36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Faház - Csornay Vince Levente hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
McNeilly kisasszony
Írta: 2014. július 1. 17:36
| Link

A kellemes sétához nem szükségeltetik társaság, ezt ő is tudja. Nem mintha amúgy annyi barátja lenne. Mindig pont annyi volt, amennyinek még minden probléma nélkül megtudta jegyezni a nevét. Sokat elmart maga mellől, sokan meg már csak a miheztartás végett is elkerülték. Nem hibáztatta őket, tisztában volt a defektjeivel, így soha nem erőltette különösebben az kapcsolatokat. Na nem mintha sajnálni kellene, soha nem volt kihúzó személyiség sem pedig magányos farkas, inkább csak, elvolt egyedül is. Tulajdonképpen miért bonyolódtam bele ebbe? A lényeg, hogy egyedül volt. Önnön magában szelte át a folyosót, feltett szándéka volt kimenni a szabadba, nem nézett se jobbra, se balra, nem akarta, hogy bármi is akadályozza a haladásban, így inkább a tornacipőjét bámulta. Egyszerű fekete converse, ez volt a kedvence. Az öltözködést nem vitte túlzásba, hiába volt hideg a kastély ódon, dohos falai között, egy térdig érő farmernadrág és egy fehér póló bőven elég, úgyis kifelé tartott. Meghatározott úti célja nem volt, úgyis inkább az a lézengő típus, ráadásul ma rengeteg ideje akadt azt tenni, amihez kedve volt. A délelőtt nagy részében olvasott, de elege lett a toronyból, így önként száműzte magát, pedig imádott olvasni, ez volt a kedvenc időtöltése. A detektívregények pedig különösen közel álltak a szívéhez, csak úgy falta őket, imádott konspirálni, ezeket átvihette a való életbe is, amitől minden sokkal de sokkal érdekesebb volt. Gyakran unta az életét, leginkább amiatt, mert a könyvek hőseinek sokkal érdekesebb szerep jutott, mint neki. Itt ő csak egy volt a sok közül, már nem mintha nem lenne megelégedve a helyével, tökéletesen jó helyen van ő ott ahol van, de azért benne motoszkált az érzést. Fogalmam sincs, mindezt miért írtam le, mert ez nem visz közelebb se a faházhoz, sem pedig Tarahoz.
Szóval, a lényeg, hogy rőzsedalokkal a fejében érkezik meg a helyszínre amit kijelöltem számára.
Már távolról kiszúr egy másik embert, de esze ágában sincs visszafordulni, mint mondtam nem feszélyezi a társaság, csak a lányokkal és az ismeretlenekkel szívja meg olykor és ahogy közelebb ér, rögtön észreveszi, hogy a lépcsőn ülő egyszerre mindkettő. A könyvet is azonnal kiszúrja a kezében és ekkor eléri a végzet. Azonnal meg kell tudnia, hogy mit olvas az ismeretlen barna hajú lány! Meséltem már a kényszerről, ami belülről szinte felemészti? Nos, igen, ami azt illeti, Levente kényszerbeteg volt már jó ideje. Amint megpillantotta a lány kezében a könyvet, úgy érezte, soha többé nem fog tudni nyugodtan aludni, ha nem tudja meg, legalább a címét.
Sietősebbre veszi a lépteit, majd mikor odaér, megáll a lány előtt és kissé kényelmetlen pózban dönti oldalra a fejét, hogy elolvashassa a könyv gerincét, nem foglalkozva azzal, mennyire nézik bolondnak. Tudnia kell!
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2014. július 1. 18:14 Szál megtekintése
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
McNeilly kisasszony
Írta: 2014. július 3. 13:11
| Link

Nem igazán törődik azzal, hogy a túlzott kíváncsisága kire milyen hatással van. Általában nem önző ember, vagy legalábbis nem tartja magát annak, de a kényszer sokkal erősebb, mint a jó modor. Pedig megkérhette volna, hogy mutassa meg neki a könyvet, vagy legalább a borítóját, de azért ennyire meg nem volt jó modorú, úgyhogy inkább csak odasettenkedett, abban a reményben, hogy nem fogják hozzávágni a könyvet.
- Alice Csodaországban...
Alig hallhatóan ejti ki a szavakat, inkább csak formálja őket. Olvasta már korábban, az első könyvek között volt amit felfalt, de nem tartozott soha a kedvencei közé, bár a macska valamiért mély nyomott hagyott benne, talán azért, mert ő sem volt egészen épeszű, ebben hasonlítottak.
Ekkor érzi meg magán a lány a tekintetét, felpillant rá, a szemöldöke a magasba emelkedik amihez jár a kérdő tekintet is, mintha nem az lenne a furcsa amit ő csinál, hanem a lány. Aztán persze észbe kap, zavartan nevet fel, az egyik kezét védekezően maga elé tartja a másikkal pedig zavartan vakarja meg a tarkóját. Eddig nem is tudatosult benne igazán, hogy a könyv egy lányhoz tartozik, aki első látásra ráadásul még igen csinos is. Láthatóan megijesztette, ettől pedig csak még kellemetlenebb a dolog, főleg, hogy ő próbál teljesen normálisan viselkedni, amivel pont az ellentétes hatást éri el.
- Sajnálom, én csak, hát.. Érdekelt a könyved.
Az első mondat után hagy egy kis szünetet, hirtelen fogalma sem volt, hogy mit mondjon, a tekintetét az égre emelte, majd kimondta az első mondatot ami eszébe jutott, ami történetesen az igazság volt. Ez is jobb, mint a semmi. Nem kenyere a hazugság, ő inkább az a fajta, "aki nem mond el mindent", ez azért klasszisokkal jobban hangzik, ha kisarkítjuk a dolgot még az is lehet belőle, hogy "ő inkább csak megvéd mindenkit a cudar valóságtól". Ettől pedig igazán nagy hősnek hiszi magát. Néhány lépést hátrál, de kínosnak találná csak úgy lelépni, ezért végigpillant a lányon, és rögtön ki is szúrja a karkötőjét. Nem, nem a karkötő miatt, hanem a színe miatt, piros! Kezdi úgy érezni, hogy ez szándékos. A háta mögé teszi a kezeit, ott pedig ökölbe szorítja őket, biztos ami biztos. Nem fog megtaperolni egy ismeretlen lányt!
Szál megtekintése
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
McNeilly kisasszony
Írta: 2014. július 3. 17:23
| Link

- Az jó.
Kezd egyre kellemetlenebb lenni a helyzet, pedig ő általában élvezi a kínos helyzeteket, főnként akkor, ha harmadikként nézheti végig. Benne is van hajlam arra, hogy kárörvendő legyen, csak úgy, mint mindenki másba, a különbség csak az, hogy ő ezt ezt fel is vállalja. Ez a helyzet azonban más, ugyanis a bánázásukat maximum három mókus láthatja. Az agya zakatol, kényszeríti magát arra, hogy szedje össze magát és álljon tovább, de a piros színű karkötő egészen megbabonázta. Talán azért, mert annyira pici. A nagy piros dolgokat annyira nem nehéz kiszúrni, általában azokat elérni is könnyebb, így nem fokozódik benne a kényszer. Bezzeg ha apró dolgokat szúr ki, főleg olyanokat, amik másik emberhez tartoznak, például pulóver, vagy piros táska. Jelen esetben itt van a piros karkötő. Már legalább három perce azon gondolkodik, hogyan tudná minden kellemetlenség nélkül megérinti. Beteges igaz? Ő sem igazán tehet róla, hiába a pirulák a kényszer csak csökken, de soha nem múlik el igazán. A sors fintoraként ráadásul még az Eridonba is került, ami teli van piros dolgokkal, szegény gyereknek csukott szemmel kell járkálnia, vagy megérintenie legalább néhány piros dolgot, hogy ne legyen annyira kellemetlen érzése. Mert a kényszer bizony égető tud lenni, jobban fáj neki, mintha felsérti valamiét.
- Szeretek. Sir Arthur Conan Doyle a kedvencem.
Mindig is élt-halt a detektívekért, de a legnagyobb kedvence Sherlock Holmes maradt. Rengetegszer olvasta már szinte mindent, de mindig talált benne valami érdeset. Legszívesebben biztatná tovább a lányt, hogy beszélgessenek még, legalább eltereli a figyelmét a karkötőről, de nem tart sokáig a dolog, ráadásul él a gyanúperrel, hogy nem egy cserfes katával hozta össze a sors.
- Jól, csak...tetszik a karkötőd.
Bólogat, kínos tekintettel és várja, mikor nevetik ki. Mert ebben a mondatban azért elég sok félreértés volt, de ezek elrendezését inkább a lányra bízza, amikor csoda történik. Az idegen kezet nyújt, pont azt, amelyiken a karkötő van! Ez a szerencsenapot Vince! Közelebb lép, nyújtja ő is a kezét, közben alig érezhetően végigsimít a hüvelykujjával a karkötőn és a világ máris kerekebb.
- Vince vagyok, vagy Levente. Nyugodtan választhatsz.
Igen, a szülei fantáziája hatalmas méreteket öltött, meg lehet őket tapsolni. Épp csak keze ráznak, már el is engedi a kezét, mintha mi sem történt volna, ugyanakkor kellemetlen már ott állni vele szemben, kicsit általános iskolai felelés szaga van a dolognak. Így rápillantva a lányra néhány lépéssel közelebb megy hozzá és három lépcsőfokkal lentebb helyet foglal.
- Miért itt olvasol?
Igyekszik csevegni, bár így, hogy szinte semmit nem tud a lányról a nyilvánvaló látványosságokon kívül, nehéz.
Szál megtekintése
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. október 24. 19:16 | Link

Alíznak

Nagyon le volt maradva a tanulással. Vagyis, ő ebben a helyzetben más, nyomdafestéket nem tűrő szót használt volna, de mivel nem szabad annyira csúnyát még gondolni sem, inkább maradjunk annál, hogy úgy le volt maradva, mint a falubéli kocsmában a borravaló. Nem szeretett tanulni, csak azt, ami lekötötte a figyelmét, de az élet ugyebár nem kívánságműsor, szóval muszáj volt egy kicsit összeszednie magát. Ezért jött most ide, messze a kastélytól, még a hideg ellenére is. Ugyanis a toronyban a szobatársai nem hagyták békén, mindegyik pont most találta ki, hogy szeretne pihenni, vagy épp rongyosra dumálni a száját a haverjával, akit természetesen az ő szobájukba invitált. Egy ideig próbált figyelni a sorokra, de azok elúsztak a szeme előtt, így összecsapta a könyvet és inkább szitkozódva levonult ide. Összébb húzta magán a fekete kabátját, és gyakorlott léptekkel indult neki a faháznak, reménykedve abban, hogy itt egyedül lehet egy kicsit.
Amint elér a kívánt célig, azonnal elindult fölfelé a lépcsőn, majd még mielőtt egésze felért volna, fellesett, hogy egyedül van-e. Ezúttal azonban igencsak mellényúlt. Szokás szerint elvégezte a leskelődő mozdulatot, ám már az első pillanatban megkapta a tekintetét az eper szőke haj, amit ezer közül is felismert volna. Még szép , hiszen valamikor imádta ezt a hajszínt és azt is tudta, hogy ezt ki viseli. Nem mintha amúgy nem lehetne másnak ilyen színű haja a kastélyban, de pontosan ilyen, csak egy van.
 - Ez baromi kínos lesz.
Megsemmisülten hunyta le a szemét, majd beharapva az alsó ajkát elmotyogott néhány cifra kocsis szlenget. Mindegy, hogy visszafordul-e vagy felmegy. A lépések félreismerhetetlen zajai valószínűleg úgyis lebuktatják, osonni meg annyira szánalmas, szóval inkább előre, mint hátra.
Három lépcsőfokkal fentebb lépve már egészen látszanak mind a ketten, illetve, mindketten látják egymást. Alíz látja Vincét - már ha észreveszi -, Vine pedig nagyon is jól megtudja nézni Alízt.
 - Nem gondoltam, hogy te itt...
Végül is, kellemetlenebb is lehetne nem? Na ugye.
Utoljára módosította:Csornay Vince Levente, 2014. október 24. 19:25 Szál megtekintése
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. október 24. 20:16 | Link

Alíznak

Nem érezte annyira cikinek a dolgot, mint az az első pillanatban látszódott. Egyszerűen csak mások voltak és kész, pont ezért vált el az útjuk, lehetne ezt akár amolyan gyermeki rajongásnak is felfogni, semmi extra, vagy legalábbis a részéről, a nagy Ő még váratott magára, bármerre is volt, még biztosan messze járt, messzebb, mint az Vince gondolta.
 - Nem, maradj csak nyugodtan.
Vonta meg a vállát könnyedén, a pillantása a rajzra siklott de igyekezett nem foglalkozni vele, helyette a lábával odébb lökdöste a másik babzsák fotelt, majd mikor kellően távolinak érezte, beledobta magát és kinyitotta a könyvet, pont ott, ahol fél órája a szobájában abbahagyta. Kissé furcsa volt a helyzet, mert nem nem épp a könyvtár volt, vagy valami, na meg itt voltak ők ketten, de ettől függetlenül még nem kell feltétlenül beszélgetni, vagy igen? Vince azért nem akart megszólalni, mert esze ágában sem volt megbántani a lányt, na meg nem is tudta, hogy akkor pontosan hányadán is állnak. Barátok lehetnek már? Vagy még ellenségeskedni kellene? Pedig benne aztán egy szemernyi harag sem volt, sajnálta, hogy nem jött össze, mert Alíz rendes lány, de ennyi és nem több, ja igen, lemaradt az ennyi, és pont.
 - Szép rózsa. Miért pont azt rajzolod?
Kérdezni azért még csak szabad, igaz? Ezzel semmilyen szabályt nem sért meg, vagy hág át, pusztán csak kíváncsi. Közben lassan visszafordítja a szemét a saját soraihoz, nem sietteti a válaszadással a lányt, végtére is ráérnek, nem?
Szál megtekintése
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2014. október 25. 14:13 | Link

Alíznak

Időközben egészen beleveti magát a bájitalok rejtelmeibe. Már nem mintha annyira érdekelné a dolog, egyszerűen csak szeret mindent tudni, bármennyire is untatja a dolog, a kíváncsisága mindig fölülkerekedik, a probléma csak az, hogy ez nem tart túl sokáig. Először meg sem hallja, hogy mit mond a lány, csak fél pillanatra néz fel, majd feltartja a kezét, mutatva, hogy várjon egy picit, amíg befejezi ezt a fejezetet.
 - Mond még egyszer kérlek.
Összecsukja a könyvet, biztos ami biztos, majd érdeklődve oldalra billenti a fejét, időközben visszajátssza magában az alig egy perccel korábbi jelenetet és elvigyorodik.
 - Beszélni? Tudod, én szeretem a problémákat ignorálni, egészen addig, amíg maguktól tovaszállnak.
Kezével színpadiasan mutat a levegőbe, a kezeivel pedig követi a mozdulatot, majd visszavigyorog Alízra. Nem igazán a szavak embere, pontosan ezért nem tud most megszólalni, nem igazán szereti az ilyesfajta nyálas, lányos dolgokat. Igaz, tetszett neki a lány, de az egész nem tartott tovább három hétnél, miért kell ezt ennyire drámaian felfogni? Nem értette.
 - Szóval mi? Muszáj ezt erőltetni? Tök aranyos vagy, meg minden, tetszett a vörös hajad, meg hogy kis cuki vagy, de nekem egy másik lány tetszik...
A végére kicsit csöndesebbre fogja a hangját, kicsit talán faragatlanság ilyen mondani egy lánynak, hiszen alig pár hete neki mondta ugyanezt, de hát könyörgöm, fiatal és csapodár, főleg ő, aki egy percig sem bír nyugodtan ülni. Mikor befejezi a monológot, kelletlenül bólint, majd ismét kinyitja a tankönyvét, de nem olvas, mert tudja, hogy erre biztosan érkezik válasz, nem is akármilyen.
Szál megtekintése
Faház - Csornay Vince Levente hozzászólásai (6 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék