Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését. A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem. Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné. Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.
|
|
|
Adam
Valamikor sötétedés után indulhatott el Marci a kastélyból, olyan fél hat körül. Kicsit bosszantja, hogy a november jöttével rövidülnek a nappalok, de nincs mit tenni; ezen bizony varázslattal nem tud változtatni. Habááár... bizonyára meg van erre is a megfelelő varázsige, csak ő még nem ismeri. Mindenesetre a falu felé tart: pontosabban Őszike néni könyvesboltjába. Ugyanis a könyvtárban nem találta meg az önismerethez szükséges Én, mint varázsló, és viselkedéselemzéshez Híres mágusok a huszadik században című könyveket. Bár fogalma sincs mi a frászért kell viselkedéselemzéshez egy ilyen könyv, de a tanórán elhangzott ez a cím, ő pedig szeretne minél jobban teljesíteni, és különben is van szabadideje, szóval miért ne olvasná el. Bár azért kissé dühíti, hogy nem tudja helyben megoldani ezt a dolgot, és muszáj megtennie ezt az öt perc sétát, ám mindent a cél érdekében! A cél pedig az, hogy minél jobban vizsgázzon, hogy aztán ne kelljen többé ilyen badarságokat tanulnia. Teljesen kikészül mire elmehet a Bagolykőből. Voltaképpen perceken belül a Fő utczán találja magát. Mivel életében nem volt még Őszike néninél - csak hallott róla - nem igazán tudta hol lehet pontosan. Bár nem olyan nagy az utcza, és valószínűleg ki lesz írva a bolt falára, így hát aggodalomra semmi ok. Marcika sas szemeivel pillanatokon belül megleli az említett helyet. Belép az ajtón, s egy csókolommal üdvözli az ott dolgozó... fiút. Kissé kínosan érzi magát, s amilyen gyorsan csak lehet kijavítja előző bakiját egy hello-ra. Megvakarja tarkóját. Mindenhol könyv. A földön, a polcokon, az ablakpárkányban, a csilláron... mindenhol! Talál egy lépcsőt, mely lefelé vezet. Máris a pincében találja magát, ahol ugyancsak könyvek vannak. Nos, a legjobb lesz, ha nekilát a keresésnek. Kellemes kis szerda este lesz ez a mai.
|
|
|
Kováts Marcell INAKTÍV
Éjfélherceg offline RPG hsz: 46 Összes hsz: 665
|
Írta: 2016. november 2. 23:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=633273#post633273][b]Kováts Marcell - 2016.11.02. 23:51[/b][/url] Adam Valamikor sötétedés után indulhatott el Marci a kastélyból, olyan fél hat körül. Kicsit bosszantja, hogy a november jöttével rövidülnek a nappalok, de nincs mit tenni; ezen bizony varázslattal nem tud változtatni. Habááár... bizonyára meg van erre is a megfelelő varázsige, csak ő még nem ismeri. Mindenesetre a falu felé tart: pontosabban Őszike néni könyvesboltjába. Ugyanis a könyvtárban nem találta meg az önismerethez szükséges Én, mint varázsló, és viselkedéselemzéshez Híres mágusok a huszadik században című könyveket. Bár fogalma sincs mi a frászért kell viselkedéselemzéshez egy ilyen könyv, de a tanórán elhangzott ez a cím, ő pedig szeretne minél jobban teljesíteni, és különben is van szabadideje, szóval miért ne olvasná el. Bár azért kissé dühíti, hogy nem tudja helyben megoldani ezt a dolgot, és muszáj megtennie ezt az öt perc sétát, ám mindent a cél érdekében! A cél pedig az, hogy minél jobban vizsgázzon, hogy aztán ne kelljen többé ilyen badarságokat tanulnia. Teljesen kikészül mire elmehet a Bagolykőből. Voltaképpen perceken belül a Fő utczán találja magát. Mivel életében nem volt még Őszike néninél - csak hallott róla - nem igazán tudta hol lehet pontosan. Bár nem olyan nagy az utcza, és valószínűleg ki lesz írva a bolt falára, így hát aggodalomra semmi ok. Marcika sas szemeivel pillanatokon belül megleli az említett helyet. Belép az ajtón, s egy csókolommal üdvözli az ott dolgozó... fiút. Kissé kínosan érzi magát, s amilyen gyorsan csak lehet kijavítja előző bakiját egy hello-ra. Megvakarja tarkóját. Mindenhol könyv. A földön, a polcokon, az ablakpárkányban, a csilláron... mindenhol! Talál egy lépcsőt, mely lefelé vezet. Máris a pincében találja magát, ahol ugyancsak könyvek vannak. Nos, a legjobb lesz, ha nekilát a keresésnek. Kellemes kis szerda este lesz ez a mai.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2016. november 3. 22:30
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=633891#post633891][b]Adam Kensington - 2016.11.03. 22:30[/b][/url] Kováts Marcell késő délután | a pincében | x
Végre nyitva vannak még a boltok az ébredésem után. Nyáron nagyjából esélyem sincsen bárhová betérni a pubon vagy a máguscsárdán kívül. Ebben az üzletben pedig hiába nincsen nyitvatartási idő, azért éjjel már nincs tárva-nyitva az ajtaja. Most viszont itt vagyok és a kínálatot böngészem a pincében. Egyedül. Minden más vevő odafent van. De csak addig, míg be nem toppan az a fiú, aki hamarosan már lépdel is lefelé a lépcsőn erre a szintre. Odapillantok a vöröshajú srácra. Ő onnan nem lát engem. Legalábbis nem vett észre. Tovább olvasgatom a könyvek gerincét a polcokon. Nem telik bele sokba és a mágikus fények aztán egyszeriben kihúnynak idelent. Engem ez mit sem zavar, hiszen tökéletesen látok a sötétben is. Viszont a bagolykövest minden bizonnyal annál inkább. Ha minden igaz, már besétált néhány polcsor közé, szóval nem lesz egyszerű elbukdácsolnia a földszintről leszűrődő fényig. Persze, ha van nála pálca és tudja is rendeltetésszerűen használni, akkor nem lesz gond. Minden esetre inkább maradok csöndben. Szólítottam már meg embereket a sötétben hasonlóan ártatlan szándékkal, azonban az orgánumom és a hangom túlzott nyugalma pont hogy azt szokta kiváltani az emberekből, hogy halálra rémüljenek egy ilyen helyzetben. Mellőzném ezt most.
|
|
|
|
Kováts Marcell INAKTÍV
Éjfélherceg offline RPG hsz: 46 Összes hsz: 665
|
Írta: 2016. november 3. 22:56
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=633938#post633938][b]Kováts Marcell - 2016.11.03. 22:56[/b][/url] Adam Igazából Marci sosem volt az olvasás híve. Jobb szerette az elektronikus kütyüket, a számítógépes játékokat, a telefonját stb. De hiszen itt, a Bagolykőn hiába használná, nem működne, így hát ilyen ódivatú dolgokkal kell eltöltenie az időt, mint olvasás. Mondjuk a kastély megannyi érdekes helyet rejt. Akárhányszor útnak ered, szinte mindig talál egy új termet a kastélyban. Ó, és a faluról ne is beszéljünk. Már 9 éves kora óta itt tartózkodik, azonban ő alig ismeri Bogolyfalvát. Szégyen. És különben sem szórakozás gyanánt kutat az említett könyvekért, a tanulás miatt szükségeltetik. Amint beér az üzletbe a pince felé veszi az irányt; úgy gondolja majd föntről halad felfelé. Ugyan az itt dolgozó srácot akár meg is kérdezhetné az irományok hollétéről, de attól tart, hogy a fiúnak fogalma sem lenne a művek pontos helyéről. Hiszen milliónyi könyv van itt. De tényleg. És még pince meg padlás is van. Ás különben sem akarja zavarni, meg hát eléggé cikis volt az előbbi szitu. Na, valóban jobb, ha egyedül játssza a nyomozó szerepét. Elnyelik a polcok. Sehol sem találja a köteteket, és ez már kezdi kicsit bosszantani. Jobban örülne, ha pillanatok alatt meglenne, s le is léphetne innen a szobájába. Ekkor kialszanak a fények. Még az orra tetejét se látja. - Ah. Komolyan? - mondja félhangosan, ingerülten. Miközben zsebeiben pálcáját próbálja kitapogatni, próbál előre haladni, megtalálni az ajtót. De amint rámarkol a pálcájra, sikeresen feldőlt egy kupac könyvet, s kis híján ő maga is elesik. Azonban nem olyan béna ő, eridonos vagy mi. Talpon marad, természetesen. Elmormol egy lumost, s máris varázsol egy kis világosságot. És pont ebben pillanatban lát meg egy férfit. - Öhm. Jó estét! - köszönti. Idősebbnek tűnik nála. Hosszú, sötét haja van, és talán egy fejjel magasabb lehet. Egy féllépéssel hátrébb lép. Igaz, így is meg volt a három lépés távolság, ám ő mégis túl közelinek érezte magát az ismeretlenhez. - Ön tudja, hogy mi történt? - kérdi Marci. Hátha pillanatokon belül visszatér a rendes világítás, s nem kell felmennie megkérdeni a srácot, hogy mi a franc történt.
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2016. november 4. 12:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=634163#post634163][b]Adam Kensington - 2016.11.04. 12:12[/b][/url] Kováts Marcell késő délután | a pincében | x
Leveszek a polcról egy albumot, amely európai mágustelepüléseket mutat be. A benne lévő képek körbekalauzolnak a falvakon. Mármint egyetlen kép egy egész falun. Ha hozzáérünk és húzzuk rajta az ujjunkat, körbenézhetünk kedvünk szerint és akár haladhatunk is. A varázslók Google Mapse. Úgy elmerülök ebben, hogy már csak akkor veszem észre ténylegesen a fiú közeledtét, amikor egy könyv a bakancsomon landol. Feldöntött egy kupacot. Ráemelem tekintetem a lapokról, ő pedig hamarosan fényt gyújt. Biccentek az üdvözlésre. - Sajnos nem. - rázom meg finoman a fejem a kérdésre. Ha a lámpák itt árammal működnének, minden bizonnyal tudnék mondani valamit, azonban a mágikus fényekhez vajmi keveset értek. Bár ahogy tapasztaltam, a varázslók is szokszor tanácstalanok, lévén, hogy a bűbájjal elátott tárgyak gyakorta szeszélyesek. Közben leszűrődik egy beszélgetés hangja. Az egyik vásárló éppen le akar jönni ide, de látja, hogy csaknem teljes sötétség van, erről pedig azonnal szól az eladónak. Valószínűleg hamarosan megoldódik tehát a probléma. Mivel a vörös srác más kérdést egyelőre nem tesz fel, úgy vélem, más dolgunk most nincs egymással. Neki van világítása, nekem meg nincs rá szükségem, szóval nem vagyunk egymásra szorulva. Tovább nézegetem tehát az albumot olyan fényviszonyok között, amelyben egy ember számára ez természetesen élvezhetetlen lenne. Eszembe sem jut, hogy az eridonos ezt talán furcsállhatja majd. Főleg, hogy gondolom, most inkább azzal lehet elfoglalva, hogy végre újra láthasson rendessen.
|
|
|
|
Kováts Marcell INAKTÍV
Éjfélherceg offline RPG hsz: 46 Összes hsz: 665
|
Írta: 2016. november 4. 17:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=634328#post634328][b]Kováts Marcell - 2016.11.04. 17:53[/b][/url] Adam Amikor kialszanak a fények Marcell egy pillanatra megijed. Elég sok horror filmet látott már ahhoz, hogy tisztában legyen a következő eseményekkel. Alig várja, hogy a baltás gyilkos, vagy egy sötét mágus megjelenjen az ajtóban, s ki mondja a gyilkos átkot, vagy csak megkínozza. Mindenképpen ehhez hasonló dolgoknak kell történnie. Azonban ez nem egy horror film. Semmilyen gonosz alak nem tűnik fel, pusztán Marci agyában. Nem is képzeleg tovább, inkább azon van, hogy feljusson, s megkérdezze a fiatalembertől, hogy mi a fészkes fene történt. Mialatt pálcája után kutat, sikeresen feldőlt néhány könyvet, s mikor fényt csihol egy férfival találja szembe magát. - Akkor azt hiszem felmegyek, és megkérdezem - mondja Marci, s elindul a kijárat felé. Igaz, kissé furcsának találja, hogy a férfi nem követi. Mégis ki akarna a vaksötétben álldogálni? Mindegy, nem törődik a dologgal. A Bagolykőn és környékén nem kevés érdekes emberrel lehet összefutni. A kis vörös már majdnem megtalálja a lépcsőt, mikor hirtelen újra világosság lesz. - Remek - elégedetten fordul meg, s lépdel vissza a könyvekhez. Még elmormol egy noxot, majd újra nekiveselkedhet feladatának. Ott tökörészik lassan tíz perce, és még mindig nem talál semmit. A férfi továbbra is itt álldogál. - Öhm... Esetleg tudna nekem segíteni? - kérdi felé fordulva. Valójában még ő maga, Marci sem érti, hogy miért pont egy vadidegen férfit kérdez meg, ahelyett, hogy felcaplatna, s az itt dolgozók egyikét környékezné meg. Habár simán lehet, hogy a férfi itt dolgozik, vagy úgy ismeri ezt a helyet, mint a tenyerét. - Szóval nem tudja, hogy merre találom az Én, mint varázsló-t és a Híres mágusok a huszadik században című könyveket?
|
|
|
|
Adam Kensington Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos
suicidally romantic scoundrel offline RPG hsz: 1282 Összes hsz: 8150
|
Írta: 2016. november 5. 22:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=635053#post635053][b]Adam Kensington - 2016.11.05. 22:42[/b][/url] Kováts Marcell késő délután | a pincében | x
Azonban én pontosan tudom, hogy miért éppen engem kérdez meg. Azért, mert vonzom őt. Nem úgy, mint egy véla tenné, persze. A fajtám kisugárzása sokkal inkább a halandók sötétebb ösztöneire apellál. A sötétség és a régi korok egyszerre vonzzák bennem őket. Nem lep hát meg, mikor felém fordul segítségért a hirtelen támadt világosságban. Felnézek az albumból, és bólintok neki, miközben vissza is teszem a helyére a könyvet. - A földszinten lesznek inkább. - felelem neki, összevont szemöldökkel. Ott láttam azokat a műfajokat felvonultatva, melyekbe szerintem beleillenek ezek az irományok a címük alapján. Ismerni ugyanis nem ismerem őket. További szószaporítás helyett azonban egyszerűen megindulok az emeletre. Reményeim szerint a srác követ. Odasétálok az egyik polcsorhoz. Mivel a gyorsaságom sokszorosa egy emberének, ez az olvasással sincs másként. A Híres mágusok a huszadik századbanra hamar ráakadok. Már emelem is le a többi közül. Utána haladok tovább az üzletben. Bakancsom jelentőségteljesen kopog a nyikorgó padlón. Azonban a másik említett könyvet nem találom. Ezt az egy szerzeményemet adom hát át a fiúnak. - A másikat nem tudom. Kérdezd meg szerintem! - bökök fejemmel az eladó felé.
|
|
|
|