Ez az a hely, ahol nem sétálhatsz el anélkül, hogy ne csalnának mosolyt az arcodra a festmények. Ők mindig mulatoznak, ezért nem egy vászonnak van borszaga, mely a folyosón is jelentkezik, különösen olyankor, amikor nem lehetnek tárva az ablakok. A freskók lakói vidám cimborák, akik szeretnek énekelni, táncolni és mulatozni. Minden járókelőnek ajánlják ezt a helyet, ha haláluk után portréként kívánnak majd tovább élni.

Elfogyottelfogyott! Ez az összefüggő mondat hangzik az egész folyosón, ahogy Elena végigbattyog örülten hadonászva, néha kis híján leütve a szembejövő forgalomban lézengő diákokat. Bizony, most is a cukrairól van szó, méghozzá nem is akármilyen módon, hisz a jelen alkalommal a kifogyott raktár verte ki a biztosítékot. Pedig tisztán emlékszik arra, hogy tegnap még volt három csomag nyalókája, igaz azután, hogy megtalálta elködösült minden, de ez már csak részletkérdés. Egy darabig kereste a gaz édességtolvajt, átkutatott minden szintet, de nem talált senkit rózsaszín cukros papírokkal a ruháján. Lehetséges, hogy csak álmodta azt, hogy még van tartalék, az is előfordulhat, hogy egyszerűen elnyelte egy a semmiből előtűnő fekete lyuk, - elvégre ez a Varázsvilág, itt minden megtörténhet - de most már mindegy is, mivel a folyosón hirtelen előtűnik egy ismerős szőke fejbúb, amit ahogy a lány észrevesz, sebtében rohanni kezd utána, mivel már elég rég látta a tulajdonosát. Azonban a sarokhoz érve, elveszíti a követett személyt, s akárhogy is keresi, nem akad a nyomára. A forradalmi ötlet gyorsan ugrik be, kis sárga villanykörte formájában megjelenve a lány feje fölött. Persze csak az Ő élénk fantáziájában, hisz elég furcsa lenne, ha egy körtével a kobakja fölött mászkálna mindenfelé. De ez mindegy is, hisz nem ez a történet mozgatórugója, hanem az előbbi gondolat, a meglepetés! Vagy inkább az ünnepség jobban hangzik? Áh, nem az túl kirívó lenne egy prefektusköszöntő aprócska bulira. Mert igen, arra készül a kis vörös, körülbelül már négy perce a fejében, elképzelve, hogy Miza majd milyen képet fog vágni, amikor megérkezik a helyszínre. Azonban ez még mind csak elképzelés, úgyhogy amint visszatér a valóságba, felszalad a szobájukba és keresgélni kezd az éjjeliszekrényében, hátha maradt pár darab vattacukor valamelyik fiókban. Már  épp kezd kétségbeesni, amikor az utolsó doboz legalján megpillant egy zacskót, tele kész cukorfelhőkkel. Igen, a zacskós vattacukor egy kicsit furán hangzik, de éppúgy ehető, mint a friss, csak egy kicsit laposabb amikor kikerül a csomagolásból, de szerencsére pár percnyi levegőzés után pufibb lesz, persze nem annyira, mintha mist készült volna. Elena ennek a tudásnak a szellemében ragadja meg a zacskót, majd egy masnis kosárkába rejti és kutakodni kezd a szekrényében, hogy valami bolondos jelmezt találjon magának a találkára. Felhúz egy babarózsaszín habos-babos szoknyát, egy ugyanilyen színű cipőt meg egy nem mindennapi vattacukorra emlékeztető parókát, majd sebtében írni kezd. Lefirkantja barátnőjének, hogy hova induljon és, hogy készülődjön előre, mert nagyon csudi klassz lesz amit látni fog, ezután baglyocskáját útjára eresztve, Iát kezdi csinosítani. Rá is ad némi aranyos kiegészítőt, végül pedig elhagyja a helyszínt, nyomában az említett állattal. Nem is kell mondani, hogy jó sokan megbámulják a lányt, ahogy cukorfelhőnek öltözve végigugrál a folyosókon, de most még a gúnyos mutogatások sem tudják lelombozni, majd ki tudna ugrani a bőréből, annyira