36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 1. 14:26 | Link

Botond


Dottienak feladata van. Dottienak küldetése van!
Tányéron borsópöttyszemű ideges manólány járkál fel-alá a mulatozó portrék között, egy szalaggal átkötött dobozzal a kezében, a tányér pedig úgy fest, mintha az egy szem borsó levesben úszna, ugyanis a manólány sírdogál. Bizony, nehéz élete van egy házimanónak a Bagolykövön, akit mindig, mindig de mindig a Navinébe osztanak be, mert gyenge idegzetű, és az ő birkatürelmük képes a zokogó-sikítórohamait kezelni, ellentétben talán a többiekkel, és most mégis ide kellett jönnie, sőt, be kellene jutnia a Levitába. Egy dobozt kell kézbesítenie, ez a feladat, de ő sajnos nem tudja, hol is van pontosan a bejárat, mert elfelejtette. Nem, mintha szüksége lenne a bejáratra, hiszen valójában hoppanálni is tudna a házimanók különleges mágikus volta miatt, amire nem hat a hoppanálásgátlás a kastélyban, de úgy tűnik, a nagy idegeskedésben, hogy a kékekhez kell bejutnia, ezt is elfelejtette... nem csoda hát, hogy idegroncsként mászkál fel-alá, időnként hangos vinnyogásban kitörve, és a rózsaszínné mosott lepedőruháját húzogatja magán. Feladata van! Küldetése van.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 4. 21:54 | Link

Mesélő ~ Dottie


Dolga végeztével, a felfedezőkaland után dönt úgy, hogy visszavonul kicsit, lepihen, és átnézi, mi a többi dolga mára. Noha nincs még olyan sok, bizony akad másik feladata is, amely jelenleg nem az iskolához kötődik, de meg kell birkóznia vele. Nem gond ez neki, hisz direkt azért is vállalkozott rá, mert ezt szeretné csinálni. Agytekervényei ezen, a rá váró apró lépcsőfokokra fókuszált, miközben betért a folyosóra. Nemigen szeret ezen az útvonalon menni – akármennyire is ez az egyik legrövidebb -, hisz mindig sikerül feltartani őt egy-egy, erősebb kitartással bíró festménynek, aki próbálkozik az egyik nagy mulatság közepébe invitálni őt, akármennyire siet. De most nem is figyel oda, szemeit előre, a lábai elé szegezi, mintha nem látna, és nem hallana, csak menne az orra után, és csak int, ha épp neki szegeznek egy-egy megjegyzést. A vidám nóta, a tivornya, amely harsog a vásznakról nemigen érdekli, eleget szórakozott a mai nap ő, ráér majd máskor hallgatni az invitálást, vagy bármely más élménybeszámolót, hogy mennyire jó is nekik ott, a festett világban. Azzal viszont nem számol, hogy nem csak a festmények fura zajaival kell szembenéznie, és, hogy valaki más is leledzik ezen a folyosón ilyenkor. Csak egy idő után szúrja ki először a távolabb, majd egyre közelebb lévő, idegesen járkáló lényt, akinek, ha nem figyel jobban, szépen neki is ütközik. Időben fékezi meg lábait, pillant lefelé a manóra, vagyis egyelőre csak messzebbről szemlélve őt, hisz nemigen tudja, hogy közbe kellene-e avatkoznia, akár csak egy kérdéssel is, vagy hagynia, hogy tegye a dolgát. Ismer pár manót, a konyhában szokott velük néha napján összefutni, amikor azoknak akad két levegővételnyi szünetük. Nem szokása kiszolgáltatnia magát ott, ha épp ennivalóért megy a köreikbe, akármennyire is erősködnek, hogy ez nekik természetes, és a többi, hisz tudja, mennyit kell gürizniük, dolgozniuk. Már abba belefárad, ha csak végiggondolja, hogy mennyi is az az annyi.
Közelebb lépked végül, mire kiszúrja a dobozt is, a hüppögő, sírásra utaló hangok is jobban kihallhatóak lesznek a mulatság hangjai közül, és végül, kényelmes, de kis távnyira áll meg a manótól, amely, láthatóan nagyon nincs jó formában. Idegroncs, ha fogalmazhat így.
- Ühm, történt valami? – csak kibukott belőle a kérdés, érdeklődött, miért is szorongatja a dobozkát a kezében, vagy netán, vár-e valakire, vagy épp, a várt fél hiánya miatt tört ki rajta a pánik, szorongás efféle jele. Fura dolgok vannak néha a kastélyban, de már-már hozzászoktatta magát ezekhez.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 15:34 | Link

Botond


Végre, egy ember, ráadásul egy diák! Dottienak nem is lehetne nagyobb szerencséje, mert ha Dottiet egy tanárral hozta volna össze manósora, most még jobban sírna. De így Dottie megnyugodhat, hiszen a diákok előtt nem olyan nagy szégyen az, hogy nem tud elvégezni egy feladatot, mint a tanárok előtt. Ahogy a fiú hozzászól, hangos, sikító, szirénára emlékeztető vijjogásban tör ki a manólány, idegesen szorongatva tovább a dobozt meséli, hogy mi is történt vele, de csak artikulálatlan zokogásra futja, miközben a dobozt emelgeti a fiú felé. Talán arra akar utalni, hogy átadná neki, hogy ő kézbesítse helyette, mert szegény azt is elfelejtette, kinek szól a csomag.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 5. 16:11 | Link

Mesélő ~ Dottie


Még mindig érdeklődve, és kíváncsian figyelte a kissé összeroppant idegekkel küszködő manót, de nem szólt többet. Esze ágában nem volt újabb kérdéshalmot zúdítani rá, nehogy ezzel nagyobb lavinát zúdítson lefele, mint amekkora már most zuhan a föld felé. Türelmesen, nyugodt, békés arckifejezéssel szemléli tovább, a portrék kérdésözönével mit sem törődve, hisz ők is legalább annyira kíváncsiak, mint Botond maga. Csak legyint egy aprót feléjük, jelezve, hogy kicsit lehetnének csendesebbek is, mivel a manó ajkai megnyíltak, vagy csak épp levegőért kapkodott két sírásroham között, nem tudja. Kezét leeresztve próbálja inkább kizárni a külvilágot, mivel úgy néz ki, nemigen hallgat rá egy vászonlakó sem, és arra koncentrál, mi jelenleg előtte foglal helyet. Ahogy a manó figyelmét rá szegezi, ajkaiból pedig éles, rikoltozó hangok törnek elő, melyet homlokráncolva, kissé befogott füllel tud csak elviselni, rájön, hogy nem vár egy harmadik félre. Valószínűleg ő az első, aki erre tévedt, és ez a sipítás, amely már kicsit kínozza dobhártyáját, az öröm jele – lehet. Vagy legalább is reméli, hogy nem azért reagált így rá a manó, hogy elzavarja onnan. Ahogy a sikítása alább hagy, úgy hunyorog, értetlenkedik, hisz látja, hogy próbálkozik, hogy valamit mond, mondani akar, de hozzá nem jut el semmiféle hang sem, nem hallja a szavakat, amelyeket lehet, hogy ki se mondott, csak akar. Lejjebb hajol hát, hisz a másik igencsak alacsonyan van, de továbbra sem hall semmit, nemigen ért a zokogáson, a könnyek hadán kívül semmit sem, értetlenül mered továbbra is. Kérdő tekintete akkor bújik elő igazán, mikor a nemrégiben kiszúrt doboz felé irányul. Teljesen úgy néz ki, külső szemlélőként figyelve, mintha a manó meg akarná ajándékozni a fiút, mintha épp karácsony, vagy bármely más nap lenne, melynek alkalmával történhetne az eset. De nem, csak nyújtja felé, kitartóan, nem engedve másnak, és már nem is látja rajta – vagy csak ő nem figyel már eléggé, hogy próbálkozna akármilyen magyarázattal. Kissé lassan, kissé bátortalanul nyújtja ki a kezét végül, a csomag felé, és óvatosan illeszti tenyerét a dobozra, de egyelőre nem veszi el tőle, inkább úgymond segített neki megtartani azt.
- Kié ez a csomag? Elhagyta a gazdája? – próbálkozott így az információszerzéssel, hátha így okosabb lesz, vagy legalább annyit ki bír ejteni, hogy miért is olyan fontos ez a dobozka, mi vele a célja.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 16:32 | Link

