36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 20:04 | Link

Szöszkeség
Wow, wow you just can't stop it,
Like a wild train rollin' right down your track.
Wow, wow watch it watch it!



Ha bárki látta Radúzt útban a faház felé, minden bizonnyal szakított egy percet arra, hogy értékelje az elé táruló látványt, ahogy a friss vadőr, hátizsákkal a vállán, szwinglépésben üget kedélyesen az erdő szélén, olyan halkan dúdolva, hogy a szemlélőig már nem hallatszik el, egyfajta őrült pantomimdarabként haladva el előtte. Remekül szórakozik, főleg miután Sárával találkát beszélt meg - már vagy egy évszázada, hogy utoljára látta a lányt és valószínűleg ígért is neki valamit, amit már háromszor elfelejtett, szörnyűség, tragédia! De ha kell, akkor három nap és három éjjel fog neki megbocsátásért könyörögni, hogy meglágyítsa a szívét!
Minden, amit szükségesnek ítél, táskájában lapul, dehogy is merne üres kézzel érkezni. Ahogy a célhoz ér, mielőtt felmászna, még körbetáncolja kétszer a fát, hogy elérjen a fejében pörgő szám végére - létrán mégse lehet táncolni, felháborító! - utána viszont egy mókus fürgeségével kapaszkodik fel, hogy körülnézzen. Még nem járt erre, a levélhez mellékelt kis térképet követve jutott el ide, úgyhogy kíváncsian tanulmányozza a szedett-vedett berendezést, ami egyértelműen több ember itthagyott tulajdonát képezi. Szépen félre is teszi a többséget, csak két ülőalkalmatosságot hagy elől, aztán leguggol, hogy egyenként előbányássza hátizsákja tartalmát - a megbűvölt gramofont, amit a vadőrlakban talált, egy doboz süteményt, egy titokzatos itallal teli palackot és persze utánozhatatlan csészéiből kettőt. Elrendezgeti ezeket, míg várakozik, előbb csak a taktust ütve és dúdolva a dallal, aztán, ha a lány nem ér oda időben, hát egymaga táncra is perdül, mert nem bírja megzabolázni a jókedvét.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 20:34 | Link

Radúz, a vadúr
nem menekülsz : D

Ha egyszer valaki megígér valamit Sárának, nos, akkor az olyan, mint egy különös, magány-elleni biztosítás. Biztos lehetsz benne, hogy lesz egy személy az életedben, aki nem fog elfelejteni soha és időnként gondol majd rád. Habár idáig nem vette fel a kapcsolatot a férfival (mert ő ugyan nem fut férfi után, ahhoz túl büszke!), most, hogy a Bagolykő vadőre lett, már nem menekülhet tovább előle. Egyhamar megtalálta a bagoly a csodálatos levéllel, egy igazán különleges helyet megadva a találkozónak, ahol Sára már korábban rajzolgatott a falra. Most nem tervez rongálni, sem alkotni, de akkor is kellemes kis hely a faház.
Szokás szerint kellő időt és figyelmet fordít arra, hogy jól nézzen ki, a végső összeállítás egyszerű, de mégis csinos. És persze a táska is jár hozzá, amiben minden - Sára világában - létfontosságú dolog megtalálható. Tudja, hogy nem egyszerű a terep, így maradt a tornacipő mellett, és ahogy megérkezik a faházhoz, már hallja a kiszűrődő muzsikát. Vigyorogva pillant fel, na igen... úgy látszik, a férfi megint kitalált neki valamit, hogy ne unatkozzon véletlen se. Szóval már előre örül a gondolatnak és mászik is fel.
Ahogy fent van, egy kicsit félve pillant be, hátha egy házibuliba csöppent bele, de nem, nem bír magával. Táncoló lépésekkel, vigyorogva kerül beljebb.
- Húha, milyen kellemes fogadtatás! - Jegyzi meg vigyorogva, hogy túlharsogja a zenét, aminek annyira csábító a ritmusa, a hangulata, hogy alig tud neki ellenállni. Amúgy is szereti a zenét, de ha jó kedve van, akkor különösen könnyen vonzza be a ritmus. És így van most is, bár van olyan kedves és a férfire is koncentrál kicsit, főleg a viszontlátás örömére, hogy egy nagy öleléssel üdvözölje, ha már viszontlátás, ha már Radúz és ha már a kedves fogadtatásról volt szó.
- Hm, mi az, már fel sem ismersz? Azt hiszem, tudom, mi az oka. - Az, hogy nagyon rég látta, hát persze, hogy az. De csak finom, burkolt utalás, bájos mosollyal, hogy igazán sáris legyen a történet.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 21:18 | Link

Szöszkeség
And now, friends, let me tell you about this cat that I once met...

