36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Faház - Juhász V. Máté hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2014. július 3. 22:01 | Link

Mátétól Sharlott Johansonnak
2014. 07. 03., késő délután


Azért küldtek ide, hogy barátkozzak. Megmondom őszintén, fogalmam sincs, hogy kezdjek hozzá, ha félek az emberektől. Én tényleg félek, nagyon. Nem tudok velük mit kezdeni. Zajosak eltérőek, nagyon különböznek egymástól. Mindegyikkel máshogy kell beszélni, nekem meg csoda ha egyféle beszéd megy. Rengeteg hangsúly és fintor, amiket nem tudok értelmezni. Olyan furcsák. Nem látom bennük magam. Mintha én nem is lennék ember.
Csak a zenében látom. Ahogy a hangok felépülnek, az gyönyörű; mindegyik hangnak más a csengése, s bár azok egy hangok, annyi dologból épülnek fel! Csodálatos. A hangokat előbb meg tudom fejteni, mint az embereket, az valahogy sokkal könnyebb. A hangok nincsenek ellenem.
Ez pontosan úgy hangzott, mint egy tudathasadásos kamasz fiú első gondolata reggelenként.
Szóval, mióta visszajöttem, keresem azokat a helyeket, ahol egyedül lehetek. Viktor nem igazán tört még rám, nem maradt ki semmilyen emlékem, tehát gyakorlatilag nem is tudja, hogy visszajöttünk ide. Otthon sem jelentkezett azon a héten, amikor megmondták, hogy visszajöhetek. Remélem, nem lesz ideges, és nem bánt majd senkit.
Gondolataim elől a faházba bújtam. Igazából vágytam a társaságra, csak nem tudtam, hogyan lehetne ezt elkezdeni. Lassan ideje lenne barátokat szereznem, akik elfogadnak mindkettőnket. Csak hát, félek, hogy mi van, ha... szétkürtölik, hogy ketten vagyunk. Akkor rengeteg figyelem irányulna rám. Már így is megnéznek a tizenöt évesek az órákon, hogy tizenkilenc éves létemre mit keresek ott. Remélem, ugrok majd egy évfolyamot, vagy ilyesmi. Én tényleg nagyon szorgalmasan tanulok. Megtanultam már a harmadik évfolyam anyagát is, nagyjából. Most kezdem a negyediket. Sokat ülök fölötte, mert nehéz tanár nélkül, de nagyon igyekszem.
Fogalmam sincs, miért ide jöttem, mert itt nem tudok semmit csinálni. Csak beültem ebbe a különleges építménybe, és figyeltem a zajokat, ahogy muzsikává állnak össze.
Ültem, és reméltem, hogy kapok majd valami figyelmeztetést, mielőtt Viktor a felszínre kerül. Nem akarok eltűnni. Fogalmam sincs, hová kerülök ilyenkor. Ezen kezdtem gondolkodni, hogy vajon hol lehetek, mikor nem vagyok itt. Ijesztő gondolat.
Pont, mint az ember, aki miatt eltűnök.
Utoljára módosította:Juhász V. Máté, 2014. július 3. 22:01 Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Juhász V. Máté
INAKTÍV


ketten egy testben
offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 84
Írta: 2014. július 4. 18:11 | Link

Mátétól Viktortól Sharlottenak
/váltás/


Meghallottam a létra nyikorgásának félreértelmezhetetlen zaját. Hű. Valaki közeledik, és fogalmam sincs, most milyen embert dobott a gép. Nem mertem odanézni, s összerándultam a kedves női hangra.
Az viszont, hogy többes számot használt, arra ösztökélt, hogy hirtelen felkapjam a fejem. Kétlem, hogy több ember kapaszkodott volna a létrán. Mi van, ha...?
A felvillanó reménysugár azonban olyan gyorsan kihunyt, mint ahogy megjelent. Az egyik legrosszabb rémálmommal találtam szembe magam; egy gyerekkel. És a lány - nő - még engem kérdezett meg, hogy zavarnak-e. Ha tudná, milyen vagyok, hogy milyenek vagyunk, tüstént elrohanna innen a kis sráccal együtt. Nagyot nyeltem, pupilláim valószínűleg kitágultak, de visszafogtam a remegésem. Kicsit távolabb húzódtam. Megijedtem, azt hiszem, ez mindenemből sugárzott.
Mégis, mit lehetne erre mondani? "Igen, zavartok"? Az nem én vagyok. Én nem tudok embereket elküldeni, holott nagyon sokszor lett volna szükségem erre a képességre. Ez Viktor reszortja.
Éreztem a szokásos vibrálást és a kellemetlen nyomást a fejemben. Ne, ne, nem akarom, hogy színre lépjen Viktor, nem akarom, hogy találkozzon ezzel a kedvesnek tűnő emberrel.
És egyszer csak hátra kellett lépnem.



Olyan érzés volt újra belépni, mintha eddig egy nyilvános vécé fülkéje előtt álltam volna, és a "zárva" jelzés miatt nem léphettem volna be. De Máté végre végzett, akármennyire ellenkezett. Máskor több ideig tart az ellenállása, de ha csak egy kicsit is érzem a gyengeségét, megrohamozom az ajtót. Mostanában annyiszor törtem rá, hogy már nem bírta tartani magát.
Végre, fellélegezhetek. Előléptem a sötétből. Ennek megfelelően kinyitottam a szemem, és rögtön embereket pillantottam meg. Annyira jellemző, amikor emberekkel kell kommunikálni, rögtön én kerülök elő, mintha ez lenne az egyetlen funkcióm.
- Ja, de mivel egyelőre szabad országban élünk, tessen csak befáradni. - mondtam neki egy gunyoros fintor kíséretében. Igazság szerint ilyenkor nagyon kíváncsi vagyok az emberek reakciójára, mert a stílusomra mindenki másképp reagál, főleg, ha előtte Máté szánalmas girnyó testtartásba görnyedt.
Végignéztem magamon. Már megint az átkozott világos fölső, amitől Máté olyan kisfiúsan angyalinak tűnik. Egyszerűen botrányos, amit ez a gyerek művel velünk. Tiszta idióta.
Szál megtekintése

Mindannyiunknak megvan a magunk saját pokla.
Faház - Juhász V. Máté hozzászólásai (2 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék