Yvonne

A fiúnak most sem volt kedve aludni, de ágyába azért lefeküdt a látszat kedvéért.  Aztán, mikor  teljes biztonságban érezte magát, óvatos, és nesztelen léptekkel felöltözni indult. Magára húzta egyik kedvenc farmerét, és egy laza pólót. A szükséges melegítő felső is rajta volt már ekkor. A folyosóra ért, és óvatosan a prefektusokat kerülve sikerült a kapun is kijutnia. Egyes folyosókon hangokat, és neszeket hallott, így azokon a helyeken még jobban vigyázott. Sikerült is neki, és kijutott a kastélyból. A kastély körül kóborolt, amikor észrevett egy lepukkant faházat. Imádja az ilyen helyeket. Kiskorában mindig is szeretett volna egy sajátot, de sajnos soha nem sikerült megépítenie. Nagyon örült és szinte gondolkozás nélkül elindult felfele a fára. A lépcsőfokokat gyorsan szedte, és egy pillanat múlva már az ajtó közelében volt. Át is lépett azon, és bent egy hangulatos terret talált. A babzsákfotelek nagyon imponáltak neki. De bent meglátott egy lányt. Meg kell hagyni egy elég csinos lányt.
-Szia!-
~Biztos vagyok benne, hogy nem prefektus, mert ők csak a kastélyban járőröznek. Legalább is, ha jól tudom. De lehet, hogy nincs igazam, és majd jön a bünti. Ez van. De az biztos, hogy nem Amira. Ami minden esetben egy jó hír, méghozzá a lehető legjobb.~
-A nevem Zsolt. Téged hogy hívnak?-
Gyönyörű haja volt, és ízlése ruhát viselt.
-Leülhetek?-
Majd leült az egyik fotelbe, egyenesen szembe a lánnyal. Alaposabban szemügyre vette, és megállapította, hogy rendkívül szimpatikus. A hajáról még most sem feledkezett meg.
-Gyönyörű a hajad.-
A fotel nagyon kényelmes volt, és kényelembe helyezte magát. Nem volt egy könnyű napja. Szinte egész nap tanult a vizsgákra, amik nem ígérkeznek egyszerűnek. Jól fog esni ez az éjszakai beszélgetés, reméli nem zavarja a lányt. Vajon elfogadja, hogy itt van, vagy magányra vágy és zavar?
-Szép vagy.-
~Egy kis bókolás nem árt. Legalábbis szerintem. Ilyen a természetem, sajnálom. Fogadjanak el olyannak amilyen vagyok. Nincs igazam? De igen. Miért ne bókolhatnék a lányoknak akkor, és úgy ahogy szeretnék.~

Yvonne

A fotel amiben ültem rendkívül kényelmes volt. Már rég óta álmodozom egyről, amit a szobámba rakhatnék, de még nem találtam meg az igazit. Nagyon nehéz babzsákfotelt választani, és ahogy ezen elgondolkozom rájövök, hogy milyen jó életük van a bányászoknak. Nem kell olyan nehéz munkát végezniük, mint akik babzsákfotelt vesznek, vagy csak kínálnak.
-Yvonne? Szép név.-
Ránéztem, és mosolyogtam, amit nem biztos, hogy megkap, mivel éppenséggel a földet nézi. Minél többet ülök vele egy légtérben annál jobban kezd úrrá lenni rajtam az izgalom. Ezt nem hiszem el. A magabiztos Zsolt izgul egy lány társaságában? Most szívesen megnézném az órát, hogy üres jegyzetfüzetembe felvezessem ezt a pillanatot. Tudhatja is, hogy szép. Bizonyára rengetegen bókolgatnak neki a folyosókon, és ehhez hasonló helyeken. Vagy csak szimplán egoista? Még nem ismerem eléggé ahhoz, hogy megállapítsam róla, de az már biztos, hogy szívesen megismerném. Ezek honnan jönnek? Ejha... Muszáj volt pont ezt kérdeznie?
-Tudod, ez egy nehéz kérdés. Tudod, én szoktam bókolgatni lányoknak, de csak azért, mert tudom, hogy jól esik nekünk. Nem nagyon emlékszem mikor bókoltam egy lánynak csak úgy dicséretből. Most rád néztem és ez jutott eszembe, mert te szerintem tényleg gyönyörű vagy.-
Majd egy hatásszünet megtartása után mondókámat folytatom.
-Meg hát ott van az a vélai hajad, amit csak csodálni tudok. A szemeid őszinték, gyönyörűek.-
Odalép a lányhoz, és jobb kezével a hajához, hátához nyúl. Arca pár centire van a lány arcától, és szemét nézi.
-Innen még szebbek, mint a fotelból.-

Yvonne

Furcsának találtam a lányt, ezért ismét, az előzőnél jobban, izgulni kezdtem. Mi a gond velem? Mi nem tetszik bennem? Zavarják a bókok? Csak így kérdezzek rá? Vagy van valami egyéb is? Kérdezzem meg, hogy mi a gond? Szerencsére nem kellett semmire rákérdezzek, mert egy mosolyt küldött felém amit pozitíven értelmeztem. Ha mosolyog, az azt jelenti, hogy nem sír, és ha nem sír nagy gond nem lehet. Miért nevetett? Ilyen röhejes vagyok? Pedig csak az igazat mondtam, amit gondolok. A való életben is mindenki kiröhög a hátam mögött? Ez így nem jó. Zsolt, töröld ki a rossz gondolatokat, és gondolkozz pozitívan. A nőcsábász féleségre csak mosolyogtam.
-Csak másodállásban. Amúgy nem. Csak van egy bajom. Ha megtetszik egy lány, ahhoz rendkívül hűséges tudok lenni, még akkor is, ha később kiderül, hogy feleslegesen. Hogy az a lány nem az igazi. Ilyenkor szégyenlem magam, hogy miért cselekedtem elhamarkodottan...-
Most megfogok nyílni neki, mint egy konzervdoboz? Itt fogok sírni az ölében? Nem azért jöttem ide, hogy lelkizzek, hanem hogy pihenjek. Meg ha már itt van Yvonne, akkor beszélgessek.
-Biztos, hogy nem ismerlek. Én csak a látszatot mondom. Lehet, ha ismernélek nem tetszenél.-
Majd rákacsintottam, hogy tudassam vele, hogy ezt ne kell komolyan vennie. Nyugi nem fog fél perc alatt változni a véleményem. Mire készülök?
-Semmire. Nem akarok semmit elsietni. Most nem.-
Majd mind a két kezemmel a nyakát fogtam meg. Jobbat, ahogy előre húztam finoman megsimogattam a vállát. Ha nagy csend következik be csak ennyit mondok:
-Azt hiszem ez egy tökéletes pillanat. Ne rontsuk el.-
Majd a lány szemébe néztem mosolyogva, és tekintetem ott hagyom.
-Még mindig szépnek tartom a szemedet.-

Yvonne

Szerintem most már kicsit visszafogom magam. Elég volt a bókolgatásból, most már több teret adok a csendnek. A csenddel nem lehet elrontani semmit. A beszélgetéssel, még ha pozitív is, el lehet rontani valamit. Figyelni fogok rá, minden mozdulatára. Kíváncsivá tett.
-Kicsit kijöttem a gyakorlatból, és most örülök, hogy tudok gyakorolni rajtad. Megtiszteltetés.-
És nevettem egy kicsit, majd tovább mosolyogtam. Remélem továbbra is humorosnak tart, mivel ezzel is csak ez volt a célom. Bizonyára szereti a humoros fiúkat, legalábbis nagyon remélem ezt. Alapjáraton szeretem, ha viccesnek tartanak, és megtudok nevettetni egy lányt. Az életben az egyik legjobb pillanat, amikor a lány nevet. így neki is jó kedve lesz, és én is boldog vagyok.
-Bizonyára betegesen nagyon ismernek, már idegesítően is. Ezért túl sokat tudnak rólad. Azokat is amikről még te sem szeretnél emlékezni.-
Belegondolva ez borzalmas lehet. Nem tudom milyen lenne, ha valaki jobban ismerne engem, mint én saját magam. Tényleg egy tökéletes pillanatnak tartom-e ezt?
-Mondanám, ha nem lenne igaz? Tudod, sajnos, mindig túlságosan az igazságra törekszem. Ezért nem nagyon szoktam hazudni.-
Megint ki fogok fakadni? Ez vicces. Ezt a pillanatot élvezem. Bár nem tudom miért.
-Volt már jobb pillanatod ennél? Mondjuk nekem is, de ebben az órában ezen a napon szerintem ez a lehető legjobb.-
Jobban belegondolva miért ne lehetett volna? Nem tűnik egy érzelmi roncsnak. A szemét nézem folyamatosan, és mosolygok. Jól érzem maga itt. Szívesen tölteném itt az éjszakát vele. Olyan hangulatos ez a házikó. Meg szeretném ölelni, de nem fogom, mivel így elveszítem szemem elől az Ő szemeit. Nagyon szeretném megtartani ezt a szemkontaktust. Meg még nem is akarok olyan közel kerülni hozzá, hogy teljes testem az Ő testéhez érjen. Nem akarom elsietni.

Yvonne

Mindenkinek a saját, döntése, hogy akar-e a patkányom lenni. Nem hiszem el, hogy komolyan vette. Pillanatfüggő, egyszer érti máskor nem? Picit sokkolt a hír, hogy most megsértődött rám, de a nevetése után megértettem. Élvezem az ironikus pillanatokat. Tovább fűzöm a poént.
-Lehetsz egérke is. Az sokkal cukibb.-
A nevetésbe én is bekapcsolódtam. Élvezem a lány társaságát, mert miért ne? Ez szerintem itt egy tökéletes pillanat, amit élvezni kell a vizsgák előtt, vagyis közben. A beszélgetés mindig pihentető, és szórakoztató. Imádok beszélgetni, mivel elég szociális alkat, egyéniség vagyok. És én főleg a lányok társaságát élvezem, bár nem tudom miért. Érdekel a véleményük, a lelkiviláguk, és ők maguk.
-Aranyos? Köszi. Üdvözlünk Faházban. Aranyosak száma: kettő.-
És egy rövidet nevettem. Annak, hogy megfogta a kezem nagyon örültem. Ezért jobb vállam ledobom a fotelre, és jobb karommal a hasát ölelem. A bal kezem a bal oldalára rakom, miközben fogom az övét, ha Ő is benne van.
-Mi a véleményem erről a helyről? Jó kérdés. Hangulatos, kedves kis hely, amit lehet élvezni bárki társaságában. Neked tetszik?-
Varázslatos hely, de nem tölteném itt az egész életem, még Yvonne-val sem. Azt hiszem, hogy még a kastélyban sem. Nem lennék szívesen tanár. Az olyan unalmas. Jó, varázslást kell tanítani, de akkor sem ez az élet célom.
-Nem vagy fáradt? Játszunk valamit!-
Mosolyogtam az ötleten, bár én sem tudom, hogy jutott ez eszembe.