Ó, megjött, megérkezett az est díszvendége, ide a reflektorokat és elő a harsonákkal! Radúz akkora mosolyt növeszt, hogy egy szendvicsbagett gond nélkül beférne keresztben a szájába, majd különösebb felvezetés nélkül elkapja Sárit és táncra penderíti, egy kicsit ellehetetlenítve a megölelésére tett első kísérletet.*
- Gyeregyeregyere!-*Nemnemnemlehet megállni, amíg véget nem ér a szám, kell még ez a pár taktus, mint teához a rum és nyárhoz a dinnye. Hoppazasztal majdnem, jó, hogy nem töltötte még ki az italt, sebaj, dobban a ritmus, visszaszámlálás, kettőt jobbra, egyet balra éééééés kiforgat!
Ezek után jóformán ő kapja fel a lánykát, aki jobban is teszi, ha egy pillanatra megkapaszkodik, bár az nem fenyegeti, hogy lepottyantanák.*
- Téged elfelejteni? Ugyanmár, pitypangbogár.-*Nevet rá, mert mint mindenkinél, Sáránál is eltartott, mire nagy nehezen és nyögve megtanulta a nevét (mondjuk nem esküdne meg, hogy nem szólította pár ízben Somának). Addig pedig leginkább a maga kreálta becenévvel illette, mert a Héte mégsem szép lánynév.
Miután óvatosan visszahelyezi a padlóra a királykisasszonyt, színpadiasan féltérdre ereszkedik, tenyere közé fogva a kis kezeket.*
- Ugye, ugye meg tudsz nekem bocsátani?-*Kérdezi esengő szemekkel, majd sokkal halkabban hozzáteszi,*- Amúgy hoztam a kedvenc sütidből...
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 14. 21:51 | Link

Radúz

Bizony, Sára megérkezett és a fogadtatással nincs is baja, ölelni viszont nem tud. A férfi vigyora széles, a kedve pedig igazán jó, ennél jobb párosítás nem is kell neki sem. Amúgy is imádja a ritmust, de esélye sincs, hogy ellenkezzen. Máris táncra perdítik. Nem csak a zene sodorja már, hanem Radúz is, igaz, kicsit majdnem kárt tesznek a berendezésben, de ő csak felszabadultan, csilingelően nevet, mert olyan jól érzi magát. Hirtelen azonban vége szakad a számnak, talán még nincs is felkészülve rá, hogy elvágják az egészet. Talán végtelennek kéne az ilyen számokat gyártani. Arra nyitja ki a szemét, hogy vége a kis világnak, amiben olyan jót szórakozott, vissza kell térni a valóságba, de azt sem bánja annyira.
Csak azt csodálja, hogy mikor került olyan távol? Ja, hogy a férfi kiforgatta közben? Kicsit le volt maradva, de ahogy felveszi a fonalat, máris ismét a férfi közelében találja magát. Azzal semmi baj nincs, ahogy az öleléssel sem, viszont az emelkedés már sokkal ijesztőbb. Szóval szépen bele is kapaszkodik és lehunyja a szemeit, de aztán hamar rájön, hogy nincs is olyan nagy vész. Nem egy félős lányka, de ha a talajtól való elrugaszkodásról van szó, akkor nem ő a legjobb jelölt. Épp elég szégyen neki, hogy ilyen idősen, aranyvérű lánykaként még nem repült seprűn, és valószínűleg nem most fogja leküzdeni félelmeit a repüléssel és a reptan tanárokkal szemben.
- Ó, hogy te mindig tudod a jó választ! - Sóhajtja ábrándosan, elmosolyodva. Sokan bonyolultnak hiszik Sárát, kőszívűnek, megfejthetetlennek, mégis semmi ördöngősség nincs a dologban. Ha valaki megfelelő stílusban hízeleg neki, könnyedén az ujja köré csavarja, tudja ezt Radúz is. Ahogy lerakja, azért már kicsit nyugodtabb, hogy két lábbal áll a földön, azonban tekintetét lejjebb kell süllyesztenie a szokottnál. Ugyanis az újdonsült vadőr letérdel elé, vékonyka művészkezeit sajátjai közé veszi, Sára pedig értetlenül pillog rá, aztán meghallja, mit szeretne és elneveti magát. De aztán némileg komolyságot erőltet magára, bár vigyorát nem tudja letörölni.
 - Hát nem tudom, az attól függ, mennyire szeretnéd a bocsánatom? Mivel szeretnél még kiengesztelni? A sütin kívül, természetesen. - Nem is haragudott tulajdonképpen, de Radúznak ezt nem kell tudnia, de nem ám. Inkább csak meghallgatja még a verziókat. Bár nem, jobb ötlete van, nem hagyja a férfit szenvedni, találgatni a szíve vágyát, annyira azért nem kegyetlen ő. Nem mintha, olyan bonyolultnak tartaná Sárika a saját gondolatait.
- Mondjuk még egy kis tánccal, hm? - Ajánlja neki az opciót és van olyan érzése, hogy Radúznak sem lesz ám kifogása ellene.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 23:43 | Link

Szöszkeség
Sing, sing, sing!

Ha valaki kintről lenne tanúja ennek, valószínűleg megesküdne, hogy megvadult rinocéroszok járnak vad szteppet odafent a faházban - nem épp ilyen elfoglaltsághoz tervezték az alkalmatosságot, sem hely, sem stabilitás szempontjából, bár szerencsére azért nem sikerül semmit összetörni, még magukat sem. Sára nevet és táncol vele, úgyhogy a világ kerekebb nem is lehetne ebben a pillanatban, még ha csak pár percre is ilyen tökéletesen gömbörű. Önfeledt az egész tánc, összehangoltan mozognak és így merő élvezet minden taktus, minden tovasuhanó arckifejezés. Kicsit ő is sajnálja, hogy vége, de még számtalan számot választhatnak, ha akarnak, na meg ha ki nem tessékelik innen őket, köztulajdon rongálásáért.*
- Hát mernék én egy királykisasszonynak rossz választ adni? Megetetne a három- meg hét- és tizenkétfejű sárkányaival.-*Hüledezik, miközben azért biztosan tartja a lányt, mert tudja, hogy fél a magasban - bár Radúz alapból nem egy égimeszelő, úgyhogy azért nem került olyan messze hőn szeretett padlójától.
A java azonban még csak most következik, alaposan sikerül is meglepnie a leányzót, azonban csak pillanatok kérdése, hogy gurgulázó kacajjal felvegye játékgombolyaguk kusza fonalát és folytassák, ahol abbahagyták.*
- Szörnyűségesborzasztóságosrémesztőnagyon.-*Szívére szorítja egyik mancsát, hogy igazán súlyt adjon bernáthegyi mélabújú, barna bociszemeinek, amik nem egyszer és nem kétszer húzták már ki szorult helyzetekből. Persze, pusztán ennyi kevés lenne és tele a farzsebe trükökkel, mielőtt azonban akár egyet is előránthatna, a hölgy már választ is.*
- Kérésed számomra narancs!-*Pattan fel, hogy újabb számot indítson el egyetlen intéssel, arcáról mintha elfújtak volna minden komolyságot, nem lehet ezt bírni, kérem, ezt a túláradó boldogságot és ezt a zenét és ezt a szőkeséget. Így hát még egy szám eltelik, mielőtt újra megszólalhatna.*
- Amúgy epres-málnás-mentás teával terveztem, ha még esetleg szereted.-*Talán nem is ártana egy kis szünet, mielőtt kirúgják a faház oldalát, meg beszélgetni is elég nehéz közben.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 15. 13:46 | Link

Radúz

Amikor hallja a férfi spekulációit arról, mit csinálna vele egy rossz válaszért cserébe, elneveti magát. Valahol módfelett sértőnek kéne lennie, hogy ilyen szőrösszívűnek tűnik, de ő mégis viccesnek találja. Talán, valahol van valóságalapja... főleg, ha az ember nem tud úgy bánni vele, mint Radúz. Mert, amint a példa is mutatja, jó kezekben kezesbárány, még akkor is, ha ezek a kezek elemelik kicsit a talajtól, de hamar vissza is kerül és nem kell megfojtania senkit emiatt. Szép befejezés, nemde?
- Sárkány? Maximum Noellel, az egyfejűvel, de ahhoz főben járó bűnt kell ám elkövetni. - Mondja nyomatékosító bólogatások közepette. Próbálja visszafogni a vigyorát, de hát nehezen megy neki. Főleg, ahogy a férfi lábai előtt térdel, szívére tett kézzel esküdözik, mennyire nagyon szeretné a bocsánatát. Ha ténylegesen haragudna, tökéletes lenne a technika, a hízelgés, a szomorúságtól és elszántságtól csillogó tekintet... de jelenleg csak vigyorogni tud rajta. Tulajdonképpen olyan vicces nézni, amikor valaki a semmiért teper, nem létező haragot akar elűzni. De ő sem annyira gonosz, hogy hagyja, inkább csak azt mondja, táncolni szeretne.
Sára eddig nem volt a déli gyümölcsök nagy kedvelője, de szereti a narancsot mától, főleg ezt, ami az ő parancsából születik. Nem tudja, hogy konvertálódik át naranccsá, majd tánccá, neki ez túl bonyolult, rejtélyes folyamat, de nem is töri rajta buksiját. Sokkal inkább táncol még önfeledten kicsit a férfival, mert azt érzi és élvezi is. Bár egy ponton végeláthatatlannak tűnik, végül mégiscsak elvágják, ez most nem érinti olyan érzékenyen, mint a legutóbbi.
- Nagyon szeretem. - Válaszolja elmosolyodva, aprókat szuszogva. Nem éppen egy fitnesszlady a sportújságok címlapjáról, nem éppen a sportosságával fog kitűnni a tömegből, de ezt elnézzük neki. Elég, ha szépeket alkot és máris minden megy, mint a karikacsapás.
Lelkesen tartja oda a csészéjét Radúznak, hogy töltsön neki, és ha már ott van, elvesz egy sütit is. És még le is csüccsen, hiszen nem kell félteni őt, kényelembe helyezi magát egy-kettőre. A tea felszínét figyeli egy kicsit, és el is határozza, hogy szerez még szép csészéket és egyik nap teát fog fotózni, mert olyat nem mostanában csinált és nagyon szép lehet.
 - Nem gondoltam, hogy ilyesmikre emlékszel. - Vallja be mosolyogva pillantva fel a teájából, kissé oldalra döntött fejjel. Mégis kellemes csalódás, jó érzés a figyelmesség és tudni, hogy akkoriban is figyeltek rá, amikor ilyesmiket elárult magáról.
- Szerinted vannak még szép hóvirágok? Én rég jártam körbe a kastély környékét, túl rég, de neked ez a munkád. Ugye? - Kérdez vissza végül, mert hát mit tudja ő, mit csinál pontosan egy vadőr? Állatokat, varázslényeket gyógyít, járkál a környéken, megvédi a diákokat a veszélyes vadaktól, vagy legalábbis próbálja... nem?
- Pontosan mit is csinálsz most?
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 16. 17:22 | Link

Szöszkeség

- Noel?-
*Kérdezi, némi bizonytalansággal a hangjában - mivel a neveket mindig elfelejti, most sem tudja, hogy Sárika aktuális hercegéről, öccséről-bátyjáról, esetleg valamelyik nagybácsijáról van-e szó. Egy biztos, nem szívesen viaskodna vele, mert az ilyen történetek többnyire valaki halálával végződnek, ő pedig megrögzött pacifista, úgyhogy semmi ilyen tragikus dolgot nem akar. Ő inkább táncolni akar, ha már kegyesen felajánlották, kiélvezni csöppke kis bogara derűjét és kacagását, miközben mindent elkövetnek, hogy gyújtóst aprítsanak a berendezésből, vagy legalábbis kemény próbának vessék alá a faház állóképességét. Sára szerencsére előbb fárad el, mint a deszkák és a szám is véget ér, így egyelőre megmenekedtek.*
- Pompás!-*Mégsem hiába cepelte hát magával ezt a becses nedűt, amit tulajdonképpen külön a lánynak kreált - ó, ha tudná, mennyi csiborászásba telt összecsipegetni azt a sok-sok szamócát, ami ehhez a teához kellett! De bolti eperből nem lehet ilyen finomat, úgyhogy addig-addig gyűjtögetett, amíg összeszedett egy tállal. A másik felét málna tette ki, azt a kertjükből szerzett, ahogy mentát is, plusz hozzácsapott még pár málnalevelet. Ebből tölt most a fura, halacskás csészébe és az apró szamócát és málnaszemek ott úsznak a tetején - a levélkéket majd útközben kivadásszák.*
- A neveken és az aktuális dátumon kívül szinte mindenre.-*Vall színt egy sóhajjal, amíg letelepszik - ez a két hiányosság már sokszor megkeserítette az életét és valahogy egyikkel sem tud semmit kezdeni. Saját italával kezében törökülésbe helyezkedik, míg a gramofon valami halkabb játszásába kezd, bár most nem figyel rá annyira.*
- Vannak!-*Vágja rá, mert a tavasz elején járnak, úgyhogy a legtöbb virág még csak készülődik a teljes pompára.*- Olyasmi, bár még nem volt időm mindent alaposan bejárni. Nekem nincs szárnyam.-*Minden nap az erdő más-más részét deríti fel, míg csókái folyamatosan hozzák neki a híreket, úgyhogy azért tudja, mi zajlik többnyire, bár talán nem ártana összebártkoznia néhány éjjeli lénnyel is, hogy mindig legyenek őrszemei. A kérdésre hörpint teájából, míg kicsit összefogdossa csapongó gondolatait.*
- Szemmel tartom az erdőt, a vadakat és a bestiákat, hogy ne történjen baleset és gyógyítóként ügyelek rá, hogy az állatok rendben legyenek. Figyelnem kell minden furcsaságra, állítólag megtörtént már, hogy valaki szabadon eresztett itt occamyt és néha más veszélyes bestiák is megjelennek.-*Dióhéjban leginkább ez a munkaköri leírása, de az országos bestiafelügyelettel is együtt fog dolgozni, hogy figyeljék a helyi állományokat és előfordulásokat.*
- Hogy álltok te és a tanulmányaid?-*Kérdez vissza, elorozva egy szelet süteményt.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 16. 21:20
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 18. 19:15 | Link

