Tombornyák Őszike néni még azokban az időkben alapította meg kuckóját, amikre már senki sem emlékszik. Eleinte pár könyv nyomta csak a polcokat, aztán ahogy teltek a percek, úgy halmozódott fel a készlet, hogy aztán elérje a mai formáját, amiben ük-ük-ük unokája - Vittman Levente - átvette a vezetését.

A pincétől a padlásig, a legapróbb lyuktól a legnagyobb szekrényig mindent könyvek töltenek meg. A legkülönbözőbb köteteket lelheti fel akárki, aki betéved; a mugli irodalom remekei, a varázsirodalom legnagyszerűbb művei, varázslatos kiadványok, amik képesek magába szippantani az olvasót, hogy aztán hőseivel élje át a kalandokat, kéziratok, illetve olyan példányok, amikből senki nem talál meg sehol máshol egyet sem.
Szabályok nincsenek; a szabad padlórészeken elhelyezett párnákra dőlve, az elszórt fotelekben, vagy akár csak a falnak támaszkodva akárki olvashatja azt, amit éppen szeretne, addig, ameddig szeretné.

Nyitva tartás nincs, még csak árak sem; ha valamit szeretnél elvinni, elég annyit adnod, amennyit jónak látsz, sőt, ha szépen kéred, akkor elviheted csak úgy is. A könyvek mindig visszatalálnak a boltba, ha úgy érzik, az ideiglenes tulajdonosuknak már nincs is rájuk szüksége.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=533459#post533459][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.22. 20:51[/b][/url]

Azért cseppet elszomorít, hogy egyetlen könyv van, ami kicsit is felkeltette az érdeklődésem, de a bosszankodásom hamar tovaszáll, mikor sikeresen nekimegyek valakinek... megint, pedig nem szokásom rendszert csinálni belőle, esküszöm. Figyelmetlen az vagyok, de béna nem, na de ez mindegy is.
- Inkább kötelező, a mágiatöri tanár ki van rám bukva, mivel ismereteim a nulla felé tendálnak, szóval fel kéne tornászni magam varázs töriből, mielőtt még azon kapom magam, hogy megbuktat - mosolygok rá halványan, és igen, megint spontán őszinteségi rohamot kapok.. talán. De legalább bennem van annyi erőfeszítés, hogy pótoljam a hiányosságom. Persze sejtem, ha nem lenne olyan könnyű dolgom a tanulással, mint amilyen van, senki nem tudna rávenni.
- Jól áll a szemüveg - vigyorgok rá, és nem.. nem egy flört előszele volt ez, mielőtt bárki azt hinné, arra én még képtelen vagyok, a tapasztalatokról nem is beszélve, tényleg csak tetszik, és én ezt a véleményt se szoktam véka alá rejteni.
- Hát a keresztanyám itt lakik, Almásy Léna, de én csak nemrég jöttem... öhm.. a világba is, nem csak a suliba. Izé, sárvérű vagyok, ja és Helena, de csak Hellnek hívnak - hogy én ezt már hányszor elmondtam, na de még most se fáradtam bele, és még a szabad kezem is kinyújtom, hátha vele is kell kezet fogni.
- Szóval akkor te ilyen győztes alkat vagy? Már a neved miatt... - döntöm kissé oldalra a fejem, mert nem feltétlenül tartom tökéletes marhaságnak azt, hogy a neve határozza meg az embert...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=533464#post533464][b]Radits Viktor Endre - 2015.10.22. 21:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=533473#post533473][b]Sólyomfi Helena - 2015.10.22. 21:19[/b][/url]

- Tényleg? Mit fogsz tanítani? Amúgy tudom én is, de így doppingolom magam, hogy ne vesszen a lelkesedés - vonok vállat, és még csak el sem várom azt, hogy megértse, mert ez egy sajátos trükk, bár... gyanítom mások is be szokták vetni, csak épp öntudatlan, vagy mit tudom én.
- Jó, ez most hülyén hangzott... de sokszor nem tudom időben befogni a szám, és az ilyen kijelentések is könnyedén kicsúsznak - adok magyarázatot arra, hogy ez miért esett meg, pedig ez is majdhogynem mindennapos dolog. Vagy csak nálam? Ki tudja.
- Aha, és tök rossz, mert azt hittem, így már több időt tölthetünk együtt, de nem... az évnyitón láttam utoljára, az meg azért nem most volt - húzom el a szám, mert tényleg hiányzik Léna.
- Miért? Nem tudom, nekem egyszer az egyik rellonos mondta ezt, én meg hát... akkor legyen... jó annyit tudok, hogy ez valami csúfolódás, de annyira nem mélyedtem még el a töriben, hogy tudjam is, hogyan indult, és hát ja... nekem ez nem sértő - fújom ki a levegőt, és tényleg ideje lenne már leszoknom a hadarásról, mert nem vagyok benne biztos, hogy Viktor mindent megértett.
- Ugyan már... valamiben csak jó vagy... például én a táncban, de itt kitörölhetem vele, szóval itt én is vesztesféle vagyok... alapítunk klubbot? - vigyorodok el én is, mert az előbb látottakból merem azt feltételezni, nem fog megsértődni rajta, én magam se sértésnek szánom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=534174#post534174][b]Radits Viktor Endre - 2015.10.24. 16:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=538110#post538110][b]Sólyomfi HELLena - 2015.11.01. 19:03[/b][/url]

- Varázspszichológia? Az mit takar pontosan? - pislogok rá, ez számomra újdonság, és nem tudom hová tenni. Talán a rendes pszichológiához van köze, de így... így fogalmam sincs, mi ez.
- Nem... táncos vagyok, elvből elvetem az efféle "segítséget" - mosolygok rá vállat vonva, nekem tényleg elég egy két gondolat ahhoz, hogy meglegyen a kellő ösztönzés. Soha nem is éltem, és nem is fogok élni az ilyen szerek adta lehetőséggel.
- Lazulás.... Hm... sose ment - kuncogok halkan, mert nem hazudok. Az életem nagy része szabályok között telt, gondosan eltervezték a napom minden egyes óráját, és nekem idomulnom kellett hozzá. Jó, persze volt időm is, mikor azt csinálhattam, amit akartam, de jelentősen kevesebb, mint a korombéliek többségének. Sose panaszkodtam, most se tudnék, hisz nekem ez így jó. Nem szeretem pazarolni az időm, se haszontalanságokkal tölteni, sőt... talán túlzott maximalizmussal is megáldottak, de ez a lazulás dolog kimaradt.  
- Persze, értem... csak... ő se tudta, hogy ide fogok kerülni, senki se tudta, és hát... nem várhatom el, hogy felrúgja a rutinjait, csak mert én bekerültem a képbe, érted? Ha van ideje, úgyis keres, ahogy eddig is, de nem akarok a nyakára akaszkodni... - vakarom meg a tarkóm, és csak bízni tudok abban, hogy Viktor is megérti, mennyire nehéz ez. Igen, hiányzik Léna, de ez még nem jelenti azt, hogy nem bírok meglenni egyedül, sőt... annyira nem is vagyok magányos, szert tettem már pár barátra, ami némileg enyhíti a hiányérzetet, a honvágyról nem is beszélve.
- Fúúú ez durva. Ettől függetlenül rám most az "akinek nem inge..." mondás érvényesül. Ha az illető élvezi, hogy képletesen belém rúghat ezzel, hát tessék, engem nem zavar, hogy a beszűkült népség milyen jelzőket aggat rám, akik fontosak, azok meg úgyse a származásom, vagy a házam alapján ítélnek meg, így a többiekre, azokra, akik ezt teszik, nem pocsékolom az energiám - mosolygok rá, hisz ezt teszem mióta az eszemet tudom. Nem fogok csak azért a sarokba bújni, csak mert valaki szembesít azzal, hová tartozom, még ha ilyen csúnyán. Előttem van a lehetőség, hogy változtassak ezen, hát próbálkozom.
- Wáó... ezt hogy csináltad? - nézem elhűlve a virágot, és mintha kis zavar is kiülne az arcomra, de mentségemre legyen mondva, nem minden nap húznak elő a hajamból ilyet, sőt...
- Na, ebben tényleg jó vagy - vigyorgok rá, miután sikerül rendeznem a vonásaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=539440#post539440][b]Radits Viktor Endre - 2015.11.05. 12:09[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=557593#post557593][b]Hollósi M. Karolina - 2015.12.26. 10:48[/b][/url]

Már kifejezetten unja a kastély nyüzsgő forgatagát. Kicsit szüksége lenne egy pár percre – vagy inkább többre – amíg egyedül lehet. Ő nem az a fajta, aki állandóan beszél és mások társaságát keresi. Kell neki a saját én-ideje, mikor feltöltődhet. Ezért egy kései reggeli (talán inkább már tízórainak mondanám) után felkerekedik, kabátot vesz, tekintettel a hideg időre és elindul le a faluba. Az utóbbi időben többször is megtette ezt az utat. Vagy ajándékokat kellett vennie vagy pedig a Hivatalba igyekezett Osztrovszkyhoz. Most azonban nincsen konkrét célja, csak lődörög az utcákon. Vet egy pillantást az egyik kirakatra, a másik előtt meg tovább álldogál. Hosszabb ideig azonban egyik sem ragadja meg a figyelmét. Egy jó húszpercnyi céltalan bolyongás után találja magát a könyvesbolt előtt. Habozik egy pillanatnyit, tudja, hogy innen nem fog egyhamar elszabadulni, de végül is van ideje, így egy vállrándítással belép az ajtón. A megszokott könyvillatra hamar nyugalom szállja meg. Beljebb sétál és nekikezd a nézelődésnek.
Nem tudja hány perc telik el, de egyszer, mikor felnéz egy ismerősnek tűnő alakot pillant meg. Az idő már eddig is eltűnt számára, nem tudja, hogy Reissner már korábban is itt volt, mielőtt ő jött vagy pedig időközben lépett be a könyvbirodalomba. Mocorog egy kicsit az ülőhelyén, majd lövell egy lesújtó pillantást a fiú felé. A családjaik viszony nem éppen felhőtlen. Család. A lány életében most nem éppen ez jelenti a legfontosabb köteléket, hiszen elárulva érzi magát. Éppen visszatérne az előbb olvasott vershez, mikor megfogalmazódik a fejében egy gondolat. A szülei ki nem állhatják az eridonost. Ő is elég régen látta, és persze az sem biztos, hogy Krisztián az, innen nem tudja pontosan megítélni. Megjegyzi az oldalt ahol tartott, majd összecsukja a könyvet és feláll. Nem is tudja pontosan mit akar, csak figyeli a fiút, a tevékenységét, és közben megtesz egy-két tétova lépést irányába. Tulajdonképpen nem érdekli őt Krisztián, csak az motoszkál benne, hogy a szülein legalább ilyen apró szurkálódásokkal bosszút álljon. Még egy lépést közelebb megy, majd inkább tanácstalanul szemléli a polcokat. Fél szeme még mindig az eridonoson. Vívódik magával, hogy vajon hogyan is venné ki magát ha megszólítaná. Pont ő, aki általában kerüli az embereket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=558121#post558121][b]Reissner Krisztián - 2015.12.27. 20:16[/b][/url]

Hétvége lévén nincsenek órái, kihasználja hát az alkalmat, hogy új könyvek után nézzen. Nincs kedve azonban kimozdulni a nagyvárosba, a kisebb könyvesboltokban pedig amúgy is kis szerencsével valódi ritkaságokra bukkanhat.
A könyvesboltokkal az a baj, hogy az embernek rengeteg idejét felfalják. Nyitáskor jött be, azóta pedig épp csak egy fél polcon rágta át magát, s onnan is csak az őt érdeklő, történelmi/mitológiai vagy mágiaelméleti köteteket szedte le. Egy kisebb, francia szabványú nyomdai kötetet fog a kezébe, amely egyértelműen nem friss nyomású, lehet már vagy harminc éves is, de a gerinc még kitartóan összetartja a megsárgult lapokat.
Egy félreeső helyen ücsörög - talán a lány azért is nem vette észre eddig -, maga mellett két stócban állnak a könyvek: az egyikben a már átnézett kötetek állnak, a másikban pedig a még érintetlen fóliánsok. Kényelembe helyezve magát, ráérősen lapozgatja az épen ujjai között pihenő prózai edda kiadványt, amelynek érdekessége, hogy valamelyik korábbi tulajdonosa hanyag kézírással jegyzeteket hagyott a margón. Nem is olyan ostoba és haszontalan jegyzeteket, ami azt illeti. Teljesen elmerült ezeknek a tanulmányozásában és kibogarászásában, jó időre lefoglalva magát ezzel.
Eleinte nem is tűnik fel neki Karolina sertepertélése a közelben, és a hozzá vissza-visszatérő pillantása. Egy idő után viszont kényelmetlen érzése támad, s először fel szemsarokból néz fel, hogy meggyőződjön, tényleg van-e alapja mindennek. Hol visszatér a szöveghez, hol felnéz, ebből egyszer-kétszer valóban elcsípve egy felé irányuló tekintetet. A harmadik-negyedik alkalommal ujjával jelölve az aktuális oldalt behajtja a könyvet.
- Ha szeretnél valamit, hallgatlak.
Hála a magyar mágusközösség nem éppen szívélyes hozzáállásának a személyéhez, Krisztián sosem volt különösebben ismert a udvariasságáról vagy simulékonyságáról. Korábban minden itthon töltött időben, amikor kamaszként belé kötöttek, tüskésen, zordan - harciasan reagált. Szerencsére ezt az erőszakosságát kinőtte, azaz legalábbis megtanulta kontrollálni, de ez nem jelenti azt, hogy rá gyanúsan tartózkodó vagy ellenséges pillantásokat vető varázslókkal és boszorkányokkal szemben ne lenne pokróc a viselkedése.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=558254#post558254][b]Hollósi M. Karolina - 2015.12.27. 23:38[/b][/url]

A könyvesbolt légköre általában nyugtató hatással van Karolinára, ám most enyhe idegesség vesz rajta erőt. Vajon tényleg annyira eltávolodott volna az emberektől, hogy attól gyomorgörcse lesz, ha meg kell szólítania valakit? Nem, ez biztosan csak Krisztián személyének szól. Éppen lemondana a beszédről, mikor meghallja a hangot. Fejét Krisztián felé fordítja, majd elé lép a kezében tartott Pilinszkyvel együtt. Szemeit lesüti, majd óvakodva emeli a másik arcára.
- Te Reissner Krisztián vagy – nem kérdésként, hanem kijelentésként érkezik. Kicsit toporog, egyik lábáról a másikra helyezi a súlyt. Nem is tudja hogyan fogjon bele. Vagy mit is mondjon. Korábban összefutottak már, de Karolina nem éppen szívleli a fiút. Micsoda pálfordulás lenne, ha most hirtelen leállna vele egy baráti csevejre. Igazából nem is ismeri. Csak mivel a család körében nincsen jó híre, mint egy hűséges pincsikutya ő is elkerülte eddig Reissneréket. Elfintorodik, majd megrázza a fejét és összeszedi magát.
- Bocsánat, tulajdonképpen csak kerestem egy könyvet, mikor felismertelek – rosszul hazudik és itt bizony kilóg a lóláb. Erősen sántít ez a magyarázat, de mivel Krisztián nem igazán ismeri, talán nem veszi észre a füllentést. Azzal mégsem állhat elé, hogy a szüleim utálnak téged, ezért kérlek barátkozz már velem egy kicsit. A lényeg, hogy ebből már nem jön ki jól, elég fura helyzetet sikerült teremtenie. Nem érti mi van vele, ennél azért összeszedettebb szokott lenni. Egy nagy sóhajjal ül le a fiú mellé a földre. Úgy gondolja itt már minden mindegy, tehát marad az őszinteség. Nagyjából.
- Igazából fúrja az oldalam a kíváncsiság, hogy miért is vagy te olyan kerülendő személy a legtöbbek szerint – Kérdőn felvont szemöldökei alól pillant Krisztiánra. - Érdekel, hogy mi benned olyan rémisztő vagy veszélyes - Tudja ő, hogy a család a probléma, szimplán az a tény, hogy Reissner a neve. De nem a borítója alapján kéne megítélni a könyvet. Így amíg nincsen igazán személyes tapasztalata a fiúval, addig nem fogja utáni, csak mert otthon azt mondták. Majd ha annyira ellenszenves lesz, akkor magától dönt úgy, hogy nem szívleli. Eddig mindig engedelmes volt, feltétlenül elhitte a szülei minden szavát. De a múltkoriak után már megingott bennük a bizalma. Miért is lenne minden úgy, ahogy ők gondolják? Nevezhetjük bőven megkésett kamaszkornak, de Karolina egyre inkább a saját feje után megy. Meg persze ott van az is, hogy ezzel bosszantja őket. Míg a válaszra vár gyors pillantást vet a fiú kezében lévő könyvre. Nem éppen mai darab. Csak reméli, hogy nem tűnt olyan elmebetegnek a viselkedése, hogy Reissner válaszra se méltassa. Bár nem valószínű, hogy túl sok álmatlan éjszakát okozna vele, de meglenne a maga véleménye.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=559210#post559210][b]Reissner Krisztián - 2015.12.30. 01:11[/b][/url]

- Aha.
Kurta egyetértés a részéről, igen, tényleg ő. Nem olyan tapintatlan, hogy most nagy mellénnyel visszasüllyedjen a könyvébe, helyette akkor már úgy helyezkedik, hogy rálásson Karolinára. Lehet, hogy összefutottak, a lány arca ismerősnek tűnik, és nagyjából be is tudja lőni, hogy honnan. Már csak azért is érdekli most már, hogy mit szeretne a másik kihozni ebből az egészből.
- Ah, értem, ebben az esetben elnézést. - Van némi kétsége ugyan afelől, hogy valóban így van-e, ahogyan a levitás lány mondja, de csakugyan, nem ismeri őt annyira, hogy ezt teljes bizonyossággal megkérdőjelezze. Már éppen fordulna is vissza az előző könyvéhez, amikor mozdulni látja Karolinát, és ez épp elég ahhoz, hogy megakassza az ő szándékát is. Az a jellegzetes levegővétel mindig úgy belehasít a csendbe, amikor valaki levegőt vesz a beszédhez - ez nem az a csendes, egyenletes légzés, mint általában, annál kicsit harsányabb, kicsit hirtelenebb. Mint egy figyelmeztetés. Jellemző, hogy az emberi test már tudatos szándék nélkül is a figyelem megszerzésére törekszik, mielőtt az első hang elhagyhatná valaki száját.
Azért, hogy a lány ne a földre üljön (ő sem azon ül), odahúz neki egy puffot.
- Szóval ez egy tanulmányi kísérlet? - sandít oldalra, ám a kérdésben ezúttal a minimumra veszi azt az érces modort, amellyel a legkönnyebben elkergetheti a nem kívánatos társaságot. Holott, ha őszinte akar lenni, a nyelve hegyén van a figyelmeztetés, mely szerint nem látványosság, hogy az emberek az érdeklődésüket csak úgy úton-útfélen kiéljék rajta. Gondoljanak, amit akarnak, rég nem törekszik már a jóindulatuk megnyerésére, vagy arra, hogy pozitívabban tekintsenek rá.
- A kulcsszó a dedukció.
Kicsit távolról kezdte a magyarázatot ugyan, de így sem kell nagyon félni attól, hogy bő lére eresztené. Viszont értékeli, hogy Karolina ilyen nyíltan és őszintén rákérdezett (és hogy egyáltalán rákérdezett), szóval nem áll szándékában elhajtani.
- A deduktív levezetésben az általánosból következtetünk az egyedire. Ami több alkalommal előfordul, abból rálátást kapunk az egyedi esetre. Mivel a nagyapám és a nagybátyám metamorfmágusok és gyilkosok voltak, ez alapján a levezetés alapján, én is metamorfmágus vagyok és...
Szabad kezével tesz egy mozdulatot, amivel gyakorlatilag kipótolja azt a hiányzó szót. Higgadt simulékonysággal adja elő mindezt, pedig véleménye szerint ebben az esetben ennél ostobább konklúzióra jutni sem lehetne. Mivel a sajtó úgy is ezerszer lerágta már ezt a csontot annak idején, nincs olyan, amit titokként kéne kezelnie ezzel kapcsolatban. Egy időben még az ostoba szennylapok újságírónak nevezett firkászai még olyan képtelenül ügyefogyott cikkeket is lehoztak, miszerint ha a tizenegy éves Krisztián szereti a meggyes fagylaltot, aminek ugye feltűnő vörös színe van, ez jel arra, hogy vonzódik a vér színéhez ésatöbbi ésatöbbi. Képtelenségek, nevetséges teóriák és találgatások egy gyerek kárára. Azért jó, hogy azoknak az időknek már vége van, minden téma elévül előbb-utóbb, ez is már csak egy kellemetlen, de kevésbé élénken lüktető fekély a köztudat hátán, ami csak akkor fáj, amikor éppen eszükbe jut.
- Nos, te mit gondolsz?
Nem valószínű, hogy tényleg érdekelné, Karolina milyen következtetésre jut ezzel kapcsolatban, alapvetően feltételezi, hogy ugyanarra, amire mindenki más is, elvégre a korábbi viselkedésével már bizonyította ezt. Vagy csupán egyszerűen azt, hogy könnyebb a szülők sugalmazására hallgatni, mint saját véleményt formálni, s talán épp ez az utóbbi sejtelem sarkallja arra, hogy csak úgy, laza félszegséggel odaszúrja Karolinának az utolsó mondatot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=559658#post559658][b]Hollósi M. Karolina - 2015.12.31. 14:23[/b][/url]

Ha egy percig is kételkedett abban, hogy az előtte ülő személy nem más, mint Krisztián, akkor ezeket a kételyeket egy röpke szóval el is oszlatja a fiú. Jó érzés azért a tudat, hogy nem fogott mellé. Kicsit összeráncolt szemöldökkel néz a másikra mikor elnézést kér. Nem számított rá, hogy valaha azért kérjen bárki is bocsánatot, mert felismerték. Csak egy aprót ráz a fején jelezve, hogy semmi baj. Egy pár percnyi vívódás eredményeként dönt úgy, hogy végül bővebben rákérdez ideges toporgása céljára.
- Köszönöm – biccent, mikor kényelmesen elhelyezkedik a puffon. A földdel sem lett volna semmi baja, de ez így tényleg kényelmesebb. Krisztiánra pillant, ajkain halvány mosoly játszik, ahogy válaszol.
- Mondhatjuk annak is – a céljai merőben magán jellegűek, Krisztiánnak nem kell attól tartania, hogy megjelentet róla egy cikket bárhol is. - De igazából csak az én kíváncsiságom, nem készül belőle tudományos értekezés – nyugtatja meg, bár nem olyannak tűnik, aki egy ehhez hasonló apróság miatt idegeskedne. Sőt, kifejezetten olyasféle személynek tűnik, akit teljesen hidegen hagy mások véleménye. Mikor ismét meghallja Reissner szavait, feltekint, szemeit az arcán nyugtatva.
- ...gyilkos – Karolina kimondja azt, amire a másik csak utalt. Hangja egyszerű, elgondolkodó. Nem feltételezné a fiúról, hogy gyilkos lenne. De persze nem lehet ebben olyan bizonyos. Hümmög egyet, ahogy elmereng a hallottakon.
- És tényleg az vagy? - teszi fel a kérdést ismét Krisztiánra pillantva. - Mármint metamorf? - egészíti ki a dolgot, mert ez így úgy is hangozhatott volna, mint aki azt tudakolja a fiútól, hogy éppen mikor is ölt meg egy vagy több (?) embert. De nem, ennyire nem tapintatlan, hogy megkérdezze. Hallott róla másoktól, hogy metamorfmágus. De a kulcsszó itt az, hogy hallott. Nincs más forrása csak a pletyka, beszélgetések, lopott szavak. Hogyan bízhatna meg ennyiben?
Jobb kezének mutatóujját feltartja a fiú előtt. Időt kér. Nem szeretne meggondolatlan szavakat kimondani, így inkább végiggondolja, megfogalmazza előbb magában a mondandóját, csak azután kezd bele.
- Mindig is érdekes volt számomra, hogy az emberek mennyire hiszékenyek. Mennyire feltétlen megbíznak abban, amit hallottak. Szerintem a társadalom egyik legnagyobb mérge a pletyka és az ítélkezés. Azt sem tudjuk milyen a másik, máris jelzőket aggatunk rá. Szóval én azt gondolom, hogy elegem van abból, hogy mások véleményét böfögjem vissza. Tehát amíg be nem bizonyítod, hogy gyilkos vagy, addig ne haragudj, de nem foglak annak tartani. Remélem ezzel együtt tudsz élni – hangja végig megfontoltan csendül, a végére azonban mosoly kúszik az arcára és egy cseppet fel is nevet, hogy aztán visszasüllyedjen a csönd jótékony burkába. Nem tudja Krisztián mire számított, milyen reakciót várt. Habár végigrágta előtte, a mondatai mégiscsak pillanatnyi elmeszülemények voltak. Fürkésző tekintettel néz az eridonosra. Nem úgy viselkedik mint az eddigi főnixek akikkel összehozta a sors. Sokkal zárkózottabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=567949#post567949][b]Artemisia Rubya - 2016.02.27. 23:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=568922#post568922][b]Kyle Donovan - 2016.02.29. 15:45[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=572458#post572458][b]Artemisia Rubya - 2016.03.10. 22:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=572680#post572680][b]Kyle Donovan - 2016.03.11. 23:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=579760#post579760][b]Artemisia Rubya - 2016.03.29. 10:51[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=580644#post580644][b]Kyle Donovan - 2016.03.30. 01:10[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=592130#post592130][b]Artemisia Rubya - 2016.05.06. 10:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=592689#post592689][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.05.08. 20:24[/b][/url]

A könyvek láttán öröm szökik tekintetébe, miközben megáll a polcok között. Haja barnának tetszik kissé összetapadva az esőtől, ami elkapta az utcán és ide űzte. Meg se nézte, hová nyit be az üzletek közül, amik az utcán egymás mellett sorakoznak, csak a legközelebb eső ajtót választotta, és most jön rá, hogy mennyire jól választott. Mielőtt közelebb menne bármelyik polchoz is, azért egy pálcaintés mellett elmormolt varázslattal megszárítja a haját, akárcsak vállban kissé átázott sötétkék pulóverét. Bár némi ellenérzéssel használja még mindig ezt a mágikus erős összpontosító fura fadarabot, de azt ő is elismeri, hogy rúnákkal ez sokkal tovább tartani annál a fél pillanatnál, amíg elmormolja a megtanult szócskát és felidézi a hozzá tartozó mozdulatot. Amint nem jelent veszélyt a könyvekre, elrakja a pálcát, hátratűri hosszú tincseit és belép a polcok labirintusába. Egy ilyen helyen igazán szívesen eltéved, bár egyébként a tájékozódással nem igazán vannak gondjai. Meglepően vizuális alkat és remek megfigyelő, ami a részleteket illeti, csak a bizonytalanságán kellene valamit változtatni valamerre, leginkább arra, hogy csökkentse valami módon, végtére is nincs is igazán oka rá, hogy házában megbújó csigát játsszon. Most sem kerüli el a figyelmét semmi érdekes. Tekintete megakad minden érdekesebbnek tűnő köteten, néhány szebb példányhoz még óvatosan hozzá is ér ujjait úgy húzva végig gerincükön, mintha élőlények lennének. Kék íriszeibe boldogság aztán akkor költözik váratlanul, amikor két polccal odébb, éppen az orra előtt felfedez egy meglehetősen szürke és kopott kötet oldalán néhány rúnát. Erre aligha számított, de kézbe is veszi a könyvet, amit ismerős írásjelek tarkítanak, és egy óvatos mozdulattal nyitja fel a borítóját, miután körbeforgatta. Régi lehet. Olyannak tűnik, mint aminek a lapjait már csak valami megmagyarázhatatlan erő tartja össze, a köztük kialakult ragaszkodás, ha létezik olyan, vagy nem is tudja. Bármilyen óvatos is azonban, a kötet gerince megadja magát a tenyerében és a legelső pár lap szét is csúszik. Ahogy ösztönösen kap utána, még pár lap hull ki a borító alól szabadulva és kel szárnyra, hogy aztán lába előtt érjen földet. Ijedten pislog a lapokra, majd körbe, aztán le is térdel nyomban a földre, hogy elkezdje összeszedegetni a széthullott lapokat és sorban rakja egymás után őket vissza a helyükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=594072#post594072][b]Ramholcz Kirill - 2016.05.15. 14:47[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=596182#post596182][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.05.24. 09:24[/b][/url]

Egyetlen óvatlan mozdulat, és máris úgy hullanak a földre a lapok, kicsit még ringatózva a levegőben, mielőtt földet érnének, mint megsárgult falevelek egy csendes őszi délután. Ha nem szorítaná össze az ijedtség a mellkasát, némi bűntudattal vegyítve, hogy milyen meggondolatlanul nyitotta fel a könyv borítóját, sietve, hogy ismerős írásjeleket lásson szeme, egy kis darabkát hiányzó otthonából, akkor talán még élvezné is a látványt. Landolva aztán elnyúlnak a földön a lapok, beterítve a szőnyeg egy részét írással tarkított takaróként, ő pedig már térdel is az egész közepén, igyekezve összeszedni mindegyiket, hogy visszarakosgassa őket helyükre. Nem jó ez így összevissza. Túlságosan nagy a káosz. A rúnákhoz rend kell, mert az rendszer, valami olyan, ahol az ember megszokja, hogy nem lehet minden ott, ahol szeretné, csakis a helyén, hogy működjön a bűbáj és ne legyen belőle átok. Hajszál választja el egyiket a másiktól. Elég egy rossz helyre felírt rúna, egy rosszul választott sorrend, egy elmosódó vonal vagy tévesen írt írásjel. Homlokát ráncolva igyekszik sorba rendezni hát a lapokat. Vonásairól lassan leolvad az ijedtség, csupán tekintetében marad szikrányi, valahol mélyen kicsit tart tőle, hogy valaki még felbukkanhat, hogy távozásra szólítsa fel, pedig szeretne maradni. Már most, ezzel a könyvvel kicsit szívébe lopta magát ez a kis csodaország itt a polclabirintussal, nehezére esne kisétálni. Kissé sietős mozdulatokkal forgatja, rakosgatja hát a papírokat egymás után, alsó ajkát beharapva figyelmesen bogarászik oldalszámokat, vagy éppen utolsó meg első sorokban összeillő szavakat, ha szám nincs egyik-másik lap alján. A szavakat először fel sem fogja, csupán azt, hogy kellemes a hang fülének, valamivel mélyebb régiót képviselve, mint az övé, és van benne valami különös vibrálás. Valami... valami, amit nem tudna meghatározni, de amitől gondolkodás nélkül adja fel a mondat értelmezését és fordítja oldalra fejét, felnézve a másikra kissé hunyorogva. Mit is felejtett ki? A felé nyújtott papírra téved a tekintete, és egy egészen szikrányit zavarba is jön hirtelen, hogy valamiért nem tűnt fel elsőre.
- Köszönöm - veszi át, kissé feszengve húzva mosolyra a száját ettől a tudattól, hogy őt tényleg ennyire megzavarta egy hang, és már fordul is vissza a kezében tartott lapokhoz, hogy megnézze, hová illik köztük ez. Hogy két kérdést is kap aztán, az valahogy csak még inkább megzavarja. Beszélgetni szeretne a másik, vagy csak kötelező érdeklődés, ha már hozzászólt?
- Mondhatjuk. Előbb ismertem őket, mint a latin betűket - válaszolja meglepően kevés töprengést követően, és nem firtatja, hogy ez minek tudható be.
- Ragnar Magnusson - fordul hirtelen ismét a másik felé, kezét nyújtva, bár fogalma sincs, hogy vajon a másik marad-e még, vagy tényleg csak valami társalgási normát alapul véve kérdezett érdeklődést mutatva, aztán tovább is állt. - Téged is érdekelnek?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=596819#post596819][b]Ramholcz Kirill - 2016.05.27. 17:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=597350#post597350][b]Ragnar Erik Magnusson - 2016.05.29. 22:50[/b][/url]

Felkelti figyelmét a hang, hát gazdája felé fordul, elszakadva értékesnek vélt olvasmányától. Tekintete végigsiklik a másik vonásain, képet alkotva a hang tulajdonosáról, majd megállapodik a papíron, amit felé tart a fiú. Szemöldökét összeráncolja aztán a saját gondolatán, visszafordulva a lapok fölé. Talán mégsem jó ez a szó igazán. Srác. Férfi. Nem tudja, hogyan kellene neveznie. Ott kavarognak agyában a szavak, egyik a másik elé kúszva állandóan, valami jó érvvel, hogy miért választhatná azt. Csakhogy mindig akad egy szemernyi kételye is, amitől aztán meginog és nem jut döntésre. A kérdés nem szakítja ki a szavak közül, csupán annyira elég, hogy belekapaszkodva levegőhöz jusson hirtelen, mielőtt ismét visszamerülne a válasz keresésébe.  
- Svédországból - válaszolja a kérdésre, bámulva a lapot, igyekezve találni rajta bármilyen kis töredéket, ami segít megtalálni a helyét a többi között, lévén, hogy oldalszámnak nyoma sincs. Gondolatai közben még mindig ugyanúgy örvénylenek, igyekezve visszahúzni őt mélyükre, a káoszba, ahonnan a szorongás is fakad, az a furcsa érzés, aminél kellemetlenebbnek már csak a félelmet éli meg. Félszeg mosolyt erőltet arcára, miután hirtelen döntés eredményeként - csak, hogy véletlen se gondolja meg magát -, bemutatkozik, sőt, még kérdez is. Társalogni nem rossz dolog, nem is árt, és tulajdonképpen a szokványos, illemre épülő indokai mögött, ha alaposan átgondolja, talán még azt is megtalálná, hogy egy ilyen hangot hallani sem rossz dolog. Valahogy zene füleinek. Szép lehet, ha énekel. A neve pedig számára egészen különlegesen cseng, olyan egyedien, bár elképzelhetőnek tartja, hogy éppen olyan lehet a másiknak az övé is zengő betűivel, sajátos dallamával. Ugyan tudja, hogy messze nem olyan méltó birtokosa, inkább csak bitorlója neveinek, amik nagyságot hordoznak magukban, mégis szereti őket.  
- Kár - sóhajtja lemondóan a válasz hallatán. Ezek szerint ez nem lesz téma, pedig mennyire szeret a rúnákról társalogni. Olyan az, mint egy korty levegő ebben a sok másfajta mágiában, amihez nem szokott hozzá úgy igazán még mindig. - Gyógyításról szól - válaszol, ha már a könyv tartalma iránt érdeklődik a másik. - Ha a rúnák unalmasak, akkor mi érdekel? - kérdezi aztán, talán egy leheletnyi számonkéréssel a hangjában. Nehezére esik elhinni, hogy a rúnákat lehet unni, márpedig az, hogy a másik azt mondja, aludt az órákon, erre utal számára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=602648#post602648][b]Ramholcz Kirill - 2016.06.16. 22:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=610467#post610467][b]Grace Erin Green - 2016.07.30. 21:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=610678#post610678][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.08.02. 17:20[/b][/url]

A nagyobbik a barátnőivel csatangol, a kisebbik meg az apjánál van. Ez az időszak a ház rendberakásáról, a takarításról szól, arról, hogy történetünk egyik főhősnője, nevezetesen Mácsai Zója, ezek mellett egy kicsit kikapcsoljon, és a bevásárlás után egy kicsit mászkáljon a faluban, színházjegyet és könyvet vegyen. Anyagilag egyre stabilabb, amiben nagyon nagy szerepe van Dwayne segítőkészségének is, így mostanában megengedhet magának ilyen luxusokat. Ez pedig, valljuk be, kellett is neki.
A jó időnek köszönhetően egy feltűnően kanárisárga, ujjatlan egyberuhát húzott, ami ceruzaszoknyájával a térde fölé ér, hozzá fekete kiegészítőket választott a szép kontrasztért. A haját lazán feltűzte, hiszen most már olyan hosszú, hogy ha egyenesítő főzetet ken rá, akkor a csípője alá ér, és azt nem szeretné, hogy melegítse.
- Hm?
Épp belemerülve tanulmányoz egy két éveseknek szóló könyvet, amit nem tud nem pszichológus szemmel nézni, amikor megszólítják, így egy kis fáziskéséssel pillant csak fel a rá köszönőre. Ám azonnal széles mosolyra húzódnak ajkai.
- Nézzenek oda, Ms Green, milyen jó önt látni.
Becsukja a könyvet, amivel minimálisan sem ért egyet, és helyezi vissza a polcra. Nem, ezt biztos, hogy nem fogja Seannak adni.
- Próbálok valami használható könyvet keresni a gyerekeimnek. Mina már mindent kiolvasott otthon, épp csak a szakkönyveimet nem. Ezt viszont el szeretném kerülni, mert még a végén bemagyaráz magának egy csomó mindent.
Sajnos nem tudta sosem nem pszichológusként szemlélni a gyerekeit, és igen, bár inkább kerttervezőnek tanult volna tovább, akkor nem aggódott volna ennyit azon, hogy a lányára ennyire vigyázzon. Sean sokkal akaratosabb, egy az egyben Warren, ami miatt kicsit sem aggódik, hiszen tudja, hogy szívós kissrác.
- Na és ön, hölgyem? Mi szél hozta ebbe a kis üzletbe?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=611379#post611379][b]Grace Erin Green - 2016.08.06. 22:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=611673#post611673][b]Dr. Mácsai Zója - 2016.08.08. 22:52[/b][/url]

- Kifejezetten üdítő a környezetváltozás.
Íme egy ember, aki minden bukása után felemelkedik. Ebben mind a ketten hasonlítanak, talán azt leszámítva, hogy Grace még a múltat is képes lezárni. Zójánknak ez a képessége nincs meg, főleg akkor, ha Mr. Warren is a képben van. Olyankor szeretett lánykánk képes a legmélyebbre süllyedni, ott eltölteni egy hosszabb önsajnálati periódust, majd jön valaki, például Grace, Kriszta vagy egy hasonlóan erős jellemű, általában nőnemű ember a környezetéből, aki jól beolvas neki, akkor feltápászkodik, összeszedi magát, nem képes kikerülni a csapdát, és megint elmerül. Ez pedig így megy újra és újra és újra. Kész csoda, hogy még életben van, és kész csoda, hogy ezek a nők még mindig ott vannak neki. Ami pedig a legnagyobb csoda, hogy ennek a nőnek vannak használható tanácsai olyan emberek számára, akik hozzá fordulnak hasonló vagy súlyosabb dolgokkal. Ez pedig akár ijesztő is lehetne.
- Igen, határozottan büntiben a helye.
Húzza el a száját. és már pakolja is vissza oda, ahonnan felvette. Hihetetlen, hogy ma már mit ki nem találnak az egészen kicsi kölyköknek is, komolyan, mintha minden gyereket valami kimiosott agyú zombivá akarnának tenni.
- Azt szeretném, ha az a gyerek végre lazítana. Fogalmam sincs, hogy minek örülne. A lányregényeket nem tudja olvasni, az ifjúságiak egy nagy részétől kiakad, a tankönyveket bújja, de látom, hogy sokszor a sírás kerülgeti, mert hajtja magát. Nem tudom, mit tehetnék.
Tudom, hogy nagy rajta a nyomás, a Levitába került, olyan erősen gondolt rá a beosztásnál, hogy a süvegnek esélye se volt mást mondani. És Zója valahol mélyen ettől félt. Mi van, ha a gyerek nem levitás? Nagyon úgy néz ki, hogy nem az, hiszen nem tud úgy teljesíteni, mint a legtöbbjük, és hiába kreatív, mégsem tud beilleszkedni. Talán jobb lett volna, ha a navinét dobja ki neki a gép, talán nem görcsölne ennyit. Talán lenne még egy kicsit gyerek.
- Elhagyod a fedélzetet?
Kérdezi, miután az útikönyvre emelt tekintetét visszaemeli a nőre. Tudja, hogy az ikrek most Grace édesanyjánál vannak, és azt is, hogy nagy valószínűség szerint, ez volt a legbölcsebb döntés, amit hozhatott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=611991#post611991][b]Grace Erin Green - 2016.08.11. 14:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1232&post=623465#post623465][b]Vikohino Thaihasy - 2016.09.29. 19:48[/b][/url]