Botond


A manó visítása kezdi elérni az üvegrepesztő hangtartományt, és ebben a pillanatban vére, Dottie végre megmenekül. A fiú megérinti a dobozt, amit a manó annak jeléül fogad el, hogy innentől akkor az ő felelőssége kézbesíteni, és azzal a lendülettel eltűnik, hogy felbukkanjon a konyhában. De a manó eltűnését kísérő hanggal egyetemben a doboz fedele is egy hangos zörgéssel repül a levegőbe, hogy azután a világ legabszurdabb látványa táruljon Botond szemei elé: egy keksztestű, macskafejű, szivárvány-kondenzcsíkot húzó plüsslény repül ki a dobozból, egyenesen megcélozva Botond arcát, még fülsüketítőbb hangot hallatva, mint amilyen a manó hangja volt. Undorítóan édes, vagy rémes?!
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 5. 17:18 | Link

Mesélő ~ nyan


A várt hatás, amelyet el akart érni, amit szeretett volna, nem következett be. Választ nem kapott, nem jött ki szó a manó ajkain, de a visítás sem hagyott alább. Sőt, elért egy olyan szintet, amit már nemigen volt képes elviselni, arcán ki is ütközött a nemtetszés, és az mellett, hogy bal füle sípolni kezdett, a feje is belefájdult. Nemigen tudja, a tűrőképessége még mennyit visel el, mi az, amit még csendben bír ki, mindenféle közbeszólás nélkül állja meg. Valahogy viszont, látta a manó arcán a megkönnyebbülést, azt mintha hosszú rabszolgasor alól szabadult volna fel. Magyarázat híján, egy szempillantás alatt történt az egész, mire kérdezhetett volna bármit, a visítás elnémult, melynek hallójárata külön köszönetet nyilvánított, és felszusszant. Azonban nem sokáig pihenhetett, hisz a csomag, amelynek kézbesítésében segíteni akart, és most a nyakán maradt, megmozdult. Vagy csak ő képzelte be magának? Felvont szemöldökkel szemlélte a dobozkát, melyet ha akarna se tudna a tulajának vinni, hiszen nem lát rajta címzést, nevet, vagy bármi egyebet, amely segítené őt abban, hogy igazándiból ezt ki küldte, és kinek. Ellenben, a tető, melyet egész eddig bámult, a levegőbe repült, melynek meglepetésszerű történése kiváltott egy apró kiáltást a fiúból, és kissé hátrébb szegte a fejét, eltartotta, majd el is engedte a dobozt. Halk puffanással ért földet, ha törékeny holmit tartalmazott volna, már darabokban is lenne, de mire a talajhoz érkezett, már üres volt, lakója pedig kiszabadult. Arcára a lehető legnagyobb mértékben ült ki a meglepettség, szemei nagyra tágultak, akarva-akaratlanul lépett hátra, amikor meglátta azt a valamit, és köpni-nyelni nemigen tudott.
- Mi a..? – mormogta maga elé, de nemigen tudott mást, hiszen ő sem egy csöndes lény volt, már kezdett is bele a maga kis dalocskájába, melyhez foghatót nemigen hallott manapság, meglehet, ő van lemaradva, és egyenesen felé közelített. Száguldott, inkább. Léptei ismét hátrafele indultak, igyekezett távolabb kerülni, kivédeni az esetleges támadást, melyet felé intéztek, és nyakát behúzva lépkedett vakon, nemigen törődve azzal, mi van mögötte, csak a távot igyekezett növelni, hisz fogalma nem volt arról, mi fog ezek után történni. Ha most is lenne a manó, akkor biztos rázúdítaná a kérdéseit, azt, hogy mégis ki küldene akárkinek is ilyet, de egyedül van, csak magában tudna társalogni, de szerencsére az elméje még teljesen egészséges. Ámbár, a repülő akármi nemigen tudna nagy kárt tenni benne. Vagy mégis..?
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 5. 21:27 | Link

