Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=267784#post267784][b]Elena Rose - 2014.04.06. 15:52[/b][/url]

Naplót kell írnia! Naplót írni muszáj, máskülönben kinek tudná kiönteni a lelkét, meg beszámolni mindazokról a furcsaságokról, amik nap mint nap érik. Régebben nem volt ilyesfajta elfoglaltsága, de mióta megtudta, hogy boszorkány, késztetést érzett arra, hogy beszerezzen egy ilyen könyvecskét és abba leírjon minden fontosat. Hiába telt már el egy év azóta a nap óta, hogy megtudta, miféle Erővel rendelkezik, neki mégiscsak olyan, mintha tegnap robbantotta volna szét azt a jellegzetes virágvázát.
De mégis csak írnia kell, és mivel a szobája ahol megszállt, most teli van az idegesítő, folyton nyüzsgő lányokkal, valahol keresnie kell egy nyugodt helyet. Igaz, ott van még a klubhelyiség is, de ahhoz most valahogy nincs sok kedve. Inkább a szabadban töltené a napja hátralevő részét, ehhez pedig a legalkalmasabb az erdő. Így is tesz, fogja magát és sietősen az erdő felé veszi az irányt. A falevelek ropognak a lába alatt, ahogy a hűs lombok alá ér. Mint anno otthon Centraliában. Ott is mindig kiment az erdőbe, csak akkor még kicsi volt, és inkább játszott meg bújócskázott, mintsem hogy a kék könyvecskéjébe írogasson. De azóta felnőtt és ráadásul a nyár folyamán kiadós változáson is átment, amelynek nem mindenki örült, amikor év elején visszajött mint másodikos. Neki is furcsa volt eleinte megszokni saját maga új külsejét, és viselkedését, de mivel az ő döntése volt, nagy nehezen belejött a helyzetbe.
Ahogy halad előre, egyszer csak egy nagy fára lesz figyelmes, melynek tetején egy nagy házikó terül el. Számtalanszor járt már erre, de ezt az építményt még sosem látta. Vagy csak nem emlékszik rá. Vajon van gazdája? És ha igen, itthon van? A kíváncsiságtól hajtva, felmászik a faépítménybe, majd körülnéz. Mindenhol puffok, fotelek, könyvek és mindenféle átlagos kellékek és bútorok vannak. Az egész olyan, mintha valaki itt játszott volna, majd valami következtében elhagyta a helyet. A középső puffon egy szőke hajú lányt vél fellelni Elena. Nem megy közel hozzá, hisz az akkor nem ő lenne, inkább csak az ajtófélfához támaszkodik, majd megszólítja a lányt.
-  Hát Te, mit keresel itt?