Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=529572#post529572][b]Maróti A. Krisztof - 2015.10.09. 22:47[/b][/url]

Surrogó hangot hallatva peregnek a lapok ujjai között. Az enyhén poros és a jellegzetes nyomdatermék-illat kellemesen járja át szaglószervét megajándékozva őt egy kis nosztalgiahangulattal. Egy pillanatra felrémlik előtte a családi könyvtár, a temérdek régi kötet, az anyja kedvenc verseinek vaskos és összefűzött példánya, és mindezek arra késztetik, hogy megálljon egy percre a nézelődésben és behunyja a szemét. Utoljára Zselykével vetették be magukat abba a helyiségbe, mielőtt végleg lezárták a házat, és eladásra bocsátották. Nem volt már rá szükség, hát azt is átforgatták anyagi haszonba jelképesen felégetve ezzel maguk után a járt ösvényt.
De ahogy jött a visszaemlékezés gyengéd hulláma, úgy is úszik tova, mintha mi sem történt volna. A kezében tartott példány egy nem túl régi kiadású mugli történelmi regény, bár az ő ízlésének ez már hm... talán klisé, talán unalmas, de Zselyke remélhetőleg örülni fog neki. A Jégkirálynő...
Háta mögött halkan megcsörren a kis, boltlátogatók jöttét jelző csengő, de nem fordul meg, a könyv sokkal jobban leköti. Voltaképp saját maga részére is keresne valami olvasnivalót, de a finoman szólva is gazdag választékot napok alatt sem lenne ideje végigpörgetni. Valószínűleg segítséget fog kérni, de egyelőre vacillál egy krimiregény és még egy történelmi darab között. Úgy szeretne választani, hogy ő is el tudja olvasni, ne csak a húgára szabja a választást. Ezzel a dilemmázással talán ellesz egy darabig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=529632#post529632][b]Maróti A. Krisztof - 2015.10.10. 00:40[/b][/url]

Semmi sem zavarja meg mély koncentrálását, nyugodt tempóban futtatja ujjait a krimi hátoldalára íródott szövegen. Eltűnések, bűntények, felderítés, mind kedvére való jelszavak elhintve az ajánlóban. Önkénytelenül rajzolódik ki a féloldalas mosolya, és nyúl ismét a történelmi után, hogy vessen rá még egy pillantást.
Kettőt pislog, és szó szerint kihúzzák a kezéből a Jégkirálynőt, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Amennyiben egy vadászaton vannak, vagy egy nagyobb kiárusításon, még megértené a gondolatmenetet attól függetlenül, hogy esze ágában sem lenne átadni szerzeményét... De, hogy egy mezei könyvesboltban csak úgy se szó, se beszéd nélkül elmarjanak tőle valamit, hát ez a megrökönyödés legszebb mintapéldáját festi az arcára. Először rábámul a kezében maradt krimire, aztán összevont szemöldökkel felnéz maga elé, végül lassan a tolvaj felé fordul. Nagyon. Lassan.
- Az emberiség párezer éves történelme alatt elsajátította az illemet. Sőt, a "kérem" szót ezen belül. Gondolom, önnek is megy, ha nagyon megerőlteti magát, kisasszony. Feltéve, hogy nem néma. - Visszafogott, udvariasnak szánt, de kissé csípősre sikeredett mosoly jelenik meg az arcán, miközben megáll a szemtelen nő előtt szándékosan keltve fel magára a másik figyelmét. A pofátlanság ezek szerint nem ismer határokat ennél a fiatal hölgynél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=529637#post529637][b]Maróti A. Krisztof - 2015.10.10. 08:42[/b][/url]

Az arcán szétterülő félmosoly lassan átcsap egy teljes kivitelezésű, barátságos fajtába, s noha olybá tűnhet, mindjárt kiegyezik a helyzettel, valójában esze ágában sincs átengedni a fogást az ismeretlen kisasszonynak, aki minden jel szerint még kérni sem tud. Persze arról szó sincs, hogy saját tisztjének tartaná a hiányos illemtudás pótlását, csupán él az odaszúrás lehetőségével, hátha ennyiből észreveszi magát a delikvens. De nem, amaz zavartalanul olvassa tovább a könyv ismertetőjét, mintha mi sem történt volna. Krisztof pedig tökéletesen ráér, állát kicsit felszegve tartja az előbb felvett testhelyzetét a másik előtt állva.
A vállrántástól kissé felugrik a jobb szemöldöke -ezt komolyan gondolta a lány?-, száját elhúzza egy pillanatra, majd visszarendezi vonásait a kezdeti semlegesbe, mielőtt megzavarták volna kultúrtevékenységében. Nem válik ellenségessé, csak a mosoly költözik melegebb éghajlatra. Nemsokára magában, mélyen jó nagy levegővételeket eszközöl, hogy visszafojtsa a nyelve hegyéről kikérezkedni akaró, zsigerből jövő "Ó, miért vagyok megáldva egy magát valakinek gondoló nőszeméllyel?" felkiáltást. Annak ellenére, hogy a tolvaj arca és eddigi viselkedése értelemről árulkodik (némi intelligencia szükséges az elegáns visszaszúráshoz is, nem csak a magasröptű párbeszédekhez), de a stílusa ... nos végül is másodszori átgondolásra egyáltalán nem vészes, inkább szórakoztató. Ismételten hagyja szétterülni a barátságos mosolyt arca egész széltében, miközben csökkenti a távolságot kettejük között egy előrehajlással.
- Önnek inkább A Makrancos hölgyet ajánlanám olvasásra, nehogy ez a kötet túlmutasson értelmi képességein. - Már nem is érdekli a nyomdatermék, tudja a címet, majd beszerzi másutt, csak a pimasz kis perszónán időzik a tekintete. Roppant mulatságos maga a tény, hogy ilyen emberek tényleg léteznek. Mintha most találkozott volna egy újjáéledt őskövülettel, oly érdeklődés csillan a szemeiben egy másodpercre.