Zsombi

Elindultam a könyvesbolt felé. Szinte mindent elintéztem úgy, hogy egy kicsit körülnézek. Hátha találok valami jó könyvet. Már úgyis rég vásároltam könyvet.  Most szabad egy kicsit többet költeni rá. Ezzel be is megyek a boltba. Eltervezem azért, hogy nem töltök túl sok időt bent,csak annyit amennyivel még marad időm a többi dolgot is meg venni. Lenne még mit vennem, de most már nincs kedvem így is nagyon-nagyon sok mindent vetem. A hogy belépek meg állok körül nézni. Nagyon érdekes. Labirintus könyvekből. Ez az első benyomásom a boltban körül nézve. Tetszik olyan kis tökéletes útvesztő. Már tudom, hogy ide sokat fogok jönni. Elkezdek sétálni a sorok között. És majd nem sikeresen el is esek. Hát ilyen az én szerencsém. Ha könyvek között vagyok, nem figyelek a lábam elé. Lenézek miben akartam el esni. Mily meg lepő könyvekben. Hát jobb lesz, felrakom őket egy polcra, mert valaki tényleg elesik és meg üti magát. Érdes könyvek egyet kiveszek közülük és a többit visszarakom. Vajon ki volt, aki ide rakta? Talán el akart bújni. Ami nem rossz ötlet. talán én is csinálok ilyet. Egyenlőre elindulok arra a merre a torlasz volt meg nézem hátha meg találom az építészt. Aztán nem tudom mi lesz .A hogy haladok sok érdekes könyvet látok. Sok mindent, amit majd el kell olvasnom. Egyszer csak meg látok egy fiút. egy jó könyv mellet ül,szerintem az nem kell neki.. Egy kicsit ismerős. Láttam szerintem a suliban. Hát mindegy. Köszönök neki miközben lehajolok a könyvért.
-Szia.
Várom, hogy vissza köszön-e. És közben felveszem a könyvet. Meg nézem egy kicsit jobban. Érdekes könyv nagyon szimpatikus. Lehet, hogy megyek is. Hagyom olvasni a fiút.

Zsombi

Imádok könyvek között lenni. Úgy hogy ez a hely tökéletes. Olyan, mint egy háznyi csoda. El is nevezem Csodaországnak. Bent olyan szép rend van, persze csak a maga módján. Ahogy jobban körül néztem minden sorban van. Az írok szerint abc-ben csoportokba rakva. Mindenek van helye,de mért ne lenne?Ezen elmélázva sétálok a sorok között. Olvasom a címeket és írókat. Sok olyan van akiről még nem is hallottam. Elindulok a meserészleg felé. Ha jól számolom. Már jó rég olvastam mesét, már jól esne. Na meg is van a sor. Bár itt van egy torlasz. Talán oda nem szabad menni? Hát meg látjuk mi lesz, ha elpakolom a könyveket. Hát nem történt semmi. A könyvek a polcon, én nem érzem, hogy bármi varázslat meg támadót volna. Elindulok újra. A sorok között most már ott a hol a fal állt. Nagyon érdekes mese könyvet találtam. De ami a legjobban tetszett egy fiú mellet volt. Hát akkor elkérem tőle. Kedvesen mosolyogva meg szólítom.
-Szia.
Erre bár pillanatig nem reagál, már kezdek azon gondolkodni, hogy alszik. De lassan felnéz,magára mutat némán kérdezve hogy neki szóltam-e. Ezen meg lepődőm kinek szóltam volna? Aztán rájön, hogy mivel más nincs itt csak őneki szólhattam. Elég érdekes kis fiú. Nagyon vicces hogy olyan zseni arcot vág ehhez. Ezen egy kicsit nevetek. Bemutatkozik. Udvariasan elkezd kérdezni. Mosolyogva válaszolok.
-Én Állia vagyok. A melletted lévő könyvet. Hát szerintem a mese részlegen.
Hát úgy látszik nagyon öregnek látszom. Hogy meg kérdi hogy szeretem-e a meséket. Hát szeretem. Akár milyen vén vagyok.
-Szeretem a meséket. Mért?
Teszem fel egy kicsit kíváncsian a kérdést. Remélem, nem vagyok olyan öreg hogy furcsának néz. E közben le hajolok a könyv ért. És meg mutatom neki hogy melyik re gondoltam. És meg kérdem, hogy kell e neki.
-Ezt olvasod, vagy oda adod nekem?
Remélem csak épp mellette volt és nem kell neki. Vagy legalább hajlandó meg válni tőle.

Zsombi

Egyre érdekesebb ez a beszélgetés. Most már hogy nagyjából elkezdtük. Egyenlőre még az udvarias kérdéseknél tartunk. Valamivel meg kéne törni a jeget? Nem is tudom, nem beszélgetni jöttem. De az ért beszélgethetnék. a nehéz kezdés után én már kezdek bele melegedni. Ő is próbálkozik ami jó. Kapok egy kérdést megint amire próbálok olyat válasz szólni  ami nem hangzik teljesen hülyén.
-Nincs igazán,bár ezen még nem is gondolkodtam még. És neked?
Dobom vissza a labdát. Közben mosolygok mert la hajoltam a könyvért amit ki néztem, ő pedig levegőt se vet úgy meg ilyet hogy melyik könyvre gondoltam, a könyvet amit fogott pedig úgy szorította hogy el fehéredtek az ujjai. De mi után fel álltam meg nyugodott és engedett a szorításon. Ezt meg is erősítette. Jó hogy nem ugyanazt a könyvet néztük ki. Abból elég nagy galiba lett volna. Közben figyelem Zsombit látszik hogy gondolkodik. Kíváncsi vagyok min. Talán a könyvön, csak azt nem tudom melyiken. De mindjárt meg tudom mert szólásra nyitotta a száját. Segítséget kér. Hát ez jó. Pont nem erre számítottam. De szívesen segítek. Mosolyogva beszélek hozzá.
-Mindjárt meg nézem. Le ülhetek melléd meg nézni?
Miközben arra várok hogy válasz szóljon fél lábra állok és kíváncsian bele lesek a könyvbe. Ami már kívülről is érdekesnek tűnik.

Rosemarie S. Argent
Ruha

A könyvkupacok között végig sétálva innen-onnan leemelek egy könyvet és néhány sor elolvasása után vissza rakom egy másik kupacra, mivel semmi sem kelti fel az érdeklődésem egyenlőre.
A könyvek nézegetése közben sokadszorra felteszem a kérdést magamnak "Mit keresek itt?". Reggel elindultam sétálni a jó idő miatt és negyed órácskát járkáltam a faluban és végül betévedtem ide, de azt már nem tudom, hogy mért. Talán....
A gondolataimból egy kisebb halom könyvön való átesés térit vissza a valóságba. Halkan szitkozódva megpróbálok fel állni, aminek következtében egy könyv esik a fejemre. Sóhajtok, szerencsétlenebb nem is lehetnék ma.
Kézbe veszem azt a könyvet ami előbb a fejemre pottyant és bele olvasok, hát ha lesz haszna a balesetemnek. Egy kicsit kopottas a borítójú előre fantasynak tűnő könyv a támadom.
Néhány oldal elolvasása után elmosolyodom és felállok, a sajgó tagjaimat feled, hogy kényelmesebb helyet keresek az olvasáshoz. Nem messze tőlem találok is egy fotelt, de az oda vezető utat csak néhány percnyi sorok és kupacok közötti bolyongás után fedezem fel. A megfelelő út megtalálása után szinte azonnal el is érem a fotelt és miután egy kicsit leporoltam kényelmesen elhelyezkedve elkezdek olvasni.

