Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=841346#post841346][b]Mórocz Áser Móric - 2021.12.30. 21:38[/b][/url]

Tervezetten, vagy sem, azt már egyikük sem tudja - de együtt töltik a délutánt. Lehet valamikor megbeszélték, hogy találkoznak, lehet, hogy teljesen véletlenül futottak össze a klubhelyiségben, de ahogy egyik lábról másik lábra állt, egyik kanapéról másikra hevert, Móric inkább úgy javasolta, kapják nyakukba a lábukat. Úticél? Minek azt, anélkül lépnek ki a körlet bejáratán, hogy egy kis időt egymás társaságában tölthessenek. Kabát, sál, sapka jöhet mind, hiszen az épületet elhagyva a fák enyhén ködbe forduló vonala egyre csábítóbbnak tűnik, a komoran berzenkedő faház pedig, ha másra nem is, látványosságnak sosem utolsó. Ki tudja nem futnak-e bele valami jó kis pletykaalapanyagba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=841353#post841353][b]Mórocz Áser Móric - 2021.12.30. 22:43[/b][/url]

Csibész vigyor kúszik arcára, ahogy a téma felmerül, és a lány kimondja azokat amiket Móric is töprengett, anélkül, hogy tudta volna, hogy ezen töpreng. - Tudod mit mondanak - utal vissza arra a hánykódó Edictum lapra, amit a lánnyal találtak valamelyik héten - fa, hasadék, deszka, rés, levitás lány itt tettrekész... Akárki is költötte a margóra, Keserű bá most vakarhatja a fejét miatta... Szóval ezt vegyem úgy, hogy nem szeretnél pár - megköszörüli a torkát - pásztorórát eltölteni odabent?
Micsoda művelt egy Móric ez kérem szépen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=841362#post841362][b]Mórocz Áser Móric - 2021.12.30. 23:33[/b][/url]

- No jól van édesem, drágám, egyetlen Borcsám - és ezzel színpadiasan húzza ki magát és tenyerét szívére fekteti - szólj újra, fényes angyal, mert az éjben fejem fölött nekem oly glóriás vagy, akár a mennyek szárnyas hírnöke, a visszatorpanó, döbbent halandók fehéren-égre-ámuló szemének, míg nézik őt. - No azt ugyan tudni kell, az idézet nem teljes, de a lényeg nem is a szavakban, hanem a fiú arcának, karjainak játékában rejlik. Darabhű illedelmességgel közvetlen nem ér a másikhoz, csupán arca előtt húzza el ujjait, a levegőt cirógatva meg a bársonyos bőr helyett. Majd egy pillanat, és úgy törik meg a szín, mintha sose lett volna. - Tessék - villog ismét a mórici mosoly, ami bizony hamar nevetéssé fajul a szókimondó vélemény hallatán. - Szerintem csak józan vagy Borcsa, és racionális. Mindkettő bóknak van ám szánva - szögezi le a biztosat, míg rá vonatkozó kérdésére csak megrázza a fejét, megvonja vállát, és, hogy biztosan ne lehessen félreérteni, hátat is fordít az építménynek, hogy a lány jól láthassa a szemében csillogó huncut szikrákat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=841368#post841368][b]Mórocz Áser Móric - 2021.12.30. 23:56[/b][/url]

Tagadni sem tudná, hogy jólesik neki a dicséret, de hát nem is szokta. Úgy van ez valahogy nála, hogy bár nem könyörög értük, igenis vágyja az elismerő szavakat, fontosak neki, és ezt ki is mutatja. Láthatatlan kalapját megpöccintve hajol hát meg kissé törzsből, és ezzel hopp, büszkeségének malacperselye vígan csendül fel. Érdeklődve hajtja fejét oldalra egy pillanatra a felvezetésre, de a helyzeten nincs mit sokat töprengeni, így hát kezét nyújtva a lánynak lassacskán kényelmesen megindul a kastély felé. - Szóval egy órákon át tartó magánelőadást szeretnél? - töpreng ártatlanul hangosan, ha megkapja a kecses kezet, ujjaikat összefűzve. - Szaladjunk le a táskámért, és mehetünk, persze.