Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=819081#post819081][b]Kállay Ákos - 2020.10.10. 15:13[/b][/url]

A könyvesbolt egészen hamar be tudott neki szerezni egy angol nyelvű könyvet az egyes népcsoportokról, melyek a Római Birodalomban éltek. Elméletileg a Flavius dinasztiától egészen a Severusokig fellelhető benne mindenki, akit ismertek, legyen az mugli vagy varázsló. Remélhetőleg találni fog valami nyomot, hogy kik és miért mehettek fel Dacia vidékén a hegyekbe, hogy ott éljenek. Az persze túl naiv gondolat lenne, hogy ha még az általuk használt varázslásról is szó esne benne, de ha már valamiféle helyhez tudná kötni, akkor talán okosabbak lehetnének. Valószínűleg a volt kollégáinak is megvan ez a könyv, de szeretne belőle egy saját példányt, még akkor is, ha nem éppen túl olcsó. Az átkoknak a történelmi háttere nem annyira izgatta sosem, ezért nem is lett ereklyekutató, sokkal inkább az előállítás módja, a technikák, a fekete mágia érdekelte, így nincs túlzottan sok ilyen témájú könyve, ami van, az is inkább görög, egyiptomi meg dél-amerikai, mert azok voltak a jelentősebb munkái az elmúlt években.
Amíg várta, hogy kihozzák a raktárból a vaskos csomagot, addig úgy gondolta elidőzik a madarakról szóló könyveknél. Régen vásárolt már magának madárhatározót vagy bármi olyasmit, ami ezzel a hobbijával kapcsolatos. Mikor is? Nyolc éve? A nagy nézelődésben észre sem veszi, hogy elhagyja a rendeléséhez kapcsolódó papírt, amivel átveheti azt. Néha még ösztönösen a jobbját használja a bal keze helyett, így kissé nehezen emel le egy baglyokról szóló könyvet. Mostanában sokat gondolkodik rajta, hogy jól jönne egy saját bagoly, mert elég sokat levelezik a családjával meg a Minisztériummal. Taláromra csapja fel, éppen a gyöngybaglyoknál nyílik ki. Szája halvány félmosolyra húzódik, annyira szívet melengető látvány. Az biztos, hogy elfogadna egy ilyet.
A nagy madár fanboying nem tart sokáig, hiszen hátulról valaki megkocogtatja a vállát. Először ösztönösen összerezzen, mint az utóbbi időben oly’ sok mindentől, aztán csak megfordul a hang irányába. Hirtelen nem is tud mit mondani a tegezésre, nem ezt szokta meg az elmúlt évek alatt. Nem ismerős neki a vele szemben álló hölgy, így úgy dönt, hogy viszonozza, elvégre, nem minden a Minisztérium meg az AMS, nem igaz? – Köszönöm! – Mivel a baljában már a baglyos könyv van, ismét a jobbját tudja nyújtani, ami szemmel láthatóan remeg, de azért egy papírt simán megfog vele. Amint ezt észreveszi, gyorsan rejti el a zsebébe – no nem a papírt, nem vett ő illegális dolgot, hanem a kezét. – Jó, hogy megtaláltad, enélkül bajos lett volna átvennem a könyvet. – Teszi hozzá, hogy elterelje a figyelmet az előbbi kínos manőverről. Részéről egy pár másodpercnyi kínos csend áll be, amit a raktárból visszatérő boltos szakít meg.
- Kállay Ákos, itt a rendelése! Kérem a bizonylatot! – A férfi gyorsan a helyére rakja a baglyos könyvet, s immáron a baljával átnyújtja a kissé gyűrötté vált fecnit, melyért cserébe megkapja a vaskos, gondosan fehérbe becsomagolt, madzaggal átkötött könyvét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=819085#post819085][b]Kállay Ákos - 2020.10.10. 16:28[/b][/url]

Lehetséges, hogy kényelmesebb lenne, ha volna saját baglya, viszont azt gondozni is kell, és munka mellett félő, hogy sok lesz neki egy állat is. Nincs még jól, bátor, sőt talán badar döntés volt a részéről ilyen hamar elmenekülni azoktól az emberektől, akik segíteni szerettek volna neki. Persze itt sincs egyedül, hiszen Belián is itt van, meg a régi iskolatársaiból is jutott néhány az intézmény falai közé, akikkel valaha jóban volt. De Ákos büszkébb ember annál, minthogy beismerje, szüksége van a segítségre. Nem véletlen nem volt hajlandó szanatóriumba vonulni, hagyta abba a pszichoterápiát és hagyta el az összes olyan bájitalt, amiről úgy gondolta, hogy elnyomta a legilimentori képességeit. Kényszeresen irányítani akar mindent, de csak a saját módszereit fogadja el, amik nem biztos, hogy jók. Igaz, bonyolultabb a levelezés a hivatalba mászkálással, de így ritkábban is érik el, meg rajta is kisebb a felelősség. Igen, nincs szüksége még egy madárra, bármennyire is gyönyörű az a gyöngybagoly.
Döbbenten pislog a csacsogó lányra. Ismét habozik egy pillanatra a válasszal, hirtelen nem is tudja hová tenni ezt a közvetlen stílust. – Mondjuk. – Ez lesz az első karácsonya ilyen állapotban. A szülei jelenleg mérgesek rá, mert egyszer csak bejelentette, hogy tudja, hogy szarul van, de akkor ő most lépne az ország túlsó végébe. Pedig már egy részidős minisztériumi, kényelmes állást akartak neki lezsírozni, ahol kellően kímélnék, de mégis keresne egy kis pénzt. Nem kell a szánalom pénzük. Szabadságot akar. – Ákos – Bólint finoman a fejével, kezét szigorúan elő nem véve a zsebéből. Szerencsére Ráhel vagy látta az előbbi mutatványt és nem erőlteti a dolgot, vagy pedig maga sem az a kézfogós fajta. A férfi a maga részéről mellőzi az ilyen gesztusokat, amióta csak ilyen szánalmas kézfogásokat képes produkálni. – Akkor kicsit óvatosabb lennék. - Feleli halkan, lassan pislogva a szőke csevegő lányra. Hogy ez mennyit tud beszélni. Kezében immár a nehéz csomaggal, amit a fogást megkönnyítendő madzagoknál tart veszi át a cetilit. – Régebben jártam erre. – Ez így igaz, a bagolyköves évei alatt felvásárolta az átkos meg legilimenciás könyveiket, bár annyira törzsvendégnek akkor sem számított. Egyszerre vett több mindent.
Szemeit átfuttatja a kis papíroson. Hoppácska, ez az ő tantárgya. Tekintete átsiklik a lapról a lány arcára, ahogy az a külsejéről szóló okfejtésbe kezd. Óhatatlanul is elneveti magát. – Valóban? És te renitens vagy? – Kérdezi még mindig derült arccal. – Egyébként az átoktöréssel kapcsolatos könyvek a fekete mágiával foglalkozó részen vannak. – Direkt nem szól semmit, ez a beszélgetés kezd számára érdekessé válni. Nem gondolta volna, hogy ekkora benyomást tett bárkire az évnyitón való meditálásával. – Nézd, erre. – Közben megindult a bolt leghátsó része felé, ahogy beszéltek. Járása is imbolygó kicsit, de azért stabilan megy. – Kicsit eldugják. Dicséretes, hogy az ajánlott olvasmány is érdekel. – Mondja a megfelelő polchoz érve, lábai közé támasztva a nehéz csomagját. Háttal áll a lánynak, a hangjára igyekszik semlegességet erőltetni, de az arca még mindig halványan derül. Még ilyet, az ő órájára kikapkodják a lányok a könyveket a könyvtárból?
Nagyon rövid idő megtalálja a kért könyvet és Ráhel kezébe nyomja a cetlivel együtt, mostanra visszatérve a régi, komoly önmagához. Annyit bújta egyetem alatt, hogy a könyvgerinc tapintásáról vakon leemelné a polcról.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=819111#post819111][b]Kállay Ákos - 2020.10.10. 18:43[/b][/url]

Az utóbbi években sokat komolyodott a tizenéves mivoltához képest, elvégre nagyon nagy nyomás alatt, rengeteget dolgozott, aminek erős személyiségformáló hatása lenne bárkire nézve. Meg hát ő sem maradhatott mindig az a hülye gyerek, aki mindig mindenbe beleártotta magát, huszonévesen már ideje volt komoly férfivá válni. Aztán jött ez a valami… ez a szánalmas létforma, hogy képtelen abban dolgozni, amiért annyit tanult. Hogy segítségre szorul. Ilyenkor örül csak igazán, hogy nem kell még egy családról is gondoskodnia, az még nagyobb csőd lenne, hiszen akkor még több szerepben vallana kudarcot. Nem tudja, hogy most milyen ember lenne, hogy ha tiniként nem az átoktörés, hanem egy sokkal lazább szakma iránt kezdett volna érdeklődni.
Vállát megvonva hümmög. Felőle beszélhet, meghallgatja. – A simlis alakok nagyon kedvesek tudnak lenni, főleg, ha akarnak valamit. – Hangja halk és kimért, érezni lehet, hogy volt már ilyenekkel dolga. Nagyon sokat segített neki a legilimencia az ilyen emberek feltérképezésében és a munkája során is sok hasznát vette, hogy ne érje őket nagyobb baj. – Az már kellemetlenebb, ha okklumentorok is. – Kicsit ragad rá a fecsegősség, de ez még kikívánkozott belőle. A legeslegjobb okklumentorokkal szemben még ő is kevés volt, azt már a főnöke intézte, akinek nála sokkal nagyobb tehetsége volt és jóval nagyobb gyakorlata. – Megy, köszönöm. – Kicsit ügyetlen, de a világért sem fogadná el a segítséget. Főleg nem fizikai dologban egy nőtől. Nem mondta lekezelően, elutasítóan, inkább ő is csak halkan, finoman. Reméli nem fogja erőltetni, mert az már bántaná az önérzetét.
- Azt hittem azért érdekel, mert átkokat szeretnél törni. Ez már egészen magas szintű olvasmány. - Feleli közömbösen. Végül is azt nem bánja, hogy az óráit olyanok is látogatják majd, akik nem szeretnének átoktörőkké válni – nem is való mindenkinek ez a szakma, csak az a lényeg, hogy viselkedjenek. Ilyen üres csevegések biztosan nem lehetnek óra közben. Még maga sem tudja, hogy mennyire lesz interaktív az óra, mert akkor könnyen elvihető beszélgetéssé. A családi dolgaikra csak egy biccentéssel reagál. Az ő dolgait sem szereti, ha megkérdezik, úgyhogy ő sem mászik bele más magánéletébe. – A maximalizmus az egy jó dolog. A rendezvényszervezéshez sajnos nem sokat értek. – Válaszolja vállát megvonva. A maximalizmushoz annál inkább, főleg az egyetemi évek alatt. Akkor kezdett szétcsúszni lelkileg, amikor mindent el akart érni és bizonyítani.
Ismét döbbenten pillant a lány szemébe. Észre sem nagyon vette, hogy elnevette magát, pedig, nagyon jól mondja, nem sok példa volt erre az elmúlt hónapokban. – Nem. - Feleli egyszerűen, tömören. Nem, mert nem volt min nevetni. Most is a helyzet abszurditásán nevetett, s valószínűleg akkor is fog, ha a lány megtudja, hogy bizony róla beszélt. – Visszatérőnek visszatérő… - Kezd bele halkan megköszörülve a torkát. Mókásabb lett volna, ha az órán tudja meg. Hazudjon? – Eridonos voltam. – Még húzza egy kicsit az időt, hátha. – Ilyen könyvük is van már? – Húz elő egy nagyalakú, színes képekkel tarkított darabot, amiben a test deformitásokat okozó átkokat illusztrálják képekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=819118#post819118][b]Kállay Ákos - 2020.10.10. 20:30[/b][/url]

- Ezt én is kérdezhetném. – Feleli a lány mimikáját másolva, ezzel egyértelművé téve, hogy csak húzza. Elvégre nem ő kezdeményezte a beszélgetést. Felemeli a nehéz csomagot, amit az imént vett át – Ezt. -Leginkább ezt szeretné. Valószínűleg a szokásosnál is álmatlanabb éjjele lesz, ha belekezd. Vagy pont, hogy álmosabb, ha nagyon unalmas és nem talál semmit. Ez majd kiderül, nagyon régen volt szerencséje ilyen témájú könyvhöz, különösen angolul. Reméli, hogy azt még nem felejtette el. – Nekem a legilimencia jobban tetszik. – Az okklumenciát már csak azért sajátította el, hogy teljes legyen a dolog. Az apja kiváló okklumentor, Ákosnak sosem volt különösebben az erőssége, éppen megadták neki a hivatalos engedélyt. Nem is csoda, hogy az a képessége az átokkal gyakorlatilag lenullázódott. De ő leginkább a legilimenciáját siratja, nem az okklumenciát – bár a pszichológusok előtt kétségtelenül jól jönne a másik képessége is.
Figyelmesen hallgatja, ahogy a szőke eridonos mesélni kezdi, hogy mennyire nehezen tudja kontrollálni a mágiáját. A szoba romba döntésénél a száját félrehúzva szisszen egyet. Szerencsére nála ilyen probléma sosem volt, lényegében kiegyensúlyozott kölyöknek lehetett mondani, de hallani lehetett néhány balesetről akkoriban is az iskola falai között. De ez normális. Tinik, varázslat, hormonok. – Akkor tényleg jobb lesz így. – Bólogat megkönnyebbülten. Csak az ő óráján ne robbantson fel egyik sem semmit, plíz. Erre nem volt felkészülve, ez sok neki, ennyire nem fizet jól ez a munka. – Mindent? Az… az is egyfajta maximalizmus. –  Ákos is sok mindenbe belekapott, de ilyet nem tett volna magával szemben. Ennyire nem akart bizonyítani az apjának, hogy túlhatja magát, hagyott magának időt élni. – Oh, igen… ne is mondd azokat a gálákat… fúú… - Most magától vágatta le a haját, de iszonyúan sérelmezte, hogy minden ilyen alkalomra rövid hajat kellett csináltatni magának, mert bozontos és mit fognak szólni hozzá. Meg az a sok etikett óra, táncóra. A rémálmaiban se jöjjenek elő azok a bálok. Nem akart magának onnan feleséget. Nem akart portéka lenni.
Meglepődik, hogy a szóáradt közepén egy kérdést is szegeznek hozzá. – Mmm… ornitológia. Természetjárás. Sátorozás, ilyenek. – Az átkokat nem mondja, az nem feltétlen hobbi, az életstílus, hivatás. Átok, ami tönkretette az életét. Ambivalens érzései vannak vele kapcsolatban. Nem is reagál semmit a lány apokalipszissel kapcsolatos véleményére. Benne az van, és neki az épp elég. Az ő világa összedőlt és akárhogy kap a darabjai után, azokat nem képes elérni, homokként hullanak ki a kezei közül, bármit ragad meg a régi életéből. – Voltam. – Ismétli meg. Tisztában van vele, hogy már kicsit sem eridonos. Ha látta volna a lány nagyjából ilyen idősen, mint most ő maga…. Ő is ennyire sok volt ennyi idősen?  Jaj.
Ákos a boltos szavára visszateszi a könyvet a polcra, majd a saját előre kifizetett csomagjával bevárja a kassza mellett, majd együtt hagyják el az üzletet.
Biccentve búcsúzik Ráheltől, egy halvány félmosolyt megenged felé. Vicces lesz a találkozásuk az órán, már nagyon várja.