Táncoslábú

- Noel, az öcsikém. - Mondja végül, elnéző mosollyal az ajakin. Ó igen, el is felejtette, hogy a férfi névmemóriája... hát, nem az igazi. Fogalmazzunk szépen és diplomatikusan. Bár Noelt nem nehéz megjegyezni, hiszen ő az egyetlen fiú az Ombozi testvérek közül, a második a sorban, mégis megtévesztően összekeverhető Nellivel, a harmadikkal. Tekintsünk el attól az aprócska ténytől, hogy az egyik fiú-, a másik pedig lánynév, a hangzásuk igenis hasonló!
Aztán máris ajánlj egy remek dolgot békítésre, ha Radúz nem tudna a gondolataiban olvasni és eltalálni, most éppen mihez van kedve. Táncol vele még egyet, és nagyon jól érzi magát. Viszont a kis pihenőt szorgalmazza. A teát szintén, tartja is a csészéjét, kér belőle és mosolyogva csüccsen le egy süti társaságában.
- Aktuális dátum? Szóval a születésnapok meg ilyesmik megmaradnak? - Kérdezi csak úgy mellékesen, érdeklődve. Nem, nem a sajátjára gondol, csak úgy általánosságban, a drága vadőr elméje hogyan működik. Hiszen ha egy dolgot minden évben ünnepel, akkor az csak megragad neki egy idő után, nem? Vagy legalább a saját szülinapja...?
- Hát ezt orvosolnunk kéne... - Vigyorodik el a megállapításon, hogy nincsenek szárnyai. Pedig egy angyal, tenné hozzá, ha nem lenne olyan büszke, amilyen. - Olyan szép képeket tudnék csinálni róluk! - Állapítja meg ábrándos sóhajjal, vágyakozóan. Abban bízik, ha a férfi emlékszik maga a saját ígéretére, ha ennek kapcsán felrémlik neki, talán jobban megmarad, mintha ő rágja a szájában. Sára már csak ilyen interaktív foglalkozás, szereti tornáztatni mások agyát. Ráadásként tesztelni felkészültségét, figyelmét, lelkesedését és hasonlót, de ezt csak olyan kedvesen és finoman, hogy észre se vegye a delikvens.
- Ez pont neked való, tökéletes. - Állapítja meg, majd sejtelmes mosoly ül az arcára, miután leharapott egy darabka sütit. - És nem árt a diákokon is rajta tartani a szemed. - Ezt muszáj volt hozzátennie, hiszen édes, drága öcsikéjéből kiindulva, miket művelt erre... ó, mai napig azt kívánja, bárcsak halvány lila gőze se lenne a sztoriról. De sajnos van. Sajnálatos módon nagyon is tudja, és sosem tudta elképzelni, egy ilyen iskola területén belül hogyan is történhetnek meg ilyesmik. Hiszen hemzseg a hely tanároktól és prefektusoktól, nem? Na mindegy, most már itt van Radúz is, hogy kézbe vegye a dolgokat. Nem tudja ez mekkora biztosítás, őszintén nem tudja felmérni, de végül is... felnőtt, vagy mi a szösz.
- Jól megvagyunk, tényleg. Jövőre végzek. - Mosolyog rá végül büszkén, bár egyelőre fogalma sincs, mit fog kezdeni magával utána. Talán felvesz még egy szakot és újra elkezd tanulni, valami egészen mást? Sáránál sosem lehet tudni, mibe akar belevágni és miről dönt úgy, hogy most igenis végigcsinálja. Márpedig kitart az elvei mellett, határozott jellem és nem kell félni, hogy félúton meggondolja magát.
- Szívesen meghívtalak volna egy-két kiállításomra is amúgy, ha nem éreztem volna feleslegesnek. - Nem gonosz ő, de akkor sem bírja ki, hogy néha odaszúrogasson ilyesmiket. De csak olyan Sára-stílusban, mosolyogva, szemeit forgatva. Arvid, aki szinte sosincs ott a megbeszélt helyen és időben, valószínűleg nem fog egyszer sem Londonig rohangálni, hogy Sára festményeit csodálja egy hangulatos kis galériában, pezsgőt iszogatva. Nem, valahogy képtelen elképzelni a férfit ebben a szituációban.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 19. 16:07 | Link

Szöszkeség
We already know

- Talán legközelebb...-*Motyogja, mert jól tudja, mennyire reménytelen eset, ha nevekre kerül a sor - valahol lehet, hogy az is szerepet játszik, hogy túl sok emberrel ismerkedik meg és találkozik nap mint nap, így lehetetlen megjegyezni, de valószínűbb, hogy egyszerűen alapból képtelen eszébe vésni, kit hogy hívnak. Pedig az arcokat felismeri, egytől egyig, tudja, mikor és hol találkoztak, mit csináltak, csak épp arról nincs fogalma, hogy is kellene szólítania. Most is tudja már, hogy Sári sötét hajú, hosszú loboncú öccse az emlegetett sárkány, akit nem kever a másik két testvérével, csak épp azok nevét se bírta soha megtanulni, kevésszer találkoztak.
- Igen. Csak ugye valószínűleg nem aznap fog eszembe jutni.-*Vakarja meg a tarkóját, mert néha egyáltalán nem könnyű az élet, ha az ember sose tudja, kedd van-e épp vagy más csütörtök. Az ilyesmi persze csak civilizált helyeken nagy gond, ahol olyan úri huncutságokhoz kell az embernek alkalmazkodnia, mint nyitvatartás. A kiskertből a káposzta nem szokott elmenni hétvégente lazítani egyet és a szederszakszervezet se tüntet, ha esetleg túlórázva érnek a bogyók. Hiába, az ő időszámítása kicsit más, nem lehet pontos naptárhoz kötni.
- De akkor meg kellene borotválkoznom, mert az angyaloknak nincs szakálla. Az pedig ki van csukva!-*Tiltakozik, mert bár nem különösebben hiú ember, szakáll nélkül még a személyijét is elkérnék, ahányszor sörhöz szeretne ülni és egyébként is, folyton hason kellene aludnia, hogy a szárnyak ne nyomják. Nem jó bolt.*
- Majd keresünk neked valami megfelelően nagyot és tollasat az erdőben és ráveszem a pózolásra. Mindenki jobban jár.-*Nem felejtette ő el az ígéreteit és tőle telhetően igyekezett is mindet teljesíteni, bár némely téren csapnivaló eredményeket produkált. Sára mindenesetre még  mindig jobban állt, mint néhány másik ismerőse - és különösen mint az egyik barátja - akik tulajdonképpen lepkehálóval vadászták le maguknak, ha látni akarták, mert egyébként sose találkoztak volna.*
- Mindenki ezt mondja. Meg hogy végre nem röpdösök fel-alá, mint a kerge hurú.-*Saját szeletét majszolva lesöpör pár morzsát a bajszáról, mielőtt kortyolna még egy kicsit a teából. Nem kerüli el a figyelmét, hogy Sári kicsit mintha szontyolibb lenne a szokottnál, úgyhogy közelebb araszol, vállával finoman meglökve a lányét, rámosolyogva.*
- Ki vele.-*Nézett a szemébe. Vannak dolgok, amiket levélben nem mond el az ember, de ettől még nem biztos, hogy nem is akar róla egyáltalán beszélni. Nem fogja sokáig unszolni, de szívesen meghallgatja, ha a lány méltónak találja bizalmára.*

- Pompás! Addig is jöhetsz majd a házamba, egy csomó gyászosan fehér, sürgősen összemázolandó falam van.-*Panaszolta nevetségesen gyerekes hangsúllyal, csak hogy mulattassa a másikat. Aztán jött a szurkapiszka, bár ő ilyen tekintetben nem túl hálás alany, még egy fél homlokráncot se produkál, nemhogy összevont szemöldököt, csak beismeri.*
- Vedd úgy, hogy megtörtént. Amúgy meg mostantól itt vagyok, szóval oda rángatsz, ahova akarsz, feltéve, hogy megtalálsz.-*Radúz tisztában van a saját gyengéivel, de még reménykedik, hogy ha nem folytat annyira nomád életmódot, talán idővel javulnak a dolgok és képes lesz legalább a megfelelő napon a megfelelő helyen leledzeni, ha ilyen meghívásokról van szó. Persze, az ő munkájához nem tartozik fixen kötött óraszám, így még mindig millió és egy valami jöhet közbe, de ha legalább nem azért bukná el rendre az ilyeneket, mert a memóriája megtagadja az együttműködést, már boldogabb lenne.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2015. március 19. 19:21 | Link


Talán szomorú tényként kéne felfogni, hogy a férfi abban reménykedik, majd legközelebb megjegyzi a nevet. De Sára csak elneveti magát rajta, mert akkor is olyan vicces és abszurd. Ő pedig szereti ezt, amikor valami homlokegyenest szembemegy a racionalitással, és inkább saját szabályrendszert alkot. Radúz világa pontosan ez, és ő mindig is csodálattal tekintett rá sokkal inkább, mintsem fintorogva.
- Ó, hát értem a problémát. - Mondja bólogatva, vigyorogva gondolkozik azon, vajon miért nem szerzett még be a férfinek egy nefelejtsgömböt, vagy legalább valami hasonló funkciójú mágikus tárgyat? Ha valakinek, hát neki találták ki az ilyesmit, elvileg nem felejti el a dolgokat, inkább csak nem emlékezteti senki, hogy emlékeznie kellene. Csinos kis szőke buksijában már meg is születik a tervezet, hogy ha legközelebb alkalma lesz rá, tényleg vesz valami hasonlót. Persze, csak kis részben önös érdekekből, inkább Radúz életének megkönnyítése érdekében... ó, hát persze.
- Babapofi-szindróma, hah? - Vigyorog szélesen, hiszen nem tart neki sokból elképzelni a férfit arcszőrzet nélkül. Ilyen korban ez igenis jellemző, egy-két szőrszál csodákat tesz a valós kor mutatásában, a hiánya viszont olyan fiatalító szérum, amiről nők csak álmodoznak. De azért... egyszer akkor is megnézné azt a babapopsi arcot. Hiszen a frissen borotvált arcot jó érzés simogatni, tényleg olyan puha, kis védtelen utána a bőr.
- Jobb is lesz. - Jegyzi meg sóhajjal, és hiába próbálja könnyedén kezelni, csak olyan lazán, mint szokta, ez a téma még mindig megfekszi a gyomrát. Minden egyes aspektusa. És csak akkor tér vissza gondolataiból a valóságba, amikor Radúz megböki a vállával. Elsőre értetlenül pillog rá, mármint mit is csinált ő? Mit kell bevallania? Aztán leesik neki a tantusz, akaratlanul is grimaszra húzódik a szája.
- Ezek szerint nem hallottál a modern mesehőseinkről. Van egy villámmágus csaj a Rellonban, és hát most bontogatja a szárnyait, gyakorolja a képességét. A bökkenő annyi, hogy egy másik diákon tette meg, aki önként kérte erre, és nem mellesleg az öcsém volt az a félnótás. Itt történt a környéken. - Zárja le csodás kis sztoriját, ajkait kissé összepréselve, mert még mindig nem hiszi el. Ha Noel még volt is olyan önpusztító barom, hogy ilyenekkel próbált játszadozni, legalább máshogy viselkedett volna. Neki az első dolga volt a való életben megtanulni, hogy mindig más a hibás. Sosem ő. És ehhez kell tartania magát. Lehet, hogy kicsit bűzlik az értékrend, de egészen hasznos volt az életében, legalábbis sosem csücsült a Balatonon és ezzel már többet ért el, mint Noel. Aki nemhogy tagadta volna, elvitte az egész balhét, azt bizonygatva, hogy ő volt, az ő ötlete volt. Egy csepp életösztön sincs hát a gyerekben? Nem, valószínűleg nem - jutott bölcs következtetésére Sára.
- Húha... ez nagy hiba volt! - Vigyorog szélesen, mert hát tényleg, elég elképzelnie a szép fehér falakat, a sok festéket, ami van neki raktáron. És ezt megkoronázva a ténnyel, hogy szabad kezet kap, máris fel van villanyozva. Hála istennek hajszálai nem veszik át a heves töltést, különben érdekesen nézne ki, helyette inkább megeszi sütije maradékát, és iszik még pár korty teát. De amikor meghallja Radúz második ötletét, gyorsan lenyeli a teát, mielőtt még a nevetgélés közepette rossz útra térne és meg találná fojtani.
- A kettes számú hiba. Ha csengőt akasztanék rád, hangos lenne, az nem jó. De elég, ha magadnál hordasz egy csokor mentát, azt kiszagolom kilométerekről. - Vigyorog, drámai túlzásán és azon, hogy Radúznak nem kell félnie. Sárának tartozni biztosítás, de hát ezt már tudjuk. Hogy újat is mondjak, megemeli kis csészéjét mosolyogva, majd megissza utolsó pár kortyát, ujjai között forgatja az aranyos kis csészét, igenis tetszik neki.
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 20. 00:12 | Link

Szöszkeség
Little wonder <3

A feladat nem lehetetlen, pusztán hosszadalmas, főleg úgy, hogy nem találkozik Noellel élőben elég gyakran, hogy rögzülhessen a neve. Nem mintha ez akkora baj lenne, addig is kiváló humorforrásként szolgál, valahányszor némán meredve tanulmányoz valakit, akiről tudja, hogy már találkoztak, megpróbálva feltűnésmentesen (és általában pont ellenkező hatást érve el) kideríteni a nevét, ami többnyire rövid úton leleplezi.*
- A probléma az, hogy elszoktam ettől a világtól. Nekem az idő már aszerint telik, mi nyílik, mi érik, mi bont levelet.-*Kicsit kiszakadt a modern villág rohanásából, ha nem is vesztette el teljesen a kapcsolatot vele, de nagyon nehezen tudott csak ilyesmihez alkalmazkodni. Nem azért feledkezett meg annyiszor valamiről, mert ennyire felületes lett volna, hanem mert valahogy a lényegesebb dolgok ragadtak meg benne előbb. Az emberek hangja, a mozdulatai, az, amit szerettek vagy épp utáltak - inkább a lényük, semmint az a pár betű.*
- Annnnyira tudom, mi jár most a fejedben. Ez valami perverziója a nőknek?-*Érdeklődik, némiképp összehúzott szemmel, mert a nagyanyja és gyakran az anyja is szekálja, hogy miért nem borotválkozik már, ahogy az férfiemberhez illő. Persze nem haragszik ő, csak ez olyasmi, amit nem ért és nem szeret, feleslegesen belekotyognak abba, hogy kellene jól éreznie magát.*
- Elválik.-*Nem biztos benne, hogy jobb lesz, inkább csak más. amit környezete furcsa, néha aszketikus életmódnak érez, elektronika és civilizációs csecsebecsék nélkül, az számára megunhatatlan szabadság, valami, aminek nagyon könnyű függőjévé válni. Egyelőre lefoglalja, hogy alkalmazkodjon új életéhez, szóval ítéletet csak később tud majd mondani.*
- Na, gyere ide.-*Kanalazza az ölébe a lányt, kissé esetlen, túlméretezett ölelésbe zárva. Amit hallott, az végképp nem lehet a teljes történet, de ahhoz épp elég, hogy tudja, amilyen könnyed dolognak tüntette fel az egészet, annyira nyomja valahol a másik lelkét.*
- Kinevezlek a húgomnak. Idősebb is vagyok, szörnyen erős is és mindig is akartam egy kistesót.-*Közli vele, pont olyan fontoskodva, ahogy azt a legfiatalabb bátyja csinálta annakidején, mégis, belőle valahogy hiányzik az őszinte pökhendiség.*- Nem kell mindig a legnagyobb meg a legokosabb meg a legügyesebb lenned, tudod? Nem vagy egyedül.-*Megcirógatja azt a hirtelenszőke, gondosan fésült kis fejet, ami néha annyira tele van, nem is butaságokkal, de túltúltúl rakják mindenfélével. Mindig mindenki helyett mindent meg akar oldani és ezt nem lehet a végtelenségig bírni.

- Nem hiba. Lehetőség!-*Vitatkozik, mert ő csak élvezi, hogy nem előre gondosan letapétázott felületeket kapott, azt valószínűleg nem firkálhatta volna csak úgy össze. Más valószínűleg nem érte volna be a szerény kis hajlékkal, amit kapott, ő viszont kész várnak, sőt, néha királyságnak érezte, ahol szabadon garázdálkodhatott és senkit sem zavart. Sári közben kineveti, ma már sokadszor - most talán fel kellene háborodnia, de na, nem zörög a haraszt, ha nem fújja a szél, tényleg röhejes, amit művel.*
- Terepen nem lehet. De majd kitalálok valamit.-*Ígéri, bár a leghaloványabb segédlila fogalma sincs róla, hogyan is lehetne megoldani ezt a régi problémát, miszerint ő bárhol képes elveszejteni magát, ahol csak kicsi vadon is van, akár napokra is.
Utoljára módosította:Kafka Radúz Arvid, 2015. március 20. 00:22
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék