31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Le | Téma száljai | Témaleírás
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


#fattyú #szőke ördög #Mihi #Mimi
offline
RPG hsz: 280
Összes hsz: 864
Írta: 2021. március 4. 11:08 | Link

Reiner Kende
tell me everything / i’ll help u / from here / outfit

Az érintése után maradó különös és bizsergető érzést, amit igencsak nehezen viselek, még vállamon érzem, amikor szóba jön a rellonosok két gyöngye közül az egyik. Mosolyom szélesedik, az érintés érzése úgy szalad tovább, mintha soha nem is létezett volna, mert a hangszín… a hangszíne mindent elárul. Hümmögve emelem kissé feljebb fejemet, mosolyom nem lankad, ajkaim széle mégis meg-megráng, ahogy igyekszem visszatartani, hogy a mosolyból legyen már-már kellemetlen vigyor. Laza ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, aprókat köhintek, majd bólintok egyet. - Érzékeny talajra léptem, vettem - kezem alatt villantom meg fogaimat, mert csak nem tudom visszafogni magam, de mire a megjegyzése elhagyja száját, teljes pompámban szentelem neki ismét minden figyelmemet. Az ennyire egyértelmű “nem értem” jeleket, akkor sem tudnám figyelmen kívül hagyni, ha pálcát tartanának a tarkómnak. Jól szórakozom és még egy meg nem értett tini sem veheti ezt el tőlem, főleg, hogy az ő érdeme a jó kedvem maximális működése jelenleg.
- A saját szórakoztatásomra? Azt hittem egyértelmű… - ingatom meg fejemet. Nem tudom meddig vagyok képes elmenni azért, hogy az unalmon valóban felülkerekedjen a szórakozás, eddig senki nem feszegette meg ezt a határt, így homály fedi. Talán most jön el a napja, hogy kiderüljön. Oldalasan fordulok, derekamat döntöm az ablakpárkánynak, kékjeim ismét a sötétséget fürkészik. Nem titok. Apró mosollyal sandítok vissza rá, azonban ennyiben hagyom. Az izgalmak még csak most indulnak, ahogy kitör belőlem a nevetés az elém táruló képtől. Nevetés közben fordulok háttal az ablaknak, így szembe kerülök Kendével megint, aki ugyanolyan vidámságról tesz tanúbizonyságot, akárcsak én. Arcom elé tett kezem ujjai közül sandítok le rá, végül szusszanva eresztem le kezemet és csúsztatom zsebembe.
- Szóval őszintén válaszolsz úgyis - rebben meg szemöldököm. - Hányszor vertek át a palánkon, hogy ennyire őszinte vagy? - széles mosolyra húzódnak ajkaim, miközben ellököm magam a párkánytól rázom meg fejemet, nehogy véletlen azt higgye ez a kérdés. Halk nevetést engedek meg magamnak. - Abban biztos vagyok, hogy az én unalmammal is hasonlót csinálna - fúrom ujjaimat tincseim közé, majd indulok tovább a folyosón. Vállam felett pillantok hátra. - Le ne maradj - vágom kezeimet zsebre, hogy komótos, a jól megszokott elnyújtott lépteimmel haladjak tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 225
Írta: 2021. március 4. 22:02 | Link


Műmosolyok, kimért mosolyok, szarkasztikus grimasznak inkább nevezhető vigyorok, bölcs mégis lenéző mosolyok. Ezeket már olyan jól ismeri, hogy végezhetne belőlük. Aztán most a kastélyban frankón egyre másabb és többféle módját érzékeli az érzelmek, leginkább a jókedv kifejezésének. Már csak a legjobb barátaira és navinés haverjaira is elég ránéznie, a különbözőségük totális. Mindannyian többféleképpen mosolygunk. Érezte, miközben másokkal együtt örült, hogy habár nem a végtelenségig, de szabad. Meg sem próbál nem megakadni Mihailon, akinek a mosolyát vagy annak elfedésére tett kísérletet kapja el Kende. Ügyesen és okosan megvallja: nem vette észre elsőre, csak amikor Mihail már másodjára játsza be. Nem kezd vele semmit, csak észreveszi.
 Másfajta kacaja pattan a falakról. - Őszintét mondtam, nem ostobát - néz fel a rellonos prefektusra, aki ellöki magát a párkánytól. Kende imént jobbjára, most baljára helyezi a testsúlyát, ahogy ráérősen irányba fordul. Prímer problémának nem nevezné, hogy igazából se a másikat, se magát nem tudja elképzelni cha-chac-hazni. Egy pillanatig félmosollyal a semmibe mered, majd szürkéskékje rebben. Mihail töri a csendet. Nem rohan utána, ráérősen lépdel a folyosón távolodva a bor szagától és a hülye pletykás festményektől, amiken bár különbözőek az istenek, valahogy mindig ugyanaz az ördög. Pillantása esik a másik hátára. Sztravinszkij nem csak máshogy tud mosolyogni, de szokatlanul karizmatikus. Ez biztos, mint a kurvaélet. A vibeok követik egymást, mire Kende rááll a hullámra, hogy bebootolja valami nem oké a sráccal. Ez így nem igaz. Oké, csak.. franc se tudja. A pulóver zsebéből farzsebébe csúsztatja a telefont, majd pulóvere nyakrészébe kapaszkodva bújik ki belőle. Egyik kezével haját dörzsöli, másikkal a pulóvert hajítja a vállára, amíg a pólót egy rántással teszi magán helyre. Félre biccenti a fejét, megvonja a vállát és megszaporázzá lépteit, majd oldalasan csúszik el a másik mellett a folyosón, amíg lábát be nem feszítve cipője meg nem toppan. Pontosan szembe kerül az elemi teraszra vezető lépcsővel, amit ki nem fog hagyni, ha erre jár. Kérdés nélkül indul meg arra, közben pillant oldalasan hátra Mihailra. Ha lemarad is mindig behozza azt. - Fent van hely előrukkolnod a tánctudásoddal. Mondanám, hogy én is megteszem, de pogózni nehéz tömeg nélkül- hangja szórakozottan cseng, ahogy könnyedén lépdel a jól ismert lépcsőfokokon. Mihail vagy követi, vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Zippzhar Mária Stella
Mestertanonc Levita (H), Animágus, Edictum szerkesztő, Világalkotó, Másodikos mestertanonc


minden lében villa
offline
RPG hsz: 608
Összes hsz: 6169
Írta: 2021. március 19. 20:03 | Link


Somolygok a bajszom alatt, de nem ellenkezek; két percnyi ismerettség után nem fogok leírni egy kis fekete jószágot. Ha a gazdája azt mondja problémás, hát ki vagyok én, hogy ne higgyek neki - bár a rossz nyelvek szerint valahol minden macskával gond van.
- Mert macska - vonok vállat beletörődve, elvégre kéne bármi ami jobban leírja a jellemét, mint ez az egy két szó? - Szerezz be ilyen nyomkövetőset, ami kis kütyübe küldi a jelet, és a pittyegő radaron láthatod, hogy merre van, és közeledsz-e már. Tudod, mint a repülős, meg a háborús filmekben. - Valahogy automatikusnak veszem, hogy Emma ismerni fogja a referenciámat, pedig aztán ki tudja.
Felkuncogok az éjszakában, hangom ide-oda pattan a csendes folyosó kihűlt kövei között. Én nem is tudom, hogy stresszes fajtának mondanám-e magam, inkább az vagyok, aki ráparázik, látszik rajta, hogy falfehéren magolja az utolsó percben is a könyveket, majd bejön, és kiszambázik a teremből széles vigyorral, hogy: "há' tök cuki volt a nénibácsi, sima liba". Aztán megpukok. - Tudom, hogy ez rosszul fog hangzani, de szeretem a vizsgaidőszakokat - harapom be a szám, hogy elkerüljem a vigyort. Alulról nézek fel, zsivány fejjel, s egy aprócska vállvonás kíséretében hozzáfűzöm - tiszta adrenalinhullámvasút az egész, ráadásul még nem sült el félévem kifejezetten rosszul.
Tudom, tudom, ne igyunk előre a maci bőrére, de valahogy nem érzem azt, hogy az elkövetkezendő vizsgaidőszakok döntenének majd le a lábamról. Annál is inkább kérdése, ami kissé hirtelen ér, s hirtelen nem is tudom mit válaszoljak. - Igen. Igen. - Nos. Bőbeszédű vagyok ma este. Pislogok, pislogok, hallom, ahogy a vámpírtücskök (a simák már alszanak ilyenkor) ciripelnek kint és bent is, de hm. Megvakarom a tarkóm, köhintek egy aprót, és ha nem hallanám meg a közeledő lépteket a folyosó végéről, még lehet, hogy ki is fejteném kicsit jobban, félredobva a hangyaantennányi tartásomat a másik lánnyal szemben. - Gyere gyere gyere - tátogom felé, és mint aki nindzskiképzést kapott iramodok meg a lehető leghalkabban a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 1041
Írta: 2021. április 5. 11:52 | Link

Húsvéti meglepi!