Tüszőfűi Lilith
Ruha

Milyen jó újra itt lenni. Mosolyogva sétálok a könyvkupacok között, néha-néha kézbe veszek egy könyvet és beleolvasok, aztán vissza teszem. Egyenlőre még semmi sem fogott meg. Mondjuk nem is konkrét céllal jöttem. Inkább a hely varázsa miatt, nem tudom mért, de szeretem az ilyen helyeket. A legtöbb ember mindig meg lepődik ha könyvek között lát, pedig ez nem nagy dolog a Rellonosok is szoktak olvasni. Bár igaz, hogy a sok olvasás inkább Levitás jelem vonás...
Vállat vonok, ezen feleslegesen gondolkozom. Találomra leveszek egy könyvet a mellettem lévő könyves polcról. Auror történelem. Hm... ez igazán jól hangzik. Úgy tűnik megérte lesétálni a kastélyból.
Keresek egy szabad párnát a földön, amit néhány méterre tőlem két könyv kupac között meg is találok és letelepedek olvasni. Meg szokásból elolvasom a két kupac tetején lévő könyvek címét. A jobboldali a Szellemszerelem a másik pedig Egy kviddics játékos naplója. A romantikus könyv nem érdekel, de a másik felkelti az érdeklődésem. Kis habozás után még sem nyúlok hozzá, először az auror könyv. Kinyitom az első oldalon és szinte azonnal elmerülök az olvasásban.

Lilith

Híres aurorok, veszélyes bűnözök, eredeti ötletek. Minden van ebben a könyvben ami egy kezdő aurort érdekelhet. Ha jövőre a tankönyvek is ilyen érdekesek lesznek, akkor az összes vizsgámra K fogok kapni. Hisz ezt a könyvet sem tudom letenni. Teljesen belefeledkezek a könyvbe.
Emiatt észre veszem az ajtó nyitódását a közelemben sétáló alakot. Ezért amikor meg szólít értetlenül nézek a hang irányába. Lilith az, a furcsa elsős lány. Egy fintorral reagálok a találkozásra, eddig kétszer találkoztunk és egyik sem volt számomra kellemes. Habozva válaszolok, mivel nem tudom mit mondat, csak a mondat végét hallottam meg.
-Szia. Mondtál valamit?
Remélem csak köszönt mivel meg ismert és már megy is tovább nézelődni ebben a könyvekkel teli labirintusba. Bár a tekintetét látva valószínűleg biztos nem így történt...

Lilith

Csak egy könyv miatt jött ide. Sóhajtok, szerencsére nem megint beszélgetni akar. Nem mintha félnék a kis lánytól egyszerűen, csak túl furcsa...
Nyugodtan nézek vissza Lilithre. Esünk túl ezen.
-Melyik könyvet akarod?
Amíg a választ várom előveszem a pálcám, mivel nincs szándékomban fel állni és megkeresni a könyvet. Sokkal egyszerűbb gyorsan ide varázsolni, hogy mehessen én pedig olvashassak tovább. Ezután remélhetőleg zavaró tényező nélkül...
Miközben várok elkezdek nézelődni és észre veszem, hogy Lilith lábán szandál van. Ez mástól nem lenne meglepő, de a csajon eddig még sem ilyen lábbelit nem láttam. Már majd nem szóvá teszem, amikor rájövök, hogy ez beszélgetés kezdeményezés lenne, amit nem akarok. Gyorsan becsukom a szóra nyitott szám és lepillantok a kezemben lévő könyvre, mintha csak folytatni szeretném az olvasást. Ami igaz is, mert tényleg akarok tovább olvasni.

Lilith


A rontás könyve, na az vajon miről szólhat? A címe alapján bájitalkönyv lehet, de nem hiszem, hogy Lilithet érdekelnék a bájitalok.
Magamban vállat vonok, mindegy csak hagyjon békén. Ha pedig ehhez egy ilyen könyv kell hát legyen. Felemelem a pálcát tartó kezem.
-Invito A Rontás könyve!
Néhány polca tőlem megmozdul az egyik magasan lévő könyv és szép lassan kicsúszik a többi közül, majd a kezembe lebeg. Elolvasom a címét, egyezik. Remek akkor meg van a kívánt könyv. Még mielőtt oda adnám megfordítom és bele olvasok az összegzésbe. Tipikus mugli fantazy, engem nem érdekel. Kinyújtom a könyvet fogó kezem Lilith felé. Az előbb feltett kérdésével nem török.
-Tessék.
Vissza teszem a pálcám a zsebembe. Mivel megoldtam a problémát tovább nem törődök a lánnyal. Újra teljes figyelmemet az Auror történelemnek szentelhetem. Kikeresem hol tartottam és folytatom az olvasást.