31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Május 15-én (szombat) véget ér az Évnyitó, kérünk, addig zárjátok ott játékaitokat!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék
Faház - Keiko Sama hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 28. 12:59 | Link

Desmond

Ma reggel kaptam egy levelet az anyámtól, vagyis tőle, de az apám közvetítésével, egy bagollyal. És ami benne áll, hát az, egyszerűen valami csodás. Nem is hittem először a szememnek. Már nagyon jól indul a napom, szóval kíváncsi leszek a folytatásra. Ja, persze, ami a levélben szerepelt, az a fontos, legalábbis számomra. Na szóval, az áll benne, hogy lesz egy kistesóm. Nekem! Ez annyira jó. Már olyan rég erről álmodozom, és most végre valóra válik. Le sem lehet vakarni az arcomról a mosolyt, még a vizsgák sem rontják el a kedvem. Mondjuk ma csak egyre kellett bemennem, így a nap többi része szabad. Arra gondoltam, hogy kimegyek a szabadba,friss levegőt szívni, és viszem magammal a rajzfüzetem, és a ceruzám us, hogy valamivel elfoglaljam magam. Mostanában egyre többet vagyok kinn, a kastélyon kívül, igazából nem is tudom miért. Legtöbbször az erdőbem járkálok, egyedül, a gondolataimba merülve. Ez most sem lesz másképp, vagyis talán kicsit igen, mert tegnap felfedeztem egy fáházat, de akkor már nem volt időm megnézni, hogy mi.is van benne.
Még mielőtt elindulnék leszaladok a konyhába, hogy kérjek valami extracsokis dolgot, és kaptam is néhány muffint. Becsomagolom, mert nem itt a kastélyon belül akarom megenni, hanem ott, a faházban. Viszonylag hamar odaérek, mert emlékszem, hogy merre kell menni, mivel elég jó a memóriám. Kicsit lepukkantnak tűnik, de attól még nagyon jó, itt nyugodtan tudok rajzolni. Lassan, és óvatosan felmászom a lépcsőn, de sajnos nem vagyok itt egyedül, egy másik srác is itt ül. Most különösebben nem izgat, beülök az egyik babzsákfotelbe, és mosolygósan a srácra nézek.
- Szia. Remélem nem zavarok. - mondom, aztán kinyitom a füzetet, és elkezdek rajzolni.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 28. 14:35 | Link

Desmond

Most semmi nem ez el a rosszkedvem. Most nem, még egy goromba ember sem. Lesz egy kistesóm, és ez minden gondomat elfeledteti. Olyan jó, remélem fiú lesz,én nagyon szeretném. Mindig is kisöcsit szerettem volna, mert úgy gondolom vele jobban el lennék, mint a lánnyal, persze csak mikor már valamennyire felnő, mert még így kicsinek, csecsemőként csak a kezembe tarthatom, és játszani sem lehet vele még úgy. Persze a kislánynak is örülnék, de egy kisfiúnak talán egy kicsit jobban. Végül is a kisbabák mind nagyon aranyosak,és biztos az én kis tesóm is az lesz. De ez nyolc hónap múlva ki is fog derülni. Igen, nyolc hónap, mert a levélben az is benne volt, hogy már egy hónapos. És nekem még csak most szóltak.
Most pedig itt vagyok az erdőben, a faházat keresve, amire még tegnap bukkantam rá. Hamar megtalálom, végül is nem olyan nehéz, mert az erdő legnagyobb fáján van megcsinálva. Eddig hogy-hogy nem vettem észre, pedig már elég sokszor jártam az erdőben, de valahogy mindig elkerülte a figyelmem. De most már tudom, hogy itt van, és valószínű, sokat fogok ide kijárni,mert olyan békés itt minden. Maga a ház elég lepukkantnak néz ki, biztos nem mostanában építették. De azért látszik az is, hogy már páran megfordultak itt. ezt a fába vésett írások, és a babzsákfotelek alapján tudom megállapítani. Olyan csendes, és békés itt minden. Még az sem zavarja meg ezt az idilli képet, hogy egy srác is itt van, nem vagyok egyedül. De mindegy, amíg nem szól hozzám olyan bunkón, vagy nem csinál olyat, amivel megbánt. Addig viszont itt maradok, és rajzolok. Először nem is tudom, hogy mit rajzoljak, aztán eszembe jut egy pazar ötlet, és már firkálok is. Magamat rajzolom le, vagyis a pár hónappal későbbi énemet, kezemben a kistesómmal. Mondjuk igaz, hogy nem is tudom,hogy fog kinézni,de gondolom anyámra fog hasonlítani, így valami hasonlóra próbálom megrajzolni a kicsit is. Néha-néha azért rápillantok a srácra, azon gondolkodom, hogy melyik házba is tartozik. Igaz, hogy még nem is láttam őt soha. Vagy mégis? Mintha a rellonos részlegnél láttam volna egyszer, bár nem vagyok benne olyan biztos. Jobb lenne, ha megkérdezném.
- Öhm... te rellonos vagy? - Kérdezem, kíváncsi tekintetemmel a srác arcát fürkészve.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 28. 15:34 | Link

Desmond

Most jelen pillanatban szerintem kevés olyan embert tudnának mutatni nekem, aki boldogabb nálam. Végre teljesül egy régi álmom, csak épp egy a baj, hogy nem lehetek ott, mikor megszületik a tesóm, és azután is csak nagyon kevés időt tudok vele majd eltölteni, míg itt vagyok a suliban, és tudom, hogy az még egy jópár év. De szünetekben meglátogatom majd őket, ez már biztos. A lehető legtöbb időt akarom majd a kistesómmal tölteni, és ebben senki.nem akadályoz meg. Meg szeretném őt védeni, amitől csak lehet, nem akarom,hogy olyan élete legyezni mint nekem volt. Azt szeretném, hogy neki majd legyen nagyon sok barátja, ne úgy mit nekem. Bár tudom, hogy Hayate mindenben a segítségére lesz, és anyu is ott van mellette, és normális élete lesz. Ahogy itt ülök a babzsákfotelben, és rajzolok, sok minden.eszembe jut, hogy vajon mi lesz majd a neve, vagy egyáltalán hogy is fog kinézni. Ez mosolyt csal az arcomra. Hát, nem tudom,hogy hogyan nézzétek most ki, de szerintem mint egy hülye, aki rajzolás közben mosolyog. Aztán mikor megkérdezem, hogy rellonos-e akkor egy kicsit értetlenül néz rám, mintha nem értené mit mondok. Pedig magyarul mondtam minden szót, bár lehet, hogy ő nem magyar, és még nem tud olyan jól magyarul, hogy megértse mit mondok. De aztán egy kis fáziskéséssel válaszol, egy igennel, ami alátámasztja a gondolatomat.
- Én levitás vagyok. És a nevem Keiko. - Mondom, s közben be is mutatkozom egy barátságos mosoly kíséretében. Most nagyon jó kedvemben vagyok, így egyáltalán nem zavar, hogy rellonos-e vagy sem, ugyanolyan bátorsággal ülök itt, mintha más, egy ismerősöm ülne itt velem szemben. Igaz, hogy más esetben nem lennék ilyen, de most valahogy más, úgy érzem nincs semmi, ami megbántana.
- És, öhm... Hányadikos vagy? Vagyis, úgy értem, hogy ugye nem vagy prefi? - kérdezem, kíváncsi tekintetemmel tovább figyelve a fiú arcát. Ez a kérdés csak azért merült fel bennem, mert láthatóan idősebb nálam, csak nem tudom, hogy mennyivel, és így az is lehet, hogy prefi. Akivel meg nem szívesen találkozom, igaz még csak asszem egyszer volt szerencsém prefihez, de az sem volt túl kellemes.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 28. 17:21 | Link

Des

Ez a faház egy újabb olyan hely a kastély környékén, ahová el tudok menni, akár bújni is, olyan kedvem van, van csak egyszerűen magányra vágyom. Bár lehet hogy abból társalgás lesz a vége, hogy társaságom lesz, úgy mint most, mert ki tudja, ki ismeri még ezt a helyet, és mikor jön ide. Itt ülve az egyik régi babzsákfotelben olyan, nem is tudom, talán kicsit megnyugtató, már kezdeti nagy örömöm is kezd elmúlni, de tudom, hogy az nem lesz olyan könnyű, mert nincs rá semmi okom, hogy ne legyek boldog. Az eddigi vizsgáim is sikeresen megírtam, és nem hiszem, hogy fenyegetne az a veszély, hogy ismét elsős leszek. De azért ne igyunk előre a medve bőrére, csak reménykedem. A velem szemben ülő srácot nem is tudom, miért néztem már az elejétől fogva rellonosnak. Ez csak egy megérzés volt, ami nem mellesleg igaznak bizonyult. Talán abból szűrtem le ezt, ahogyan először reagált a megjelenésemre. Aztán kiderül, hogy valóban rellonos, mire arcomra egy halvány, alig észrevehető mosoly ül ki. Mikor elmondom a nevem, ő is megtisztel azzal, hogy elárulja a nevét. Nekem elég furcsán hangzik a neve, és igazából még soha nem is hallottam, hogy valakit így hívtak vona, és kíváncsi vagyok, hogy vajon milyen nemzetiségű a srác, vagyis Des. És ezt még is fogom kérdezni. Arcán egy mosolyt fedezek fel, bár ez inkább erőltetett, mint valódi mosoly, de azért próbálkozik, és már ez is számít. Lehet, nem nagyon szokott mosolyogni, szóval valószínű, hogy ez már nagy lépés nála, hogy egy ilyen igen erőltetett mosolyt ki tud magából kényszeríteni.
- Nem annyira, mert én is elsős vagyok, de te idősebbnek nézel ki nálam, és ezért gondoltam azt, hogy prefi is lehetsz akár. - mondom, és egy nagy mosoly ül ki arcomra, látva Des már valódinak mondható mosolyát. Hát, nem kellett sok időnek eltelnie, hogy egy ilyen mosolyt lássak, és ennek örülök. Talán még ennél is többre lesz képes, csak még egy kis időnek el kell telnie. - És.... Amúgy mióta vagy itt a suliban? - kérdezem, majd eszembe jut, hogy em eredetileg azért jöttem ide, hogy rajzoljak, és még mindig a kezemben szorongatom a ceruzámat, így folytatom a rajzot, ami amúgy már majdnem teljesen kész is van, már csak néhány apró vonás hiányzik.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 28. 19:27 | Link

Des

Ez a hely, a faház, olyan megnyugtató. Vagyis, igazából nem is tudom mivel is jellemezhetném pontosan, csak azt tudom, jó itt lenni, és nagyon tetszik ez a hely. Még az sem zavar, hogy minden nagyobb széllökésnél olyan hangokat ad ki, mintha mindjárt össze akarna omlani, amitől általában feláll a szőr a hátamon. De most nem. Sőt, még talán élvezem is egy kicsit. Máskor valószínű már rég itt hagytam volna ezt a helyet, attól tartva, hogy velem együtt szakad le ez az egész fából készült kis "menedék". De az lehet nem vetne rám túl jó fényt, mivel nem egyedül vagyok itt. Des, akit itt találtam már akkor, mikor megjöttem, először nem nézett ki valami kedves alaknak, sőt egyenesen goromba volt, szeméből csak azt tudtam leszűrni,hogy legszívesebben a pokolba kívánna, amiért ide jöttem. De lehet hogy tévedtem, mert most már nem tűnik olyan mogorva alaknak, mint ahogy először hittem. Mondjuk az még mindig látszik rajta, hogy rellonos, mégis tud kedves lenni, ez látszik rajta. Végül is a rellonosok sem olyan rosszak, legalábbis az az egynéhány ember akivel találkoztam a sárkányok közül, az nem volt olyan gonosz, és bunkó. Mondjuk lehet, hogy még nem futottam össze olyannal, aki vérbeli rellonos, de szerintem nem is akarok. Látván Des már tiszta, valódi mosolyát én is elmosolyodom, sőt még halkan, alig hallhatóan kacagok is.
- Igen, tudom. Vagyis gondolom. - nyitó szóra a szám, majd felmerül bennem egy kérdés, amit feltétlen még kell kérdeznem. - Ne haragudj, de pontosan hány éves is vagy? - kérdezem, s kíváncsi tekintetemmel Des szemét keresem.
- Hú, akkor pont a vizsgaidőszak előtt csöppentél bele az iskola életébe. - mondom, és félmosolyra húzódik a szám. Azt már nem kérdezem meg,hogy a vizsgákat megírja-e, ért hát gondolom az lesz a válasza, hogy nem. Legalábbis szerintem, de ezt inkább nem kérdezem meg. Aztán folytatom tovább a rajzom, vagyis inkább már befejezem, mert tényleg már csak néhány "vonás" hiányzik, és épp mikor elkészülök vele, akkor kérdezi meg, hogy mit rajzolok. Először nem is fogom fel, hogy mit kérdez, azt persze kapcsol az agyam, és válaszolok.
- Hogy? Ja, semmi különöset, csak ma tudtam meg hogy lesz egy kistesóm, és ez adott ihletet. És hát ez lennék én,ez pedig a még meg sem született tesóm. - mondom, közben felemelem, hogy ő is lássa, és a ceruzával mutogatok. - Tudom, hogy ez kicsit hülyén hangzik, hisz még meg sem született, így nem is tudhatjuk, hogyan is néz ki, de... De nekem ő sokat jelent már most, és... és.. - ekkor elakad a szavam, mert nem tudom, hogy hogyan magyarázzam meg, amit mondtam. Tudom, hogy az egész irtó hülyén hangzik, így nem csoda, ha ezek után kinevet, így inkább már nem is mondok semmit, csak az arcát figyelem, a reakciójára várva.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 28. 21:35 | Link

Des

Az igazat megvallva én úgy indultam útnak, hogy egyedül leszek. Úgy, mint máskor, mikor az erdőben sétálok. Azt hittem nem lesz itt senki, mert kívülről eléggé lepukkantnak néz ki a faház, mintha már évek óta senki nem jönne ide. Néha jobban szeretek egyedül lenni, mert akkor át tudok gondolni mindent, mindent ami körülöttem, és bennem történik, és lezajlik. Olyankor akár döntéseket, fontos döntéseket is meghozok, amik akár az életem további történéseiben nagy szerepet játszik, megváltoztatja az életem. Bár legtöbbször csak gondolkodom. Gondolkodom a múlton, és egyben a jövőn is, fejemben számtalan kérdés cikázik. Ugyanúgy, mint most, egészen addig, míg hozzá nem szóltam először Des-hez. Akkor mintha minden kérdés szerte foszlott volna, s helyüket más, ezzel a sráccal kapcsolatos kérdések vették át. Most nem nem érzem, hogy egyedül akarok lenni, jobban örülök a társaságnak, örülök, hogy mégsem kell egyedül lennem itt, ebben a régi faházban. Aztán megkérdezem, hogy hány éves, mire felel, és felteszi ugyanazt a kérdést. Vagyis majdnem, de a lényege ugyanaz.
- Tizennégy. Vagyis úgy nagyjából 2-3 hét múlva leszek tizenöt. - Felelem, egy mosoly kíséretében, majd fejemben egy újabb kérdés fogalmazódik meg, mit azonnal ki is mondok. - És hogyhogy még csak elsős vagy ilyen idősen? - hangzik is el a kérdés, bár nem biztos, hogy épp a legmegfelelőbb módon fogalmaztam meg. Remélem, jól értelmezi az "ilyen idősen" részt, és nem veszi sértésnek. Mert akkor nekem valószínűleg annyi lenne.
- Hát, szerintem én sem vágnék bele a vizsgákba, bár igaz, hogy levitás vagyok, és szeretek tanulni, de szerintem nem lennék rá képes, hogy végig is csináljam a vizsgákat. - mondom, közben halvány mosolyra húzódik a szám. Ezek után, és miután végeztem a rajzzal, a kérdésére kicsit hosszasan felelek, s majd mikor meghallom a válaszát, elmosolyodom.
- Köszi. Szerintem is elég jó lett, bár lenne még mit javítani rajta. - válaszolok egy mosoly mellett. - Nekem végül is csak a rajz, meg a zene volt az, amit mindig is jól tudtam csinálni, és igazából ezt a kettőt is tudom most is jól művelni. - Mondom egy halvány mosollyal az arcomon, és a régi emlékek feltűnnek a szemem előtt. Az, mikor először fogtam a kezemben hangszert, persze a nagyapám segítségével, mert akkor még a furulya is viszonylag nagy volt hozzám képest, még az, amikor először rajzoltam. Bár akkor a szoba fala volt a vászon, és egy banán a rajzeszköz,de én nagyon élveztem, és még azóta is élvezem. Nem is tudom mi lennék, ha nem rajzolnék vagy zenélnék. Teljesen elkalandoznak a gondolataim, s mikor észbe kapok, a srácra pillantok, mosolyogva.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 29. 15:54 | Link

Des

Szeretem a magányt, néha sokkal jobban, mintha társaságban lennék. Persze ez attól is függ, hogy milyen társaságban kell lennem. A barátaimmal szívesen vagyok együtt, szívesen töltöm el velük akár az egész napot. Legalábbis most már, mióta ide járok. Régen, még mikor Japánban éltem nem is voltak igazán barátaim,talán csak egy volt, akit annak nevezhettem, vele szívesen elvoltam, és igazából mások társaságát nem is nagyon kerestem. De ők sem keresték az enyémet. Végül is így jó volt nekem, és szerintem nekik is. Egyáltalán nem hiányzott néhány beképzelt, gazdag lány társasága, akik az emberek személyes dolgait semmire sem vették. Igen, én ilyen emberekkel voltam körülvéve, és nem is volt olyan sok normális gyerek abban a suliban. De azért megfogalmazódott már bennem sokszor az a kérdés, hogy a gazdagok mindig ilyen, ilyen bunkók, és beképzeltek-e. Hát, eddig csak olyannal találkoztam,de reménykedni mindig is lehet.
Na de térjünk vissza a jelenbe, ide a faházba. Sajnos nem vagyok egyedül, mint ahogy eredetileg terveztem, mondjuk így sem olyan rossz, a társaság nem olyan rossz. Aztán elkezdtünk beszélgetni, vagyis én szóltam hozzá először, néhány kérdést is intézek hozzá, amire ő válaszol. Szerencsére nem prefi, ahogy azt először hittem, így egy kicsit megnyugodom, bár nem mintha bajban lennék, de azért mégsem szeretnék egy prefivel sem találkozni. Aztán elmondja, hogy miért még csak elsős "ilyen idős" létére, és hát nem túl rövid. Nem nagyon lep még, hogy elszökött az előzősulijából, végül is itt rellonos, és azok bármi ilyesmire képesek. Látszik, hogy nem igazán csípi az iskolai életet, de azt nem tudom elképzelni, hogy a szülei hogyhogy nem foglalkoztak vele. Talán, sőt biztos, hogy ezért lett olyan, amilyen. És zt így már akkor nem az ő hibája, hanem sokkal inkább a szüleié.
- Egy hónap? Olyan sokáig tartott, hogy rájöjjenek, hogy nem vagy az iskola területén? - kérdezek vissza, mert nekem ez teljesen abszurdnak hangzik. - Hát innen nem biztos, hogy olyan könnyen el fogsz szökni, a prefik jól végzik a dolgukat. Vagy ha mégis sikerül, hamar észbe kapnak a tanárok, hogy nem vagy itt. - Mondom, s halkan kacagni kezdek.
- Hát azt el tudom képzelni. másodikosnak jobb lenne, mint gólyának. Gondolom. - Felelem, egy mosoly kíséretében. Én is örülnék, ha végre másodikos lennék, és szerintem ahhoz már nem kell sok. Remélem.
- Igen zenélek. Gitáron, zongorán, és furulyán tudok játszani, és még egy kicsit énekelni is tudok. - Felelem Des kérdésére, mikor elmondom, hogy zenélek. - És te, játszol valamilyen hangszeren? - kérdezem, bár nem lepődnék meg, ha azt mondaná, igen. Már elég rég itt vagyok ahhoz, hogy tudjam, elég sok ember van itt, aki zenél.
Várjunk, de nekem van sütim is. Teljesen kiment a fejemből, hogy én voltam még a konyhában is, és kaptam néhány muffint. Körülnézek, hogy vajon hová is tettem, és meg is találom magam mellett a földön.Szeresére be van csomagolva egy zacskóba, így nincs semmi baja. Kinyitom, majd kiveszek belőle egy darabot.
- Kérsz? - Kérdem Destől, majd felé nyújtom arcomon egy mosollyal. Ha nem kér, az sem baj, nem erőltetem, de örülnék, ha mégis venne.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 29. 19:30 | Link

Des

Az emberismeretem mindig is, vagyis a legtöbb esetben jó volt. Általában jól be tudom tippelni, hogy melyik házba tartozik az illető, csak ritka esetben tévesztek. Bár az első benyomás az,ami alapján tippelni szoktam, és hát, a legtöbb esetben ez a tipp jó. Ugyanúgy, mint a mostani alkalommal. Mondjuk azt már nem tudtam eltalálni hogy prefi-e van sem. De állítása szerint már egy páran ezt állították róla, szóval ez nem igazán zavar. Aztán arra is szó kerül, hogy miért még csak elsős, amit én figyelemmel hallgatok végig. Kicsit azért megllepődöm, hogy ilyen könnyen méh tudott szökni mindkét iskolából. És ez még egy kicsit viccesen is hangzik. Mondjuk nekem soha nem fordulna meg a fejemben, hogy megszökjek, hisz én szeretek itt lenni, de valószínű hogy más már nem annyira. Aztán mikor azzal az "idős" jelzővel illetem, egy olyan pózt vesz fel,vagyis úgy ül, mint ahogy q nagyapám ült. Legalábbis nagyon hasonlóan, és ettől mosolyra húzódik a szám. Előtörnek belőlem az emlékeim róla, ahogyan ott ül a hintaszékében, és pipázik, közben mesél a "régi szép idők"-ről.
- Hát akkor úgy valóban könnyű volt megszöknöd. - Felelem mosolyogva. - Na arra kíváncsi lennék, hogy milyen hamar sikerül majd kicselezned a prefiket, és a tanárokat. De ha mégis sikerül, akkor majd értesíts valahogyan. - mondom, egyvigyorral az arcomon. Ez most tényleg érdekel, hogy mennyi időbe fog telni, míg végre sikerül megszöknie. - Na ezt el tudom hinni. De azért kíváncsi leszek, hogy hány hónapig bírod itt. - válaszolok, s elnevetem magam. - De ez egy jobb suli. Szerintem, bár nem ismerem azt ahova te jártál. Mondjuk, ha nem találtam volna itt ilyen barátokra, akkor szerintem nekem is megfordult volna ez a fejemben, mert csak kényszerből jöttem ide. - Ezt nem is tudom miért mondtam el, mert ilyeneket nem szoktam csak úgy elmondani idegeneknek. Igen idegen, mert még csak most látom őt először, és alig ismerem még. De most, talán a boldogságtól, vagy nem is tudom mitől, szóra nyílik a szám, és olyanokat is mondok, amiket más esetben talán nem mondanék.
- De reménykedjünk, hogy ez lesz az utolsó iskolád. Vagyis úgy értem, hogy gondolom nem akarsz elsős lenni ismét, egy negyedik iskolában. - Mondom. Aztán szó esik a zenéről, és ki is derül, hogy ő is zenél. Még egy diák, aki úgymond "művészlélek" vagy hogy is mondjam.
- Hát, a gitározás is már elég szép teljesítmény. Én legalábbis elég nehezen tanultam meg. Bár az is igaz, hogy azt önerőmből, a többit pedig a zenesuliban tanultam meg. - mondom egy mosoly kíséretében. - Miért, amúgy megvetnek? Úgy értem, hogy amúgy emberszámba se vesznek? - kérdezem, s remélem hogy ezzel nem bántom meg őt, és válaszol a kérdésemre. Mikor megkínálom őt a sütivel, ő vesz is belőle.
- Szívesen. - mondom vigyorogva, majd én is lehámozom róla a papírt. - A konyhából hoztam, még mielőtt elindultam volna ide. A manók persze még adtak volna sok mindent. És ha engem kérdezel, akkor szerintem nekik az a szándékuk, hogy szépen felhízlaljanak minket, mert mindig sok finomságőt kapok, ha ellátogatok a konyhába. - Fejezem be végül, végig mosolyogva, és a végén még el is nevetem magam. És is egy olyan dolog, amit csak olyannak mondanék el, akit jobban ismerek, még így is, ez a nagyon beszédes énem nagyon ritka, és csak akkor vagyok ilyen, ha tényleg van rá okom. És most van.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 29. 22:06 | Link

Des

Gondolom ahány emberrel találkozott eddig annyiszor kellett elregélnie, hogy mi történt az előző sulijaiban. Végül is az ember nem minden nap botlik egy ilyen srácba és ez elég érdekes. Hisz nem gyakori az olyan gyerek, aki elszökik a saját iskolájából. Mondjuk kicsit vicces is az a szitu, de nekem még mindig furcsa, és érthetetlen, hogy csak annyi idő elteltével jöttek rá a tanárok is, hogy eltűnt a gyerek. Hát abba a suliba se járnék, mert ha erre nem igazán figyelnek, akkor ki tudja még mire nem figyelnek. Mondjuk abba az is közre játszott,hogy Des még órára sem nagyon ment be, ogy gondolom a tanárok sem nagyon néztek meg őt, talán még sérelem tudott némelyik, hogy egyáltalán létezik.
- És, elárulod nekem, hogy mi az a terv, vág inkább titokban tartod? Én nem árulnám el senkinek. - Kíváncsiskodom, mikor azt mondja, hogy már van terve arra, hogyan is szökjön meg. Na erre tényleg kíváncsi vagyok, de ha nm akarja elmondani, akkor inkább nem erőltetem, hagyom az egészet. És ha elmondja, akkor tényleg titokban tartanám, nem is tudnám kinek elmondani. Vagyis csak nem akarom, ért miért tenném? Ha végül úgy dönt, hogy nem tetszik neki az iskola, és meg szökik, az az ő problémája, nem az enyém, és ezen nincs mit gondolkodni. - Valóban szépek a helyszínek,bár a festmények elég pletykásak, legalábbis némelyik. Ha elmész valamelyik kettő mellett, biztos hallassz valami olyat, ami amúgy nem rád tartozik, sőt egyáltalán még a képekre sem. De vannak azért normális,nem pletykás festmények is. - ejtek néhány szót a képekről. Van már egy lis tapasztalatom velük, és némelyik elég goromba, főleg azok, amik a vigadófreskón vannak. Mondjuk azok már eléggé be is vannak rúgva, szóval nem csoda, hogy olyanok, amilyenek. Aztán szó esik a szüleiről, és én figyelemmel hallgatom végig a mondandóját. Nem lehetett valami kellemes élete a szüleivel, és nagy valószínűséggel ezért lett olyan, amilyen. Talán ha normálisabbak lettek volna vele, nem lenne ilyen, ennyire rellonos. Bár elég kedvesnek látszik, ahogy így elbeszélgetünk.
- Értem. - mondom, de ez nem volt teljesen őszinte, mert igazából nem nagyon tudom megérteni a helyzetét, mert velem nem bántak így a szüleim. - Engem csákány apám hagyott el, mikor legnagyobb szükségem lett volna rá, de mindegy. - Mondom, s egy halvány mosoly látszódik az arcomon. Apámnak még mindig nem tudtam teljesen megbocsátani, azért amit tett, de utalni sem tudom őt. Végül is ő az apám, bármit is tennék ellene, ez mindig így marad.
- Hát, ez örök rejtély marad. - Felelem vigyorogva, miután az utolsó falatot is megettem a muffinból, majd előveszek egy másikat. Még egy darab van a zacskóban, amit, ha Des kér, odadobok neki, remélve, hogy nem téveszt célt. - De ami tény, az tény, hogy jól tudnak főzni és sütni.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Keiko Sama
INAKTÍV


Micike by: Noel; Pikaszisza
offline
RPG hsz: 520
Összes hsz: 24908
Írta: 2013. augusztus 30. 20:26 | Link

Des

Mikor arról kérdezem, hogy miként tudott megszökni,elég hosszasan mesélt róla ahhoz, hogy le tudjam szűrni, már egy jó párszor el kellett mesélnie az egész sztorit. Nem csoda, hisz még itt nem találkoztam ilyen emberrel, aki megszökött a saját, előző sulijából. Bár, nagyon sokan járnak ebbe a suliba, a legkülönfélébb emberek, akik a legkülönfélébb családi háttérrel, és múlttal rendelkeznek. Még ha akarnánk se találnánk két egyforma embert. Még az ikrek sem teljesen azonosak, mégha ugyanúgy néznek is ki, de belül mégis különböznek. Na, mindegy, a lényeg az, hogy ennek a srácnak, vagyis Desnek a múltja nem lehetett túl fényes, és ez alakította ki a személyiségét ilyenre. Talán ha a szülei nem lettek volna ilyenek, ilyen elutasítóak vele szemben, akkor ő is kicsit kedvesebb lenne, és akár nem a sárkányok házát gyarapítaná, bár akkor lehet nem is lenne itt, hanem az első sulijában. Mindegy, a múlton nem túl jó rágódni, mert az már megtörtént, vége, és azon már nem lehet változtatni. Kivéve, ha feltalálják az időgépet. Akkor talán képesek lennénk rá, de akkor meg a jelenen változtatnánk, és abból ki tudja mi sülne ki. Szóval ez egyszerre jó, és rossz ötlet is. De akkor térjünk is vissza a jelenbe, ami most van, tehát, és itt, a faházban, egy rellonos srác társaságában, aki "ilyen idős" kora ellenére még mindig csak elsős. De persze van erre egy nyomós oka is, de nem az, hogy már ennyiszer megbukott volna. Mondjuk akkor lehet, hogy már ki is csapták volna, bár ki tudja.
- Hát ez valóban nem nagy kunszt. Mondjuk ha, én ezt megtenném, akkor nem hiszem,hogy lenne hová mennem, ott Pesten. Igazából nincsenek is itt ismerőseim, csak az apám, meg az ő családja, de velük nem szívesen találkoznék. Arra meg nem biztos, hogy lenne elég pénzem, hogy repülőjegyet vegyek. - Felelem, s egy halvány mosolyt villantok. - De gondolom neked vannak itt barátaid. - mondom, Desre nézve.Ezt abból gondolom, hogy ugye tervezgeti itt a szökést, és nem hiszem, hogy csak úgy megy a vakvilágba, hanem, van valakije, egy barát, aki elszállásolja őt egy darabig. De lehet, hogy tévedek, és nincs senkije itt, csak úgy el lesz valahol. De ki tudja, talán még a végén megkedveli a sulit, és nem akár majd elmenni, inkább marad, és valahogy végigszenvedi azt a néhány évet. Én legalábbis így voltam vele az első pár hétben, aztán most már úgy vagyok vele, hogy semmi pénzért nem mennék innen el. Nagyon megszerettem az itteni közösséget, e néhány ember mondhatni a szívemhez nőtt.
- Óh, látom te már tapasztalt vagy e téren. Lehet meg is fogadom a tanácsod. - mondom egy mosollyal kísérve. Aztán a téma áttér a családjára, és látom rajta, hogy nem igazán szeretne beszélni róla, így inkább nem is erőltetem, szóval az utolsó mondatát csak egy kis bólintással intézem el, ezt már többet nem is hozom szóba. És szerintem ennek Des örül is, remélem.
Mikor odadobom neki a zacskót, az utolsó sütivel, az sikeresen célba ér, vagyis az ölében landol, aminek örülök, mert végre nem sikerült kidobnom a szemét, és még némi landolt a földön.
- Hát eddig még senki nem halt bele a főztjükbe. Legalábbis tudtommal. Max ételtúladagolásban. - válaszolok, s elnevetem magam. - Végül is mindig mikor bemegyek a konyhába vagy ötvenen állnak körbe,és kínálgatnak mindenféle dologgal. - fejezem be végül, s egy nagyot harapok a muffinból, minek következtében majdnem az egész eltűnik a számban.
Szál megtekintése


kérdezőke||SziLK tag|| Lila Kecske||Gwen nővérkéje
Faház - Keiko Sama hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék