36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. június 18. 01:18 | Link

Bogi
Öltözet

A faluban a kedvenc helyeim közé tartozik az aprócska könyvesbolt. Hihetetlenül mesebeli helynek tartom. Ahová csak nézek, könyvek kerülnek a szemem elé. Teljesen különböző könyvek. Ha a romantikusat olvasnék, ugyanolyan hatalmas választékot találok, mint ha krimit keresek. Mióta felfedeztem a kis boltocskát nem egyszer jöttem el ide, de ahányszor belépek el tud kápráztatni a roskadozó polcok rengetege. Órákat tudok eltölteni a sorok közt járkálva, olyan köteteket kutatva, amiket akár ott helyben ki tudok olvasni. Ha pedig nincs időm befejezni a regényt, elviszem magammal a kastélyba némi pénzért. Akkor viszont rendesen megpakolva megyek vissza, hogy a következő egy-két hétre legyen olvasnivalóm.
Most is tátott szájjal mászkálok az apró boltban, és valami romantikus regény után kutatok. A tankönyvekkel végeztem mára. Eleget magoltam a mágiatörténetet és a bájital recepteket, gyakoroltam a bűbájtant és az átváltoztatást. Most a pihenés ideje következik. Inkább magam szórakoztatására olvasok tovább. Találok is egy szimpatikus könyvet. Hosszas válogatás után választom ki a megfelelő kötetet, hisz szívem szerint mindet elolvasnám.
Mivel nem látok a közelben senkit  egyszerűen letelepedek a földre, és fellapozom a könyvet. Azonnal magába szippant a történet. Mintha átélném a főszereplő érzéseit. Teljesen belefeledkezem a könyvbe. Nem is tudom, mióta ülök ott a földön, és hogy hányan léptek át rajtam időközben. A fejemben megelevenednek a szereplők képei, a jelenetek. Magam előtt látom az épületeket, a helyszíneket. Körülöttem egészen csend van, hiszen aki itt van, mind a könyvekért jön általában.
Már azt sem tudom odakint sünt-e a nap, vagy beborult az ég. Lehet, hogy inkább kint kéne ülnöm, egy kávézóban és beszélgetni valakivel? A rokonaim sokszor mondják, hogy többet kéne szabadban lennem. De hát nem hallgatok rájuk. Sokkal kellemesebb idebent, a virágok helyett a régi könyvek illatát szagolva.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. június 23. 11:50
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 20. 18:30 | Link



Túlzás nélkül állíthatom, hogy imádom ezt a kis zugot. Tele van könyvekkel, jobbnál jobb könyvekkel. van egy-két szabad órácskám, így lesétálok a faluba, hogy benézzek a boltba, hátha találok ismét valami kedvemre valót. Vagyis abban biztos vagyok, hogy találok valamit ínyencséget, csak még azt nem tudom, mi érdekelne. Lehet jobb lenne összeszednem néhány mugli regényt tanulmányozás céljából, jól jönne a beadandóm megírásához.
Belépek az ajtón, orromba szökik a régi és új könyvek illatának keveredett illata. Ó igen, ennél csodálatosabbat hova tovább! Lassan sétálok a polcok között, ujjamat végig húzom néhány kötet gerincén.   Nem is tudom mit keresek pontosan, de azt hiszem a könyvek tudják, hogy őket keresem. Lehet ez is úgy van, mint a pálcával, hogy nem az ember választja a könyvet, hanem a könyv választja az embert. Így hamar egy hatalmas kupac olvasnivaló gyűlik a karjaim közé, amikkel igyekszem eljutni a kijárat felé. Vagyis igyekeznék, mert majdnem felbukom egy kiálló térdben. A csajszi olyan halál nyugalommal ül a földön, mintha nem számítana arra, hogy más esetleg szeretne közlekedni ezen a kis területen, ami szabadon maradt a könyvektől. Ahogy megbotlom a kupac tetejéről néhány kötet a földre zuttyan. Morcosan hajolok le értük, muszáj vagyok le tenni az egész tornyot, hogy a hiányzó darabokat vissza tudjam helyezni a tetejére.
- Legközelebb választhatnál más helyszínt az olvasásra – jegyzem meg talán kissé csípősen, de azonnal megenyhülök, mikor meglátom a kezében tartott kötetet. Az egyik kedvencem a sok közül. Most veszem csak szemügyre a lányt, azt hiszem, háztársak vagyunk, talán másodéves lehet ha jólemlékszem. – Imádom ezt a könyvet. Komolyan, egyszerűen zseniális. Bogi vagyok – nyújtok kezet és letelepedek mellé, amennyiben nem zavar el a kissé goromba nyitás után. Azért én megfogadom a saját tanácsom és figyelek, hogyha jön valaki, ne legyünk útban.
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. június 25. 00:53 | Link

