David


Az utóbbi hetekben elég nagy volt a hajtás, kénytelen voltam csak az iskolai dolgokra koncentrálni. Ez annyiból jó volt, hogy lekötötte az időmet, és csak hat módszert eszeltem ki a tökéletes gyilkosság végrehajtására, azonban most semmi nem vonta el a figyelmemet, és ahogy sétáltam az utcákon sora figyeltem meg az embereket. Majdnem mindenkin üvöltött valami nyilvánvaló, de nem jegyeztem meg mindet, fölösleges lett volna. Valahogyan egy könyvesbolt elé keveredtem, és ha már itt voltam, akkor beléptem az ajtón. Azonban mielőtt találtam volna valami rejtvénykönyvet, vagy krimit, esetleg bármit, ami megragadta volna a figyelmemet, Daviddel találtam szembe magamat. Talán egy hónap telhetett el. Nem, egészen pontosan huszonhét nap, mióta találkoztunk. Rámosolyogtam, és hangosan köszöntöttem, miközben igazítottam egyet a táskámon.
- Szia David! Régen beszéltünk, hogy vagy?
Érdeklődtem kedvesnek tűnőn, miközben próbáltam egész testemet belevinni a színészi játékba. Persze itt nem ripacskodást kell elképzelni, de egy akcióban nem csak bizonyos részei vesznek részt a testnek, szinte minden jelen van közben. Így aztán nagyon nehéz hitelesen utánozni minden egyes érzést, de most sikerült, egészen apró kis hibákat vétettem csak, amiket még én magam sem vettem volna észre kívülről. Remélem ő sem vette észre őket.

David

Szüntelenül mosolyogtam, miközben a fiú magyarázott. Közben igazítottam a kezem tartásán, és az arcomon. Talán most pontosabb lett.
- Remekül vagyok, köszönöm. Igen, valami izgalmas krimit keresek, vagy egy olyan könyvet, amiben nehéz rejtvények vannak. Nagyon szeretem őket. Főleg ha komolyabb fejtörést okoznak.
Mondom neki. Ez volt az egyik, amit megtartottunk a rendes személyiségemből, hiszen minden hazugság hihetőbb, ha van benne egy csepp igazság. A mosolyom kezdett lehervadni, és egyre inkább érdeklődővé válni. A fejemben azonban csak az unalom kergetőzött. Miért kell ennyire általános témákat felhozni? Persze, hogy akarok egy könyvet, különben nem jöttem volna könyvesboltba. És most légy kedves. Belső fintor, ami kívül nem látszik egyáltalán, és vidám válasz.
- Ha gondolod segíthetek benne, nekem már elég jól megy.
Főleg, hogy a naplómat is így írom. Majd elfordultam, hogy keresgéljek a könyvek káoszában. Komolyan, hogyan lehetett ekkora kupleráj egy könyvesboltban? Végül nagy nehezen találtam egy rejtvénykönyvet, aminek a közepe felé már volt olyan, amit nem tudtam megoldani egy olvasás után.
- Holnapra visszahozom, rendben?
Kérdeztem az eladót, aki persze beleegyezett. Mindig visszakapta a könyveit másnapra, vagy arra az időpontra, amit mondtam neki. Így aztán már csak a fiút kellett megvárnom.