Durcás kedvében van ma a csöpp leányzó. Nem elég, hogy a levitások teljesen kivonták maguk a játék "kötelessége" alól, de még összefutott egy csoport gaz, gonosz zöldikével is. Igen, abból a fajtából valók, akiket naaagyon nem szeret. Pedig akadnak köztük aranyosak és kedvesek is, ezt tanúsíthatja. Egyszer látta, amikor egy zöldecske segített egy nála kisebb sárgácskának és az megköszönte. Mi ez hát, ha nem kedvesség? Viszont ezek a mostaniak csak gúnyolódtak rajta. Megkérdezték, nem-e nézné meg, hogy kint vannak-e az udvaron? Ő meg el is indult nagy buzgón, de a háta mögött felharsanó röhögés észhez térítette, s némi gondolkozás után leesett neki a tantusz, hogy éppen palira vették. Jól felfújta magát, mérgesen közölte, hogy mindannyian csúnyák, mint a Bibircsókos Banya és elsuhant, át az egyik falon.
Most sincs valami rózsás kedvében, ahogy az első emeleti víg freskók folyosójához ér. Pufog és nyűgösködik, amíg meg nem pillant egy újabb élőt az egyik festmény előtt ácsorogva. Odasuhan félig-meddig a hátához, majd felpislog a festményre nagyra tágult szemekkel.
-Ők mit csinálnak ott?- Hangja a semmiből csendülhet elő a gyanútlan nő számára, de talán a gyermeki ábrázat megnyugtatja annyira, hogy ne kezdjen el visítani például. Meg aztán ő is közelebb lebben a másikhoz, felzárkózik mellé egészen pontosan továbbra is a festményt nézegetve érdeklődő tekintettel.
-Ezt nevezik részegnek? A mamám sosem volt ilyen. Ő gyógyított, tudod?- Odafordítja áttetsző arcocskáját a nő felé, végül elmosolyodik szinte kacagásra állóan. Minek szomorkodni, ha újabb lehetősége nyílik valakivel eltölteni az idejét? Ráadásul nem úgy néz ki, hogy valami vérszomjas egyénbe ütközött.
-A nevem Hanna. Téged hogy hívnak?- Végre teljesen szembefordul megszólított áldozatával és pár centit feljebb lebeg a padló szintjétől. Eddig sem érték szellemlábai a kövezetet, de most a freskók ragadós jókedvétől ő is kicsit jobban kezdett lebegni a szokottnál.

Ezen a helyen a jókedv ragadvány lehet; az előbbi méregzsák, pukkancs hangulata hamar elpárolog, ráadásul társasága is akad. Az arcán átsuhan egy vigyor árnyéka a láthatóan meglepett arcot elnézve. Ha most elvisítaná magát, hogy „Buuu”, talán ugrana is egyet szegény nő. Kedve lenne hozzá, de úgy érzi, elszalasztotta a megfelelő pillanatot ennek a manővernek a kivitelezéséhez. Meg aztán itt ez a sok vicces bácsi és néni, mind dülöngél, gajdol és megboldogult anyukája szavaira emlékezve ők lehetnek most „a botrányos” viselkedésűek.
-Miért jó nekik, hogy részegek?- Természetesen minden érdekli, hiszen a Levita háza népével létezik együtt nap nap után, így már beleszokott, hogy kérdezzen rá szinte mindenre, ha okosabb akar lenni.
-Hűűű, az veszélyes munka. Mondtad anyukádnak? Nálunk vannak olyan nagylányok és –fiúk, akik aurornak tanulnak. A mestertanoncosok, tudod. Én azt hiszem, félnék a helyükben. Sokkal jobb lenne, ha velem játszanának, de mindenki olyan borzasztóan elfoglalt. Mindig tanulnak, aki meg nem, az edz a csapatunkkal, vagy szakkörös, vagy... hát nem is tudom...- A végét már csak elmorogja és egy pillanatra újból bevágja a durcát jó gyerekesen. Szerencsére nem tart sokáig ez az állapot és amint egy névvel is gazdagabb lett, felcsillannak a szemei, szája pedig játékos mosolyra húzódik, majdhogynem ránevet a Viko nevű hölgyre.
-Szép neved van. Honnan jössz?- Kérdezés közben azért megint olyan szintbe lebeg, hogy Viko lenézhessen rá, de a lábai továbbra sem érik a földet, csak lebeg az egész lányka szép ruhácskájában, pisze orrával, aranyos arcával, hosszú hajával. Amikor a másik megszólítását hallja, elkerekedik a szeme és egész közel suhan Vikohoz, de nem érinti meg.
-Te ismersz engem? Találkoztunk már? De hát arra én biztos emlékeznék. A memóriám nagyon jó, még Alex is megdicsérte régebben... egyszer... Hát én biztos vagyok benne, hogy tudnám, ha beszélgettem volna már veled. A nevedre pedig azonnal emlékeznék, ha játék is lett volna. Honnan tudod, ki vagyok, Viko?- Szemeiben csak úgy ég az érdeklődés őrlángja és láthatóan tűkön ülve várja, hogy a nagylány megfeleljen az ő összes kérdésére. Közben pedig már azon töri az agyát, hogy miféle turpisságra szedje rá Viko-t, ha már úgyis képben van, kivel kallódott egy folyosóra.