Bogi
Öltözet


Hihetetlen, hogy az ember mennyire el tud emelkedni a földtől. Mint én, amikor olvasok. Egy jó könyvvel a kezemben teljesen el tudok veszni. Már azt sem tudom ki vagyok, hol vagyok, vagy mit csinálok valójában. Olya, mintha én is a könyv szereplője lennék. Csak egy csendes megfigyelő, aki egyszer meglepődik a főszereplővel együtt, máskor vele szomorkodik, olykor együtt dühöngenek. Sokszor nem is zökkenek ki ebből addig, míg a történet véget nem ér, és én kénytelen vagyok felébredni, és becsukni a könyvet, majd visszarakni a polcra, hogy aztán másikat vegyek magamhoz. A másik eset az, amikor valaki kizökkent olvasás közben. Az illetőnek nehéz dolga van, ugyanis nem ébredek fel egy kis bökdösésre. Arra viszont, ha valaki átesik rajtam, annál inkább. Ijedtemben össze is csapom a könyvet, és bosszusan fordulok az illető felé, aki miatt nem tudom hol tartottam. Ám gyorsan realizálom, hogy tulajdonképpen az én figyelmetlenségem áldozta lett, inkább aggodalmasra fordul az arckifejezésem. Térdre emelkedve nyújtom vissza neki az egyik elejtett könyvet, amit a kezében cipelt hatalmas kupacról ejtett le - az én hibámból. Kissé gorombán is szólít meg, de teljesen igaza is van. Visszaülök de csak azért mert ő is mellém telepedik. Most viszont figyelek, és beljebb húzom a lábamat, hogy más ne bukjon orra benne.
 - Én pedig Betti - rázom meg a felém nyújtott kezét. - És tényleg, nagyon sajnálom, hogy ennyire figyelmetlen voltam - hajtom le a fejem megbánóan. Reménykedem benne, hogy megbocsát, hiszen mellém is ült, meg hát aki ennyire szeret olvasni, mint látszólag Bogi, csak megérti, az ember mennyire el tud mélyülni egy történetben.
 - Tényleg? Szerintem is zseniális! Bár még alig tartok a felénél. Eddig nagyon tetszik! Na és te miket olvasol? - pillantok az általa válogatott könyvek kupacára. - Miket szeretsz? - érdeklődöm. Kevés emberrel találkoztam, akinek annyira vegyes lenne az érdeklődése könyvek terén, mint nekem. - Én bármit szívesen elolvasok. De tényleg bármit. Még a szakácskönyvet is akkora érdeklődéssel tudom olvasgani, mint egy izgalmas regényt! - nevetek fel. Magamban elképzelem ezt a mondatot nagynéném szájából, hiszen tőle származik. Ő sosem volt nagy könyvrajongó, mindig is csodálkozva nézte, hogy én inkább ülök a fotelben egy jó könyvvel, minthogy fára másszak odakint. Én viszont azt nem értettem soha, miért jobb összekoszolni magad a sárban, mint elmerülni egy izgalmas történetben.
Utoljára módosította:Harmat Betti, 2020. június 25. 00:55
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. június 25. 10:59 | Link


- Majd legközelebb jobban figyelsz. - Ennyiben hagyom a témát, nincs ezen mit túlragozni. Én nem sérültem meg, a könyveimnek sem esett baja, így innentől nincs több hozzáfűznivalóm, mint hogy legyen óvatosabb. Én direkt megpróbálok nem itt ragadni, mert tudom, hogy akkor túl gyakran kerülnék hasonló helyzetbe. Olvasás közben pont nem tud érdekelni, hogy ki akar felbukni a lábamban meg ki nem, így teljesen megértem, ha a lány nem is látta vagy hallotta hogy jövök. Ilyenkor én is gyakorlatilag megsüketülök és megvakulok a külvilág felé.
- Ezek épp mugli könyvek, egy beadandó dolgozatomhoz kellenek, de egyébként mindenfélét. - Túlzás nélkül állíthatom, hogy tényleg mindenfélét, mert a mugli és a mágikus regényke, a szakkönyvek és tanulmányok egyaránt el tudnak varázsolni. Ha a tudás hatalom, akkor a hatalomhoz vezető út könyvekkel van kikövezve és én ezer örömmel járom végig ezt az utat, még ha néha nem egyszerű is. Mert persze, találkoztam már olyan olvasmányokkal is, amik megnehezítették az életem, de végül is általuk is gazdagodtam némi tudással, ami segített az előremenetelemben.
- Ha tudnék főzni valószínűleg én is így lennék ezzel - mosolyodom el én is. Nem mondom, hogy felrobbantom a konyhát, ha esetleg arra szorulnék hogy magamra főzzek, de azért nem vagyok egy nagy konyhatündér. Az iskolában elém teszik a kaját, abban a pár hétben meg amíg otthon vagyok elélek azon, amit Bálint kotyvaszt. Lehet ideje lenne mondjuk belehúznom ebbe a projektbe, ha el akarok költözni a testvéremtől, de túl sok minden van amit ennél fontosabbnak találok. Ilyen például a nyelvtanulás, abba szívesebben fektetem az időmet, mert tudom, hogy a jövőben nagy hasznát fogom venni, főleg ha a tolmácsolás irányába fordulok.
- Most csak ezt az egy könyvet választottad? - Két féle típusa van az itt lévőknek: akik leülnek és elolvassák azt az egy könyvet és akik összeválogatnak akár tíz könyvet is elvitelre. Na most én ez utóbbiba tartozom, kíváncsi vagyok, Betti melyik tábort erősíti.
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 3. 10:41 | Link

Bogi
Öltözet

Hálásan pillantok a lányra, ezzel megköszönve, hogy ennyire elnéző.  Közben megszemlélem a hatalmas könyvkupacot, amit Bogi gyűjtött össze. Tényleg muglikönyvek, egy részét még olvastam is.
 - A muglikönyveket nagyon szeretem. Főleg az olyanokat, ahol a mágikus lényekről írnak. Megdöbbentő, hogy mennyire pontosan le tudják írni őket. Állítólag páran láttak is unikornist, vagy hasonlókat, de senki más nem hitt nekik.
Sokan okoskodónak tartanak az ilyen tények elmondása miatt. Én sosem éreztem magam annak. Egyszerűen csak szeretem a tényeket. Élvezem amikor elolvasom őket, és szeretem tovább adni. Már ha van kinek. Bogi érdeklődő embernek tűnik, így reménykedem benne, hogy nem zavarja majd a dolog.
A megjegyzésére halkan felnevetek. Én mindig is imádtam a nagymamám mellett sündörögni a konyhában. Aztán amikor megtanultam olvasni, én diktáltam neki a recepteket. Most pedig már egyedül is egészen elboldogulok a konyhában.
 - Számomra a főzés amolyan hobbi féle. Ellentétben a bájitaltannal. Nem robbantom fel a termet, de azért nem próbálnám ki, milyen hatása van a kotyvalékomnak - nevetek fel. Már az első év elején bebizonyosodott, hogy nem a bájitaltan lesz az én tantárgyam. Nem azzal van a gond, hogy eltévesztem a hozzávalókat. Szerencsére jó a memóriám, könnyen megjegyzem, mit, mikor, hogyan kell az üstbe tenni. Inkább az ellenszenvem. A különféle színű, szagú főzetek, amikről nem tudni, meghalsz, vagy éppen csak nevető rohamot kapsz-e, ha megiszod.  
 - Hát először elolvasom ezt, aztán elkezdek egy másikat, majd azzal és még egy halom másik könyvvel visszamegyek a kastélyba - ez a már-már bevett rutinom. Azt a bizonyos halom könyvet elolvasom két tankönyv tanulmányozása közben. Meg este az ágyban, néha éjszakába nyúlóan. Meg étkezések közben. Meg igazából bárhol, bármikor, ha kedvem támad, és van rá egy szabad kezem. -
 - Tudnál valamit ajánlani? Esetleg mugli íróktól? Vagy valami jó romantikusat? Ha mindig ilyen kupacokkal jársz haza - bökök a felhalmozott kötetekre - biztos több könyv van kipipálva a listádon, mint nekem.
Szemem érdeklődve csillog, ahogy ránézek. Könyvekről mindig boldogan beszélgetek, és erre jó társ egy másik levitás.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 5. 15:39 | Link


Lelkesen bólogatok, én is szeretem az ilyen könyveket. Néha nagyon viccesek, de alapvetőn általában megdöbbentő, mennyire igazuk van. furcsa belegondolni, hogy egymás mellett élünk és míg mi nagyjából tisztában vagyunk az ő világukkal, addig nekik esetleg elképzeléseik, de főleg csak legendáik vannak arról, amiben mi élünk.
- Biztosan, különben nem lennének ilyen leírásaik a lényekről. - Ugyanarra gondolunk, azt hiszem ez elég egyértelmű. Hiszen hogy máshogy írhatnának ilyen pontos történeteket, ha nem tapasztalat alapján? Az elég bizarr lenne, ha a fantáziájuk pontosan megegyezne a valósággal.
- Na látod, ez nálam pont fordítva van. Felrobbantom a konyhát, de a bájitaltan jól megy - mosolyodok el. A bájitaltan nem mondom, hogy a kedvenceim közé tartozik, de azért minden el tudok készíteni pontosan, még sosem sikerült egetrengető baromságot alkotnom. Bár élesben nem gyakran lettek kipróbálva a főzeteim, de amik mégis azok épp a kívánt hatást hozták. És a többi is pontosan megfelelt az állagnak, színnek szagnak, szóval szerintem sosem voltam reménytelen eset.
- Én általában elviszek mindent ami érdekel, aztán bekuckózva elolvasom őket. - Gyakorlatilag soha nem megyek sehova könyv nélkül. Mindig van a táskámban egy-két példány általában nem a százötven oldalasok közül, ami miatt állandóan cipekednem kell, de én ezt egy cseppet sem bánom. Így legalább sosem kerülhetek váratlan helyzetbe, mikor mondjuk szükségem lenne egy jó könyvre, de véletlenül nincs nálam. Lehet be kéne szereznem egy olyan hasznos ketyerét, amit a muglik is használnak, amire gyakorlatilag végtelen mennyiségű könyv ráfér. Igaz, az sosem fogja vissza adni a papíralapú könyvek élményét, de jóval praktikusabb.
- Azt hiszem ez és ez tetszene - választok ki két könyvet a kupacból. Ezek kicsivel könnyedebb olvasmányok, ezért gondolom, hogy ezek inkább tetszenének neki.
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 12. 01:45 | Link

Bogi
Öltözet

Szélesen elmosolyodom Bogi bólogatására. Örülök, hogy egyetért velem.
 - Valószínüleg - helyeselek én is neki. - Mondjuk nem irigylem azokat a muglikat, akik láttak mondjuk egy főnixet, de senki nem hisz nekik. Nem lehet jó úgy élni, hogy te tudod az igazat, míg mások nem hisznek neked. Aztán egy idő után te is kételkedni kezdesz abban, hogy igaz-e, amit láttál.
Elképzelem, ahogy a mellettem ülő lány a konyhában áll, majd az arcába robban a főztje. Persze biztosan nem szó szerint értette a dolgot, de hát élénk a fantáziám. A képre viszont hangosan felnevetek. Már amennyire a boltocska csendje engedi, és nem hívom vele magamra minden bent tartózkodó figyelmét.
 - Ha van egy kis időd, segíthetnél egy házidolgozattal -  hatalmas bociszemeket meresztek a lányra.
Általában nem szoktam könyörögni, de valahogyan fel kell zárkóznom bájitaltanból. És ha már így összefutottam egy levitással (nem mintha nem futnék össze minden órában párral), aki történetesen még ért is a bájitaltanhoz, megragadom az alkalmat, és segítséget kérek tőle. Ellenben nagy erőfeszítésbe kerül az a mondat, mert nem szeretek segítséget kérni. Úgy érzem, magamnak kell megoldanom a problémákat. Úgy érzem, ha segítségre szorulok, akkor gyenge vagyok. Így inkább magamnak oldom meg a dolgaimat. De be kell látnom, hogy van, amikor nem megy egyedül.
 - Ó, az a legjobb. Esetleg egy esős napon, bebújva egy pokróc alá, egy bögre forró csoki! A legjobb hangulat olvasáshoz. Bár én akár egy zajos nagytermi reggelin is tudok olvasni - kár, hogy evés közben  mindig sikerül leennem a könyvet. Volt már, hogy egészen nagy zsírfoltot sikerült a lapokra nyomnom lapozás közben.
Nagyon érdekel, mit tud nekem Bogi ajánlani, hiszen látszólag hasonló az ízlésünk. Ha pedig magamtól indulok neki a boltnak, holnapig vissza nem megyek a kastélyba. Átveszem a felém nyújtott könyveket, és a felső borítóját végig simítom. Jól megszemlélem, mindenestül. Szerző, cím, kiadás, borító. Egy átlagos regénynek tűnik, de az első oldalba beleolvasva nagyon megtetszik. Felcserélem a két könyvet, és az alsóbbat is megvizsgálom. A borító igen ismerősnek tűnik, ahogy a cím is. Beleolvasva azonnal rá is ismerek.
 - Ezt már olvastam. Nagyon jó könyv - nyújtom vissza a kötetet. - De a másik nagyon szimpatikus. Nem bánod, ha elviszem én? Aztán pedig odaadom, ha már elolvastam.
Reménykedem, hogy elfogadja az ötletet, mert nagyon megtetszett a könyv, így minél hamarabb szeretném elolvasni. Persze csak miután kiolvastam a kezemben tartott olvasmányt.
 - Majd még körülnézek, hogy egy jó nagy kupaccal térhessek vissza a kastélyba. Ha van kedved, nézelődhetünk együtt - ajánlom fel. Azt remélem, meglát még valamit, amit tud nekem ajánlani.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 15. 16:07 | Link


Pocsék lehet nekik, de van az úgy, hogy az ember így jár. Hiába van igaza egyszerűen a körülmények miatt nem hisznek neki és kész. Ez már csak ilyen, a világ sajnos általában ilyen rideg és kegyetlen. Aki ezzel nem tud megbarátkozni, nos az sajnos szintén így járt.
Sóhajtva bólintok. Nem tudok nemet mondani azoknak, akik ilyen szépen kérik. Tudom, hogy Betti nem azt akarja, hogy helyette írjam meg, csak elakadt és szüksége van arra, hogy valaki tovább lendítse ezen a kis holtponton. Igen, tényleg rosszul teszem, hogy igent mondok, mert van elég dolgom és már így is csomó embernek ígértem meg, hogy segítek de olyan hálásak tudnak lenni ezután, hogy az valami elmondhatatlan.
- Dettó, én is mindenhol tudok olvasni, csak ez a kedvenc helyzetem. – Persze ritkán adatik meg, hogy esik az eső és ezen felül is minden tökéletes, épp ezért nem zavar a zaj, a hideg, a meleg, vagy bármi más olyan tényező, amit más nyomasztónak, figyelemelterelőnek találna. Ilyenkor azonban könnyű kihozni a sodromból, ha valaki még az ilyen helyzetekben képes megzavarni valami piti dologgal. Márpedig soha semmi érdekes nem történik, csak valami lényegtelen apróság miatt zökkentenek ki ilyenkor.
- Persze, vidd csak el, aztán megtalálod a szobám szerintem. – Épp van elég olvasnivalóm ezen kívül is, nem hiányzik pont az az egy könyv. Így meg hogy ráadásul egy házban vagyunk azon sem kell aggódni, hogy vajon hogy kerül majd hozzám, ha végzett. Csak bekopog a szomszéd szobába és kész, már ide is adhatja.
- Menjünk! – Felkászálódok és kezemet nyújtom a lánynak. Ha elfogadja segítek neki is felállni, amennyiben pedig nem, úgy bevárom, míg ő is feláll. Aztán elindulok, alaposan körül nézve, mi mindent tudnék ajánlani neki. Olyat keresek, ami érdekes lehet, nem pedig valami száraz és unalmas olvasmányt.
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 16. 20:29 | Link

Bogi
Öltözet

Szélesen elmosolyodom a bólintására.
 - Köszönöm! Napok óta szenvedek vele - kimerülten fújok egyet, ahogy eszembe jutnak véget nem érő órák, amiket a szak-  és tankönyvek közt töltöttem. Aztán mikor már elaludtam a papírok felett, és Felagund proffal álmodtam. - Remélem nem nagy teher. Gyorsan tanulok, maximum egy negyed óra kéne! - kicsit könyörgés, kicsit mentegetőzés ez a mondat. Igaz, már igent mondott a kérésre. Csak nem szeretek mások terhére lenni. Lelkem megnyugtatása végett próbálom kimagyarázni magam.
A szó viszont hamar visszaterelődik a könyvekre és az olvasásra. Hevesen bólogatok, hiszen nekem is az esős napok a kedvenceim.
 - Bár bevallom, volt már, hogy elaludtam egy könyv felett, és ráömlött egy kis kakaó. Mondjuk az közel nem olyan idegesítő helyzet, mint mikor valaki meglök reggeli közben, és az összes kaja a lapokra hullik - bosszús arckifejezésem elárulja, hogy bizony tapasztalatból beszélek.
Megforgatom a kezem közt a könyvet. Keményborítós, de régi kiadás. A cím aranyszín betűkkel van írva, ahogy a szerző neve is.
 - Köszönöm! Megkereslek és odaadom - ígérem. Persze be is fogom tartani. Amint elolvastam, átviszem majd neki.
Hálás pillantással elfogadom a felém nyújtott kezét, és feltornázom magam. A könyveket egymásra rakom, és a hónom alá csapom. Majd követem Bogit. Gondosan átfésülöm a polcokat. Néhány könyv gerincén végig húzom a kezemet. Majd ráakadok egy régi kedvencemre?
 - Ezt olvastad? - torpanok meg. Kezemben az Anne otthonra talál kötetet szorongatom. Egy 20. század eleji történet, egy mugli írónő tollából. De megragadott az álmodozó kislány története, aki vörös hajjal járja Avonlea városkáját, és mindenkit magára haragít, miközben csak jót akar. Szemem csillog, ahogy a régi kötetre nézek. Ez volt első olvasmányaim egyike. És az első amit megnéztem filmben. Varázsló családban nőttem fel, így a filmnézés nálunk nem volt mindennapi dolog.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Boglárka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 95
Összes hsz: 247
Írta: 2020. július 18. 13:40 | Link


- Dehogyis, szívesen segítek - válaszolom ajkaimra kedves mosolyt varázsolva. Aranyos, hogy így mentegetőzik, csak mióta megegyzetem Livivel és a fél iskola házidolgozatait én írom kicsit kevesebb időm marad ezekre az ingyen és bérmentve tartott korrepetálásokra. Bár tény, hogy baromira megéri vele üzletelni, igaza volt tanár úrnak, mikor őt ajánlotta. Már most meghökkentően sok pénzt kapartam össze gyakorlatilag igazi munka nélkül. Mindenki boldog, én a pénztől, ők a jó jegyekről. Na persze azért arra figyelek, hogy ne legyen túl jó egyik munka sem, különben még a végén lebuknék. Így minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy olyan épp csak átcsusszanó, vagy középszerű beadandók kerüljenek ki a kezem közül. Még senki nem reklamált, szóval valami biztosan jól csinálok.
- Ezért ülök mindig egyedül, jó messze mindenkitől. - Néha megesik, hogy Veroccsal reggelizem, de olyankor inkább nem viszek könyvet az asztalhoz. tudom, hogy mi ketten milyen kelekótyák tudunk lenni együtt és annál jobban féltem az értékes olvasmányokat, minthogy ilyen felelőtlenül szándékos veszélynek tegyem ki őket. Meg olyankor jobban esik beszélgetni kicsit, még ha a mindennapokban ez nem is az erősségem. Szeretem, hogy ilyen fura dolgokat hoz ki belőlem az a bolond.
Nem viszem magammal a könyvkupacom, tudom, hogy senki nem fogja magához venni, míg teszünk egy rövidke sétát. Ha meg mégis majd megszerzem tőle. Mélyeket szippantok a csodálatos levegőből, imádom ezt az illatot. Ahogy a régi és az új könyvek aromája keveredik létrehozva valami utánozhatatlan, leírhatatlan illatot. Ha tehetném ezzel az illattal venném magam körbe életem végéig. túl jó ahhoz, hogy ne gondoljak ilyeneket.
- Olvastam, de annyira nem fogott meg. - Feledhető olvasmány volt, nem is tudnám felidézni pontosan a cselekményt. Tipikus egyszer olvasós, nem volt rossz, de nem szerettem bele annyira, hogy mondjuk saját példányt vegyek belőle. Joggal gondolhatnák az emberek, hogy annyi könyvem van, amennyit meg sem tudok számolni. Tény és való, hogy a könyvtáram elég sok kötetet magába foglal, de csak azokat vagyok hajlandó megvenni, amiket tényleg szeretek is.
Hozzászólásai ebben a témában
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 19. 02:21 | Link

Bogi
Öltözet

Hatalmas kő esik le a szívemről. Gyűlölök mások terhére lenni. Másrészt pedig, tudom, hogy ha Bogi segít, pillanatok alatt megleszek azzal a beadandóval, és nem kell többet aggódnom miatta.
 - Tényleg nagyon köszönöm - úgy érzem, meg kell hálálnom háztársamnak valahogy a segítségét. Bizonyára van elég dolga anélkül is, hogy engem tanítgatna. Hiszen neki is rengeteg tanulnivalója akadhat, a szabadidejéből pedig nem szívesen veszek el sokat.
Mosolyogva bólogatok. Én is próbálom óvni a könyveimet, de hát a Nagyterem tömött és zajos. Mindenki a másiknak ordibál, átnyúl két emberen, hogy megszerezze ami neki kell, majd végezve hevesen feláll, és mindenkit figyelmen kívül hagyva kiviharzik.
 - Én is próbálkozom. De hiába ültem az asztal végén, így is meglöktek. Néha annyira figyelmetlenek tudnak lenni az emberek. És bosszantóak is - teszem hozzá halkan.
Utolsó mondatom nem túl társasági lényemre vall.  Általában nem beszélgetek sokat reggeli közben, ezért viszem magammal a könyvem. Olvasni lehet rágás közben is, míg beszélgetni már annyira nem. Arra ott vannak a szünetek, meg a délutánok. Nem mintha akkor nem a könyvek társaságában tölteném az időt. Mégis jobban szeretek akkor beszélgetni, ha nem kell közben mások rágását szemlélnem.
Ahogy elindulunk a sorok között, megcsap a könyvek jellegzetes illata. A roskadozó polcokon végignézve pedig elém tárul a kötetek sokféle színe, mérete. Mióta tudok olvasni elvarázsolnak az ilyen helyek. Nyaralásokon sosem maradhatott ki a helyi könyvtár a kirándulások sorából. A testvéreim persze halálra unták az egészet, és nem értették, minek megint könyvtárba menni. Azonban egyik hely sem volt annyira varázslatos, mint egy a kis boltocska. Itt mindent meg lehet találni. Elképesztő!
Kissé csalódottan teszem vissza a kötetet a helyére, de tovább indulok Bogi után. A boltocskát körüljárva és mindent jól megszemlélve jókora kupac gyűlik össze. Félig a kezemben félig a földön. Ezután jön a dolog egyik legfájdalmasabb része. A szortírozás. Ugyan bármikor visszajöhetek az itthagyott könyvekért, mégsem ugyanaz, mintha most vinném el mindet. Végül csak sikerül leszűkíteni a listát annyira, hogy kézben vissza tudjam vinni őket a kastélyba. Fizetés után feltöltődve lépek ki a napfényre, hogy aztán valahol begubózva belekezdhessek az egyik új szerzeménybe.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaFő utcza