Estefelé jár az idő - másnak talán szokatlan, hogy sötétben induljon útnak, Lilith számára azonban ez teljesen természetes. Nem kell a fénytől tartania, az utcalámpák pedig sokkal barátságosabb világítást jelentenek. Az egyetlen hátránya, hogy ilyenkor már kevés hely van nyitva, főleg egy ilyen kis faluban; mert Bogolyfalva kétség kívül aprónak tűnt Londonhoz viszonyítva, ahol párszor megfordult. Amikor eldöntötte, hogy a kontinensen fog iskolába járni, sokáig vacilált a Beauxbatons és Bagolykő - hogy is kellett kiejteni? - között. Még mindig nem állt igazán rá a szája erre a különös, barbárnak tűnő nyelvre és jóformán analfabétának érezte magát, mert hiába a táblák és feliratok, a furcsa szavak egyáltalán semmit sem árultak el magukról, nem is hasonlítottak arra, amit ismert. Az egész érthetetlen halandzsának tűnt, ami nem is csoda, hiszen csak pár napja érkezett és alig mozdult ki. Rá akart szánni néhány hónapot, hogy fejlessze a nyelvtudását, mielőtt tanulni kezd, mert többnyire csak a hallására támaszkodhatott és ha nem képes legalább megérteni vagy rögzíteni a hallott szavakat, akkor hiába kapálózik. Nyelvkönyve már volt, viszont jó lett volna valami egyszerűbb olvasmány, amivel bővítgetheti szegényes szókincsét. Ezért is indult útnak - tudta, hogy kell a közelben lennie egy boltnak, így fogta az erszényét, a pálcáját, kabátját és hosszú-hosszú sálját, aztán elindult bolyongani. Óvatosan, lassan sétált, hogy ne ütközzön neki semminek, méltóságteljesen kerülgetve az alattomos akadályokat, miközben a kirakatokat fürkészte. Sokkal könnyebb így akadni rá arra, amit keres, mint megpróbálni halandzsaszavakat betűzni.
Mire megtalálta Őszike néni üzletét, a meleg öltözete ellenére is átfagyott, így miután belépett, az előtérben ácsorgott, elgémberedett kezét melengetve és tornáztatva, megpróbálva érzést lehelni belé. Amikor senki sem sietett elő, hogy eligazítsa, nemes egyszerűséggel vállat vont és valamelyik zsebéből előbűvölte a szerkezetet (megszólalásig hasonlított egy mugli szemüvegre, de annál sokkal erősebben nagyított, akár egy távcső), amit olvasáshoz használt, hogy nekifogjon a gerincek böngészésének. Lassan haladt, találomra kihúzgálva egy-egy kötetet, majd vissza is tolva a helyére, miközben befelé araszolt a polcsorok közt. Frusztráltan sóhajtott egy idő után, mert ugyan semmi sem garantálta, hogy errefelé beszélnek angolt vagy franciát, mégis könnyebb lett volna, ha az eladó segítségét kérheti - azt ugyanis sikerült megállapítania, hogy a helyiség nem kicsi és padlótól plafonig, faltól falig, mindenhol könyvek sorakoznak, így ezzel a tempóval talán jövő hétre meg is találja, amit keres. Az viszont, hogy csak úgy feladja, nem volt opció. Meg kell tanulnia egyedül boldogulni.

Kész labirintus ez a nem túl nagy üzlet, mint hamarosan rá kellett döbbennie, annyira nehéz tájékozódni a polcok közt - mindenütt könyvek, amiktől minden egyforma, színpompás masszává olvadt össze szemei előtt. Ráadásul a szemüveg nem sokat segít, ha mondjuk tárgyakról és azok távolságáról van szó, így párszor megbotlott már kósza párnában és összeütközött egy székkel is, ami halk szitkozódást váltott ki belőle - csak azért engedte meg magának, mert piszkosul fájt a sípcsontja és épp senki sem hallotta. Végül meg kellett állnia pihenőt tartani. Az okulárét levéve megszokásból elkezdi tisztogatni az üvegét, pedig nem is koszolta össze. Vacak, minősíti magában, mielőtt zsebébe ejtené, hogy meglazíthassa a sálját, mert mostanra kezd átmelegedni és lassan eléri a másik végletet, amikor a saját levében fog főni. Vajon érdemes visszajönni máskor, vagy rendeljen inkább bagolypostával valamit? Az a baj, hogy fogalma sincs, mit is keres, csak valami nagy és színes képekkel teli könyvet akart kitippelni magának, itt viszont hangyánál hangyább betűkkel töltenek mindent. És még a szótárt is otthon felejtette, pedig most legalább kikereshetné, hogy van a "gyermek", bár, ha nincs itt senki és táblák sincsenek, aligha menne vele sokra. Arra kapja fel a fejét mélázása közben, hogy nyílik az ajtó és megszólal a felette lévő csengő, majd lépéseket hall, amik egyenest felé közelítenek - egy meglehetősen gyászos küllemű ismeretlen tart felé, csak hogy átmenet nélkül nekiszegezzen valamit, ami leginkább félúton van kérdés és kaffantás közt. Lilith feje felett elegáns, cirádás kérdőjelek rajzolódnak, de nem, sajnos egy árva kukkot sem ért az egészből.*
- I beg your pardon but I do not speak Hungarian. Would you be so kind and either speak English or French?-*Mivel számára a magyar alapból nem tűnik túl kultúrált nyelvnek, kicsit bizonytalan azt illetően, vajon most tényleg gorombáskodnak-e vele, vagy csupán ez a nyelvvel jár. Amennyiben neki is ilyen ork intonációval kellene beszélnie, úgy sokkal nehezebb lesz elsajátítania, mint gondolta - az ő megszólalása és viselkedése közelít a kifogástalanhoz, ráadásul apró termetéhez érthető módon magas, tiszta hang társul.*
- If you are looking for the clerk, I haven't seen him.-*Teszi aztán hozzá, kezével a kasszaszerű pult vélt irányába gesztikulálva, mert a lány kitartóan mered rá, amennyire meg tudja ítélni. Ugyan eleve sértő, hogy személyzetnek néznék - ráadásul furcsa is, mert a kabátját ugyan kigombolta, de még mindig tetőtől talpig kinti viseletben áll - mégsem adja ezt a másik tudtára. Meglehetősen különös szerzetnek találja a szeme miatt, mely fekete lyukként sötétlik, nem látott még ilyet.

A másik ingerültsége a lehető legkevésbé sem hatja meg, viszont felkelti az érdeklődését, mert bár eddig is előfordult, hogy ellenségesen, esetleg kifejezetten gorombán viselkedtek vele, ez többnyire csak azután kezdődött, hogy elhangzott a neve. Itt pedig szó sem esett bemutatozásról, véletlenül botlottak egymásba, így szokatlan volt. Kicsivel később megtudta, hogy a fekete lány sem látta még az eladót, ami azt jelenti, hogy vagy oltári pechjük van, vagy a tulaj láthatatlanná tud válni - határozottan bosszantó helyzet. A sötét hölgyemény azonban egyáltalán nem zavartatja magát, gőzmozdonyként csörtet hátrafelé, olyan határozottsággal, hogy Lilith pár pillanat erejéig eltöpreng, ha ennyire tudja, hol van, amit keres, akkor miért is akart tőle segítséget? A kicsivel később érkező mondat azonban rendet tesz gondolatai közt, mert ezt az intonációt már sokkal inkább érti és nem kerüli el a figyelmét arrogáns, dacos csengése - nem mintha magára venné, elvégre még véletlenül sem állta útját, ha vágtázni akar a helyiségben, csak tessék. Viszont olyasmit sejtet, amit nem hagyhat figyelmen kívül.
She has no idea where the book she needs is. Well, it'll be fun to watch. Mivel egyébként sem segítene rajta sokat a szemüveg, látása helyett mágiájára támaszkodik, a lány árnyékára koncentrálva és annak mozgását figyelve, ami a hangokkal kombinálva elég sokat elárul számára. Azt is, hogy időről időre hátranéz, őt ellenőrzive, ezzel meg-megszakítva a polcok böngészését. Lassan ballag utána, háta mögött összekulcsolva kezeit, és ahogy nyúlik a csönd, úgy válik egyre nyilvánvalóbbá, hogy akármit is akart megszerezni a másik, nem elképzelései szerint alakulnak a dolgok. Lilith némán figyeli, elvégre a pihenője hosszát ő szabja meg, és ha most nem is talál semmit, még mindig visszajöhet másnap, mondjuk délelőtt, amikor valószínűbb, hogy lesz is itt valaki, aki segít neki eligazodni.*
- Amúgy ide jársz iskolába?-*Kérdezi végül, semleges hangon, azon töprengve, hogy amennyiben igen a válasz, vajon ez a sötét akármi az egyenruha-e, valamint, hogy valamennyi diáktársa ilyen modorban kommunikál-e? Persze, ez elég valószínűtlen, de olyan keveset tudott az itteni szokásokról, hogy inkább nem bocsátkozott találgatásokba.