben is erőteljesen az ő műfaja.
- Hazaviszel, légyszi? Kezd későre járni, és nem akarom, hogy otthon aggódjanak értem - tárja kívánalmát a srác elé. Nem tudja, hogy tényleg le fogja-e vinni így a faluba, de nem kell csalódnia, Rey beleegyezik abba, hogy hazavigye. Ő nagy vidáman elcsicsergi a fiúnak a címüket, aztán szépen a két alak - aki most éppen egy - eltűnik a folyosóról.
Utoljára módosította:Renée Faraday, 2015. március 4. 04:02
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet