Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836992#post836992][b]Szécsi Dominik - 2021.09.16. 19:12[/b][/url]

Szokás szerint elfelejtettem hozni magammal mindent is, leszámítva azt a zacskó mindenízű drazsét, amit még indulás előtt fél órával dugtam a zsebembe. Pedig volt nekem is hátizsákom, és bele is dobáltam néhány holmit, csak épp elfelejtettem magammal hozni, amikor elindultam a nagy sötétbe. Pálcámmal világítottam az utat a faházig, majd mikor láttam, hogy még nincs sehol Médi, úgy döntöttem, hogy felmászok a faházba, és addig is, kényelembe helyezem magam. És naná, hogy odafönt jöttem rá arra, hogy még csak egy pokrócot se hoztam magammal.
Míg várakoztam, körbenéztem fönt, hátha akad ott valami elhagyott holmi, de néhány porcicán és egy kis csokipapíron kívül másra nem leltem, ezért visszamásztam lentre, s odakint várakoztam Médire.
 Szerencsére túl sokat azért nem kellett nélkülöznöm, mert a lány hátizsákkal jött, úgy ahogy mindig is, biztos is voltam benne, hogy most sem hagy majd éhezni. - Médibébii, jó hogy végre itt vagy. Klassz lenne, ha felbukkannának, most nincs sehol felhő, jobban fogjuk látni, ha jönnének - bólogattam, aztán pillantásom fel is vezettem az égre. Ez az Ufo mánia nem tudom, hogy honnan jött, talán még gyerekkoromban hallottam erről a sztorikat, meg aztán sokat olvastam arról a titkos bázisról a sivatagban. Mindig is érdekelt a téma, és hittem is, hogy tuti kolbászolnak fönt idegenek, csak kérdés, hogy mikor is járnak erre. Voltak, akik emiatt hülyének néztek, ezért az utóbbi években nem is hangoztattam a dolgot, Médivel viszont más volt a helyzet. Ő szintén úgy hitt bennük, mint  én, s ketten lelkesedtünk ezért a dologért.
- Szerintem téged nem vinnének magukkal, túl sokat dumálsz, és kiborítanád őket - szúrtam oda egy szemtelen vigyorral, aztán letelepedtem Médi mellé és szemügyre vettem a nasit, amit magával hozott.
- Te vagy a megmentőm, rohadt éhes vagyok - nyújtóztam is az egyik szendvicsért, s  már tömtem is magamba a finom falatot.
- Hmmmmm majonézessajtossonkásimádom - motyogtam a nagy nyammogás közben.
- Férjurad nem röhögött, hogy megint Ufólesre jössz? - kérdeztem, meg kicsit azért cukkoltam is, mert ugyan nem volt a férje, de na, egyszer majd úgyis az lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=837484#post837484][b]Szécsi Dominik - 2021.09.29. 18:42[/b][/url]

-  Aha, elég régóta - ez természetesen egyáltalán nem volt igaz, mert legfeljebb negyed órával előtte érhettem a helyszínre, de azért az sosem baj, ha tudja azt, hogy az ember várt rá, mert akkor majd értékeli. Mondjuk, Médi egyáltalán nem szenvedett önbizalomban (vagy egóban?) hiányt, de szerencsére nem az a figura voltam, aki ezen kiakadt. Inkább csak vele együtt mosolyogtam ezen, végül is, volt ebben valami igazság.
Míg pakolt, inkább csak nézelődtem, hogy mit hova rak, segítséget nem ajánlottam, mert nem akartam beletúrni a táskájába, én sem díjaznám, ha valaki a batyumban matatna engedély nélkül. A röpke gondolatfoszlány után szóba jött az, amiért érkeztünk, nem is tudtam kihagyni, hogy ne szóljak be Médinek, de már jól ismert, s ügyesen le is csapta a passzomat.
- Naaa, nem is hiányoznék? - néztem rá nagy, és szomorú szemekkel, persze csak színlelt szomorúsággal, mert azért röhögnöm kellett. Nem gondoltam azt, hogy ha Médi kérné is, engem vinnének. Túl nagy lennék az űrhajóba, ahhoz előbb össze kéne hajtogatniuk engem.
- E-e - csóváltam a fejem, miközben még a tenyereim is széttártam, hogy meglássa képzeletbeli pőreségem. Mármint azon pőreségem, hogy nincs nálam se pokróc, se paplan, mert hát ruha azért volt rajtam.
- Dehogy fog, majd osztozunk a Tiéden - böktem tekintetemmel Médi hálózsákjára, amit már gondosan elrendezgetett. Nem tudom, hogy mekkora volt, de szerintem tértágító bűbájjal lehet csinálni benne még egy helyet.
- Viszont, hoztam egy zacskó minden ízű drazsét! - büszkén húztam ki zsebemből a szerzeményt, és meg is csörgettem előtte a kis csomagot.
- Adriánra gondolsz? - röhögve kérdeztem vissza, nem csodáltam, hogy már férjuramként könyvelte el Médi, hisz túl sokat lógtunk együtt a haverral, pedig eskü, nem volt köztünk több, mint őszinte, tezsvéri szeretet, na meg a zene imádata, plusz egy szoba, és két használt, büdös zokni. - Ő már megszokta, hogy vannak ilyen dolgaim, csak legyint rá . Pedig szerintem be tudnánk szervezni, csak akkor már nem lenne elég ennyi chips meg szendvics - jegyeztem meg, miközben már nagyban tömtem magamba az egyik sonkásat, ami ultra jól sikerült. - Ha izé nem lenne vőlegényed, eskü elvennélek amiért ilyen szenyát gyártasz - magyaráztam teli szájjal, mert ugye a férfi szívéhez a hasán át vezet az út, és ez tényleg mennyei szenya volt.
- Áhhá, szóval figyelemhiányos vagy. Tudod, más módja is van ám, hogy rád figyeljenek - magyaráztam még mindig tömött szájjal, közben odacsúsztattam neki a drazsés zacsit, hogy abból is egyen, ne csak a savanyú cuccból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=837925#post837925][b]Szécsi Dominik - 2021.10.10. 17:16[/b][/url]

- Dehogy is! Mit is képzelsz rólam? Taperoltalak már le valaha is? Na? Igen vagy nem? - egy kis mosollyal a képemen, nagyon komolyan győzködtem, mert hát tényleg nem volt hálózsákom, és nagyon is pályáztam az övére, bíztam benne, hogy lesz oly vajszíve, majd megsajnál, és akkor beenged a zsákjába, hisz sok jó ember kis helyen is elfér ugye.
- Hehh, kössz szépen - látványosan tekertem meg a szemeimet, mintha megsértődtem volna, de egy nagy szerencséje volt ennek a Médi lánynak, méghozzá az, hogy már jól kiismertem őt, és nem igazán tudtam haragudni rá. Amúgy sem hiszem, hogy komolyan gondolta, inkább valószínű az, hogy csak oda akart nekem szúrni, mert épp ilyen kedvében volt. - Na tessék, Ő szép fiú? Szóval én nem, jól van ám - röhögve tömtem magamba azért a cukrot, ezen sem sértődtem be, pontosan tisztában voltam azzal, hogy a lányoknak inkább Adrián jött be, általában, ha valahová ketten mentünk, mindig őt támadták le a lányok. - Ha ennyire tetszik, majd szólok neki, hogy randiznál vele - fűztem még hozzá, aztán a cukorka helyett már a szendvicset tömtem magamba, mert valahogy csillapítanom kellett az éhségemet. Még jó, hogy Médi erről is gondoskodott, tényleg egy tündér volt néha napján, ezt meg is jegyeztem neki. Jó, ebben volt egy kis bók is, de azért elkapott a röhögés, mikor megtudtam, hogy ezt a manók csinálták. - Állok elébe, akkor elveszem a manót. Biztos dögösen állna rajta a vörös rúzs, meg a csucsos fülén egy virágkoszorú azzal a fehér fátyolbizbasszal - röhögtem, mert szinte magam előtt láttam szegény manót ilyen hófehér szerkóban. Aztán Médi elejtett egy mondatot, ami bár viccesnek tűnt, kiéreztem belőle, hogy valami azért nem kóser nála.
- Mondjuk szimplán beszélgess az emberekkel többet, és ne ilyen ufósztorikkal akard magadra vonni a figyelmet. Hidd el, ha eltűnnél, nagyon is sokan aggódnának miattad, ez egész biztos - mindezt már tök komolyan mondtam neki, miután lenyeltem az utolsó falatot is. Például nekem is hiányzott volna, ha eltűnik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=838737#post838737][b]Szécsi Dominik - 2021.11.01. 15:47[/b][/url]

- Cöhh - egy kicsit felvontam a szemöldököm, aztán meg is ráztam a fejem, mert még ha viccből is mondta, azért na, biztos hogy nem taperoltam volna le csak úgy. Na mondjuk az is igaz, hogy eddig nem is néztem úgy rá, mint lányra, mert tök jó barátok voltunk, közös ufóhívők jó kis programokkal, szóval volt bőven miről beszélgetni, és ezért eddig ez meg sem fordult a fejemben. Jó persze, most hogy kicsit jobban megnéztem magamnak, egész csinos, szép az arca is, de valahogy akkor se fordult meg a fejemben az, hogy csak úgy megfogdossam, mint egy tárgyat. Szóval nem tudom, hogy eddig milyen fiúkkal találkozott, de inkább csak megtekertem a szemeim erre a kijelentésére, majd inkább tovább diskuráltunk, szóba jött a szobatársam is, hogy mennyire helyes Médi szerint, emiatt persze csak poénból úgy tettem, mintha megsértődnék, de aztán meg meglepett, hogy azt mondta, szebb vagyok, mint a cimbi. Erre megint csak feljebb kúsztak azok a szemöldökök, kissé furán is lestem rá, mert nem tudtam, hogy ez most egy poén volt, amin nevetnem kellene, vagy ezt így komolyan is gondolta? Meg ha igen, akkor lehet, hogy tetszem neki?
- Öhm, köszi? - végül egy vigyorral mégis csak lereagáltam, nehogy azt higgye, suta vagyok és félrement a hang. Mondjuk, az is szöget ütött a fejemben, hogy a szép, mint szépség az esetemben jónak vagy rossznak számít, mert hát, általában a csajokra mondták azt, hogy szépek. Szóval reméltem, hogy Médi szerint nem voltam csajos, csak mert kicsit hosszabb volt a hajam, s nem olyan tar, mint egy berepülő pilótáé.
- Meghiszem azt, még a gyűrűt is vinnéd, mi? Drágaszááág - utóbbit már hörögve parodizáltam a Gyűrűk urából, már ha olvasta Médi, bár eddigi tapasztalataim alapján elég sok sztorit ismert, szóval talán még képben is volt.
Közben, míg beszélgettünk, benyomtam a szendvicset, sőt már a cukorkát kóstoltam, miközben sztorizgattunk a lánnyal.
- Na te aztán tudsz témát terelni. Lássuk csak…szerintem barna szemük van, egy kicsit hegyes orruk, és hosszú, szőke hajuk - végére elvigyorodtam, mert Médi külsejét írtam le, nem is tudom, hogy ezért vágta hozzám azt a narancslevet, vagy szimplán csak kedvességből, mindenesetre ezen jót röhögtem.
- Na de komolyra fordítva, szerintem tuti, hogy hozzánk hasonlítanak, biztos vannak kezeik, meg lábaik, talán magasak, sőt, tuti hogy magasak, hogy elérjék a leveleket a fákról, mint a zsiráf. A szemük is nagy lehet, meg az ujjaik is hosszúak. De nem tudom, attól függ, mekkora a lakhelyük. Mert az is lehet, hogy tök kicsik. Szerinted? - kíváncsi voltam a lány véleményére is, közben elővettem a távcsövet, egy ideig azzal kémleltem az eget, majd átnyújtottam neki. - Azt nézd, hullócsillag! Kívánj valamit!