Hóna alatt egy-egy táblával, másik kezében egy bűbájos kertészkönyvet lóbálva, fütyörészve - vagy legalábbis levegőt kis szájrésen fújkodva, némi nyálcsöppel rajzolva fel útvonalát - sétált Lili föl az emeletre.
Tépett ő is a rejtélyes, hirdetőtáblán kihelyezett csínyekből egyet, nem is sejtve, mi lesz az, de nagyon mókásnak találta végül, így, bár úgy sejtette, hogy büntetést kockáztat, nem tudott ellenállni neki, hogy megpróbálja azt kivitelezni. Amolyan küldetéstudat ébredt benne, mintha rég eltemetett lázadó énje ébredt volna fel benne, aki jól ki akar tolni másokkal. De igazából nem változott semmi, azt gondolta, hogy biztosan bárki nagyon élvezné, ami majd itt történni fog a gyanútlan áldozattal.
Köszönt szépen a jókedvűen integető, és borospoharaikat emelgető portréalakoknak, és miután túltette magát egy kis szédülésen, amit a tömény erjesztett szőlő illata okozott, lepakolta szerzeményeit az egyik érdeklődve figyelő festményalak kerete alá, a falnak támasztava.
Felgyűrte ingujjit, miközben a földre térdepelt, és fellapozta az első megjelölt oldalnál a könyvet. Pálcáját, mely eddig a füle mögé volt tűzve, most kezébe vette, és szemeit le sem véve az utasításokról, elmormolta párszor a varázsigét. A varázsvesszővel közben a plafon felé suhogtatott, és miután egy szakaszon benőtte a fű a mennyezeti követ, Lilkó elégedett kis mosolyra húzta száját.
- Na ezt még párszor - mondta csak úgy magának, és felállt, hogy szép lassan egy nagyobb szakaszt befüvesítsen a folyosó felső részéből. Fura volt odafent látni, amit csak szabad ég alatt volt szokás, és ott is a lábunk alatt, de pontosan ez volt a lényeg.
Miután egy jó öt méteres szakasszal készen állt, visszasétált a könyvhöz, és tovább lapozgatta. Különféle virágokat, kisebb bokrokat, és még egy-két cserjét is növesztett a füves plafonon, mire végzett. Egészen szürreális látványt nyújtott kész műve, de nagyon büszke volt rá. Úgy találta, hogy már csak az utolsó simítás van hátra, ami történetesen már nem igényelt varázstudást.
Lehelyezte a füves, virágos rétté alakított plafon kezdete alatt az egyik, majd a túlvégre sétálva a másik táblát is, a lezárása gyanánt. Ezeken a következő felirat volt olvasható:

FŰRE LÉPNI TILOS!

Jót mosolygott a kész művén, mert aki nem tudta, mire számíthat, bizonyára jól meg fog majd lepődni. Hiszen a laikus ránéz, és nem érti, hogy ugyan hogyan is léphetne rá a fűre, ha az a plafonon van? De amint átlépi a határt, melyet a két tábla képez, nyomban fejjel lefelé találja magát az illető, a füvön lépkedve.
Lili pedig szépen kereket oldott, mielőtt még valaki a csínyen kaphatná. Persze kénytelen volt körbemenni, mert most, hogy a csapda készen állt, már nem mehetett arra, amerről érkezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 44
Írta: 2021. április 6. 19:46 | Link


Egyelőre a tetthely előtt


Nincs este, nem kell még figyelő szemekkel őrizni a rendet, mégis, valamiért azt súgja nekem a belső hang - hogy éhes -, hogy jöjjek el erre. Vagyis, hazudok, mert semmi ilyenről nem volt szó, egyszeriben csak tudok erre egy rövidebb utat a konyha felé. Nem szeretem kihasználni a manók kedvességét, azonban mégis, ami muszáj, az muszáj, a faluba pedig ma nem lehet lemenni. Húsvét van, a zsebem mélyén akad egy kölni, virágillatú valami, ha van és volt merszem, egy-egy nagyjából korban hozzám illőt meglocsoltam, az idősebbek közül inkább azokat, akiket ismertem. Egy kedves tanárnő is megállt, megengedte, így már ő sem fog elhervadni. A piros tojások mégsem gyűltek, meg nem csokival kéne tömnöm magam, ritkán fordul elő, hogy ilyentájt én teljesen korgó gyomorral maradok. Vagyis nem korog, mert azért egy-egy csokit kaptam és abból ettem is valamennyit, de... Mindegy.
Ha ezen a folyosón átvágok, minden rendben lesz. Még pár lépés, de már innen látni, hogy valami itt nem stimmel. Állok, mert nem lépek tovább, lejjebb hajolok és elolvasom a táblát.
- Fűre. Milyen f... - csak az államat kell megemelnem, ajkaim elnyílnak egymástól, állam koppan, ahogy végül fejem hátravetve bámulom a füves, bokros, virágos rétet a PLAFONON. Megdörzsölöm a szemeimet, tovább nem megyek, hanem nyakropogtató irammal fordítom jobbra majd balra a fejem. Ez, délelőtt, korábban, tuti nem volt itt. Valamit magyaráznak a portréalakok is, de túl harsányak és összefolynak a mondatok.
- Jó, jó, jó, értem - legyintek nagyot feléjük és elindulok. Mert azt mondták, még a közelben van. Én, mint valami nyomozó, minden páncél, de talán még a szőnyeg alá benézek. Épp lefelé bámulok, mintha a vadonban lennék és lábnyomokat látnék, amikor két lábfejet pillantok meg. Lili jön velem szembe, vagyis én botlok bele majdnem, kissé zihálva, ahogy szedem a lábaim sebesen. Hátrébb lépek egyet, amint ránézek.
- Szia... szia.. - nagy levegő, kézfejemmel legyezem magam. - Te láttad, hogy mi műveltek a folyosóval...? - mutatok a hátam mögé. Teljességgel meg vagyok győződve arról, hogy a tettes még a közelben van, valahol elbújt, de Lili most ért ide, láttam volna a szakasz elején. Így aztán, a gyanúm nem létezik.
Utoljára módosította:Somogyi Zente Domokos, 2021. április 11. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 1041
Írta: 2021. április 9. 18:45 | Link

...Zentével!

