Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

Gyors léptekkel haladok a fák között, közben pedig összefogom magamon a pulóverem, ahogy egy erősebb szélfuvallat végig söpör az erdőn. Amélia valószínűleg már a faházban vár rám, ugyanis megbeszéltük, hogy együtt csináljuk meg a házikat jövőhétre. Egyikünknek sincs nagy szüksége segítségre, együtt azonban mégis kellemesebb dolgozni. Az egyszerű feladatokon legalábbis. A faház mindenesetre megfelelően csendes és hangulatos helynek ígérkezik ehhez a délutáni programhoz.
A létra előtt nagyot szusszanok, ahogy észreveszem, hogy mennyire kifulladtam. Szinte rohantam idáig. Lassan felkapaszkodom, s kíváncsian dugom be a fejem, meglesve, barátnőm bent van-e. Az elmúlt évben egészen közel kerültünk egymáshoz. Attól, hogy mindketten olyan közel állunk Hunorhoz, sokat láttuk egymást, aztán egyszer-kétszer külön szerveztünk programot. Egyikünk sem nyitott ember azonban, ami pedig igencsak megnehezíti a barátkozást.
- Szia! Remélem nem várattalak meg nagyon - mosolygok rá Améliára, ahogy belépek a faházba. Ahogy számítottam rá, őt már ott találom. - Milyen tárgyból készülsz? - rögtön a lényegre térek. Közben pedig lehuppanok egy babzsákfotelbe a lány mellé, hogy aztán én is előszedjem a csillagtanra írandó feladatomat, meg a mítoszok és legendák tankönyvet. - Mi van veled mostanában? - nézek fel a szőkére. Igen, most tényleg én voltam, aki beszélgetést kezdeményezett. Fejlődöm!
Toll után kezdek kutakodni, és próbálom nem megbánni, hogy kimondtam a kérdést. Nem tudom ugyanis, mennyire van kedve beszélgetni, s én se tudom, mit mondok neki, ha visszakérdez. Persze szívesen beszélgetek háztársammal, a kérdés csak az, pontosan miről is fogunk végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829928#post829928][b]Harmat Betti - 2021.04.21. 23:55[/b][/url]

Gyors léptekkel haladok a fák között, közben pedig összefogom magamon a pulóverem, ahogy egy erősebb szélfuvallat végig söpör az erdőn. Amélia valószínűleg már a faházban vár rám, ugyanis megbeszéltük, hogy együtt csináljuk meg a házikat jövőhétre. Egyikünknek sincs nagy szüksége segítségre, együtt azonban mégis kellemesebb dolgozni. Az egyszerű feladatokon legalábbis. A faház mindenesetre megfelelően csendes és hangulatos helynek ígérkezik ehhez a délutáni programhoz.
A létra előtt nagyot szusszanok, ahogy észreveszem, hogy mennyire kifulladtam. Szinte rohantam idáig. Lassan felkapaszkodom, s kíváncsian dugom be a fejem, meglesve, barátnőm bent van-e. Az elmúlt évben egészen közel kerültünk egymáshoz. Attól, hogy mindketten olyan közel állunk Hunorhoz, sokat láttuk egymást, aztán egyszer-kétszer külön szerveztünk programot. Egyikünk sem nyitott ember azonban, ami pedig igencsak megnehezíti a barátkozást.
- Szia! Remélem nem várattalak meg nagyon - mosolygok rá Améliára, ahogy belépek a faházba. Ahogy számítottam rá, őt már ott találom. - Milyen tárgyból készülsz? - rögtön a lényegre térek. Közben pedig lehuppanok egy babzsákfotelbe a lány mellé, hogy aztán én is előszedjem a csillagtanra írandó feladatomat, meg a mítoszok és legendák tankönyvet. - Mi van veled mostanában? - nézek fel a szőkére. Igen, most tényleg én voltam, aki beszélgetést kezdeményezett. Fejlődöm!
Toll után kezdek kutakodni, és próbálom nem megbánni, hogy kimondtam a kérdést. Nem tudom ugyanis, mennyire van kedve beszélgetni, s én se tudom, mit mondok neki, ha visszakérdez. Persze szívesen beszélgetek háztársammal, a kérdés csak az, pontosan miről is fogunk végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830763#post830763][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.01. 23:57[/b][/url]

Új ez még nekem, és azt tudjuk hogyan állok az újdonságokhoz. Sosem jártam még itt a faháznál, de a minap az erdő felé vettem a kocogás közben az irányt és megpillantva elfogott a kíváncsiság. Persze egyedül nem mentem fel. Hunornak szerettem volna róla mesélni, de a legutóbbi beszélgetésünk óta kerüljük egymást. Bármennyire is elszomorít a helyzet, úgy gondolom nem én tartozom bocsánatkéréssel. A lényeg, hogy végül Bettivel találtam magam a levita körleten belül és megbeszéltük, hogy kihasználjuk a faház adta lehetőségeket. Ez annyit tesz, hogy kiszabadulunk kicsit friss levegőt szívni és másik környezetben belevágni a feladatokba. Korábban tanultunk már együtt, futottunk még össze, de ez az ismerettség is viszonylag még új nekem. Ezért is örültem, hogy elsőként értem a faházhoz, mert mindenemet elrendezhettem a padlón a pokróccal és a párnával, hogy törökülésbe húzott füzetembe beleolvasva tegyem a helyzetet konfortosabbá magamnak. fogalmam sincs mennyi idő telik el mire köszönésére felpillantok. - Szia Betti! - mosolyogva várom meg, hogy beljebb kerüljön. - Nem, cseppet sem, elvoltam - kopogok egy kettőt a füzetem borítóján. - A múltheti jegyzeteimet nézem át egyelőre. A mágusjoggal lassan végzek, aztán… aztán bájitaltan jön - bólintok szélesebben mosolyogva. Ritkán érdeklődnek a tanulás után és valahogy mindig örülök, ha más is megérti miért szeretem feszegetni a tudásom. - Látom nálad ott a mítoszok - biccentek a holmija felé, miután helyet foglal mellettem. Egy párnát teszek még a hátam mögé, és dőlök hátra kényelmesebben. Kérdésére pillantok újra Betti irányába, kissé megilletődve kezdek töprengeni. Csak nem Hunor próbál általa puhatolózni? Ugyanmár! Csak sok volt a rellonosokból. Fülem mögé simítom a kósza tincsemet. - Képzeld tanársegédi pozíciót ajánlottak - ha már a tanóráknál tartunk. - Most ott próbálok helytállni. Meg persze a szerkesztőségben az Edictumnál - újabb kötelesség. Majd pontosan eddig bírom ki, hogy én ne kérdezzek kíváncsiságomnak engedve. - És te? Beszéltél mostanában Hunorral? - egész szép puhatolózás, talán még eredménye is lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831136#post831136][b]Harmat Betti - 2021.05.08. 00:35[/b][/url]

- Igen, a következő fejezetből kell összefoglalót írni - húzom magamhoz közelebb a mítoszokat rejtő tankönyvet. Most csak kijegyzetelem a fontosabb pontokat, az írás később lesz majd meg.
A bájitaltan említésére megrándul kicsit az arcom. Sajnos idén sem bizonyult könnyebbnek a tárgy, sőt. Ötödév végéig azonban kötelező a bájitaltan, kénytelen vagyok megtanulni annyira, hogy átmenjek a vizsgákon. A tavalyin nagyon elcsúsztam, így idén még jobban kell majd igyekeznem. Még úgyis, hogy Farkasházy sokkal kevésbé szigorú, mint Felagund prof volt.
- Milyen a mágusjog? - inkább arra a tantárgyra kérdezek hát rá, ami engem is érdekel. Nekem is szerepel az órarendemben idén, bár ahogy ismerem, Améliához sokkal jobban illik a tárgy, mint hozzám. Azért izgatott vagyok, mit hoz ki belőle az újdonsült tanárunk.
- Hű, gratulálok! - nézek fel mosolyogva a könyvemből. - Melyik tanár mellett? - érdeklődöm tovább. Örülök a sikerének, ám kis féltékenység is vegyül az érzéseim közé. Amikor volt lehetőség, nem mertem pályázni a pozícióra. Azóta viszont nem kínálkozott alkalom, akármennyire is szívesen lennék tanársegéd én is. Persze a prefektusi feladatok lefoglaltak tavaly, és idén is fognak, így tényleg nincs miért irigykednem. Az érzéseim viszont az eszemtől függetlenül cikáznak bennem. - Jó helyen vagy az Edictumnál is. Én szeretem olvasni az írásaidat - bólintok neki bátorítóan. Ebben is nagyobb bátorsága van, mint nekem. Ugyan megfordult a fejemben a csatlakozás gondolata, nem tudtam megtenni. Pedig anya biztosan örült volna neki. Talán pont ez volt az, ami visszatartott végül.
Már nyitom a számat, ám a visszakérdezés után rögtön folytatja is, így én csönben maradok. Második kérdésére is csak bólintok, és egy darabig nem szólalok meg.
- Megkérdezhetem, hogy min vesztetek össze tulajdonképpen? - idegesen a fülem mögé tűrök egy előre eső hajtincset. Természetesen észrevettem, hogy kerülik egymást, arról viszont eddig egyikük sem mondott semmit, hogy mi a vita oka. - Nem tudjátok megbeszélni? - Hülye kérdés, igaz? Mással nem tudtam előállni viszont.
Tekintetemet a tankönyveimen nyugtatom. Semmiképp sem szeretnék belekeveredni a veszekedésükbe. Viszont van rá esély, hogy Hunor is érdeklődni fog a lány iránt, ha meg tudja, hogy Améliával voltam ma délután. Én inkább arról kérdezősködöm, mi történt köztük. Nehéz olyan dolgot kitalálnom, amin össze tudnának veszni. Nagyon közel állnak egymáshoz - legalábbis kívülről úgy tűnik - így fogalmam sincs, mi szakíthatta szét őket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831279#post831279][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.14. 10:43[/b][/url]

A mítoszok is érdekelt. Felszínes szinten igazából, nem a legmélyebb történetekbe szeretnék belelátni és kívül-belül megismerni, hiszen az órák nem igen adhatnak többet olyan tudásnál, amiről önállóan is képes lennék olvasni. Fiktív és még csak nem is gyakorlatorientált. Pont arra a sorsra jutott, mint a Jóslás. Kihúzom az érdeklődéseim listájáról, ha pedig rám jön a kíváncsi éhség , a könyvtárban sorakozó poros kötetek előszeretettel lesznek majd most is barátaim. Persze, máshogy gondolkodunk - eszembe is jut pár ember és tulajdonképpen ennek örülök is, hogy így van - így csak aprót bólintok. Biztos ügyesen megírja majd azt az összefoglalót a lány. Betti nagyjából úgy lehet a bájitaltannal, mint én a mítoszok és legendákkal. Szuperül leültünk tanulni együtt. Meg is mosolyogtat a gondolat, ami lesz még szélesebb kérdésétől. - Nehéz. Összetett, mégis enged gondolkodni. Rengeteg a jegyzet, de nem felesleges locsogást kell átgondolni, hanem tényleg tartalmas - számolom fél kezemmel az előttem lévő lapokat. olyan négy avagy öt oldal lehet a múlt órám összességében. Persze, ezen sűrítenek a felírásaim és a gyorsan felvázolt gondolattérképeim.
- El nem találnád - mosolygok rá. - De dr. Laines-nél - és mióta megkaptam, azzal telnek az órák is hétről hétre, és én egyre büszkébb vagyok. Az ügyvéd Úr nem csak a szakmájában tűnik tényleg kiválónak, hanem még az anyagot is nagyon jól át tudja adni. Ami a legfontosabb, hogy talán az egyik legrendezettebb tanárom. Meglepettség ülhet ki arcomra. Olvassa a cikkeimet? - Köszönöm. Ritkán kapok bármi visszajelzést, szóval most ennek tényleg örülök. Te gondoltál rá, hogy kipróbáld? - kérdezek rá végül kékjeimet rajta tartva. Nem is hagyják el, amíg Hunor gondolata fel nem merül bennem. Akkor inkább lesütött szemmel a leírt szavaimat pásztázom, mintha annyira érdekes volna.
Kérdése után nem válaszolok azonnal. Nem teszem, mert pontosan még mindig nem értem mi zajlott tavasz elején a legjobb barátom és köztem. - Biztosan meg tudnánk beszélni. Úgy képzelem éppen egymásra várunk - ejtem ölembe kezeimet és húzom ki magam. Éppen minimális emelkedik magam elé tekintetem.  Ráadásul Betti tényleg mindkettőnkkel jóban van, nem csodálom, ha nem dukál neki a célkeresztben lenni. Úgy döntök megpróbálok hangosan válaszolni első kérdésére, hátha akkor magam is rájövök. - Elmondtam neki valamit, de mesélni róla nem engedett. Megsértett azt hiszem - ujjaim kapaszkodnak a füzet szélébe, ahogy erre most jövök rá igazán. Hogyne sértett volna, ha egyszer leteremtett? - Megharagudott rám, habár az okát nem tudom. Próbáltam rájönni, de nem mondta el - újabb ok sértettségemre. - Így csak arra tudok gondolni, hogy csalódott, mert megkedveltem valakit. Mármint, akit ő nem. - hátha ketten okosabbak lehetünk, vagy tud valamit mondani, amivel előrébb jutok, hogy mi lehet a gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831642#post831642][b]Harmat Betti - 2021.05.22. 17:05[/b][/url]

- Nekem is van már egy-két oldalnyi jegyzetem belőle. De messze nem foglalkoztam vele annyit, mint Te - mosolygok rá. Érdekelt a téma, így felvettem a tárgyat, de sosem jutott eszembe, hogy az alap tudásnál többet is magamra szeretnék szedni. - Fontolgatod, hogy joggal fogsz foglalkozni később? - mondom ki a kérdést, ami felmerült bennem. Az biztos, hogy nagyon illene hozzá. Az is biztos, hogy megvan hozzá asz esze, és nem riad vissza attól e rengeteg tanulnivalótól sem, amivel a jogi pályán találkozik az ember. Ha pedig dr. Laines mellett még több időt tölt, hatalmas tudást szedhet fel a témával kapcsolatban.
Köszönetére csak mosolyogva bólintok. Örülök, hogy én tudtam neki pozitív visszajelzéssel szolgálni. Kérdésére azonban eltűnik a mosolyom, és kicsit el is fordítom tőle az arcom. Azt nem állíthatom, hogy nem számítottam rá, reménykedtem azonban, hogy csak önmagamban kell helyre raknom ezt a kérdést.
- Eszembe jutott egyszer-kétszer - félbe hagyom a gondolatot. - Valami azonban mindig visszatartott - folytatom végül. - Pedig édesanyám író volt. - Végül felnéztem Améliára, és még halványan el is mosolyodom. Nem tudom, kijelentésem után akar-e még beszélni a témáról. Általában, mikor szóba kerülnek a szüleim, s mikor a másik tudja, hogy elveszítettem őket, a beszélgetés meghal, esetleg másik témára terelődik. Az emberek félnek, hogy olyan talajra lépnek, ami kellemetlen számomra, vagy még inkább számukra. Pedig lassan hét év után nehéz ilyesmi terepet találni.
Türelmesen várom, hogy összeszedje magában a választ. Tudom, hogy friss a dolog, és nem akarom kiszedni belőle a dolgot, ha ő nem akarja velem megosztani. Szeretnék viszont segíteni nekik, részben azért is, mert nem szeretnék kettejük közé szorulni. Mikor azonban végül megszólal, és végig mondja gondolatát, összeráncolom a szemöldököm. Lehetséges, hogy csak elmesélve nincs semmi értelme Hunor viselkedésének?
- Mi oka lenne csalódottnak lenni, mert kedvelsz valakit? - Nem szeretnék oldalt választani, az a legrosszabb eshetőség lenne. Hunor viselkedését azonban nem látom indokoltnak, és ezzel valószínűleg Amélia is így van. Arról nem akarom faggatni, hogy kit kedvelt meg pontosan. Bár fúrja az oldalamat a kíváncsiság, ha nem akarja elmondani, nem fogom kikényszeríteni belőle. - Így viszont neki kéne bocsánatot kérnie. - Azonnal meg is bánom, hogy kimondtam, hogy állást foglaltam a dologban. A véleményem azonban ez, legalábbis a helyzet eddigi ismeretében. - Ha szeretnéd, megpróbálhatok beszélni vele én is - vonok vállat. Most már ígyis-úgyis belefolytam a vitába. Legalább legyek a segítségükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831951#post831951][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.29. 17:09[/b][/url]

Nem fogom tagadni, hogy bizony rövid idő alatt magával ragadott maga a mágusjog és az a rendszer-szerű gondolkodás, ami bár spekulációk helyett tényekkel épül, mégis ad némi szabadságot az észjárásnak. Azt sem fogom tagadni, hogy a szünetben elgondolkodtam mi leszek, ha nagy leszek. Mindig is szerettem előre tervezni és mielőtt megtudtam, hogy boszorkány vagyok még azt hittem zongorajátékot fogok oktatni valahol Franciaországban. Egy álmom volt. Aztán hirtelen fenekestül felfordult az életem, nekem pedig helyt kell állnom egy új környezetben. Talán mostanra meg is értem rá. Hiába mágusjog még friss bennem, ahogy a tanársegéd lét is, mégis Betti szavai túlságosan elindítanak valamit a fejemben. Halkan hümmentek. - Őszintén erre még nem gondoltam. De az biztos, hogy dr. Laines mellett rengeteget tanulhatok, ha mégis így döntenék – töprengek hangosan, majd a lányra nézek. - Te gondolkodtál már azon mit csinálsz majd később? – neki hamarabb is lehet aktuális, hiszen egy évvel felettem jár.
Kíváncsian várom a válaszát, majd apró bólintásomat követően csillan a szemem. - Komolyan? Olvashattam már tőle valamilyen írást? – kérdezem, ám mosolyom visszafogott, hiszen a múlt idő nem kerülte el a figyelmemet. - Ha szeretnéd, utána kérdezhetek keresünk e írót - ajánlom fel, mivel nekem is egy apró lökés kellett, hogy jelentkezzek, akkor is ha az illető nem tud róla. Ujjaim piszkálják a füzetem szélét, hallgatom a választ, ha kapok. Sokáig engem is visszatartott valami. Ha nem leszek elég jó, egy Agatha, vagy egy Dickens, akkor mégis miért szánnám rá az időt? Majd a Tökfej miatt valahogy fokozatosan elkezdett bennem kibontakozni valami. Végül, az ominózus beszélgetés a vízesésnél elindított bennem valamit. A tudományos hangvételű esszék mellett hirtelen jól esett kiírnom magamból dolgokat. Titkos napló bejegyzések, versek, amiknek a vége az lett, hogy mást is írni akartam. Móric akaratlan elindított valamit, én pedig tovább vittem azzal, hogy egy nap bekopogtam a szerkesztőség ajtaján. Ez is egy olyan dolog volt, amit senkivel nem beszélhettem meg, mióta a legjobb barátom maga se kíváncsi rá.
Betti kérdése több, mint kiváló. Azt mondanám: nem tudom, de ez a két szó ritkán és nehezen, hagyja el a számat, így aztán csak aprón széttárom karjaimat. - Úgy hiszi, hogy nem kellene így tennem, mert… szóval nem mindig volt rendes velem az illető és Hunor ezt tudja. Az, hogy utána mi és hogyan történt, arról nem tud nekem pedig lassan kihull a hajam a folyamatos magyarázkodástól – ködösen hathat Bettinek, de őszintén hálás vagyok neki, amiért csak ennyit is elmondhattam. Hunor nagyon fontos nekem és nyomja a mellkasomat a helyzet, amibe kerültünk. Mégis, úgy érzem Bettinek igaza van, akkor is, ha meglep: ő is így gondolja. Apró mosolyom jelzi számára mit gondolok. - Nem szeretnélek belekeverni. Biztos rengeteg dolgod van, és ezt nem kérhetem tőled. Kivéve, ha van ötleted hogyan jussunk el addig, hogy újra beszélünk – az utolsó mondatot halkabban mondom ki, éppen csak felé sandítva. Felsőbb éves, tudom, ahogy azt is, hogy jövőre ötödéves lesz. Rendkívül okos lány, sokat készül és lelkiismeretes, nem gondolom, hogy épp az én problémám az, aminek fel kellene ölelnie az idejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=832831#post832831][b]Harmat Betti - 2021.06.18. 20:53[/b][/url]

Ugyan én tettem fel Améliának a kérdést, reméltem, hogy nem kérdez vissza. Hiszen azt a kérdést teszi fel, amit én ötszázszor feltettem magamnak a szünet alatt, és, amit otthon is mindenki ötvenszer megkérdezett. Már egy évvel közelebb a VAV-hoz, és jövőre ilyenkor már tudnom kéne, merre tovább. Nekem pedig talán még annyira sincs ötletem, mint barátnőmnek. Vannak ugyan olyan tantárgyak, amiket szeretek és amikkel szívesen foglalkoznék a későbbiekben, a döntés meghozatala azonban nem bizonyolul nagyon könnyűnek. Hiszen el sem tudom magam képzelni mesterképzésen, dolgozó felnőttként pedig pláne nem.
- Gondolkodtam, nagyon sokat, de igazából fogalmam sincs. Vannak irányok amik érdekelnek, de nem tudom eldönteni, mit szeretnék csinálni - vonom meg a vállam. Próbálok nem nyafogni a dolog miatt, mert azt tettem már eleget, Elianának, a nagyinak, Dominiknek, sőt, még Elinek is valamikor a szünet végén. Nem akarom szegény Améliát is fárasztani vele.
- Nem hiszem - rázom meg a fejem. - Újságoknak írt sokat, meg van néhány gyerekkönyve mágusgyerekeknek. - Nem volt nagy nevű író, de szerette amit csinált. Egy darabig, mert aztán izgalmasabb dologra vágyott. - Végül is egy kérdés még nem kötelez semmire - halványan elmosolyodom, ahogy megvonom a vállam. Talán tényleg érdemes lenne kipróbálnom, és akkor rájönnék, hogy szeretem-e tényleg vagy sem. - Megköszönöm, ha rákérdezel.
Lassan átevezünk a Hunor témára, s kicsit talán mindketten visszafogottabbá válunk. Mármint még visszafogottabbá, mint amilyenek egyébként is vagyunk mindketten. Válasza azonban túl zavaros, hiába akarnám leplezni értetlen arckifejezésem. Ha nem volt vele rendes, hogyan kedvelhette meg? Vagy mi történhetett utána, amitől az egész helyzet megváltozott köztük. Hunor aggodalmát azonban így már megértem, bár veszekedésre még mindig nem adna okot a helyzet az én szememben.
- Hát, ötletem pont nincsen - rázom meg a fejem, - de Hunor nekem is a legjobb barátom, és nem jó látni, hogy rossz kedve van ettől az egésztől. Meg azt se, hogy téged is elkeserít a dolog. Így ráadásul én is a közepében vagyok a dolognak bizonyos részig. Szeretnék segíteni nektek valahogy, hogy végre kibéküljetek - mosolygok a szőkére mondandóm végeztével. - Csak nem akkora dolog, hogy kedvelsz valakit, lehet, hogy valami más gondja is van Hunornak. Akkor pedig mindenképp mellette kell lennünk - fűzöm hozzá. Merthogy még mindig furcsa, hogy pusztán aggodalomból megszakítsa a kapcsolatot Améliával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=833634#post833634][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.07.03. 14:09[/b][/url]

Izgatott leszek, mert ez a téma még korábban nem merült fel senkivel, pedig rendkívül fontos. Fontos tudni ki lesz belőled. Mit fogsz csinálni évtizedekig. Korábban sokáig azt mondtam Franciaországban fogok zongorát oktatni és így aztán erre a kérdésre volt egy válasz, ami egyrészt egy álom is. Majd mágus lettem, a helyzet megváltozott, most mégis előszeretettel hajtogatom, hogy ez így lesz. Könnyebb, mert a partnerem elengedi a témát és nem kell a bizonytalanságban rágódni. Határozott lánynak vallom magam. Most mégis itt a mágusjog, ami lássuk be igencsak messze áll a művészettől. Ajkamba harapva pillantok Bettire. Miért ne ismerhetném el neki? - Engem is több irány foglalkoztak. Még van idő és tulajdonképpen válthatsz akkor is, ha elsőre nem jön be a döntésed - szánom amolyan nyugtatásnak, mert ő tényleg közelebb áll hozzá, mint én.
- Nem, akkor tényleg nem olvastam tőle. Talán majd egyszer - mosolyodom el kedvesen. Természetesen sajnálom őt amiért ilyen hatalmas veszteség érte, látszik, hogy hiányzik az édesanyja, de nem szeretném, ha Betti számára a szomorúság avagy a sajnálatom kényelmetlenséget okozna. - Rendben, meg fogom kérdezni - bólintok, kezem lendül magam mellé és a határidőnaplóm heti teendőihez hatalmas betűkkel kanyarintok egy B-betűt,  majd a kezemre egy csillagot. - Hogy ne feledjem - magyarázom meg a lánynak és térünk is át Hunorra. Kiszárad a szám. Mert bármennyire bántott meg, akkor is a legjobb barátom, ahogy Bettinek is. - Tudom, hogy rossz kedve van, Betti. Azért sem értem, hogy mire várunk? Tapsra? Nem érzem úgy, hogy nekem kellene odasétálni hozzá, de aggódom érte. Azért Diana feltámadását akkor sem várom meg, de még húznám - dőlök hátra. Hangom nem emeltem fel, csak néhol élesebb, ami nem is neki szól, hanem a durcás barátomnak, meg nekem. - Bocsánat - döntöm felé a fejemet. - Nem akartam hőbörögni - fonom össze magam előtt a karomat. - Rendes tőled, hogy segítenél - de elsőként nekem kellene átlépni a büszkeségem és tenni egy újabb próbát. Viszont igaza van és most nagyon rossz barátnak érzem magam. Mellette kell lennünk. Nem mintha ő annyira mellettem lett volna… Eldobott magától ő is. Halkan sóhajtok és Betitre nézek, mert ha ők legalább beszélnek, hátha megtudhatunk valamit a lánnyal. - Nem az a baja, hogy valakit, hanem konkrétan, hogy kit. Nem volt mellettem, nem tud nagyon sok mindenről és a sztereotípiák szerint el lett minden könyvelben a fejében - forgatom a szemem, majd térdemre simulnak kezeim. - Nem is ez a lényeg, hanem ahogy észrevettem magát is sztereotípiák szerint határozza meg. Azt hiszi van vele valami baj, Betti. És annyira ellentétek ő és a másik, hogy Hunor nem is tudom.. összehasonlítja magát vele? Úgy hangzott - tárom szét a karom, mert annyira megszeppentem, ahogy leteremtett akkor, csoda, hogy ezek elnyerték a figyelmemet. - Ha beszélnél vele, ezeket nem árt tudnod - nem is biztos, hogy máskülönben elmeséltem volna. Viszont ha Betti beszél vele, utána én is megpróbálhatom, ha magától nem somfordál oda hozzám. Tényleg fontos nekem. Csakhogy el is mondtam neki, és akkor is mit kaptam: hagyjuk. Akkor hagyja, ha majd úgy dönt, hogy nem "hagyná" akkor tudja hol talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=834172#post834172][b]Harmat Betti - 2021.07.11. 21:54[/b][/url]

Halvány mosollyal az arcomon bólintok, ezzel igazat adva Améliának. Nem könnyű váltani, ha valamit elkezdtél, de a lehetőség valóban ott van. Ha pedig attól leszek majd boldog, hogy szakot váltok, akkor mindenképpen le kell majd győznöm a félelmeimet, és mást tanulni. Nem szabad, hogy a gyávaságom megakadályozzon abban, hogy szeressem azt, amivel majd keresni fogom a kenyerem. Pedig tudom, hogy nehéz lesz, hogy sok mindenben megakadályoztak már a félelmeimet, később pedig sokszor megbántam, hogy nem tettem meg valamit. Biztosan anya is félt, sőt, apa is, de én ezt sosem láttam rajtuk. A szüleimről kialakított idilli, gyermeki kép az, ami sokszor bátorít, ahonnan példát veszek.
Visszamosolygok barátnőmre, és arcomra hála is kiül.
- Köszönöm - bólintok aprót. Köszönetem félig a felajánlásának szól, féli pedig annak, hogy nem kezdett hegyibeszédbe arról, mennyire sajnál a szüleim miatt, és mennyire át tudja érezni, holott a legtöbben nem tudják. Sokkal többet jelent most nekem az, hogy látom rajta, tényleg segíteni szeretne nekem, még ha csak egy apró dologról is van szó. Érzem rajta, hogy mellettem akar lenni, ha nehéz valami. És bár még nem vagyunk olyan jóban, azt hiszem, ez egy sokkal mélyebb barátság lesz köztünk, mint elsőre látszott.
Aztán arcomról eltűnik a mosoly, ahogy egyre jobban belemegyünk a Hunor témába. A történet több darabját megismerve én is jobban kezdek aggódni a legjobb barátomért, pedig nem láttam eddig ennyire rossznak a helyzetet. Tudom, hogy nem könnyű neki, nem csak azokkal a problémákkal kell megküzdenie, amikkel a kortársainak. Ez még sem ad választ arra, miért volt annyire ingerült Amiéliával.
- Ugyan! Minden jogod megvan arra, hogy hőbörögj - nézek a szemébe együttérzően. - Ó! - Ez a reakcióm csupán a pontosítására, mert így picit világosabb azért. Talán pont azzal a személlyel van gondja?
Helyesnek tűnik a lány felvetése, bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak a sztereotípiák azok, amik összezavarják Hunor önmagáról kialakított képét. Vajon Amiélia tudja? Neki elmondta már? Ha nem, nem volna helyes, ha a lány tőlem tudná meg. Pedig biztosan jobban megértené Hunort. Ha tudná, nem lenne ennyire sértett. Talán nem.
- Mindig is utáltam a sztereotípiákat - morgom halkan. De aztán már kérdezek is: - Szerinted úgy érzi, ő rosszabb, mint az, akit megkedveltél? - nézek rá ismét. - Valahogy meg kéne neki mutatnunk, hogy szeretjük, úgy, ahogy van - dőlök hátra aztán én is. Összeráncolt szemöldökkel gondolkodom, mit mondhatnék Hunornak, és azon is, mivel tudnám kicsit megnyugtatni Améliát. Mert Hunor titkát nem mondhatom el. Azt neki kéne, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835094#post835094][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.07.31. 20:16[/b][/url]

Annyira rengeteget tud jelenteni, hogy mennyire ismered a másikat, hogy az elképesztő. Már akár az első találkozások alkalmával is. Pocsék emberismerőnek tartom magam, mert mindig igyekszem leolvasni a jeleket, cseppet sem értem az emberi érzelmek kavalkádját. Magamban sem, másokon sem. Mindig arra próbálok hagyatkozni amit eszem diktál, amit logikusnak látok, az pedig sűrűn igen fekete-fehér világot varázsol. Kevesen tudják beszínesíteni. Az a helyzet, hogy Hunor ezen kevesek közé tartozik, a szőkeség, aki miatt most Bettivel is itt ücsörgünk. Nem ismerem Harmat Bettit, de szívesen megtudnék róla többet, mert jobban hasonlítunk egymásra, mint én azt eleinte gondoltam volna. Őszintén mosolygok rá, ami ahogy neki, úgy nekem is folyamatosan tünedezik el. Bonyolult tinédzser barátságok. Még egy dolog, amihez nem értek annyira, mint szeretnék.
- Így gondolod? - kérdezek vissza, halkan sóhajtanék, de nem engedem meg magamnak. Inkább tisztábban felvázolom a dolgokat. Reakciójára csak bólintok és folytatom a beszédet, mintha kötelező lennem mondanom és mondanom, különben átkot szór rám. Remek. Kőszegi Róza Amélia és a szociális élet negyvedezredik rész. Csak bólogatni tudok arra, hogy mindig is utálta a sztereotípiákat. Velem sincs ez másképp és szerintem sokakkal, ugyanis mindenki be van valahogy skatulyázva, fel van címkézve. Erről beszélgettem Darya-val is és Hunorral is már első évben. Azt hittem itt nem lesz olyan komoly, mint a kugli suliban volt, de tévedtem. A varázslók és boszorkányok csak taktikusabbak és bár keménynek mutatom magam, sokkal könnyebben sértődök meg.
- Nem tudom mit érez, mert nem mondta el. Egy nagyjukkal ott hagyott - válaszolom automatikusan és bár úgy tűnhet nem gondoltam át, ki akartam mondani. Ki, mert senki mást nem érdekelheti és én elhiszem, hogy Bettit igen. Beszélnie kell Hunorral, ha egyszer engem kerül. Idióta az is. - Nem gondolhatja, hogy rosszabb. Azt hiszi, hogy aki tetszik a csúnya gonosz csábító, de nem ez a lényeg jelenleg - másra kell fókuszálnunk. Abban pedig biztos vagyok, hogy nem lehet Móric a rossz a történetben, mert akármilyen is, soha nem hagyott ott, mikor olyan téma merült fel köztünk. Akkor úgy éreztem, valahogy érti milyen vagyok, talán ezért is mertem megbízni benne, fogalmam sincs, nem értem magamat sem. De Hunorban is bíztam. Aki meg sem hallgatott, csak ott hagyott és még csak meg sem próbált megérteni. Nehéz ezen túllendülni, pedig az lenne az okosabb. Ezek után Betti mondatára hátrébb vetem a fejem.
- Ki fogunk találni valamit - bólintok végül és a visszatartott sóhajomat is kiengedem. A füzetem szélét pörgetem ujjaimmal. - A tanulmányaiban is segíteni kell majd. Pocsék az órákon, folyamatosan leszerepel - ezt Betti nem tudhatja, nem az évfolyamtársunk, de amit Hunor csinál a végén az évfolyamába kerülhet. - És, ha már itt tartunk a mágusjogom is borulhat, ha nem kezdek bele lassan - komolyan mondom, de a végére apró mosolyt küldök a barna felé. - Tanuljunk - biccentek a holmijára, majd fordulok sajátomhoz és folytatom a jogszabályok csodálatos kavalkádját kibogozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835373#post835373][b]Harmat Betti - 2021.08.05. 21:52[/b][/url]

Utálok én lenni a bíró, nem szeretek ítélkezni mások felett. Mégis sokszor sikerül megtennem. Most épp a legjobb barátom felett. Pedig lehet, egyszerűen csak rosszul közölte Améliával, amit akart. Biztos vagyok benne, hogy nem akart neki rosszat. Hiszen ismerem Hunort, Amélia nagyon fontos neki, nem akarna neki fájdalmat okozni, ha neki nem lenne valami baja. Biztos, hogy van vele valami, valami nagy, amit rejtegetni próbál, nem akar elmondani. Nem hiszem azonban, hogy pusztán az a személy jelentené a problémát, akit Amélia kedvel. Nem, ez valami nagyobb Hunorban.
- Igen, így - felelem minden kételyem ellenére. Sajnálom Hunort is, és neki is éppúgy szeretnék segíteni, de azt biztos nem jól tette, hogy elvágta magát valakitől, aki annyira fontos számára mint Amélia. Én is bosszankodnék a lány helyében, ha a legjobb barátom így rám borította volna a problémáját - kimondatlanul.
- Hm - húzom el a számat szomorúan. Nem tudok már mást mondani neki. Hunort nehéz megérteni, még nekünk is. Pedig talán az a két személy vagyunk, akik a legközelebb állnak hozzá a kastély falai között. Még sem tudunk választ találni arra, miért mondta, amit mondott és miért tette, amit tett. Pedig én azt gondolom, hogy ismerem minden titkát, a személyének minden részét. És még így is, rejtély az egész számomra.
- Ó, ne! - Megint valami, amiről a fiú nem beszélt. Persze, hogy nem. Nem fog elfogadni konkrét segítséget, hiába lenne rá szüksége. Lehajtom a fejem, és az én mellkasomból is kiszakad egy kétségbeesett sóhajtás. - Nem fogja hagyni, hogy segítsünk neki - suttogom magam elé, nem is igazán a mellettem ülőnek. Felötlik bennem az ötlet, hogy kérjünk segítséget Keserű tanár úrtól, de kimondani nem merem, nem tudom, Amélia mit szólna az ötlethez.
- Végül is, azért vagyunk itt - bólintok. Az én ajkaim is halvány mosolyra húzódnak, de inkább keserű az a mosoly, mint vidám. A kezembe veszem a mítoszokkal teli könyvet, és ismét elmélyedek az elolvasni való történetben. Legalábbis megpróbálok, de gondolataim nem tudják elengedni Hunort még egy ideig.