la Faye.


* Estefelé közeleg az idő, a hőmérséklet pedig fagypont alatt van. Szállingózik a hó és kényelmes fehér takaró vonta be a tájat. Minden idilli és szép. Egy fekete pont jelenik meg, valahol a távolban a Fő utcza végén. Ahogy közeledik, jobban feltűnik a fehér rengetegben a bélelt, sötét talárba bugyolált ember alakja. Még a száját is betakarta fekete sállal, fejét csuklya fedi. Utálja a havat. Utál mindent, ahol mégjobban el kell rejtőznie. Az arcát emberek között akkor is takarni szokta, amikor kellemes az idő, így mondjuk még indoka is van erre a cselekvésre. De a hideg nem tetszik neki. Csípi az érzékeny bőrét, a hóról visszacsillanó fény pedig egyenesen bántja a szemét. De nem tántoríthatja vissza ez sem. Amíg nincs pálcája, addig muszáj lesz felkészültnek maradnia. A könyvtárban nincs sok könyv az igazán jó átkokról, vagy legalábbis Matilda nem hajlandó őket elsősnek kiadni. Vagy csak neki. Diszkrimináció. Pfej. Antihősnőnk végigballag az utca további boltjai mellett, sötét szemei végigsiklanak a kirakatokon, de nem látja ott a pálcakészítő műhelyt. Bennettnek megmondta, hogy Londonból kell beszereznie a pálcát, de most már lassan egy magyarral is beérné, csak legyen. Szörnyű. Alig mer kimozdulni a szobájából, ha pedig megteszi, akkor is nagy önuralmat kell tanusítania, hogy ne veszítse el a fejét. Nincs pálca, nincs átkozódás. Sajnos ezt mások nem veszik figyelembe, és amíg ő a körmeivel próbálna az illetőre támadni, addig egy sóbálványátok rá, és huss! Eris már a földön is heverne, ideig-óráig biztosan.
Elhalad a könyvesbolt mellett is, és legalább 5 méterrel arréb veszi csak észre, hogy mit is csinált. Visszasétál hát a bolthoz, mikor belép csak a csuklyát veszi le a fejéről. Érdektelenül végigpillant a temérdek mennyiségű könyvön, aztán meglát egy hófehér, fura alakot. Első ránézésre valami albínó lehet, de ki tudja manapság. Biztosan itt dolgozik, mert most hirtelen nem lát itt mást rajta kívül. Eris odaballag a furcsa szerzethez - aki akár az ő jin-je is lehetne -, aztán megszólítja. *
- Átkokról keresek könyvet. Hol találok?
* Bár azt nem tudhatja előre, hogy szegény lány nem itt dolgozik, és még csak nem is beszéli a magyart, amivel az imént szólt hozzá, de a hanglejtéséből igen rendesen kitűnik, hogy nem mézes-mázosan szólt, hanem elég durván és akaratosan. *

la Faye.



* A furcsa, már inkább fehérhajú szöszi megszeppenve néz Erisre. Ez a lányt némiképp felháborítja, az itt dolgozóknak nem pislogniuk kéne az éterbe, mintha most látnának először embert, hanem kiszolgálni. Aztán a lány megszólal, de nem magarul. Antihősnőnk neveltetésének köszönhetően a brit angolt remekül míveli, s ezért meg is érti, amit az albínó kérdez tőle. Először is, hogy nem ért magyarul, másodszor pedig, hogy ő beszéli-e ezen nyelvek valamelyikét? Eris keresztbe fonja maga előtt a karjait és úgy bámul a porcelánbabára. *
- Persze.
* Biccent, rövidre fogva, aztán az ismeretlen mutogatni kezd a pénztár felé és újabb angol mondattal traktálja. *
- Még sosem voltam itt, úgyhogy nem tudom, de rajtad kívül nem láttam senkit.
* Vonja meg a vállát. Ezek szerint a csaj nem itt dolgozik, akkor viszont bajban vanna, mert egyikőjük sem fogja megkapni azt, amit szeretne. Persze emiatt nem kell aggódni, azért biztosan eléggé feltalálják magukat a lányok, hogy ne vesszenek itt el kettecskén. Eris egy szó nélkül beveti magát a könyvrengetegbe, egszer pedig hátranéz kérdőn az ismeretlen, hófehér lányra, hogy jön-e utána. *
- Nem tudom mit keresel, de én megszerzem amit akarok.
* Vágja hátra, aztán elindul beljebb a boltba. A regényektől kezdve a szakkönyvekig, minden van. Csak épp az nincs, amit keres. Jól jönne egy eladói segítség, de így kénytelen lesz egyedül megkeresni az átkokról szóló könyvet. Közben persze vigyázni sem árt, ki tudja, hogy ez az angolul beszélő lány mennyire jártas az átkok szórásában. Ránézésre lehet tizenhét év körül, szóval simán rádobhat egy pár rontást anélkül, hogy bármi baja származna belőle. Éberség. *