Lóránték Emmája

Lóránték Emmája

---

Lóránték Emmája

Nagyon jók és érdekesek ezek az egyetemi tankönyvek – már persze amelyik kapható ebben a falusi kisboltban. Meglepően nagy a választék, azonban muszáj lesz beiratkoznia az egyetemi könyvtárba is, ha nem tud sürgősen megszerezni mindent a héten. A bagolyköves tankönyveket, meg azt az egy-két testnevelési akármicsodát pikkpakk bedobálta a kosárába, ami egyre nehezebbé és nehezebbé vált, így a földre helyezve folytatta tovább a keresgélést. Az egyetemiek jóval vaskosabbak, szinte mindegyik keményborítású. Egy ponton túl azonban feladja, hogy minden egyes darabba beleolvas, hiszen a képleteket, bonyolult ábrákat és diagramokat látva meglehetősen elmegy az önbizalma az egésztől, pedig még el sem kezdődött. Nagy álma volt, hogy a seprűk szakértőjévé, amolyan mesterévé váljon, ez a szak pedig jó alapot fog neki adni, hiszen mindenféle közlekedési eszközt és bűbájt tanítanak, ami később bizonyosan hasznára fog válni. Fel van készülve arra, hogy nem lesz könnyű, azonban a félelem mellett bizakodik.
Szemmel láthatóan nem csak ő, hanem Emma is sikerrel vette az utolsó évét a suliban, hiszen új könyveket vásárol. Még emlékszik rá, hogy mennyire izgult a VAV-on, hiszen csak bűbájtanból meg repüléstanból érezte elegendőnek a tudását, azonban végül nem is volt olyan borzalmas. Nem túl meglepően nem ő lett az évfolyam legjobb diákja, de sosem pályázott erre a címre, azokat meghagyja a levitásoknak. Bár most két alsóbb éves kislány lett az iskolaelső a házukból, amit maga sem ért. Nincs túl sok kapcsolata velük, de a klubhelyiségben látottak alapján nem nézi ki egyikből sem. Hát ezért nem ítéljük meg a könyvet a borítójáról. Bár Emmáéra nézve meglepetten tapasztalja, hogy valami nyálas tiniregényt búj, nem is a következő évi tankönyveit.
Igaza is van egyébként, még ki kell élvezni a szünetet, nem kell olyan izgatott szerencsétlennek lenni, mint ő, hogy minden egyetemi könyvet átforgat mielőtt a kosarába kerül.
Tekintete a könyvről a sűrűn pillogó lány arcára vándorol, ahogy szájára félmosoly ül ki.
- Érdekes könyv? Nagyon belemerültél. – Mondja az utolsó vaskos, kemény fedeles könyvet bedobva a roskadozó kosarába, mire egy eladó gyilkos pillantásokat küld feléjük. Artúr nyakát behúzva int egyet felé, ezzel elnézést kérve a vandál viselkedésért.
- Hupsz… - Fordul vissza röhögve Emmához, miután látó- és hallótávolságon kívül került a nő.
- Gratu a vizsgához! Papíros boszorkány lettél! – Folytatja a csevejt a maga könnyed módján. Nem fosta a szavakat, de mindenkihez mindig volt pár kedves gondolata, még ha ez nem is jött be pár embernek.
- Mire mentél végül? Mi volt a tétovázás oka? – Kérdezősködik a papírt összehajtogatva, hogy aztán azt is jól zsebre tudja vágni a többi közé. Majd otthon bejelöli, hogy mi az, amit nem talált meg, itt ezzel nem éri meg foglalkozni.
- Én most vásárlok, mert többfelé kellett szaladni… gyakorlati hely, egyetem, utolsó év a Bagolykőben… - Sóhajt fel a fejét csóválva, azonban arcán nem látszik csalódottság, sokkal inkább izgatott a ráváró feladatokra gondolva. Reméli, hogy sikerül mindenhol a maximumot nyújtania.
- Felvettek közlekedési eszközök és bűbájok szakra az AMS-en! – Újságolja büszkeséggel a hangjában, kicsit talán ki is húzza magát. Csalódott volt, amikor két évvel ezelőtt nem jött össze a norvég egyetem, amire jelentkezett, viszont most úgy érzi, hogy a helyes úton jár.