Botond


Nyannyan nyannyan nyannyannyannyannyan, közli a keksztestű szivárványhúzó macska a levegőben repülve, aminek kapcsán több kérdés is felmerülhet, és nem az a legabszurdabb, hogy hogyan repül szárnyak nélkül. A macska igazán cukinak képzeli magát, és elképzelni sem tudná, hogy valaki menekülni akarjon tőle, így a fiú hátrálását csak betudja annyinak, hogy talán... mutatni akar neki valamit? Mondjuk sok másik embert, akiket körbeszivárványozhat jól? Természetesen el is indul szivárványvágtában a fiú felé, közel repül hozzá, és közelebb, és közelebb, célozza az arcát, hogy megnyalhassa szivárvány-nyelvével.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 5. 22:58 | Link

Mesélő ~ nyan


Szerencséjére nincs tömeg a folyosón, amelybe ütközhetne, falak és festmények viszont igen, ámbár, mikor vállával koccan egynek, nemigen törődik vele. Mondhatni, hogy amolyan menekülés-féle az, amit művel, persze riadt tekintet, és sikítozás nélkül. Már csak az hiányozna.. De nem, nem tesz semmi ilyet, arca továbbra is meglepett a látványon, egy bizonyos idő még biztosan kell neki, míg a fura teremtményhez hozzászoktatja a szemét, addig is, próbálja kitalálni, hogy milyen elme szülhette amúgy magát a lényt, mert nem egy egyszerű plüssmacska repked felé, az biztos. Még a pirítósra, vagy épp kekszre hajazó test hagyján lenne, de a szivárványt már totálisan nem érti, nem tudja hova tenni. De mindegy is az, ha ennek a „macskának” így kényelmes, a kissé fura nyelvezete, a monoton szavacskája pedig a fülsértő mellett kissé idegesítő hullámba csap át. Na de nem kiabálhat vele, hogy maradjon csendben, mert hamar híre menne, hogy elméje kissé megbomlott, és már mindennek leáll társalogni.
Azt ugyan nem érti, miért az arcét vette célba – persze nem hiszi, hogy szét akarná karmolni, hisz azoknak a fegyvereknek a jelét nemigen látja, de a nyakba borulás, valahogy nemigen fér bele a képzelőerejébe. Megtorpan, miután válla ismét a falnak ütközik, és kissé bizalmatlanul néz a közeledőre, kezét kinyújtva maga elé, mintha így akarna védekezni.
- Kezd fura lenni.. – motyogja maga elé, hiszen már-már tényleg abszurd a helyzet, és latolgatja, hogy hátat fordít, és itt hagyja, visszatér a körletébe, és szusszan egy nagyot. Ezzel persze pár pillanatot még vár, szemléli, kutatja azt, mi készülődik, majd óvatosan, szemét levéve kezdi meg az irányba fordulást, persze ügyelve arra, hogy hátba ne tudja támadni az a valami. Kissé paranoiás pillanat.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 6. 17:04 | Link

Botond


Ha a szürreális macskeksz értené, amit a fiú motyog, és tudna mást is mondani azon kívül, hogy nyannyan, akkor most nyilván megbotránkozna azon, hogy csak most mondja azt, kezd fura lenni. Nem ehhez a bánásmódhoz szokott, hanem ahhoz, hogy első pillanatra rásütik a fura jelzőt, aztán csak még rosszabb és rosszabb lesz a helyzet.
Kitartóan követi a fiút, az arca felé száguld, és ezt észre is veszi a levitás, próbál elfordulni, de elkésik. Ez a macskeksz nem kezdő a pályán, és elég erős lehet az a varázslat is, amivel megbűvölték, tekintve, hogy pontosan tudja, közel kell kerülnie, és meg kell nyalnia a bőrét ahhoz, hogy a szállaszercsi beteljesüljön, így még gyorsabb repülésre vált, amivel együtt a nyandallam is felgyorsul, majd bevág a fiú arca elé, és visszafordulva jól képen nyalja szivárványszínű nyelvével.
Botond, ha megáll egy pillanatra elgondolkozni, nagyon furcsa érzésnek lehet tanúja. Mintha valamilyen megmagyarázhatatlan helyen a testének belső részébe cukrot öntöttek volna, minden olyan édesnek tűnik, és a cukorsokktól (ami persze valójában nem az) kedve lenne magához ölelni a páncélokat, a portrélakókat is, mindenkit, de ami a legfontosabb: körbecsókolni az összes kastélylakót!
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gál Nyuszifül Botond
INAKTÍV


Botosjeti || Csőrmester
offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 9217
Írta: 2014. április 8. 21:40 | Link

Mesélő ~ nyan


Úgy néz ki, hiába próbál távot tartani, ezzel az mutatni, nem kér ebből a hirtelen jött rohamból, csak békét szeretne, süket plüssfülekre talál. Mintha a kekszmacska programozása nem engedne más opciót, mint az, amire készül. Nem is nagyon foglalkozik ezzel, gondolatai az újra-meg újra koccanó vállával törődik, no meg reménykedik, hogy nem lök fel semmit és senkit. Kiútkeresése már-már végtelen hosszúra nyúlik, úgy érzi, hogyha a macsekon múlna, akkor év végéig kergetnék egymást, a kastélyban, a világban, biztosan követné, addig, míg nem talál jobb „áldozatot” magának, már ha akar, már ha képes bármiféle „gondolkodásra”.
Valahogy érezte, nem jó ötlet az, amire készül, de már mindegy volt, belekezdett. Teste egy része, mintha kicsavarta volna, úgy festett, a teljes fordulat nemigen ment végbe. A macs sem volt rest, ezt szeme sarkából láthatta, no meg hallhatta is, hogy a dallam, amit már isten tudja mióta hallgat, és lassan agytekervényeit kapirgálja, felgyorsult. Több se kellett neki, gyorsabb ütemben igyekezett elfordulni, de mire kettőt pislog, a plüsstest már ott is lebeg előtte, arcával egy szintben, támadásra készen. Sakk-matt.
- Á-áááácsi! – igyekezett leállítani az állatot, de mire az utolsó hang kijött a torkán, az már le is csapott rá, érezte, ahogy a fura színű és felületű nyelv az arcára tapad egy kis ideig, végigsiklik bőrén. Odakapva, kissé furcsa pislantásokkal tántorodott hátra, kezét végighúzva arcát, mintha nyálcsíkot akarna letörölni, de mire kezét leereszti, igen furcsa dolog fortyan benne, nem tudja beazonosítani, hova tenni. Egy pillanatig még ép esze igyekszik indokot keresni rá, majd egyhamar eltompul az is, érzi azt a megmagyarázhatatlan dolgot, amely átjárja minden porcikáját.
Cuki..
Ahogy ismét a macskára téved enyhén ellágyult tekintete, már nem is egy fura valamit, egy beazonosíthatatlan lényt lát. Hirtelen, a dallam, amely nemrég idegesítette, már kellemes nótának számított, egyhamar azon kapta magát, hogy dúdolja a macskával együtt, vidám arccal. Kihúzza magát, ahogy az agybaj eléri végül mindenét, és körbepillant, mintha most érkezett volna ebbe a világba.
- Hjaaaaaaaj! – kiáltott fel, megpördülve saját tengelye körül, keresve, merre indulhasson. Kell valaki. Valakit találnia kell, akit megölelhet, akinek elmondhatja, mennyire színes, vidám, és cuki minden. Ölelést, puszit, akármit. Azzal már rohanni is kezdett, a nyandallamot hangosan dúdolva, lelkesen kutatva valaki után.
Cuki.
Hozzászólásai ebben a témában


Zsombor | Év prefektusa - 2013
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. április 10. 20:42 | Link

Botond


Nyankeksz tudja, hogy a varázslat végbement, és a fiú megfertőződött cukisággal, még csak ellenőriznie sem kéne, így amint hátrarepülésben kikerült Botond arcából, már csak egy helyben lebeg. Örömmel tapasztalja, hogy a levitás láthatóan azonnal máshogyan viszonyul a világhoz, és dúdolni kezdi a dallamot. Ez olyannyira tetszik neki, hogy hangosabbra vált, és amikor a fiú elszalad, hogy továbbadja a kórt, ő sem rest elrepülni egy másik irányba, hogy újra, és újra körbenyaljon valakit, ezzel a cukinál is cukibbá téve.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet