Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=224532#post224532][b]Milan Blaise Felagund - 2014.01.05. 03:17[/b][/url]

Dóri

Az elmúlt napok érzéseiről nem kifejezetten szeretne beszélni. Elég kellemetlen volt a hét, és valahogy sejti, hogy a folytatás se lesz jobb. Nem érzi jogosnak a helyzetet, azt sem, hogy mindenki mindent jobban tud, és az, hogy ő mit mond erről az egészről, az senkit sem érdekel. Kedves volt Vandától, amit mondott, még ha csak egyetlen szó is volt, de úgy tűnik, hogy nem nagyon tudja, hogyan is kéne kitartania, hiszen még most is, mikor a kabátját húzza, fel tudna robbanni.
- Elmentem!
Kiabál be a konyhába, ahol az anyja épp valami új süteménnyel ügyködik éppen, és csak annyit válaszol, hogy üdvözli Opheliát. Hát azt megteheti, igazán. Kilépve a csípős időbe, kicsit megrezzen, felhajtja a gallért a szürke kabátot, mely a térdéig ér, hogy ne fázzon annyira a nyaka, mert a sál most nem segít annyira. Nem akar késni, így már a kapun túl van, amikor a sálhoz illő fekete kesztyűt is felhúzza. A haja kócos összevisszaságban pihen, arca szúr, hiszen napok óta nem borotválkozott. A szeme alatt sötét karikák húzódnak, hiszen a bosszankodás meggátolja abban is, hogy rendesen aludjon.
Szerencsére nem lakik messze a könyvesbolttól, és viszonylag gyakran is jár ide, most is azért gondolta alkalasnak ezt a helyet, mert amúgy is el kell vinnie fél tucat könyvet, melyet még Lottival rendeltek karácsony környékén, és ha egybe kéri, akkor ugyebár olcsóbb a szállítási költség is. Belépve biccent egyet a tulajnak, majd tekintetével megkeresi a lányt, aki megkereste őt, hogy találkozzanak. Kicsit ugyan kétkedve fogadta a dolgot, de végül rájött, hogy nem veszthet semmit azzal, ha meghallgatja, így most itt van, felé lépkedve lehúzza a kesztyűit, majd érdeklődve kutatni kezdi az arcát.
- Szia, eljöttem. Mit szeretnél?
A hangja egy kicsit kimért, távolságtartó, hiszen nem tudja, pontosan mi a célja a lánynak a találkozással, de biztos felfedi majd, hamarosan.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=227228#post227228][b]Milan Blaise Felagund - 2014.01.14. 17:59[/b][/url]

Dóri


- Elfelejtetted?
Az első gondolata természetesen az, hogy ez a lány szórakozik vele, nem csoda, hogy nem akart eljönni,  a második meg az, hogy annyira ijesztően néz ki, hogy elfelejtette a másik fél, hogy mit is szeretne, illetve fél közölni vele. Ezzel nem nagyon tud mit kezdeni, de azért belenézve az egyik vitrinablakba megállapítja, hogy tény, legalább megborotválkozhatott volna.
- Nem foglak megenni, ha ez lenne a probléma. gyerekként megneveltek arra, hogy viselkedjek az emberekkel, nem úgy, mint pár háztársamat.
Amikor megtudja, hogy az eladó sincs itt, kezd egy kicsit még jobban elbizonytalanodni, hogy minimum gyilkosnak nézi a lány. Hát nem semmi karrier nulla belefektetett energiával. Sosem volt még semmiben ilyen jó, de valahogy most nem éppen a büszke az a szó, ami jellemző lenne rá. Tesz egy lépést a lány felé, remélve, hogy nem ijeszti meg túlságosan.
- Szóval akkor kerestél, de nem tudod miért. Ez elég nehéz. Van valami kiindulópontod, hogy mit szeretnél tőlem?  Jó lenne, ha megoldanánk.
Hirtelen megtorpan egy kérdésre, hogy szeretne-e valamit. Végül is, ha már itt jár, nem ártana körülnézni, hátha a rendelteken felül is szeretne még valamit elvinni. Mondjuk valami hasznosat a húgának.
- Van egy félretett rendelésem, de ha lenne valami ötleted bűbájtanra, esetleg sötét varázslatokra, azt örömmel venném. A húgomat kifejezetten érdeklik ezek a témák, vinnék neki, valami ajándékot.
Menet közben lopva figyeli a lány reakcióját. Kicsit tényleg aggódik, hogy rosszakat gondol róla, és nem szeretné, ha ilyen hírneve lenne. Ennyire azért nem szellemült át rellonossá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=227251#post227251][b]Milan Blaise Felagund - 2014.01.14. 20:13[/b][/url]

