33. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 564
Összes hsz: 882
Írta: 2022. március 11. 13:01 | Link

Könyvbemutató
várakozás


Elérkezett a nagy nap, amikor a polcokra kerül első, nem újságíróként írt műve. Hetek óta szervezte már ezt a rendezvényt és most itt állva a kirakat bolt felőli oldalán úgy érzi valami teljesen új kezdődik az életében. A legtöbben tudták róla, hogy mekkora képregényrajongó és hőshívő, de azt talán kevesebben, hogy saját maga is elkezdett írni egy történetet, még férje és fia halála előtt. Aztán jött a tűz és minden álma néhány óra leforgása alatt porig égett. Egyetlen doboznyi holmit tudtak kimenteni a hamvak és elszenesedett romok markából. Ebben a maroknyi értékben két irat hevert. Az egyik egy ügy terhelő bizonyítéka, míg a másik, képregény ötletének kézirata volt. Múltak a gyászos évek és a kincseket rejtő dobozra, a többi kacattal együtt a feledés pora ült, míg egy nap hősnőnk el nem veszítette az emlékezetét. Az eltűnt idő nyomait kutatva lelt rájuk Elektra és éled fel benne újra az írás iránti, egykor olthatatlannak hitt vágy. Nem telt sok időbe újra felvennie a fantáziája szülte események fonalát, s befejeznie a mesét úgy, hogy adott esetben folytatni is tudja. Mivel ő maga is utálja a függővégeket, ezért méltón zárta le a történetet, s nem hagyta olvasóit kétségek közt hánykolódni, de elrejtett néhány elvarratlan szálat a cselekmény szövetébe, hogy azokhoz köthessen újakat, amennyiben írása értő olvasókra talál. Minden készen áll a vendégek fogadására így nincs más hátra, mint kitárni a bolt ajtaját és várni az igazi csodát, vagyis az érdeklődők sorát. Elektra elfordítja a kulcsot a zárban és kezébe veszi az egyik példányt. Ujjaival finoman végig simít a csodás keményborítón, majd fellapozza és mélyen beszívja a frissen nyomtatott tinta jellegzetes illatát. Sötét szemei, mondhatni beisszák a káprázatosan élethű látványt. Minden karakter pontosan olyan lett, amilyennek elképzelte őket. A színek, a formák mind szemet gyönyörködtetők. Ha pedig pálcával rákoppintanak és kimondják a csak a varázsvilágban látható tintával, a fedlap belsejébe nyomtatott igét, megelevenednek a képek és a hangok egyaránt. Hálával tartozik a Bogoly színház társulatának, akik felolvasták a szövegeket és előadták az egész művet, amit számítógépre is rögzítettek. Ezzel a látássérültek is élvezhetik majd a képregényt, mert lesz hozzá egy hang file melléklet. Több ehhez hasonlóan kreatív módszerrel oldották meg, hogy mágus és mugli környezetben egyformán kiadható legyen a kötet, melynek címe -igen hosszas gondolkodás után- a "Mantikór protokoll" lett. - Remélem büszkék vagytok rám odafenn - pillant a mennyezetre a riporternő, majd összecsukva magához öleli a könyvet, s kisvártatva odasétál a pogácsás tálcákkal és ásványvízzel megrakott kínálóasztal mellé.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy fájdalmas szívdobbanás...Szűnni nem akaró érzés, válasz nélkül maradt kérdés...Csendben lopakodó Végzet, Te vagy nekem...."
Hegedüsh Marcell
KARANTÉN


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 293
Írta: 2022. március 16. 15:48 | Link

Elda
× „Mantikór protokoll” könyvbemutató × GIF × outfit of the day ×

Fél óránként elég lesz az első roham után – felelem érdes basszusomon a bekészítésért felelős fiatal srácnak. Hiányt senki nem fog szenvedni, s ugyan nem arról szól a bemutató, hogy mindenki degeszre zabálja magát, ezekkel a süteményekkel korgó gyomor nélkül maradhatunk. Nem akarok túlságosan beleszólni a mai nap történéseibe. Sőt, valójában egyáltalán nem. Ez csak amolyan preventív jelleggel történő egyeztetés, hogy kedvesem napját semmi ne ronthassa el. Leginkább nekem nem. Hiszen amióta ismét Hegedüsh testében élek, a szorongásom erősödni látszik. Hatalmas önuralomra lesz szükség, hogy ez a feszengő érzés ne érkezzen meg hívatlan vendégként a könyvesboltba. Még egy barátságos vállveregetés a fiúnak, ami mellé jár a rosszfiús félmosoly, s máris elindulok az előtérbe, hogy megbizonyosodjak Elektra jólétéről. Bizonyára nagyon izgul, vagy legalábbis izgatott. Elvégre oly’ régóta készül már a mű arra, hogy megmutathassa magát a nagyérdeműnek. A „takarásból” előlépve megigazgatom fekete ingem gallérját nyakam körül. Kissé mintha szorítana. Az izgatottság és a tömeg gondolata is jéghideg hurrikánként fut végig heges hátamon, de megrázom magam, s egy mély sóhaj után kedves mosolyt varázsolok vonásaim közé. Fekete bőrcipőm sarka halkan koppan a hajópadlón, majd zsebre tett kézzel indulok meg a nekem most még háttal álló nő felé. A beszűrődő fény arany aurát bűvöl a számomra leggyönyörűbb női alak köré. Az utcáról beszűrődő neszek arra engednek következtetni, hogy hamarosan megérkezik a közönség is az Őszikébe. A levegő bent akad, ahogyan feketéim újfent Elektrára kúsznak. Könyvét ölelve ácsorog az asztalnál. Halvány mosollyal, szinte hangtalanul sétálok mögé, hogy elkapott szavaira jámbor szerelemmel átitatott hangon szólaljak meg.
Azokbüszkék mindketten. Hosszú ujjaimmal derekára fogok, hogy válla fölött áthajolva, kissé hátának dőlve leheljek egy kedveskedő csókot orcájára. Nem illetlenül, csak a magam óvó, reménytelen romantikus módján. – Ahogyan én is – lépek végül mellé, hogy fejemet oldalra döntve, tekintetemet el sem szakítva az ő sötét szemeitől szólalok újra. – Nagyon büszke vagyok rád, Elda – húzom mosolyra vastag, bőrszín ajkaimat. – És – húzódok még közelebb. – Eszméletlenül csinos vagy – hunyorítok rá ebben a közelségben, majd óvatosan visszaegyenesedek, megtartva a most megkívánt távolságot, pedig… igencsak nehezemre esik. Megszólal a bejárati ajtó csengője, s máris elkezdenek szállingózni a vendégek. Dülledő mellkassal húzom ki magam a nő mellett, s hagyom, hogy ő vezesse a mai napot. Én pedig – mint a megfelelő társ – ott segítsem őt, ahol csak tudom. Szép nap ez a mai…
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 564
Összes hsz: 882
Írta: 2022. március 18. 14:25 | Link

Könyvbemutató
Hege


Megnyugtató hangon kiejtett, szeretettel átitatott szavak simogatják, majd lágy érintés és csók bizonyítja, hogy a férfi visszatért. Eligazította a segítőjüket, aki az asztalok bőségét biztosítja majd a rendezvény ideje alatt. Megosztották a feladatokat, egységben és erőben állva helyt. Mióta ismét része életüknek, más szabályok szerint játszanak, s jobban összetartanak. - Köszönöm és azt is, hogy itt vagy velem... - suttogja mosolyogva, majd jóval kevésbé visszafogottan csókolja meg Kedvesét, mint ahogyan azt ő tette az imént - Készen állsz? - hangzik fel a kérdés, amit egyszerre címzett saját magának és a mellette lévőnek, ám amint kiejti az utolsó szót, meg is hallja az első néhány érkező által csapott zajt - Akkor kezdjük! - sóhajt mélyet, hogy azután a rá jellemző erős és lendületes léptekkel elinduljon a vendégek felé, köszönteni őket. Rothstein Elektra ma szinte ragyog. Vonásai kisimultak, sminkje, haja és ruhája mondhatni tökéletes. Izgalma csupán hangjának tónusán és tekintetének csillogásában érhető tetten. Más oka is van erre a felfokozott érzelmi állapotra, mint a képregény. Titokban megpályázott egy tanári állást, de nem a Bagolykőben. Ez a csavar az egészben. Valamint az, hogy nem szólt róla senkinek. Sokat gondolkozott az éjszaka csendjében, amikor a még néha visszatérő rémálmok felébresztették és arra késztették, hogy saját Magány Erődjében elmélkedjen. Okult az elmúlt évek megannyi eseményéből, s arra jutott, hogy biztonságosabb vizeken kell tovább eveznie. Hiszen kis híján elvesztett mindent. A lányát, a szerelmét, a családját és az életét. Nincs több esély. Így is kegyesebb volt vele a Sors, mint remélte. Bizonyság erre minden nap, amit a szeretteivel tölthet, meg persze ez a mostani esemény, ahol sikerét ünnepelheti. Meghívta mindazokat, akik számítanak. Most már csak várja, hogy vajon eljönnek-e hozzá. Mert Elektra azt vallja, nem csak a bajban kell osztozni, de a boldogságban is ugyanúgy. Segítették őt, mellette álltak. Szeretné viszonozni, a maga módján. Reméli ezt Hege is megérti majd, amikor befutnak a várt személyek. Talán már képes elhinni, hogy hősnőnk életében nincs más senki.
Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2022. április 2. 20:41
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy fájdalmas szívdobbanás...Szűnni nem akaró érzés, válasz nélkül maradt kérdés...Csendben lopakodó Végzet, Te vagy nekem...."
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2022. március 18. 20:38 | Link

Könyvbemutató
Kinézetem
Csokor I.Csokor II.


Vannak azok a napok, amikor szeretnéd, hogy minden simán menjen, mert esetleg vannak időpontok, amikhez tartanod kellene magad. Természetesen az ilyen napok torkollnak káoszba. Durva káoszba. A hivatalba fejetlenség volt, a polgármestert nem értem utol, de nem is feltétlenül próbálkoztam olyan erősen, Dominik úgyis jött, látott és győzött. Éppen ennyi kellett. Csak mire győzött, addigra az apróbb gondok lettek hatalmasak, és persze ennek megkoronázásaként még Erika is éppen mára időzítette úgy az életét, hogy egy órán át üljek az igazgatóiba, aminek eredményeként megint égtem, és nem tudom, hogy Mátyás vagy Teodor fog előbb véglegesen kiakadni, de valahogy nem mosolyogtak már, amikor azt mondtam, hogy "csak két év", én se mosolyognék, mert előbbi tanít a Bagolykőben is. A gyereket lepasszoltam Alinak, és kértem tőle, hogy szigorúan fogja, mert muszáj, hogy büntetve legyen, mert eredetileg igencsak jó dolga lett volna, és kényeztették volna. Legyünk őszinték, fogják. A Széles család valahogy sosem arról volt híres, hogy olyan keményen nevelnének bárkit is. Tőlük hazarohanva rendbe szedtem magam, gyors zuhany, smink, ruha, és már futottam is tovább, hogy összeszedjem a virágokat, aztán persze vissza a saját ajándékomért, így hát mire odaértem a könyvesbolt elé, már elindult befelé a tömeg.
Utálok késni. Jó, ez nem késés, de szívesebben lettem volna itt korábban, hogy ne ennyi mindennel mászkáljak az emberek között, de végül is, elégedett lehetek már azzal is, hogy sikerült ideérnem. Ez is egy igen szép teljesítmény. Így hát, kihúzva magam, magabiztosan sétálok be, felvéve a legkedvesebb mosolyomat és a legnyugodtabb arcomat. Az életben mindig vannak próbatételek, és vannak olyan napok is, amikor az egész havi adag pár órában jelenik meg. De a lényeg a lényeg, hogy felül tudjak kerekedni.
- Sziasztok. Nagyon gratulálok, hogy sikerült elérned mindent, nagyon jól áll a siker.
Mert lássuk be, a sok pozitív helyzet megszépíti az embert, ehhez egy kis rúzs már csak grátisz. Viszont el kell ismerni, hogy valóban jól áll Elektrának, hogy ennyire egyenesbe jött, és csak remélni tudom, hogy az élete jó irányba halad tovább.
- Átadhatom neked őket? Biztos van hátul egy hely, ahova le lehet tenni.
A kérdést Marcellnak intézem, és felé is fordulok, megemelve kicsit a kezembe tartott két csokrot, és az egy ajándéktasakot.
- A napraforgó csokrot Elizabet küldi, gratulál és sajnálja, hogy nem lehet itt, de az állapota nem teszi jelenleg lehetővé, hogy kimozduljon, viszont feltétlenül kérte, hogy vigyek neki is egy példányt. A lila pedig a polgármester úrtól, aki szintén gratulál, és sajnálja, hogy nem lehet jelen, de nem szívesen mozdul el a felesége mellől.
Ezt a kettőt át is nyújtom, hogy felszabaduljon a kezem, és elő tudjam húzni a felakasztható gömböt, amiben virágföld van, és zöld növény lóg ki belőle. Aki ismer, nem fog meglepődni a választáson, még ha elsőre nem is mondaná meg, hogy micsoda.
- Ezt pedig az én gratulálós ajándékom, egy kaktusz. De nyugi, teljesen gyerekbarát, így Imola se fog megsérülni. Ő egy Epiphyllum oxypetalum, vagy más néven az Éjszaka hölgye. Nagyon különleges és mégis igen igénytelen. Nagyon finom illata van, azonban csak éjjel virágzik, hatalmas, gyönyörű és hófehér virágokat bont. Szerintem érdemes kint elhelyezni, mert akár három méter magas is lehet, vagy mondjuk erkélyre. Viszont télen nem szabad kint tartani, mert nem szereti a fagyot, és... jobb ha befogom, mert órákig tudok beszélni róla, csináltam hozzá egy kis tájékoztatót is, ebben minden benne van róla.
Nos igen, látszik is a felfokozott boldogság, amit a kaktuszok jelentenek nekem, egész életemben mindig meghatározóak voltak, Bogolyfalvára egyetlen egyet hoztam magammal, mára pedig több, mint százötven van, mindegyiket ismerem és szeretem, és bármikor el tudom mondani, hogy melyik honnan jött. Nem vagyok nagy kertész, de a kaktuszok, ők a szenvedélyem. Át is nyújtom ezt is Hegének, aztán teljesen visszafordulok Elektra felé.
- Nagyon ügyes vagy és kitartó, tényleg nagyon gratulálok.
Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
KARANTÉN


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 293
Írta: 2022. április 8. 14:27 | Link

Elda és Zsófi
× „Mantikór protokoll” könyvbemutató × GIF × outfit of the day ×

Izgatottság fénye cikázik fekete szemeimben, ahogyan Elektra közelebb hajol hozzám, és meglepő szenvedéllyel csókolja meg ajkaimat. Széles tenyerem azonnal elindul arcának irányába, hogy a hevesség-megkívánta mozdulattal én magam is elvesszek a pillanatban. Szemeimet lehunyva élvezem a puha női ajkakat, illatát mélyen szívom közben magamba, s tenyerem végül tarkójára csúszik. Eltávolodik, és nemes egyszerűséggel felteszi a kérdést. Színpadiasan pislogok néhányat, hiszen ennek a gyönyörű nőnek fogalma sincsen arról, hogy milyen hatással van rám. Veszélyes, amikor ilyesmi történik, mert teljesen elcsavarja a fejemet egy másodperc töredéke alatt. Megköszörülöm hát torkomat, és hagyom, hogy a forróság kipárologjon testemből. Szerelmes mosoly terül szét vonásaim között, hogy aztán kedveskedőn biccentsek egyet, és forduljunk teljes szinkronban az ajtó irányába.
Szemem sarkából figyelem az izgatott nőt, majd a vendégek felé is biccentek egyet-egyet, amikor köszöntik a mai nap főhősnőjét. Egészen szép számban érkeznek a számomra ismert, illetve ismeretlen emberek is egyaránt. Azonban egy bizonyos hangot és magassarkújának kopogását ezer közül is felismerném. Egy pillanatra visszatér a kimelegedés a váratlan-várt helyzettől, amikor is Zsófi arcával kell szembesülnöm. Nem találkoztunk egy ideje… Megszokott kedvességgel mosolygok felé, miközben megsimogatom Elektra hátát a vörös nő gratulációjára, amolyan „bizony, bizony” módon. Ekkor fordul felém Zsófi, amire először esetlen, kezdő londinerként nyúlok a szépséges csokrokért. Kissé elbambultam, de csupán egy másodpercre van szükségem, hogy újra visszatérjek a jelenbe. Mindennek tökéletesnek kell ma lennie.
Csodaszép csokrok – ejtek meg egy újabb mosolyt, majd kissé elfordítom arcomat az asztalok irányába. Felmérem a terepet, hogy melyik virág hol nézne ki a legjobban, aztán hirtelen belenyilall az emlék, hogy én már berendeztettem egy asztalt a virágoknak és az esetleges ajándékoknak. – Persze, persze – bólogatok. – Viszem is – mondom, nyomok egy utolsó csókot Elektra halántékára, és már megyek is a dolgomra. Vagyis csak mennék, mert még jön a többi ajándék és információ. Jóságosan fénylő szemeimmel figyelem Zsófi mozdulatait, és ahogyan beleéli magát a kaktuszok témakörébe, még halkan fel is horkanok. – Mindjárt jövök – átveszem az említett növényt, és hosszú lábaimmal hamarosan az asztal mellett termek, ahová szépen elhelyezem az ajándékokat. Vagyis… rendezgetem egy kicsit, hogy tudjanak a lányok is beszélgetni egy keveset. Én közben biccentek egy-egy arra járó vendégnek. A háttérből figyelek és ott segítek ahol tudok azért, hogy minden a legnagyobb rendben legyen a mai napon.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 564
Összes hsz: 882
Írta: 2022. április 11. 17:33 | Link

