36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 19. 12:48 | Link

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Hatalmas, fekete esőfelhők gyülekeznek a tanoda birtoka felett. Kezdetben csupán a dörgéseket lehetett hallani, majd lassan elkezdtek hullani az esőcseppek is. Természetesen, mindez akkor történik, amikor Gilbert végre ráveszi magát, hogy kimozduljon a kastélyból. Ezidáig az alagsori gólyalakban húzódott meg; ott tanult, festett vagy csak töltötte az időt. Nem bátorság kérdése volt, hanem leginkább a kedv játszott kulcsfontosságú szerepet ebben a történetben. De a kedv most megérkezett. Az ebédszünetben nem vett magához különösebb élelmet, csak egy almát kapott fel a nagyteremben az asztalról, és azzal indult meg a birtoknak. A gólyalakban talált könyveknek hála bentről is tudta tanulmányozni a kastélyt környező területeket. Fantáziáját legjobban – csodák csodájára – a birtokhoz tartozó erdő mozgatta meg, így annak irányába szedte lábait, amikor leszakadt az ég. Néhány dühös szuszogás után beszalad egy elhagyatottnak tűnő részre, ahol a fák menedéket nyújtanak, azonban vannak cseppek, amik átkecmeregnek a lombok között. Szemébe lógó, ázott tincset kifújja arcából, majd emeli azt az ég felé. Ekkor pillantja meg az ágak közt megbújó faházat. Körülnéz, hátha követte valaki. Senki. Így felmászik a házikóba, ahol egy puffra dobja magát, talárja egy kevésbé vizet részével megtörölgeti almáját, majd jóízűen sóhajt egyet, miközben a faház falára írt okosságot kezdi jobban szemügyre venni.

Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 19. 13:17 | Link

Gilbert

Igazság szerint nem ment be az órájára. Már kora reggel úgy kelt fel. Zsomborként. Ez pedig csak egyet jelenthetett, méghozzá, hogy a kedve igen csak rossz, mi több nincs is nagyon semmihez se lelkesedése. Ezért is gondolta úgy, hogy most az ebéd előtti utolsó óráját valamerre másfelé tölti.
Eleinte még be akart menni a navine klubhelyiségébe, de aztán rájött, hogy ott lebukhat. Így inkább a második kedvenc helyét választotta. A faházat az erdő közepén.
Már többször is járt ott, ezért nem volt nehéz megtalálnia. Felment, és szépen bekucorodott az egyik sarokba, és rajzolni kezdett. A szokásos sötét vonalakat húzogatta egymás után, szinte teljesen beleveszve alkotásába, amikor furcsa csöndre lett figyelmes. A madarak, melyek addig jókedvűen csiripelték körbe az építményt elhallgattak. A kezében megállt a szén, és csak hallgatódzott. Aztán jött a mennydörgés.
Vihar. Pont mint azon az éjjelen. Szeme megtelt rémülettel és idegességgel. Zavartan kezdte tanulmányozni a fabódét, keresve egy helyet, ahol elbújhat. Valami kicsit és szűket, talán egy szekrény alját ha van.
Minthogy mást nem talált, úgy bebújt egy szűk kis résbe, mely az egyik kanapé és tálalóasztal között helyezkedett el. Teljesen betolta magát a falhoz, és a sötét kis lyukból egyedül égkék szemei, s az azokban bujkáló félelem látszódott. Felhúzta lábát, átölelte őket karjaival. A mozdulat közepén megmerevedett, ahogy kivágódott a bejárati ajtó. Szíve nagyot dobbant, talán éppen őt keresik. Még inkább összehúzta végtagjait, és tenyere mögül figyelte az újonnan érkezettet.
Még nem találkozott vele egyszer sem. Vagy csak nem emlékszik rá. Mostanság gyakran megesik az ilyen vele. A folyosón olyanok köszönnek rá, akiknek a létezéséről sem tudott azelőtt.
A másik nem tűnik se veszélyesnek, se kutakodónak. Zsombi már kezdett megnyugodni, és lejjebb is eresztette kezeit. Testtartása lazult, figyelme inkább arra irányult, amelyre a fiúé is. El is felejtette, hogy ő éppen bújócskázik, és kinyújtotta a nyakát, hogy az egyik feliratot ő is jobban megvizsgálhassa.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 21. 20:15
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 19. 13:52 | Link

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


A sok „szeretlek Jani/Kinga/Peti/Rózsika” után végre talál valami érdekeset. Minthogy minden vésve van a faház falába, így ez a versike is. Vagy legalábbis annak tűnik. Egy újabb nagyot harap a csodaszépen pirosló almából, jobb lábát kinyújtja maga elé, és egy érdekes, robot mozdulattal már két lábbal a padlón áll, és tesz egy-két lépést a fal irányába, hogy jobban szemügyre tudja venni az irományt. „Te diák, ki erre jársz, Lehet jobb, ha tovább állsz.” Kezdődik a vers kissé fenyegetően, majd így folytatódik a továbbiakban is, amire egyre magasabbra szökik az ifjú rellonos kusza szemöldöke. Ahogyan sorról sorra halad lefelé, úgy torzul a vers, s a végén szinte úgy érzi, mintha valami lidérces átkot olvasna. Az utolsó sorokhoz érve nagyot nyel, hiszen ahogyan nagy barna szeme elérik e sorokat, a kipontozott részre az ő neve rajzolódik ki. „Nem hallottad? Takarodj el. Különben a világ több lesz egy halott Gilberttel.”
- Mi a frász? – esik szinte hanyatt a meglepettségtől.
Kissé félve fintorogva tekint újra a fali irományra, aminek utolsó két sora ismét pontozott marad, és eltűnik a személyes üzenet. Ekkor nagyot nyelve fordul meg, hangosan veszi a levegőt, mikor egy, a semmiből előbukkant, lebegő fejet lát. Hangosan felsikolt, szinte kislányosan. Ámde jobban megbámulva a fejet, egy másik srácot vesz észre, aki eddig észrevétlenül bújt meg a faházban.
- Egy kukkot sem – utal a lányos visításra, miközben képzeletbeli zipzárt húz vastag ajkaira, a hallgatást szimbolizálva.
- Amúgy… – kezd bele. – Mi jót csinálsz ott?
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 19. 14:08 | Link

Gilbert

Ahogy a másik felkelt kényelmes ülőhelyéből, úgy kezdte el fúrni Zsombi oldalát is a kíváncsiság, hogy vajon mit látott meg. Kijjebb, és kijjebb merészkedik, mag már ő maga is el tudja olvasni a sorokat. Még éppen látja az eltűnni kezdő nevet, aztán bumm. Derült égből villámcsapás. Szinte egy újabb mennydörgéssel egy időben sikolt fel mellette a Gilbert nevű krapek. Zsombi se rest, azonnal visszakucorodik fészkébe, mint amikor a csigának megpöckölöd a házát.
Még egy ideig ott gubbaszt, és reménykedik benne, hogy Gilbert csak magában dumál valamit. Még akkor is elhiszi, hogy nem tud a létezéséről, amikor a másik konkrétan a szemeibe néz. Mintha a puszta mozdulatlansággal képes lenne előidézni, hogy megolvadjon alatta a talaj, és elsüllyedjen. Bár azt sem akarná, mert akkor tutira kikerülne a viharba.
Nincs hát más választása, be kell ismernie, hogy lebukott. Lesüti a szemeit, és kezeit kezdi el vizslatni, közben megvonja a vállait. Torkában ott a szokásos gombóc, ami miatt egyszerűen nem tud megszólalni. A pszichológus szerint ilyenkor kéne előrukkolnia a jelelőmozdulataival, de tapasztalata alapján ilyenkor az emberek nem értik meg jobban, csak még egy plusz furcsaságot hozzáírnak az amúgy is hosszú listához.
Inkább fogta a jegyzetfüzetét, ami nem sokkal volt arrébb, és jól olvashatóan felírt rá egy szót: "BUJKÁLOK".
Odamutatta a fiúnak, bár próbált a rejtekéből nem túlságosan kijönni. Még mindig nem tudta, hogy bízhat-e az ismeretlenben. Majd bal kezével - melyben még mindig ott volt a szén, a fiú felé bökött, ezzel kérdezve vissza.
Utoljára módosította:Csonka-Ramholcz Zsombor, 2018. július 21. 20:15
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 20. 09:22 | Link

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Érdeklődéssel teli képét még mindig a másik felé fordítja. Közben egyszer-kétszer olyanokat dörög az ég, hogy félő megnyílik a föld alattuk, és hamarosan házastól lezuhannak mélybe. Noha reméljük, hogy nem így lesz, hiszen a navinés srác már csak attól is rosszul van, hogy… létezik. Vagy nem is tudni, hogy mi játszódik le a fejében, de mindenesetre nagyon fél a vihartól, ami ebben a korban nem jellemző. Különleges diákok járnak ebbe a tanodába. Egyik egyedibb, mint a másik, ami nyugtatóan hat Gilbert darabokra hullott lelkivilágára. Alapvetően nem igényli az emberi társaságot, azonban ha ilyen emberek vannak körülötte, akkor mégis felkeltik az érdeklődését. Lesz miről festenie vagy zenélnie a későbbiekben. A kérdéséhez visszatérve; nem szóban kap rá választ, hanem „Maugli” leírja, hogy ő bizony éppen rejtőzködő életmódot folytat.
- Érthető – fintorog. – Ramaty egy idő van – motyogja, miközben elindul az egyik ablak felé. Kinéz rajta, s nem lát semmi biztatót. Az ég szinte fekete, mindenhol felhők és az eső úgy szakad, mintha dézsából öntenék. Közben – természetesen – felfogta, hogy a srác visszakérdezés gyanánt bökött rá a széndarabbal, de még ő maga sem tudja, hogy mit keres itt. Így csendesen néz egy jó ideig kifelé, miközben egy újabb harapással jutalmazza az almát. Egyre lassabban kezd rágni, ahogyan eszébe jut valami, és szemöldökét felhúzva fordul iskolatársa felé.
- A te műved volt? – utal versikére, és mutatóujját a fiúra szegezi, markában az almát fogva.
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 21. 20:43 | Link

Gilbert


Nem tetszett neki, hogy a srác válasz nélkül hagyta. Hiszen ha még nem is szóban, akkor is elárulta a saját okát. Az lenne a fair, ha a másik is ezt tenné. Bár ha jobban belegondolt a dolgok állásába, ő tudta a másik nevét, viszont ez nem volt igaz fordítva.
Szúrós szemmel méregette a jövevényt, miközben rágott. Erre két indoka volt. Az egyik egyszerűen annyi, hogy nem bízott benne. Vagy legalábbis nem tudta eldönteni, hogy mit kezdjen vele. A másik pedig, hogy így egészen másra figyelt, és nem a kint tomboló viharra. Habár a mennydörgés nem volt a segítségére ebben, hiszen olyan hangosan morajlott, hogy félsüketnek kellett lenni, hogy el tudja magával hitetni az ember, hogy ez csak amolyan nyári zápor.
Abbamaradt a beszélgetésük, és Zsombi már kezdte azt hinni, hogy ennyivel megúszta. Visszalapozott az épp alkotott rajzához, hogy folytassa, amikor a Gilbert nevezetű fiú újra beszélni kezdett.
Összevonta a szemöldökét, nem értette, hogy mit akart tőle. Talán az esőre értette? Azt hogy a nyenyerébe csinálta volna ő? Ezt a másik tudtára is akarta adni, így előbb kimutatott az ablakon, aztán magára, és hozzáfűzött egy szót, amit úgy préselt ki a torkán.
- Soha! - erőtlen volt a szó, és rekedtes, minthogy már jó ideje nem használta a hangszálait.
Mire tisztázódott a helyzet, és Zsombi megtudta, hogy mi is a pontos tárgy amiről beszélnek, egyszerűen csak megvonta a vállát. Persze, hogy nem ő volt. De nem akarta ezt a másik tudtára adni. Ez volt az aduásza. Ez a Gilbert gyerek nem tudta, hogy mire volt képes. Vagy mire lehetett volna, ha nem fél annyira a vihartól.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 23. 10:36 | Link

Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Ahogyan a vihar, úgy Gilbert hisztirohama sem tart majd sokáig. Hamarosan megkapja a választ, amire mintha egy másik személyiség bújna elő belőle, csak bólint egyet, hogy felfogta a szitut; nem a másik srác a felelős. Ok. Nem nagyon tud a sorok között olvasni, így ha nem kap választ, akkor biztosan nem ő volt. Nem gyötrik tovább kétségek a falfirka miatt. Próbálja minél hamarabb elengedni a dolgot, azonban ez nem megy ennyire egyszerűen. Orrát elgondolkodóan félrehúzza, miközben mély levegőt szív keresztül a fitos szaglószervén. Oldalán lógó táskájához nyúl, amiből egy bőrkötésű, baromi drágának tűnő füzetet vesz elő, amibe belevési feljegyzését; utána kell nézni ennek a faháznak és a hozzá tartozó legendákat is érdemes lesz elolvasni ahhoz, hogy a későbbiekben tisztán lásson. Nem csoda, hogy a csendes srác nem bízik benne. Ne is tegye. Annyira szétszórt és beszámíthatatlan, amióta a tanodába érkezett, hogy semmi értelme nincsen számítani rá. A lassú írás után, szépen visszarakja a táskába a kellékeket, majd ismét az iskolatárs felé fordul. Nem szól semmit, csupán vizsgálja őt egy ideig. Ő nem érzi kellemetlennek a csendet, ezért csöndesen szemléli őt, végül az ablak felé fordul, hogy újra szemügyre vehesse a tájat. Soha nem fog visszaérni a kastélyba. Legalábbis jelenleg ez az érzés kavarog benne. Mind tudjuk, hogy ezek a nyári záporok nem tartanak sokáig, most mégis akkora felhőcsalád háborog a birtok felett, hogy szinte hihetetlen, hogy ennek valaha is vége szakad.
- Gilbert vagyok – mutatkozik be váratlanul, miközben visszafordul a hangtalan srác irányába. Nevét nem „g” betűvel, hanem amolyan franciás hangzattal „zs”-vel teszi meg mindezt. Állítólagos édesapja francia származású lehetett, noha soha nem találkozott vele. Nevelő apja pedig egy… teljesen egyszerű magyar milliomos varázsló. Maradjunk annyiban, hogy a pénze jól jön.
Valóban. Ez a Gilbert gyerek nem tudhatja, hogy mire képes a másik, így nem is óvatos és alapvetően nem is az a kedves fajta. Nem arra nevelték, hogy bájcsevejt folytasson akárkivel is, azonban ha a helyzet megkívánja, akkor a legilledelmesebb fiú tud lenni a világon. Ő nem sok mindenre képes egyelőre, amitől akárkinek is tartania kellene. Örül, hogyha reggel időben fel tud kelni, és be tud menni az első órájára. Pillanatnyilag az is hatalmas eredmény, hogy még semmit és senkit nem robbantott fel egyetlen bájitaltan órán sem. Voltaképpen ez nem a legjobb példa, hiszen ez az egyetlen tárgy, amit közel érez magához. Bizonyára a rellonos vér teszi.
- Te? – kérdez rá röviden a navinés nevére az utolsó harapás előtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka-Ramholcz Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2018. július 24. 22:08 | Link

Gilbert


Nem tetszik neki a fiú, de most ugyan mit csinálhatna. Zsombi túl félénk volt ahhoz is, hogy kinyissa a száját és csacsogjon. Nem hogy nekiálljon játszani a nagymenőt.
Inkább visszafordult a füzetéhez, és tovább rajzolgatott. Ám most egy újabb műbe kezdett bele. Ha az új fiú figyeli őt, akkor ezt ő viszont is megteszi. Nézte az arcvonásokat, próbált valami történetet kiolvasni belőlük. Sajnálatos módon csak az érzékszerveire tudott hagyatkozni így, hogy képtelen volt maga megkérdezni. Aztán átfordult, és már csak az egyik oldalát látta. Olyan szomorúnak tűnt. Magányosnak. Mintha a lelke valahova máshova vágyott volna és nem ide. Vagy talán valakire. Nem is a hellyel volt a baj, inkább az emberrel. Persze Zsombi tudta jól magáról, hogy nem egy jó társaság. De ez más. Ilyet ő akkor érez, amikor a szülei gondol. Mert tudja, hogy sose fog velük újra találkozni.
Gyors firkálásba kezdett, mielőtt elmúlik a pillanat varázsa. Még akkor sem nézett fel, amikor a másik hozzá szólt. Persze, persze tudta már a nevét. Most fontosabb dolga volt.
- Zsombor. Csonka-Ramholcz Zsombor
- biccentett, de továbbra sem nézett fel a lapjaiból. Majd hirtelen ledermedt. Az ujjai nem mozogtak, és hitetlenkedve nézett Gilbertre. - Én...én...én.... - Nem is hitte el. Képes volt beszélni. Csak úgy. Annyira el volt foglalva a munkájával, hogy észre sem vette. Igaz, hogy csak a nevét, de ez sokat jelentett neki. - TE! - mutatott rá ujjával, és kelt volna fel a kis sarokból, amikor újabb mennydörgés dördült, és úgy döntött inkább marad.
- Nem értheted, de... én nem szoktam ismeretlenekhez hozzászólni
- mondta valamiféle magyarázatképp, és már fordult is vissza a rajzához.
Hozzászólásai ebben a témában

VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék