Zora

 - Nem hiszem el, hogy soha nem jártál még itt.
Hitetlenkedve nevet fel, miközben körbejárja Zorát, majd mikor mellé ér a legnagyobb természetességgel fogja meg a kezét. Épp a faház felé sétálnak, nagy nyugalomban. Ráérnek, neki legalábbis nem kell sehová sem sietnie, úgy döntött, hogy a Navinesre szánja a ma délutánját.
Reggel korán kelt, még a nap sem volt fent, amikor elment futni, de most sokkal nagyobb távot tett meg, mint általában szokott, így elszámította az időt és lassan dél volt, mire visszaért. Gyorsan lement a konyhába, hogy szerezzen magának valami kaját. Teljesen fel volt dobódva. Rájött, hogy hiányzott neki a mozgás az életéből és mióta reggel elmegy futni azóta kevésbé ingadozó a hangulata, ez pedig bizakodásra adott okot, neki legalábbis mindenképp. Elvégezte a délutáni teendőit, a Navine felé. Csak az emlékeire hagyatkozhatott, nem volt keresnivalója a sárgák felé, csak remélni merte, hogy a klubhelyiség a két év alatt nem költözött el. Tovább tartott, mint remélte, de megtalálta, most már csak annyi volt a feladata, hogy türelmesen várjon, ami soha nem tartozott az erényei közé. Megnézte az óráját, cancogott egy sort, de Zora nem váratta meg sokáig, így már el is indulhattak arra a helyre, amit kinézett a mai találkozónak. A biztonság kedvéért most kabátot is vett, nem túl vastagot és azt is csak azért, hogy ha úgy adódna, odatudja adni a lánynak, aki szerény véleménye szerint mindig fel van öltözve ez pedig meggátolja abban, hogy alaposan megnézhesse.
 - Próbáltam olyan helyet keresni, ami távol van a kíváncsi tekintetektől, először az erdőre gondoltam, de nem akartam, hogy ott fagyoskodj.
Könnyedén megvonja a vállát. Igazi gavallér lesz belőle erre a néhány órára és csak reméli, hogy Zora pozitív hatása kihat a délutánra és nem válik komorrá és agresszívvé. Kisvártatva meg is érkeznek a Faházhoz, ő pedig előre engedni a lányt, azzal a nem is igazán titkolt szándékkal, hogy hátulról is bámulhassa.

Zora

 - Akkor nem a megfelelő emberrel mentél az erdőbe, nekem az a kedvenc helyem.
Az mér egészen más kérdés, hogy ki és milyen okból jár oda, ráadásul jelenleg ő uralja az erdőt, ha ő ott sétál, az állatok menekülésre fogják, akár ember akár farkas alakban tesz látogatás a fák közé. Felismerik és reflexből elhallgatnak és visszakúsznak a vackukba, pedig ő soha egyetlen egy állatot sem támadott meg, olyanok más zsákmányra vadászik, de azért mégiscsak ösztönlényeg, ezért nem hibáztathatja őket senki.
 - Mindig az vagyok, nem vetted észre?
Pontosan. Zora még kapott elég dózist az igazi Kornélból. Akkor biztosan nem érezné magát ekkora biztonságba mellette és rövid úton le is lépne a színről. Ő maga pedig pont ezt akarja elkerülni. Mint kiderült a lány inkább kapott hideget, mint meleget, ami igencsak megviselte. Látszódott rajta, hogy korához képest túl sokat élt meg és abból is csak a rosszat. Mivel Kornél tisztában volt vele, hogy milyen is ez, igyekezett megszépíteni, vagy leginkább mássá tenni az együtt töltött időt. Ezalatt valamennyire sikerült megismernie a lányt és minél többet tudott meg róla, annál inkább igyekezett viselkedni, mert nem akarta bántani, tényleg nem. Csinált már épp elég csúnya dolgot ahhoz, hogy ezt most ne baltázza el. Nem sok ember volt a kastélyban, akiért ezt szívesen megtette, talán Zorán kívül csak egy, de vele egészen más volt a helyzet.
 - Hallottál valamit a pasidról?
Fintorogva mondja ki a "pasid" szót. Mivel időközben azt is megtudta, hogy Zora nem szabad préda, vagy legalábbis hivatalosan nem az. Az persze más téma volt, hogy amióta először megcsókolta a stégen, megtette többször is amik ellen a Navines egyáltalán nem ellenkezett. Ezek az esetek azonban ritka számba mentek, mivel eszében sem volt átlépni azt a bizonyos határt. Mindig csak szépen adagolta a dolgokat, pont annyit, amennyit szerinte a lány amúgy is labilis lelke eltudott viselni. Szokásához híven nyúl bele a kabátzsebébe, kivette a cigijét, rágyújtott majd előrángott az egyik zugból egy kopott pokrócot és egy nagy üveg lángnyelv whiskeyt. Még reggel hagyta itt a futás előtt, mondván ez majd feloldja a hangulatot.
 - Remélem nincs ellenedre a dolog...vagy legalábbis nem fogsz megbüntetni érte, prefikisasszony.
Ez a másik volt, amit bírt benne, nem hiába a titulus nagyon jól állt Zorának, főleg, hogy szinte minden szabályszegést eltűrt, vagy legalábbis szemet hunyt fölöttük.

Zora


Igyekezett lépést tartani a lány hangulatváltozásaival, bár hosszú távon ebbe beleunt, de mivel még csak fél órája sincsenek együtt így elsiklott a kissé epés megjegyzés fölött. Talán ő néha lelkesebb volt, mint Zora, maga sem tudta volna megmondani miért. Egy normális okot talált rá, az sem volt éppen a legtisztább. Megfogadtatták vele, hogy segít az elesetteken és nem hagy hátra egyetlen bajtársat sem. Zorát pedig valamiért a bajtársának tekintette, talán azért, mert hasonlítottak. A negatív hozzáálláson pedig néha javítani kell, hogy utána legyen hová visszaesni. Egy ideig figyelte a lány arcát, majd megrázta a fejét, kivette a cigit a szájából és kifújta a füstöt.
 - El sem tudod képzelni, mennyi munkám van benne.
Elfintorodik, de azért a szemei nevetnek. Messze áll ő attól, hogy Zora szemére vesse a dolgot de valamilyen szinten akkor is hízelgő, hogy legalább feltűnt a próbálkozás. Mert ő tényleg mindent bevetett, talán többet is, mint amennyit kellett volna. Újra és újra feltette magában a kérdést, hogy vajon megéri-e. De válasz soha nem érkezett. Figyelte, ahogy Zora kivette a kezéből a pokrócot és leterítette, kisvártatva leül rá, majd lerántotta lányt maga mellé. Szembehelyezkedett vele, a cigi még mindig a kezében volt, ügyelt arra, hogy a lány ne szívjon be a szükségesnél több füstöt. Majd egy gyors mozdulattal felpöckölte az ital tetejét.
 - Ez remek hír.
Tényleg az volt. A srác, bárki legyen is az igencsak belerondított volna a dologba és komoly károkat okozott volna a lány lelkének, ezt pedig nem akarta. Maradjon csak ott ahol van, ha Kornélon múlna vissza se engedné a kastély területére.
 - Na jó figyelj. Szeretném ha mosolyognál egy kicsit, vagy legalább nem ilyen savanyú képet vágnál, mert borzalmas. Én a magam részéről komoly erőfeszítéseket teszek azért, hogy ilyen állapotban legyen.
Talán Zora el sem tudja képzelni, mennyire nehezen megy neki. Egy pillanatra megcsillan a szemében a fáradtság, de utána el is tűnik. Egy utolsót szív a cigijébe, majd elpöccinti amilyen messzire csak tudja.
 - Van pár dolog, amit szeretnék rólad megtudni. Mondo egy állítást, ha igaz rólad akkor iszol, ha nem, akkor nekem kell innom. Ez fog menni felváltva addig, amíg nem látsz kettőt. Ráadásul ez a legkönnyebb módja annak, hogy ne fagyj meg. Valahogy meg kell hozni hozzá a kedvet.

Zora

 - Nem utálom, csupán idiótának tartom. Szó nélkül elmegy, még csak egy üzenetet sem hagyva. Vagy nem számítasz neki, vagy azt hiszi, hogy megvárod és nem nézel rá senkire. Elég ostoba húzás.
Grimaszba torzul az arca. Néhány éve pont ő is ugyanezt tette, szóval bagoly mondja verébnek. Persze neki nyomós oka volt rá, de honnan tudhatja, hogy vajon a másik srácnak nincs-e? Tényleg nem utálta, hiszen nem ismerte, csupán csak néhány dolgot tudott róla, azokat is Zorától. Vigyorogva törökülésbe tornázza magát, se túl távol se túl közel a lányhoz, van közöttük épp annyi hely, amelyet az idő múlásával majd tud csökkenteni. Nem zavarná ha a lány megint rajta kötne ki, mert ugyebár a jó ügyért mindent.
 - Te is kérdezhetsz.
Valójában fogalma sem volt róla, hogy mit fog kérdezni a lányról. Túl sok mindent meg akart róla tudni, de most, hogy itt volt rá a lehetőség egyetlen ép kijelentés sem jutott eszébe. Szórakozottan végighúzta az ujját az üvegen, már alig várta, hogy ihasson belőle és titkon azt remélte, hogy Zorát is sikerül leitatni. Nem akarta kihasználni, hogy elveszíti a józanságát épp csak szerette volna feloldódva látni, amikor nem ragaszkodik olyan görcsösen ehhez a ronda maszkhoz.
 - Ha valamire nem akarsz válaszolni, akkor nem kell, nem foglak semmire sem kényszeríteni. Ráadásul a legcikibbet már biztosan tudom.
Elvigyorodik, miközben odahajol a lányhoz és megfogja a rózsaszín felsőjét, csúfos vigyor ül ki az arcára, majd gyorsan elengedi és visszaül.
 - Csinos. Jól áll a rózsaszín.
Persze a bók nem a felsőjének szólt és erre valószínűleg Zora is rá fog jönni egyhamar. Kornél pedig nem zavartatja magát, máskor folyton hazudik, most hagy mondjon igazat.
 - Szóval, mugli születésű vagy. Fogadni mernék, hogy nagy családotok van.
Nem kérdés, kijelentés, hiszen valójában ez a feladat. Ha igaz amit állított válasz helyett Zora kénytelen lesz inni, ha pedig Kornél tévedett, akkor ő iszik. Az egyik leghatásosabb ivós játék a földön.

Zora


 - Hát tévedett.
Könnyedén megvonja a vállát. Egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy Zora megéri-e a kínlódást, vagy nem. Tetszett neki, hogy csak úgy lehet valakivel, kötöttségek nélkül. Tetszett neki a lány, de ahhoz túl ködösek és borúsak voltak a gondolatai, hogy ebből képes legyen többet is kihozni. Furcsa volt a változatosság kedvéért normálisnak tettetnie magát. Tudta, hogy a lánynak erre van szüksége, mostanában pedig már úgyis sokat jótékonykodott, legalább nem esik ki a szerepből.
 - Hát, betegesen vonzódsz a tanárokhoz bár fogalmam sincs miért. Megfordult a fejemben a gerontofília, de tényleg csak megfordult.
Bocsánatkérő mosolyt küld felé, igazából csak poénkodni akar, de ez kevésbé jött vissza. Igazából örül annak, hogy Zora nem rémül meg az extrém dolgoktól, mert ha egyszer valamikor úgy hozza a sors, hogy megtudja, mi is ő valójában, van arra reális esély, hogy nem rohan el fejvesztve. Figyeli a lányt, ahogy lassan de biztosan elpirul és a győzelem érzése magával ragadja. Ezek szerint legalább megértette, mire ment ki a bók. Ha pedig ilyenekkel zavarba lehet hozni, akkor a mai este folyamán nagyon könnyű dolga lesz. Végignézi, ahogy Zora kortyol, majd elveszi tőle az üveget és ő is nagyot kortyol. Élvezi, ahogy az alkohol végigégeti a nyelőcsövét és felmelegíti minden porcikáját.
 - Egyébként ez így nem teljesen igaz. Legjobb tudomásom szerint egyke vagyok, de nem ismerem az apámat.
Mielőtt azonban nagyon belemennének az analizálgatásba, Kornél gyorsan köhint egyet, ez a téma nem tartozik épp a kedvencei közé. Már a következő állításon agyal, a szemeit Zora tekintetébe fúrja, mintha onnan akarna kiolvasni valamilyen általános igazságot a lányról, pedig ő ennél mélyebbre szeretne menni. De azért próbál a realitás talaján maradni, mert nem akar ő inni, a cél az lenne, hogy leitassa a lányt, nem pedig fordítva.
 - Olyan lánynak tűnsz, aki sokat aggódik. Kíváncsi volnék miért.
Fogalma sincs, hogy ez a felismerés mégis honnan jött, egyszerűen csak kibukott belőle.

Zora

 - Ne értsd félre, egyszerűen csak, utalnak jelek erre. Nem magamban vagyok biztos, hanem a helyzetben.
Ha annyira megszerette volna várni a barátját, akkor most nem lenne itt, nem csókolta volna meg és nem találkozgatna vele. Igaz, Zora szemében gyakran feltűnik a kétség és a bűntudat, de olyankor igyekszik elfordítani róla a tekintetét, mintha valami illetlen dolgot látna, amiről igyekszik tudomást sem venni. Mikor Zora meglöki hátradől egy kicsit, erőltetett színpadiassággal felszisszen és a vállához kap. Mindezt csak a poén kedvéért, hogy oldja a téma komolyságát, ezzel állítva kontrasztot.
 - De egy kicsit az. Ha nem tudnám, hogy a családod kerek, azt hinném a te apád is lelépett és most ezzel próbálod kompenzálni.
A tekintete és a szája is nevet. Oké, viccnek talán kicsit morbid de a helyzetnek attól még komikus. Önmagában pedig semmi rossz nincs abban, ha az ember keresi a párját, akivel jól érzi magát, akivel boldog lehet és aki előtt nem szerepet játszani. Sokaknak ez a fő célja, ráadásul mindenkiben benne van az igény erre. Esze ágában sincs elítélni Zorát, amiért próbálkozik, vagy próbálkozott.
 - Ugyan, kaptam helyette egy csodálatos mostohaapát, aki a nevére vett.
Még mindig ökölbe szorul a keze, hacsak megemlíti. Hiszen Kornél miatta olyan, amilyen. Neki köszönhet minden személyiségbéli törést, minden heget a testén. Ő az az ember aki legnagyobb és a legrosszabb benyomást tette rá élete során és kétli, hogy ez lehetne fokozni, kivéve akkor ha ismerné azt a vérfarkast, aki megharapta.
Miután Zora iszik és elhangzik a következő állítás, már fogja is az üveget és nagyot kortyol. Kár volna tagadnia, ő a velejéig romlott. Legalább a lány tisztában van ezzel is, most az egyszer nem akarja a zsákbamacska szerepét játszani.
 - Te viszont, a légynek sem tudnál ártani, már úgy értem komolyan.
Ebben azért nem egészen biztos, hallani rajta, hogy tétovázik. Ki tudja, milyen vadmacska él a gyönyörű tekintetek mögött. Bár ártatlannak látszik, sokszor mondják, hogy alamuszi macska nagyot ugrik.

Zora


Az apákról való diskurálás valamiért nem szerepelt a tervei között, mégis ide jutottak, de hát ha már itt tartanak, akkor miért ne? Az ital és a társaság felbátorította és úgy érzi, hogy megbízhat a lányban, ez pedig nála igencsak nagy szó. Vesz egy mély levegőt, de lekapja a tekintetét Zoráról.
 - Az apai gondoskodás jeleit egész életemben magamon fogom viselni. De már túl vagyok rajta.
Már amennyire túl lehet ilyesmin lenni. A sebek a hátán, karján egész életében emlékeztetni fogják a gyerekkorában ért sérülésekre, az egy betegségekről nem is beszélve. Már nem zavarja a dolog, hiszen évek óta nem látta a mostohaapját, de még mindig a tervei között szerepel az öreg likvidálása, egyszer pedig mindennek eljön az ideje, neki csak annyi a dolga, hogy türelmesen kivárja a sorát. A részletekbe nem akar belemenni, nem szeretné a lány arcán látni a sajnálatot, így próbál közömbös maradni és inkább a következő állításra koncentrálni. Az lesz a legjobb mindkettőjüknek ha szépen átsiklanak a témán, csak úgy egyszerűen. Elégedetten figyeli Zora harmadik kortyát, amikor az elképedés félreismerhetetlen jelei mutatkoznak az arcán. Fintorba torzul az arca, az egyik szemöldökét felvonja a szemében pedig hitetlenség csillog.
 - Biztos?
Elveszi az üveget, nagyot húz belőle, majd utánaszív egy kis levegőt. Nem tudja elképzelni, hogy Zora képes lenne arra, hogy valakin is sebet ejtsen, vagy komolyabb sérülést okozzon neki a szó bármilyen értelmében, de mivel még nem tapasztalta meg, így kénytelen hinni a szavainak. Hirtelen ötlettől vezérelve mászik közelebb a lányhoz, kezdte megunni, hogy olyan nagy közöttük a távolság és mivel semmi nem akadályozza meg a közeledésben, így elégedett vigyorral a képén teszi a két kezét a lány két térdére és elmélázva dobolni kezd rajtuk az ujjaival.
 - Akkor mondok még valamit. Nem ellenkeznél, ha most megcsókolnálak..sőt, ami azt illeti még élveznéd is.
A nagyképű vigyor természetesen ott virít a fején. Lassú neki a tempó és lassan fogy az ital is.

Zora


 - Lorelei? Az ki? Jó csaj?
Gúnyos vigyor terül szét az arcán, pedig igyekezett halál komolyan feltenni a kérdéseket. Ez is a teszt része, kíváncsi arra, hogy vajon Zora hogy reagál erre. Vajon féltékeny lesz, vagy szimplán csak lerendezi egy vállrándítással? Nem a kapcsolatuk milyenségét akarta ezzel kitapogatni, csupán jobban megakarta őt ismerni, az ilyen apró jelek pedig számára sokkal beszédesebbek, mint a kimondott a szavak. Hazudni bárki tud, Kornél ebben például profi, bár nagyon büszke magára, mert Zorának eddig egyetlen egyszer sem hazudott még. Ha elakarta ferdíteni az igazságot, inkább elhallgatott, vagy ráharapott a nyelvére és kelletlenül kibökte az igazságot. Olyan érzése volt, valahányszor hazudni akart, hogy azok a hatalmas szemek rögtön leveszik, ha füllent. Olyankor mindig bekúszott elé Zora arca, ahogy mérgesen az ajkát összepréselve figyeli, ezt az arcot pedig nem szerette volna látni élesben. Elégedett képpel figyeli, ahogy a lány két nagy kortyát, kicsit hátrébb is hajol, hogy az üveg kényelmesen elférjen kettejük között, majd kiveszi a kezéből és hallgatja a következő állítást.
 - Csak akkor, ha nincs ellenedre.
Természetesen azért iszik, mert nagyon is megakarja és meg is fogja csókolni, hiszen azért jöttek el a kastélyból olyan helyre ahol kettesben lehetnek, hogy ez minden gond nélkül megtudják csinálni. A szabad kezét az lány arcára simítja, majd lerakja maga mellé az üveget és kicsit felemelkedve fölé hajol, hogy megcsókolhassa Zorát. Elnyújtja addig ameddig csak tudja, hiszem nem sietnek sehová, először csak kínzó lassúsággal, majd egyre hevesebben, végül belevigyorog a csókba és visszahúzódik.
 - Bármennyire is szeretném ezt folytatni...de sajnos én jövök.
Kacsint, ad egy még neki egy gyors csókot az ajakira, majd mintha mi se történt volna, visszahúzódik, de nem túl messzire.
 - Bűntudatod van.
Jelenti ki egyszerűen, pedig nem biztos benne, inkább csak a kíváncsiság hajtja.

Zora

Poénnek vette. Nem tudja megállni, hogy ne bólintson elismerése jeléül. Örült neki, hogy a lány helyén tudja kezelni az ilyen jellegű dolgokat. Ráadásul nyilvánvaló volt, hogy nem gondolja komolyan, annyira még ő sem faragatlan, hogy miközben az egyikkel van, addig egy másikra gondoljon, akit még csak nem is ismer. Zora minden megtestesített amit külső alapján keresett egy lányban. Nem volt túl alacsony, nem is magas, gyönyörű haja volt, az arca, a tekintete...nem is beszélve az egyéb kivételesen figyelemreméltó idomokról. Az illata pedig, újra és újra megszédítette a srácot és összefutott a nyál a szájában. Azt is eltudta képzelni, mi történne ha esetleg teliholdkor érezné meg ezt az illatot és abban a pillanatban már egészen biztos volt benne, hogy nem hagyna Zorának lehetőséget a menekülésre, még akkor is nehéz lenne megállnia, ha előtte bevette volna a főzetet. Ez pedig újabb kérdést vetett föl benne. Vajon az érzelmek befolyásolják az ilyen jellegű érdeklődését? Annyi mindent megakart tudni a vérfarkasokról és a farkaslétről, a lista hosszú volt és folyamatosan bővült, ő maga pedig úgy érezte, egyre kevesebb ideje van mindezt megtudni vagy kitapasztalni.
 - Szóval cicaharc, egy pasiért. Azt hittem nem lesz ennyire klisés.
Nevetve csóválja a fejét. Valahol gondolta, hogy valami ilyesmi lehet az indok. Hiszen min tudna veszekedni két prefektuslány? Szemceruzán, fésűn, vagy pasikon. Mivel tudta, hogy Zora nem olyan sekélyes, hogy apró dolgok miatt álljon neki hadakozni, így nyilvánvaló volt, hogy csak az az egy dolog lehet, ami minden nőből képes állatot csinálni bármiféle-fajta mágia nélkül, ez pedig egy férfi szíve.
 - Eddig azt hittem, hogy hezitálsz.
Válaszolja könnyedén, miközben nagyot kortyol az italból. Lassan de biztosan kezdi megérezni a hatását, de ez csak annyiban mutatkozik meg, hogy bátrabb lesz Zorával szemben, ami nem feltétlenül rossz. Kevésbé figyel oda, hogy úriember legyen. Tovább dobol a lány térdein az ujjaival, miközben a szemeit figyeli, nem tehet róla, annyira észveszejtőek!
 - Igyál.
Mondja könnyedén a kijelentés után, mintha csak arra válaszolt volna, hogy mennyi az idő. Pontosan tudja, hogy mihez kezdjen Zorával, még csak azt nem tudja, hogy ezt milyen formában szeretné megtenni. De a bódult elméje miatt sokkal könnyebbnek tűnik minden.

Zora

 - Talán a fő ok nem az volt, de az is közrejátszott.
Annyira nem kíváncsi a részletekre, felesleges olyan témákba belemenni, ami esetleg alkalmi kellemetlenségre adhat okot, hiszen nem ezért vannak itt. Később, ha esetleg lesz ilyen, akkor majd minden szépen megkérdez tőle, vagy Zora elmeséli magától is. Jelenleg nem érzi magát annyira biztos pozícióba, így nem bocsátkozna hangosan ilyen kijelentésekbe. Ha nem akarja elmondani, akkor úgysem fogja. Ez közöttük amolyan hallgatólagos beleegyezés. Mindig vannak tabu témát. Zora pasija, Kornél múltja, a jövő...ezek voltak azok a témák amiket inkább elkerültek.
 - Elég gyors kör volt. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt a célom.
Ez éppen így ebben a formában nem teljesen igaz. Csak Zorát akarta, amennyire csak lehetett, az pedig, hogy hosszabb távra is megszerzi csak járulékos nyereség volt számára. Erre a gondolatra legszívesebben összedörzsölte volna a tenyerét, pedig nem volt az a fajta srác aki az ilyenekbe csak úgy szimplán belemegy, nem csak maga miatt nem, hanem a nőnemű egyedek miatt sem. Ezzel kímélte meg magát egy rakás hisztitől és felesleges problémától amiből kapott bőven az elmúlt időben, hála egy törpének.
 - Ohh hát azt nem lehet szavakba önteni.
Gúnyos vigyor kúszik az arcára, miközben az üveghez közelebb eső kezével megragadja az italt és nagyot húz belőle. Az idő már biztosan későre járt, közben besötétedett és felgyúltak a kastély távoli fényei. Nem is érezte, hogy ennyi idő telt volna el, de ha az ember jól mulat, az idő csak úgy rohan.
 - De ha szeretnéd akkor szívesen megmutatom.
Nem bírta megállni, hogy ne kacsintson rá. Fölpattant, fölsegítette a lányt is, gyorsan összetekerte a plédet és leterelte Zorát a faházról. Nem volt szándékában visszaengedni a lányt a sárgákhoz, ma mindenképpen magának akarta és ez valamilyen szinten nyilvánvalóvá is vált. Éppen csak valami melegebb és világosabb helyet akar választani. Könnyed léptekkel indultak vissza a kastély felé, a sötét nem akadályozta a tájékozódásban és miután beértek, rögtön elindultak a folyosón, valamerre.