36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 18 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. március 4. 11:08 | Link

Reiner Kende
tell me everything / i’ll help u / from here / outfit

Az érintése után maradó különös és bizsergető érzést, amit igencsak nehezen viselek, még vállamon érzem, amikor szóba jön a rellonosok két gyöngye közül az egyik. Mosolyom szélesedik, az érintés érzése úgy szalad tovább, mintha soha nem is létezett volna, mert a hangszín… a hangszíne mindent elárul. Hümmögve emelem kissé feljebb fejemet, mosolyom nem lankad, ajkaim széle mégis meg-megráng, ahogy igyekszem visszatartani, hogy a mosolyból legyen már-már kellemetlen vigyor. Laza ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, aprókat köhintek, majd bólintok egyet. - Érzékeny talajra léptem, vettem - kezem alatt villantom meg fogaimat, mert csak nem tudom visszafogni magam, de mire a megjegyzése elhagyja száját, teljes pompámban szentelem neki ismét minden figyelmemet. Az ennyire egyértelmű “nem értem” jeleket, akkor sem tudnám figyelmen kívül hagyni, ha pálcát tartanának a tarkómnak. Jól szórakozom és még egy meg nem értett tini sem veheti ezt el tőlem, főleg, hogy az ő érdeme a jó kedvem maximális működése jelenleg.
- A saját szórakoztatásomra? Azt hittem egyértelmű… - ingatom meg fejemet. Nem tudom meddig vagyok képes elmenni azért, hogy az unalmon valóban felülkerekedjen a szórakozás, eddig senki nem feszegette meg ezt a határt, így homály fedi. Talán most jön el a napja, hogy kiderüljön. Oldalasan fordulok, derekamat döntöm az ablakpárkánynak, kékjeim ismét a sötétséget fürkészik. Nem titok. Apró mosollyal sandítok vissza rá, azonban ennyiben hagyom. Az izgalmak még csak most indulnak, ahogy kitör belőlem a nevetés az elém táruló képtől. Nevetés közben fordulok háttal az ablaknak, így szembe kerülök Kendével megint, aki ugyanolyan vidámságról tesz tanúbizonyságot, akárcsak én. Arcom elé tett kezem ujjai közül sandítok le rá, végül szusszanva eresztem le kezemet és csúsztatom zsebembe.
- Szóval őszintén válaszolsz úgyis - rebben meg szemöldököm. - Hányszor vertek át a palánkon, hogy ennyire őszinte vagy? - széles mosolyra húzódnak ajkaim, miközben ellököm magam a párkánytól rázom meg fejemet, nehogy véletlen azt higgye ez a kérdés. Halk nevetést engedek meg magamnak. - Abban biztos vagyok, hogy az én unalmammal is hasonlót csinálna - fúrom ujjaimat tincseim közé, majd indulok tovább a folyosón. Vállam felett pillantok hátra. - Le ne maradj - vágom kezeimet zsebre, hogy komótos, a jól megszokott elnyújtott lépteimmel haladjak tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
INAKTÍV


got the spirit of a fela
offline
RPG hsz: 365
Összes hsz: 734
Írta: 2021. március 4. 22:02 | Link


Műmosolyok, kimért mosolyok, szarkasztikus grimasznak inkább nevezhető vigyorok, bölcs mégis lenéző mosolyok. Ezeket már olyan jól ismeri, hogy végezhetne belőlük. Aztán most a kastélyban frankón egyre másabb és többféle módját érzékeli az érzelmek, leginkább a jókedv kifejezésének. Már csak a legjobb barátaira és navinés haverjaira is elég ránéznie, a különbözőségük totális. Mindannyian többféleképpen mosolygunk. Érezte, miközben másokkal együtt örült, hogy habár nem a végtelenségig, de szabad. Meg sem próbál nem megakadni Mihailon, akinek a mosolyát vagy annak elfedésére tett kísérletet kapja el Kende. Ügyesen és okosan megvallja: nem vette észre elsőre, csak amikor Mihail már másodjára játsza be. Nem kezd vele semmit, csak észreveszi.
 Másfajta kacaja pattan a falakról. - Őszintét mondtam, nem ostobát - néz fel a rellonos prefektusra, aki ellöki magát a párkánytól. Kende imént jobbjára, most baljára helyezi a testsúlyát, ahogy ráérősen irányba fordul. Prímer problémának nem nevezné, hogy igazából se a másikat, se magát nem tudja elképzelni cha-chac-hazni. Egy pillanatig félmosollyal a semmibe mered, majd szürkéskékje rebben. Mihail töri a csendet. Nem rohan utána, ráérősen lépdel a folyosón távolodva a bor szagától és a hülye pletykás festményektől, amiken bár különbözőek az istenek, valahogy mindig ugyanaz az ördög. Pillantása esik a másik hátára. Sztravinszkij nem csak máshogy tud mosolyogni, de szokatlanul karizmatikus. Ez biztos, mint a kurvaélet. A vibeok követik egymást, mire Kende rááll a hullámra, hogy bebootolja valami nem oké a sráccal. Ez így nem igaz. Oké, csak.. franc se tudja. A pulóver zsebéből farzsebébe csúsztatja a telefont, majd pulóvere nyakrészébe kapaszkodva bújik ki belőle. Egyik kezével haját dörzsöli, másikkal a pulóvert hajítja a vállára, amíg a pólót egy rántással teszi magán helyre. Félre biccenti a fejét, megvonja a vállát és megszaporázzá lépteit, majd oldalasan csúszik el a másik mellett a folyosón, amíg lábát be nem feszítve cipője meg nem toppan. Pontosan szembe kerül az elemi teraszra vezető lépcsővel, amit ki nem fog hagyni, ha erre jár. Kérdés nélkül indul meg arra, közben pillant oldalasan hátra Mihailra. Ha lemarad is mindig behozza azt. - Fent van hely előrukkolnod a tánctudásoddal. Mondanám, hogy én is megteszem, de pogózni nehéz tömeg nélkül- hangja szórakozottan cseng, ahogy könnyedén lépdel a jól ismert lépcsőfokokon. Mihail vagy követi, vagy nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RIDE THE WAVES AND LIVE THE LIFE.
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. március 19. 20:03 | Link


Somolygok a bajszom alatt, de nem ellenkezek; két percnyi ismerettség után nem fogok leírni egy kis fekete jószágot. Ha a gazdája azt mondja problémás, hát ki vagyok én, hogy ne higgyek neki - bár a rossz nyelvek szerint valahol minden macskával gond van.
- Mert macska - vonok vállat beletörődve, elvégre kéne bármi ami jobban leírja a jellemét, mint ez az egy két szó? - Szerezz be ilyen nyomkövetőset, ami kis kütyübe küldi a jelet, és a pittyegő radaron láthatod, hogy merre van, és közeledsz-e már. Tudod, mint a repülős, meg a háborús filmekben. - Valahogy automatikusnak veszem, hogy Emma ismerni fogja a referenciámat, pedig aztán ki tudja.
Felkuncogok az éjszakában, hangom ide-oda pattan a csendes folyosó kihűlt kövei között. Én nem is tudom, hogy stresszes fajtának mondanám-e magam, inkább az vagyok, aki ráparázik, látszik rajta, hogy falfehéren magolja az utolsó percben is a könyveket, majd bejön, és kiszambázik a teremből széles vigyorral, hogy: "há' tök cuki volt a nénibácsi, sima liba". Aztán megpukok. - Tudom, hogy ez rosszul fog hangzani, de szeretem a vizsgaidőszakokat - harapom be a szám, hogy elkerüljem a vigyort. Alulról nézek fel, zsivány fejjel, s egy aprócska vállvonás kíséretében hozzáfűzöm - tiszta adrenalinhullámvasút az egész, ráadásul még nem sült el félévem kifejezetten rosszul.
Tudom, tudom, ne igyunk előre a maci bőrére, de valahogy nem érzem azt, hogy az elkövetkezendő vizsgaidőszakok döntenének majd le a lábamról. Annál is inkább kérdése, ami kissé hirtelen ér, s hirtelen nem is tudom mit válaszoljak. - Igen. Igen. - Nos. Bőbeszédű vagyok ma este. Pislogok, pislogok, hallom, ahogy a vámpírtücskök (a simák már alszanak ilyenkor) ciripelnek kint és bent is, de hm. Megvakarom a tarkóm, köhintek egy aprót, és ha nem hallanám meg a közeledő lépteket a folyosó végéről, még lehet, hogy ki is fejteném kicsit jobban, félredobva a hangyaantennányi tartásomat a másik lánnyal szemben. - Gyere gyere gyere - tátogom felé, és mint aki nindzskiképzést kapott iramodok meg a lehető leghalkabban a folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 5. 11:52 | Link

Húsvéti meglepi!

Hóna alatt egy-egy táblával, másik kezében egy bűbájos kertészkönyvet lóbálva, fütyörészve - vagy legalábbis levegőt kis szájrésen fújkodva, némi nyálcsöppel rajzolva fel útvonalát - sétált Lili föl az emeletre.
Tépett ő is a rejtélyes, hirdetőtáblán kihelyezett csínyekből egyet, nem is sejtve, mi lesz az, de nagyon mókásnak találta végül, így, bár úgy sejtette, hogy büntetést kockáztat, nem tudott ellenállni neki, hogy megpróbálja azt kivitelezni. Amolyan küldetéstudat ébredt benne, mintha rég eltemetett lázadó énje ébredt volna fel benne, aki jól ki akar tolni másokkal. De igazából nem változott semmi, azt gondolta, hogy biztosan bárki nagyon élvezné, ami majd itt történni fog a gyanútlan áldozattal.
Köszönt szépen a jókedvűen integető, és borospoharaikat emelgető portréalakoknak, és miután túltette magát egy kis szédülésen, amit a tömény erjesztett szőlő illata okozott, lepakolta szerzeményeit az egyik érdeklődve figyelő festményalak kerete alá, a falnak támasztava.
Felgyűrte ingujjit, miközben a földre térdepelt, és fellapozta az első megjelölt oldalnál a könyvet. Pálcáját, mely eddig a füle mögé volt tűzve, most kezébe vette, és szemeit le sem véve az utasításokról, elmormolta párszor a varázsigét. A varázsvesszővel közben a plafon felé suhogtatott, és miután egy szakaszon benőtte a fű a mennyezeti követ, Lilkó elégedett kis mosolyra húzta száját.
- Na ezt még párszor - mondta csak úgy magának, és felállt, hogy szép lassan egy nagyobb szakaszt befüvesítsen a folyosó felső részéből. Fura volt odafent látni, amit csak szabad ég alatt volt szokás, és ott is a lábunk alatt, de pontosan ez volt a lényeg.
Miután egy jó öt méteres szakasszal készen állt, visszasétált a könyvhöz, és tovább lapozgatta. Különféle virágokat, kisebb bokrokat, és még egy-két cserjét is növesztett a füves plafonon, mire végzett. Egészen szürreális látványt nyújtott kész műve, de nagyon büszke volt rá. Úgy találta, hogy már csak az utolsó simítás van hátra, ami történetesen már nem igényelt varázstudást.
Lehelyezte a füves, virágos rétté alakított plafon kezdete alatt az egyik, majd a túlvégre sétálva a másik táblát is, a lezárása gyanánt. Ezeken a következő felirat volt olvasható:

FŰRE LÉPNI TILOS!

Jót mosolygott a kész művén, mert aki nem tudta, mire számíthat, bizonyára jól meg fog majd lepődni. Hiszen a laikus ránéz, és nem érti, hogy ugyan hogyan is léphetne rá a fűre, ha az a plafonon van? De amint átlépi a határt, melyet a két tábla képez, nyomban fejjel lefelé találja magát az illető, a füvön lépkedve.
Lili pedig szépen kereket oldott, mielőtt még valaki a csínyen kaphatná. Persze kénytelen volt körbemenni, mert most, hogy a csapda készen állt, már nem mehetett arra, amerről érkezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. április 6. 19:46 | Link


Egyelőre a tetthely előtt


Nincs este, nem kell még figyelő szemekkel őrizni a rendet, mégis, valamiért azt súgja nekem a belső hang - hogy éhes -, hogy jöjjek el erre. Vagyis, hazudok, mert semmi ilyenről nem volt szó, egyszeriben csak tudok erre egy rövidebb utat a konyha felé. Nem szeretem kihasználni a manók kedvességét, azonban mégis, ami muszáj, az muszáj, a faluba pedig ma nem lehet lemenni. Húsvét van, a zsebem mélyén akad egy kölni, virágillatú valami, ha van és volt merszem, egy-egy nagyjából korban hozzám illőt meglocsoltam, az idősebbek közül inkább azokat, akiket ismertem. Egy kedves tanárnő is megállt, megengedte, így már ő sem fog elhervadni. A piros tojások mégsem gyűltek, meg nem csokival kéne tömnöm magam, ritkán fordul elő, hogy ilyentájt én teljesen korgó gyomorral maradok. Vagyis nem korog, mert azért egy-egy csokit kaptam és abból ettem is valamennyit, de... Mindegy.
Ha ezen a folyosón átvágok, minden rendben lesz. Még pár lépés, de már innen látni, hogy valami itt nem stimmel. Állok, mert nem lépek tovább, lejjebb hajolok és elolvasom a táblát.
- Fűre. Milyen f... - csak az államat kell megemelnem, ajkaim elnyílnak egymástól, állam koppan, ahogy végül fejem hátravetve bámulom a füves, bokros, virágos rétet a PLAFONON. Megdörzsölöm a szemeimet, tovább nem megyek, hanem nyakropogtató irammal fordítom jobbra majd balra a fejem. Ez, délelőtt, korábban, tuti nem volt itt. Valamit magyaráznak a portréalakok is, de túl harsányak és összefolynak a mondatok.
- Jó, jó, jó, értem - legyintek nagyot feléjük és elindulok. Mert azt mondták, még a közelben van. Én, mint valami nyomozó, minden páncél, de talán még a szőnyeg alá benézek. Épp lefelé bámulok, mintha a vadonban lennék és lábnyomokat látnék, amikor két lábfejet pillantok meg. Lili jön velem szembe, vagyis én botlok bele majdnem, kissé zihálva, ahogy szedem a lábaim sebesen. Hátrébb lépek egyet, amint ránézek.
- Szia... szia.. - nagy levegő, kézfejemmel legyezem magam. - Te láttad, hogy mi műveltek a folyosóval...? - mutatok a hátam mögé. Teljességgel meg vagyok győződve arról, hogy a tettes még a közelben van, valahol elbújt, de Lili most ért ide, láttam volna a szakasz elején. Így aztán, a gyanúm nem létezik.
Utoljára módosította:Somogyi Zente Domokos, 2021. április 11. 11:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 9. 18:45 | Link

...Zentével!

Nem ő volt a legügyeseb boszorka, sőt, próbálkozásainak zöme először igen rútul csődbe fulladt, de most, természetesen folyamatos mellékelt ábra bámulás árán, és több kisebb anomália mellett (az egyik virágnak például kék lett a szára, és zöld a szirma) végül büszkeség öntötte el, ahogy végignézett kész művén. Azonban nem maradhatott soká a tett helyszínén, mert még lefülelik, és akkor teljesen hiábavaló volt az egész.
De persze nem ő lett volna, ha valamit nem bénázik, és ajkába harapba volt kénytelen konstatálni, hogy a könyvét a túlfelén hagyta a csapdának. Illetve nem az övé volt, a könyvtáré, de neve ott szerepelt a kölcsönzők listáján, szóval még annyi gógyival is, mint ami Lilkónak adatott, könnyen lefülelhetővé vált a plafon füvesítője. Szóval muszáj volt kerülnie egyet, és megkaparintania a terhelő bizonyítékot, hacsak nem akar büntetést (már megint).
Így aztán tett egy jó nagy kerülőt, méghozzá igen sietős tempóban, minek hála kissé zihálva érkezett meg, és ütközött kis híján a felé tartó Zentébe. Aki a tetthely felől érkezett éppen. Lili szemei kitágultak, és úgy meredt a prefektusra, mintha valami szörnyűséget mondott volna. Tisztán hallotta a fejében, amint levitás társa megkérdezi, "Te csináltad ezt?", ám ahogy szája válaszra nyílt, rájött, hogy egyáltalán nem ezt kérdezték tőle.
- Én..? Mit..? - hápogott, és Zente mögé nézett. A könyv ott volt a falnak támasztva, nem messze a táblától. Úgy tűnt, a srác nem szúrta ki, valószínűleg leköthette figyelmét a plafon. Pedig az egyik festett alak látványosan mutogatott a könyv irányába, és pofákat is vágott közben.
- Ó.. igen, szia! - vigyorodott el, és jókorákat gesztikulálva Zente orra elé szökellt, próbálva magára vonni figyelmét. - Noos igen, mármint nem. Láttam a plafont, de azt nem, hogy ki csinálta.
Elvégre nem volt tükör egyik falon sem, hogy közben magát nézegesse, gondolta, bólintva egyet. Nem, tökre nem látta magát, amint elvarázsolt kis kertet gyártott odafentre.
- És te láttad a tebót a másodikon? - kérdezte őszinte érdeklődéssel pislogva.
Ez azért is volt leleményes, mert a veszélyes bestia előszeretettel volt láthatatlan. Szóval nehéz látni. Úgyhogy akár tényleg lehetett is a másodikon egy, Lili nem tudhatta biztosan, hogy nincs, attól még, hogy épp most találta ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. április 11. 12:33 | Link


Egyelőre a tetthely előtt


Az biztos, hogy jelenteni kell egy tanárnak, bárkinek. Az is mindegy, hogy ki lesz az, az első, aki szembejön velem, amint kifutkoztam magam. Vagyis nem futok, inkább csak tortyorgok körbe-körbe. Na igen, a festmények még mindig hangosak, egyik fele mulat – az, hogy rajtam, a helyzeten, a folyosó külsején vagy csak úgy, nem tudom -, a másik része meg talán, portré-életükben először, segítene. De nem figyelek én rájuk, bólogatok, hogy jó, értem még mindig, de ez nem old meg semmit. Így a könyv, amely ott hever, az én tudatomig nem jut el. Megállok, megint a plafon felé nézek. Amúgy nagyon szép és mutatós, ügyes bűbáj. Részben, legyen az bárki, meg kell majd őt dicsérni, milyen ügyes és szép lett. Persze, rongálás is, mert a folyosóval tette, engedély nélkül, ahogy múltkor az a valaki a festmények közül firkált össze párat. Nem volt elég az alakok panaszát hallani, siralmát, hogy hogyan néznek ki, hogyan mertek ilyet tenni és bezzeg régen inkább tisztelték őket, nem ezt. Most meg itt ez a folyosó. Szerencsémre, a folyosók nem panaszkodnak, így azt nem kell hallgatnom, hogy mi történt a plafonnal. Másrészt könnyebb lenne, mert ő megmondaná, ki a tettes. Biztos a festmények is – van, amelyik azt magyarázza, még a szeme is piros volt, itt döntöm el, hogy nem hiszek nekik. Ahány féle, annyi leírás.
Éppen fordulok is be-ki, ki honnan nézi, amikor beleütközöm valakibe. Lili az, mintha sietett volna, lehet hogy a hangzavar miatt. Én is beszéltem, de a portrék most hangosabbak a kelleténél, szerintem itt hamar tömeg lesz. Jaj nekem, azt nem kellene! Ki tudja, nem-e esik valaki fejére föld, virág, bármi. Sosem lehet tudni, hogy ami szépen néz ki, mennyire ártatlan. Nem engedhetek be oda senkit sem.
- Hát a folyosót – mutogatok is magam mögé. – Vagyis pontosabban, a plafont. A tábla még semmi – emelem meg a kezem, majd várom, hogy megtalálja. Nem nehéz, inkább úgy tűnik, kevésbé esett le neki, miről beszélek. Kezeim leejtem és szusszanok egy nagyot. Lehet csak én fújom ezt fel.
- Kár… azt hittem, hogy találkoztál vele jövet közben. Ez így nem lesz jó – dünnyögöm, mintha ezzel meg tudnám oldani. Közelebb lépek a táblához, felfele pislogok, majd aztán vissza a lányra. – Ki kellene nyomoznom, de előbb lehet szólok egy tanárnak. Igen, azt hiszem az lesz a menete – gondolkodom hangosan, egyelőre azonban nem indulok. Kicsit fáj a lábam, túl hamar és túl sokat toporogtam, futni akartam is, meg nem is. Szusszanok egyet, meg figyelek, senki se jöjjön erre.
- A tebót? Nem láttam! Mi van a másodikon? – pislogok nagy szemekkel felé. Az egész kastély megkergült. – Komolyan, valaki nagyon unatkozott – mormogom. Mert ha a tebó ott van, biztosan az vitte oda, aki ezt művelte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 12. 20:02 | Link