odáig van a terve miatt. Még meg is ölelgeti a legtöbb szembejövőt, míg végül megérkezik a beszélt helyre és az órája szerint, még van hátra pár perce, hogy előkészítse a hatalmas meglepetést. A vattacukrokat kiveszi a csomagolásból és egy hatalmas tartóba helyezi, a többi finomságot pedig kibontva a magával hozott puha plédre rakja és már indulhat is a muri. Nem nagy valami amit kiötölt, de egy köszöntésre minden bizonnyal elég lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=358612#post358612][b]Elena Rose - 2014.08.14. 22:35[/b][/url]

Elfogyottelfogyott! Ez az összefüggő mondat hangzik az egész folyosón, ahogy Elena végigbattyog örülten hadonászva, néha kis híján leütve a szembejövő forgalomban lézengő diákokat. Bizony, most is a cukrairól van szó, méghozzá nem is akármilyen módon, hisz a jelen alkalommal a kifogyott raktár verte ki a biztosítékot. Pedig tisztán emlékszik arra, hogy tegnap még volt három csomag nyalókája, igaz azután, hogy megtalálta elködösült minden, de ez már csak részletkérdés. Egy darabig kereste a gaz édességtolvajt, átkutatott minden szintet, de nem talált senkit rózsaszín cukros papírokkal a ruháján. Lehetséges, hogy csak álmodta azt, hogy még van tartalék, az is előfordulhat, hogy egyszerűen elnyelte egy a semmiből előtűnő fekete lyuk, - elvégre ez a Varázsvilág, itt minden megtörténhet - de most már mindegy is, mivel a folyosón hirtelen előtűnik egy ismerős szőke fejbúb, amit ahogy a lány észrevesz, sebtében rohanni kezd utána, mivel már elég rég látta a tulajdonosát. Azonban a sarokhoz érve, elveszíti a követett személyt, s akárhogy is keresi, nem akad a nyomára. A forradalmi ötlet gyorsan ugrik be, kis sárga villanykörte formájában megjelenve a lány feje fölött. Persze csak az Ő élénk fantáziájában, hisz elég furcsa lenne, ha egy körtével a kobakja fölött mászkálna mindenfelé. De ez mindegy is, hisz nem ez a történet mozgatórugója, hanem az előbbi gondolat, a meglepetés! Vagy inkább az ünnepség jobban hangzik? Áh, nem az túl kirívó lenne egy prefektusköszöntő aprócska bulira. Mert igen, arra készül a kis vörös, körülbelül már négy perce a fejében, elképzelve, hogy Miza majd milyen képet fog vágni, amikor megérkezik a helyszínre. Azonban ez még mind csak elképzelés, úgyhogy amint visszatér a valóságba, felszalad a szobájukba és keresgélni kezd az éjjeliszekrényében, hátha maradt pár darab vattacukor valamelyik fiókban. Már  épp kezd kétségbeesni, amikor az utolsó doboz legalján megpillant egy zacskót, tele kész cukorfelhőkkel. Igen, a zacskós vattacukor egy kicsit furán hangzik, de éppúgy ehető, mint a friss, csak egy kicsit laposabb amikor kikerül a csomagolásból, de szerencsére pár percnyi levegőzés után pufibb lesz, persze nem annyira, mintha mist készült volna. Elena ennek a tudásnak a szellemében ragadja meg a zacskót, majd egy masnis kosárkába rejti és kutakodni kezd a szekrényében, hogy valami bolondos jelmezt találjon magának a találkára. Felhúz egy babarózsaszín habos-babos szoknyát, egy ugyanilyen színű cipőt meg egy nem mindennapi vattacukorra emlékeztető parókát, majd sebtében írni kezd. Lefirkantja barátnőjének, hogy hova induljon és, hogy készülődjön előre, mert nagyon csudi klassz lesz amit látni fog, ezután baglyocskáját útjára eresztve, Iát kezdi csinosítani. Rá is ad némi aranyos kiegészítőt, végül pedig elhagyja a helyszínt, nyomában az említett állattal. Nem is kell mondani, hogy jó sokan megbámulják a lányt, ahogy cukorfelhőnek öltözve végigugrál a folyosókon, de most még a gúnyos mutogatások sem tudják lelombozni, majd ki tudna ugrani a bőréből, annyira odáig van a terve miatt. Még meg is ölelgeti a legtöbb szembejövőt, míg végül megérkezik a beszélt helyre és az órája szerint, még van hátra pár perce, hogy előkészítse a hatalmas meglepetést. A vattacukrokat kiveszi a csomagolásból és egy hatalmas tartóba helyezi, a többi finomságot pedig kibontva a magával hozott puha plédre rakja és már indulhat is a muri. Nem nagy valami amit kiötölt, de egy köszöntésre minden bizonnyal elég lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=360825#post360825][b]Nemes L. Izabella - 2014.08.17. 14:12[/b][/url]

Egy újabb levél. Ez várt rám, amikor beléptem  szobám ajtaján és a piciny boríték ott feküdt a zongorám tetején. Mellette egy picinyke bagoly üldögélt és huhogva üdvözölt. Fogalmam sem volt róla, hogy hogyan juthatott be ez a szerencsétlen kis pici, ugyanis az ajtó és ablak zárva volt, hacsak az egyik szobatársam nem engedte be. Vállvonva nyitottam ki a borítékot és már remegő kézzel húztam ki belőle a kis lapocskát, amire egy meghívó szerűség volt írva. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem egy újabb Rellonos találkozó lenne, mert abból az utóbbi időben már nagyon sok volt. Nem is értem, hogy a zöldek miért kapták fel hirtelen a fejüket rám. Hiszen nincs bennem semmi különleges.
A levél végül nem egy Rellonos találkozó lett volna, hanem egy másik, már kedvesebb lány hívott meg egy időpontra a kastélyon belül. Ennek szívből örültem, hiszen a lánnyal már volt találkozóm és bár az nem volt túlságosan fényes, a szünetekben és a DÖK-ön is mondhatni jól összebarátkoztunk. A levelet végül visszacsúsztattam a borítékba, azt pedig Vatta mentes helyre helyeztem, vagy is a fiókomba. Bár lassan már azt is ügyesen ki fogja tudni húzni, most még nem és ezért is zártam oda. Egy egyszerű "maradj"-al a helyére utasítottam a juhászkutyát és elindultam a megbeszélt hely felé. Gyorsan odaértem, ahol már Rosie várt rám, én pedig a meglepetéstől - és a vattacukortól - hirtelen lesokkolódtam és megtorpantam. Csodálkozva pillantottam a lányra, a meglepetéstől pedig meg sem bírtam megszólalni. A ruhája. A haja. A vattacukrok!!! Azt sem tudtam, hogy miért kapom, egyszerűen csak odarohantam hozzá és megöleltem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=362526#post362526][b]Elena Rose - 2014.08.19. 17:58[/b][/url]

Vajon Miza milyen képet fog majd vágni, amikor meglátja mindezt? Örülni fog? Dühöngeni amiért megzavarta? Vagy az is lehet, hogy el sem jön az Ő kis bulijára. Pedig igenis megérdemli, hogy Elena egy ilyet szervezzen Neki, mivel akármire csak gondol a vörös, ott felrejlik a Levitás arca és az, hogy segített, ha valami baj volt. Már hónapok óta tervezgetett egy ilyen mini bulit, csak sosem volt rá oka, hogy meg is csinálja. Azért azzal csak nem állíthatott volna oda elé az egyik óra előtt, hogy kiakarja fejezni az érzelmeit, mert több mint valószínű, hogy elküldték volna onnan. Most viszont, hogy a lányból a kékek egyik prefektusa vált, lett egy elég jó indok arra, hogy megszervezze azt a bulit, csak egy kicsit átalakítva, hogy lehetőleg a lány ne jöjjön rá arra, hogy a gratulálás mellett, szeretné megköszönni az érte tett dolgokat. Igazából fogalma sincs, hogy mit szólna akkor a Szfinx, ha elkezdené azt ecsetelni, hogy hálás a tavalyiért meg még jó pár cselekedetéért. Tuti totálisan bolondnak nézné...
Az emlegetett személy még nem ért ide a találkahelyre, ezért ahogy Elena úgy gondolja, hogy teljesen kibeszélte magát a fejében lévő énjével, felpattan és a folyosó végéhez sétál, mivel mintha ez előbb lépteket hallott volna. A gyanú gyorsan beigazolódik, tényleg léptek hallatszottak ráadásul nem is akárkié, hanem az újdonsült kék prefektusé. A szőkeség egyből megpillantja a kis pikniket, meg Elena nem mindennapi öltözetét és se szó, se beszéd, megöleli a kis vöröst. Elena hatalmas mosollyal az arcán viszonozza a szeretetrohamot, majd kicsit hátrább lépve megszólal.
 - Meglepetés! - Kiáltja, kezeit feltartva. Ezután Mizát a plédekhez vezeti és még mielőtt reagálhatna a történtekre, a kezébe nyom egy színjátszó vattacukrot. Az édesség ahogy a lány kezébe ér, szivárványszínben kezd el pompázni, ám a színek forrását semmi sem mutatja. Olyan az egész, mintha a cukor önálló életet élne, amit a színekkel fejez ki. Ezt a tulajdonságát Elena sem érti, pedig már több száz ilyet evett meg az évek során. Abban viszont biztos, hogy ez is a Varászvilág egyik csodája. Miután a vattacukrozás megvolt, a többi finomságot is középre helyezi, majd várja a másik reakcióját a történtekre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=363460#post363460][b]Nemes L. Izabella - 2014.08.20. 13:35[/b][/url]

Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen dolog vár rám, ezen a folyosón. Nem is tudtam, hogy milyen alkalomból hívott ide Rosie, de nagyon örültem neki. Nem volt se szülinapom, se névnapom, se semmim, szóval igazán nem értettem a dolgot. A levelet is már remegő kézzel bontottam ki, de hát annak más oka is volt. Amikor pedig a sorokat olvastam, kíváncsian felcsillant a szemem és nem tudtam mire vélni a dolgot. Még is miért hívott ide? Hiszen a tavalyi eset óta csak órákon és szünetekben találkoztunk, akkor sem beszéltünk sokat, mert elrángatták az Eridonos barátnői. Gwen és egy számomra ismeretlen, vörös hajú lányka. A nevét még mindig nem tudtam, pedig már tavaly is láttam a kastélyban bóklászni. De sosem mentem oda hozzá, hogy beszéljek vele, mert... nem is tudom. Egyszerűen csak nem. Pedig azt hiszem, hogy van egy cicája is.
Visszatérve a jelenre, a meglepetéstől, a kis sokktól és az örömtől egyszerűen Rosie nyakába vetettem magam és jól megszorongattam a lánykát. Pár perc után engedtem csak el, ő pedig hátrébb lépve elkiabálta a "meglepetést!", mire én azt sem tudtam, hogy mit mondjak, de tényleg. A vattacukrot láttán olyan érzés fogott el, mintha most találkoztam volna legelőször ezekkel a cukrokkal, és amikor a vörös a kezembe nyomott egy színjátszós vattát, majdnem elsírtam magam a boldogságtól. Az arcom sugárzott a boldogságtól, a kezeimben tartott cukorra meresztettem a tekintetem és lehuppantam az egyik plédre. Még mindig nem tudtam, hogy milyen alkalomból kaptam, de egyenlőre el voltam foglalva a cukorban való gyönyörködéssel.
- Miért kaptam? - fordultam oda a lányhoz, körülbelül tíz perc után. A pálcikát áttettem a bal kezembe, míg a jobb kacsómon lévő mutató - és középső ujjamat kinyújtottam és lassan a vatta felé nyújtottam. Amint hozzáért az édességhez, rugalmasan visszapattant. Ezt újra megismételtem, végül pedig elszántam magam arra, hogy meg is kóstoljam. Kis darabot téptem csak le belőle, amit gyorsan el is tüntettem a számban. A vatta íze gyorsan elterjedt a számban és nm, hogy különféle ízeket éreztem volna: málna és áfonya ízt éreztem. Elégedetten sóhajtva odafordultam a lányhoz és csillogó szemeimet a ruhájára függesztettem.
- Köszönöm - suttogtam és újra megöleltem a lányt. Nem tudom mi ütött belém, hiszen sosem voltam ez az ölelkezős fajta, egyszerűen csak... a boldogságtól csináltam ezt. Igen, ez a magyarázat a fura viselkedésemre. Rettentő boldog voltam és kész.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=363743#post363743][b]Mathias Vidor - 2014.08.20. 18:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=364168#post364168][b]Elena Rose - 2014.08.21. 01:13[/b][/url]

Elena csak ül és elgondolkodva nézi Mizát, ahogy a színjátszó cukrát nézegeti, majd enni kezdi. Kimondhatatlanul örül annak, hogy barátnője ennyire meglepődött ezen az egészen, meg persze annak is, hogy örömmel fogadta. Mintha a kis vöröskének is szerveztek volna egy ilyen meglepetést, olyan módon repkednek a pocijában az örömpillangók, ahogyan az előtte ülő Áfonyalányra pillant. Tudja, hogy a vattacukor a kedvenc édessége, ezért is töltött annyi időt azzal, hogy megtalálja az utolsó csomag finomságát is. A lány felhőtlen mosolya minden fáradtságot megér. Ezért Ő nem eszik a szivárványos édességekből, meghagyja barátnéjának Őket, inkább maga elé veszi a pillecukros tálkát és abból kezd falatozni. Épp bekapná a második ragacsot, mikor a Szfinxlány rákérdez arra, hogy ezt most miért kapta. Elena rögtön lejjebb emeli a szájától az édességét és azon kezd el gondolkodni, hogy a prefektusságát említse e meg a lánynak, vagy a háláját fejezze ki neki. Ha az előbbit válassza lehetséges, hogy ki fogja nevetni vagy itt hagyja, azonban ha az első mellett döntene akkor kevesebb lenne a vesztenivaló. Alaposan átgondolja a fejében a dolgokat, de végül arra jut, hogy mind a kettőt elmondja.
 - Gondoltam örülnél egy ilyen kis bulinak, amiért prefektus lettél. Meg... szerettem volna megköszönni a tavalyit is - válaszol, hatalmas mosollyal az arcán. Most, hogy ezt elmondta, sokkal jobban érzi magát, nem lett volna jobb tovább magában tartani. Nem tudja már, hogy min idegeskedett ennyire, hisz ez csak egy ártatlan köszönet volt, semmi más. Nagy örömmel igazítja meg a fején a parókáját, mikor a másik lány újra megöleli Őt, de ezúttal meg is köszöni a kis pikniket.
 - Igazán semmiség! - Újabb mosolyra húzza a száját, miközben az előbb letett pillecukrát felveszi a pokrócról. De mielőtt még bekaphatná, egy kalapos alak jelenik meg a színen, bolondul köszöntve a két lányt. Elena rögtön nevetésben tör ki, pláne amikor a kezébe nyomnak egy névjegykártyát amin szintén  bohócos stílusú iromány van. A hangulat rögtön átcsap viccbe, erre még az iszogató festmények is rátesznek egy lapáttal. Gyorsan felpattan, hogy egy puszit nyomjon a kalapos arcára amiért íly' módon meglepte Őket, de mire odaér, az alaknak se híre, se hamva. Olyan, mintha elnyelte volna a Föld. Azonban Elenában mégis olyan érzések ötlenek fel, hogy már valahol látta ezt az alakot, a szeme nagyon hasonlít valakiére, ám ha tüzes piszkavassal szurkálnák, akkor sem tudná megmondani, hogy kicsoda. Ezért, miután kellően kinézelődte magát, visszasétál Mizához és végre bekapja azt a pillecukrot, amire percek óta vágyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=126&post=364492#post364492][b]Nemes L. Izabella - 2014.08.21. 18:11[/b][/url]

Olyannyira örültem az ajándékomnak és annak, hogy újra rendesen találkoztam Rosie-val, hogy talán el is vesztem volna, ha nem vezetett volna oda a pokróchoz és nem ültünk volna le. A szemeim folyamatosan csillogtak az ajándéktól, amit a kezembe nyomott és ami pár perccel később már áfonyás és málnás ízkavalkádban merített el, engem még boldogabbá téve. Imádtam ezeket a gyümölcsöket, de amúgy minden gyümölcsöt nagyon szerettem, főleg azokat, amelyeket mi termeltünk. Hmm, azok voltak ám csak a pompás gyümölcsök! A kis vörös nem evett a vattacukorból, pedig odatoltam elé. Ő viszont csak maga elé húzott egy tál pillecukrot és azt kezdte el habzsolni. Viszont még azt sem hagytam neki, hogy ráharapjon a gumiszerű cukorra, mert egy kérdéssel dobtam meg szegénykét. Elena csak kis idő múlva szólalt meg, szóval biztos voltam benne, hogy gondolkodott azon, hogy mit is mondjon. Arra viszont nem számítottam, amit mondott.
- Tényleg? - szemeim most már a meghatottságtól csillogtak. Valóban, tavaly tényleg olyan dolgot tettem, ami nem csak őt, de saját magamat is megmentettem. Az az árny. Olyan ijesztő volt, ahogy közeledett felénk, miközben én próbáltam valahogy elterelni, vagy elüldözni a vöröstől. A lábam is nagyon csúnyán átszúrta egy szikladarab, utána még jó sokáig sántikáltam. Néha még most is érzem, hogy szúr. Az az árny pedig... nem akart elmenni. A kövek és az átkok átrepültek rajta, viszont én még is a hátán tudtam maradni, amikor felugrottam rá. Aztán elájultam... A folyosón senki sem segített és csak néztek ránk. Borzasztó még csak visszagondolni is arra az esetre.
Résnyire nyitott ajkakkal néztem a vattacukrot, ami még mindig a kezemben volt, amikor megjelent egy fiú. Pontosabban valami furcsa kinézetű fiú. Nem tudtam beazonosítani, meg azt sem igazán értettem, hogy miről hablatyolt itt össze-vissza. Csak megráztam a fejem, mikor a kezembe nyomott egy kártyát, aztán eltűnt. Rosie rögtön felugrott és az ismeretlen után eredt, de csalódottan tért vissza. Az alsó ajkamra harapva néztem fel rá és megvontam a vállam. Ha leült, akkor újabb darabkát téptem a vattacukromból, ha viszont nem, akkor lassan lehúztam magam mellé. Beszélgetünk még egy darabig, aztán összepakoltunk és én mentem az egyik irányba, Rosie pedig a másikba.


//Köszi a játékot! ^^ //