Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=856547#post856547][b]Bornemissza Bence - 2022.11.13. 21:30[/b][/url]

Olyan gyorsan pakolta össze a tanszereit a táskájába, mint talán még soha. Végre küldetése volt. Csak neki, egyedül. Ez volt a kedvenc napja az összes közül. Kristályát a nadrágja zsebébe rejtette, hogy ha esetleg szüksége lenne még a varázserejére is, akkor kéznél legyen. No nem mintha azzal együtt csodákra lenne képes, de a biztonság fontos.
Aztán csak szaladt. A táska ide-oda verődött, és kicsit meg is nehezítette az útját a faházhoz, de rekord sebességgel ért el a törzshelyükhöz. Felmászott a főszobába, és megállt a főnök előtt. Kezét tisztelgésre emelte, bár a mozdulatba beleficergett, ahogy a helyére akarta rázni a táskáját.
- Csali őrmester szolgálatra jelentkezik! - szusszantotta ki magából a szavakat, mert a mellkasa még mindig sebesen járt a futástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=856551#post856551][b]Bornemissza Bence - 2022.11.13. 22:27[/b][/url]

Behúzta a nyakát, érezte, hogy rosszat szólt. Átvette a kötelet, és egy pillanatig még habozott, hogy mit is kéne válaszolnia. De végül semmi más nem jutott eszébe az igazságon kívül. Ezt még biztosan gyakorolnia kell a későbbiekben, a nagyszülei soha nem fogják elengedni sehova.
- Hát... gondoltam ha már egyedi feladatot kapok, akkor az azt jelenti, hogy feljebb léptem a ranglétrán. Ilyesmit a többiek szoktak kapni, én meg még soha - magyarázta meg kisvártatva. Félve Péntekre nézett, miközben keze a kötél kör-körös mintázatát követte egyik irányból a másikba.
- Távolról megvagyok velük, azt hiszem. De nekünk nincs háziállatunk. A mamáék azt mondják koszosak, és terjesztik a betegségeket. Én meg amúgy is beteges gyerek vagyok. Legalábbis szerintük, mert hát tejet se ihatok ugye - fejtette ki a hozzáállását, kicsit idegesen. - Miért, mi a feladat, főnök?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=856555#post856555][b]Bornemissza Bence - 2022.11.13. 22:59[/b][/url]

Igen, sejtette, hogy rosszat mondott. Pedig értelme volt. Főleg azok után, amit Péntek mondott. Feladattal lehet elérni. Ő pedig éppen azt kapott. A logika ezek alapján úgy diktálja, hogy feljebb léphessen, nemdebár? Az idősebbek mindig olyan furcsán hozzák meg ezeket a szabályokat. Béka is, hiába játszanak közösen, nem mondhatja el másnak. Mert ebben a csoportban ő csak egy Csali.
Ahogy a főnök elindult, azonnal utána indult, bár kissé nehézkesen, mert eldobta a kötelet és a táskát is a hátáról, hogy azok a súlyok ne húzzák le tovább. Végül megállt a szöszke mellett, és arra nézett, amerre mutattak neki. Kacsóját a homlokához emelte, hogy a nap se süssön a szemébe.
- Nem... nagy? - kérdezte, és annyira koncentrált, hogy orrát szinte a homlokáig felhúzta fókuszálás közben.
- De, megvan - jelentette boldogan, és rávigyorgott a főnökre. Aztán lankadt a mosolya, ahogy szép lassan eljutott a tudatáig, miért kérdezte a főnök az állatokat. Vagy legalábbis elkezdte sejteni. Újra felnézett. Nagyon messze volt az tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=856557#post856557][b]Bornemissza Bence - 2022.11.13. 23:23[/b][/url]

Valami rossz érzés kezdett el szétáradni Bence mellkasában. Két madárka, akik most teszik a fészküket, talán tojás is van benne. Mi joga neki, hogy megborogassa az állatok életét? Már épp szóvá is tenné, de Péntekre pillantva minden akarata ellenére képtelen kibökni a szavakat. Hát hős lehet belőle. Talán nagyobb rangot is kap. Hiszen a feladatok vezetnek a ranghoz. Ha nem végzi el a feladatot, nincs rang. De közben meg a szegény párák.
- És hova rakjuk utána? - kérdezte elfúló hangon a gyerek. - Nem lesz bajuk ugye? - kérdezett rá konkrétan a probléma forrására. Aztán nagy nehezen sóhajtott egyet, és kiszáradt torokkal, de hozzátette: - Megpróbálom. De... honnan tudok oda feljutni? - tette fel a következő, talán túlon túl logikus kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=856574#post856574][b]Bornemissza Bence - 2022.11.14. 13:57[/b][/url]

Bence nagyot nyelt. Jobban izgult, mint szerette volna, dehát ő nem volt ügyes. Még csak sportos sem, hogy ilyeneket csináljon. A nagyiék mindig féltek, hogy összetöri magát, ha csak megpróbál felmászni egy fára, így sose hagyták neki. Sokkal jobb volt számára a könyvek bújása a dadus szeme láttára. Aztán mióta csatlakozott a ganghez, minden megváltozott. Ők merészek voltak. És Bence is az akart lenni.
- Civil mentőakció... ühümmm... - bólintott félőn, és még nyelt is hozzá egy nagyot. - Akkor hozom a kötelet - szólt, és gyorsan felmászott újra, hogy lehozva Péntek kezébe adja. - Rám kötöd? - kérdezte félve. Ő túl gyenge volt ahhoz, hogy bízzon a saját csomóiban. Talán két perc lenne, hogy szétjöjjön, és az bizony nem egy életbiztosítás.
Felemelte a két kezét, hogy a főnök minél jobban hozzájusson a derekához, majd a kötél másik felét tartva felnézett újra a madarakra. - Akkor indulok - jelentette ki félősen. Hogy magának, vagy Pénteknek, azt mindenki döntse el maga.