Dóri

- Na, remek!
Egy kicsit meglepődik ugyan, hogy a lány nem hátrál meg, sőt, miután megnyugszik, még közelebb is lép. Bátor kislány, ezek szerint ez a cincogó hang akkor természetes. Szegény, de hát ilyennek is kell lenni. Kis egérhangú. Jót mosolyog, amikor a lány csípőre teszi a kezét, és tényleg elgondolkozik a kérésen, nem semmi egy levitás, határozottan jó, ha van egy az ismeretségi körbe.
-Igenis asszonyom!
Még tiszteleg is egy kicsit mosolyogva, és természetesen követi a lányt, hiszen segít neki, ami nagyon kedves, pedig csak azért vetette fel a dolgot, hogy oldja egy kicsit a feszültséget. Miközben haladnak, nézi a könyveket, és kettőt le is emel. Az egyik egy bájitaltankönyv ráadásul, amit jó alaposan el kell majd rejtenie, mert otthon kitér az apja a hitéből, ha mástól visz haza könyvet, pedig igazán érdekli, hogy az egyes bájitalokról mások mit mondanak. Ezeket a jobb kezébe téve sétál aztán tovább, nem akar lemaradni, meg hálátlannak tűnni, ha már egyszer segítenek neki, meg aztán arra is kíváncsi, hogy miért vannak itt.
- Már ez is nagy segítség. Szerintem ez jó lesz neki. Sok mindent írnak benne, olyanokat, amiket nekünk nem tanítanak. Nagyon köszönöm, biztosan örülni fog neki, én már mindent megtanítottam neki, amit meglehetett.
- Nagyon imádja a pálcáját, egyszer elkobozták tőle, mert meg akarta átkozni a volt barátját, kicsit lobbanékony, azt hittem, beleőrül a hiányába. Nagyon sokat olvasott a pálcáról, még arról is, hogy milyen tulajdonságú embernél hogyan viselkedik vagy mi.
- Óóó, már értem, miért vagyok itt. Ugyan már, nem kell hálálkodni érte. Szerintem jól illene hozzád, ezért adtam neked. Nem azért, hogy hálálkodj. Nem a jó embernek készítettem, de amikor megláttalak tudtam, hogy te biztosan értékelnéd és odaadtam, ennyi történt. Szóval ne aggódj, nincs semmi piszkos szándékom, és nem akarlak semmire rávenni.
Védekezőn még a kezét is felemeli, jelezve, hogy nincs nála semmi, amivel manipulálni szeretné.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=228890#post228890][b]Milan Blaise Felagund - 2014.01.21. 22:04[/b][/url]

Dóri


Nem semmi ez a lány. Tényleg kezd igazzá válni, hogy ha az ember szeretne hasznos könyveket szerezni, akkor érdemes egy levitás segítségét kérnie. Látja, hogy a lány zavarban van, de egyrészt van akkora úriember, hogy nem kérdez rá, másrészt meg nem szeretné, ha esetleg elfutna, és az egész kastély megtudná, hogy mit tett vele. Ismeri az embereket, tudja, hogy milyen mesterien tudják kiforgatni a másik szavait.
- Biztosan. Majd megmondom neki, hogy tőled kaptam ezt a nagyszerű tippet, Dóri.
Még kacsint is hozzá egyet. Tényleg érezhető, hogy most csak plusz köröket futnak, mint egy macska, aki játszik az egérrel, mielőtt felfalná. Érzi azonban, valahol halványan a levegőben van, hogy hamarosan rátérnek a lényegre, ám őszintén meglepődik a lány következő mondatán, majd el pillanatnyi csodálkozás után elneveti magát, amin lehet, hogy a lány egy kicsit meglepődik.
- Köszönöm, ezt bóknak veszem, főleg, ha olyan ember mondja, aki tudja, hogy ki az apám.
Azt nem tudja, hogy a lány nincs tisztában a pontos rokoni szálakkal, hiszen a hír viszonylag gyorsan körbe szokott járni, még az elsősök körében is, így csakhamar kiderül, hogy a rettegett bájitaltan tanár kicsi fiacskáját tisztelhetik benne. Mikor az arcizmai elernyednek, és visszaáll a semleges arca, egy félmosolyt is csatol hozzá, hiszen nem szeretné, ha a kialakult pozitív kép, hirtelen megdőlne.
- Igazán nincs mit, örülök, hogy jó kezekbe került. Sajnáltam volna, ha nem így történik.
A második kérdésre kicsit megemelkednek a szemöldökei, és egy „ezt most ugye nem mondod komolyan?” fejjel pillant rá a lányra, aki olyan viccesen néz ki így. Hihetetlen, de nagyon jól érzi magát, így ösztönösen viccesen reagálja le a helyzetet, pedig akár meg is sértődhetne.
- Hölgyem, engedje meg, hogy bemutatkozzam. A becsületes nevem Milan Blaise Felagund, a kiismerhetetlen, büszke szülötte Budanekeresdnek, fia Elisabethnek és Sebastiannak.
A mondathoz meg is hajol, hogy igazán jól nézzen ki a dolog.
- És amiért nem emlékezett a nevemre, hölgyem, ezért büntetésből valamikor el kell fogyasztania velem valamit a cukrászdában. Ismerem a tulajt, így biztos, hogy a legjobbat kapnánk tőle.
Csak reméli, hogy a lány nem mond nemet, elég kellemetlen lenne ezek után, ha simán elsétál, aztán a folyosón összefutva még a végén kellemetlenül jönne ki a dolog