36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A másik büntetés
Írta: 2014. július 20. 13:52
| Link

Gryllus Matilda
Round One

Ha mostantól egy hétig is kell a részeg festmények között élnie, és undorát-félelmét leküzdve takarítania a némileg megrongálódott kereteket, akkor is élete legjobb döntései közé sorolja a Rellon bajnoka első fordulóján felgyújtott portrékat. Gyönyörű szép, természetes megvilágításban állt akkor éjjel a sötét folyosó, ráadásul senkinek sem esett bántódása, hiszen ahogy közeledtek a Levita klubhelyiség felé, Kowai úgy oltotta el a Noel által lángba borított képeket. A minisztérium és a kékek házvezetőhelyettesének figyelő szeme elől elbújni azonban képtelenség, így a rellonos fiúnak akarva-akaratlanul is vállalnia kell a következményeket. Arról ugyan nincs információja, hogy Gál Boti látta vagy értesült-e már a szobájában okozott károkról, illetve, hogy kapott-e valaki enyhébb mérgezést a tudatlanul összeöntögetett bájitalok maró füstjétől, de az biztos, hogy a fiú szobájából elcsent értékeket Noel kulcsos ládájának mélye őrzi, és az égvilágon senki sem kereste még őket rajta.
A szobájában készülődik, egyszerű fekete pólójához mintás vászonnadrágot húz, és mire bőrdzsekijét is magán tudja, addigra körös-körül öleli testét egyik kedvenc illata. Nem öltözik túl, de nem is akar ízléstelenül összeválogatott ruhadarabokban megjelenni a számára még mindig a csinos könyvtáros pozíciójában tetszelgő kisasszony előtt. A megbeszélt időpontot öt perccel megelőzvén jelenik meg magas alakja a keretlakóktól hangos folyosó lépcsőfordulójában, de ahogy végignéz az egyenes részen, senkit sem lát. Nemhogy a fiatal nőt, vagy két óra között egymással fecsegő diákokat, de még csak arra járó kopogószellemet se, így csupán egy félhangos morgás hagyja el ajkait, ahogy elindul a festmények közé. Azok olyan ribillót csapnak, hogy a másodéves saját gondolatait sem hallja, és már most bánja, hogy becsületes tanulóként megjelent a rásózott büntetésen. Az első pirospozsgás arcú harsogó alak előtt aztán megáll, féloldalasan felnéz rá, és undorodó vonásait egy pillanatig sem titkolva szólítja meg.
- Nem szomjas már kend, he? - kiált rá, ugyanis biztos benne, hogy ebben a ricsajban nem hallaná meg a mámoros állapotában erőtlenül keretének dőlő férfi őt, és még az is könnyedén lehet, hogy egyáltalán, az idegen jelenléte sem tűnne fel neki, vagy a többi kiabálónak. - Na és aztán mit iszik?
Érdeklődése tettetett, hangyányit sem foglalkoztatja, hogy bármelyik megfestett részeg mitől érzi magát ködben. De elmenni sem akar, hiszen a végén úgyis ő húzná a rövidebbet, és ha az Igazgató úrnál kötne ki, csak feleslegesen magyarázkodhatna.
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
A felügyelő szerepében
Írta: 2014. július 20. 14:44
| Link

Ombozi Noel

Mikor szabályosan csúszva megérkeztem a keleti szárny első emeletén húzódó folyosó elé, melyet kijelöltem, mint kezdőpont, alig kaptam levegőt. A térdemre támaszkodva fújtam egy-kettőt, és az órámra pillantottam. Hiába, így is elkéstem, bár magamhoz képest egész jó időt futottam. Szó szerint.
Kikémlelek gyorsan, aztán rájövök, hogy semmit se láttam, ezért valamivel lassabban újból kinézek a folyosóra. Egy magas alakot látok, aki épp ekkor ordít valamit az egyik festménybe. Úgy látom, időben érkeztem, és még nem állt neki dolgozni, de ha tovább váratom, lehet megint inkább különös és veszélyes hóbortjának élve felgyújt egyet-kettőt. Gyorsan lesimítom hát összegyűrődött ruhám, és határozottnak szánt léptekkel elindulok Ombozi Noel felé.
Igen magas fiú. Mikor azon a bizonyos estén még ébren lévő tanárok után kutatva egy-két festett férfi és nő engem talált meg a könyvtárban, és riadóztattak, el sem akartam hinni, hogy egy másodévessel állok szemben. Nem csak magasságával, de viselkedésével is kitűnt évfolyamtársai közül. Azt gondoltam, mestertanonc. Mikor pedig megláttam a pusztítást, amit véghezvitt, ennek megfelelően kedvem lett volna kipenderíteni a kastélyból. De olybá tűnt, mégiscsak gyerek még. Ők pedig botladoznak.
- Szerintem vízre volna szüksége - szólítom meg a fiút, amint a közelébe érek. Remélem nem látszik rajtam, hogy ki vagyok pirulva a futástól. Egyáltalán miért futottam? Ő van megbüntetve, nem én, ő az, akinek nem szabad késnie, én aztán késhetek, ha úgy tetszik! Ez a gondolat mindenesetre későn jut eszembe. Nem nagyon megy még nekem ez a Házvezetősdi.
Hogy értse, mit akarok ezzel mondani, a kezemben tartott vödörbe bökök pálcámmal, mire az egy pillanat alatt megtelik vízzel. Jól le is rántja a karom, és a vödör a folyosó kövén csattan. Szerencsére a nagy ricsajban nem annyira hallatszik, és én is igyekszem úgy tenni, mintha nem lepett volna meg a hirtelen lehúzó erő.
- Tessék, itt van rongy is, kezdj hozzá - nem tudom, mennyire sikerül szigorúra a hangom, pedig igazán igyekszem, csak még soha nem próbálkoztam ezzel a hangsúllyal. A szúrós tekintetet is gyakorolnom kellett a tükör előtt. Remélem megállja a helyét.
- Tudom, hogy már kaptál fejmosást, így attól megkíméllek, de amíg nem ragyog itt, és a másik két szinten is valamennyi festmény kerete, itt leszünk. Én hoztam magammal olvasnivalót, szóval nem fogok unatkozni.
Furcsán idegennek érzem a hangom. De nem is baj, Noelnek kijár. Még örülhet is, hogy én csíptem nyakon.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A másik büntetés
Írta: 2014. július 20. 15:43
| Link

Gryllus Matilda
Round One

Igazán kár, hogy nem hallja a magas pozícióba került könyvtáros kisasszony futólépteit, mert bizony jót nevetne rajta. Nincs tudomása más lányról, aki találkozójuk miatt megizzadt volna a hozzá igyekvő szaladásban, de olyannal sem hozta még össze az ég, aki a közös délután első percétől kezdve kipirosodott arccal volt jelen. Most viszont, ahogy megpillantja a magát szigorúnak mutató nőt, aki először csak megszólítja őt, majd a kezében tartott vödörre mutat pálcájával, addigra a fiú egész testével felé fordul, és vigyorra húzódó ajkakkal figyeli mit művel.
- Az úgy nem lesz... - figyelmeztetné a büntetésben bizonyára kezdő Gryllus Matildát, amikor annak karját azonnal lerántja a vízzel megtelő vödör. Az a régi kövön csattan, tartalma kifröcsög, Noel pedig hangos nevetéssel jutalmazza a látottakat. - ...a legjobb. Nos, ha gondolja, megoldom magamnak a vízproblémát, mert bár az Ön technikája roppant látványos, én ennél valamennyivel azért óvatosabb ember vagyok.
Igaz, nem épp a legjobb kifejezést használja, hiszen ha igazán óvatos lett volna a Levitába való bejutás éjszakáján, most nem kellene a hangoskodó portrék alatt várnia a vödör vízre, na meg a rongyra, hogy percekkel később már egyenként sikálhassa a megrongálódott, dohos szagú kereteket.
- Tessék?! - kiáltja el magát a másik két szint említésekor, meg sem hallva Matilda további szavait, és álomszerű reményeit, miszerint a következő órákat csendes nyugalomban fogja tölteni magával cipelt, vaskos könyve felett. Na, nem. A rellonos zöldjei hirtelen kerekednek ki, ajkai nyomban elválnak egymástól, és olyan tekintettel néz az előtte álló nőre, mint aki most tudta meg, hogy Nelli húga egy muglihoz készül feleségül menni. - Gryllus kisasszony, erről a folyosórészről volt szó, és annak ellenére még, hogy nem bújtam a legjobb öltönyömbe, még nem vagyok takarítónő, szóval ha csillogó kereteket akar látni a fölöttünk lévő két szinten is, tisztelettel ajánlom a kastélyban lakó manókat. Mert én nem csinálom meg, főleg, hogy csak ezen a szinten gyújtogattam.
Karba fonja mellkasa előtt kezeit, és morcosan néz az egyébként egészen kedves nőre. Az jobban tenné, ha inkább hálás lenne neki azért, hogy ilyen készségesen eljött bűnhődni, nem még itt teljesen kihasználja pillanatnyi szelídségét, aztán a végén meg azon kapja magát, hogy a könyvtárban tisztítja az ablaküvegeket. Némán morog, olykor megcsóválja a fejét, aztán sóhajt egy aprót, és ingerülten hátrakiált a jókedvű festményeknek.
- A francba veletek, hallgassatok már! - hangja átjárja a folyosórészt, de a megszólított alakok csupán egyetlen pillanatra hallgatnak el, mire ő türelmetlenül pálcát ragad, és találomra elhalkít pár harsogó keretlakót a 'silencio' bűbájjal. - Hát nem igaz már, letépem a nyelveteket!
Feszülten fordul vissza a könyvtár őréhez, közben keserűen csóválja a fejét, s úgy folytatja mondandóját, mintha mi sem történt volna.
- Kisasszony, remélem megért engem. Nem vagyok az a takarítófiú típus - mondja, miközben erősen szuggerálja a szeplős arc lélektükreit. - Ez a rész önmagában is nagyobb büntetés, mint az a másik kettő együttvéve. Maradjunk ennyiben, ha lehet.
Szavait követően leveszi magáról dzsekijét, a falhoz hajítja, majd lehajol a vödörhöz, pálcája segítségével ismét feltölti azt vízzel, s a rongyot belemártva munkához lát.
- Egyébként mi már találkoztunk - szólal meg ismét a fal felé fordulván, egy, az előbb leakasztott keretet takarítva. - Tudja, hogy hol?
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 20. 16:15 | Link

Ombozi Noel

Kicsit szerencsétlenül indítok, azt elismerem. Némileg az önbecslésem is földre kerül a vödörrel együtt, mert bár próbálom könnyedén venni a botlást, Noel figyelmét nem kerüli el, és ahhoz képest, hogy épp büntetésben van, elég vidáman nevet rajtam. Igyekszem nem törődni vele, és szavait is figyelmen kívül hagyni, de a végét hallva én is kénytelen vagyok nevetni egy kicsit. Csak az enyém kissé keserűre sikerül.
- Azokat a festményeket is igen óvatosan gyújtottad fel. - Ezt inkább csak úgy magamnak mondom, őt már sikerül azzal is láthatóan kiakasztanom, hogy közlöm, nem csak ez az egy folyosó vár ma rá. Megrökönyödését látva kicsit összehúzom a szemöldököm, próbálgatva a szigorú tekintetem. Még vadiúj, be kell járatni.
- Akkor valamit nagyon félre-- - kezdek bele, de aztán elfordul tőlem, és megint nekiáll a festményekkel kiabálni, sőt, pálcáját is rájuk emeli. Eltátom a számat döbbenetemben. Egy-két kép elhalkul, de miután másik keretbe ugrik át lakója, ugyanolyan hangon folytatja, Noel pedig még mindig pálcáját tartva kezében újratölti a vödröt is, amiből kifröccsent egy kevés, mikor "letettem". Közben folytatja szónoklatát arról, hogy ő bizony nem takarító, és nem csinálja meg. Ezúttal nem kell megerőltetnem magam.
- Noel. Jobb, ha tisztázzuk ezt. Igenis megcsinálod a kirótt büntetést, méghozzá a két kezeddel, ahogy a muglik szokták - eddig kedves voltam, pedig nem érdemelte meg. Közben hozzákezd a kép takarításához, és még csevegni is kezd velem. Először nem is gondolkodom el kérdésén, csak rögtön elutasítom.
- Nem tudom, hol találkoztunk, de mielőtt folytatnád, kérem a pálcádat, vagy rögtön meglátogathatjuk az igazgató urat is akár. - Kinyújtom kezem felé, tekintetem pedig az övébe fúrom. Nagyon remélem, hogy nem akarja a büszkeségét tovább erőltetni, mert a legkevésbé sem szeretnék neki rosszat. De felelős pozícióban vagyok már, ennek megfelelően kell viselkednem, és nem szabad eltűrnöm a lázadó viselkedését.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A másik büntetés
Írta: 2014. július 22. 16:08
| Link

Gryllus Matilda
Round One

Nem telik bele sok időbe, míg rájön, hogy ez a nő még fiatalkora ellenére sem fog vele együtt nevetni előző, apró botlásán. Bizonyára zavarban érzi magát a másodéves előtt, amiért elszámolta magát a vödörrel, és a vasszigor álcája azonnal a padlón végezte. A rellonos sejti, hogy ő az első diák, akit megbüntet a Levitások második anyja, és nyomban elhatározza, hogy ha a kisasszony ilyen nyers modorral viseltetik iránta, hát akkor ő sem fogja megkönnyíteni a dolgát. Semmitmondó tekintettel nézi őt, majd a felgyújtott festmények szóba hozásakor vitatkozón megcsóválja fejét.
- A vásznakat nagy odafigyeléssel öltöztettem lángruhába - mondja tettetett komolysággal, de szája szélén huncut mosoly bujkál. Nincs kedve rossz hangulatban eltölteni ezt a néhány órát, amíg végez az összes utálatos festett alak megtisztításával, és akkor is jól fogja magát érezni, ha a szeplősarcú könyvtáros fejre áll mérgében. Hidegen hagyja az egész hiszti, sőt, úgy gondolja, hogy a nő igazságtalanul feledkezik el arról, hogy ő becsületes diák módjára itt van, vállalja a rá kiszabott büntetést, nem pedig a pincében sunnyog, mint társai teszik, ha valaki büntetőmunkára ítéli őket. Sértődött gondolatai közben a fal felé fordul, és leemel róla egy közeli keretet, hogy az átnedvesített ronggyal végigtörölje széleit. Mozdulataira az évszázados por azonnal felszáll, ezzel prüszkölésre késztetve a rellonost. Ez igazán fantasztikus.
- Miért akar velem mostanában minden nő tisztázni ezt-azt? - kérdezi indulatosan Annelie-re célozva, közben meg sem hallva Matilda szavait. Egyik kezében a képet lóbálja, másikban a máris befeketedett ruhát szorongatja, úgy fordul vissza a büntetés-végrehajtóhoz. - Én értem amit mond, tényleg, de nem fogok csak azért plusz két emeletnyi festményt megtakarítani, hogy magának több ideje legyen olvasni.
Szemtelennek tűnhet, de szavai ösztönösen törnek felszínre, nem direkt módon, vagy bántó szándékkal. Igazságérzete arra sarkallja, hogy megvédje saját magát, ha kell, akkor akár az Igazgató úr előtt is. Felgyújtott pár iskolai értéket, igen, de fog még bűnhődni miatta eleget, nem kell azonnal a manók közé költöztetni, mint az év takarítójának járó díjjal kitüntetett személyt.
- Tessék - nyújtja át ellenkezés nélkül a szívéhez igazán közelálló szőlőfapálcát, majd a koszos ronggyal a háta mögötti, szabad kézzel elérhetetlen magasságba akasztott képekre mutat. - Ezek szerint azokat kihagyhatom, vagy lesz szíves segíteni?
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
Írta: 2014. július 24. 19:27 | Link

Ombozi Noel

Tűnődve figyelem arcát, ahogy látható büszkeséggel beszél tettéről, amiért tulajdonképpen itt kell lennie ma. Nem tudom, miért, de ahelyett, hogy haragudnék, vagy a fejemet csóválnám azon, hogy milyen egy vandál, azon jár az eszem, vajon miért csinálhatta mindezt, milyen lelki hatás késztette rá. Valahogy nem tudom elhinni róla, hogy jobb dolga híján, vagy unalmában rongálta volna meg a képeket, főleg a beszámoló alapján, ami "tébolyodott, eszement őrült"-ként hivatkozott az időközben már munkához látó, teljesen normálisnak és értelmesnek tűnő srácra, ráadásul több ízben is, sőt, indokolatlanul sokszor kiemelve azt, hogy mennyire megháborodott. Látványosan magára vonta a figyelmet akkor éjjel, és ha igaz, még a Levitába is betört, amit azonban nem sikerült rábizonyítani.
Miközben én rajta felejtett pillantással gondolkodom, ő kifakad, először a festményekre, aztán a "minden nőre", beleértve ezáltal engem is. Nem tetszik a fiatalúrnak a munka, nem fűlik a foga a büntetéshez. Teljesen érthető, látszik megjelenésén, hogy nincs hozzászokva, hogy ilyesmit csináljon. Felém fordulva mondja a magáét, lóbálja a vizes rongyot és a képet is, melynek lakója, egy öreg mágus a kalapjába kapaszkodva kapkodja tekintetét jobbra-balra, és láthatóan szörnyen érzi magát.
- Tudod mit? Maradjunk annyiban, hogy az a maximum, amit meg kell csinálnod - mondom kissé megenyhülve, máris elveszítve fene nagy szigoromat. Láthatóan nem jött be. - Meglátom, hogy haladsz, mennyit panaszkodsz, és mennyire tűnsz bűnbánónak, és aztán eldöntöm, mikor ér véget a büntetésed.
Ennél jobb ajánlatot nem ajánlhatok neki, de ha nem fogadja el, akkor vagy megcsinálja dúlva-fúlva mind a három szintet, vagy kénytelen leszek lemondani róla. Szimpatikusnak találom, tekintetéből egyszerre süt vadság és nyugodt intelligencia. Nem egy rosszindulatú, neveletlen kölyök, nem akarok neki rosszat. De meg kell értse, hogy amit tett, az komoly bűn, és legközelebb nem én fogadom majd, hanem egy vasmarkú illető a javítóból.
Máris szerez egy jó pontot, belőlem pedig úgy elillan a harag, mintha csak levegő lenne, én pedig lufi, egy pillanat alatt mosoly váltja fel gyengén kivitelezett, szúrós pillantásomat. Látom rajta, hogy nem repes a boldogságtól, de pálcája a kezemben köt ki. Máris a hátam mögé teszem, és már majdnem azt hiszem, hogy mindennel megvagyunk, mikor egy magasban lévő képre bök. Értem a célzást, és persze sikerül ismét zavarba jönnöm.
- Igazad van.. bocsi - saját pálcámat előhúzva intek a magasabban lévő képek felé, mire azok sorban leugrálnak kampóikról és a kelleténél talán kicsit kevésbé finoman földet is érnek a fal mentén.
Tényleg van nálam könyv, de előbbi megjegyzése miatt nem érzek túl sok késztetést, hogy olvasgassam is, míg ő dolgozik. Nem akarom, hogy nehezteljen rám, vagy legalábbis szeretném a minimumon tartani a dolgot. Nem vagyok én bunkó börtönőr. Csak azért vagyok itt, hogy ő biztosan megcsinálja, amit kell, és úgy, ahogy kell.
- Szóval.. hol is találkoztunk? - kérdezem kis szünet után, kissé bizonytalan hangon. Lehet, hogy már nincs is kedve beszélgetni.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A másik büntetés
Írta: 2014. augusztus 27. 19:31
| Link

Gryllus Matilda
Round One

A levitások második anyukája nem tűnik a határozottság mintaképének, a szigornak még annyira sem. Döntéseiben ha biztos is, hamar engedékennyé válik, ez pedig nem jellemző kollégái nagy részére. Noel sok mindent gondol magában ezzel kapcsolatban, ám ügyel arra, hogy egyetlen foszlánya se üljön ki arcára, mert akkor még a végén napestig pucolhatja a szinteket. A szőke nő tűnődve figyeli a rellonos arcát, akinek tekintete érdeklődéssel vegyes indulatokról mesél. Nem titkolja, hogy nem érzi jól magát a takarító fiú szerepében, arról meg egyszerűen hallani sem akar, hogy még egy folyosót végignyálazzon foszlott rongyával. Ezeken felülemelkedve viszont üde társaságnak tartja Matildát, aki fiatalos arcával és vékony testalkatával akár egy idősebb diáktársának is elmehetne, ha pedig így volna, Noel minden bizonnyal szívesen járna vele közös legendás lények gondozására, de a kedvéért talán még bájitaltanra is beülne. A nő engedékeny szavaira nem felel, helyette csöndben, szorgalmasan takarítja az éppen kezében lévő keretet, éles váltásban mozgatva balra-jobbra azt, hogy a benne lakónak azért csak ne legyen olyan észveszejtően könnyű élete, himbálózzon csak. Ajkain elégedett mosoly ül, ahogy háttal áll a nőnek, és míg az csak beszél és beszél, ő igyekszik bűnbánónak tűnve törölgetni a régi festményeket. Amint végez eggyel, azt ügyesen a falnak támasztja, ügyelve arra, hogy sarkai nehogy koppanjanak, vagy túlságosan is nagyot zuhanjon lakója. Ki nem állhatja az odafestett alakokat, látványukra képes volna most azonnal kirobbantani magából a balhé óta benne gyülemlő tüzet, hogy az egész folyosót porrá égesse, és soha többé ne kelljen a víg alkotások mellett elmennie egy-egy órájára menet közben; ám minden gőgjét és ellenszenvét vissza kell fognia, az ereiben folyamatosan növekvő adrenalinszintet megállítania, és gondolatait hűtenie, ha nem akar újabb és újabb büntetéseknek eleget tenni. Mikor jelzi Gryllus kisasszony felé, hogy vannak festmények, melyeket pálca nélkül lehetetlenség elérni, a nő válaszul bocsánatot kér, és Noel látatlanul is biztos abban, hogy fakó orcáin piros foltok jelennek meg. Ez újabb mosolyt fakaszt a fiú ajkaira, de még mindig nem fordul meg, hűen játssza a sértett felet, akit egyelőre még nem békítettek ki. Hosszú, néma percek telnek el, majd a nő újfent megszólal. Hangja bizonytalan visszhangot ver a folyosón, akaratlanul is emlékképeket csalva elő a rellonos lelki szemei elé. Az elsős karácsonyi bálon látta először a nőt, akkor, amikor Kowait hívta partneréül Lyra helyett. Aznap este aztán szakított a levitással, és akkor tervezték meg szövetségesével bemutatkozó számukat a teljes nyilvánosság előtt.
- Tavaly a karácsonyi bálon nekem ütközött - feleli, miközben lehajol egy újabb elkészült kerettel, s egy másikért nyúl. - Piros ruhát viselt, én meg azt hittem diáklány.
Észrevétlenül vonja meg vállait, mondandóját sem fűzi tovább, helyette ismét csendbe burkolózik. Huncut fejében több minden megfordul, ám jobb ezt titokban tartani, főként a pletykás festmények előtt, akiknek hamar eljár a szájuk.
Hozzászólásai ebben a témában

Gryllus Matilda
INAKTÍV


Mrs. Riviera Kön(n)y(v)fakasztó könyvmolylepke
offline
RPG hsz: 274
Összes hsz: 6651
200
Írta: 2014. szeptember 7. 09:03
| Link

Ombozi Noel

Egyszerre kissé kellemetlenül kezdett érinteni, hogy szem- és fültanúi lett a folyosó szinte valamennyi festménye, hogy mennyire a béka segge alatt vergődik a tekintélyem.
Nem mondhatnám, hogy érzékeny volnék erre, hiszen csak most, nemrég kezdtem el egyáltalán növeszteni, azelőtt soha nem voltam olyan pozícióban, mely ilyesmivel járt volna. Könyvtárosként is inkább csak egy voltam a többi könyvmoly között, mintsem olyasvalaki, aki szigorú tekintettel járja a sorokat, és azt nézi, ki nem bánik megfelelő módon a könyvekkel.
De most házvezető helyettes voltam, és ez több mindennel járt, többek között azzal is, hogy nem hagyhattam szó nélkül, ha valaki.. nos, helytelenül viselkedik. És Noel nem volt épp minta példával elöljáró a helyes viselkedésben, azt gondoltam, hogy keménynek kell lennem vele. Tévedtem.
És ahogy igyekeztem változtatni a módszeremen, valószínűleg elég nevetséges benyomást kelthettem. Mint, aki nem tudja, mit csinál. Nem is igazán voltam biztos benne, hogy tudom.
Úgy tűnt, ha kedvesebb vagyok vele, azzal több sikerem lesz, így végül dobtam a szigorú néni szerepet. Már csak azért is, mert egyáltalán nem én voltam, nem ment ez a szerepjátszás. Nem tudtam úgy tenni, mintha más lennék, mint aki.
Hosszú percek teltek el néma munkával, és egyre csak gyűltek a fal mellett a megtisztított képek. A magasabb helyre valókat pálcám intéseivel küldtem vissza helyükre, ahogy haladtunk a folyosó mentén. Némelyik visszaesett, és egyik-másik festett lakó ezt egy halálsikollyal jutalmazta, de mivel nyomban újra elkaptam őket a levegőben a lebegtető bűbájjal, hamar abbahagyták, és sűrű bocsánatkéréseim közepette végül csak visszakerültek a helyükre ők is.
Szépen haladt Noel, és végül megpróbáltam beszélgetést kezdeményezni, mert nem szerettem volna, ha haragban válunk el, ha végez a büntetésével.
Karácsonyi bál, piros ruha. Emlékeztem, úgy néztem ki aznap, mint egy mikulás virág. Nagyon szép kis ruha az. De ami fura, hogy a rellonos srác is pontosan emlékszik rá, noha szavaiból ítélve alig pár másodpercig láthatott. Megrántja a vállát, mintha nem is számítana, csak úgy mellesleg megemlítette.
- Ó. Sajnálom, nem akartam. Ugye nem volt nálad ital? - Nem ritka történeti elem, hogy ilyen esetekben úgy lököm meg az embereket, hogy azok leöntik magukat valamivel. Utálatos egy dolog, mert nem mindenki öltözik úgy, mint én, hogy a ruhára ömlő puncs ne hagyjon nyomot, hisz ugyanolyan színű az ital, mint a ruha.
- Igen.. elég sokan néznek még most is diáknak. Bár mióta házvezető helyettes vagyok, valamivel ritkábban - mondom kicsit kuncogva. Noelre függesztem tekintetem, újabb képpel készült el közben. - Te viszont sokkal idősebbnek tűnsz a korodnál.
Egy pillanatra elbizonytalanodom, hogy ez vajon most sértő lehetett-e, de nem tudom megállapítani. Sok nőnek viharfelhő költözne a feje fölé, ha ilyet hallana valakitől, de egy fiatal srác talán máshogy éli meg a kérdést.
Hozzászólásai ebben a témában

Lori Ann

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet