Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

Ugyan Bence eléggé letolta már egyszer az erdőben kódorgásért, és meg is gyűlt akkor a bajuk némi doxy-val, de Lili nem tehetett róla, nem volt épp megfontolt lány. Nem gondolta túl a dolgokat, és ritkán számolt esetleges következményekkel. Mindig azt csinálta, amiben kedvét lelte, és most is, bár felmerült benne, hogy háztársa bizonyára jól rászólna, amiért ide tart, rendületlenül trappolt a rügyező virágokat, tócsákat kerülgetve, meg persze a jóval komolyabb akadályt képző fákat is, amik bár nagyon barátságosnak tűntek a késő délelőtti fényben, a levitás úgy okoskodott, hogy fájna, ha figyelmetlenségében nullára redukálná a távolságot köztük és az arca között.
Szóval igyekezett az orra elé, és alá is nézni, mert szép cipő volt rajta, és egy karambol valószínűleg felborulással járna, és úgy harisnyája, és szoknyája is sárossá válna. Kapucnis kabátja, melyet azért felvett, mert még nem volt igazán meleg, legalább olyan anyagból volt, amiből könnyen kijött a dzsuva, de minden mást túlságosan is féltett.
Elvégre új év, új Lili volt, aki már nem csupán a sminkeléssel kezdett kicsit jobban és többet foglalkozni, de az öltözködéssel is. Eddig csak magára kapta, ami épp a kezébe került, de most már tudatosan igyekezett csinos lenni. A haját sem csak összefogta egy sima lófarokba, néha csatokat, fonatokat "varázsolt" bele, egyszóval foglalkozott a külsejével.
És hogy mégis miért volt mégis az erdő közepén? Mert úgy volt, hogy találkozik a réten pár barátnőjével, de azok valamiért nem jöttek el. Erre a normális reakció persze az lett volna, hogy Lili fogja magát, és visszamegy a kastélyba, de kellemes volt az idő, ha kicsit hűs is, meg szeles, szóval ha már kint volt, úgy döntött, sétál egyet.
Nem merészkedett mélyre, még látta a kiutat a mögötte összezáródó törzsek közt, mikor észrevett egy építményt az ég felé nyúló erdőlakók ágai közt. Egy faház volt, hangulatos kis menedék, és Lilkónak természetesen nyomban fel is csillant a szeme. Hallott már iskolatársaitól erről a helyről, de nem is remélte, hogy véletlenül belebotlik ma.
Gyorsan fel is mászott, hogy megnézze belülről is, és izgatottságában fel sem tűnt neki, hogy a fák koronái közt már nem szűrődik be annyi fény, és valahol a távolban meg is dörren az ég. Elég sokáig nézelődött odabent, hogy lassan szemerkélni kezdjen odakint az eső.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829501#post829501][b]Süveges Lili - 2021.04.12. 18:47[/b][/url]

Ugyan Bence eléggé letolta már egyszer az erdőben kódorgásért, és meg is gyűlt akkor a bajuk némi doxy-val, de Lili nem tehetett róla, nem volt épp megfontolt lány. Nem gondolta túl a dolgokat, és ritkán számolt esetleges következményekkel. Mindig azt csinálta, amiben kedvét lelte, és most is, bár felmerült benne, hogy háztársa bizonyára jól rászólna, amiért ide tart, rendületlenül trappolt a rügyező virágokat, tócsákat kerülgetve, meg persze a jóval komolyabb akadályt képző fákat is, amik bár nagyon barátságosnak tűntek a késő délelőtti fényben, a levitás úgy okoskodott, hogy fájna, ha figyelmetlenségében nullára redukálná a távolságot köztük és az arca között.
Szóval igyekezett az orra elé, és alá is nézni, mert szép cipő volt rajta, és egy karambol valószínűleg felborulással járna, és úgy harisnyája, és szoknyája is sárossá válna. Kapucnis kabátja, melyet azért felvett, mert még nem volt igazán meleg, legalább olyan anyagból volt, amiből könnyen kijött a dzsuva, de minden mást túlságosan is féltett.
Elvégre új év, új Lili volt, aki már nem csupán a sminkeléssel kezdett kicsit jobban és többet foglalkozni, de az öltözködéssel is. Eddig csak magára kapta, ami épp a kezébe került, de most már tudatosan igyekezett csinos lenni. A haját sem csak összefogta egy sima lófarokba, néha csatokat, fonatokat "varázsolt" bele, egyszóval foglalkozott a külsejével.
És hogy mégis miért volt mégis az erdő közepén? Mert úgy volt, hogy találkozik a réten pár barátnőjével, de azok valamiért nem jöttek el. Erre a normális reakció persze az lett volna, hogy Lili fogja magát, és visszamegy a kastélyba, de kellemes volt az idő, ha kicsit hűs is, meg szeles, szóval ha már kint volt, úgy döntött, sétál egyet.
Nem merészkedett mélyre, még látta a kiutat a mögötte összezáródó törzsek közt, mikor észrevett egy építményt az ég felé nyúló erdőlakók ágai közt. Egy faház volt, hangulatos kis menedék, és Lilkónak természetesen nyomban fel is csillant a szeme. Hallott már iskolatársaitól erről a helyről, de nem is remélte, hogy véletlenül belebotlik ma.
Gyorsan fel is mászott, hogy megnézze belülről is, és izgatottságában fel sem tűnt neki, hogy a fák koronái közt már nem szűrődik be annyi fény, és valahol a távolban meg is dörren az ég. Elég sokáig nézelődött odabent, hogy lassan szemerkélni kezdjen odakint az eső.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829510#post829510][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.12. 20:15[/b][/url]

A bostoni utam során sikerült beszereznem egy nagyon jó kis távcsövet az egyik vadászboltban, amit el is hoztam magammal a kastélyba. Félreértés ne essék, nem a diákságot, vagy a rózsabimbók alatt enyelgő tanárokat akartam ezzel kémlelni, leginkább az élővilágra voltam kíváncsi, a madarakra és az állatokra. El is döntöttem, hogy a délutáni órákban elmászok az erdőbe, keresek egy magaslatot, s onnan fogom fürkészni az erdőben rejlő állatokat és varázslényeket. Úgy gondoltam, ha csöndben ülök, akkor azzal nem fogom őket megzavarni, mégis jobban tanulmányozhatom az életüket.
Miután összefutottam néhány barátommal, s váltottunk pár szót, felöltöttem magamra a harci díszt, ami nem másból állt, mint egy szabadidőnadrágból, hozzá tartozó kapucnis felsőből, és egy zárt bakancsból, ami kimondottan jól jött a sáros terepen. S bár nem esett az eső, mikor elindultam, nem tudhattam, mi vár rám majd később.
Egy ideig az erdő szélén barangoltam, magaslest keresve, de nem igazán találtam ilyen építményt, aztán eszembe jutott a faház, ahol egyszer már jártam, s ami kellően magasan van ahhoz, hogy onnan nyugodtan körbekémlelhessem az erdőt. Meg is indultam befelé az erdőbe, ügyelve arra, hogy nesztelenül lépdeljek, s ne csapjak nagy zajt, nehogy elriasszam az élőlényeket. Pálca azért volt nálam a biztonság kedvéért, hisz soha nem tudhattam, mikor kell farkasszemet néznem egy haragos lénnyel.
Ahogy beljebb értem, már nem érződött a nap fénye, sőt azt is mondhatnám, hogy még a levegő is lehűlt, s pillanatok alatt megcsapta orromat az eső szaga. Ezt semmivel sem lehetett összekeverni, ráadásul körülöttem kavarogtak a levelek, s nem telt bele újabb néhány másodpercbe, mire a csepergő esőt hirtelen felváltotta a zivatar.
Csak úgy zúdult a nyakamba az esővíz, hiába húztam a fejemre a kapucnit, sokat nem használt. Szerencsére ekkor már megláttam a faházba vezető lépcsőfokokat, gyors tempóban másztam felfelé, hogy minél előbb menedék alá jussak, így történt, hogy sietve másztam be a faházba, ami úgy tűnt, hogy már foglalt.
- Húh, bocsi! Nem ijesztettelek meg? - először nem is láttam, hogy ki van odabent, csak miután lehúztam a fejemről a kapucnit, akkor pillantottam meg az ott ücsörgő Lilit? Ebben azért nem voltam biztos, mert mintha ugyanazt a szempárt láttam volna, de mégis, az arcán volt némi változás, akárcsak a ruházatában is. Olyan csajosnak tűnt. Ez volt az első gondolatom, a második viszont az emlék volt, ami be is villant vele kapcsolatban. Az udvar, s a távozása. Akkor nagyon csúnyán veszekedtem vele, ő meg csak úgy ott hagyott. Mondjuk egy ideig haragudtam is rá, bár azt is tudtam, hogy nem szabadott volna rajta levezetnem a dühömet. Most mégis, új volt ez a helyzet, mert nem gondoltam azt, hogy itt fogunk találkozni.  - Lili nahát…mit keresel te itt? - pillantottam rá némi értetlenséggel, ekkor viszont hangosan dörrent egyet az ég.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829558#post829558][b]Süveges Lili - 2021.04.13. 18:44[/b][/url]

Később Lili megtudta, hogy barátnői azért nem jöttek el, mert ők, ellentétben a szőkével, tudták, hogy esni fog, ezért egy benti programot egyeztettek, csak valahogy az információ nem jutott el mindenkihez. Egész pontosan Lilkó maradt ki, de jelenleg nem foglalkoztatta különösebben, elvégre rálelt a diákság körében már sokat emlegetett házikóra a fák között.
Megtalálta az „ELŐRE UNIKORNISOK!” jelmondatot is, ami alá valaki már odafirkálta, hogy „CSAK A KÉKEK!”, és sok más kaparást, és festékkel vagy tollal mívelt más feliratot is ki tudott olvasni. Meg persze tucatszám különböző monogramokat, szívecskékkel keretezve. Volt itt T+S, K+E, Z+D és még miegyéb.
Ő magának ugyan nem támadt firkálhatnékja, de egészen átadva magát a helynek nézelődni annál inkább. Ezért sem figyelt fel előbb a tetőn kopogó esőre, és az egyre közeledő dörenésekre, de még a váratlanul betoppanó srácra is csak aztán fordította meglepettségtől elkerekedő, barna szemeit, mikor az már összevizezett mindent. Jó, persze csak maga körül. De a lányt egyből hátrálásra késztette. Csak egyet lépett, de kettőt pislogott.
- Jé, szia! Nem ijesztettél... - mondta, és mondatát hirtelen két újabb pislogással le is zárta. Kicsit úgy festhetett, mint akinek belement valami a szemébe, pedig csak azért pillázott ennyire, mert egyszeriben túl sok infót kellett feldolgoznia, és még le volt ragadva ott, hogy vajon ki írhatta szívecskébe Darcy Palmer tanárnő nevét.
Eszébe jutott legutóbbi találkozásuk a navinéssel, és főként az, ahogy elváltak, és Lili fülében még ott csengtek a durva szavak, amiket Lucas utána kiálltott akkor. Elég rosszul estek, de nem ezen akadt most fent, hanem azon, hogy mennyire furcsán hangzik azok után mostani kérdése.
- Én nem keresek.. jaj! - Kicsit összerezzent a villámlás hangjára. Elég közel volt, és most már azt is hallotta, hogy odakint szakad az eső. Meg mondjuk Lucason is látta.
- Szóval én csak erre jártam és meg akartam nézni, milyen itt. Akkor még nem esett. De téged jól elkapott - állapította meg. Nem tűnt sajnálkozónak, de kárörvendőnek sem. Csak nézett Lucasra, arcán színtiszta érdeklődéssel, mint aki visszapasszolta a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829748#post829748][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.17. 20:02[/b][/url]

Tényleg váratlanul ért az odabent tartózkodó lány, nem számítottam arra, hogy ilyen ítéletidőben van még olyan marha, aki rajtam kívül a fák között tartózkodna. Nem volt egy nagy életbiztosítás, főleg így, hogy dörgött az ég, s villámok cikáztak a közelben. Az újabb dörrenés csak egy pillanatra zavart meg, azt követően kicsavartam a kapucnimból a vizet, s a nedves hajtincseimet is hátra simítottam, majd újra Lilit vettem szemügyre. Csak egy szünet telt el, de mintha egy kicsit megváltozott volna. - Na nyugi, csak villámlott - láttam, hogy megijedt, közelebb is léptem hozzá, de annyira nem, hogy ne maradjon elég helye. - Ja igen, mondhatni bőrig áztam, szerintem ezt le is veszem - jegyeztem meg, aztán elfordulva leráncigáltam magamról nagy nehezen a nedvességtől dög nehézzé, s tapadóssá vált kapucnis felsőt, aztán az egyik kiálló kis bütyökre aggattam fel a ház egyik oldalán. - Kutya egy idő van...öhm- már sokadszor vitattuk meg az időt, arról viszont még mindig nem esett szó, hogy mi történt legutóbb. Tisztán emlékeztem arra, hogy bekavart a kapcsolatomba, amit máig nem sikerült helyrehoznom, ahogy arra is jól emlékeztem, hogyan szóltam be Lilinek ott az udvaron.
- Figyelj, ami a múltkorit illeti - kezdtem bele, majd balomat a tarkómra vezettem, ez szokásom volt, ha egy kicsit zavarban voltam. - Ne haragudj, hogy úgy kiabáltam veled, sajnálom. Meg azt is, hogy nem meséltem róla, szóval...ne haragudj - mondtam tök komolyan, miközben őt néztem. Ekkor azonban újra dörrent egy nagyot az ég, s a következő másodpercben hatalmas robajjal törte be a kisház falát egy ág, mire automatikusan elrántottam onnan Lilit. - Jól vagy? - néztem rá, majd arra az ágra, ami csúnyán bemászott a házba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829793#post829793][b]Süveges Lili - 2021.04.18. 14:59[/b][/url]

Sok mindenben nem volt jó Lili, és ezeket többnyire a gyengeségeiként lehetett számon tartani, de nem úgy a haragtartást, amiben szintén elég gyéren teljesített. Pedig az előtte álló, csurom víz srác tavaly év végén nagyon ronda dolgokat vágott a fejéhez, lényegében őt okolta a szakításáért, és Lili nem is tagadhatta, hogy kivette belőle a részét, de azt igen, hogy azt szándékosan tette volna. Ugyan ő is megkérdezhette volna a navinést, hogy ugye nincs-e senki a képben, mert hiába nem akartak komolyabban egymásnak esni akkor éjszaka, főleg nem egy táncolós buli kellős közepén, azért egy ártatlan csók is csók, de mégiscsak Lucasé volt a nagyobb felelősség. És ha Lili tudja, hogy nem őt kellene megcsókolnia, akkor nem is ment volna bele az egészbe.
De ezen már kár volt búsulni, és rágódni, legalábbis remélte, hogy a fiú nem kap az alkalmon, hogy újból letolja, mert ő igazán nem szeretett volna rá haragudni, és azt se, hogy Lucas nehezteljen őrá. Ezért kissé óvatosan pislogott rá, és karba tette kezeit, miközben ő megszabadult pulcsijától.
- Én meg nem öltöztem kutyás időhöz - húzta el a száját ő is, becsatlakozva a kissé esetlen, időjárás kitárgyaló beszélgetésbe. - Még nyakörv sincs rajtam.
Vicceskedett, ahogy szokott, ha valami komoly témát kellett elütni, mert érezte, hogy nem csak az eső, de valami más is a levegőben van. Kénytelenek lesznek beszélni arról, ami történt, és nem tudta, milyen irányban fog az a társalgás elindulni. Így aztán kissé megkönnyebbült, mikor Lucas bocsánatot kért tőle.
Leeresztette karjait, és arcára mosoly csúszott, de csak egy pillanatra, mert a következőben egy jókora dörrenést követően egy faág is úgy döntött, hogy beszáll közéjük. Az ablakon keresztül. Lili fel is sikkantott, és összébb húzta magát, ahogy Lucas elrántotta a bezúduló szilánkok és víz elől. Hősiesen felfogta a hátával azokat.
- Jól... köszi! - fújta ki a levegőt, szíve a torkában dobogott. Lucas arcába pillantott, aztán lesütve szemét lépett egyet hátra. - Te jól vagy? Nem sérültél meg?
A navinés pólója is jól elázott most már, de mást egyelőre nem látott rajta a szőke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829953#post829953][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.22. 20:51[/b][/url]

- Nem, Te randihoz öltöztél - jegyeztem meg neki, mert hát mióta megismertem Lilit, azóta láttam már sokféleképpen, és leszámítva azt a szilvesztert, nem igazán tűnt fel, hogy kiöltözött volna. Most viszont volt az öltözetében valami más, lányosabb volt. Ezt megállapítottam magamban, a nyakörves megjegyzésére viszont nem tudtam nem mosolyogni, mert azért vicces volt, még jó, hogy nem viselt nyakörvet! Ez a kezdeti bemelegítés viszont ahhoz volt jó, hogy végül rávegyem magam arra a bocsánatkérésre, amit amúgy már régebben meg kellett volna tennem, csak a vizsgák után már nem találkoztunk, meg el is utaztam a szünetre. S bár nem így terveztem, meg nem is tudtam, hogy itt fogunk összefutni, de ha már így alakult, jobbnak láttam tisztázni a helyzetet.
Úgy tűnt, hogy nem is volt ez olyan baklövés részemről, mert mégis csak elmosolyodott, amit elkönyvelhettem úgy is, hogy a bocsánatkérés elfogadva, bár jó lett volna, ha még mond is valamit, azonban ekkor csapódott be az a faág, s kénytelen voltam már megint megmenteni őt, mert szokásához híven rossz helyen volt rossz időben. S ahogy földet értünk, ez valahogy tudatosult bennem, így ahogy felmértem, hogy jól van, s minden rendben van vele, a következő másodpercben már felnevettem.
- Aha, én jól…öh, nem nyomott meg a kukkerem? - elég közel vontam magamhoz, meg hirtelen is, így nem is volt lehetőségem arra, hogy máshová pakoljam a holmit, ám mielőtt még furán nézett volna rám, sietve húztam elő a zsebemből a távcsövet, s mosolyogva lengettem meg előtte, prezentálva, hogy erre gondoltam kukker alatt. Aztán közben az ölelésemből is kiengedtem, hisz még sem szorongathattam, csak mert egy fránya vihar lecsapott a közelben.
- Ja, eléggé eláztam. Nem tudsz valami szárító varázslatot? - ciki-nem ciki, nekem hirtelen nem jutott az eszembe, de bíztam abban, hogy a lánynak majd az eszébe jut, és készséggel megszárít, ha újra megmentettem az életét.
- Egyébként vicces, de veled állandóan történik valami. El kéne gondolkodnod azon, hogy bukósisakot hordj - jegyeztem meg mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830107#post830107][b]Süveges Lili - 2021.04.24. 10:26[/b][/url]

Meghökkent egy pillanatra Lucas megállapításán, miszerint randihoz öltözött, mert valójában erről szó sem volt, hiszen nem egy, de több barátjával tervezett eredetileg találkozni, és neki eszébe se jutott, hogy öltözéke annyira jól sikerülhetett, hogy az egy randevúhoz is megállná a helyét. Meg aztán, ha így is volt, ki találkozgat a másikkal egy erdei faházban? Persze, meghitt volt, és romantikus is lehetett akár, de sokkal inkább egy nem kiöltözős, inkább levetkőzős randevúhoz illett.
Ahogy ez a gondolat szöget ütött a fejében, Lucas neki is állt vetkőzi, szóval Lili csak pislogott, mint hal az akváriumban, mígnem a faág is üdvözletét tette. A lányt pedig L-man ismét megmentette, szó szerint rávetette magát, hogy megvédje, ami lehengerlő volt, de ténylegesen is, nem csak az átvitt értelemben. A földön feküdtek, alul Lili, felette Lucas, és a srác nevetett, Lili pedig kistányér méretű szemekkel pislogott vissza rá.
- Hogy mid..? - kérdezte, és amint tekintete a távcsőre tévedt, ő is elnevette magát. - Jaj, már azt hittem.. szóval tudod.
Nem egyszerűen ez hozta zavarba, de a navinés közelsége is. Azonban kényszerítette magát, hogy figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy milyen intim közelségbe is keveredtek, hiszen nem akarta újból elkövetni ugyanazt a hibát. Nem tudta, hogy végül most mi is a helyzet Olívia és közte. Lehet újból összejöttek, de ha mégse, akkor se gondolta volna, hogy illendő lenne összegabalyodnia Lucas-szal. Egyáltalán akarna?
- Hm? De, azt hiszem... várj, mindjárt eszembe jut - mondta, és miután lesimította ruháját, elővette táskájából pálcáját, és sűrűn pislogva próbált visszaemlékezni a varázsszóra és a hozzá tartozó mozdulatra.
A srác megjegyzése aztán megzavarta, és ismét nevetnie kellett.
- Igen, mondták már, hogy vonzzom a bajt - bólogatott. - De az is lehet ám, hogy te hozod rám.
Nem akart ezzel semmire célozni, nem volt benne semmi ítélkezés vagy sértő szándék, de mégis kicsúszott a száján. Aztán a varázslat is eszébe jutott.
- Wasser! - suhintott pálcájával, mire abból vízsugár csapott ki, és ha lehetséges, még jobban eláztatta Lucast.
Lili felsikkentott, és félrerántotta varázsvesszejét, hogy a maradék vízsugár ne a navinés arcában, és ruháján kössön ki.
- Bocsánat, bocsánat! Ez nem az! - szabadkozott, és jóformán meg kellett erőszakolja az arcát, hogy ne kezdjen el kacagni. Gyorsan rá is tapasztotta kezét szájára, és úgy meredt áldozatára. - Sajnálom - hallatszott elfojtott hangja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830146#post830146][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 16:42[/b][/url]

- A kukkerem…távcső, tudod - a biztonság kedvéért meglengettem a lány előtt az eszközt, de a vigyorom azért kiszélesedett, mikor egész másra gondolt, s látszott a lányon, hogy mennyire zavarba jött. - Tényleg csinos vagy, de ennyire még nem vagyok perverz - feleltem neki nevetve, miközben balommal megtámaszkodtam a tenyeremen, hogy ne préseljem agyon őt.
- Mondjuk, ha sokáig így maradunk, már nem csak a távcső fog problémát okozni - fűztem még hozzá egy mosollyal, mert azért ez mégis csak egy igen közeli helyzet volt, és a ruhaanyagon kívül nem sok minden választott el minket egymástól, és Lili egyébként is egy csinos lány volt, főleg most. Ha egy ilyen pillanatban kap el minket Olívia, simán szakított volna, erre viszont most nem volt lehetőség, hisz már dobott egyszer, azóta pedig nem tűnt úgy, mintha rendeződne a viszonyunk. Éppen ezért meg is tehettem volna, hogy megcsókolom a szöszkét, és össze is gabalyodok vele.
Fürkészve az arcát, ajkai vonását el is képzeltem egy pillanat erejéig a csókot, tenyerem közben a csípőjére tévedt, megfordult a fejemben, hogy miért is ne, egyszer élünk, de aztán ahelyett, hogy vele együtt átfordultam volna, s magamra húzom, inkább csak segítettem neki legördülni, s ezt követően ültem fel. Hiába, a szívnek nem tudtam parancsolni, s az még mindig Olíviához húzott. Márpedig, ha vissza akartam szerezni, nem követhettem el újabb baklövést. Még akkor sem, ha ez talán megfordult a fejemben.
- Jól van, hálás lennék, mert nincs túl meleg - jegyeztem meg, a nedves póló még mindig rám tapadt, így jó lett volna némi szárazat érezni magamon.
- Hogy én? Tehát szerinted miattam kerülsz mindig bajba? - felvont szemöldökkel néztem rá, aztán nevetve ráztam meg a fejem. - Inkább száríts, itt a testem - tártam szét nevetve a karjaimat, bízva Lili tudásában.
Ekkor zúdult a képembe, és nagyjából mindenhová egy újabb adag víz, amire egyáltalán nem voltam felkészülve, pislogtam, nyeltem is összevissza a vizet, ami pillanatok alatt végig csurgott a mellkasomon, s még a farmerom egy részét is eláztatta.
- Ez meg mi a franc volt Lili? - értetlenül pislogtam rá, miután tenyeremmel kitöröltem arcomból a vizet, nem lett jobb a helyzet, sőt. Kicsit talán még morcos is voltam, Lili viszont úgy tűnt, nehezen állja meg, hogy ne röhögjön, s tulajdonképp ez a helyzet tényleg vicces volt, így belőlem is kitört a nevetés. - Szerintem semmiképp ne menj el semmilyen segélyszervezethez segíteni, és ha lehet, valami olyan foglalkozást válassz, amiben nem kell pálcát használnod - mondtam nevetve, majd elkezdtem leráncigálni magamról az agyonázott pólót, majd felállva lerángattam a farmeromat is, s ezeket is végül a már felakasztott kapucnis pulcsim mellé aggattam. -Na jó, akkor mondjuk próbáld meg még egyszer, de most ne rám mutassa a pálcával, hanem a felaggatott ruhákra, ha nem akarod, hogy tüdőgyulladás vigyen el - mondtam, s karjaimat összefűztem a testem előtt, ezzel próbálva kicsit melegen tartani magam. Biztosan nagyon dögösen festhettem így egy szál zokniban és gatyában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830154#post830154][b]Süveges Lili - 2021.04.24. 17:45[/b][/url]

Azt állította, nem pereverz, de azért szavaival mégsem annyira sikerült erről meggyőznie Lilit, aki egy bókot is bezsebelhetett. Úgy tűnt, tényleg nagyon kicsípte magát egy faházban ácsorgáshoz, ha Lucas ennyire megjegyezte, hogy mennyire csinos. És hogy még a kukkeron kívül más is "gondot" okozhat.
Nagy nehezen legyűrte a késztetést, hogy rákérdezzen, mivel is kéne szembenéznie, helyette szóváltásba kezdtek a balszerencse áradásáról, avagy arról, hogy melyiküket is lehetett okolni a helyzetekért, amibe Lili keveredett, és amiből Lucasnak kellett kihúznia őt.
- Nem ezt mondtam - rázta meg fejét, kissé somolyogva. - Csak hát különös módon, mindig csak akkor akar papírsárkány vagy egy faág az életemre törtni, ha te is ott vagy. Kezdek gyanakodni rád.
Persze viccelt csak, ugratta őt, hallani lehetett a hangján, azonban a locsolást teljesen akaratán kívül követte el, nem jó varázslat jutott eszébe. Nem akarta eláztatatni. Még a végén megfázik, nem volt annyira jó idő, főleg most, hogy odakint továbbra is zuhogott az eső, és a Nap melengető sugarainak nyoma se volt.
Szabadkozhatott, de hiába, és a végén már ő sem bírta ki, és együtt kacagott a navinéssel. De csak amíg el nem kezdte lerángatni magáról elázott ruháit.
- Öhm, tényleg nem volt direkt - mondta Lilkó, és bólogatva ígéretet tett, hogy nem megy el segélyszervezetbe önkkéntesnek. Még talán fizetnének is neki pedig, csak maradjon távol.
A reparo szerencsére egész jól ment, hiszen gyakran volt rá szüksége, ezért, hogy legalább a további beáramló esőt és hideget kizárja, megjavította az ablakot. Addig sem a nadrágját lehúzó srácot nézte, de feladata végeztével már nem tudta másra terelni figyelmét.
- Jó, várj, mindjárt eszembe jut, hogy kell - mondta, miközben tekintetét végigfuttatta Lucas csupasz mellkasán, egészen le. Még az a kevés ruhadarab is elázott, amit magán hagyott, de az ajkába harapó Lili ennek nagyon próbált nem tulajdonítani jelentőséget. Így se igazán jutott eszébe egyetlen épkézláb varázslat.
Miután újból lopva a navinésre pillantott, inkább gyorsan hátat fordított neki, és a falat bámulva hangos töprengésbe fogott.
- Szóval izé, nem tudod véletlenül, milyen betűvel kezdődik a varázslat? Hátha abból már eszembe jut - mondta, bár eddigre már végigpróálta az abc-t, és nem lett okosabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830164#post830164][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 18:15[/b][/url]

- Most hogy mondod, lehet ebben valami, de szerintem nem én vagyok az okozója, hanem Te. Tudat alatt azt akarod, hogy mindig megmentselek - széles mosoly jelent meg az arcomon, egy kicsit jó volt hősi szerepben díszelegni, s valljuk meg, mióta megismertem, azóta nem ez volt az első eset, hogy valahonnan kimentettem őt. - Tökre Lois és Clark, csak nincs szemüvegem, meg repülni se tudok - mondtam nevetve, utalva a képregény sorozatra, már ha ismerte. A mosoly azonban nem sokáig ücsörgött az arcomon, mert jött a váratlan sokk, s a jeges víz érintése. De tekintve, hogy Liliről volt szó, már ez sem lepett, így csak mosolyogva ráztam meg a fejem, nem haragudtam rá.
- Persze, kezdem azt hinni, hogy direkt vetkőztetsz - vetettem rá egy pillantást, azután aggattam csak fel a ruháimat a szögre. Sajnos ruhák nélkül nem volt túl kellemes ebben a széljárta odúban, ráadásul odakint még mindig tombolt a vihar, erről árulkodtak a külső zajok. Lilit figyeltem, aki pálcáját ismét akcióba lendítette, s ha a ruháimat egyelőre nem is szárította meg, de azt megoldotta, hogy ne járjon ki-be a szél. Így már a karjaimat is leengedhettem, bár végig nézve magamon, még a gatyám is elázott.
- Várok én, van időm…- Lilit fürkésztem, s közben azon töprengtem, hogy most vajon tényleg a megoldáson töri a fejét, vagy engem fixíroz? - Csak nyugodtan, ráérek egész estig..-tettem hozzá, bár hangomban volt némi irónia, mert azért mégis csak örültem volna, ha gyorsan megoldja a gondomat.
Egy kicsit úgy tűnt, mintha leblokkolt volna a lány, egyik szemöldököm fel is vontam, s már majdnem rákérdeztem, hogy na mi a helyzet, amikor hátat fordított nekem. Nagyszerű, tehát itt fogok megfagyni ebben a faházban. Pechemre pont most nem volt nálam pálca, de aztán eszembe jutott valami, s Lili mögé lépdeltem, majd közvetlen mögötte megállva, a füléhez hajolva súgtam. - Az nem, de eszembe jutott, hogyan melegíthetnél fel - ekkor már egy vigyor is az ajkaimra költözött, s vártam, hogy felém forduljon a leányzó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830174#post830174][b]Süveges Lili - 2021.04.24. 18:54[/b][/url]

Persze vicces volt, amit mondott, és egy pillanatra Lili el is gondolkozott Lucas szavain, de aztán nevetve megrázta a fejét. Amikor a sárkányába gabalyodva beleesett a vízbe, nem tudhatta, hogy lesz ott bárki is, most meg aztán végképp nem mondhatta, hogy már az időjárást is tudja irányítani, hogy az vihar formájában beköszönve az ablakon egymás karjába repítse őket. Ez nagyon mesébe illő lett volna, még akkor is, ha Lili szerette az ilyen történeteket.
És történetesen a Lois és Clark sem volt ismeretlen számára, hála az Edictumos cikkeknek.
- Tudsz te repülni, ha akarsz, legfeljebb nem olyan elegánsan érkezel földet - rántotta meg kuncogva a vállát.
És a nevetés nem szakadt itt meg, valahogy véget nem érősnek tűnt most, ahogy szerencsétlenkedése tovább fokozta Lucas ázottsági szintjét. De ezzel együtt felöltözöttségi szintje csökkenni kezdett, és Lilkóba is bent rekedt nevetése maradéka, ahogy ráébredt, hogy mi történik. El kellett volna fordulnia, de nem tette, Lucas sem kérte rá, és kíváncsisága erősebbnek bizonyult minden más érzésénél, mely arra sarkallta volna, hogy ne bámulja meg a srácot.
- De hát nem is, teljesen véletlenül vetkő.. mármint nem én, te csinálod! - hebegte-habogta a szavakat, és egészen összezavarodtak fejében lötykölődő gondolatai az érzéseivel, mert ez bizony új volt neki, és még nem tudta, mit kezdjen vele.
Eléggé későn realizálta, hogy ahhoz, hogy összeszedje magát, nem ártana a problémára fókuszálnia, és nem Lucasra, szóval miután megfordult, még lépett is párat a szemközti fal irányába, hátha a séta is segít beindítani agytekervényeit, és megoldásra jutni a varázslatot illetően. A nyelve hegyén volt pedig, csak épp nagyon kapaszkodott bele.
Aztán meghallotta a lépteket és ledermedt. És Lucas egyszerre ott volt mögötte és a fülébe suttogott, amitől Lilit teljesen kirázta a hideg. Egyfelől azért, mert neki sem volt épp melege, másrészt mert a nyakát és fülét simogatta végig a srác lehelete, ahogy a szavakat kiejtette, és persze ott volt az is, amit mondott.
- T-tényleg? - kérdezte elakadó hangon, torkában dobogó szívvel.
Nyelt egyet, és megfordult, megpróbált elhátrálni, de mindössze egyet tudott lépni, mielőtt a falba ütközött volna. Egyik tenyerét a fára tapasztotta, másik kezében görcsönsen szorongatta pálcáját.
Aztán ajkába harapva emelte fel barnáit a másik arcába, és testét megrázta kissé az izgatottság, és páni félelem kettőse.
- Egy t-tűzgyújtó varázslattal, ugye? - kérdezte bizonytalanul. - Az biztos meleg lenne, de lehet, hogy izé, szóval leégetnénk a házat vele, vagy ilyesmi. Esetleg feltalálhatunk egy.. tudod olyan varázst, hogy megidézünk vele egy izét, pokrócot! Igen, azt. Mondjuk.
Össze-vissza beszélt, nyilván nem volt valószínű, hogy feltalálnak egy varázslatot, miközben egy egyszerű szárító bűbáj nem jut eszükbe. Ami már létezett!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830181#post830181][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 20:06[/b][/url]

- Ezt inkább ne próbáljuk ki, ha lehet - bele se mertem gondolni, hogy mekkorát zuhanhatnék, főleg innen föntről a faházból, de nem akartam kipróbálni. Közben szó szót követett, Lilinek hála kellett vetkőznöm, bár szerinte ezt én magam akartam így. Erre felvontam a szemöldököm, még egy félmosoly is az arcomra szökött, de aztán csak nevetve ráztam meg a fejem.
Nem volt nehéz kiszúrni, hogy Lilit sikerült zavarba hoznom, egyébként aranyosnak tűnt, de bennem ott motoszkált az a hülyegyerek, hogy na még egy kicsit szívjuk a kislány vérét, ha már sikerült így megzavarnunk. Emiatt is lépdeltem mögé, bár nem készültem semmi rosszra, csak egy kis játékra.
- Aham - búgtam még mindig a fülébe, tetszett az, hogy ennyire zavarba lehetett hozni, rá is mosolyogtam, s fürkésztem barnáit, miközben tenyeremet megtámasztottam feje mellett a falon, s úgy hajoltam hozzá egy kicsit közelebb. - Nem arra gondoltam - megcsóváltam a fejem, miközben jobbommal a pálcát szorongató keze után nyúltam, s rásimítottam tenyerem a kézfejére. - Ugyan, nem kell ide pokróc, hidd el, ez ennél sokkal jobb lesz, neked is és nekem is - még mindig barnáit fürkésztem, újra rámosolyogtam, ahogy hüvelykemmel végig simítottam a kézfején. Tényleg tetszett, hogy sikerült zavarba hoznom, azt hiszem, hogy ott ült a kisördög a vállamon, húzni akartam egy picit az agyát, de nem tudtam elsiklani afelett, hogy egyébként meg nem is volt olyan rossz az a szilveszteri csók, s bizony kedvem lett volna kipróbálni, hogy milyen, ha belead mindent, úgy igazán. Barnáit fürkészve, megfordult a fejemben, hogy kezdeményezzek, a pillanat is megfelelt, s bár eredetileg nekem is a tűzgyújtó varázslat jutott az eszembe, most ehelyett mégis megcsókoltam. Csak úgy, hirtelen, hosszan, miközben ujjaim gyengéden futottak az arcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830193#post830193][b]Süveges Lili - 2021.04.24. 20:45[/b][/url]

Nevetett, amíg még nevethetett, persze, nem gondolta komolyan, hogy Lucas majd kiveti magát az ablakon. Egyrészt, most javította meg. Másrészt pedig odakint esik az eső, majd ha elállt, kiugorhat. Most csak jobban elázna, bár arról gondoskodott Lili is végül, és onnantól kezdve kezdtek az események felpörögni és egészen új irányt venni. Lucasról lekerültek a ruhák, Lilkó pedig megkapta az ukászt, hogy szárítson. Azonban legfeljebb a szeme tudott kiszáradni jelenleg.
Teljesen összezavarodott, megkavarodott, és kétségbe volt esve. Ugyanakkor izgatottság járta át a testét, és hazudott volna, ha azt mondja, nem volt ínyére cseppet sem az, ahogy a srác a fülébe súgta a szavakat, és amilyen közel állt hozzá. Nem is jutott eszébe, hogy csak szórakozik vele, mert abban az esetben legalább hamar túllendült volna lányos zavarán, és talán a helyén tudta volna kezelni a dolgokat. Ám ez nem adatott meg, és ahogy szembefordult Lucas-szal, és megpróbált urrá lenni a válaszreakciókon, melyeket teste és elméje produkált, le sem véve tekintetét a másikéról magyarázott.
Amúgy is sokat járt a szája, ha pedig valamit el akart vele fedni, méginkább kinyílt a bagólesője, hátha hülyeségekkel, és légből kapott ötletekkel, vagy épp véletlenül benyögött valódi megoldásokkal oldani tudja a feszültséget, de hiába, Lucas csak közelebb lépett hozzá, és egyik kezével Lili pálcát szorongató kacsójáért nyúlt. A lány pedig megborzongott, és csak bámult bele a másik szemeibe, mintha sóbálványátokkal sújtották volna.
- De én.. én nem áztam el.. - próbálkozott még egy utolsóval, de hangja erőtlen, és hatázatlan volt.
Aztán meglátta Lucas tekintetében az apró változást, a döntés megszületését, és már azelőtt lehunyta szemeit, hogy a másik az ajkaihoz hajolt. Valahol fejében, gondolatai örvényében ott kalimpált egy józan felvetés, hogy talán nem kéne mindezt hagynia megtörténni, de hiába.
Elnyíló ajkakkal viszonozta a csókot, aztán az első találkozást hevesebben, követelőzve követte részéről egy újabb. Orrán át kapott levegőért, és kissé lábujjhegyre állva dőlt neki a srác csupasz mellkasának, hogy aztán egy pillanatra elhúzódva arcától ismét szemébe nézhessen.
Kicsit meglepettnek tűnt.
- Minek van nálad még mindig az a távcső?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830205#post830205][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 21:12[/b][/url]

Lehet, hogy tréfálkozni akartam vele, hisz imponált a zavara, de végül azt hiszem, magam estem a csapdába, mert mégis csak ösztönök vezéreltek, s ilyen közelségben nem lehetett csak úgy megálljt parancsolni, még akkor sem, ha a szívemet más birtokolta. Ezt valahogy felülírta ez a pillanat, a mókából valóság lett, ahogy hirtelen megcsókoltam őt, ezzel belé fojtva a szót. Nem gondoltam rá, hogy mi lehet ennek a következménye, hogy ellök-e majd magától, vagy sem, ösztönösen cselekedtem, s nem bántam meg. Ott és abban a pillanatban nem, mert kiélveztem a csókot, ami merőben más volt, mint az a szilveszteri. Ráadásul úgy éreztem, hogy nem csak én vagyok kíváncsi arra a csókra, hanem ő is, hisz viszonozta, nem is akárhogyan. Heves volt, követelőző, s hogy közelebb legyek hozzá, míg egyik tenyerem a nyakára csúsztattam, jobbom a csípőjére siklott, úgy fogva húztam magamhoz közelebb, hogy testünk összeérjen, s tovább csókoljam. Aztán a nagy hév okozta légszomj mindkettőnknél megmutatkozott, magam is pislogva kaptam levegő után, ahogy elváltak ajkaink, tenyerem még mindig ott hevert nyakán, s csípőjén, miközben próbáltam felocsúdni a ködből, mi kezdte ellepni az elmémet, s beindította testemben az ösztönöket.
- Távcső? - értetlenül pislogtam rá Lilire, aztán észbe kapva ráeszméltem arra, hogy miről is beszél. Combján érezhette, hogy ez a csók nagyon is vad volt, s vágykeltő, ezt nem is tudtam volna palástolni. - Öhm, ez már nem a távcső - vallottam be egy zavart mosollyal, miközben barnáit fürkésztem. - Nagyon jó vagy - mondtam komolyan, mert hát a szilveszteri kis csókból nem is hittem volna, hogy ilyen intenzitással is képes viszonozni. Közben hajszálai közé túrtam, hogy a nyakából félre simítsam azokat, s mivel az ösztön vezérelt, ajkaira csaptam le, s ott ízleltem bőrét, miközben tenyerem lejjebb szökött csípőjéről a fenekére, s úgy húztam közelebb magamhoz, hacsak nem tette ki a stop táblát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830214#post830214][b]Süveges Lili - 2021.04.24. 22:09[/b][/url]

Erőtlen ellenállása teljesen megszűnt abban a pillanatban, ahogy ajkaik találkoztak. Ez most nem a szilveszteri baráti szájrapuszi volt, nem volt mögötte magyarázkodás, hogy nincs valódi jelentősége. Ezúttal nem korlátozta le semmi, nem fogta vissza Lilit semmi attól, hogy engedelmeskedve vágyainak egészen átadja magát a pillanatnak.
Miközben Lucasét megérezte arcán, az ő keze a srác mellkasára vándorolt fel, közéjük kúszva, arra a kis helyre, amit meghagyott nekik, miután csípőjére helyezve kezét közelebb húzta magához a lányt. És Lili nem tiltakozott, nem adta jelét, hogy ellenére lenne bármi mindebből.
Csak aztán hozta a formáját, és hagyott egy buta gondolatot felszínre bukni, amin Lucas el is mosolyodott. És a magyarázattól, amit adott, Lili arcán is felváltotta kezdeti értetlenségét a zavar. Úgy tűnt, sikeresen izgalomba hozta a másikat, de még mekkorába!
- Ó, jaj - nyelt egyet Lili, és ajkába harapva lesütötte egy pillanatra szemeit, majd a dícséretet hallva újra visszaemelte azokat a másik arcára fókuszálva. Épp időben, hogy újra lecsukhassa pilláit, és egy újabb heves csókváltásba feledkezzenek.
Nem volt ez így jó, nem volt helyes. Valahol belül bizonyára eszébe jutott ez, de túl mélyen, és túlságosan elnyomva ahhoz, hogy ellenállásra késztessék. Kezeit Lucas nyakára vonta, belekapaszkodott, és úgy bújt hozzá. A srác pedig kezével délre tévedt, felfedezni Lili ülőpárnáit. Kicsit meg is ugrott érintésétől, és ajkába harapva elhúzódott tőle kissé. De nem eléggé, csak annyira, hogy meg tudjon szólalni.
- Na hát nekem melegem lett, szóval.. gondolom már te se fázol. - A hangsúly alapján kérdésnek is beillő szavakat szinte suttogta, de nem is kellett kiabálnia ilyen távolságból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830218#post830218][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 22:34[/b][/url]

- De ez nem baj - bár zavarba jöttem egy kicsit, hisz eddig soha nem kerültünk egymással ilyen közeli kapcsolatba, nem akartam rejtegetni előle, meg nem is tudtam volna elrejteni vágyaim jelét. Miért is tagadtam volna, ha már így alakult, hogy megcsókoltam, ő pedig visszacsókolt? Lehet, hogy visszakoznom kellett volna, mert nehogy a barátságunk rovására menjen a dolog? De a fenéket gondoltam ilyesmire abban a pillanatban, nem mintha olyan nagyon jó barátok lettünk volna mi Lilivel. Csak arra tudtam gondolni, hogy újra megcsókoljam, s még közelebb kerülhessek hozzá. Nem csak a gondolataim indultak be, de lassan minden porcikám vágyódott, hogy ne csak csókjait ízlelhessem, de máshol is felfedezhessem a vendégszeretetét.
Emiatt csókoltam meg újra, miközben közelebb vontam magamhoz, s tenyerem elkalandozott hátsó fertályán, amitől azonban Lil egy kicsit megugrott. Meglepetten pillantottam rá, aztán széles mosoly szökött az arcomra. - Már annyira nem , csak még egy kicsit…- jegyeztem meg, s ezt követően nyakába csókoltam, miközben egyik combját megemelve a derekam köré fűztem. Aztán újra ajkaira csaptam le, ölbe kaptam őt, úgy tettem vele néhány lépést, hogy aztán az ott heverő hálózsákok egyikére fektessem. - Azt mondtad, meleged van, ezt le kéne venni akkor - fölé hajolva elkezdtem kifejteni a felsőjéből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830223#post830223][b]Süveges Lili - 2021.04.24. 23:00[/b][/url]

Nem mondta ő, hogy baj lenne. Sőt. Csak éppen olyasmi, amivel még nem találkozott, pláne nem érintkezett. Most pedig itt volt, közel, nagyon közel, akárcsak Lucas ajkai, melyekkel szüntelenül az övéit kereste, és meg is találta.
Újból visszacsókolt, egészen rásimult a másikra, miközben az simogatta, magához vonta, mintha az amúgy is elhanyagolható távolságot akarná tovább redukálni köztük, és közelsége csak egyre jobban feltüzelte a szőke vágyait is.
Kalapált a szíve, agyát, elméjét elöntötte valami köd, ami semmiféle épkézláb, értelmes gondolatot nem engedett át. Nem mintha amúgy Lilkó bővelkedett volna ilyenekben, de nem volt teljesen ostoba azért. Tudta, hogy ha most nincsenek is együtt épp, Lucasnak akkor is ott van Olívia, akit valószínűleg még szeret, vagy ha nem, akkor sem helyes éppen azzal csókcsatába bonyolódnia, aki miatt a lány dobta őt. Még ha csak egy utolsó csepp is volt, és nem az egyedüli kiváltó ok.
Nem, mindebből semmi sem jutott el tudatáig, vagy ha mégis, elnyomta, háttérbe szorította az, hogy mennyire rettenetesen élvezte, amit épp csináltak. A csókokat, az eltévejedő simogatásokat. Nem is gondolta volna, hogy ilyen jó lehet kevés levegőhöz jutni.
Akart volna mondani valamit a srác szavaira, de a következő pillanatban már kapaszkodni kényszerült, és közben a csókolózásból sem szabadult. Aprót nyekkent, ahogy Lucas végül az egyik hálózsákra fektette, és fölé hajolt.
- Nem tudom, hogy.. megoldja-e a dolgot - lehelte levegőért kapkodva. Mellkasa sűrűn emelkedett fel alá, és azon kapta magát, hogy segít a navinésnek. Feltámaszkodva tette lehetővé, hogy kiszabaduljon a ruhaneműből, és ahogy ez megtörtént, Kezeit Lucas arcára simította, és magához vonta, hogy újabb csókkal folytatódjon, amit elkezdtek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830224#post830224][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.24. 23:21[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830225#post830225][b]Süveges Lili - 2021.04.25. 00:02[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830226#post830226][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 00:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830231#post830231][b]Süveges Lili - 2021.04.25. 09:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830233#post830233][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 10:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830236#post830236][b]Süveges Lili - 2021.04.25. 11:33[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830255#post830255][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 13:49[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830258#post830258][b]Süveges Lili - 2021.04.25. 14:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830263#post830263][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 15:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830269#post830269][b]Süveges Lili - 2021.04.25. 15:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830270#post830270][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 16:01[/b][/url]

Egyáltalán nem voltam felkészülve ilyen baklövésre, de megtörtént, ez ellen már nem tudtam mit tenni, csak a lány bocsánatát kérni. Egy kicsit tartottam is attól, hogy majd rosszul reagál, hisztizni fog, és megcsapkod, amit mondjuk meg is érdemeltem volna. Lili azonban nagyon kedves lány volt, mert egy semmi bajjal elintézte a dolgot, mintha nem követtem volna el hibát. Ez pedig így nem volt helyénvaló, éreztem én ezt magamban, csak épp azt nem tudtam, hogyan is adjam a tudtára, hogy talán azért még sincs rendben.
Miközben visszahúztam magamra az alsót, őt fürkésztem pillantásommal, kíváncsi lettem volna arra, hogy mire gondol épp most, mert ez a semmi baj mégis olyan furán csengett. Talán jó lett volna erről beszélni, de eközben az is fontos volt, hogy tudjam, mégis hogy élte meg mindezt. Ezért is kérdeztem rá, s  hisztérikusnak tűnő nevetéséből már kezdtem sejteni, hogy talán még sem volt annyira őszinte az a korábbi két szócska.
Nem voltam boldog, mert nem az történt, amire számítottam. Vagyis, nekem jó volt, csak nem úgy tűnt, mintha neki is az lett volna, emiatt pedig bűntudatom lett. - Lili…- nevén szólítottam, miközben barnáit kémleltem, aztán felkelve a földről, összeszedtem a melltartóját, meg a felsőjét, s visszavittem neki, úgy telepedtem le hozzá ismét a földre. - Tényleg sajnálom, oké? Csak hát…annyira…- nem, inkább nem kezdtem el részletezni, hogy mennyire jó volt nekem, mert az nem lett volna fair vele szemben. - Lehet, hogy nem is lesz belőle gond, ilyen gondolom mással is előfordul - nyugtatgatni próbáltam, hisz mi mást is tehettem volna, közben egy kicsit még közelebb is húzódtam hozzá, s ha nem tolt el, akkor jobb karommal magamhoz öleltem. - Ne aggódj, oké? És köszönöm - odahajolva adtam egy csókot az ajkaira, egyrészt, hogy megköszönjem az együtt töltött perceket, másrészt, hogy tényleg kicsit megnyugtassam, mert fogalmam sem volt arról, hogy most mit érezhetett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830271#post830271][b]Süveges Lili - 2021.04.25. 16:28[/b][/url]

Sosem volt hisztis, a legkevésbé olyan, aki tombolna, vagy veszekedésbe bonyolodna, túl békés volt, báránylelkületű. Ezért fogadta talán túlontúl elnézően Lucas, és persze a saját baklövését Lili. Vagyis nem is igazán elnéző volt, csupán nem tudott abba a hangulatba kerülni, ami egy ilyen helyzetben normális és valahol nagyon is indokolt lett volna.
És nem mondhatta, hogy a fiú nem bánja a történteket, mert Lilkó észlelte, hogy folyamatosan őt fürkészi, aggódva figyeli, mintha azt várná, mikor emeli a lány fel a kezét, hogy addig üsse, amíg ki nem fullad. Bár már alapból eléggé ki volt fáradva, még ha nem is ő vette ki a "munka" oroszlánrészét az előbbi eseményekből.
Lucas megszólította, és Lili újból ráemelte pillantását. Kezdett megnyugodni, legalábbis a légzése, az aggodalommal vegyes félelem viszont csak most kezdett el igazán belobbanni benne.
- Tudom - rázta meg a fejét, és behunyta szemét. Volt elképzelése róla, mivel akarta folytatni Lucas a mondatát, de nem kellett mondania, Lili nagyon is érzékelte, hogy a srác minden percét élvezte együttlétüknek. Egy kicsit túlságosan is, a jelek szerint.
- Gondolod..? - kérdezte kissé reszelős hangon, mintha sírás kerülgetné. Persze azt gondolta, hogy mással is megesik az ilyesmi, de inkább nem akarta tudni, az esetek hány százaléka végződik szerencsésen.
Túlzás lett volna azt mondani, hogy a srác vígasztalónak szánt szavai megnyugtatták, és ettől máris nem aggódott tovább, de azért elmosolyodott, ahogy magához ölelte őt. Jól esett, akárcsak a csók, amitől szintén nem húzódott el.
A köszönetére csak mosollyal tudott felelni, ha kicsit az aggodalomtól halvánnyal is. Mit mondhatott volna? Szívesen, máskor is? Az mindenesetre hazugság lett volna, ha azt állítja, nem volt jó vele. Csak mielőtt a repetázáson gondolkodhatott volna, volt egy sürgetőbb problémájuk is.
- Elkísérsz a gyengélkedőre? Hátha tudnak adni valamit ott, vagy tanácsolni, hogy mit tegyek.
Muszáj volt megerőltetnie magát, és kivételesen gondolkodni kicsit, és ennél tovább egyelőre nem jutott. de kezdetnek megfelelt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=830285#post830285][b]Lucas M. Deighton - 2021.04.25. 18:27[/b][/url]

Azt hiszem, nem voltam túl jó ebben a vigasztalásban, vagy megnyugtatásban, mert hiába is akartam elterelni a problémákról gondolatait, hangjából úgy éreztem, hogy mintha a sírás fojtogatná. Azt viszont nem akartam, hogy elsírja magát, mert milyen kínos lenne már, hogy együtt volt velem, s utána meg bömböl. A végén még azt hinnék, hogy valami szörnyű bűnt követtem el, vagy pancser vagyok, s ismerve a diákságot, hamar elkönyveltek volna egy tahó alakként.
- Hát persze, ne aggódj - még szorosabban öleltem magamhoz, csak hogy egy kis bátorítást öntsek belé, mert úgy tűnt, hogy ráfér, meg aztán ezzel egy kicsit magam is nyugtattam, hisz csak nem fordulhatott elő az, hogy ebből valami gond lesz, nem? - Csak nyugodj meg, minden rendben lesz - biztattam, ezután adtam csókot, s még meg is köszöntem az együtt töltött perceket. Persze, abba már nem gondoltam bele, hogy ez milyen bénán is hangozhat, de azt még sem mondhattam neki, hogy szeretem vagy szerelmem, mert ilyesmiről szó sem volt. S ha nagyon belegondoltam, akkor talán korábban még nem is fordult elő velem az, hogy érzelmek nélkül gabalyodtam volna össze valakivel, legalábbis nem ilyen szinten, emiatt is tűnt a fejemben jó ötletnek az, ha megköszönöm. - Hogy hova? - nagyon meglepett a lány kérdése, egy picit el is kerekedtek a szemeim, talán bepánikoltam ettől a helyzettől, mert ha odaállítanánk a gyengélkedőre egy ilyen történettel, akkor mindkettőnket elővennének, kapnánk egy alapos fejmosást, s annak is rögtön híre menne. És akkor Olívia fülébe jutna, és ó jajj, akkor soha nem bocsájtana meg. Ez pedig nem fordulhatott elő.- De hát, nem történt semmi, fáj valamid? Mert ha nem, akkor szerintem ilyesmivel nem kéne a gyengélkedőre menned. Esetleg…a faluban vehetnél valami bájitalszerűséget, vagy kérhetnél valamelyik barátnődtől, biztos van erre ilyesmi, nem? Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne, ha most beállítanánk a gyengélkedőre - próbáltam meggyőzni őt, miközben párszor végig simítottam a vállán, hogy ezzel is megnyugtassam őt. - A kastélyba szívesen visszakísérlek - ajánlottam fel, amúgy is úgy tűnt, hogy már elmúlt odakint a vihar.