Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

Surrogó hangot hallatva peregnek a lapok ujjai között. Az enyhén poros és a jellegzetes nyomdatermék-illat kellemesen járja át szaglószervét megajándékozva őt egy kis nosztalgiahangulattal. Egy pillanatra felrémlik előtte a családi könyvtár, a temérdek régi kötet, az anyja kedvenc verseinek vaskos és összefűzött példánya, és mindezek arra késztetik, hogy megálljon egy percre a nézelődésben és behunyja a szemét. Utoljára Zselykével vetették be magukat abba a helyiségbe, mielőtt végleg lezárták a házat, és eladásra bocsátották. Nem volt már rá szükség, hát azt is átforgatták anyagi haszonba jelképesen felégetve ezzel maguk után a járt ösvényt.
De ahogy jött a visszaemlékezés gyengéd hulláma, úgy is úszik tova, mintha mi sem történt volna. A kezében tartott példány egy nem túl régi kiadású mugli történelmi regény, bár az ő ízlésének ez már hm... talán klisé, talán unalmas, de Zselyke remélhetőleg örülni fog neki. A Jégkirálynő...
Háta mögött halkan megcsörren a kis, boltlátogatók jöttét jelző csengő, de nem fordul meg, a könyv sokkal jobban leköti. Voltaképp saját maga részére is keresne valami olvasnivalót, de a finoman szólva is gazdag választékot napok alatt sem lenne ideje végigpörgetni. Valószínűleg segítséget fog kérni, de egyelőre vacillál egy krimiregény és még egy történelmi darab között. Úgy szeretne választani, hogy ő is el tudja olvasni, ne csak a húgára szabja a választást. Ezzel a dilemmázással talán ellesz egy darabig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=529572#post529572][b]Maróti A. Krisztof - 2015.10.09. 22:47[/b][/url]

Surrogó hangot hallatva peregnek a lapok ujjai között. Az enyhén poros és a jellegzetes nyomdatermék-illat kellemesen járja át szaglószervét megajándékozva őt egy kis nosztalgiahangulattal. Egy pillanatra felrémlik előtte a családi könyvtár, a temérdek régi kötet, az anyja kedvenc verseinek vaskos és összefűzött példánya, és mindezek arra késztetik, hogy megálljon egy percre a nézelődésben és behunyja a szemét. Utoljára Zselykével vetették be magukat abba a helyiségbe, mielőtt végleg lezárták a házat, és eladásra bocsátották. Nem volt már rá szükség, hát azt is átforgatták anyagi haszonba jelképesen felégetve ezzel maguk után a járt ösvényt.
De ahogy jött a visszaemlékezés gyengéd hulláma, úgy is úszik tova, mintha mi sem történt volna. A kezében tartott példány egy nem túl régi kiadású mugli történelmi regény, bár az ő ízlésének ez már hm... talán klisé, talán unalmas, de Zselyke remélhetőleg örülni fog neki. A Jégkirálynő...
Háta mögött halkan megcsörren a kis, boltlátogatók jöttét jelző csengő, de nem fordul meg, a könyv sokkal jobban leköti. Voltaképp saját maga részére is keresne valami olvasnivalót, de a finoman szólva is gazdag választékot napok alatt sem lenne ideje végigpörgetni. Valószínűleg segítséget fog kérni, de egyelőre vacillál egy krimiregény és még egy történelmi darab között. Úgy szeretne választani, hogy ő is el tudja olvasni, ne csak a húgára szabja a választást. Ezzel a dilemmázással talán ellesz egy darabig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=529587#post529587][b]Kárpáthy Szaffi - 2015.10.09. 23:19[/b][/url]

Kissé megborzong, ahogy belép a könyvesboltba, és ezzel át is adja magát a különleges atmoszférának – szörnyen stresszes lelke egy pillanatra nyugalmat talál, mondhatnánk, ha bármi miatt idegeskedhetne. De itt sajnos jelenleg nem történik vele semmi, jó se, rossz se, így kénytelen ismételten egy jó könyv társaságát keresni. Nagy sóhajjal tűr füle mögé egy hajtincset, miközben másik kezével végigsimít egy-két könyv gerincén, pillantását csak végigfuttatva a címeken. Lehet, hogy az időjárás teszi, lehet pusztán csak az alaphangulata, de nem szólítja meg egyik sem, sőt, úgy érzi, mintha direkt összefogtak volna ellene, és a lehető legérdektelenebbek állnának az első sorokban. Kelletlenül elhúzza a száját, és mielőtt beljebb indulna, körbekémlel, most először mérve fel, kik is – mik is – tartózkodnak rajta kívül a helyiségben, és mit csinálnak, illetve hogy leledzik-e valamelyik sarokban egy olyan kupac, ami kielégíthetné a jó történet iránti vágyait.
Ritka alkalmak egyike, hogy szinte rögtön megakad a szeme egy példányon. Mármint egy könyvön, természetesen, nem azon, aki azt jelenleg magánál tudja. Lassan, szinte már óvatosan indul meg az ismeretlen és a könyv felé, mintha attól tartana, odaérve eltűnik a varázs és csalódottan kellene távoznia. Odaérve azonban már abban a tudatban kapja ki a zsákmányt a férfi kezéből, hogy bizony, most beletrafált.
Egyáltalán nem érdekli, hogy a kis akciójával milyen reakciót vált ki a meglopottból, egy fél lépést hátralépve kezdi el falni a könyv hátulján lévő sorokat. Szerencséje van, hogy a címével ellentétben nem egy közhelyes darab… főleg, mert fagyiról szól!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=529632#post529632][b]Maróti A. Krisztof - 2015.10.10. 00:40[/b][/url]

Semmi sem zavarja meg mély koncentrálását, nyugodt tempóban futtatja ujjait a krimi hátoldalára íródott szövegen. Eltűnések, bűntények, felderítés, mind kedvére való jelszavak elhintve az ajánlóban. Önkénytelenül rajzolódik ki a féloldalas mosolya, és nyúl ismét a történelmi után, hogy vessen rá még egy pillantást.
Kettőt pislog, és szó szerint kihúzzák a kezéből a Jégkirálynőt, mintha ez volna a világ legtermészetesebb dolga. Amennyiben egy vadászaton vannak, vagy egy nagyobb kiárusításon, még megértené a gondolatmenetet attól függetlenül, hogy esze ágában sem lenne átadni szerzeményét... De, hogy egy mezei könyvesboltban csak úgy se szó, se beszéd nélkül elmarjanak tőle valamit, hát ez a megrökönyödés legszebb mintapéldáját festi az arcára. Először rábámul a kezében maradt krimire, aztán összevont szemöldökkel felnéz maga elé, végül lassan a tolvaj felé fordul. Nagyon. Lassan.
- Az emberiség párezer éves történelme alatt elsajátította az illemet. Sőt, a "kérem" szót ezen belül. Gondolom, önnek is megy, ha nagyon megerőlteti magát, kisasszony. Feltéve, hogy nem néma. - Visszafogott, udvariasnak szánt, de kissé csípősre sikeredett mosoly jelenik meg az arcán, miközben megáll a szemtelen nő előtt szándékosan keltve fel magára a másik figyelmét. A pofátlanság ezek szerint nem ismer határokat ennél a fiatal hölgynél.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=529633#post529633][b]Kárpáthy Szaffi - 2015.10.10. 01:10[/b][/url]

Úgy tűnik, most a helyére kerül minden: megvan a zsákmány, nemsokára meglesz a vágyott esti idill, és ennek semmi és senki nem lehet elrontója, különben ihajcsuhajhejehuja. Elégedett mosolyra húzza a száját, ahogy ezt konstatálja magában. Meglepetten pislant fel azonban a hangra, bár még van egy mondat a tartalomból, amit még nem sikerült elolvasnia. Azt gondolhatnánk, hogy most, hogy ilyen csúnyán kioktatták az illemről, azért elgondolkodik a tettén, de vegyük számításba, hogy egy olyan lányról van szó, akit nem érdekelnek az ilyen kis semmiségek, mint hogy hogyan lett volna ildomos az eltulajdonítás – hacsak nem vele szemben követnek el ilyesfajta bűntettet. Ezzel a hozzáállással nem kimondottan emelkedik ki a tömegből, ugye?
Válasza első részeként enyhén megrántja a vállát, és bár simán eljátszhatná, hogy süketnéma, és egy csodaszép mosollyal elsétálhatna, nem teszi. Messze nem olyan fából faragták, aki így rendezné le a konfliktusait.
- Jól gondolja – elbűvölő mosollyal mondja ki a szavakat, amelyek éléről nem lehet eldönteni, hogy tényleg örömét leli abban, hogy az ismeretlen tisztában van a képességeivel, vagy csak magában jól kiröhögi a helyzetet.
- Szeretné, ha így utólag erőltetném meg magam? – ne mondja rá senki, hogy nem próbálta meg… - Hát akkor kérem, és köszönöm, sok szerencsét a további nézelődéshez. – egyik szemöldökét felvonva utal finoman arra, hogy a könyv márpedig az övé. Miért kellene ez a kötet ennek az embernek? Nem lenne túl… férfias, hogy úgy mondjam. Így semmi rossz nem történik azzal, ha ő most szépen hazaviszi… Tekintetét visszafordítja a be nem fejezett tartalomhoz, majd miután végigfutja a sort, ki is nyitja a végénél a könyvet, hogy beleolvasson egy kicsit, bár közben lopva odapillant az „Illemtan tanárra”. Jól meg kell nézni a portékát, mielőtt tényleg mellette voksolna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=529637#post529637][b]Maróti A. Krisztof - 2015.10.10. 08:42[/b][/url]

Az arcán szétterülő félmosoly lassan átcsap egy teljes kivitelezésű, barátságos fajtába, s noha olybá tűnhet, mindjárt kiegyezik a helyzettel, valójában esze ágában sincs átengedni a fogást az ismeretlen kisasszonynak, aki minden jel szerint még kérni sem tud. Persze arról szó sincs, hogy saját tisztjének tartaná a hiányos illemtudás pótlását, csupán él az odaszúrás lehetőségével, hátha ennyiből észreveszi magát a delikvens. De nem, amaz zavartalanul olvassa tovább a könyv ismertetőjét, mintha mi sem történt volna. Krisztof pedig tökéletesen ráér, állát kicsit felszegve tartja az előbb felvett testhelyzetét a másik előtt állva.
A vállrántástól kissé felugrik a jobb szemöldöke -ezt komolyan gondolta a lány?-, száját elhúzza egy pillanatra, majd visszarendezi vonásait a kezdeti semlegesbe, mielőtt megzavarták volna kultúrtevékenységében. Nem válik ellenségessé, csak a mosoly költözik melegebb éghajlatra. Nemsokára magában, mélyen jó nagy levegővételeket eszközöl, hogy visszafojtsa a nyelve hegyéről kikérezkedni akaró, zsigerből jövő "Ó, miért vagyok megáldva egy magát valakinek gondoló nőszeméllyel?" felkiáltást. Annak ellenére, hogy a tolvaj arca és eddigi viselkedése értelemről árulkodik (némi intelligencia szükséges az elegáns visszaszúráshoz is, nem csak a magasröptű párbeszédekhez), de a stílusa ... nos végül is másodszori átgondolásra egyáltalán nem vészes, inkább szórakoztató. Ismételten hagyja szétterülni a barátságos mosolyt arca egész széltében, miközben csökkenti a távolságot kettejük között egy előrehajlással.
- Önnek inkább A Makrancos hölgyet ajánlanám olvasásra, nehogy ez a kötet túlmutasson értelmi képességein. - Már nem is érdekli a nyomdatermék, tudja a címet, majd beszerzi másutt, csak a pimasz kis perszónán időzik a tekintete. Roppant mulatságos maga a tény, hogy ilyen emberek tényleg léteznek. Mintha most találkozott volna egy újjáéledt őskövülettel, oly érdeklődés csillan a szemeiben egy másodpercre.