Nem ő volt a legügyeseb boszorka, sőt, próbálkozásainak zöme először igen rútul csődbe fulladt, de most, természetesen folyamatos mellékelt ábra bámulás árán, és több kisebb anomália mellett (az egyik virágnak például kék lett a szára, és zöld a szirma) végül büszkeség öntötte el, ahogy végignézett kész művén. Azonban nem maradhatott soká a tett helyszínén, mert még lefülelik, és akkor teljesen hiábavaló volt az egész.
De persze nem ő lett volna, ha valamit nem bénázik, és ajkába harapba volt kénytelen konstatálni, hogy a könyvét a túlfelén hagyta a csapdának. Illetve nem az övé volt, a könyvtáré, de neve ott szerepelt a kölcsönzők listáján, szóval még annyi gógyival is, mint ami Lilkónak adatott, könnyen lefülelhetővé vált a plafon füvesítője. Szóval muszáj volt kerülnie egyet, és megkaparintania a terhelő bizonyítékot, hacsak nem akar büntetést (már megint).
Így aztán tett egy jó nagy kerülőt, méghozzá igen sietős tempóban, minek hála kissé zihálva érkezett meg, és ütközött kis híján a felé tartó Zentébe. Aki a tetthely felől érkezett éppen. Lili szemei kitágultak, és úgy meredt a prefektusra, mintha valami szörnyűséget mondott volna. Tisztán hallotta a fejében, amint levitás társa megkérdezi, "Te csináltad ezt?", ám ahogy szája válaszra nyílt, rájött, hogy egyáltalán nem ezt kérdezték tőle.
- Én..? Mit..? - hápogott, és Zente mögé nézett. A könyv ott volt a falnak támasztva, nem messze a táblától. Úgy tűnt, a srác nem szúrta ki, valószínűleg leköthette figyelmét a plafon. Pedig az egyik festett alak látványosan mutogatott a könyv irányába, és pofákat is vágott közben.
- Ó.. igen, szia! - vigyorodott el, és jókorákat gesztikulálva Zente orra elé szökellt, próbálva magára vonni figyelmét. - Noos igen, mármint nem. Láttam a plafont, de azt nem, hogy ki csinálta.
Elvégre nem volt tükör egyik falon sem, hogy közben magát nézegesse, gondolta, bólintva egyet. Nem, tökre nem látta magát, amint elvarázsolt kis kertet gyártott odafentre.
- És te láttad a tebót a másodikon? - kérdezte őszinte érdeklődéssel pislogva.
Ez azért is volt leleményes, mert a veszélyes bestia előszeretettel volt láthatatlan. Szóval nehéz látni. Úgyhogy akár tényleg lehetett is a másodikon egy, Lili nem tudhatta biztosan, hogy nincs, attól még, hogy épp most találta ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 44
Írta: 2021. április 11. 12:33 | Link


Egyelőre a tetthely előtt


Az biztos, hogy jelenteni kell egy tanárnak, bárkinek. Az is mindegy, hogy ki lesz az, az első, aki szembejön velem, amint kifutkoztam magam. Vagyis nem futok, inkább csak tortyorgok körbe-körbe. Na igen, a festmények még mindig hangosak, egyik fele mulat – az, hogy rajtam, a helyzeten, a folyosó külsején vagy csak úgy, nem tudom -, a másik része meg talán, portré-életükben először, segítene. De nem figyelek én rájuk, bólogatok, hogy jó, értem még mindig, de ez nem old meg semmit. Így a könyv, amely ott hever, az én tudatomig nem jut el. Megállok, megint a plafon felé nézek. Amúgy nagyon szép és mutatós, ügyes bűbáj. Részben, legyen az bárki, meg kell majd őt dicsérni, milyen ügyes és szép lett. Persze, rongálás is, mert a folyosóval tette, engedély nélkül, ahogy múltkor az a valaki a festmények közül firkált össze párat. Nem volt elég az alakok panaszát hallani, siralmát, hogy hogyan néznek ki, hogyan mertek ilyet tenni és bezzeg régen inkább tisztelték őket, nem ezt. Most meg itt ez a folyosó. Szerencsémre, a folyosók nem panaszkodnak, így azt nem kell hallgatnom, hogy mi történt a plafonnal. Másrészt könnyebb lenne, mert ő megmondaná, ki a tettes. Biztos a festmények is – van, amelyik azt magyarázza, még a szeme is piros volt, itt döntöm el, hogy nem hiszek nekik. Ahány féle, annyi leírás.
Éppen fordulok is be-ki, ki honnan nézi, amikor beleütközöm valakibe. Lili az, mintha sietett volna, lehet hogy a hangzavar miatt. Én is beszéltem, de a portrék most hangosabbak a kelleténél, szerintem itt hamar tömeg lesz. Jaj nekem, azt nem kellene! Ki tudja, nem-e esik valaki fejére föld, virág, bármi. Sosem lehet tudni, hogy ami szépen néz ki, mennyire ártatlan. Nem engedhetek be oda senkit sem.
- Hát a folyosót – mutogatok is magam mögé. – Vagyis pontosabban, a plafont. A tábla még semmi – emelem meg a kezem, majd várom, hogy megtalálja. Nem nehéz, inkább úgy tűnik, kevésbé esett le neki, miről beszélek. Kezeim leejtem és szusszanok egy nagyot. Lehet csak én fújom ezt fel.
- Kár… azt hittem, hogy találkoztál vele jövet közben. Ez így nem lesz jó – dünnyögöm, mintha ezzel meg tudnám oldani. Közelebb lépek a táblához, felfele pislogok, majd aztán vissza a lányra. – Ki kellene nyomoznom, de előbb lehet szólok egy tanárnak. Igen, azt hiszem az lesz a menete – gondolkodom hangosan, egyelőre azonban nem indulok. Kicsit fáj a lábam, túl hamar és túl sokat toporogtam, futni akartam is, meg nem is. Szusszanok egyet, meg figyelek, senki se jöjjön erre.
- A tebót? Nem láttam! Mi van a másodikon? – pislogok nagy szemekkel felé. Az egész kastély megkergült. – Komolyan, valaki nagyon unatkozott – mormogom. Mert ha a tebó ott van, biztosan az vitte oda, aki ezt művelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 1041
Írta: 2021. április 12. 20:02 | Link

Zente

Nem szokott ő csíntalankodni, rossz fát tenni a tűzre. Egyáltalán, milyen az a rossz fa? Büdin ég? Vagy meg se gyullad? Vagy vizes? És van, aki direkt ilyen selejt fát tenne a lángok közé, mikor az olyan jó, szép és meleg? Ugyan ki akarna elrontani egy tüzet? Lili biztos nem.
De kiskertet varázsolni egy folyosó plafonjából nem tűnt valami jó elrontásának, bár persze ez nézőpont kérdése. Meglehet, hogy az igen morcosan integető festményalak nagyon is megbarátkozott már a csupasz plafonnal, esetleg boldog, amiért nem a szabadban van kiállítva, és így nem kell a szerinte undok virágokat nézegetnie. Bezzeg most! Most aztán mit csinált ez a Lili! Ám a lánynak úgy tűnt, nagyjából egyedül van a véleményével, a többieket nem zavarta, vagy már túl részegek voltak ahhoz, hogy foglalkoztassa őket ilyen apróság.
Viszont itt volt Zente. Aki bár aranyos srácnak tűnt, prefektus volt, és nagyon úgy nézett ki, mint aki épp fel akarja nagyon fújni ezt az ügyet, és megbüntetni érte mindenkit is. De főleg Lilit, csak ezt még nem tudta. És őszintén szólva, a lány nem bánta volna, ha ez így is marad. Nem akarta lehazudni az eget is, bár ha a plafonra került a fű, igazából belefért volna a látványba. De büntetést még kevésbé akart a nyakába, meg azt, hogy neki kelljen eltűntetnie a plafon-rétet odafentről. Épp elég melós volt felpakolni, már a nyaka is elgémberedett belé.
Mielőtt azonban kitalálhatta volna, mint mondjon, kit látott elszaladni, háztársa elhatározta, hogy keres egy tanárt. Ajaj.
- Egy tanáárt? Gondolod..? Neem! Szerintem most nem lenne jó ilyen csipcsup dologgal zavarni őket - rázta a fejét. - Az is lehet, hogy Palmer tanárnő csinálta, mert ott senki se tud rálépni - mutatott rá.
Maga a tréfa persze valóban származhatott valamelyik tanártól, Lilinek tényleg fogalma sem volt róla, hogy kinek is vállalta ezt a "megbízatást", de mivel jó mókának tűnt, természetesen nem tudott ellenállni.
Úgy tűnt mindenesetre, hogy a tebós elterelés működni látszik, legalábbis Zente mintha elhitte volna, hogy valaki a teljes kastélyt felforgatta.
- Fú, ne tudd meg! Szerintem jobban is jársz, ha megnézed... Vagy nem! Igazából nem tudom. - Közben rájött, ha fel akarja küldeni a prefit a másodikra, a legrövidebb út a táblákkal övezett folyosószakaszon át vezet.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. április 12. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 44
Írta: 2021. április 12. 21:24 | Link


Egyelőre a tetthely előtt


Oké, oké, oké. Le kell higgadnom. Szerintem az a nagy helyzet, hogy ez az első komolyabb dolog, amit prefektusként látok és ami ellen, amiért tehetnék valamit. Csak ez magyarázza, hogy ennyire felkapom, felfújom és ügyet csinálok belőle. Pedig nem ronda amúgy, kreatív, szép, értékelni is tudom, meg minden, csak… csak azért mégsem szabályos. Vagyis, én így gondolom, lehet sokan, sokkal többen lennének amellett, hogy ez valami kreatív feladat része. Húsvét van, ilyenkor szoktak dolgokat tenni, nem ilyeneket és nem azt, mint bolondok napján vagy éppen halloweenkor. Jó, jó, talán tényleg nem kezelem ezt túl profin, de nézze el bárki, nagyon friss a jelvényem, az egész élmény. Tuti, hogy fogok bakizni, valamit nem nézni és mint most, nagyon nézni a talán semmit. Pfuh. És ebbe társul bele Lili, talán ezért próbálok moderálni magamon, mert na, nem lenne a legszebb, ha háztársam előtt égek be, hogy mennyire nyomi prefektusa van. Kicsit kínosan mosolygok felé, miközben rendezem magam. Hirtelen támad fel bennem az ösztön, hogy tanárt keressek, és akkor ő majd biztosan tudja, hogy mi lesz a helyes megfejtés. Talán ő rájönne mindenre, amire én nem, mert egyszerre vagyok izgatott és kissé talán ijedt.
- Aha, szerintem kéne szólni neki. Azért ez mégis… mégsem csipcsup – nézek fel a plafonra, majd vissza Lilire. Ha neki ez a csipcsup. Nem is akarom tudni, mire mondaná azt, hogy globális katasztrófa. Jó, azért mosolygok kicsit. – Nem hiszem, hogy zavaró lenne, azért is vannak – rendet meg fegyelmet teremteni, igen. Meg azt megtartani. Elvégre, én nem dönthetek mindenben, kiszórhatok büntetést, de pontot nemigen vonhatok le. Vagyis, mondhatom egy tanárnak szerintem. Mindegy, mert most ebbe bele fogok zavarodni. Viszont amit utólag tolt hozzá, fejbevág kicsit.
- Basszus! – káromkodom kicsit, de ezért még nem járna szappan a nővéremtől, remélem. – Lehet, hogy… lehet… eszembe sem jutott – csapok a homlokomra. Húsvét, ünnep, tanárok. Palmer tanárnő pedig illúziómágus, tehát, az egész csak látvány és talán hozzá se lehet érni, ezért került oda, mutatóba. A növények lehet mind gyógynövények az egész tananyagból, csak épp innen nehezen látni. Elnevetem magam, már inkább kínomban.
- Őszintén, nem is gondoltam arra, hogy a tanárok lephettek meg minket egy ilyennel. Lehet, ha közelebb megyek, látok egy-egy tojást is a fűben és ha rámutatok, meglepi lesz. Na, neked volt most  tök jó logikád! – mert szoktak ők meglepni minket, tényleg ez is benne van. Nem, nem vetem el az, hogy csín és „rongálás”, de ezt se. – Viszont ezt tényleg csak tanár tudná megmondani, hogy mi az igaz – térek vissza hümmögve az előbbi témához és közelebb lépkedem a táblához, onnan nézek felfelé. Innen fordulok hátra.
- Hát azokat nem látni, nem? Szóval felesleges lenne. De én se tudom, meg kéne talán nézni mégis. Biztos, ami biztos és akkor lehet látunk tanárt is – hah, jó alkalom! – Eljössz velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 1041
Írta: 2021. április 14. 16:34 | Link

Zente

Már csak azért se lett volna túl szerencsés, ha Zente bevon egy tanárt is, mert a legközelebbi lakrész Várffy-Zoller Róberté volt, aki nem elég, hogy tanár, még igazgatóhelyettes is volt! Ráadsául mintha hírhedten Levita-ellenes lenne, így ha megzavarja egy kékházi prefektus, és kiderül, hogy az elkövető is levitás, lehet, hogy már év elején keresztet vethetnek a házkupára.
Szóval nem volt túl jó kilátás hagyni, hogy Zente túllihegje a dolgot, így Lili minden energiájával azon volt, hogy magára, illetve valami egész más, nem létező problémára terelje a figyelmét.
- Azért inkább tanítani vannak itt, szerintem - mutatott rá, és szentül hitte is, hogy ha megkérdeznék őket, tízből kilenc okító azt felelné, hogy semmi kedve fegyelmezni.
- A prefektusok, na! Mint te is. Na ők vannak erre.
Ezzel persze tudta, hogy kvázi arra bíztatja háztársát, hogy oldja meg maga a dolgot, de tényleg inkább az, mintsem tanári közbenjárás történjen. De szerencsére elgondolkodtatta azzal az elméletével is, hogy talán épp egy oktató rendezte be odafent a kiskertet. Úgy tűnt legalábbis, hogy Zente komolyan fontolóra veszi, hogy így van. De aztán meg mégis inkább amellett voksolt, hogy kell ide egy tanár. Lili pedig az ajkába harapott, és nem volt más lehetőség, mint bízni benne, hogy a tebó jelentette zűrzavar jobban leköti Zentét, és inkább feladatának tekinti megoldani azt. Persze azon nem volt mit megoldani, de ezt nem tudhatta.
Viszont jókat kérdezett, Lilinek pedig csak úgy sisteregtek a fogaskerekek a fejében, annyira igyekeztek válaszokat gyártani. Nem volt ő ehhez hozzászokva!
- Nem látniii, de attól még érezni igen. Persze veszélyes lenne fogdosni őket, csak úgy értem, hogy van nekik testük meg minden, leverik a vázákat meg felborogatják a lovagi páncélokat. Mint a cicák, csak nagyobban.
Míg magyarázott, azon is túráztatta kis kobakját, hogy mit mondjon arra, hogy vele tart-e. Igazából csak el akarta őt innen küldeni, míg ő felkapja a könyvet és kereket old, de ha csatlakozik hozzá, úgy ketten sétálnának a csapdába, ráadásul az még nem is szolgáltatna neki alibit (mert ugye ki tréfálja meg saját magát?), mert a könyv továbbra is ott maradna a falnak támasztva.
- ÖÖö, jó! - mondta hirtelen, és arcára diadalmas mosoly költözött. - Te menj arra, én meg emerre, és akkor odafent találkozunk. És így nem tud meglépni az illető. Meg a tebó se.
Oké, annyira nem volt zseniális terv, ráadásul Zentét irányította a hosszabb, kerülő útra, míg ő ment volna az elvarázsolt szakaszon keresztül ugye, de mivel nem akart belesétálni ténylegesen, végül, hogy ne hazudtolja meg magát, ha mégis csatlakozik hozzá a másodikon, csak egy még nagyobb kerülővel sikerülne, és az bizony fura lenne. De ennél jobbal nem tudott előrukkolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝
Somogyi Zente Domokos
Prefektus Levita, DÖK tag, Harmadikos diák



offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 44
Írta: 2021. április 17. 16:15 | Link


Egyelőre a tetthely előtt



Inkább tanítani. Ez mind rendben van, ha mindenki jó lenne és azt tenné, amit csak szabad és kell. De nem, nem azt teszik, rendszerint mindig van valami galiba, ami miatt nem csak tanítani, hanem nevelni is kell. Ki hogy teszi, az már más kérdés. Van, akin mosolyogni lehet közben, van, aki elől inkább futni kell.
- Persze, hogy azért – helyeselek végül hangosan is. – De kell a rend is. Láttuk mi van anélkül – nem éppen a mostani helyzetre célzok, hanem olyanra, amikor tényleg valami vad és fékezhetetlen dolog söpört végig a kastélyon, a tanárok és a prefektusok meg csak a fejüket fogták rá. Elmosolyodom, ahogy engem említ meg végül.
- Jó, de nem mindenki „fogad szót” nekünk, meg nem is csinálhatunk mindent. Mindegy, mert egyedül nem lennék elég ügyes ehhez még. Csak most kezdtem – csóválom meg a fejem, hogy nincsen évek tapasztalata mögöttem. Most jönne jól az elődöm, ő idősebb volt sokkal, meg volt az a farkas cucc, biztos jobban tartanának tőle, mint tőlem. Sőt. Mindegy, mert ő most tanít, mondjuk akkor ha tudnám hol van, lehetne neki is szólni. De azt tudom, hogy sosem lakott a kastélyban. Mondjuk megértem, én se tenném, ha a kórság velem lenne. A helyzet viszont így sem javul, nem is fog, azt hiszem, vagy feladom vagy erősködöm. Lili valamiért nagyon nem akar tanárt, kicsit gyanús is az, hogy ennyire tiltakozik ellene. Ráncolom a szemöldököm, majd leesik, mi lehet a gond.
- Jaj, nyugi. Ha jön egy tanár, arról biztosítom, hogy te segítettél nekem, nem vagy bűnös – ha tudnám, amit kellene, nem mondanám ilyen nyugodtan, hogy nem tettes hanem velem van. De nem indulok el végül, csak magyarázok tovább, mintha muszáj lenne. Igen, valahol muszáj is, mert így kimegy belőlem a feszültség.
- Hát nem merném megfogni, annyi szent. Még ha látom is. Azért annyira nem vagyok jó a lényekből, simán megharap aztán nem tudok majd semmit se beadni, mert a kezemnek annyi - jó, ez hülyeség, de mindegy. Valahogy megoldom, megnézni meg lehet annyit is, hogy tényleg eldőltek-e a páncélok és a vázák.
- Szuper – bólogatok, már indulnék is, de megtorpanok. – Biztos okos dolog szétválni? És ha pont akkor lépnek meg? – nem nagyon akartam egyedül menni, de tény és való, logikus, amit mondd. Csak az nem, amerre mutat. Megrázom végül a fejem.
- Arra nagyon hosszú, túl sok időt kap. Én megkockáztatom, hogy nem esik a fejemre semmi és erre megyek – és mielőtt bármit tudna tenni ellene, már indulok is a tábla felé. – És akkor a rövidebb kerülő neked marad! – mosolygok hátra rá, ahogy előre nézek. Nagy levegő, elsétálok a tábla mellett és…
Kiáltok. Egy pillanatról a másikra fejjel lefelé találom magam. Kezeim a zöld fűben támaszkodnak, alattam a padló, Lili, minden. A réten vagyok, csak nem a jobb helyen.
- Ezt nem hiszem el! – kap el a tériszony, szédülök. Csak ne hányjam el magam… az kéne még. A füvet markolom, nagyon nem akarok leesni, mozdulni sem merek. Nagyon félek, ahogy végül lefelé sandítok. – Se… segíts… valahogy. Nagyon rossz idefent! – hangomon mégis hallani, hogy félek. Reszketek, szemem összeszorítom. Ez nem lehet igaz! Mindig pórul járok…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 705
Összes hsz: 1157
Írta: 2021. április 17. 21:37 | Link

Zente

A gravitáció egészen furcsán működik - hiába kapaszkodik Zente kétségbeesetten a fűbe, ha kicsit odafigyel, azt fogja érezni, hogy szilárdan áll a talajon. Vagyis a plafonon, mert a padlón Lili áll és a falakon lógó képeket is fejjel lefelé látja. Sőt, az ablakon kinézve is olyan, mintha az égből nőnének a fák és a talpánál lenne az ég.
Ettől függetlenül a vér nem tódul a fejébe. Ha nem látszana a kastély maradéka, a helyzet nem is lenne annyira szürreális.

Lili most előnyös helyzetben van - szó szerint meg átvitt értelemben is, mert Zente ijedtségét kihasználva ügyesen eltüntetheti a könyvet. Azonban a varázslatról, ami a táblákhoz kötődik, ő maga sem sokat tud; elvégre rövid utasítást és leírást kapott csak mellé.

Mivel próbálkoztok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 326
Összes hsz: 1041
Írta: 2021. április 18. 11:48 | Link

Zente

Az volt Lili egyedüli szerencséje, hogy Zente jól láthatóan még csak most jött le a falvédőről. Amit amúgy nem értett a lány, minek lenne rajta bárki is, de nem ez volt a lényeg. Az az volt, hogy a srác még nem volt profi a prefiskedésben, ahogy azt ő mondta is, és bár a falon csak festmények voltak, fura módon odaaggatott szőnyegek nem, mégis úgy tűnt, megúszhatja a szőke a dolgot. Nem akart ő rosszalkodni persze, de nem is gondolt bele először, hogy emiatt a kis csíny miatt megütheti a bokáját. Főleg, ha mondjuk felkerül oda, akkor ténylegesen is beütheti, de az most más kérdés.
Most arra kellett koncentrálnia, hogy valahogy elterelje innen Zentét, és rávegye, hogy ne hozzon ide tanárt. Jó ötletnek tűnt fényezni kicsit, meg elültetni a bogarat a fülében, amit persze remélt, hogy aztán kijön onnan mert undi lett volna.
- Szerintem meg tutira tök ügyes leszel. Lehet elő is léptetnek egyből főprefektussá, ha megoldod egyedül az ügyet - jelentette ki teljes meggyőződéssel, de aztán hangyányit elbizonytalanodott. - Van olyan, hogy főprefi, ugye?
Szerencsére mindennek ellenére sem gyanakodott rá Zente, vagy ha mégis, irtó jól titkolta, és még biztosította is Lilit arról, hogy ha sikerül tanárt találni, őt egyből lehúzzák a gyanúsítottak listájáról. Így bevált volna a boci szeme? Vagy lehet, hogy az lehet a titok nyitja, hogy a srác tudja, milyen kis béna boszorkány ő, és ezért ki se nézi belőle, hogy tudna egy rétet varázsolni a plafonra? Ezen a gondolaton kicsit azért érezte, hogy elönti némi durci őt.
- Nem mintha ne tudnék virágokat varázsolni - motyogta maga elé, de addigra már Zente elindult a táblával határolt folyosószakasz felé.
Lili szólásra nyitotta a száját, és még a kezét is felemelte, mutatóujjával figyelmeztetőleg fellépni, de persze ezt a másik se nem láthatta, se nem hallhatta, mert éppen megfordult vele a világ, és máris azon kapta magát, hogy a plafonon térdepel.
Pedig a lány szeretett volna ellenkezni. Megmondani, hogy nincs is jobb ötlet most annál, hogy szétváljanak, mert hát.. azért. De még attól sem tudta megóvni, hogy belesétáljon a csapdába, pedig hát ő tényleg nem kívánta neki ezt. Illetve valahol talán mégis, elvégre nem azért csinálta meg ezt a kis húsvéti csínyt, hogy aztán senki se járjon pórul és nevethessen saját magán. De sajnos Zente nem élvezte a fenti létet.
Lili, megfeledkezve róla, hogy még mindig ott a terhelő bizonyítékot jelentő könyv, odasietett a táblához, és megkapaszkodva benne felpillantott társára.
- Ne félj, nem fogsz leesni! Mármint.. felesni..? Vagyis hát.. asszem! - kiálltotta neki, annyira határozottan, mint görkoris a jégpályán.
Nagyjából fogalma sem volt róla, hogy pontosan hogyan is működik ez a kis varázslat.
- Na jó, lehet mégis keresek valakit - határozta el magát, és ekkor megpillantotta a könyvet. Gyorsan magához szorította. - Jé.. egy könyv. Nem tudom, kié lehet, de biztos nagyon hiányolja már a könyvtáros. Útközben visszaviszem!
Mindenzt olyan gyanúsan adta elő, hogy szegény Zentének maximum akkor nem esik le, hogy konkrétan folyik ki a vaj Lili füle mögül, ha túlságosan is leköti, hogy az életéért reszkessen a plafonon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

🥝

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet