36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2021. december 9. 00:11 | Link


#pillantsrám  #zenebene  #elménkívüliállapotok


A múltkori Tányához hirtelen betoppanás az elején jó ötletnek tűnt ugyan, de lehet Zsombira nem kellene ráhozni a szívgörcsöt, mégha stram kiscsávó is. Mi? Hogy mi? Hát igazából az ELME-ben eltöltött időkről ismertük egymást, illetve akkor volt alsós akárhanyadikos, mikor én már mestertanonc. Be kell vallanom, akkor még csak nem is tudtunk egymásról, mert nem nagyon mozogtam a Navine környékén egy ember miatt... Nem is értem, miért bújkáltunk egymás elől. Ha nem megy valami, nem kell erőltetni. Hát na, megesik, hogy a ló megbotlik.
Szóval a lényeg a lényeg, Zsomborunknak küldtem egy kecses tollast, természetesen névvel ellátva, mert tényleg nem akartam megkockáztatni, hogy ne jöjjön el. DEEE!!!! Mivel nem mehetek be az iskola területére hivatalos indok nélkül -mert nem fognak beengedni szerintem-, ha odaállítok azzal a szöveggel, hogy: "Hali! Kasza Fanni vagyok, az Eridon egykori mindenlében kanala, tanárok és diákok réme!" Még lehet, örülnek is annak, hogy megszabadultak tőlem. Úgyhogy ezt a helyet adtam meg találkozópontnak, innen hamar visszaér, ha dolgaakadna.
Sajnos a napokban rengeteg inger ért, amin nem baj, de a gyógyszereim szedésének rendszertelenségét okozta és... ki is maradt pár nap és lassan kezdem érezni a hatását. Eléggé lehangolt állapotban másztam fel a faházba és onnét lógatva le lábaimat támaszkodtam a szélén ücsörögve, úgy vártam a kedves régi barátomat. Reménykedtem, hogy eljön. Kezdett egyre hűvös lenni és igyekeztem felmelegíteni a faházat pyromágiával, hogy ha meg nem is, de fel se fázzunk. Nem hiányzik a hólyaghurut, köszi.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2022. január 1. 23:46 | Link

ELME töltelékek
Sose hittem, hogy újra látlak


Farzsebéből kikandikált a gyöngybetűkkel írt üzenet. Egy régi szellem hagyta neki a sorokat. Egy múltbeli emlék, valaki, aki látta a legrosszabb napján, de nem élte meg a legjobbat. Nem, eddig nem. De ott a közös helyiségben mikor először lépett az elmegyógyintézet falai közé. Ott volt, mikor magából kikelve a halhoz vágta a gitárját. Amikor a héten negyedszer nyugtatózták le a rátörő rohamok miatt. Egyikre se volt büszke, ahogy arra se, hogy hol némán ücsörgött az egyik sarokban, hol magából kikelve veszekedett egy másik pácienssel, csak azért, mert összekeverték a testvérével. Azzal a nem létezővel, aki a fejében élt.  Ahogy pedig a rövid utat tette meg a faház felé, az elmékek mind megrohamozták. Sóhajtott egyet, mikor már csak pár fa választotta el. Ezerszer megtette már ezt az utat. Vicces, hogy még az ELME előtt is Zsomborként tért csak erre. Mintha a hely kapcsolatban lett volna a tudatalattijával, üzent neki melyik a helyes út. Kár, hogy nem volt egyedül elég.
- Fanni? Tényleg te vagy az? - nézett felfelé a színes fürtökre. Határozottan úgy nézett ki. A régi szellem, aki visszatért hozzá annyi év után. Eddig tán el sem hitte, hogy a levél valóságos volt, hisz ők ketten egy másik életből ismerik egymást csupán. - Hogy kerülsz te ide? - ingatta a fejét, és mászni kezdett. Arcán egy félszeg mosoly játszott, mert akármennyi emlék telítette is el az agyát, egyet nem tudott arrébb söpörni. Azt, ahogy az egyik csoportos terápián Fanni megfogta a kezét, ahogy elmesélte a történetét. Erőt adott neki, amikor neki már egyáltalán nem volt.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2022. január 3. 14:04 | Link


#pillantsrám  #zenebene  #elménkívüliállapotok


Azt hittem könnyű lesz, hogy nem lesz baj és már jól vagyok, de határozottan nem voltam. Hülyeség lett volna kijönni a szanatóriumból? Ott mindig tudták, mit kell csinálni, amikor rámtörtek az epizodikus rohamok. Idekint nem tudtam. Fel akartam hívni a dokim, de féltem, ha többször hívom, mint ahogy beszéltük, visszazárat.
Nem tudtam eldönteni, mit akartam. Mert vissza is akartam menni, meg nem is. Talán visszamennék, ha a barátaim is ott lennének, de őket nem akartam kitenni ennek. Önző voltam és gyáva. Nem akartam gyáva lenni, csak megfelelni a környezetemnek.
Könnyeket kezdtem potyogtatni térdeimre, míg a faház peremét markoltam harag és bánat vegyes érzelmei között. Úgy éreztem magam, mint egy bokszzsák. Érzelmileg agyonverve.
Nevem hallatán felkaptam a fejem és arra pillantottam, amerről véltem hallani. Egy ismerős alak állt ott, melyben régi barátom ismerős sziluettjét fedeztem fel.
- Szia - köszöntöttem és megtöröltem ruhám ujjával a szemeim, bár ígyis be voltak dagadva a zokogástól.
- Csak.. köszönni akartam. De jobb állapotban szerettem volna megmutatkozni. Elcsesztem -  bakkant előre a fejem. Hibás voltam, nem szedtem rendesen a gyógyszereket. El fogok szakadni. Szükségem volt a segítségre, de magam sem tudtam, mihez  vagy miben. De kellett egy kéz.
- Ugye nem zavarlak? Csak… csak jó lenne beszélgetni kicsit. Mint bent, a diliházban - töröltem meg újra az arcom, majd meg is pofoztam az arcom, hogy kicsit észhez térjek.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2022. január 3. 15:00 | Link

ELME töltelékek
Sose hittem, hogy újra látlak


Egyikőjük se volt már az a naiv kisgyerek. Az intézetben gyorsan kellett felnőniük, olyan körülmények között, amiket senki más nem tud megérteni. Éjszakánként még kísértik az emlékek, a hallott nyögések és sikoltások, amik sose akartak abbamaradni. De most ketten voltak.
Kellemes? Nem mondhatni. Mikor egy tragédia tartja össze a barátságos, az sose lehet felhőtlen. Viszont annál erősebb. Bensőséges, ahogy senki mással, éppen ezért figyelt fel azonnal Fanni hangjára Zsombor. Vonásai megváltoztak, aggodalmas és törődő lett, és még gyorsabban szedte a fokokat, mint előtte.
- Dehogy cseszted el. Nézd, hiszen itt vagyunk mind a ketten - ült le mellé. Ujjaival letörölt egy könnycseppet a lány arcáról. - Mond el mi a gond valójában - tért rá kertelés nélkül a fiú. Mindig is utálta az értelmetlen cseverészést. Főleg akkor, amikor látta a másikon, hogy nincs jól. Egy része mindenkit meg akart gyógyítani, mert magát képtelen volt. Mégis folyamatosan akadályokba ütközött.
- Beszélgessünk. Mint régen. Szeretnéd, hogy kihozzak két széket a faházból? - mosolyodott el féloldalasan. Csoportos terápia, milyen őrült dolgok is történtek azokon. - Vagy a légzésgyakorlattal szeretnéd esetleg kezdeni? - ajánlgatta. Csak egy kis nevetést akart kihúzni Fanniból. Egy vigyort, egy megremegő ajkat, hogy tudja, nem reménytelen a helyzet.
- Beszélj hozzám. Mond el - tette kezét a másikéra. Pontosan úgy, ahogy annak idején Fanni tette vele. Elkezdeni mindig olyan nehéz. A szégyen egyszerűen megbénítja az embert.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2022. január 22. 01:23 | Link


#pillantsrám  #zenebene  #elménkívüliállapotok


- Butaságot csináltam - bukott ki belőlem a rövid válasz s hagytam, hogy letörölje arcomról az épp kibukó könnycseppet, mely vadul szökni próbált belőlem.
Undorodtam magamtól, a dilibogyóktól és az egész helyzettől. Komolyan azt éreztem, hogy egyszer csak kettészakadok. Egy borzasztóan gyenge és zárkózott Fannivá, aki csak a négy fal között szeretne vegetálni egy sarokban, mindezt ürességérzettel megfűszerezve. Illetve a mániás Fannivá aki ijesztően furcsán normális. Ezeknek az “ultra rapid” ciklusoknak köszönhetően pedig gyakran fordulnak elő a váltásaim, melyek borzasztóan megterhelőek voltak mentálisan. Most is… bár éppen a melankólikusabb Fanni volt porondon, csak idő kérdése, mikor bukik felszínre a mániás Én.
- Jaj, ne… Ne hozz ki széket, jó nekem itt - nyugtattam, ne fáradjon érem, annyit nem ért a dolog. A légzésgyakorlat hallatán halvány mosoly jelent meg orrom alatt egy rövid pillanat erejéig. Emlékeztem, hogy ilyenekkel próbáltuk anno egymást felvidítani, hogy a nevelőt kiparodizálva utánoztuk annak gyakran elhangzott mondatait. Gyerekes, de mi élveztük. Sokszor csináltuk ezt a szabadfoglalkozások alkalmával délutánonként. A tévét nem néztük, azon mindig valami agyat leszívó hülyeség ment a többieknek.
- Nem szedtem rendesen az utóbbi napokban a gyógyszereket. Azt hittem jól vagyok és meggyógyultam. Nem keltem vagy feküdtem mély depresszióval vagy szorongással - csuklott el hangom - Nem éreztem semmit, amit gondoltam, hogy kellene. Most meg itt tartok - sóhajtottam egy nagyot mellé - Álmomban egy kihalt mezőn szoktam állni, körülöttem tűz, sikolyok és hullazsákok fekszenek mindenhol. Akármelyiket nyitom fel, apa arcát látom. Aztán hirtelen kinyílnak a szemei és rámüvölt, hogy miattam halt meg - tört ki belőlem a zokogás, arcomat kezembe temettem.
- Zsombi, nem akarok visszamenni az ELME-be, de talán ott jobb helyem volt, mint itt kint - ezt nem mertem elmondani a dokinak, pláne a gyógyszeres részét. Biztos, hogy tajtékozni fog, ha egyszer elmondom neki. Márpedig lehet el kell a következő találka alkalmával. A fiúba viszont megbíztam, ő tudta az én bajaimat, én tudtam az övét. Közte és közöttem ez a kötelék olyan erős volt, melyet a tökéletlenségünk táplált, ezért nem szakadhatott el sosem. Bárcsak ne traumák kötnének minket össze, hanem a jó emlékek.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2022. január 27. 16:57 | Link

ELME töltelékek
Sose hittem, hogy újra látlak


Minden ember a belső démonjaival küzd. Éjszaka előjönnek a fiókból vagy az ágy alól, és nem hagyják, hogy lehunyjuk a szemünket. Kísértenek, mint a nap közben elejtett kínos mondataink, újra és újra visszapörgetve az agyban. És aztán vannak az olyan emberek, akiknek a belső démonok valóságos alakot öltenek. Már nem csak az este sötét fátyolában rajzolódnak ki, hanem a napsütötte szoba falára is kivetülnek. Fanni és Zsombor ilyen ember volt. A déli sugarak mellett kísérték őket az éjszaka szörnyetegei, és képtelenek voltak a menekülésre. Néha egyedül voltak, néha egy baráttal. De annak a vállán is ott csücsült az elítélés vörös démona. Zsombor azonban enélkül a kis lények nélkül, őszinte kíváncsisággal hallgatja a másikat. Nincsenek tabuk, azokat már rég maguk mögött hagyták. Helyette a göndör óvó érintése maradt, mikor átölelte Fanni vállát, és magához húzta. Haját óvatosan simította meg, így csitítva a lányt.
- Nem fogsz visszamenni - jelentette ki határozottan a srác, aztán elengedte Fannit, és egy félmosollyal ránézett. Aztán el a messzeségbe.
- Egy időben én is trükköztem a bogyókkal - jelentette ki érzelemmentes hangon. - Tizennyolc lettem, az állam már nem támogatott tovább, a szüleim örökségét pedig nem vehettem át, mert a bíróság szerint nem voltam beszámítható. Nem volt pénzem a pirulákra, én pedig konok módon ahelyett, hogy segítséget kértem volna, magamtól próbáltam bájitalt kitalálni. Egyiknek rosszabb mellékhatása volt, mint a másiknak, és az egyikbe majdnem bele is haltam - ismertette a történetet röviden Zsombor. Nem volt rá büszke, Rara szerencsére azóta se tud az esetről, és nem is szándékozta elmondani neki. A szégyen leple egyszerűen túl sok mindent betakar.
Fanni szemébe nézett, mélyen, mintha a lelkéig le akarna látni. - Hiába nem akarod őket tenni, nélkülük nincs életünk. Ígérd meg, hogy nem csinálsz ilyet többet - kérte, íriszeiben az aggódás aranyló csíkokat hagyott.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2022. február 14. 22:18 | Link


#pillantsrám  #zenebene  #elménkívüliállapotok


Mások furcsának gondolhatják, hogy most nem hangoskodtam, csicseregtem, kacarásztam vagy bármi más olyat nem csináltam, amit egyébként általánosságban szoktam. Már nem számoltam a napokat, mióta letettem a gyógyszereim és bájitalaim - nem volt a legokosabb húzásom, már beláttam.
Pityeregve regéltem el neki, hogyan jutottam erre a szintre. Felesleges volt hazudni vagy füllenteni neki, két dolog miatt is. Az egyik, hogy borzasztóan tudok erőltetve hazudni, a másik: ismer. Éppen ezek miatt felesleges volt tagadni bármit. Hagytam, hogy megöleljen és csitítgasson, a doki előtt nem merném így kiönteni a szívem, pedig ő is csak jót akar. Azonban Ő csak tanult róla, míg Zsombor vele ellentétben keresztülment mindazon, amin én. Ritka, akikben megbíztam, de ő közéjük tartozott.
- Úristen - nyíltak el ajkaim és egy pillanatra még a könnycseppem is megállt az arcomon a meglepettségtől. Azt tudtam, hogy nagykorúságát betöltve szorult rajta a cipő, de a majdnem haláláról még csak nem is sejtettem semmit. Ha nem lettem volna ennyire rottyon, biztos kibújt volna belőlem az anyatigris és kicsit megcsúszva évekkel a dorgálással, de újra megdorgálnám finoman, amiért buta volt. Egyébként így belegondolva, nem lenne túl fair, hiszen épp ezt csináltam én is. Kivéve a kísérletezést.
- Nem is tudom, Zsombi... - sütöttem le a szemeim, képtelen voltam tartani a szemkontaktust a szégyenérzetem miatt - Ha szedem őket, bennem motoszkál az a kicsi, piros démon, ami folyamatosan suttogja a fülembe, hogy soha nem leszek normális és nem élhetek teljes értékű életet, mert a gyógyszerelésemre oda kell figyelnem. De, ha nem szedem... akkor is jön egy démon. Egy zöld. Nem, kék. Sötétkék. Szóval akkor is jön egy démon, aki a pirosnak igazat adva csak azt erősíti bennem, hogy nem vagyok idevaló. Hiába bizonyítottam be, hogy márpedig nem kell a sárgaház. Nem kell a gumiszoba. Nem kell több kezelés és terápia - csuklott el a hangom, és hatalmas erőt véve magamon harcoltam a belőlem kitörni vágyó könnyekkel és bőgéssel. Ekkora luxust nem engedhettem meg, hogy ismét sírjak és szomorkodjak a tetteim miatt - mégis ezt érzem.
- Te hogy léptél túl a diliházba való visszavágyódástól? Mi vagy ki segített?
Utoljára módosította:Kasza Fanni Stefánia, 2022. február 15. 06:52
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2022. február 26. 00:13 | Link

ELME töltelékek
Sose hittem, hogy újra látlak


Ahogy a szavak kifutottak Zsombor száján, úgy érezte meg újra a reszkető félelmet, ami elöntötte testét azon a délutánon. Ha Hayden nincs ott, már nem ücsörögne Fanni mellett a faház verandáján, és valaki más mesélné neki a történetét. Egy időben bármit megtett volna azért, hogy legyen benne mersz véget vetni az egésznek. Utálta saját magát, ahogy az emberek ránéznek, az ítéletet a szemükben. De leginkább azt, ahogy magát látta. Pontosan úgy, ahogy most Fanni. Vakmerőn mindent kipróbált, amit csak ember tud, mert úgy érezte nincs veszíteni valója. Az maradt csak a fejében, hogy jobb lenne a világ nélküle.
Mégse merte meglépni az utolsó lépést. A félelem, vagy valamiféle józan ész miatt, de az utolsó percben folyton visszavonta az elhatározását. - Fanni, én... - kereste a szavakat, hogy választ tudjon adni a másiknak. Ki kellett mondania, amit már oly régóta leleplez. - Mi soha nem leszünk már normálisak. Minden éjszaka remegve ébredem fel valami rémálom miatt, mert olyan dolgokat éltünk át, amikről mások egyáltalán nem tudnak. És őszintén, szerintem nem is akarnak - ingatta meg göndör buksiját, és elhúzva a száját sorstársára nézett. Valahogy most mindent értett. Azokat a pillanatokat, amikor Rara feszülten figyeli a fel-alá járkálását, mert míg a lány képes őt elfogadni, ő nem magát. Eljön vajon a pillanat, hogy képes lesz?
- Ez most nagyon sallang lesz, de a szerelem
- húzta féloldalas mosolyra a száját Zsombor. Sokszor teszi ezt, mondhatni a védjegye, de most egy kicsit mégis édesebb volt. - Éppen őrült ámokfutásban voltam. Mindent kipróbáltam, amit csak lehetett, és egyik nap fogtam magam és blicceltem a vonaton Pestig. Pont abban a kabinban volt, mint én, és segített kimagyarázni a kalauznak. Mondjuk nem hagytam neki sok esélyt - vigyorgott, alig bírta visszafogni a mellkasából áradó szeretetet, amit Rara gondolata ébresztett benne. - Éreztem, hogy van valami benne, és másnap elmentem a hangversenyére. Hogy újra lássam. Aztán a városba. Meg Big Jimhez, emlékszel rá, ugye? - emlegette fel Fanninak a férfit, akivel az első hónapokban szinte minden nap összebalhéztak valamin. Többnyire Zsombor dühkezelési problémáinak hála. - De aztán rájöttem, hogy nem csinálhatom ezt vele. Mármint tudod, azt gondoltam, hogy az olyanoknak mint mi, ez nem jár - próbálta megmagyarázni, de azt a belső késztetést, a menekülés érzését nehéz volt szavakba önteni. - Ő mégis maradt - fejezte be a történetet, és egy pillanatra elgondolkodva nézett maga elé. Vajon hol lenne Rara nélkül?
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Kasza Fanni Stefánia
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2022. április 11. 11:19 | Link


#pillantsrám  #zenebene  #elménkívüliállapotok


"Mi soha nem leszünk már normálisak."- ezzel a kijelentésével csak újabb tőrt éreztem a szívembe fúródni. Sebemen keresztül lassan, kényelmesen szivárgott kifelé a képzeletbeli karmazsinvörös vér, azzal pedig a maradék emberségem. Ember, már nem is tudtam mit jelent igazán embernek lenni vagy csak szimplán boldognak.
- A kényszer foglalkozások, olyan nyugtató bájitalok fogyasztása, amelyek annyira leszedáltak, hogy szobanövényekké váltunk órákra. Random vizsgálatok, fülünkbe ordító őrültek és méltóságunk elvesztése, mert némely nővér csak lélegző húscafatoknak tekintettek minket -soroltam fel pár borzalmas emléket, ezt tényleg senki nem akarhatja.
- Ha tehetném - megemeltem a két kezem, majd a tenyereim magam felé fordítottam, remegtek - Ha tehetném, most azonnal véget vetnék ennek az egésznek. De gyáva nem vagyok - pillantottam fel rá, barnáimban pedig olyan tűz égett, mely arról árulkodott, nagyon is komolyan gondoltam és harcolni fogok azért, hogy normálisnak tűnjek.
- Szerelem? - ez volt az a dolog, amiből nekem talán sosem jutott ki az az igazi, mindent elsöprő izé. Elmosolyodtam történetük hallatán, aranyos volt és olyan filmbeillő. Az elzüllött kamasz fiú, és a földre szállt angyalka romi története.
- Ez egyáltalán nem sallang, a sallang a " Jó a segged, kő' kóla?" - tettem hozzá, ahogy folytatta, én nagyot bólintottam, emlékeztem Jimre. Sokáig én is azt hittem, hogy valami bully ő is, de végül nem volt vele gondom nekem. Bár néha én is beszálltam a kettejük vitájába és szétszedtem őket, mielőtt jöttek volna az ápolók.
- Ez nagyon aranyos, Zsombi! - arcát két tenyerem közé fogtam, kisírt szemeimmel pedig meredtem rá. Már nem könnyeztek, megnyugodtam. Sokat segített nekem megint, mint mindig.
- Remélem, egyszer bemutatod nekem ezt a kis tündért! Majd azt mondom, én vagyok a te fogadott nővérkéd, akit igazából te kaparsz össze, ha széthullik - elmosolyodtam, aztán elengedtem és újra a föld felé szegeződött a tekintetem.
- Szerinted rajtam is segítene a szerelem? Már kétszer is felsültem és szerintem velem van a baj, mert mind a két fiú annyira... annyira tökéletes volt én meg nem. Nem tudom, mivel ijesztem el őket. Talán lányokkal kellene? Nem is szeretem a barackot - biggyesztettem le ajkaim, a barack hasonlattal pedig egyértelműen nem a gyümölcsre utaltam.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2022. június 8. 12:56 | Link

ELME töltelékek
Sose hittem, hogy újra látlak


A félelem és az undor mocskos szörnyetege a bőre alá kúszott, ahogy hallgatta a felsorolást. Hónapok teltek el, mire megszokta az üvöltözést. Néha egyenesen ő volt, aki kiáltozott az éjszakában, mert félt, hogy elveszti az eszét. Nem aludt, nem evett, megdermesztette a rémület, hogy Márton újra megjelenik. Az altatótű olyan gyakran marta fel a bőrét, hogy még mindig pontosan emlékezett a fájdalomra, ami kísérte.
Reflexből nyúlt a lány válla felé, és húzta a mellkasához, miközben a buksiját simogatta. - Nem, nem vagy gyáva. Az egyik legbátrabb ember vagy, akit ismerek - vallotta meg Zsombor, aztán elengedve a törékeny testet maga elé meredve mesélte el a történetét az ELME utánról. Nem a sötét részt, az azutánit. Amikor megjelent egy fény az alagút végén, és ahelyett, hogy lelépett volna az útról, az utolsó percben kihátrált. Sokat jelentett neki Rara. A legtöbbet eddig az életében. Talán ezért fogta el reszkető félelem a gondolatra, hogy elveszítheti. Ahogy a többieket is tette.
Fannira nézett, azokra a bizakodó szemekre, és elmosolyodott. - Egymást kaparjuk össze. Csak nekem már régebben volt az ELME. De emlékszel hányszor törölted fel velem a padlót, mert a dührohamok miatt az összes temperát a földre borítottam? Vagy amikor eltörtem a gitárt? Senki más nem volt ott, hogy megnyugtasson - sorolta a keserédes emlékeket. Fanni még őrülten is sokkal épebb volt, mint Zsombor.
Elnevette magát az utolsó mondaton. Megkönnyebbülten, mert ez már sokkal jobban hasonlított arra a Fannira, akit ismer. - Nem biztos, hogy neked is a szerelem lesz a mentőöv. Lehet elég ha örökbe fogadsz egy kutyát. Vagy macskát. Sokkal egyszerűbb, hidd el nekem - bólintott Zsombor. A szíve sokszor volt nehéz a félelemtől, hogy Rara talán nem szereti úgy. Hogy a lány minimum annyira labilis, mint ő. És hát a nővérével se volt épp könnyű dolga. - Kevesebb a dráma - tette hozzá, összefoglalva az egyetlen dolgot, ami miatt talán jobb egy háziállat.
- Viszont én is szeretném, hogy találkozzatok. Szombaton lesz egy koncertünk a leprikónba. Eljössz? Akkor bemutatlak - kérdezte lazán. Még mindig furcsának érezte, hogy mások előtt gitározik. Olyan sokáig volt ez Márton dolga, hogy aztán nem merte. Aztán meg csak magának, félve, hogy az emberek rájönnek mit érez. Most pedig mindennél nyitottabban tárta a törött szívét mások elé, hogy rácsodálhassanak.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék