Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=844279#post844279][b]Rothstein Elektra - 2022.03.11. 13:01[/b][/url]

Elérkezett a nagy nap, amikor a polcokra kerül első, nem újságíróként írt műve. Hetek óta szervezte már ezt a rendezvényt és most itt állva a kirakat bolt felőli oldalán úgy érzi valami teljesen új kezdődik az életében. A legtöbben tudták róla, hogy mekkora képregényrajongó és hőshívő, de azt talán kevesebben, hogy saját maga is elkezdett írni egy történetet, még férje és fia halála előtt. Aztán jött a tűz és minden álma néhány óra leforgása alatt porig égett. Egyetlen doboznyi holmit tudtak kimenteni a hamvak és elszenesedett romok markából. Ebben a maroknyi értékben két irat hevert. Az egyik egy ügy terhelő bizonyítéka, míg a másik, képregény ötletének kézirata volt. Múltak a gyászos évek és a kincseket rejtő dobozra, a többi kacattal együtt a feledés pora ült, míg egy nap hősnőnk el nem veszítette az emlékezetét. Az eltűnt idő nyomait kutatva lelt rájuk Elektra és éled fel benne újra az írás iránti, egykor olthatatlannak hitt vágy. Nem telt sok időbe újra felvennie a fantáziája szülte események fonalát, s befejeznie a mesét úgy, hogy adott esetben folytatni is tudja. Mivel ő maga is utálja a függővégeket, ezért méltón zárta le a történetet, s nem hagyta olvasóit kétségek közt hánykolódni, de elrejtett néhány elvarratlan szálat a cselekmény szövetébe, hogy azokhoz köthessen újakat, amennyiben írása értő olvasókra talál. Minden készen áll a vendégek fogadására így nincs más hátra, mint kitárni a bolt ajtaját és várni az igazi csodát, vagyis az érdeklődők sorát. Elektra elfordítja a kulcsot a zárban és kezébe veszi az egyik példányt. Ujjaival finoman végig simít a csodás keményborítón, majd fellapozza és mélyen beszívja a frissen nyomtatott tinta jellegzetes illatát. Sötét szemei, mondhatni beisszák a káprázatosan élethű látványt. Minden karakter pontosan olyan lett, amilyennek elképzelte őket. A színek, a formák mind szemet gyönyörködtetők. Ha pedig pálcával rákoppintanak és kimondják a csak a varázsvilágban látható tintával, a fedlap belsejébe nyomtatott igét, megelevenednek a képek és a hangok egyaránt. Hálával tartozik a Bogoly színház társulatának, akik felolvasták a szövegeket és előadták az egész művet, amit számítógépre is rögzítettek. Ezzel a látássérültek is élvezhetik majd a képregényt, mert lesz hozzá egy hang file melléklet. Több ehhez hasonlóan kreatív módszerrel oldották meg, hogy mágus és mugli környezetben egyformán kiadható legyen a kötet, melynek címe -igen hosszas gondolkodás után- a "Mantikór protokoll" lett. - Remélem büszkék vagytok rám odafenn - pillant a mennyezetre a riporternő, majd összecsukva magához öleli a könyvet, s kisvártatva odasétál a pogácsás tálcákkal és ásványvízzel megrakott kínálóasztal mellé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=844537#post844537][b]Rothstein Elektra - 2022.03.18. 14:25[/b][/url]

Megnyugtató hangon kiejtett, szeretettel átitatott szavak simogatják, majd lágy érintés és csók bizonyítja, hogy a férfi visszatért. Eligazította a segítőjüket, aki az asztalok bőségét biztosítja majd a rendezvény ideje alatt. Megosztották a feladatokat, egységben és erőben állva helyt. Mióta ismét része életüknek, más szabályok szerint játszanak, s jobban összetartanak. - Köszönöm és azt is, hogy itt vagy velem... - suttogja mosolyogva, majd jóval kevésbé visszafogottan csókolja meg Kedvesét, mint ahogyan azt ő tette az imént - Készen állsz? - hangzik fel a kérdés, amit egyszerre címzett saját magának és a mellette lévőnek, ám amint kiejti az utolsó szót, meg is hallja az első néhány érkező által csapott zajt - Akkor kezdjük! - sóhajt mélyet, hogy azután a rá jellemző erős és lendületes léptekkel elinduljon a vendégek felé, köszönteni őket. Rothstein Elektra ma szinte ragyog. Vonásai kisimultak, sminkje, haja és ruhája mondhatni tökéletes. Izgalma csupán hangjának tónusán és tekintetének csillogásában érhető tetten. Más oka is van erre a felfokozott érzelmi állapotra, mint a képregény. Titokban megpályázott egy tanári állást, de nem a Bagolykőben. Ez a csavar az egészben. Valamint az, hogy nem szólt róla senkinek. Sokat gondolkozott az éjszaka csendjében, amikor a még néha visszatérő rémálmok felébresztették és arra késztették, hogy saját Magány Erődjében elmélkedjen. Okult az elmúlt évek megannyi eseményéből, s arra jutott, hogy biztonságosabb vizeken kell tovább eveznie. Hiszen kis híján elvesztett mindent. A lányát, a szerelmét, a családját és az életét. Nincs több esély. Így is kegyesebb volt vele a Sors, mint remélte. Bizonyság erre minden nap, amit a szeretteivel tölthet, meg persze ez a mostani esemény, ahol sikerét ünnepelheti. Meghívta mindazokat, akik számítanak. Most már csak várja, hogy vajon eljönnek-e hozzá. Mert Elektra azt vallja, nem csak a bajban kell osztozni, de a boldogságban is ugyanúgy. Segítették őt, mellette álltak. Szeretné viszonozni, a maga módján. Reméli ezt Hege is megérti majd, amikor befutnak a várt személyek. Talán már képes elhinni, hogy hősnőnk életében nincs más senki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=845485#post845485][b]Rothstein Elektra - 2022.04.11. 17:33[/b][/url]

Voltak rossz napok, szörnyű időszakok és megannyi vihar. Azonban ma ragyog az ég is felettük. Minden olyan hihetetlenül kisimult és egyszerű. Mondhatni már-már túlszép ahhoz, hogy igaz legyen. Ilyenkor szoktak jönni a sorscsapások, amiket hősnőnk tudatalatt szinte vár is mindig. Fel kell készülni a legrosszabbra, mert jöhet bármi. Jelen esetben egy vörös szépség. Meglátva közeledtét Elektra pillantása megrebben, de nem esik ki "szerepéből", azok az idők elmúltak. Megérkezett tehát az első olyan vendég, akinek jelenlétét egyszerre vágyta és félte is, amikor megírta az invitáló levelét. - Köszönöm - mosolyog vissza Zsófiára, de szóhasználata szeget ver koponyájának egy hátsó és baljós árnyakkal még mindig tele lévő szegletébe - Nélküled nem ment volna - teszi hozzá sokat mondó, hálás pillantással. - Elért mindent? Mit is valójában? Mellette van Hege, kiadták a képregényét és olyan helyen oktat majd fiziognómiát, ahol nem jöhet szóba az összeférhetetlenség. Ez volna az a siker, ami jól áll neki? - kérdezi önmagától, mialatt a virágokcsokrokról, valamint a kaktuszról is kap a nőre jellemzően összeszedett, kedvesen vehemens tálalású információt. - Hamarosan tervezem meglátogatni Elizabetet, így inkább személyesen adom át neki a tiszteletpéldányt, ha nem bánod - jegyzi meg futólag, majd hagyja, hogy a mellette álló közös szerettük átvegye a csokrokat és a kaktuszt. Kicsit még arrébb is húzódik, hogy teret engedjen nekik. Közben elhalad mellette egy kocka srác és be is húz egy példányt a művéből, majd jól elrejtőzve leül, hogy azonnal belelapozzon. Ezt látva hősnőnk szép ívű ajka mosolyra görbül. Igen. Pontosan erre vágyott. Ezt a hatást szerette volna elérni. Figyelni kezdi a srác testbeszédét és mimikáját. Megnyugvással töltik el a döbbenet egyértelmű jelei, melyet leolvas az ifjú vonásairól. Ekkor szól hozzá ismét Zsófia. - Inkább kicsit őrült vagyok, de ezt te pontosan tudod - terel tréfálkozva, ám szavainak veleje igen tömör igazságtartalommal bír, mellyel mindketten tökéletesen tisztában vannak. Mosolyogva néz a vele szemben állóra, de nem tudja mit mondhatna még neki. Zavarát úgy palástolja, hogy átlényegül riporterré, majd átveszi a beszélgetés fonalát. Könnyebb kérdeznie. - A város legifjabb és legszőkébb maffiavezért hol hagytad? - tudakolja ártatlan érdeklődéssel, majd ravasz félmosollyal folytatja - Nyugi, nem mószerolom be a cukorka felügyeletnél, de jobb ha tudod, Imolánál keresve sem találnék megbízhatóbb informátort - beszél vidáman, mialatt egyre többen érkeznek így töltve meg a helységet. Lehet hogy csak a pogácsára pályáznak? Meglehet. Minden esetre kezd nőni az alapzaj. Derűs beszélgetések zsibongása rezeg a levegőben. Lassan elérkezik a kötelező bemutató beszéd ideje.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=845785#post845785][b]Rothstein Elektra - 2022.04.20. 16:04[/b][/url]

Kiszámíthatóság. Olyan jelző ez, mely a legcsekélyebb mértékben sem degradáló. Jelen esetben inkább számít igen komoly dicséretnek, melyet megfogalmaz a vele szemben állóval kapcsolatban. Biztonsági játékot játszik ezen a délutánon, így megnyugvással eltelve hallgatja, hogy gyermeke témájának felhozására már áradnak is egykor volt szövetségeséből az anyai szavak. Arcelemzői tudását kamatoztatva, s kicsit gyakorolva is az előtte álló időszakra, az érdeklődés tökéletes mimikájára rendezi vonásait, pedig valójában azt figyeli, hogyan reagálnak egymásra Hege és Zsófia. Nekik sem lehet ez a mai találkozás könnyű. Különösen a nőnek, akiről tudja, hogy mennyire szereti a férfit. Megvan az a geg, amikor két úriember egymás előtt hajlongva igyekszik bejutni egy ajtón, mondván: Csak ön után! Mi tagadás, pontosan ezt csinálták. Mindketten hajlandók lettek volna a másik javára lemondani a szeretett személyről, s az a tény, hogy ma nem fordított az alapállás, csak annak köszönhető, hogy Hege valami oknál fogva - váltig állítja, hogy ez az örök szerelem - hősnőnket választotta. Van ebben az egészben valami keserédes kegyetlenség, amit Elektra mind a mai napig nem tudott elfogadni. Ettől függetlenül most jól megvannak Hegével. Mondhatni boldogok. Azonban minden reggel azzal kel, s minden este azzal hajtja álomra a fejét, hogy ez a jó időszak törékenyebb az üvegnél. Nem szabad hozzászoknia. Örülnie csak a jelenben, az itt és mostban megélt jó dolgoknak szabad. A jövő mindig bizonytalan, a múlt pedig mementó, mely figyelmeztet az események végkimenetelére. Veszteségek sorára, melyeket már elszenvedtek Imolával és Szüleivel együtt. Óvatosságra intik nap nap után. Elméjében ezek a gondolatok kergetik egymást felhőket festve a ragyogó égre, ám szerencsére póker arcáról, ezen belső vívódása le nem olvasható. - Tetszik neki, de nem olvad be a csoportjába, inkább külső szemlélődő. Ebben az apjára hasonlít - felel a neki címzett kérdésre visszafogottan - Néhányan már piszkálták, hogy csak egy kvibli, de szerencsére mindent elmond nekem, így helyre tudom benne tenni ezeket a dolgokat - teszi még hozzá, ám amikor folytatná Hege két fiúval az oldalán tér hozzájuk vissza, akik szemmel láthatóan zavarban vannak. Ezt akkor is látná, ha nem ez volna a szakterülete. Feléjük fordul teljes testével, s minden figyelmét nekik szenteli. - Örülök, hogy ezt mondod, mert kicsit tartottam tőle, hogy túl nyálas lett...Tudod a szerelmi rész... - súgja a mondat végét keze mögül, majd széles és kedves mosolyra húzza ajkát. Egész attitűdje vidám nyitottságot és nyugalmat sugároz. Ezt nem kell tettetnie, hiszen kedveli a kamaszokat, s ha a fia élne, hasonló korú volna - Köszönöm - reagál elodázóan a suta bókra, melyet kap az ifjonctól, hogy azután rátérjenek arra amiért idejöttek hozzá. - Semmi akadálya - vesz elő egy tollat ruhája rejtett zsebéből hősnőnk, hogy azután néhány jó szó kíséretében ellássa kézjegyével képregénye első példányát valaha - Vigyázz rá, mert ez a legelső, amit aláírtam! Talán, egyszer még sokat fog érni! - viccelődik, majd a kisebbik fiúcskához hajol, hogy közelebb kerüljenek szemmagasságban - Szeretnélek megkérni egy nagyon fontos dologra - kezdi halkan, hogy csak a kisebb lurkó hallja - Segíts a bátyádnak és legyél mellette mindig. Ez nagyon fontos és az is még, hogy bármit is olvasson neked, tudd az csak mese. Legyél bátor kis varázsló! Rendben? - kérdezi megsimogatva a kisfiú üstökét, majd visszaemelkedik állóhelyzetbe, s várja a testvérpár reakcióját. Látótere szélén észreveszi Hege arckifejezését. Büszkeséget olvas le vonásairól és azt a különös, túlcsorduló szerelemtől fűtött vakhitet, ami oly jellemző a férfira mióta újjászületett. Még mindig alig ismerik egymást, ez az érzés nem hagyja nyugodni.