Hege és ZSófia

Voltak rossz napok, szörnyű időszakok és megannyi vihar. Azonban ma ragyog az ég is felettük. Minden olyan hihetetlenül kisimult és egyszerű. Mondhatni már-már túlszép ahhoz, hogy igaz legyen. Ilyenkor szoktak jönni a sorscsapások, amiket hősnőnk tudatalatt szinte vár is mindig. Fel kell készülni a legrosszabbra, mert jöhet bármi. Jelen esetben egy vörös szépség. Meglátva közeledtét Elektra pillantása megrebben, de nem esik ki "szerepéből", azok az idők elmúltak. Megérkezett tehát az első olyan vendég, akinek jelenlétét egyszerre vágyta és félte is, amikor megírta az invitáló levelét. - Köszönöm - mosolyog vissza Zsófiára, de szóhasználata szeget ver koponyájának egy hátsó és baljós árnyakkal még mindig tele lévő szegletébe - Nélküled nem ment volna - teszi hozzá sokat mondó, hálás pillantással. - Elért mindent? Mit is valójában? Mellette van Hege, kiadták a képregényét és olyan helyen oktat majd fiziognómiát, ahol nem jöhet szóba az összeférhetetlenség. Ez volna az a siker, ami jól áll neki? - kérdezi önmagától, mialatt a virágokcsokrokról, valamint a kaktuszról is kap a nőre jellemzően összeszedett, kedvesen vehemens tálalású információt. - Hamarosan tervezem meglátogatni Elizabetet, így inkább személyesen adom át neki a tiszteletpéldányt, ha nem bánod - jegyzi meg futólag, majd hagyja, hogy a mellette álló közös szerettük átvegye a csokrokat és a kaktuszt. Kicsit még arrébb is húzódik, hogy teret engedjen nekik. Közben elhalad mellette egy kocka srác és be is húz egy példányt a művéből, majd jól elrejtőzve leül, hogy azonnal belelapozzon. Ezt látva hősnőnk szép ívű ajka mosolyra görbül. Igen. Pontosan erre vágyott. Ezt a hatást szerette volna elérni. Figyelni kezdi a srác testbeszédét és mimikáját. Megnyugvással töltik el a döbbenet egyértelmű jelei, melyet leolvas az ifjú vonásairól. Ekkor szól hozzá ismét Zsófia. - Inkább kicsit őrült vagyok, de ezt te pontosan tudod - terel tréfálkozva, ám szavainak veleje igen tömör igazságtartalommal bír, mellyel mindketten tökéletesen tisztában vannak. Mosolyogva néz a vele szemben állóra, de nem tudja mit mondhatna még neki. Zavarát úgy palástolja, hogy átlényegül riporterré, majd átveszi a beszélgetés fonalát. Könnyebb kérdeznie. - A város legifjabb és legszőkébb maffiavezért hol hagytad? - tudakolja ártatlan érdeklődéssel, majd ravasz félmosollyal folytatja - Nyugi, nem mószerolom be a cukorka felügyeletnél, de jobb ha tudod, Imolánál keresve sem találnék megbízhatóbb informátort - beszél vidáman, mialatt egyre többen érkeznek így töltve meg a helységet. Lehet hogy csak a pogácsára pályáznak? Meglehet. Minden esetre kezd nőni az alapzaj. Derűs beszélgetések zsibongása rezeg a levegőben. Lassan elérkezik a kötelező bemutató beszéd ideje.
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy fájdalmas szívdobbanás...Szűnni nem akaró érzés, válasz nélkül maradt kérdés...Csendben lopakodó Végzet, Te vagy nekem...."
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2022. április 15. 05:29 | Link

Elektra és Marcell


- Köszönöm.
Nekem nagy segítség, hogy a csokrok súlya már nem húzza le a kezeimet, egészen felfrissülök a ténytől, hogy már nem nálam vannak. Csodás virágok, habár a magam részéről szörnyűnek tartom a természet megkárosítását, de olykor, azt mondják, szükséges. Ha az időjárás vagy egy túl heves eb leszakítanak egy-egy virágot, akkor hazaviszem és vízbe teszem, de csak azért, hogy gyönyörködjek benne, nem teszem. Viszont mesés csokrok, ezt muszáj elismernem.
- Természetesen, Elizabet minden bizonnyal eljött volna, csak hát, az élet közbe szólt. De biztos vagyok benne, hogy boldog lesz, amiért a sok pihenés alatt tud valami mást is olvasni, mint a megszokott könyvei.
Én is biztos, hogy ma két kötettel távozom majd, sőt, talán hárommal is. A saját könyveimet nem nagyon szeretem kiadni, amikor valaki kölcsönkér belőlük, rendesen meg szoktam szívni a fogam, mielőtt igent mondok, de többnyire ez a részem győzedelmeskedik. Azonban szeretem megelőzni a bajt, az életem majdnem minden területén. Elképzelhető, hogy biztonsági játékos vagyok, egyre inkább, de sosem voltam az a fajta ember, aki szeret veszélyesen élni. Én építkezni szeretek, megvizsgálni az eseményeket, az előnyöket, a hátrányokat, és úgy elhelyezni őket a képzeletbeli házam falán, hogy az ne omolhasson le. Voltak pillanatok, amikor veszélyesen éltem, de láthatóan az az életforma nem én vagyok, és nem is szeretnék én lenni.
- Oh, szerintem már rég letettek róla, hogy megtérítsék. Benő anyukájával van. Mivel sem Benő, sem a húga nem prezentáltak még unokákat, ezért Aliyaah Erikán éli ki magát. Erika pedig odáig van a tényért, hogy Benő anyukája egy megszöktetett hercegnő. És mivel Ali félig indiai, félig török, elég sok, különleges és elképesztő cukortartalommal bíró desszertet csinál neki.
Vagyis, az is biztos, hogy ma este sem lesz alvás, mert nem csak elhozza a jó részét, de egy másik jó részét el is fogyasztja addigra, mire érte megyek. Mondanám, hogy bezzeg az én időmben nem voltak olyan tanárok, akik beleszerettek a diákjukba, és meg kívánták őket szöktetni, hogy aztán családosat játszanak, de ez nem igaz, pusztán a tény, hogy Vasváry vagyok, de mégsem, elég volt ahhoz, hogy ne nagyon közeledjenek hozzám.
- Imolának tetszik az előkészítő?

Hozzászólásai ebben a témában

Hegedüsh Marcell
KARANTÉN


the Son of Anarchy
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 293
Írta: 2022. április 20. 14:41 | Link

Elda és Zsófi
× „Mantikór protokoll” könyvbemutató × GIF × outfit of the day ×

Figyelemmel kísérem végig, ahogyan szépen telik a terem. Ismerős és kevésbé ismerős arcok sokasága van már jelen, akik kellemes hangzavarral kezdik meg a könyvesbolt újraélesztését. Mélyen szívom magamba a könyvek illatát, a háttérben mintha valami lágy jazz jellegű muzsika szólna, aminek ritmusára alig láthatóan kezd mozogni lábfejem, és dobol egyet-kettőt a hajópadlón. A mi korosztályunktól kezdve, egészen az iskolásokig van mindenféle népből. Tudtam, hogy nagy siker lesz a képregény, de – erre a gondolatra elismerően biggyesztem ajkaimat – azt nem gondoltam volna, hogy valóban ennyire megtelik a könyvesbolt. Összekulcsolom hátam mögött ujjaimat, és hol a beszélgető lányok felé tekintek, hol pedig a tömeget kezdem vizslatni. A levegő súlyosan távozik orromból, majd jobban kihúzom magam, és már mennék is ellenőrizni, hogy „mindenkinek van-e mindene”, amikor két alatt sziluettje rajzolódik ki perifériámban. Sandán pillantok feléjük, hogy egyik „fiamat” – tehát egy eridonost – ismerhessek fel, majd mellé tekintve egy ifjú titánt, aki bizonyára a kisöccse lehet.
Professzor! – szólít meg a mutáló fiúhang, amire csak szélesen elmosolyodok. Meglepő úriassággal fordulok felé, valóban amolyan professzor módon, hogy biccentsek, majd a felém közelítő ifjú jobbjára fogjak.
Magát is látni, Gulyás? – kérdem középmély, karcos hangomon. – A legutóbbi házgyűlésen hiányoltuk magát – hangzik bőrszín ajkaim közül a félig-meddig feddésnek szánt kijelentés, amire a fiú tarkóját vakarva kezd szemezni kicsit a padlóval, ezért inkább újra megszólalok egy baráti vállveregetés mellett. – Oda se neki! A következőn viszont elvárom, hogy ott legyen – erre csupán bólogat, mivel az oldalán, hatalmas szemeket meresztő kistestvér húzogatni kezdi a megnyúlt kékszín kapucnispulóver alját. Szemöldököm megemelkedik, fejemet kicsit oldalra döntöm. Kérdőn tekintek az eridonosra.
Professzor… lehetne, hogy… – kezdi félszegen. – Kérjünk néhány sort és egy autogramot Rothstein kisasszonytól? – tisztelettudó fiú, az már bizonyos, de miért nem mernek maguktól odamenni hozzá? Nem harap… nagyot. Tinédzserek…
Hogyne – mondom jóságos somolygással. Intek is nekik, hogy kövessenek, így egy halk elnézés mellett megállunk Elektra és Zsófia közelében. – Bocsánat, hogy zavarunk, azonban az úriemberek – mutatok Gulyásra, majd a fiatal öccsre. – Nagy rajongóid – itt a kamasz srácra nézek, és szemeim düllesztésével próbálom szóra bírni. Nehogy már az egészet nekem kelljen tálalni Elektra előtt.
Én… – kezdi bizonytalanul. Torokköszörülés. Izzadó tenyér. Piruló fül. A rajongó tinédzserfiú tipikus esete. Elrejtem a mosolyomat. – Én… ami a képregényt illeti; elkezdtem bújni, és… borzasztóan magával ragadó – itt izzadó tenyerét kissé megrázza a levegőben. – Ahogyan Ön is – kis csend. – Kaphatunk egy autogramot? – nyitja ki a megvásárolt kötetet, és remegő kezeivel Elektra felé nyújtja. Büszke vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában

Rothstein Elektra
Bogolyfalvi lakos, Edictum szerkesztő


Igazságvadász
offline
RPG hsz: 564
Összes hsz: 882
Írta: 2022. április 20. 16:04 | Link

Hege és Zsófia


Kiszámíthatóság. Olyan jelző ez, mely a legcsekélyebb mértékben sem degradáló. Jelen esetben inkább számít igen komoly dicséretnek, melyet megfogalmaz a vele szemben állóval kapcsolatban. Biztonsági játékot játszik ezen a délutánon, így megnyugvással eltelve hallgatja, hogy gyermeke témájának felhozására már áradnak is egykor volt szövetségeséből az anyai szavak. Arcelemzői tudását kamatoztatva, s kicsit gyakorolva is az előtte álló időszakra, az érdeklődés tökéletes mimikájára rendezi vonásait, pedig valójában azt figyeli, hogyan reagálnak egymásra Hege és Zsófia. Nekik sem lehet ez a mai találkozás könnyű. Különösen a nőnek, akiről tudja, hogy mennyire szereti a férfit. Megvan az a geg, amikor két úriember egymás előtt hajlongva igyekszik bejutni egy ajtón, mondván: Csak ön után! Mi tagadás, pontosan ezt csinálták. Mindketten hajlandók lettek volna a másik javára lemondani a szeretett személyről, s az a tény, hogy ma nem fordított az alapállás, csak annak köszönhető, hogy Hege valami oknál fogva - váltig állítja, hogy ez az örök szerelem - hősnőnket választotta. Van ebben az egészben valami keserédes kegyetlenség, amit Elektra mind a mai napig nem tudott elfogadni. Ettől függetlenül most jól megvannak Hegével. Mondhatni boldogok. Azonban minden reggel azzal kel, s minden este azzal hajtja álomra a fejét, hogy ez a jó időszak törékenyebb az üvegnél. Nem szabad hozzászoknia. Örülnie csak a jelenben, az itt és mostban megélt jó dolgoknak szabad. A jövő mindig bizonytalan, a múlt pedig mementó, mely figyelmeztet az események végkimenetelére. Veszteségek sorára, melyeket már elszenvedtek Imolával és Szüleivel együtt. Óvatosságra intik nap nap után. Elméjében ezek a gondolatok kergetik egymást felhőket festve a ragyogó égre, ám szerencsére póker arcáról, ezen belső vívódása le nem olvasható. - Tetszik neki, de nem olvad be a csoportjába, inkább külső szemlélődő. Ebben az apjára hasonlít - felel a neki címzett kérdésre visszafogottan - Néhányan már piszkálták, hogy csak egy kvibli, de szerencsére mindent elmond nekem, így helyre tudom benne tenni ezeket a dolgokat - teszi még hozzá, ám amikor folytatná Hege két fiúval az oldalán tér hozzájuk vissza, akik szemmel láthatóan zavarban vannak. Ezt akkor is látná, ha nem ez volna a szakterülete. Feléjük fordul teljes testével, s minden figyelmét nekik szenteli. - Örülök, hogy ezt mondod, mert kicsit tartottam tőle, hogy túl nyálas lett...Tudod a szerelmi rész... - súgja a mondat végét keze mögül, majd széles és kedves mosolyra húzza ajkát. Egész attitűdje vidám nyitottságot és nyugalmat sugároz. Ezt nem kell tettetnie, hiszen kedveli a kamaszokat, s ha a fia élne, hasonló korú volna - Köszönöm - reagál elodázóan a suta bókra, melyet kap az ifjonctól, hogy azután rátérjenek arra amiért idejöttek hozzá. - Semmi akadálya - vesz elő egy tollat ruhája rejtett zsebéből hősnőnk, hogy azután néhány jó szó kíséretében ellássa kézjegyével képregénye első példányát valaha - Vigyázz rá, mert ez a legelső, amit aláírtam! Talán, egyszer még sokat fog érni! - viccelődik, majd a kisebbik fiúcskához hajol, hogy közelebb kerüljenek szemmagasságban - Szeretnélek megkérni egy nagyon fontos dologra - kezdi halkan, hogy csak a kisebb lurkó hallja - Segíts a bátyádnak és legyél mellette mindig. Ez nagyon fontos és az is még, hogy bármit is olvasson neked, tudd az csak mese. Legyél bátor kis varázsló! Rendben? - kérdezi megsimogatva a kisfiú üstökét, majd visszaemelkedik állóhelyzetbe, s várja a testvérpár reakcióját. Látótere szélén észreveszi Hege arckifejezését. Büszkeséget olvas le vonásairól és azt a különös, túlcsorduló szerelemtől fűtött vakhitet, ami oly jellemző a férfira mióta újjászületett. Még mindig alig ismerik egymást, ez az érzés nem hagyja nyugodni.


Utoljára módosította:Rothstein Elektra, 2022. április 21. 20:37
Hozzászólásai ebben a témában


"...Egy fájdalmas szívdobbanás...Szűnni nem akaró érzés, válasz nélkül maradt kérdés...Csendben lopakodó Végzet, Te vagy nekem...."
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 261
Összes hsz: 306
Írta: 2022. április 20. 16:50 | Link

Elektra és Marcell


Nem követem a pillantásommal, ahogy elviszi a virágokat, teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy jó helyre teszi őket. Rendben, a kaktusz miatt van egy kis félelmem, de hát nem lehetek a kis szúrósok megszállottja. Egy anyának tudnia kell elengedni a fiókáit. Még ha ez esetben én vagyok az anya és a kaktuszok a gyermekeim. Ez nem azt jelenti, hogy Erika nem ad elég kihívást, csupán csak annyit, hogy a kapcsolatom a kaktuszokkal a gyermekkorom óta mit sem változott. Bízok Hegében, jól fog bánni a kaktusszal is, ő az a fajta ember, aki szívvel él, és sosem bántana meg senkit, és tudja, hogy mennyire fontosak nekem a növényeim. Rendben lesz. Tényleg, elengedem ezt a problémát, és képzeletben vállon veregetem magam, hogy nem pillantottam utána, hogy megfelelő mozgáskultúrával halad-e előre. Nehogy nekem megbotoljon!
- A korai szakaszban még nincsenek ezek a vérségi dolgok annyira letisztázva, később viszont meg fogják érteni. Nagyon jó nevelők vannak ott, aminek kifejezetten örülök, mert, ha a lányomból valaha normális ember lesz, azt nekik köszönhetem.
A saját szülői kompetenciáimat állandóan megkérdőjelezem, főleg, mert lassan annyit ülök az igazgatóiban, hogy már adományozhatnék szék újrakárpitozást nekik. Már Barnabás is megtanulta egy életre, hogy a pénteki pizzéria partik tündéri szőke lánykája valójában egy cukordémon. De ez a varázsvilág, gondoljunk arra, hogy ez nem kirívó eset. Igen, minél többször gondolok erre, annál jobban meggyőzöm magam. Ahogy Hege és a két fiú közelebb jön, hátrébb lépek, figyelem, ahogy Elektra kivirul, még jobban, hiszen nagyon szép és nagyon boldog volt már akkor is, amikor beléptem. Az aurája, reményeim szerint, kifényesedett, megtisztult attól a sok negatív érzéstől, ami benne volt, hiszen sikeres, elért mindent az életben, amit szeretett volna, itt van a könyv és ott áll mellette egy férfi, aki olyan szívvel szereti, aminek a feléért is ölnének a boldogságra áhítozók. A gondolatra halványan elmosolyodok, éppen akkor, amikor megsimogatja a fiú fejét.
- Én, körbenézek. Majd beszélünk.
Súgom oda Hegének, hiszen egy ilyen alkalommal csak pár perc jut egy-egy megjelenőre, én pedig kiélvezhettem a magam perceit. Intek egy aprót, hogy ne zavarjam a jelenetet, majd ő úgyis átadja Elektrának, és a délután folyamán még összesodródhatunk, habár a tömeget figyelve, erre kicsi az esély, szép számmal összegyűltek az emberek, ami a magamfajtákat is nyugtatja. Én tudtam, hogy sikerül neki, de nyugodt csak a teljes siker látványánál vagyok, és az most mutatkozik meg.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza