Alex

Egy fárasztó hét után mentem le a faluba, hogy egy kicsit körbenézzek a boltokban. Egész héten hajtottak minket a tanárok, dolgozatokon, beadandókon estem túl. Így hullafáradt voltam szombaton. Akkor pihentem, nem mentem sehova. De vasárnap kimozdultam egy kicsit.
Dél körül mentem le, megebédeltem a falu vendéglőjében, majd a Fő utczában sétálgattam egy darabig, azon töprengve, hogy melyik boltba menjek. Először a Cukorkaboltban vásároltam pár édességet, majd a könyvesboltba mentem.
Akkor éppen nem volt senki a boltban, amikor megérkeztem. A polcok közt sétáltam, megnéztem néhány könyvet, párat magamnál tartottam, majd kerestem egy széket, ahová leülhetek, hogy jobban belenézhessek a könyvekbe. Az egyik könyvespolc mögött a sarokban találtam egyet. Pár könyv volt rajta, amiket visszaraktam a polcra. Leültem, és elkezdtem olvasgatni. Végül hármat választottam ki. Az egyik egy mugli, krimi történet volt, nagyon izgalmas, tetszett. A másik egy mágikus lényekről szóló kötet, ami mindenféle különleges helyen élő lényről szólt. A harmadik pedig egy leprikónul íródott novella volt. Ez jó lesz, hogy gyakoroljam a nyelvet, a német miatt így is elhanyagoltam.
Felálltam, a bolt eleje felé sétáltam, hogy fizessek, de eléggé lassan haladtam, mivel még most is a könyveket néztem. Mindenféle köteten megakadt a szemem, amikor véletlenül belerúgtam egy földön lévő könyvben, mikor leguggoltam, amikor megláttam a címet, szinte biztos voltam, hogy ez nem lehet véletlen. Kínai nyelvkönyv kezdőknek. Elmosolyodtam. Ez jó lesz nekem. Akkor elkezdem a kínait is.
Belelapoztam a könyvbe, ami meglehetősen újnak tűnt. Nem hiszem, hogy sokan keresték ezt a könyvet. Ekkor felálltam, a hátam mögött kisebb zajt hallottam, mikor megfordultam, megláttam a toronyban megismert Alexet.

Alex

A fiú szólalt meg hamarabb, rám is mosolygott. De mégis olyan furcsa. Kedvesnek tűnik, de mégis furcsa. Annyira el gondolkodtam, hogy nem is szólaltam meg. És ekkor rájöttem, hogy mi volt a legfurcsább. Hogy ha valakivel találkozunk, akire nem számítottunk, és igazán örülünk, akkor az felhúzza a szemöldökét. Ő ezt nem tette, bár nem is vártam el, hogy nagyon örüljön nekem, de akkor miért akarja megjátszani magát? Végre észrevettem magam, és megszólaltam.
- Öhm... bocsi, szia! Csak éppen gondolkoztam - mondtam kissé zavartan, majd összeráncoltam egy pillanatra a szemöldököm.
- Köszi, meg vagyok. Hát, igen, eléggé régen. Nem is nagyon láttalak... - szóltam. De mi oka lenne hazudni nekem? Miért akarná tettetni? A hirtelen beállt csendben újra magyarázkodni kezdtem.
- Jaj, annyira hülye vagyok! Nem figyeltem már megint. Na, és te? Hogy vagy? - szóltam, akkor már odafigyelve. Nem hiszem, hogy lenne rá oka.
- Miért jöttél a könyvesboltba? Szeretnél valami jó könyvet? - kérdeztem, majd kicsit beszéltem neki, hogy mit merre találhat, aztán megmutattam neki, hogy én miket választottam.
- És végül... - felé mutattam a kínai nyelvkönyvet.
- Ezt most találtam a földön, szerintem ez nem lehet véletlen, hogy pont ebbe a könyvbe rúgtam bele - mondtam - Szerintem bele is fogok nézni délután, ha visszaértem a kastélyba.

Alex

-ZÁRÁS-

Ameddig beszéltem, vagy gondolkodtam, Alex végig csak mosolygott. Végignéztem egy könyvespolcon, rejtvénykönyvet keresve. Kviddics. Mugli szokások. Bűbájok és rontások. Pár lépést sétáltam, de közben figyeltem a fiút. Nem, ez sem az.
- Most nézem, hogy merre vannak rejtvénykönyvek. Egyébként én sudokuzni szeretek - magyaráztam neki - Meg van! Ezen a soron vannak.
Ráböktem egy könyvespolcra, majd felé fordultam.
- Köszönöm. Remélem, hogy nagyjából meg fogom érteni. Bár azt hallottam, hogy a kínai nyelv nagyon nehéz! - mondtam, majd felálltam, és mondtam neki, hogy még megnézem az Átváltoztatástanhoz kapcsolódó könyveket.
- Elfelejtettem, hogy Átváltoztatástanból kell egy ajánlást írni. Valamilyen könyvről, amit szívesen ajánlanék. A könyvtárba elfelejtettem elmenni, de akkor most megnézem. Mindjárt jövök - szóltam, majd elsétáltam.
Legalább negyed órán át kerestem a megfelelő könyvet, mire megtaláltam. A fiú már az eladóval beszélgetett, kezében egy vastag rejtvénykönyvvel.
- Bocsi, hogyha sokat kellett várnod, de eltartott egy ideig, amíg megtaláltam egy olyan könyvet, amit szívesen ajánlanék! - mondtam a fiúnak, majd az eladóhoz mentem, és kifizettem neki a könyveket.
- Viszontlátásra - szóltam neki, majd Alex felé fordultam.
- Mehetünk.