Zente

Nem szokott ő csíntalankodni, rossz fát tenni a tűzre. Egyáltalán, milyen az a rossz fa? Büdin ég? Vagy meg se gyullad? Vagy vizes? És van, aki direkt ilyen selejt fát tenne a lángok közé, mikor az olyan jó, szép és meleg? Ugyan ki akarna elrontani egy tüzet? Lili biztos nem.
De kiskertet varázsolni egy folyosó plafonjából nem tűnt valami jó elrontásának, bár persze ez nézőpont kérdése. Meglehet, hogy az igen morcosan integető festményalak nagyon is megbarátkozott már a csupasz plafonnal, esetleg boldog, amiért nem a szabadban van kiállítva, és így nem kell a szerinte undok virágokat nézegetnie. Bezzeg most! Most aztán mit csinált ez a Lili! Ám a lánynak úgy tűnt, nagyjából egyedül van a véleményével, a többieket nem zavarta, vagy már túl részegek voltak ahhoz, hogy foglalkoztassa őket ilyen apróság.
Viszont itt volt Zente. Aki bár aranyos srácnak tűnt, prefektus volt, és nagyon úgy nézett ki, mint aki épp fel akarja nagyon fújni ezt az ügyet, és megbüntetni érte mindenkit is. De főleg Lilit, csak ezt még nem tudta. És őszintén szólva, a lány nem bánta volna, ha ez így is marad. Nem akarta lehazudni az eget is, bár ha a plafonra került a fű, igazából belefért volna a látványba. De büntetést még kevésbé akart a nyakába, meg azt, hogy neki kelljen eltűntetnie a plafon-rétet odafentről. Épp elég melós volt felpakolni, már a nyaka is elgémberedett belé.
Mielőtt azonban kitalálhatta volna, mint mondjon, kit látott elszaladni, háztársa elhatározta, hogy keres egy tanárt. Ajaj.
- Egy tanáárt? Gondolod..? Neem! Szerintem most nem lenne jó ilyen csipcsup dologgal zavarni őket - rázta a fejét. - Az is lehet, hogy Palmer tanárnő csinálta, mert ott senki se tud rálépni - mutatott rá.
Maga a tréfa persze valóban származhatott valamelyik tanártól, Lilinek tényleg fogalma sem volt róla, hogy kinek is vállalta ezt a "megbízatást", de mivel jó mókának tűnt, természetesen nem tudott ellenállni.
Úgy tűnt mindenesetre, hogy a tebós elterelés működni látszik, legalábbis Zente mintha elhitte volna, hogy valaki a teljes kastélyt felforgatta.
- Fú, ne tudd meg! Szerintem jobban is jársz, ha megnézed... Vagy nem! Igazából nem tudom. - Közben rájött, ha fel akarja küldeni a prefit a másodikra, a legrövidebb út a táblákkal övezett folyosószakaszon át vezet.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. április 12. 20:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. április 12. 21:24 | Link


Egyelőre a tetthely előtt


Oké, oké, oké. Le kell higgadnom. Szerintem az a nagy helyzet, hogy ez az első komolyabb dolog, amit prefektusként látok és ami ellen, amiért tehetnék valamit. Csak ez magyarázza, hogy ennyire felkapom, felfújom és ügyet csinálok belőle. Pedig nem ronda amúgy, kreatív, szép, értékelni is tudom, meg minden, csak… csak azért mégsem szabályos. Vagyis, én így gondolom, lehet sokan, sokkal többen lennének amellett, hogy ez valami kreatív feladat része. Húsvét van, ilyenkor szoktak dolgokat tenni, nem ilyeneket és nem azt, mint bolondok napján vagy éppen halloweenkor. Jó, jó, talán tényleg nem kezelem ezt túl profin, de nézze el bárki, nagyon friss a jelvényem, az egész élmény. Tuti, hogy fogok bakizni, valamit nem nézni és mint most, nagyon nézni a talán semmit. Pfuh. És ebbe társul bele Lili, talán ezért próbálok moderálni magamon, mert na, nem lenne a legszebb, ha háztársam előtt égek be, hogy mennyire nyomi prefektusa van. Kicsit kínosan mosolygok felé, miközben rendezem magam. Hirtelen támad fel bennem az ösztön, hogy tanárt keressek, és akkor ő majd biztosan tudja, hogy mi lesz a helyes megfejtés. Talán ő rájönne mindenre, amire én nem, mert egyszerre vagyok izgatott és kissé talán ijedt.
- Aha, szerintem kéne szólni neki. Azért ez mégis… mégsem csipcsup – nézek fel a plafonra, majd vissza Lilire. Ha neki ez a csipcsup. Nem is akarom tudni, mire mondaná azt, hogy globális katasztrófa. Jó, azért mosolygok kicsit. – Nem hiszem, hogy zavaró lenne, azért is vannak – rendet meg fegyelmet teremteni, igen. Meg azt megtartani. Elvégre, én nem dönthetek mindenben, kiszórhatok büntetést, de pontot nemigen vonhatok le. Vagyis, mondhatom egy tanárnak szerintem. Mindegy, mert most ebbe bele fogok zavarodni. Viszont amit utólag tolt hozzá, fejbevág kicsit.
- Basszus! – káromkodom kicsit, de ezért még nem járna szappan a nővéremtől, remélem. – Lehet, hogy… lehet… eszembe sem jutott – csapok a homlokomra. Húsvét, ünnep, tanárok. Palmer tanárnő pedig illúziómágus, tehát, az egész csak látvány és talán hozzá se lehet érni, ezért került oda, mutatóba. A növények lehet mind gyógynövények az egész tananyagból, csak épp innen nehezen látni. Elnevetem magam, már inkább kínomban.
- Őszintén, nem is gondoltam arra, hogy a tanárok lephettek meg minket egy ilyennel. Lehet, ha közelebb megyek, látok egy-egy tojást is a fűben és ha rámutatok, meglepi lesz. Na, neked volt most  tök jó logikád! – mert szoktak ők meglepni minket, tényleg ez is benne van. Nem, nem vetem el az, hogy csín és „rongálás”, de ezt se. – Viszont ezt tényleg csak tanár tudná megmondani, hogy mi az igaz – térek vissza hümmögve az előbbi témához és közelebb lépkedem a táblához, onnan nézek felfelé. Innen fordulok hátra.
- Hát azokat nem látni, nem? Szóval felesleges lenne. De én se tudom, meg kéne talán nézni mégis. Biztos, ami biztos és akkor lehet látunk tanárt is – hah, jó alkalom! – Eljössz velem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 14. 16:34 | Link

Zente

Már csak azért se lett volna túl szerencsés, ha Zente bevon egy tanárt is, mert a legközelebbi lakrész Várffy-Zoller Róberté volt, aki nem elég, hogy tanár, még igazgatóhelyettes is volt! Ráadsául mintha hírhedten Levita-ellenes lenne, így ha megzavarja egy kékházi prefektus, és kiderül, hogy az elkövető is levitás, lehet, hogy már év elején keresztet vethetnek a házkupára.
Szóval nem volt túl jó kilátás hagyni, hogy Zente túllihegje a dolgot, így Lili minden energiájával azon volt, hogy magára, illetve valami egész más, nem létező problémára terelje a figyelmét.
- Azért inkább tanítani vannak itt, szerintem - mutatott rá, és szentül hitte is, hogy ha megkérdeznék őket, tízből kilenc okító azt felelné, hogy semmi kedve fegyelmezni.
- A prefektusok, na! Mint te is. Na ők vannak erre.
Ezzel persze tudta, hogy kvázi arra bíztatja háztársát, hogy oldja meg maga a dolgot, de tényleg inkább az, mintsem tanári közbenjárás történjen. De szerencsére elgondolkodtatta azzal az elméletével is, hogy talán épp egy oktató rendezte be odafent a kiskertet. Úgy tűnt legalábbis, hogy Zente komolyan fontolóra veszi, hogy így van. De aztán meg mégis inkább amellett voksolt, hogy kell ide egy tanár. Lili pedig az ajkába harapott, és nem volt más lehetőség, mint bízni benne, hogy a tebó jelentette zűrzavar jobban leköti Zentét, és inkább feladatának tekinti megoldani azt. Persze azon nem volt mit megoldani, de ezt nem tudhatta.
Viszont jókat kérdezett, Lilinek pedig csak úgy sisteregtek a fogaskerekek a fejében, annyira igyekeztek válaszokat gyártani. Nem volt ő ehhez hozzászokva!
- Nem látniii, de attól még érezni igen. Persze veszélyes lenne fogdosni őket, csak úgy értem, hogy van nekik testük meg minden, leverik a vázákat meg felborogatják a lovagi páncélokat. Mint a cicák, csak nagyobban.
Míg magyarázott, azon is túráztatta kis kobakját, hogy mit mondjon arra, hogy vele tart-e. Igazából csak el akarta őt innen küldeni, míg ő felkapja a könyvet és kereket old, de ha csatlakozik hozzá, úgy ketten sétálnának a csapdába, ráadásul az még nem is szolgáltatna neki alibit (mert ugye ki tréfálja meg saját magát?), mert a könyv továbbra is ott maradna a falnak támasztva.
- ÖÖö, jó! - mondta hirtelen, és arcára diadalmas mosoly költözött. - Te menj arra, én meg emerre, és akkor odafent találkozunk. És így nem tud meglépni az illető. Meg a tebó se.
Oké, annyira nem volt zseniális terv, ráadásul Zentét irányította a hosszabb, kerülő útra, míg ő ment volna az elvarázsolt szakaszon keresztül ugye, de mivel nem akart belesétálni ténylegesen, végül, hogy ne hazudtolja meg magát, ha mégis csatlakozik hozzá a másodikon, csak egy még nagyobb kerülővel sikerülne, és az bizony fura lenne. De ennél jobbal nem tudott előrukkolni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. április 17. 16:15 | Link


Egyelőre a tetthely előtt



Inkább tanítani. Ez mind rendben van, ha mindenki jó lenne és azt tenné, amit csak szabad és kell. De nem, nem azt teszik, rendszerint mindig van valami galiba, ami miatt nem csak tanítani, hanem nevelni is kell. Ki hogy teszi, az már más kérdés. Van, akin mosolyogni lehet közben, van, aki elől inkább futni kell.
- Persze, hogy azért – helyeselek végül hangosan is. – De kell a rend is. Láttuk mi van anélkül – nem éppen a mostani helyzetre célzok, hanem olyanra, amikor tényleg valami vad és fékezhetetlen dolog söpört végig a kastélyon, a tanárok és a prefektusok meg csak a fejüket fogták rá. Elmosolyodom, ahogy engem említ meg végül.
- Jó, de nem mindenki „fogad szót” nekünk, meg nem is csinálhatunk mindent. Mindegy, mert egyedül nem lennék elég ügyes ehhez még. Csak most kezdtem – csóválom meg a fejem, hogy nincsen évek tapasztalata mögöttem. Most jönne jól az elődöm, ő idősebb volt sokkal, meg volt az a farkas cucc, biztos jobban tartanának tőle, mint tőlem. Sőt. Mindegy, mert ő most tanít, mondjuk akkor ha tudnám hol van, lehetne neki is szólni. De azt tudom, hogy sosem lakott a kastélyban. Mondjuk megértem, én se tenném, ha a kórság velem lenne. A helyzet viszont így sem javul, nem is fog, azt hiszem, vagy feladom vagy erősködöm. Lili valamiért nagyon nem akar tanárt, kicsit gyanús is az, hogy ennyire tiltakozik ellene. Ráncolom a szemöldököm, majd leesik, mi lehet a gond.
- Jaj, nyugi. Ha jön egy tanár, arról biztosítom, hogy te segítettél nekem, nem vagy bűnös – ha tudnám, amit kellene, nem mondanám ilyen nyugodtan, hogy nem tettes hanem velem van. De nem indulok el végül, csak magyarázok tovább, mintha muszáj lenne. Igen, valahol muszáj is, mert így kimegy belőlem a feszültség.
- Hát nem merném megfogni, annyi szent. Még ha látom is. Azért annyira nem vagyok jó a lényekből, simán megharap aztán nem tudok majd semmit se beadni, mert a kezemnek annyi - jó, ez hülyeség, de mindegy. Valahogy megoldom, megnézni meg lehet annyit is, hogy tényleg eldőltek-e a páncélok és a vázák.
- Szuper – bólogatok, már indulnék is, de megtorpanok. – Biztos okos dolog szétválni? És ha pont akkor lépnek meg? – nem nagyon akartam egyedül menni, de tény és való, logikus, amit mondd. Csak az nem, amerre mutat. Megrázom végül a fejem.
- Arra nagyon hosszú, túl sok időt kap. Én megkockáztatom, hogy nem esik a fejemre semmi és erre megyek – és mielőtt bármit tudna tenni ellene, már indulok is a tábla felé. – És akkor a rövidebb kerülő neked marad! – mosolygok hátra rá, ahogy előre nézek. Nagy levegő, elsétálok a tábla mellett és…
Kiáltok. Egy pillanatról a másikra fejjel lefelé találom magam. Kezeim a zöld fűben támaszkodnak, alattam a padló, Lili, minden. A réten vagyok, csak nem a jobb helyen.
- Ezt nem hiszem el! – kap el a tériszony, szédülök. Csak ne hányjam el magam… az kéne még. A füvet markolom, nagyon nem akarok leesni, mozdulni sem merek. Nagyon félek, ahogy végül lefelé sandítok. – Se… segíts… valahogy. Nagyon rossz idefent! – hangomon mégis hallani, hogy félek. Reszketek, szemem összeszorítom. Ez nem lehet igaz! Mindig pórul járok…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2021. április 17. 21:37 | Link

Zente

A gravitáció egészen furcsán működik - hiába kapaszkodik Zente kétségbeesetten a fűbe, ha kicsit odafigyel, azt fogja érezni, hogy szilárdan áll a talajon. Vagyis a plafonon, mert a padlón Lili áll és a falakon lógó képeket is fejjel lefelé látja. Sőt, az ablakon kinézve is olyan, mintha az égből nőnének a fák és a talpánál lenne az ég.
Ettől függetlenül a vér nem tódul a fejébe. Ha nem látszana a kastély maradéka, a helyzet nem is lenne annyira szürreális.

Lili most előnyös helyzetben van - szó szerint meg átvitt értelemben is, mert Zente ijedtségét kihasználva ügyesen eltüntetheti a könyvet. Azonban a varázslatról, ami a táblákhoz kötődik, ő maga sem sokat tud; elvégre rövid utasítást és leírást kapott csak mellé.

Mivel próbálkoztok?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. április 18. 11:48 | Link

Zente

Az volt Lili egyedüli szerencséje, hogy Zente jól láthatóan még csak most jött le a falvédőről. Amit amúgy nem értett a lány, minek lenne rajta bárki is, de nem ez volt a lényeg. Az az volt, hogy a srác még nem volt profi a prefiskedésben, ahogy azt ő mondta is, és bár a falon csak festmények voltak, fura módon odaaggatott szőnyegek nem, mégis úgy tűnt, megúszhatja a szőke a dolgot. Nem akart ő rosszalkodni persze, de nem is gondolt bele először, hogy emiatt a kis csíny miatt megütheti a bokáját. Főleg, ha mondjuk felkerül oda, akkor ténylegesen is beütheti, de az most más kérdés.
Most arra kellett koncentrálnia, hogy valahogy elterelje innen Zentét, és rávegye, hogy ne hozzon ide tanárt. Jó ötletnek tűnt fényezni kicsit, meg elültetni a bogarat a fülében, amit persze remélt, hogy aztán kijön onnan mert undi lett volna.
- Szerintem meg tutira tök ügyes leszel. Lehet elő is léptetnek egyből főprefektussá, ha megoldod egyedül az ügyet - jelentette ki teljes meggyőződéssel, de aztán hangyányit elbizonytalanodott. - Van olyan, hogy főprefi, ugye?
Szerencsére mindennek ellenére sem gyanakodott rá Zente, vagy ha mégis, irtó jól titkolta, és még biztosította is Lilit arról, hogy ha sikerül tanárt találni, őt egyből lehúzzák a gyanúsítottak listájáról. Így bevált volna a boci szeme? Vagy lehet, hogy az lehet a titok nyitja, hogy a srác tudja, milyen kis béna boszorkány ő, és ezért ki se nézi belőle, hogy tudna egy rétet varázsolni a plafonra? Ezen a gondolaton kicsit azért érezte, hogy elönti némi durci őt.
- Nem mintha ne tudnék virágokat varázsolni - motyogta maga elé, de addigra már Zente elindult a táblával határolt folyosószakasz felé.
Lili szólásra nyitotta a száját, és még a kezét is felemelte, mutatóujjával figyelmeztetőleg fellépni, de persze ezt a másik se nem láthatta, se nem hallhatta, mert éppen megfordult vele a világ, és máris azon kapta magát, hogy a plafonon térdepel.
Pedig a lány szeretett volna ellenkezni. Megmondani, hogy nincs is jobb ötlet most annál, hogy szétváljanak, mert hát.. azért. De még attól sem tudta megóvni, hogy belesétáljon a csapdába, pedig hát ő tényleg nem kívánta neki ezt. Illetve valahol talán mégis, elvégre nem azért csinálta meg ezt a kis húsvéti csínyt, hogy aztán senki se járjon pórul és nevethessen saját magán. De sajnos Zente nem élvezte a fenti létet.
Lili, megfeledkezve róla, hogy még mindig ott a terhelő bizonyítékot jelentő könyv, odasietett a táblához, és megkapaszkodva benne felpillantott társára.
- Ne félj, nem fogsz leesni! Mármint.. felesni..? Vagyis hát.. asszem! - kiálltotta neki, annyira határozottan, mint görkoris a jégpályán.
Nagyjából fogalma sem volt róla, hogy pontosan hogyan is működik ez a kis varázslat.
- Na jó, lehet mégis keresek valakit - határozta el magát, és ekkor megpillantotta a könyvet. Gyorsan magához szorította. - Jé.. egy könyv. Nem tudom, kié lehet, de biztos nagyon hiányolja már a könyvtáros. Útközben visszaviszem!
Mindenzt olyan gyanúsan adta elő, hogy szegény Zentének maximum akkor nem esik le, hogy konkrétan folyik ki a vaj Lili füle mögül, ha túlságosan is leköti, hogy az életéért reszkessen a plafonon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. május 16. 17:46 | Link


fent a plafonon


Lesz még mit tanulnom a jelvénnyel, úgy érzem. Sosem voltam jó a nyomozós dolgokban, még egy szimpla társasban is tudtam veszíteni és persze, elsiklani olyan dolgok felett, hogy néha már rám szóltak, hogy számoljam át vagy olvassam át, mielőtt döntök. Nem tartom magam logikátlannak, csak inkább… figyelmetlennek? Nem volt eddig belőle gondom, remélem most sem lesz, más kérdés, hogy mi fog sikerülni ebből az elképzelésből. Így aztán, nem most lesz életem fogása, kezdem érezni. Hiába szaladnék, vagy hívnék ide valakit, a tettes, mire mi ezt, ezeket megvitattuk, már simán akár Bogolyfalván jár és vissza sem néz. Szóval, fújok egyet, egy kicsi vereségízzel a számban, de nem, mert még nem veszett semmi, talán nem. Talán rájövök a dolgokra, de Lili kizökkent belőle. Nagyra nyílt szemekkel nézek rá, majd csak pislogok. Egyedül megoldani? Nos, az már nem lehetséges, mert ezt, ha nem is most azonnal, de mindenképp jelenteni fogom valakinek. Nem tettem le róla és nem is fogok, ha már szétválunk és a nézelődés közben keresek egy felnőttet. Jobb lesz így, mert akkor még én kapok majd amiatt, hogy nem szóltam. Egyedül megoldani… ahhoz az kellene, hogy meg tudjam szüntetni a folyosót sújtó bűbájt, de úgy érzem, erre a tanult “Finite Incantatem” se lenne elég, mert olyan szövevényesnek tűnik. Először is, ott a virágos mező, fejjel lefelé, azt kéne virágmentesen eltüntetni, aztán még ki tudja, mi akad a fűszálak között.
- Neeem, nem. Ezt én egyedül nem tudnám, hát le kell onnan azt szedni. Ahhoz én nem vagyok még elég ügyes, meg nem is örülne sem Matyi bá, sem senki más, hogy én ilyen… magánban nyomom - rázom meg a fejem, hogy nem engedek abból, hogy én itt majd hős leszek. Már akkor is szoktak dicsérni és köszönni, amikor valami különös helyzet miatt szólunk, még nem voltam prefektus tavaly, de szóltam, hogy valaki állandóan kipingálja az egyik folyosó falát, nem tudom, hogy meglett-e a tettes, de azt tudom, hogy örültek, hogy nem hagytuk, hagytam szó nélkül. Amúgy nem vagyok spicli, nem szoktam beköpködni embereket, na nincs okom rá. De ha nincs ott már rég valaki, akkor meg nem ártok senkinek, szóval, egy ilyen félmegoldás. Közben a homlokom ráncolom.
- Nem, nincs tudomásom szerint főprefektus… de az minden bizonnyal a legidősebb lenne, logikusan. Nem léptetnek elő prefektusokat, csak le - mert vannak persze olyanok, akiktől elveszik később, mert nem csinálják a dolgukat időben vagy nagyon rosszul. Nem tudom név szerint ezeket, voltak, akikről mindenki tudott, és voltak, akikről csak később, hogy jééé, hova tűnt. Érdekes lenne egy főprefektus, de amilyen arcoknál van a jelvény néha, felesleges.
Talán a szavaim is, hogy mi kell ide, vagy mi sem, de megoldjuk. Tényleg mondanám neki, mármint a tanárnak, még ha annak az első gondolata lehet Lili lenne, mint tettes. Szerintem azért nem, mert akkor nem lenne itt, nem épp a legjobb dolog a helyszínen maradni, ha a gyanú halovány, akkor sem. Aztán ki tudja, lehet, hogy akkorát tévedek, mint a ház. Azzal mondjuk biztos, hogy erre indultam el. A hosszabb út kellett volna, mire azonban ezt mondom magamban, már mindegy… Nem kiabálok többet, ellenben nagyon félek attól, hogy leesek, ki is tépek pár fűszálat, ekkor veszem észre, hogy ez nem ezen múlik. Kiengedem ujjaim közül, ahogy lassan felülök, ugyan úgy lógva közben fentről le és mégis, mintha csak a talajon lennék. Bár ettől még mindig kellemetlen.
- Le tényleg nem, de… Nem tudom - mozdulok, egyelőre lefelé nézek, így az olyan, mintha amúgy a réten lennék. Csak amikor tekintetem előre, lefele, illetve felfelé esik, akkor jut eszembe, hogy nem jó helyen vagyok. A gyomrom bukfencezik, mint amikor hirtelen indul a lift fel vagy le, nem merek felállni. Egyelőre csak rendesen leülök a fenekemre és kapaszkodok megint a fűbe.
- Légyszi! Lehet, ha sétálni kezdek vagy felállok, leesek. De most olyan, mintha a plafonra ragasztottak volna! - tudtam én, hogy kell tanár, viszont azt nem, hogy pont hozzám. Na ezt ha majd a többiek hallják… nem lesz semmi, talán csak kioktatnak, hogy ne dőljek be ilyeneknek vagy éppen, másoknak. - Könyv? Hol volt itt könyv? Hé! - ne most könyvtárazzon. Hunyorogva figyelek lefelé, ahogy látom mozogni. Én mindent megnéztem és nem láttam, ezek szerint ő vagy igen, vagy tudta, hogy ott van. Sóhajtottam egyet, most akkor mégis tévedtem? Mindegy, nem érdekel a tettes most, csak le szeretnék innen kerülni, egyben.
- Siess, kérlek! Azt hiszem szédülök - pedig nem olyan, mint a mászókán lógni le, nem kezd a fejem fájni sem. De attól még nem kellemesebb.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
INAKTÍV


SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
Írta: 2021. június 14. 16:55 | Link

Zente

Szegény Lili, nem volt ő a csínytevés mestere.. meg persze szegény Zente, ő viszont kiválóan bele tudott sétálni egy ilyen csínytevésbe! Csak persze jópofit nem vágott hozzá, pedig sokkal klasszabb lett volna vele együtt kacagni a kellemetlen kis helyzetén. Ehelyett láthatóan és hallhatóan pánikba esett, Lilinek meg valamiért nem fűlött a foga hozzá, hogy bevallja, ő tette ide az útba ezeket a trükkös kis táblákat.
Bár valószínűleg ártatlannak cseppet sem tűnő ábrázatával és össze-vissza locsifecsegésével elárulta már magát, csak a srác még túlzottan arra koncentrált, hogy ne ájuljon el odafent, és nem ért rá azon agyalni, hogy Lili miért ilyen szembántóan gyanús odalent, egy könyre rácsodálkozva.
- Óóó, milyen könyv ez? Naháát, ez egy.. vastag.. könyv. Aminek az a címe, hogy... Könyv a... folyosókról. Igen. Ez áll itt - bólogatott párat, miközben kezében szorongatva a perdöntő bizonyítékot óvatosan hátrálni kezdett a tett helyszínéről.
- Sietek vissza, becsszó! Találok neked tanárt, és egykettőre lent leszel!
Ezt már valóban tök komolyan gondolta, és tényleg szándékában is állt mielőbb segítséget hozni, mert sajnos nem sült el viccesen ügyködése. Nem mintha az ő hibája lett volna, igazán nem tudta, hogyan is működik ez a dolog, ő csak pár egyszerű utasítást kapott. Meg aztán.. ki mondta Zentének, hogy ne élvezze? Hát élvezze, na! Csatlakozna is hozzá igazából, csak aztán meg nem lenne, aki elmentjen tanárt keresni.
A folyosó végére érve sarkon fordult, és már szaladt is. Csak addig állt meg egy pillanatra, míg a könyvet az egyik lovagi páncél sisakrostélya alá dugta. Aztán addig meg sem állt, míg nem talált valaki kompetens illetőt, aki le tudja onnan szedni háztársát.
Remélte, hogy később azért majd jót nevetnek az eseten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Na most merre...
Írta: 2021. július 4. 22:13
| Link

Betti


//este, nem sokkal takarodó előtt//


Zalán még a tőle megszokottnál is elmélyültebben folytatott vitát a folyosón az egyik festmény lakójával.
- Én mondom neked, hogy ostobaság, kölyök! - fröcsögte egy karosszékben terpeszkedő férfi borvirágos orcával. Kezében egy poharat lóbált, mely tartalmának egy része már eltűnt a férfi bajsza alatt, a másik fele pedig a szék karfájára folyt.
- Márpedig nem az, uram! - vágta rá a fiú és már könyékig el is merült keze a táskájában, hogy tézisét megerősítse. Egy egészen rongyossá olvasott könyvet húzott elő kis idő múlva, majd diadalittasan felmutatta azt a már kicsit sem szomjas uraságnak - Látja, már korabeli kutatások is folytak róla, amik igazolják, hogy... - Zalán csalódottan engedte le a karját, amikor ráeszmélt, hogy a portré elaludt. Ingerültségét nem leplezve nézett körbe a folyosón. Senki az égvilágon nem volt tanúja a diskurzusnak, aki esetleg hozzá tudott volna szólni. Legalábbis első pillantásra úgy tűnt, a folyosó kihalt. Csak ő és a vígan hahotázó portréalakok, akik rá se hederítettek. A levitás gólyának még az sem tűnt fel időben, hogy egyetlen fényforrásául már csak a nyeglén pislákoló gyertyák szolgáltak, a nap pedig már rég lement.
 Alapjáraton nem zavarta őt a sötét. Mindig is tartalmasabban tudta eltölteni az idejét az éjszakai órákban, mint napközben. A csoporttársai már elkönyvelték valami naplopó suhanc gyereknek, akit nem érdekel az iskola, mert majdnem minden órán elbóbiskolt. Holott nem is lehetett volna jobban Zalán a szöges ellentéte mindennek. Rengeteg dolog érdekelte és ezt nem volt rest megmutatni az olyanoknak, akik egy szemernyi érdeklődést is mutatnak irányába. így történt az is, hogy leállt beszélgetni a festménybéli úrral, csak mert az megkérdezte tőle, hogy nem akar-e felküldetni neki még egy kancsó bort az egyik konyha melletti portréból.
 Levonta magában a végső konklúziót. Neki volt igaza és ez a beszélgetés tulajdonképpen semmit sem ért. Kissé csalódottan fordult el a faltól és próbálta memorizálni, melyik úton is fog leggyorsabban visszajutni a háza klubhelyiségébe. Spoiler alert: Zalánnak finoman szólva fingja nem volt arról, merre kéne indulnia. Azt biztosan tudta, hogyha nem siet, nagyon hamar átértelmeződik neki a produktív nap fogalma, mert valamiféle büntetőmunkán kell rohadnia olyan emberekkel, akiket valószínűleg nem kedvelne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. július 8. 00:07 | Link

Zalán
Útbaigazítok egy gólyát
Ruha

Még a járőrözés kezdete előtt lépek ki a szfinx portréja mögül, hogy aztán így is sietősebben induljak meg a navine felé. Hihetetlen rendetlenséget csináltam az ágyam körül. A ruháimat feltúrtam, mikor reggel az egyenruhámhoz tartozó szoknyámat kerestem, majd ismét felforgattam a kupacot, mikor a kardigánomat sem találtam. A tankönyveimet sem a legszebb állapotban hagytam ott, mert valahogy sikerült elkevernem egy csillagtan házidolgozatot, amit le kellett volna adnom a mai órán. Az utolsó pillanatban találtam meg, kissé gyűrötten ugyan, de legalább le tudtam adni. A délutánomat tehát ez a kép fogadta, és valahogy nagyon nem volt kedvem rendet rakni, inkább lehuppantam Hunor mellé a klubhelyiségben. Csak akkor kaptam észbe, mikor a diákok erősen megfogyatkoztak, én meg rájöttem, hogy járőröznöm kell az éjjel. Természetesen a jelvényem is a ruháim alatt lapult, így beletelt egy pár percbe és egy erősen a szerencsére bízott pakoló bűbájba mire előhalásztam a kék jelvényt.
Sietve indulok, bár tíz óra még nincsen szerencsére. A jelvényemet próbálom a pólómra tűzni, ám nagyon nem akar sikerülni a dolog. Lassan indulok el, ám ekkor erős kiabálás üti meg a fülemet. Egy pillanatig habozok, majd úgy döntök, jobb lesz, ha megnézem, mi történik. A járőrtársam meg fogja érteni a dolgot. Meggyorsítom hát lépteimet, és elindulok a másik irányba.
Kicsit lassítok, figyelem a hangot, és próbálom megtalálni, hogy pontosan honnan jön. A járőrözéssel már egyértelműen el leszek késve, de az nem fog számítani, ha a zaj tényleg azt jelzi, hogy valakinek baja van. Végül a "Vigadófreskó" folyosóján kötök ki. Nem is emlékszem, mikor jártam utoljára erre. A folyosóra lépve azonnal megcsap a borszag, a kiabálás azonban elhal. Már fordulnék vissza, amikor szemem megakad a világosbarna hajú fiún. Lassan indulok meg a srác felé, aki elég elveszettnek tűnik. Kedves mosollyal, szólítom meg, közben azonban megpróbálok szigorú tekintettel nézni rá.
- Jobb lesz, ha sietsz, mert mindjárt tíz óra, vissza kell menned a hálókörletedbe -figyelmeztetem. Azt elfelejtem, hogy nem tudhat prefektusságomról, mivel a jelvényemet nem sikerült felraknom. Helyette a farmerom zsebébe süllyesztettem, azzal a szándékkal, hogy később, ha nem rohanok ennyire majd feltűzöm.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2021. július 8. 00:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 9. 00:58 | Link

Betti


Zalán kissé összerezzent, amikor megszólították. Azt hitte először, hogy egy portréalak szólította meg, így a falat kezdte bámulni, a hang forrása után kutatva. Beletelt pár hosszú, kínos pillanatba, mire rájött, hogy van ott még valaki rajta kívül. A lány arca noha csinos volt, kicsit ijesztőnek tűnt a halvány fényben. Mintha Zalán tilosban sántikálna, kapkodva a táskájába gyűrte a könyvét. Nem vette észre, hogy a hanyag mozdulatnak köszönhetően lényegében a könyv fele a padlóra hullott, hiszen az ósdi könyvgerinc nem bírt már ennyi lapot a helyén tartani.
 - Köszönöm az észrevételt, kedves... kedves idegen lány, éppen rajta voltam az ügyön. Csak éppen... hát... - itt már rájött, hogy nincs miért hazudnia - Nem tudod, merrefele van a Levita klubhelyiség egészen véletlenül?
 Vállai az addig feszült tartásból kissé elernyedtek és bocsánatkérő pillantást küldött a lány felé. Valószínű, hogy az illető nem azt a programot tervezte estére, hogy őt kísérgesse a kastélyban. Ami azt illeti, ha már itt tartottak, neki sem kéne már programot csinálnia a körleten kívül, nemde? Nem akart tolakodó lenni, hogy egyből belekérdezzen, nem fél-e a prefektusok bosszújától, így hát kíváncsian leste inkább a másik válaszát.
  Néhány portréalak eközben halkan röhögcsélt mellettük, mert ők észrevették a Zalán lábánál szétterülő papírhalmot. Valószínű a lány is látta, csak neki nem volt annyi esze, hogy odafigyeljen maga köré.
Utoljára módosította:Hollósi Zalán, 2021. július 9. 01:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. július 14. 15:28 | Link

Zalán
Útbaigazítok egy gólyát
Ruha

Nem akarom megijesztení a fiút, sem azt az érzést kelteni benne, hogy rossz helyen van. Egyszerűen csak figyelmeztetni szeretném, ha nem volna órája. No meg visszaküldeni a klubhelyiségébe, mielőtt másik prefektus talál rá és bünteti meg. Ha pedig az volt a terve, hogy takarodó után kóricál a folyosón, még jól is járt, mert ahelyett, hogy megbüntetné valaki, csak figyelmeztetem. Nem tűnik azonban rendbontónak, annak ellenére, hogy a könyvét pánikszerű gyorsasággal rakja el. Talán abban van valami? Igen, kicsit túlságosan is gyanakvó vagyok. De a diákok bármire képesek, nekem meg az a feladatom, hogy rend legyen a kastélyban. Bármennyire is tudom utálni néha.
A fiú biztosít róla, hogy nem tervezett a folyosón járkálni, így elengedem kicsit a szigorúnak szánt arckifejezést. Egyenesen fel is derülök, mikor megmondja, melyik házba is tartozik. A Levitától nem vagyunk messze, könnyen visszakísérem, és már mehetek is, nem kell váratnom tovább a járőrtársamat.
- De, tudom - mosolygok rá. - Én onnan jöttem. Amúgy Betti vagyok - nyújtom felé jobbomat, halkan nevetve. - Így elhagyhatjuk az "idegen lány" megszólítást - teszem hozzá aztán. - Szívesen visszakísérlek a szfinxig. De előbb szedd össze az elhullott lapokat - tanácsolom, és közelebb lépve el is kezdem összeszedni a könyv darabjaiat. Szépen sorba próbálom rakni a lapokat, hiszen nehéz egy olyan könyvet olvasni, aminek nem egymás után következnek a lapjai.
Jelvényemet továbbra is elfeledve hagyom a zsebemben. A fiúval azonban továbbra is úgy beszélek, mintha tudná, hogy egy prefektust kapott társaságul. Előbb vagy utóbb talán ki is derül majd a dolog.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2021. július 16. 17:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 16. 12:37 | Link

Betti


- Ó. Ne haraguj, még nem sok háztársamat ismerem. - vallotta be Zalán. Idáig csak Bogit volt lehetősége név szerint megismerni és egy-két évfolyamtársát, akik kérdeztek tőle valamit egy-egy tanóra között. Pedig ha korábban látta volna, biztos emlékezne ezekre a barna szemekre. Rászorított a lány jobbjára, de nem túl erősen, biccentett is mellé egyet - Örvendek. Én Zalán vagyok - amikor lenézett a kezükre, akkor vette észre, hogy néz ki a padló - Ó, hogy az a...
 Egyből leguggolt, hogy összeszedje, amit elhullajtott. Ilyenkor kicsit bosszantotta, hogy nem tud még elég bűbájt. Más már rég ellőtt volna egy Invito-t, vagy valami hasonló hasznos dolgot. Névből sok bűbájt ismert már, látta, ahogy apja otthon használja őket, de ez nem mindig elég, hogy tudja is alkalmazni az adott varázslatot.
 Először próbálta sorrend szerint összerendezni a lapokat, vajmi kevés sikerrel. Egy hölgy az egyik portrén, aki már szintén nem volt szomjasnak mondható, most már leplezetlenül kacagott Zalán bénázásán - Csak egy perc... Indulhatunk. Azt hiszem.- motyogta gyorsan a fiú. Mivel nem akarta megváratni a másikat, inkább már csak egy kupacba dobált mindent, ami a keze ügyébe került. Felmarkolta a lapokat és felegyenesedett. - És mondd csak kedves Betti, feletted is úgy eljárt az idő, mint nálam, hogy itt találkozunk késő este a folyosón? - Zalán teljesen gyanútlan volt, bele sem gondolt, hogy talán épp egy prefektusba botlott bele. Bogi sokkal szigorúbbnak tűnt hozzá képest, na meg a jelvényt sem látta rajta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. július 16. 18:07 | Link

Zalán
Útbaigazítok egy gólyát
Ruha

Kicsit sem zavar, hogy nem ismer, hiszen én sem ismerem őt. Napközben segít az egyenruha, de esténként, amikor már a legtöbben átöltöznek, semmi nincs, ami megmondja, ki melyik házhoz tartozik. Az új diákok közül nem ismerek sokat, maximum arcról, és úgy is főleg a levitásokat. A velem szemben álló fiú azonban nem ismerős. Csak mosolyogva megrázom a fejem, jelezve, hogy nem haragszom, bemutatkozására pedig csak bólintok egy aprót.
- Én is örvendek - mosolygok rá.
Mellé guggolok, és segítek neki összeszedni a széthullott könyvet. Ketten gyorsak vagyunk, s mire a pálcámért nyúlnék már a kezünkben vannak a lapok. Feltápászkodom, és mosolyogva nyújtom át neki az én kezemben pihenő lapokat. Ha sikerült volna azokat sorba tennünk, felajánlanám neki, hogy megragasztom, így azonban csak hagyom, hogy eltegye. A röhögő portrét figyelmen kívül hagyom, hiszen hozzászoktam már, hogy a kastély falain lakó alakok nem mindig a legkedvesebbek. Ha nem szemtől szemben piszkálják az embert, akkor az pletykákat terjesztik mindenkiről, esetleg egymással veszekednek. Valószínűleg unatkoznának a keretükben egész nap a drámák nélkül.
Bólintok, és el is indulok visszafele, mutatva az utat. Kérdése azonban nagyon meglep, így ismét megtorpanok. Nem értem meg, miért érdekes neki, hogy egy prefektus a folyosón járkál éjszaka. Még az elsősöknek is tudniuk kell annyit, mi a rendszer a kastélyban.
- Ezt hogy érted? - fordulok felé értetlenül, és teljesen gyanútlanul, hogy a hiba igazából nálam rejlik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 16. 21:00 | Link

Betti


- Köszönöm - örömmel nyugtázta, hogy Betti nem áll be a kárörvendők sorába, sőt mi több: segít neki. Mosolyogva vette el tőle a papírokat. Az alvó uraság festményére még vetett egy szomorkás pillantást. Majd talán egy másik alkalommal.
 Elindult Betti mellett, de hamar meg is álltak, mert a lány értetlenül nézett fel rá. Zalán ugyanolyan arccal bámult vissza. Várt még pár másodpercet, hátha csak rosszul értett valamit, de nem úgy tűnt.
 - Hát... tudod. Ha túl késő lesz, akkor nem csak én fogok tilosban mászkálni... hanem te is. - minden tagmondatnál megállt kicsit, reménykedve, hogy nem kell tovább magyaráznia az egyértelműt - Mert hát te is diák vagy, mégis mi indokolná, hogy itt legyél takarodó után... Mert hát diák vagy, ugye? Ugye nem egy tanár...? Mert ha tanár lennél az kicsit ciki lenne, mármint nem azért, nem te lennél ciki, hanem úgy ez az egész...
 Zalán az utolsó mondatait már inkább hadarva mondta el, mert érezte, hogy kezd bolondot csinálni saját magából. Fél kezébe temette az arcát, amikor rájött, hogy jobban járt volna, ha inkább befogja. De már nem lehetett. Este volt, ilyenkor kezdett csak igazán mozgásba lendülni az agya. Igaz, nem mindig értelmes dolgok kavarogtak benne, de lényegesen aktívabb volt, mint tanítási időben. Csak arra egyáltalán nem volt felkészülve, hogy az imént félbeszakadt tudományos diskurzuson kívül bármi másról is kell majd beszélnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. július 19. 11:21 | Link

Zalán
Útbaigazítok egy gólyát
Ruha

Óvatosan szedem össze a lapokat, hiszen látszik, hogy régi könyvből valóak. Az sosem baj viszont, számomra egy szétesett, régi könyvnek sokkal nagyobb értéke van, mint egy tökéletes kötésű új darabnak. Az illata is teljesen más. Hallottam már olyat, aki szerint egy régi könyvnek állot szaga van, de szerintem csak a történelem és a megélt pillanatok érződnek egy ilyen köteten. Vigyázni kell azonban rájuk nagyon, ez tény, de együtt érzek Zalánnal, hiszen én is hordok néha magamnál ilyen régi könyveket. Bármelyik pillanatban széteshetnek, akár az ember táskájában is, és nincs annál rosszabb, mint mikor összegyűrődik egy ilyen régi papír, merthogy akkor rögtön el is tud szakadni.
A könyv lapjait egyberendezve adom vissza a fiúnak, hogy aztán barátságosan rámosolyogjak, és már indulunk is a Levita felé. Nem sokat haladunk azonban, mert kérdése megdöbbent. Nagyon hülyének nézhet, hogy visszakérdezek, én viszont nem látom át a helyzetet. Prefektusként miért lenne bajom abból, ha a folyosón vagyok járőrözés közben? Eddig én nem járkáltam, éppen csak most indultam, bár ezt ő nem tudhatja.
- Én járőrözöm ma este, akkor nem tilos a folyosón lennem - válaszolok, bár az megint meglep, hogy csak egy kicsit is kinézné belőlem, hogy tanár vagyok. - De nem vagyok tanár - nevetek fel végül, kissé kínosan.
Látom rajta, hogy zavarba jött, szeretném valahogy megnyugtatni, ám nem tudom mivel. Inkább csak tovább indulok, arcomra pedig visszakerül a barátságos mosoly.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. július 19. 21:21 | Link

Apuka
Kedvenc, egyetlen és megismételhetetlen apósom
Gyermekeim bölcs nagyapja
Halálom okozója (már, ha előbb végez velem, mint Darya)


A tökéletes hétfő. Igaz, hogy mostanra, itt a koraesti órákban zuhog az eső, de délelőtt kellemes, szinte tavaszias idő volt, pár órás napsütés, csivitelő madarak. Reggeli az étkezőteraszon, ebéd szintén ott, oldalamon a legtökéletesebb emberrel, akit csak kívánhatok. Csókok, hol lassan, hol hevesebben, vágyakozás, vágyódás. A gyengélkedőn jól szerepeltem az évközi vizsgán, nem is jól, kiválóan, de hát már tavaly se volt rá panasz, ugyan, akkor épp csak kiváló lett, ma viszont, alsó hangon is 120%-os eredményről tudok beszámolni. 120, azaz egyszáz és még húsz. Na erre varrjatok gombot. Gyakorlatilag széles szájjal, vigyorogva járkálok egész nap, még Willel is beszéltem, megbeszéltük, hogy gyerekgyógyászatra specializálódnék, és azt is, hogy ő lesz a mentorom az úton. Ha valakinek a világ egyik legfiatalabban kitüntetett szaktekintélye a mentora, az egy eléggé tökéletes alap, véleményem szerint. Nem hiszem, hogy hozzá felérhetek, de véleményem szerint, lehetek eredményes. Lehet belőlem valaki. És akarom, annyira tökéletesen beleillik az öt éves tervbe, hogy azt elmondani nem tudom. Ez még nagyobb mosolyra késztet.
Tanulás után lankadatlan van jelen ez még mindig, edzeni is voltam kicsit az erőnlét termébe, most meg lassan visszaindulok már a toronyba, hogy egy kicsit még elcsípjem a nőszemélyemet, ha van rá lehetőségem. Csak szépen fokozatosan, szépen, megfontoltan csinálunk mindent, de akkor is, egy esti csók, az még nem bűn, talán kettő sem az. Ugye nem? Ahhahhahaha, tutira kettő lesz. Bizony. Kettő csók, aztán alvás, mert holnap újabb vizsgák lesznek. Kettő. Éppen, hogy csak erre gondolok, éppen, hogy csak ráfordulnék a következő emeletre, hogy onnan a toronyba menjek, szó szerint hajszálon múlik, hogy nem ütközök bele abba, akit a leginkább kerülök, az apósomba, Kazanov professzorba.
- Uram!
Reagálok hirtelen, és átgondolatlanul, kihúzva magam jártamban, mert a lépéseimben van valami egészen férfias hanyag elegancia, de valljuk be, egy orosztól, aki egyszer már leordította a hajamat, még én is félek, és inkább megadom neki a tiszteletet, hogy aztán úgy menjek tovább, mintha mi sem történt volna. Spuri Viktorka, mert szétrúgják a popódat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Hollósi Zalán
Mestertanonc Levita (H), Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 1435
Összes hsz: 1742
Írta: 2021. július 21. 07:02 | Link

Betti

- Huhh, akkor jó. - fújta ki megkönnyebbülten a levegőt. Az ő szája is mosolyra húzódott, ahogy látta a másikat nevetni. A következő tippje az lett volna, hogy egy iskolai szellembe futott bele, de azt kimondani sem volt mersze, akkora ostobaságnak hangzott. A nyugalma azonban nem tartott annyira sokáig.
 De hát járőrözni a prefektusok szoktak, nem? Kíváncsian kezdte méregetni Bettit. Csinos volt összességében, de nem ez érdekelte most Zalánt. Nem, tényleg nincs rajta a jelvény. Egyszerű figyelmetlenség csupán, vagy a lány nem teljesen az, aminek mondja magát? Fölösleges ezen agyalni, egyszerűbb, ha kimondja, amire gondol.
 - Akkor csak a félreértések elkerülése érdekében, legközelebb tedd fel a jelvényt - tanácsolta Zalán - Bár szerintem csak én vagyok az egyetlen ostoba a kastélyban, aki nem ismeri még fel a prefektusainkat. Ami valljuk be, szégyenletes, mert egy ilyen arcra emlékeznem kéne.
 Amikor ezt kimondta, akkor botlott el a folyosó szőnyegének egyik felgyűrődött darabjában. Szerencsére nem esett orra, de pár papírt megint elhullajtott. Lehet tanácsos lenne eltennie, vagy minél előbb összerakni azt a könyvet.
 - Van annyi időnk még, hogy segíts esetleg benne? Nem tudom még használni a Reparot - De ha Betti tényleg prefektus már, akkor ő talán igen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. július 24. 00:15 | Link

Надоедливый мальчик


Amúgy sem volt jó kedvem. Ritkán húzódom fel iskolai ügyek miatt, általában Tányával mind a ketten teljes nyugalommal vesszük az akadályokat, amiket a diákok elénk állítanak. Ma azonban olyasmi történt a könyvtárban ami egyszerre megbotránkoztató, dühítő és kétségbeejtő volt. A gyermeki ártatlanság helyét átvette a tinédzserkori borzadalom, néhány sorral lejjebb a nyugodtan olvasó diákoktól. Rémes, rettentő, felháborító. Pedig nem volt tavasz, nagyon nem. Igazán abba lehetne hagyni ezt a rózsaszín ködös hülyeségeket.
Mintha csak az ég küldte volna elém, jelent meg a folyosón a kölyök, akit szívem szerint megfojtottam volna. Én nem figyeltem merre léptem, úgy tűnt ezzel ő is így volt, néhány centin múlt csak, hogy össze ne ütközzünk.
- Lám, lám, a Somogyi gyerek - valószínűleg goromba tekintetemből levette, hogy nem voltam éppen a legjobb hangulatomban, de ha mégsem, hát dörmögő hangom mindenképp kellő tájékoztatást adott.
- Remélem nem Dashenka felé igyekszel. Amúgy sem értem miért mennél te oda. Szereted a lányomat igaz? Hiszen ezt mondtad. Akkor miért nem hagyod békén? Nem rád van szüksége, hanem egy rendes férfira aki meg tudja menteni, ha szüksége van rá. - gúnyosra vettem a hangsúlyt, mégis minden kitett szó halál komolyan csengett. Úgy is gondoltam. Mit ér a szerelem, ha nincs mögötte semmi bátorság, tökösség, férfiasság. Hiába mondja, hogy szereti, mit ér, mikor haldoklik egy szó, ami mögött nincsenek tettek. Semmit, talán még annál is kevesebbet. Sőt, inkább ront a helyzeten, rosszabb mint a magány, mert van valaki, aki még sincsen. Biztos voltam benne, hogy ha újból baj lenne, elfordítaná a fejét megint. Ezért nem örültem, hogy ennyit legyeskedik körülötte. Darya nem látta amit én, mert fiatal. Az érzelmei irányítják, a józan esze helyett. Egyszer megfog jönni az esze, el fogja hagyni ezt a nyikhaj anyámasszonykatonáját, csak nem akartam, hogy ez túl későn történjen meg, harminc évesen, két gyerekkel és zokogjon, hogy tönkretette az életét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. július 24. 11:10 | Link

Apuka


Túl azon, hogy nem tudom, hogy miért kell feltétlenül utálni, amikor láthatóan velem kevésbé feszült volt a lánya viszonya, mint vele - mondjuk még jó -, nem értem azt sem, hogy miért kell még továbbra is feszkózni. Mert szerintem Darya rendben van. Hát nem? De. Erre tessék.
- Egy házba járunk, így elkerülhetetlen, hogy találkozzunk, és ha már találkozunk, nem kívánom levegőnek nézni. Úgy hírlik, az nem igazán jött be eddig se, ha egy férfi levegőnek nézte.
És itt nem magamra gondolok, mert, ha valamit el lehet mondani, akkor az az, hogy én nem néztem levegőnek sosem. Ismeretségünk nulladik percében kaptam tőle agyvérzést, amit azonnal meg is toroltam, és éveken át az egymás iránt táplált feszültséget üvöltéssel, szidalmazással, veszekedéssel vezettük le. Továbbra is úgy vélem, hogy Darya Mikhaila Kazanova egy okoskodó, tudását túlértékelő, helyenként roppantmód flegma és bosszantó picsa tud lenni, de az enyém, ezt az egészet én csináltam végig vele, és nekem jár most az, hogy boldog legyek vele. Megszűntek-e a heves órai vitáink? Nem, dehogy. Állandóan kijavítjuk a másikat, és ellentétes nézeteink miatt heves vitákba keveredünk, szidjuk egymást, csak, most már van egy kellemes plusz, valami, amiről a velem szemben álló férfi azt hiszi, hogy nem történt még meg. Könyörgöm, ő is volt huszonéves, a kortársaim közül többen már gyereket várnak, szóval nem hiszem, hogy annyira vad elképzelés lenne a történet.
- Én is képes vagyok rá. Attól még, hogy nem vagyok egy kétajtós szekrény, meg tudom adni neki, sőt, nem is, meg is adtam neki mindent, ami ahhoz kellett, hogy túlélje az elmúlt évet. Nem tudom, hogy mi az, amivel nincs megelégedve.
Pofátlanul csúsztatom a kezeimet a zsebeimbe, illetlen viselkedés állítólag, de én egyszerűen jobbnak látom, ha el van rejtve a két ökölbe szorított kezem.
- De érdekel a véleménye, hogy maga szerint milyen az ideális ember Daryának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. július 29. 22:30 | Link

Надоедливый мальчик



- A levita hálókörlete tudtommal nem koedukált, megoldható az elkerülés - vontam vállat hidegen hagyva a célozgatását. Oh értettem én, hogy mit akar nekem szegezni. De ez nem erről szólt. Mit én tettem a lánnyal, az az élete megmentése volt, amit ő, az a biztos halál végignézése a távolból.
A kijelentésére elkerekedett a szemem.
- Komolyan nem tudod? Fingod sincs róla? Amnéziát szenvedtél a kórház óta? - vonom fel a szemöldököm, azt hiszem ezzel a kijelentésével tökéletesen bebizonyította, hogy nem alkalmas Darya mellé.
-Na ide figyelj te kölyök - nem emeltem fel a hangom, azonban testtartásom és hanghordozásom megváltozott. Eddig volt játék az egész. Közelebb léptem hozzá.
- Nem mástól kell megvédened Daryát, hanem saját magától. Azt hiszed jól van? Komolyan azt gondolod, hogy ennyi, kész, meggyógyult mint egy náthából? Tudod a cirkuszba ez egy elég gyakori betegség volt. Aki elkapta, annak jobb esetbe a karrierje végét jelentette. Sokan belehaltak. Felfedezték a bajt, rehabilitálták őket, aztán néhány év múlva visszaestek. Sokan nem fogadják el, hogy a test korlátokhoz van kötve. Darya nem különösen nem enged ilyesfajta gyengeségeknek. Lehet tünetmentes az illető, de mindig ott lesz a fejében az a kis gondolat, hogy túl sok a kiló. Hogy nem felel meg. Ezt pedig a szavaid nem fogják elmulasztani. Kivághatod az ablakon a mérleget, az sem fog segíteni. Fel vagy készülve erre? Felfogtad ennek a súlyát? Darya nem fogja abbahagyni a sportot, valószínűleg keres majd más szenvedélyt. Mi van, ha ott is problémákba ütközik mert nem megfelelő az alakja? Attól is eltiltod? Hány ütőkártyád lesz? Ki fog tartani egy életre? Vagy mi lesz, ha tényleg sikerül teherbe ejtened? Szerinted könnyedén fel fogja dolgozni a plusz kilókat? Az anyja vagy tizenöt-húsz kilót hízott vele, soha nem lett olyan, amilyen előtte. Még őt is bántotta, pedig Katya aztán tényleg vékony volt. Gondolod ebbe bele tudna Darya törődni? Ugye az anyai örömök majd elmulasztják, és ha szülés utáni depresszió tör rá? Valószínűleg hajlamos rá, de cseszni fog szólni róla. Nem hajtaná magát a kimerültségik? Mi lesz, ha ez visszalöki őt? Honnan veszed, hogy nem fog soha többet ez a probléma jelentkezni?
Egyszer már elbasztad. Befogtad a pofádat, amikor tudtad, hogy baj van. Legalább nekem szóltál volna, vagy egy tanárának, bánom is én kinek, csak nyitottad volna ki a szádat. Nem akartad elárulni igaz? Tudod elég közel volt a végkimerüléshez Viktor. Szerinted képes lenne még egyszer visszatáncolni a halál torkából? Szerinted képes lennél visszahúzni onnan? Darya nagyon erős személyiség. Nálam is erősebb, pedig azt hittem tőlem örökölte, de rajtam is túltett. Képes leszel szembeszállni vele és minden nap megnyerni a csatát ellene, hogy ne ártson magának, de közbe elérni hogy ne is utáljon meg? Szerintem nem leszel képes rá. Ezért nem akarom, hogy vele legyél. Rövid életű lesz ez a párkapcsolat. Minden csak a civakodásról szól, hallom én a tanáriba, hogy miket műveltek. Ha már most nem tudtok összefogni, mi lesz később? Ez a diszharmonikus kapcsolat előbb vagy utóbb mind a kettőtöket tönkre fog tenni. A gyűlöletből soha nem lesz igazi szerelem, maximum fellángolt szenvedély, de az sose tart túl hosszú ideig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. július 31. 08:24 | Link

Apuka


- Nem terveztem a hálókörletbe menni, ám, feltételezem, hogy a Navinében is vannak közös helyiségek. Klubhelyiség például. Megoldhatónak megoldható, de nem szándékozom kerülni őt.
Higgadt nyugalommal beszélek, már-már érezelmektől mentesen, esetleg egy kis szenvedély fedezhető fel a hangomban, szavaim tudom, hogy nem nyerik el a tetszését, sőt, mi több, igencsak illetlenek, kioktatóak is, ám nem hallatszik benne a szándékosság, pedig, ha az oroszlán bajszát húzogatják, megesik, hogy harap. Belül egészen más vagyok, belül forrongok, mert utálom az igazságtalanságot, utálom azt, ha az emberek a külsőm vagy egy pletyka alapján feltételezik, hogy ismernek, és véleményt alkothatnak rólam. Türelmesen végighallgatom, nem vágok egyszer sem a szavába, csendes nyugalommal figyelem őt, ahogy beszél hozzám.
- Csak mert úgy bánok vele, mint egy normális emberrel, csak mert nem állandóan az étkezési zavarokról beszélgetünk, mert nem óvom, nem bánok vele úgy, mint egy törékeny porcelánbabával, tisztában vagyok vele, hogy mit jelent mentális betegséggel küzdeni, és hogy mit képes tenni az agy az emberrel. Ismerem a betegségét, tanultam róla, ugyanis gyógyítónak készülök. Bizonyos részleteket azonban úgy vélem, tisztáznunk kellene.
A zsebeimből kiveszem a kezeimet, és magam előtt fonom össze az ujjaimat. A zsebre tett kéz illetlen, nekem szükségszerű volt, mert akár tetszik, akár nem, egész prédikáció alatt vágyat éreztem rá, hogy megüssem. Nem feltétlenül biztos, hogy egy helyes döntés lett volna, de azt akartam hogy hallgasson, mert a szavai bántóak voltak, nekem kevésbé, de valakinek, aki a világot jelenti számomra, nagyon is, és örülök neki, hogy ő nem hallotta.
- Az elmúlt tanévben nem voltunk egy pár, még az év elején szakítottunk, a helyzet nyilvánvalóan elmérgesedett közöttünk, nem barátokként váltunk el egymástól, így a későbbiekben is kerültük egymást. A tünetei nem tűnhettek fel, de az év folyamán volt egy találkozásunk, amikor világossá vált számomra, hogy mi történik. Mire javulhatott volna közöttünk a helyzet, megtörtént a baj. Hogy is ne történt volna meg, ha a saját apja elítéli, bűnösnek gondolja egy olyan esetben, amiről nem tehetett? Attól, amit maga mondott neki, egy zavartalan elméjű gyerek is összeomlott volna.
Amikor meghallottam, amikor elmesélte nekem, akkor még inkább vágytam arra, hogy megkeressem a férfit, és csak a lány miatt nem tettem, mert nem akartam feszültséget okozni kettejük között. Meghúztam magam, feltételezve, hogy idővel megbékél a világ a ténnyel, hogy mi ketten együtt vagyunk.
- Nem szándékozom kivágni a mérleget, és nem tiltottam el semmitől. Egyezséget kötöttünk, én is beáldoztam valamit, ami nekem fontos, és ő is beáldozott valamit, ami neki fontos. Semmit sem erőltetek, nem tiltok, nem kényszerítek. A társa vagyok, egyenlő felekként vagyunk ebben a kapcsolatban. Én nem azt mondom neki, hogy egyen, mert ennie kell, hanem vele eszek, vagy vele nem eszek. Mellette állok, szem előtt tartva, hogy számára mi az, ami még elfogadható. Nincs tökéletes kapcsolat, de van tökéletesen jól illeszkedő két ember. Szeretném, ha lenne gyerekünk, idővel, de ha nem érzi rá magát késznek, akkor nem lesz. Nem fogom belekényszeríteni egy helyzetbe, amitől ő nem boldog, főleg oyanba nem, ahol egy gyerek sérülhet. Számos olyan pár van, akik boldog életet éltek le együtt, gyermek nélkül, én kész vagyok vállalni ezt a kockázatot.
Összepréselt ajkakkal hallgattam minden vádat, amit nekem mondott, amit rám mondott, és itt az odeje hát, hogy visszaválaszoljak, én pedig készséggel meg az teszem azt, ám, hogy honnan van az önuralmam, amit gyakorolok, azt magam sem tudom. De nagyon hálás vagyok neki.
- Nem állítom magamról, hogy képes leszek mindig megmenteni, sem azt, hogy meg tudok majd nyerni minden csatét ellene, de azt tudom, hogy vele akarok lenni, hogy meg akarom próbálni egyben tartani. Civakodunk, igen, mind a ketten erős versenyszellemmel rendelkezünk és jobban akarjuk tudni, mint a másik, civakodunk, de mi ezt...élvezzük. Ez nem az összefogás hiánya, éppen ellenkezőleg, megadunk egymásnak mindent, amire a másik vágyik. Lehet, hogy régen félreértelmeztük a jeleket, de az igazi szerelem. Maga esélyt se adott rá, hogy megismerjen, vagy esetleg a korábbi kapcsolatait tudja? Fellángolásból nem lehet szülőnek lenni, kiváltképp jó szülőnek.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. augusztus 4. 18:16 | Link

Zalán
Útbaigazítok egy gólyát
Ruha

A nevetésem ugyan abbamarad, de továbbra is szélesen mosolygok. Részben még mindig azon, hogy Zalán tanárnak nézett, részben pedig megkönnyebbülésén. Utóbbi azonban indokolatlan, mert tudok olyan prefektusról, aki sokkal szigorúbb mint egyes tanáraink. Velük sokkal rosszabbul járt volna, mint egy kevésbé szigorú tanárral. Akkor talán már büntetőmunkával a nyakában sétálna vissza, csak mert eltévedt. Én egyáltalán nem tartom magam szigorúnk, sőt, sokszor nem is tartom magam elég szigorúnak. Ebben a helyzetben azonban semmiképp sem akarnám megbüntetni, hiszen gyakorlatilag még nem múlt el a takarodó ideje, mikor rátaláltam, az pedig nem vétek, ha eltéved elsőévesként. Azt hiszem, ez mindegyikünkkel előfordult.
- A jelvényt? - kérdezek vissza, mint aki nem érti miről beszél. Arcomra értetlenség költözik ismét, kezem pedig ösztönösen a jelvényemet kezdni keresni. Jobbom azonban csak pólóm finom anyagát éri a mellkasomon, a kis kék kitűzőt nem. Egy pillanatra teljesen ledermedek, mert semmi emlékem arról, hova tettem. - De hol a jelvényem? - toppanok meg ismét, és ellenőrzöm nem tűztem-e máshová a pólómra. Zalán talán már biztos benne, hogy hazudok, és nincs is igazából jelvényem.
A dicséretére elpirulok kicsit, és lehajtom a fejem, így nem is tudok utánanyúlni, mikor esik. Az előbb az arcomra kúszó halvány, zavart mosoly le is hervad, és aggodalommá torzul arcomon.
- Jól vagy? - nyújtom felé kezem, hogy felsegítsem, ha pedig elfogadja, segítek neki ismét összeszedni a papírokat is. Valamint segítek összerakni a könyvet, ha már ilyen szépen megkért. - Persze, segítek, de előbb érjünk vissza a Levitába. - Merthogy neki ott a helye, és ha valaki más ránk talál, mindketten kikapunk. - Igazán hasznos bűbáj pedig a Reparo, érdemes minél hamarabb begyakorolni - szólok, amint ismét elindultunk.
Csak a jelvényem az, amit ismét nem sikerült megtalálnom idő közben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 ... 13 14 [15] 16 17 18 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Keleti szárnyElső emelet