36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 5. 21:02 | Link

Annabella =D
Kempingezés az erdőben – hupsz, lebuktam egy hét után

Nagyot ásítottam, épp készülődtem alváshoz. Annyira jó volt az idő itt bent az erdőben, főleg estefelé hűvösebb lett. Ki tudja, talán a varázslat hatása ez? Nem tudom. Különféle neszek zaját hallottam: fák susogása, tücsökciripelés. Ezeket simán azonosítottam. A bagolyhuhogást is. Remélhetőleg nem fogok belebotlani valami veszélyes lénybe. A faház közelében voltam, akár ott is megbújhattam volna, de az úgy nem olyan izgi, mint sátorozni. Kíváncsi voltam kicsit, hogy vajon keresnek-e már engem?
Így egyoldalúan ez a bújócska kezdett uncsi lenni. Meghívhattam volna valakit, vagy valakiket. Fogadok, hogy ezért mind Emily-től, mind Lily-től, mind Csanádtól megkapom a magamét, ez a húzásom kezdte feszegetni az életveszélyes őrültség és a brahiból apró csínyelkövetés határát. Az adrenalinra viszont szükségem volt. Már halálra untam magam bent az iskola falai között. A legtöbb barátom ugyanis a kékek közül került ki, és a többségük szinte egyhuzamban tanult, a könyvtáron vagy tanulószobán kívül alig láttam őket valahol. Kellett ez a kis izgi-fokozás, így hát kreáltam magamnak egy kalandot. Fogtam magam, átváltoztattam egyszemélyes normál kempingsátorrá az egyik fölösleges hátizsákomat, egész jó voltam átváltoztatásokból, úgyhogy neki is vágtam előző hét szerdán, hogy leteszteljem. Sőt, még vízhatlanná is tettem, ezt is le akartam tesztelni. Eh, a vízhatlanná tétel csak félig sikerült, egy részen még mindig beázásra hajlamos a kicsike. ha élve megúszom a fejmosásokat, amikor előkerülök, utána megkérek valakit, hogy segítsen rendesen beállítani a vízhatlanságát a kis aranyosnak.
Hamarosan léptek zaját véltem hallani. Vajon hippogriffé, emberé, vagy kentauré? Csak ne vérfarkasé legyen... habárelvileg nincs telihold. Basszus, ennek utána kellett volna nézni, mielőtt kijövök idea kb. semmi közepére tök egyedül.
– K... ki az? – Azért félsz még belém is szorult. Pedig elvileg nagyjából biztonságos a suli, egy varázserdő mélyén azonban jobb az óvatosság.
Hozzászólásai ebben a témában
Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. augusztus 16. 20:34 | Link

Edina

Eleinte tartottam kicsit a járőrözéstől és szívesen mondanám, hogy mostanra kezdek belejönni, de ezt azért erős lenne kijelenteni, tekintve, hogy még soha nem kaptam el senkit. Nem igazán tudom, hogy a magas, vékony hangommal és a 145 centimmel hogyan kellene mégis tekintélyt parancsoló prefektusnak lennem, főleg akkor, hogyha ne adj' Isten egy negyedikes Rellonossal futok össze tilosban. Mégis mit csinálok, halálra rémisztem a boci szemeimmel? Esetleg megfélemlítően tornyosulok... alá? Hát persze. Szóval annak reményében bolyongok a kastélyt és a birtok tilosnak számító részét elválasztó vonalon, hogy nem fogok belebotlani senkibe.
Természetesen a terveimet nagyjából járőrözésem tizenötödik percében sikerül keresztbe húznia a sorsnak - tegye fel a kezét, aki meglepődött... naugye - ráadásul nem is mindennapi helyzet áll elő - nem csak egyszeri szabályszegéssel kell szembenéznem, úgy tűnik, a faházba konkrétan beköltözött valaki. Lesápadok. Most ilyenkor mi a fene van? Ez nagyon durva, ezt muszáj lesz minimum egy házvezetőhöz vinnem, már ha egyáltalán diák az illető. De mi van, ha egy bűnöző lakik itt, aki most fog hidegvérrel darabokra kapni? Félénken mászok fel, miközben folyamatosan lesek körbe, hol lehet a cuccok gazdája. Én vagyok a prefektusi bátorság mintapéldánya a remegő mancsaimmal, de komolyan.
Aztán egyszercsak hang hallik, ami még az enyémnél is nagyobb ijedtségről árulkodik. A biztonság kedvéért azért előkapom a pálcámat, a hang irányába szegezve, a szürkületben a hang tulajdonosát keresve.
- Nevet, házat, évfolyamot kérnék - mondom, minden erőmmel komolyságot erőltetve a hangomra, előadva, mekkora nagymenő prefektus is vagyok én, aki most bizony keményen meg fogja büntetni a tilosban járót. Hangzásra tényleg egész magabiztosra is sikeredek, de az arcom persze csak azért ilyen nagy, mert már rájöttem, hogy egy félénk lánnyal van dolgom. Egy böhöm Rellonos srác elől valószínűleg már a saját lábamban elbotolva, sikítva elszaladtam volna. Ez ma a szerencsenapom.
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 17. 21:07 | Link

Anabella
Ennek nem lesz jó vége...vagyis már nincs

A sátorból előmerészkedve, remegő kezemben a pálcámmal mentem a hangforrások irányába. Ennyit a főnixbátorságról. Azt hiszem, az egyedül erdőben sátorozásra még marhára nem voltam felkészülve, és poén, hogy nem is igazán a prefektusi vagy tanári megrovástól tartottam, hanem attól, amit Csanádtól kapni fogok ezért.
Na, ez aztán a magabiztos hang, ami a faház felől jött. – Ő, ne arra menj, itt vagyok lent...
Akartam javasolni az illetnek, mert ha engem keresett, márpedig sejtettem, hogy a nevet-házat-évfolyamot rutin nekem szólt. Végül a cincogó hanghoz a félhomályban egy arc is társult. A pikszisbe, ezt a csajt ismerem látásból, ő Annabella, az egyik prefektusunk. Az a koboldcsajszi. – Bella?
Tuti, ami tuti, rákérdezek, elvégre félhomály van, és a Lumos most nem segít rajtam sokat az arcfelismerésben, de ez a cincogás rá emlékeztet. Ha mégis Annabella az, akkor szót se tudok találni rá, mekkora slamasztikában vagyok. És ez enyhe megfogalmazás, khm, egy kicsit más s/sz betűvel kezdődő szót akartam erre használni, de... nem elég kifejező.
– Izé... asszem te már hallhattál rólam, egy házban vagyunk... – Hahaha. Tuti nem fogja venni ezt a gyenge poént a részemről.
Adrenalint akartál, kis hülye? Megkaptad, nesze, tripla dózisban legalább! – morogtam magamnak gondolatban.

– Megvan az az idióta tollseprű? – upsz, ez Csanád hangja...totál ki van akadva rám.
– Nem tudom, de valami ismerőset hallok... – ez meg a bátyja. A kirándulásom előtt volt alkalmam találkozni vele. Mestertanonc, de nem emlékszem rá, hogy rellonos-e ő is.
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2019. október 5. 16:50
Hozzászólásai ebben a témában
Gergely-Fábián Annabella
INAKTÍV


Aprómanó #teamkobold
offline
RPG hsz: 32
Összes hsz: 118
Írta: 2018. augusztus 20. 12:47 | Link

Edina... és barátai

Van abban valami rendkívül komikus, hogy még az elkapott igyekszik a segítségemre lenni abban, hogyan jussak fel hozzá és találjam meg. Mindenesetre ezért most rendkívül hálás vagyok neki, mert nem igazán ismerem a járást itt a faházban, úgyhogy tartok tőle, hogy esetleg orrabukok. Na az lenne az igazi prefektusi diadal.
Ismerős hangot hallok, habár a kért adatokat nem igazán, sőt, inkább a saját nevemet. Ez mondjuk sok információval felér, elvégre ha hangról így megismer, valószínűleg Eridonosnak kell lennie. Bingó! Ezt amúgy hamar meg is erősíti, addigra azonban már az én pálcám végén is erős fény ég, melyet immár ténylegesen az arcába tartok - persze csak arra a pár másodpercre, amíg rájövök, hogy talán nem kellene megvakítanom, így inkább a mellkasára szegezem azt.
- Edina! Mi a frászt keresel itt annyi cuccal, mintha kiköltöztél volna... ? - nézek gyanakvó hunyorgással elsős háztársamra, majd rájövök, hogy a mondatommal meg is magyaráztam a dolgot. Most kezdem összerakni, hogy tulajdonképpen napok óta nem is futottam össze vele az Eridon körletben.
- Edina, ugye nem költöztél ki ide? - sűrítem bele minden felháborodásomat ebbe a mondatba, próbálva vele érzékeltetni, hogy ez erdő nem véletlenül tiltott terület, az pedig nem biztos hogy szerencsés, ha az ember tábort ver a bejáratában.
Az igazi kiakadásom - jesszus de méltóságteljes prefekta vagyok - akkor jön, amikor még két srác hangját is meghallom, akik felénk közelednek. Ide már kevés leszek egyedül, ez az egyetlen gondolat a fejemben, így aztán azt teszem, ami ösztönösen jön most: kétségbeesetten kiálltok segítségért. Na nem hangosan persze, csak a fejemben.
Sárközi professzor! Házvezető úr! Sárközi professzor! - mantrázom a fejemben "kiabálva", mert hát megvannak annak az előnyei, hogyha az ember házvezetője legilimentor. Közben folyamatosan igyekszem a tudatomban tartani a szituációt, hogyha meghallana és a fejembe kukkantana, érthesse is, mi a helyzet.
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2018. augusztus 20. 13:34 | Link

A cuki, a dobbantós meg a két kölyök

Nyár van és semmi baj, olvadok, mint a vaj...
Ezt az örökérvényű slágert nyomatta két kislány a csarnokba még tegnap, amikor átvágtattam rajta. Azt hiszem, teljesen megborította őket a vizsgaidőszak. A lényeg a lényeg, hogy most ez annyira a fejemben van, hogy az már ijesztő, így amikor meghallom Annabellát, az olyan, mintha jó erősen fejbe vágtak volna. Na ez aztán már nem tréfa dolog. Finoman hatolok a gondolataiba, csak, hogy lássan, hogy mi a helyzet éppen, és mire felmérem a terepet, akkurátus lépteimmel már haladok is feléjük. Helyzeti előny, ha valaki hosszában is meg széltében is kétajtós szekrény, nem nagyon vannak távolságok meg ellenfelek.
- Fiúk, szerintem ti nem akartok itt lenni. Húzás van.
Nem nagyon kell magyaráznom, hogy ez mit is jelent, a múltkor volt egy kis összetűzésem az édősebbik Réty gyerekkel, aztán elment a kedve tőle, hogy velem packázzon. Gyors léptekkel el is indulnak a kastély felé, másik irányba nem is mernek indulni. Én is így gondoltam. Közben tovább lépek párat, és elém tárul a látvány, ami miatt idehívtak. Szegény prefektusom, én mondtam neki, hogy ez nem lesz könnyű vállalkozás.
- Na mi a helyzet, meguntuk a kastélyt? Nem tetszik az Eridon lét?
Kérdezem szétnézve a lány új lakosztályán. Egy ideje már hallgattam a gondolatait, és tudtam, hogy nincs bent, de azt hittem, ennél előbb megjön az esze. Hát ezek szerint nem. Bella mellett állva, igen érdekes párossá változtunk, ő, mint a legkisebb, én mind a legnagyobb a rend védelmében, tiszta jó zsaru, rossz zsaru felállás, és nem is kell mondanom, hogy ki kicsoda.
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 24. 06:58 | Link

Annám és SárkiApu


Hát ez röhejes. De tényleg. Még én segítek a prefektusomnak, hogy elkaphasson. Tényleg az agyunkra ment a hőség, vagy a vizsgaidőszak, de lehet, hogy mind a kettő. Eskü nem vagyok normális. Nem mintha az normális lenne, hogy fogok egy hátizsákot, átváltoztatom sátorrá és egy hétre kivonulok a természetbe erdőt járni...
Taps-taps, Dina.
A vicc az, hogy még rosszul is érzem magam, amiért megijesztettem Annát.
– Csak egy hétre... – húztam be a nyakam, mint aki tudja, hogy most marhára ki fog kapni. Azért SárkiAput idehívni kissé túlzás talán...hamarosan Csaniék is beérkeztek, és vicc, hogy rosszabbul esett párom megrovó tekintete, mint a Házvezetőm számonkérése.
– Én még maradnék engedelmével tanár úr, szeretnék beszélni a kis hülyém fejével – morogta, és tudtam, hogy bajban vagyok. Nem is kicsiben. Most aztán kihúztam a gyufát, csak lángra ne kapjon.
Azt hiszem, ez az a pillanat, amikor köpni-nyelni se tudnék, nemhogy magyarázkodni. Tökéletesen fölösleges egy gondolatolvasó házvezető mellett. Annyiban reménykedem csupán, hogy az átváltoztatós műveletemet valamennyire pozitívan értékeli, ebben a rosszban legyen már valami kis jó is. Majd ha a büntetőmunka mellett lesz időm, akkor megcsinálom rendesen a vízlepergető-bűbájt is, hogy teljesen tökéletes legyen a vízhatlansága. Tökéletes lesz kiránduló-sátornak, de megszenvedtem az eredményért, sok gyakorlás volt benne. Meg párszor szitkozódtam is, amikor nem úgy sikerült a végeredmény, ahogy én azt szerettem volna. Jaj, csak ne néznének rám ilyen mérgesen, könnyebb lenne nekem is. A csendtől tudtam totálisan falnak mászni, annál nagyobb büntetést nem is lehetne kitalálni nekem...
– Hova gondol, Házvezető bácsi? Az Eridon a legjobb – nyeltem nagyot. Komolyan kiborított ez a néma csend.  – Most mi lesz?
Jobb hamar túlesni ezen a procedúrán.
– Szeded a sátorfád vissza a kastélyba, amint a tanár úr lerendezi az ügyed. Azt a sátort meg eltüntetem, többé ne is lássam – Upsz. Csani hangján érezni, hogy pattanásig feszülhettek az idegei az elmúlt hétben. Komolyan ennyire fontos lennék neki? Ki gondolta volna... – Hogy jutott ekkora életveszélyes baromság az eszedbe?
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. augusztus 24. 20:48
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2018. augusztus 24. 21:31 | Link

A sokaság

- Csak egy hétre...
Jegyzem meg színtelen hangon. Én komolyan, én esküszöm, mindig azt hiszem, hogy nincs újabb szint, de mindig kiderül, hogy van. Nem hiszem el, komolyan közel állok hozzá, hogy lenyúzzam az arcom, csak így simán, lenyúzom. De aztán mindig inkább viccnek fogom fel a dolgokat, ellentétben Csanáddal, mármint ő most meg a pattogása kifejezetten zavar. Nem szeretem, ha valaki ellentmond nekem, mert hát én vagyok a felnőtt, ő meg a gyerek. Azért az mondjuk vicces, hogy ő jobban ki van akadva.
- Nos kisasszony, ne siessen annyira, az Eridonba, mert nem fog bejutni. Most legalábbis nem, majd talán két hét múlva. Addig az úrfi bekíséri az új szállására.
És igen, én ezt már Magnussal régen megbeszéltem, még akkor, amikor a nagy kiköltözés megkezdődött. Akkor az volt a megállapodás, hogy ha öt nap múlva is kint lesz, akkor kap egy két hetet a Rellonban. Íme itt vagyunk, túl az öt napon, és most már nem is tud majd bejönni az Eridon területére. Nem akartam neki menekülési lehetőséget adni, még kifelé jövet megváltoztattam a jelszavunkat is, és körbe küldtem, azzal a megjegyzéssel, hogy senkinek, a saját diáktársuknak sem adhatják ki, és ez véresen komoly, úgyis rájövök, ha valaki máshogy jár el.
- Kisasszony, azt hiszem, itt végeztünk.
Fordulok Annabellához, akivel tudom, hogy mindig nagyon érdekes párosítást nyújtunk, de szerintem így még hatásosabbak vagyunk, hiszen könnyen eltereljük az emberek figyelmét.
- Jobb ha bemegy, egy fél órán belül szakadni fog az eső.
Addig mondjuk nekünk sem árt beérni, mert semmi kedvem most éppen megázni.
Hozzászólásai ebben a témában

Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 24. 22:02 | Link

SárkiApu és Anna Love

Az események felgyorsultak, engem elkaptak, négyszeresen is, és most iszom a levét, amiért elfeledkeztem arról, hogy legilimentor a Házvezetőm, szóval gyakorlatilag bármikor tudja, merre vagyok, mert nem vagyok jártas az okklumenciában. Éééén hülye barom állat. Erre gondolhattam volna, hogy nem lesz egyszerű.
– Ha tudta a bácsi, hogy itt vagyok és erre készülök, ho... hogyhogy nem szólt korábban? – tettem fel az igen érdekes kérdést. Aztán elhangzott a tanár úr végső döntése. Na ne! Nem fogok bejutni? Basszus, bent van mindenem! Hogy fogok öltözködni, hogy fogom Cilit és Fluffy-t megetetni? A tankönyveimről nem is beszélve – nem mintha amúgy hú, de szorgos kis tanuló lennék. – Kifejtené bővebben, hogy mégis hol leszek?
Azért ezt jó lenne tudni, nem kicsit lettem ideges ettől a bizonytalanságtól.
– Majd én segítek a válaszban, Vörös Törpém. Hozzánk jössz két hétre.
– Mi vaan?! – Azt hiszem, a szemöldököm valahol a Szaturnusz gyűrűje körül vándorolhatott, alig akartam hinni a fülemnek Csanád szavait hallva.
– Gyere, vagy viszlek, ha nem jössz magadtól.
- Ez most vicc, ugye, Csani?
- Úgy ismered Sárközi tanár urat, mint aki viccel? Basszus, egy héten át kerestünk téged jóformán! Gondolkozz egy kicsit...
Utoljára módosította:Bodza Edina Gyöngyvér, 2018. augusztus 26. 13:03
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék