37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Keleti szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 26. 20:12 | Link
Lewy


Jó érzéssel töltötte el, hogy ismét iskolában lehet, főleg, hogy végre az oktatás másik oldalát erősíti. Már régóta nagy álma volt, hogy taníthasson, bár azt még nem tudja pontosan, hogyan is fog ez kinézni. Csak legyintett egyet magában, gondolván, hogy majd úgyis kitalálja.
Na meg a kastély feltérképezése fontosabb feladatnak tűnt. Ha nem találja meg a tantermeket, még akkor se érne oda időben, ha akarna. 28 év után pedig eljött az a helyzet, amikor valahol nagyon időben akar ott lenni.
A szünet kezdetén már tudta, hogy megkapta az állást, majd a papírmunka elintézése után korlátlan bejárást kapott a kastélyba. Most először használta ezt ki, és kicsit sem meglepő módon azonnal eltévedt. Bár akinek nincs konkrét úti célja, az nem is tud eltévedni, nemde?
Mindenesetre kiszúrt valakit, így nem volt rest közeledni hozzá. Lágyan megfogta a vállát, hogy azért ne hozza rá a szívbajt. Még lábujjhegyre is kellett állnia, hogy elérje, de már megszokta. Ismét elgondolkozott azon, hogy nincs-e törpe a felmenői között, mert neki nagyon gyanús volt az a 157 centi.
- Jó napot. Ön is itt dolgozik? - szólította meg hivatalosan. Csak a profilját látta eleinte, így inkább magázta. Abból kevesebb baja lesz, mintha valakit azonnal letegez, pedig nem kellene.


GRINCS KARÁCSONY - DÖK
Gratulálok, megtaláltad a díszeket!
Küldd el a hozzászólás linkjét a Szervezői Mesélőnek.
Utoljára módosította:Szervezői Mesélő, 2017. december 13. 09:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 26. 20:37 | Link
Kata

Mostanában az egyszerű nem az a jelző, amit előszeretettel alkalmaznék az életem folyására. Hiszen folyamatosan, leginkább heti háromszor minimum helyt kellett állnom a bajor csapatban, két hetente egyszer pedig az anyaországom tette rám a kezét, hogy nekik bizony kell egy csapatkapitány, ebbe kellett belavíroznom a repüléstan tanári állást, amit nemrég sikerült a magaménak bélyegezni. Maja.
Ez ugyebár nem lenne gond, mert legalább az egyetemet sikerült kicsit háttérbe szorítanom, a vizsgák miatt kellett éppen csak bejárnom. Ami leginkább megviselte a lelkivilágom, az az volt, hogy Polska úgy döntött, Bojarski hűtlen lett és vagy teljes egészében kéri vissza, vagy meg akar válni tőle. Igen, jól értetted. A saját csapatom vágta az arcomba, hogy vagy menjek a magyar válogatottba, vagy kapjam össze magam és ne hanyagoljam őket.
Egyrészt rettenetesen megbántott ez a feltételezés, mert havonta legalább 5-6 találkát összehoztunk velük, meg négy-nyolc edzést, attól függően, mennyire volt zsúfolt a hónap. Másrészt pedig felhúzott, mert én voltam a csapatkapitány és képesek voltak megkérdőjelezni. Éppen ezért is sikerült a múltkori meccs után Drazkowskival össze is verekedni. Mármint szó szerint. A járomcsontomon még mindig látszott az a bizonyos véraláfutás és az ajkam is sebes volt...
Ma inkább az foglalt le, hogy időt szánjak a munkámra és éppen a kastély folyosóit róttam, mikor meghallottam a lépéseket magam mögött. Jó esetben csak egy diák lett volna, egész addig hátra sem pillantottam, míg a kéz súlya a vállamra nem nehezedett. Felszisszenve összerezzentem kicsit, majd gyorsan tettem előre egy lépést, amit arra is használtam, hogy szembe kerüljek vele.
- Jó napot... ööö... igen, itt. Gond van? - kérdeztem összevont szemöldökkel nézve a nőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 26. 21:27 | Link
Lewy


Sikerült meglepetést okoznia, bár ezt tudhatta volna előre. Egy másodperc erejéig látszott rajta, mennyire meglepődött, amikor meglátta a férfi arcát. A sebhely elgondolkoztatta, hogy mégis milyen emberek járnak erre. Próbálta empatikus úton megközelíteni, és valami szép indokot kitalálni, de csak egy verekedésre tudott gondolni. Azt viszont elképzelni sem tudta, hogy felnőtt emberek hogyan kerülnek ilyen helyzetbe, mivel neki mindig sikerült beszélgetéssel elcsitítani a vitákat. Bár gyanítja, hogy nem egy nővel való összetűzés eredménye lehetett a seb.
Megrázta a fejét, elvégre is nem az ő dolga. De ilyen volt Lina, akármit is látott meg, mélyen elgondolkozott rajta.
- Nem, dehogy. Kormos Katalin vagyok - Kezet nyújtott, közben barátságos mosolyt varázsolt az arcára. - Csak nemrég érkeztem ide és még nem igazán ismerem ki itt magam. Ami azt illeti, nem is tudom, mit keresek, mert nem mondták még, hogy hol lesznek tartva az óráim. Ugye lesz erről tanári megbeszélés valamikor? Vagy majd a tanév elején kapok én is órarendet? Nem emlékszem, hogy erről beszéltek volna nekem... - kezdett bele a fecsegésbe. Szerencsére a fél órányi monológ helyett még akkor észbe kapott és rátért a lényegre.
- Ha esetleg van ideje, körbe tudna vezetni itt?
Utoljára módosította:Kormos Katalin, 2017. június 30. 03:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 26. 22:49 | Link
Kata

Imádkoztam, hogy ma ne fussak össze egy emberrel se, aki kommunikációt igényelne a részemről, mert nem vagyok képes elvonatkoztatni a pár nappal ezelőtt történtektől. Lassan már odáig jutottam, hogy tényleg egyszerűbb lenne, ha felhagynék az egésszel és beszednék egy levél nyugtatót. De ez az imádság dolog csak nem akar összejönni, mert nem sokkal később érintést éreztem a vállamon, ami reflexes borzongást váltott ki. Nem a jó értelemben. Az útból eltáncolva fordultam meg és vetettem a pillantásomat a nőre.
- Lewy Bojarski... - pillantottam meglehetősen bizonytalanul a nő felém nyújtott kezére, de aztán pár pillanat hezitálás után elfogadtam a gesztust és kezet ráztam vele. Nem volt gondom alapvetően a fizikai kontaktussal, sőt. De voltak a privát területeim, amik már túl voltak azon, hogy átlagember tapizza őket, mint a vállam, vagy a nyakam.
Arról kezdett faggatni, hogy hát lesz-e tanári megbeszélés a termekről, meg kap-e majd órarendet, illetve, ogy hát neki fogalma sincs erről az egészről. Na bumm, pont a jó embert kérdezte, mivel nekem kevés alkalommal lesz szükségem teremre, arról nem is beszélve, hogy hát a többiről sejtelmem sem volt. Hogy lett volna? Én sem tanítottam még itt.
- Öhm... szerintem biztosan lesz majd megbeszélés... de nem tudom, hogy mikor vagy milyen és miért. Igazából én is most kezdek majd - kicsit lassabban beszéltem, mint általában, semmi hadarás, ennek az volt az oka, hogy bármilyen hirtelenebb mimikára az ajkam képes volt úgy dönteni YOLO és felszakadva vér szivárgott belőle. Ehhez pedig most semmi kedvem nem volt.
- Arra talán, esetleg mééééég alkalmas lehetek - bólintottam pár aprót, bár nem mondhatnám, hogy én vagyok a lelkesedés mintaképe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. március 27. 17:38 | Link
Lewy


Mégis megijesztette, de nem is számított másra. Végül is senki sem számít egy vállveregetésre csak úgy a semmiből. Most már viszont tudja a nevét, így ha következőnek találkoznak, már megpróbálja nem kiugrasztani a bőréből. Tartotta a távolságot, nem akarta még jobban kellemetlen helyzetbe hozni magát.
- Ó, maga lengyel? Milyen szépen beszéli a nyelvet! Már több lengyellel is találkoztam, de azt vettem észre, hogy a saját nyelvüket szeretik használni, de ebben semmi meglepő nincs. Én is a magyart preferálom, hiába nőttem fel Németországban. - Eszébe jutott, hogy Ausztriában is nem egy lengyel szaktársa volt a tanítóképzőn, akiket nagyon kedvelt.
Erős kézfogást kapott, amit szokásosan gyengéden viszonzott. Mindig is inkább a szavaival bizonyította be, hogy erős nő, semmint a tetteivel.
- Arról hallottam, hogy nem én leszek az egyetlen most kezdő tanár, de milyen nagy szerencse, hogy így találkoztunk! Ha van esetleg valami praktikája a gyerekekhez, kérem ossza meg velem. Eddig is emberekkel foglalkoztam, de még sosem tanítottam senkit sem. - A görög kávézóban betanított pár új munkást, de az távolról sem volt ehhez hasonló.
Egyszerűen legyintett, könnyedén vetette el az ötletet.
- Nem szükséges körbe vezetnie, nem kötelező. Itt lakok a faluban, tehát az egész szünetet felhasználhatom, hogy nézelődjek itt. A kollegáimat viszont nem tudom egymagam megismerni - mondta vidáman. Persze nem akarta fárasztani a férfit, de ha Lina valamit jobban meg akart ismerni, nem tudott elhátrálni a helyzettől.
Utoljára módosította:Kormos Katalin, 2017. június 30. 03:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. március 28. 03:38 | Link
Kata


Ez van, vannak helyzetek, mikor az ember egyszerűen nem számít semmiféle közeledésre és aztán meglepődik, ha mégis megtörténik. Mint velem, meg ezzel a bizonyos tancinénivel. Elég alaposan meglepődött, mintha annyira szokatlanok lennének a külföldiek errefelé. Pedig aztán tapasztalatból mondom, hogy a Bagolykőben folyamatosan növekedik az idegennyelvűek száma az évek során. Hiába mondja nekem bárki, hogy ez egy magyar iskola, ötven százaléknál többre nem tenném a magyar diákok számát.
- Nocsak... igen, alighanem. Köszönöm. Kiskorom óta tanulom, itt tanultam, szóval azt hiszem, van benne némi gyakorlatom - vontam meg a vállamat, de azért volt benne némi odafigyelés, mint az esetek nagy többségében, mikor azt a rohadt akcentust rugdaltam vissza a sarokba. - Sok időt töltök itt, a kapcsolataim folytán sokat használom a magyart.
Tipikusan az a nő volt, aki látszólag megállja a helyét a világban és már a kézfogásból nyilvánvaló volt, hogy ő inkább szellemi fölényt szeret jelezni, mint fizikait. Volt már pár hozzá hasonló barátnőm annak idején, szóval talán a tapasztalat szülte ezt a pillanatnyi analízist. Lewy, jobb lenne, ha észrevennéd magad és inkább a pillanattal foglalkoznál, fiam!
- Ami azt illeti, nem mondanám, hogy nagyon tapasztalt vagyok ezen a téren. Magánórákat és előadásokat szoktam tartani, de az teljesen más, mint mikor az ember bevág egy rakás diákot a terembe. Minden esetre nekem fontos, hogy ne csupán a száraz anyagot adjam le, hanem érdekessé próbáljam tenni, kissé interaktívvá, ha lehet. Persze, nem a kölcsönös tisztelet árán. Az másik alap dolog. Illően kezelem a diákot, míg ez fordítva is igaz - ebből a szempontból nem tartottam magam jó tanárnak, mert igen, amint úgy vettem észre, hogy meg vagyok kérdőjelezve, vagy a személy úgy tesz, mintha a saját szakterületem, az életem terén jobban tudja a dolgaim, mint én, általában tettem róla, hogy többé ne legyen kedve okoskodni.
Igazából nem magával a nővel volt a problémám, hanem magával a ténnyel, hogy léteznem kell az utóbbi pár napban. Nagyon nehezen tudtam együttműködni magammal.
- Nem, nem gond, ha gondolja nagyjából körbevezetem, közben... beszélhetünk, csak kissé elszoktam már... a társaságtól - talán nem ártana, ha egy kicsit előszedném Lewy-a-sztár sármos énjét. Nem azért, hogy felszedjem, csak hogy ne rúgjam össze a port a kollégákkal rögtön az első nap, nem hiányzik több vita. - Szóval, ha nem bánja, hogy kissé... még vissza kell rázódjak ebbe az egészbe, lehet róla szó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 27. 16:19 | Link
Lewy


Külföldi tartózkodásai során többször is megkapta, hogy a magyar olyan, mint a sátán nyelve. Nem dallamos, mint az olasz, ráadásul a szavaknak súlya van - legalábbis ezt állították azok, akik hallották. Ezért is volt meglepő számára, hogy valaki megtanulta.
Bólogatott a tanár úr feleletét hallva, de közben már máson járt az esze.
- Meg sem kérdeztem még, hogy maga mit fog tanítani? - érdeklődött a magánóra szót meghallva. Biztosan tapasztalt lehet a szakmájában, ha már külön órákat is adott másoknak.
Lina még senkit sem oktatott, mindig csak segített nekik megtalálni a megfelelő utat. Talán ezt fel is használhatná azoknál a diákoknál, akiket komolyan érdekel az ő csodálatos tudománya. Remélte, hogy mindenkivel meg tudja kedveltetni az álomfejtést.
- El sem tudom képzelni, hogy lehetne nem illően kezelni egy diákot... - Pedig ott motoszkált valahol benne, hogy lesznek olyanok, akik nem fogják szeretni. Ismeri a helyzetet, hiszen neki is volt nem egy olyan óra, ahol csak rajzolgatott a füzetébe.
Interaktivitás? Érdekes lenne, mindenképp meg fogja próbálni.
Legyintett egyet, egy pillanatra sem felejtette el ezer wattos mosolyát.
- Kellemest a hasznossal, igaz? Akkor kérem, vezessen.
Végignézett a folyosón, tekintete jó pár festményen szereplő alakéval összetalálkozott.
Utoljára módosította:Kormos Katalin, 2017. június 30. 03:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. április 28. 01:28 | Link
Kata

Egyszerűen képtelen voltam elengedni a gondolatmenetet, hogy fáj az arcom. Ott lüktetett normáltalan módon a tudatom apró peremén és mikor már éppen zuhanásba kezdett volna azok közé, amik nem érdekelnek már, ismét visszaevezett. Végigfuttattam kissé a nyelvem a sebzett felületen, mielőtt a nőre nézve válaszoltam volna.
- Repüléstant. Kviddicses vagyok, ha a foglalkozásomat tekintjük - vontam finoman kicsit a vállamon. Általában két véglet volt, azok, akik megpróbálták a hajamat megtépni, hogy legyen egy sajátjuk otthon, illetve azok, akiknek fogalmuk sem volt róla, ki vagyok. Néha az utóbbiakkal sokkal könnyebben jöttem ki.
Ő nem tudta elképzelni, hogyan lehet nem illően kezelni egy diákot, ez csak azért lehetett, mert engem sem diákként, sem tanárként nem látott még. Anno nem kezeltek úgy, ahogy illett volna, azért, mert néha pofáztam és meg is érdemeltem. Most én nem kezeltem úgy őket, mert ott volt mondjuk Maja, akit csak nagy küzdelmek árán tudtam Czettner kisasszonynak hívni, vagy mondjuk az a foggyos rellonos gyerek... bah. Ő csak az agyamra ment.
- Remélem, nem is fogja a közeljövőben megtudni, az azt jelentené, hogy teljesen kiábrándult - közöltem nagy tudálékosan. Igazából csak a tapasztalat beszélt belőlem. Én próbáltam hinni benne, hogy nem lesz gond, meg ugyan, a szöszik nem azért veszik fel az órám, mert szép kék szemem és jó seggem van. Hát...?
Végül a kezeim zsebrevágva intettem a fejemmel, hogy hát ebbe az irányba tessen már követni, hölgyem.
- Ez a hely igazából az egyik legjobb, ha az ember festmény... - És kezdődött is a mesedélután.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kormos Katalin
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. április 30. 10:58 | Link
Lewy


Repülés. Az egyetlen dolog, amit még sosem próbált ki a boszorkányok életéből és nem is szeretné. Sosem vonzotta, hogy egy seprűn ülve száguldozzon különféle labdákat elkapva, vagy terelgetve. Bár mi tagadás, néha terelőnek szívesen beállt volna, de nincs garancia arra, hogy az ellenfél csapatát erősíti, akinek szívesen küldene egy gurkó-puszit.
- Elnézést, hogy nem ismertem meg, bár nem sokat foglalkozok azzal a sporttal. Melyik csapatban játszik? Milyen pozícióban szeret lenni? - Hiába állt tőle messze ez a sport, azonnal beindult a beszélőkéje. Először is kikérdezte az illetőt, hogy tudását félig-meddig ellopva később felhasználhassa, ha úgy diktálja az élet. Persze rengeteg felesleges információmorzsa telepedett le az idők során a fejében, amiket sosem használt még fel, de nem foglalkoztatta. Még fiatal, bármi megtörténhet vele.
Nevetett Lewy megszólalásán, bár érezte, hogy komolyan gondolja a férfi. Majd meglátja, hogyan alakul ez.
Figyelmesen hallgatta, kérdezgetett tőle, miközben elindultak. Minden részletre figyelt, hogy többet lehetőleg ne tévedjen el.

//köszönöm  Love //
Utoljára módosította:Kormos Katalin, 2017. június 30. 03:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 11:32 | Link
Várkonyi tanár úr

Ramóna szerette a csillagokat. Annyira, hogy néha, még ha nem is egészen legálisan, fent maradt, csakhogy láthassa őket. Sajnos a gépével még nem sikerült lekapnia őket, nem lett jó a kép, és emiatt szomorkodva ballagott vissza a klubhelyisége felé. Már egész jól eligazodott a kastélyban, úgyhogy nem sietett, remélte, hogy csak nem kapja rajta senki.
Kökény már bizonyára az igazak álmát aludhatta a lányka párnáján, és neki is azt kellett volna tennie, de a Nettával való kilógás után egyszerűen nem bírta megállni, hogy ne induljon éjszakai túrákra. Majd benő a feje lágya, és leszokik róla. És talál helyette valami más elfoglaltságot, ami leköthetné, mostanában egyébként is folyton változott az aktuális kedvence. Kialakul az még, volt rá bőven ideje, hogy megtalálja, mi az, amiben igazán jól érzi magát és nem is untatja halálra.
Nóri is alaposan elültette a bogárkát a fülében, sikeresen felkeltette érdeklődését a csillagok iránt, bár még nem nagyon igazodott ki a kezében cipelt csillagtérképen, hiába bámulta azt órákig egy Lumos fénye mellett, keresve az égen a neves képeket.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 12:16 | Link
Juhász kisasszony


Nem tartozik a tanár úr kedvenc elfoglaltságai közé a folyosói felvigyázás, így ha lehetősége adódik, szereti áttestálni kevésbé szeretett kollégáira. Az imént is azon próbálkozott, hogy Huszthy tanerőt meggyőzze, milyen kivételes kegy, ha elmegy helyette őrségbe. Nem járt sikerrel, a félnótás jós prof átlátott a szitán és lerázta. Pedig rokon szakterületen tevékenykednek, lehetett volna kis belátás az említett tanerőben. Fogát szívva, morogva ténfereg a folyosókon, míg bele nem ütközik a Vigadófreskók folyosójába. Egy kis ívű bal kanyarral rátér, a mormogást egy pillanatig sem hagyva abba. Valószínűsíthetjük, hogy tengernyi szidalmat zúdít  egy cseppet sem készséges, ám de nem is megértő és a legkevésbé sem empatikus kollégájára. A folyosón az enyhe félhomály mellett, erőteljes vajsör szag terjeng, ezért az egyik magasabban lévő ablakhoz lép és kitárja, magában pedig a szitkozódás tárgyát a vigadókra váltja. Fejét csóválva, üget tovább, kissé megrészegedve a szagtól, majd megáll, hogy egy hatalmasat ásítson. Zsebre dugott kézzel folytatja útját, árnyéka messzire megelőzi a síkos márványon, mivel egy fáklya ép hátulról világítja meg.
- Hogy az a...- bukik ki belőle a mai nap végső összegzése, miközben elhal a mormolása, csak cipőjének erőteljes kopogása hallatszik a kongó ürességben visszhangozva.
- A nyavalyába...- zendül ismét ajkairól a pozitív életigenlés, bár panaszra nem is lehet oka. A csillagok ragyognak, felhő sincs az égen, diák sem tilosban, mi kellhet még, Kapitális Morc Kapitány? Az égvilágon semmi. Leül az egyik ablakpárkányra, mely elrejti a kíváncsi tekintetek elől, valahogy úgy, ahogyan annak idején a Roxfortban. Mi az tanár úr? Nosztalgiázik vagy szentimentális?
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. június 7. 10:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 5. 12:39 | Link
Várkonyi tanár úr

A kislány mindenre számított, csak arra nem, hogy pont az útja kellős közepén fog beleütközni egy tanárba. Na, jó, nem szó szerint, az azért fájt volna, bár amilyen ügyes tud lenni néhanapján, simán koccan az emberekkel. Ez van, ha valaki hajlamos az elbambulásra.
Azokra a szépséges kifejezésekre igen érdekes pofit vág, mint aki nem tudja eldönteni, hogy most sírjon-e, avagy nevessen.
A hang nagyon is úgy tűnt, felnőtt szájából hangzott el. Viszont ha az a felnőtt tanár, akkor bizony alaposan ráfázott.
Jellemző, csakis én lehetek ilyen peches. Menjek tovább, és hátha nem vesz észre, vagy vágjak hátraarcot, és tiplizzek az ellenkező irányba?
Pár percig tanakodott ezen a két lehetőségen magában, mire eldöntötte, melyik opciót választja. Vagy jó döntés, vagy nem, de egyszer élünk, úgyhogy végül vállat vonva bevállalta a merész mutatványt, elvégre az nem ő lenne, ha nyuszi módra megfutamodna. Bár helyenként nem ártana, ha fejébe kerülne a mondás: szégyen a futás, azonban alkalomadtán nagyon is hasznos tud az lenni, főleg, ha az ember lánya-fia egy morcos tanerő elől készül elslisszolni, nehogy rajta kapják éjjeli kilógáson.
Szép halkan próbált osonni, lábujjhegyen, hogy még véletlenül se csapjon neszt, még a pálcája fényét is halkan kioltja, hogy ne lehessen felfedezni. Mit nem adott volna egy láthatatlanná tevő köpenyért! Jól jött volna, de hát ez van, nem lehet mindenkinek hat ökre…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 7. 10:44 | Link
Juhász kisasszony


A nyugodt ablakmélyedésbe behúzódva, felélednek benne az emlékek és bőszen zsonganak. Édesanyja halálának évfordulója van épp ma. Most ébredt csak tudatára, és bűntudat gyötörte, hogy megfeledkezett róla majdnem. Az ablak felé fordulva a csillagokat bámulja, hátha onnan megkapja a feloldozást, vagy anyja óvó keze lenyúl és megsimogatja a buksiját. Nem szabad, hogy elragadjanak az érzelmek - pirít magára gondolatban, ám tekintete rajta felejtődik egy közeli csillagképen. A felzaklató gondolatokat messzire űzi, majd foglalkozik vele, ha a szobájában lesz, itt semmiképpen nem alkalmas, sem az idő, sem a hely. Hiába roskadt magába, hiába az önmarcangolás, attól még a hallása, mint a farkasé, és a halk neszek eljutnak a tudatáig. Nem fordul hátra, de közben latolgatja a lehetőségeket. Egérnek túl hangos és trappoló, denevérnek halk. Óvatos lépések zaja - összegzi a lehetőségeket. Csak egy tilosban járó gyerkőc lehet, akit balsorsa erre vezérelt. Ennél már az jobb lett volna, ha önként kiugrik az ablakon vagy sóbálvány átkot szór magára. Botor lélek- fűzi tovább gondolatait. Helyes észjárásának biztos tudatában, hátra sem fordulva szólal meg.
- Otthon felejtettem az órámat. Elárulná nekem a pontos időt, ha megkérem!- A freskók felől döbbent csend tapasztalható. Megállnak a levegőben poharaik, nem koccannak össze jelenleg. A kacagások is elhalnak, így ijesztő csend terül szét a folyosó ezen részén. Minden festett szempár erre a két emberre szegeződik a végkifejletet várva. Várkonyi széles válla kitakarja a kinti sötétet, ám most megfordul, szembe a lánnyal, szemei a csillagoknál is fényesebbek, ám ez a fény, inkább rémisztő, mint kellemes. Kicsit oldat lép, és ebben a pillanatban a Hold bekukucskál a kis ablakon. Fényének csóvája, pont megvilágítja a kóborlót.
- Nem tud aludni? Mi járatban erre? - Érces baritonja felriasztja a denevéreket. Egyikük épp a fejük felett köröz. A férfi közelebb lép a lányhoz, hátha az menekülésre fogja. Pálcáját csak a zsebében szorongatja, hisz tudja, nincs esélye a másiknak semmire. Mit sem sejtve gyalogolt a hálójába, melyet, mint titkos pók szövögetett ama ablakrésben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 7. 22:33 | Link
Várkonyi tanár úr

Hamarosan felbukkant kékséges szeme előtt a nem túl szép kifejezések tulajdonosa is. Ramóna most már biztos volt benne, hogy ez az, amit a társai csak úgy emlegettek jobbára, hogy Várkonyi-jelenség.
A horrorfilmbe is beillő jelenet azonban nem tántorította el a pöttömöt, nem is ő lenne, ha csak úgy feladná. Elvégre a tanár úr nem vámpír, legjobb tudomására alapozta ezt a következtetést. Azt kifejezetten sajnálta, hogy az égbolt lenyűgöző látványát egy széles, és szörnyen unalmas hát kitakarta. A kérdés inkább utasításnak, mintsem komoly érdeklődésnek hangzott.
 – Tudom, hogy későn van már – merész felelet egy aprócska kis nebuló szájából, aki úgy festett a tanerő mellett, mintha a Vas János óriását állítanánk valamelyik hét törpe mellé a Hófehérkéből. Zavarta az ez után beálló csend, nem is kicsit, feszengett is volna, ha nem tudná, hogy a felnőttek erre mindig, de úgy mindig vérszemet kapnak, és azonnal kiszúrják, mint az idegesség halovány nonverbális jelét.
  – Sajnos nem – ingatja a fejét, mintegy megerősítve a férfi feltételezését, amiért éppen ebben az időben itt állt a folyosón, freskókkal körülvéve. – Csillagokat próbáltam fényképezni, de most se sikerült, hát visszamegyek a klubba, valahogy csak elalszom most már.
Talán ismerős lesz az indok a tanár számára, talán nem, ez kevésbé érdekelte, jobban örült volna, ha békében tovább engedik, és ha már mindenáron szőrszálhasogató akart lenni a másik, megtehetné másnap, bagoly formájában. Jelenleg a legkisebb kedvet sem érzett rá, hogy elővegye a bosszantóan kötekedős formáját, ahhoz eléggé elfáradt már.
Sajnos ahhoz nem, hogy aludni is tudjon.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 7. 22:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 8. 18:46 | Link
Juhász kisasszony


Felszegett állal hallgatja, mit reagál a lány, ettől vonásai még keményebbnek hatnak, mint egyébként. Keserűen összehúzódik a szája, bár alig észrevehetően. Pislog is néhányat a meglepő válaszra.
- Így van. Jócskán elmúlt már 11 óra és remélem ismeri a házirendet, különben nem leszek rest bemagoltatni magával, itt helyben. - Persze, hogy mindig akad nála egy vaskos példánya a nemes műnek, melyet cirkalmas nyelvezete tesz annyira lebilincselővé a tanerő számára, hogy nem győzi hallgatni. Elő is veszi elrettentésül és találomra felüti egy fejezetnél. A következő mondaton azonban kicsit elgondolkozik. Mindig imponál számára, ha valaki lelkes, szereti a tantárgyát, tanulja, és még veszélyeket is vállal érte. Ámde ismeri már annyira a neveletlen diákságot, hogy tudja, a tanulásnál minden fontosabb, egy jó kis kifogásért pedig nem mennek a szomszédba. Azzal is tisztában van, hogy ismerik őt is, mint a rossz pénzt, ki is használják a gyenge pontját, ha le akarják venni a lábáról. Kutatva fürkészi a másik holdfény áztatta arcát, mely halotti sápadt maszkot varázsolt rá, hogy árulkodó nyomokat keressen.
- Valóban? Szép elgondolás, de tényleg nem könnyű, bár függ attól, hogy milyen gépe van. Megmutatná? - Kezét várakozón nyújtja előre. Nem mintha kicsit is értene a fényképezéshez vagy a fényképezőgépekhez. Az ehhez hasonló mugli dolgok nem töltik el kíváncsisággal. Ezért is imádja az asztrológiát és a csillagokat. Mindkettő megfoghatatlan, mégis van, időtlen és hatalmas.
- Azért, hogy a hivatalosság is megkapja a maga jussát, adja meg az adatait! vagyis nevet, házat, évfolyamot kérek! Valamint, hogy mi a kedvenc csillagképe, amelyiket oly nagyon le akart fotózni! - Előveszi a hírhedt kis zöld noteszt, no meg a tollát, hogy a kapott információt feljegyezze.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 8. 20:43 | Link
Várkonyi tanár úr

Eh… tizenegy óra? Azt hittem, már éjfél is van… Igaz, ő általában azok táborába tartozott, akik addig „mát” mondanak, amíg el nem alszanak, és nem nagyon érdekelte, hogy az óra mutatója már átlépte a határvonalat, és könyörtelenül vánszorgott tovább. A holnap létezésében sem igazán hitt, mégpedig azért nem, mert hiába mondta egy időben azt, hogy majd holnap, rá kellett jönnie, hogy ilyen igazából sosem lesz, mert mindig mára változik az a fránya „holnap”.
 – Felesleges. A magolásból sose voltam jó, nem véletlenül nem szeretem a Mágiatörit – felelte kevés híján ásítva. Még a végén kiderül, hogy a Házirendet kell felolvasni neki, és elalszik rajta, mintha csak esti mesét hallgatna? Meglehet. Igaz, mindig ki szokta várni a mese végét, de ezen az egyen garantáltan szunyókálna, ha unalmasan, magolva adnák le neki.
– Persze, nézze csak meg – kérdés nélkül adja át a gépet, ami egy digitális darab, nem egy profi készülék, de egy ilyen mániákus, ám kezdő fényképezőnek tökéletesen megfelelt. Csak a kedvenc csillagait nem tudta vele lefotózni, de a gépen, aminek tárhelyét aznapra tökéletesen kimaxolta, volt mindenféle: az első ötven kép elmosódott, sötét-fényes folthalmazt ábrázolt. Nóri és Netta alaposan megszerettették ezt vele, mármint a csillagnézést, és úgy a csillagokat, hiszen ő még a nyári szünetben érkezett. – Őket akartam ott, meg ott lefényképezni. A Hattyút, meg a Cassiopeiát.
A hattyúkat szerette, főleg a Hattyúk tavát és a meséjét. Szerette a meséket, első sorban a Disney-t, de azért a többit se vetette ám meg, ha tényleg jók voltak és lekötötték az egyelőre csapongó figyelmű szöszkét.
  – Netta a nyári szünetben mutatta a Cassiopeiát, azóta csak ilyen elmosódott izé lesz a képekből. Mit csinálok rosszul a gépen? – reménykedik, reménykedik, hátha a felnőtt meg tudja regulázni a makacs masinát, és elégedett pofival dőlhet be a saját ágyikójába, két újabb képpel bővítve az albumát.
Hát ez igazán nem szép… jó, az se, hogy ő meg nem figyelte az órát, és nem ért vissza időben a Főnixfészekbe.
 – Juhász Ramóna Zita vagyok, elsős eridonos – válaszolta, kissé megrökönyödve, mert szinte biztosra vette, hogy valami készülőben volt. Valamit tervezett a tanerő. – Már elmondtam. A Hattyú, meg a Cassiopeia. De erős a gyanúm, hogy állati hattyút ezzel a szerkentyűvel előbb kapok le, mint a csillagképet.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 10. 22:42 | Link
Juhász kisasszony

- No, látja ezt elhiszem. Viszont a hiányosságokat illik fejleszteni, és ezért vannak a tanárok - bólint helyeslően a saját agymenésére. Büszke is magára, hogy ebben a késői időpontban, sőt kora ellenére is, agya sziporkázva ontja a jobbnál jobb ötleteket. Gondolatban vállon veregetheti magát, de annál képmutatóbb, hogy a nagyképűség bűnét tudatosan magára vegye. Egyelőre a kezében tartja kinyitva a szabályzatot, egészen addig, míg a kezébe nem nyomják az emlegetett masinát.
- Fogja csak meg ezt egy kicsit! - adja viszont a lány kacsóiba a könyvet, a gépet meg megforgatja ujjai között. Nem mintha szaktekintély lenne a fotózás témájában ám, mint igazi polihisztornak, ehhez is konyítani kell valamit. Emlékeiben kutat, mert bár a téma nem tartozik szorosan a Csillagászat körébe, azért hallott róla ezt-azt.
- Tudja, hogy a csillagok fényképezéséhez profibb gép kellene? Olyan, amin lehet manuálisan élességet, fókuszt, nyílást, érzékenységet állítani. Kell egy széles látószögű objektív, nagyobb expozíciós idő, meg egy állvány, amire a gépet stabilan rögzíti. - Már el is felejtette, hogy miért kapta el a lányt, hogy tulajdonképpen nem azért van ott, ahol, hogy fotóiskolát rögtönözzön, de kitört belőle a vérbeli tanár. Nem tudja megállni, hogy ne adja át az ismereteit, bármily kevés is az. Mindenképpen több, mint amit a másik birtokol. Titkon örül annak, hogy az eridonos szereti a csillagokat, de ezt nem mutatja, még visszaélne vele a kis nebulója.
- Ha lesz egy olyan gépe, akkor azon válasszon nagyobb ISO érzékenységet, olyan ezer-kétezer körülit, egy egész négy, két egész hatos nyílást és minimum hat másodperces expozíciót. A gépen sok múlik. - Visszaadja a masinát, de a könyvet nem veszi el, még akkor sem, ha a kis főnix odanyújtja azt. Le sem reagálja, mert megszűnt a hatás, ami eddig elvarázsolta. Arra is képes lett, hogy a sablonnak megfelelően járjon el. Felírja a nevet, évfolyamot, miegymást, aztán megszólal.
- Ha ennyire a szívéhez nőttek ezek a csillagképek, biztosan sokat tud róluk mesélni. Hát hallgatom. Ha kielégítően felel, enyhébb büntetést szabok ki a kihágásért. - Visszahúzódik a párkányra, rátámaszkodik és várakozón tekint a lányra. Fejével még int is neki: Kezdheti.
Utoljára módosította:Várkonyi Zoltán, 2017. június 11. 01:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 11. 15:05 | Link
Várkonyi tanár úr

A tanár ezen mondatába jobbnak látta, ha nem köt bele, így is örült, hogy nem harapta le egyből a fejét, amiért ilyen későn kint kószált. Biztonságban érezte magát a kastélyban, nem értette, mi más baja történhetett volna itt, hiszen jól védett az épület. Ahogy figyelte a tanárát, egyből levágta, hogy nagyon is tudatában van a férfi saját képességeinek, és az önbizalma talán már-már túlságosan is átlépte az egészséges határokat. Fölényben érezhette magát, ami jogos is, rajtakapni éjnek évadján egy picurka nebulót… ki ne akarná fitogtatni ilyenkor a hatalmát a kisebbel szemben?
- Máris – megtartotta a jó vaskos kötetet, két kezével, mielőtt még eldobná, aztán azért jönne a megrovás, pedig nincs annyira oda az olvasás művészetéért. A képzőművészet jobban érdekelte az irodalomtól, és rendesen, csillogó szemmel itta az asztrológus professzor szavait, ahogy szinte kiselőadást tartott a fotográfia művészetéről. Szomorúan konstatálta, hogy ez a konstrukció, amivel ő rendelkezett, fényévekre volt attól, ami szükséges ahhoz, hogy égi objektumokat is lencsevégre kaphasson, kiváló, vagy legalábbis jó, elfogadható minőségben.
Tehát új gép kell, jobb, mint amivel eddig dolgozott. Nincs mese, kinőtte a régi, kezdő kis tákolmányt, már nem bírt az el annyit, amennyit ő használta.  
- Rendben, bár az karácsonynál előbb nem valószínű, hogy sikerül beszereznem. Ahhoz el kell utazzak a fővárosba, hacsak a tanár úr nem tud jobb helyet fényképezőgép-vásárlásra – pillantott fel rá nagy, ártatlan, kék szemével, annyira nem volt ez könnyű feladat az aprócska termetével, de na, csak udvariasabb úgy társalogni, ha a másik szemébe néz az ember.
- Én ezt vissza is adnám a tanár úrnak, engedelmével – nyújtotta vissza a könyvet, majd magához szorította szeretett masináját, amint ismét a kezébe került.
- A hattyú kicsit olyannak látszik, mint egy majdnem teljesen oldalra döntött keresztfa. És az ott, ő a Deneb, a legfényesebb csillaga, a madár farkánál – nem kellett kétszer kérni, a kis főnix szeretett beszélni, hát még azt hogy szerette, ha lehetőséget kapott rá. – Azért szeretem, mert olyan szép a története. Héliosz fia szekér-balesetben meghalt, és az ő emlékére lett ez a csillagkép, de a másik meseváltozatot jobban szeretem. Azt, amelyikben hattyúvá változtatják a fiút, hogy titokban találkozhasson az égbolton a szerelmével. Szerintem ez nagyon szép.
Kissé elmélázott, ahogy bámulta az eget. Nem nagyon zavartatta magát, különösebben a büntetés sem igen hatotta meg, így járt, ez van, nem lehet mindig minden tökéletes. Ahhoz terveznie kellett volna, de a spontán, maguktól felbukkanó ötleteket jobban preferálta. A rögtönzés tökéletesen az ő terepe volt.
Tekintete átvándorolt a Cygnusról a Cassiopeiára. – Őt Lala mutatta a nyáron, tőle hallottam a történetéről is. A görögöknek sok klassz történetük van. Én azt ismerem, amelyikben Perszeusz királyfi megmenti Androméda királylányt a tengeri szörnytől. A többi részét nem szeretem, az olyan szomorú.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. július 18. 20:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 13. 17:47 | Link
Juhász kisasszony


A mai nap túl hosszúra nyúlt a tanerő számára, és akkor most ilyen piti kis bűnösökkel kell vergődnie, de hát ez is kötelessége. Bár sokat változott az utóbbi években, azért nem hazudtolta meg magát, még mindig tudta, mi a dolga. Tetszett neki, ahogy itták a szavait, ám amint átadta tudását, fényképezésben is, máris vált, osztályoznia kell majd a feleletet.
- Tartsa csak még magánál, lehet, hogy szüksége lesz rá - utasítja a másikat, amikor az visszaadná a nehéz könyvet. Hallgatja inkább a történeteket, közben nem bólogat, nem cicceg, egyáltalán nem reagál semmit. Nem bátorítja a felelőt, de nem is sújtja porba lekicsinylő tekintettel. Első reakciója talán meglepő, ám a tanárnak is az, a lány kijelentése.
- Valóban Lanetta mutatta ezt meg magának? - csodálkozik tágra nyílt szemekkel. Alkalomadtán, majd kap ezért egy nyalókát vagy gumicukrot, már persze, ha el nem felejti, ami bizony könnyen megesik. A rossz tovább marad meg emlékezetében, mint a jó. Mikor az eridonos teljesen befejezi a kiselőadást, akkor áll fel a párkányról, közelebb lép a kis elsőshöz, hogy demonstrálja feljebb valóságát.
- Igen vérszegény volt a felelet. Kettes alá-t alig súrolja, alulról persze. Máskor inkább készüljön fel, aztán kóricáljon éjszaka, pláne, ha szolgálatban vagyok. - Vagy inkább alukáljon az ágyban, akarta még hozzá tenni, de nem tette. Szemei összeszűkülnek, látszik, hogy gondolkozik, talán éppen a büntető feladaton. Mostanában nem cifrázza túl. Legyen gyors, de hathatós, megmaradjon az emlékezetben elég sokáig ahhoz, hogy a delikvens ne vétkezzen többet, legalábbis ne a jelenlétében.
- Négyütemű fekvőtámasz. Egyes pozícióban elolvas egy mondatot ebből a bekezdésből! - mutatja az első sor, egy hosszabb cikkely elején.
- Addig folytatja, míg a végére nem ér! Egyrészt elfárad, jobban fog tudni aludni, másrészt nem lesz unalmas az olvasás, sőt alig várja majd, hogy a végére érjen, olyan izgi lesz a sztori. Kezdjen bele! -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 13. 18:45 | Link
Várkonyi tanár úr

A főnixfióka nem értette, miért tartotta olyan hihetetlen információértéknek azt, hogy Lanetta ilyesmit mutogatni neki. Hiszen asztrológia-tanársegéd, ez logikus, nem?
 – Igen, ő – bólogatott helyeslően, ő nagyon élvezte azt a csillaglest, a mostanit már nem annyira, mert végül is nem sikerült teljesítenie a kimért célját – mint utóbb kiderült, technológiai képtelenség a masinájával, de majd ez is meglesz egyszer.  Ő elmondta, amit tudott, és csak most realizálta így, szemtől szembe, hogy mennyire magas is a tanerő.
Ez nem ér, én meg persze, ilyen kicsike vagyok… még az évfolyamon is, aaazt hiszem… – morfondírozott magában.
– Lássuk csak… alig múltam tizennégy, nem is olyan rég óta járok ide, előtte nem nagyon volt ilyen órám, és amit tudok, azt is Netta mutatta, hogy ilyen is van. Persze, hogy még nem vagyok olyan okos, meg profi… kicsi vagyok, de majd még leszek nagy is… és remélhetőleg okos is – próbálta magát megvédeni, és kissé el is szontyolodott, amiért a másik nem igazán értékelte. Pedig tényleg igyekezett, hogy lenyűgözze a másikat. – Mi hiányzott belőle? Mit lehet még róluk tudni?
Hát, ebből ma már nem nagyon lesz alvás, előre érezte, de imigyen jár az az elsős nebuló, aki túlságosan kíváncsi, és ez a tulajdonsága elnyomja az egészséges félelemérzetét.  Szemét forgatva reagált az elhangzottakra.
Fekvőtámaszozva olvasni… olyat hogy a bánatba lehet egyáltalán? Egyébként is kevés ez a meglévő fény hozzá…
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 13. 19:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 14. 14:06 | Link
Juhász kisasszony


Ez a mai fiatalság...- csóválja meg a fejét Várkonyi. Mindent, de mindent túlbonyolítanak. Már régen túl lehetnének az egészen, ha ez a kis csitri nem akadékoskodna itt egyfolytában. Meg még őt akarja vizsgáztatni?! Na szép lenne. Hova tart a Világ? Felnéz a plafonra és megforgatja szemeit néhányszor, száját elhúzza, úgy tekint le ismét arra a kis porszere, aki előtte áll.
- Legyen egy kis méltóság magában, és mutassa meg, hogy tökös lány, annak ellenére, hogy nem fiú. - Reménykedik benne, hogy a lány tisztában van a négyütemű fekvőtámasz fogalmával, és azt sem kell magyaráznia sokáig, hogy mi az egyes pozíció. Ha mégis, hát tévedett. Ezek a mai máguspalánták el vannak puhulva. Gyengék, rájuk fér az edzés. Sürgetően int a kezével, hogy kezdje már el a büntetést, nem szeretné itt tölteni a fél éjszakát a neveltjével.
- No, mi a baj? Nem jutott krumpliföld? Ilyen enyhe büntetést nem szoktam adni, szégyellem is magam miatta. Csak azért voltam ennyire jó szívű, puhány, mert szereti a csillagokat. Kezdjen már neki, míg meg nem gondolom magam, vagy álljon elő valami hihető alibivel! - Nem fog kiselőadást tartani az emlegetett csillagképekről, hisz nincs szolgálatban, mint oktató szaktanár, és különben sem mondaná el, amit tudni kéne róluk, hiszen akkor tényleg itt lennének reggelig, vagy holnap estig. A csillagképek mitológiájának rengeteg változata ismert, minden nép hozzátette a magáét, ráadásul egy néptől is lehet ezer változat, más elnevezés, de egy általában azonos. A csillagok asztronómiai nevei. Tulajdonságaik, nagyságuk, fényességük adatai, távolságuk és még lehetne sorolni. Senki ne várja tőle, hogy éjnek évadján ebbe belevágjon. Nincs tanóra. Varázsol egy kicsi lámpát is a könyv fölé, amit a padlóra fektet, hogy fekvőtámaszban kényelmesen lehessen olvasni. A fejezet elég hosszú, úgyhogy, ha a lány lassít, úgyis itt lesznek reggelig. Várkonyi már megbánta egy kicsit, elhamarkodott ötletét, de visszavonni nem fogja.
- Egyszerre csak egy mondatot, de tempósan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Ramóna Zita
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 17. 12:21 | Link
Várkonyi bácsi *-*

  – Ha nem, hát nem. – Vállat vont. Legközelebb majd Lanettát megkérdezi, ha már a tanár úr nem volt hajlandó a csöpp elsős kíváncsi kérdéseire válaszolni. Ez van, ezt kell szeretni, vagy nem, minden esetre érdekes egy este ez, aminek elébe nézett, bár már inkább éjjel, sőt, hajnal felé vánszoroghatott az óra.
Ó, nagyon is tudta a gyerek, hogy mit kért Várkonyi, és meg is tette, bár kedve úgy igazán nem volt hozzá. Utált olvasni, nem szeretett ennyire lelassulni, ezért is teljesített jobban az olyan órákon, amik gyakorlattal párosultak, és nem csak színtiszta elméletből álltak.
 A krumpliföldes szövegre felvonta a szemöldökét. Ilyet még az életében nem hallott, mármint beszólásba beleölteni a krumpliföldet.
Ja, manapság egész kreatívan tudják kreténnek nyilvánítani egymást az emberek, azért ez is valami.
 – Mikor lesz megint olyan csillagnézős óra? Valódi csillagokkal? – hiányolta az ilyen programokat, igaz, tetszettek a szöszkének a tantermes csillagképek is, de mégsem olyan, mint igazából leülni, vagy leheveredni egy pokrócra a legjobb barátaink, osztálytársaink, legkedvesebb családtagjaink társaságában, és csak meredni az égre.
Na, ilyenkor jó volt lelassulni, ezt a fajta lassúságot simán elviselte, akár órákra is, annyira, hogy a takarodóidőt képes legyen elfelejteni mellette.
Utoljára módosította:Juhász Ramóna Zita, 2017. június 17. 14:21 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Várkonyi Zoltán
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. június 20. 12:07 | Link
Juhász kisasszony



Erősen forgatja szemeit tanerőnk, ilyet azért ritkán lát, bár a csillagok világában van pár fantasztikum, mégis rendhagyó az eset. A lány, nem jó kedvűen, de azért végig csinálja a feladatot, ám az meg sem kottyan neki. Úgy látszik rendkívül jó erőben van, nem csak a lepénylesője, hanem a karizmai is. Elkerekedett szemekkel lesi a produkciót, meg a gyengébb nem egyik képviselőjét, aki a jelek szerint a gyengébbek legerősebbike. Nem a négyütemű fárasztja le leginkább, hanem az olvasás. No, nem mindennapi eset, de egyede válogatja, kinek mi a nehéz. Eltárolja, mint egy fontos tapasztalatot, hogy legközelebb, ha kihágáson kapja, csak olvastatni akarja, ha neki az a gyengéje. Jelszava: A gyatrát fejleszteni kell, az erősséget használni.
- Meg sem izzadt? Semmi remegő végtagok? Vasember nulla kettőhöz van szerencsém? - Persze egyértelmű, hogy nem vár választ, mert ejti is a témát. Lehajol, felemeli a földről a kedvenc vaskos kötetét, és valamelyik hatalmas zsebébe süllyeszti. Csoda, hogy nem lesz gerincferdülése az állandó egyoldalú teher miatt. Várakozó üzemmódban áll, int is a fejével, hogy induljon el a lányka a körlete felé. Kötelessége elkísérni odáig, bár hasztalan, ha úgysem fekszik le az ágyikójába. Óvó bácsinak érzi ilyenkor magát, nem tanár úrnak, és ez a helyzet igenis megalázó a számára. Lehetnének már annyira felnőttek az ide járó diákok, hogy tudjanak felelősséget vállalni azért, amit csinálnak. Igazából őt nem érdekli, viszont mégis mérgelődik rajta egy sort, mielőtt elindulnának. A rendbontó kóborló kérdése azonban majdnem kiveri nála a biztosítékot.
- Magának most volt. És tudja mit? Ha ennyire megoldja a csillagleseket egyedül, a következő alkalomból kimarad, helyette magolja az elméletet! Holnap pedig jelentkezik, hogy felelni szeretne a fél éves anyagból, én pedig leszek olyan kegyes, hogy megengedem. Most pedig irány a hálókörlete, holnap nehéz napja lesz! - A továbbiakban gondolataiba zárkózik, esetleg néha tol egyet a kisasszonyon, hogy gyorsabb tempóra ösztökélje. A hálókörlet bejáratánál megvárja, míg eltűnik az ajtórésben, még egy negyed órát ott szobrozik, aztán ő is aludni tér. Neki is nehéz napja lesz holnap, azt ígérik a csillagai.

/Köszönöm a játékot!/
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 9. 21:16 | Link
Von kisasszony

Vannak azok a kínos esték, mikor az ember csak szeretne hazamenni, de egyszerűen nem jön neki össze a dolog. Óravázlatokat írtam, dolgozatokat javítottam, ha már egyszer Maja úgyis éppen anyukával lógott. Mert ugye néha ilyen napokat is kellett beilleszteni a képbe, mikor vele van. A lényeg az, hogy sikerült elaludnom, aztán hogyan, hogy nem a dolgaim összeszedve indultam az utamra, hogy hm, akkor most ideje lenne hazamenni.
Az utam a vigadófreskó folyosóján át vezetett, mert ha már egyszer úgyis itt voltam, egy portya azért belefért, ez a hely pedig szinte mindig vidám. Arról nem is beszélve, mennyire térhatásuk volt az illatok miatt, csak egy grimaszra futotta a folyosóra érve.
Már majdnem a végén jártam, mikor megtorpantam kissé figyelni, ahogyan két magyar főnemesi boszorkány koccint, még egy halk "na zdrowie" is elhangzott a részemről, mikor egy pillanatra mindenki megtorpant a keretében és a folyosó másik fele felé sandítottak. Aztán mintha mi sem történt volna, mindenki tovább mulatott.
Én viszont elindultam az ellenkező irányba, a lehető leghalkabban, hogy megnézzem, ki is császkál erre.
- Segíthetek valamiben, kisasszony? - érdeklődtem meg a lánykát, aki láthatóan nem prefektus volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 9. 21:38 | Link
Tanár úr

Kb. túl éltem az első napom, a nehézkes kezdés ellenére. A suli kellemes eddig, csak semmit sem találok. Az egész olyan, mint egy kastélyba zárt labirintus. Bár ezen valószínűleg a házirendhez kapott térkép segítene...kár, hogy azokat az ágyon hagytam belepillantás nélkül.  
Úgyhogy marad a jól bevált felfedezés és kérdezősködés, vagyis csak maradna, mert sehol senki. Napközben még össze-össze futottam diákokkal, de már egy ideje senki nincs a közelemben a képeken kívül. Akik hol kedvesen, hol mérgesen reagáltak a kérdéseimre. Összességében jól haladok néhány helyet már ismerek a házamon túl is. Most pedig, ha minden igaz rövidesen eljutok a konyhába és szerzek magamnak némi késői vacsorát.
Erre a gondolatra újra megszaporázom a lépteim, elindulok egy furcsa mulató képekkel teli folyosón. Hirtelen csönd lesz, aztán mintha mi sem történt volna folytatják a szórakozást.  
Már éppen megállnék nézelődni amikor egy ismeretlen férfihang megszólít. Kíváncsian fordulok a hang irányába, egy viszonylag fiatal fáradt arcú férfival kerülök szembe. Enyhe érdeklődéssel nézek az illetőre.
–Nos, azt kétlem. Mivel ön nem tűnik konyhai személyzetnek.   
Rövid szünet után elmosolyodom és folytatom.
–De annak nagyon örülnék, ha megmondaná merre találom a konyhát.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 14. 00:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 9. 22:35 | Link
Von kisasszony


A folyosó egy pillanat alatt elcsendesedett, minden szempár kelet felé fordult, aztán, mintha mi sem történt volna, kitört a boogie és újra csápolni kezdtek, azaz, hogy inni kezdtek lelkesen és tovább folytatták a pletykálást. Én az ismét kitört káoszt használtam fel arra, hogy a lehető legcsendesebben az újonnan érkezett látogató felé induljak. A szemöldökömet kérdőn felvonva álltam meg, a karomat összefonva a mellkasomon. Ő is legalább olyan kíváncsi pillantással méregetett engem, mint ahogyan én őt.
- Nem, valóban nem - közöltem rezzenéstelen arccal, kissé megingatva a fejemet. Nem voltam manó és ha lettem volna, akkor valószínűleg nem lenne hozzá önállóságom, hogy megszólítsam.
A lány láthatóan meg sem rezzent, ez vagy azt jelenti, hogy gyakorlott rellonos és szeme sem rebben, ha tilosban kapják, vagy nem tudja, hogy bajban van. A mosolyból ítélhetően sokkal inkább az utóbbi.
- Én szívesen megmondanám, de azt is mellékelnem kell mellé, hogy most épp a hálókörletében kéne tartózkodjon, Ms... hogy is hívják?- érdeklődtem arra az esetre, ha a lányra büntetőmunkát kellene kiszabnom. Igazából jobban örültem volna neki, ha nem kell most piszkálnom semmi miatt. Szóval apró sóhajjal pillantottam egy csalafinta arcú banya portréjára, majd vissza a lányra.
- Ön új itt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 9. 22:54 | Link
Tanár úr

Hirtelen csend, aztán újra nyüzsgés és mulatozás. Érdekes, ez a folyosó egész szimpatikusnak tűnik.  
Már éppen leállnék az egyik kevésbé mulatozó festménynél amikor megszólítanak. A hanghoz fordulok és egy kissé morcos, kíváncsi férfival találom magam szemben. A kérdésre szemrebbenés nélkül válaszolok, egy futó mosollyal pedig megpróbálom elérni, hogy segítsen az ismeretlen.  
Pechem van, úgy tűnik kifogtam egy tanárszerűséget. A finom célzás alapján pedig tényleg elkellet volna olvasnom a házirendet... Na, mindegy, valahogy azért kimentem magam. Előveszem a lehetőleg elbűvölőbb mosolyom és kecsesen megkerülöm a pontos választ.
–Szólítson csak nyugodtan Voninak, a legtöbben így hívnak.
A következő kérdéséből érzem, hogy nyert ügyem van, nem egy szőrös szívű tanárral sikerült elsőre találkoznom.
-Oh, ennyire látszik?   
A hátam mögött összekulcsolom a kezem és ártatlan arccal folytatom.
–Igen, ma érkeztem és a sok elintéznivaló mellett még nem tudtam elolvasni a házirendet. Remélem nem szegtem meg nagyon a szabályokat.
Jó lenne nem büntetésről írni az első levelemben haza, szóval remélhetőleg nem csak én hanem ő is fáradt. Különben is ki nem nézné el egy ártatlan gólya apró bal lépését?
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 14. 00:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 11. 22:50 | Link
Von kisasszony

Széles mosolyt villantott és megpróbált elbűvölő lenni, de ezzel csak nőtt a gyanakvásom, hogy bizony, ha tudta volna a szabályzatot, akkor is ugyanígy kint értem volna a folyosón. Nem viszonoztam a gesztust, tartottam ahhoz magamat, hogy a diákok közelében nem kell az érzelmeinket villogtatni.
- Ez a Vonból jön? - kérdeztem felvont szemöldökkel, mert e becézgetés megint egy olyan szintű személyeskedés, amit nem engedhetek meg magamnak tanárként. Nem is akarok, hogy őszinte legyek, nem azért lettem tanár, hogy a diákokkal jó viszonyt alakítsak ki, hanem hogy tanítsam őket.
- Látszik, igen - biccentettem egyet, mert ugye a tapasztalt diákok pontosan tudják, hogy velem összefutni szabályszegés esetén vagy nagyon jó ómen, mert éppen nem érdekel az egész, vagy nagyon rosszul, mert olyan napom van, hogy figyelek. Ez esetben nem voltam a legjobb passzomban.
Azzal érvelt, hogy neki nem volt ideje elolvasni a szabályzatot, mire felvontam a szemöldökömet, de aztán csak megráztam a fejemet.
- Nem rám tartozik, mi lehetett olyan fontos, hogy amiatt ne legyen ideje elolvasni a szabályzatot. De akkor adok önnek még egy kis feladatot. Szeretném, ha készítene a házirendből legalább nyolc másolatot, kézzel írva, pergamenre, mához egy hétre az utolsó óra után lesz vége a megszabott határidőnek. És remélem, hogy tudja, ez most nem kérés volt - firkantottam fel egy darab papírra neki a nevem, az időpontot, a feladatot és a helyszínt, magamnak pedig szintén. - Mi a teljes neve?
Utoljára módosította:Lewy Bojarski, 2017. július 11. 22:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Melissa Von
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 116
Összes hsz: 992
Írta: 2017. július 12. 15:33 | Link
Tanár úr

Úgy látszik tévedtem, nem úszom meg a büntetést... Még egy picit sem rezzen meg a szája, a becézés, pedig holt hidegen hagyja. Na, ez kellemetlen. Finoman biccentek.
-Igen, abból.
Itt az ideje megpróbálni menteni a menthetőt, hátha megúszom valami aprósággal. Végül is csak a takaródót szeghettem meg, az nem nagy ügy. Azaz, ha most készséges és bájos leszek, biztos kisdologgal megoldjuk. Megpróbálok azzal érvelni, hogy új vagyok, nem volt időm elolvasni a házirendet, de semmi. Szimplán csak elutasító…lelombozó egy találkozás ez.  
Amikor meglátom, hogy papírt vesz elmotyogok néhány francia szitokszót. Szép év kezdés lesz ez. Elmondja a büntetés felvezető szöveget én pedig semleges arccal válaszolok.
-Persze, meglesz.
Magamban fintorgok kicsit, nem olyan drámai a feladat, de akkor is bosszantó. Sőt, egyelőre még mást sem tudok "megkérni", úgyhogy tényleg nekem kell megcsinálnom... Lebiggyesztem a szám, hát ez aztán pech.
Amíg én a sorsomon merengek kérdést intéz hozzám. Semleges hangszínnel felelek.
-Melissa Von vagyok.   
Majd kissé habozva folytatom a beszédet.
-Első évfolyam, Rellon.
Ezután már csak várom, hogy a kezembe nyomja a cetlit és elválhassanak útjaink...illetve ezzel van egy kis bökkenő. Nem tudom hogyan jutok vissza. Zavaromban elkezdem a cipőm orrát bámulni. Most mi csináljak? Ha nem kérek segítséget elkaphatnak újra és nekem nincs kedvem még több büntető munkához, de, hogy pont vele kelljen vissza jutnom... Ah, ez csak még kellemetlenebb.
Utoljára módosította:Melissa Von, 2017. augusztus 14. 00:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. július 15. 01:25 | Link
Von kisasszony

Azt hiszem, hogy lassan, de biztosan sikerült neki realizálnia, hogy hoppá, nem a jó ajtón kopogtat, ha hízelgéssel szeretne jobban teljesíteni. Ha másra nem is, erre biztosan ránevelt a kviddics: ha akarok valamit, teszek érte és nem csak a számat járatom.
Hallottam, ahogyan feltehetően franciául káromkodik valamit - bár nekem az egész nyelv szitkozódásnak hangzik-, én pedig cserébe elmotyogtam egy csendes moj Bożet. A persze kezdetű mondatocskára apró biccentéssel válaszoltam, jelezve, hogy hallottam, megjegyeztem a dolgot, tehát el is várom, hogy megcsinálja.
- Lewy Bojarski, reptan tanár. Csak hogy tisztában legyünk az erőviszonyokkal - köszörültem meg kissé a torkomat, miközben felírtam a lány nevét a cetlimre, közvetlenül a kitalált bünti fölé és zsebre vágtam, mielőtt sikeresen elveszíteném. Nem lenne szerencsés, néha azt sem tudom, hogy hol áll a fejem az időbeosztásom végett.
- Szenzációs, Miss Von. Itt van a kis emlékeztető fecnije, ha kérhetem, egy hét múlva legkésőbb adja le a háziját. Egyéb kérdés-óhaj-sóhaj? - kérdeztem az órámra pillantva, mert azért nem akartam arra hazamenni, hogy Maja és Volt is az ágy közepén kiterülve húzzák a lóbőrt. Pedig erre elég nagy esély volt jelen pillanatban. Szóval várakozva néztem a lányra. Én ettől még nem haragszom, vagy ítélem el különösebben, csak szeretném megelőzni, hogy erre rászokjon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 ... 8 9 [10] 11 12 ... 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Keleti szárny→Első emelet