Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

Az ajtó halk kattanással becsukódik, Jeremy kívülről bezárja, majd útnak indul. Szokásává vált a kora reggeli séta, mindig másfelé indul, hogy lassan megismerje a környéket. Nemrég egy ismerősről derült ki, hogy vérfarkas, ki tudja, mi történik ma? Végigbaktat főutcán, gumitalpa csikorog a nedves macskakövön. Az utak kihaltak, alig látni mozgolódást.
Előveszi a kabátzsebébe tett sálat, és gyors mozdulatokkal körültekeri a nyakát vele. Kesztyűt nem hozott, de nem is volt gond, zsebébe dugva sétált át az iskolába vezető úton. Hétvége volt, de az kastély körül is volt bőven látnivaló, és ő egy magányos helyre vágyott. A réteken sétálgat, egy fedett helyet keresve, de nem talál semmit. Ekkor már haza akar fordulni, de meglát egy öreg fa ágain támaszkodó nagy faházat. Megrántja a vállát, és elindul arra.
 Sietősen mászik felfelé a lépcsőkön. Ízületei kifehérednek, a szálkás deszkák szorításától mire felér, de úgy tűnik megérte. Kellemes, hangulatos hely. Csak egy gond van vele. Nincs egyedül. Épp fordulni készül, amikor találkozik a tekintetük. Csinos lány, bár így is nehézkes mosolyt erőltetni az arcára, ugyanis már itt kell maradnia, holott csak a gondolataival akart együtt lenni.
- Szép korareggelünk van, ügye? – ereszti felé barátságos hangnemmel a kérdést, majd lassan közeledni kezd hozzá. Égkék szemeivel kitartóan fürkészi az előtte ülőt, hátha valami le tud szűrni a külsejéből, mielőtt még megszólalna. – Jeremy Claythorn, ötödikes rellonos. – Az nem akarja a lány tudatára adni, hogy prefektus is, majd később. Egy mellette lévő babzsákfotelbe huppan, amiről kisebb porfelhő száll fel, majd kényelmesen elnyújtja lábait a földön. Némán figyeli a lány reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=422190#post422190][b]Jeremy Claythorn - 2014.11.16. 22:49[/b][/url]

Az ajtó halk kattanással becsukódik, Jeremy kívülről bezárja, majd útnak indul. Szokásává vált a kora reggeli séta, mindig másfelé indul, hogy lassan megismerje a környéket. Nemrég egy ismerősről derült ki, hogy vérfarkas, ki tudja, mi történik ma? Végigbaktat főutcán, gumitalpa csikorog a nedves macskakövön. Az utak kihaltak, alig látni mozgolódást.
Előveszi a kabátzsebébe tett sálat, és gyors mozdulatokkal körültekeri a nyakát vele. Kesztyűt nem hozott, de nem is volt gond, zsebébe dugva sétált át az iskolába vezető úton. Hétvége volt, de az kastély körül is volt bőven látnivaló, és ő egy magányos helyre vágyott. A réteken sétálgat, egy fedett helyet keresve, de nem talál semmit. Ekkor már haza akar fordulni, de meglát egy öreg fa ágain támaszkodó nagy faházat. Megrántja a vállát, és elindul arra.
 Sietősen mászik felfelé a lépcsőkön. Ízületei kifehérednek, a szálkás deszkák szorításától mire felér, de úgy tűnik megérte. Kellemes, hangulatos hely. Csak egy gond van vele. Nincs egyedül. Épp fordulni készül, amikor találkozik a tekintetük. Csinos lány, bár így is nehézkes mosolyt erőltetni az arcára, ugyanis már itt kell maradnia, holott csak a gondolataival akart együtt lenni.
- Szép korareggelünk van, ügye? – ereszti felé barátságos hangnemmel a kérdést, majd lassan közeledni kezd hozzá. Égkék szemeivel kitartóan fürkészi az előtte ülőt, hátha valami le tud szűrni a külsejéből, mielőtt még megszólalna. – Jeremy Claythorn, ötödikes rellonos. – Az nem akarja a lány tudatára adni, hogy prefektus is, majd később. Egy mellette lévő babzsákfotelbe huppan, amiről kisebb porfelhő száll fel, majd kényelmesen elnyújtja lábait a földön. Némán figyeli a lány reakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=422216#post422216][b]Kárpáthy Szaffi - 2014.11.16. 23:22[/b][/url]

Fogalma sincsen arról, hogy hogyan lett hirtelen reggel. Még éjjel bóklászott el idáig, és nem tudott ellenállni a faház hívogató aurájának, így hát felmászott. Először csak körül akart nézni idefent, hátha összefut valakivel, vagy valakikkel, hiszen tökéletes helyszín mindenféle csoportos mókázáshoz, de csak a babzsákfotelekkel futott össze. A babzsákfotelek pedig... hát létezik olyan ember, aki felül tud kerekedni a késztetésen, és nem belehuppanni? Na ugye. Magára húzta az egyik hálózsákot, hogy ücsörögve ne fázzon, aztán pedig... hirtelen jött a világosság.
Ismeretlen eredetű motoszkálás egyre erősödő hangja hozza vissza Álomországból, és mire felér a létrán pihenésének megzavarója, már viszonylagos éberséggel pillázik az érkezőre. Nem zavartatja magát, még csak feljebb sem csúszik kényelmes ágyában, inkább csak még jobban magára húzza a szétcipzárolt és ki tudja már mit megélt hálózsákot. Remélhetőleg semmit nem kap el tőle, amit ne lehetne egy jó tusolással semmissé tenni.
- Ja. Szép. - bólint is egyet még kásás hangon tett válasza mellé, majd érzékelve a kis defektust, megköszörüli a torkát. Tiszta tekintetét a másikéba fúrja, próbálva következtetni ittlétének okára, amire ugye nem feltétlenül lehet pusztán íriszből.. de még nincs a topon, meg amúgy is. Ha fürkésznek, tartani kell a szemkontaktust, lehetőleg minden pirulás vagy hasonló nélkül.
- Szaffi, rellon. - elmarad a csapatkiáltás, és a pacsit ide! felszólítás is, de azért egy halvány mosolyt megereszt a rellonra. Mindig öröm háztárssal összetalálkozni, úgy szinte biztos, hogy izgalmas időtöltés elé néz, legyen szó örömteli szópárbajról, vagy más párbajról, vagy spontán hülyülésről. Meg az sem mellékes, hogy tapasztalatai alapján a sárkányok értékelik szarkasztikus humorát.
- Hogy keveredtél te ide ilyen korán? - ez az első kérdés, ami megfogalmazódik benne két elfojtott ásítás között. Mindjárt felébred, tényleg, de addig kíváncsi rá, mi a fácánért kelhet valaki minimum tizenegy előtt, hétvégén. Olyan opció fel sem ötlik benne, hogy talán Jeremy nem az a tipikus éjjeli bagoly típus, mint ő, és így olyan időben kel, mint minden más normális ember. Ez teljesen lehetetlen lehetőség.
- Azt hittem már kihalt ez az állatfaj. - érti a korán kelő típusra, és nem ő lenne, ha nem jegyezné ezt meg csak úgy mellékesen, magától értetődően.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=422259#post422259][b]Cupido - 2014.11.17. 10:52[/b][/url]

Brüü. Rázza meg a fejecskéjét, ahogy végigfut a hideg pufók kis karocskáin Cupido. Egyszerűen még mindig nem tartozik slágidőszakai közé az ősz vége és a tél közeledte. De, nagyon fontos tényező, így sem maradhat senki egy kis móka, kacagás, melegség és kellemes szeretetérzés nélkül! Van, amiért meg kell szenvedni…
Ennek nyomán kapta fel nyilacskát a hátára, jól betankolt belőle, íja pedig bal kezében pihent még végigreppent a kastélyon. Nem igazán akadt munka, vagy nem érezte kellően mókásnak az előkúszott lehetőségeket így kénytelen volt tovább szállni. Nem is akárhová. Vissza a hidegbe, meg sem állva az eldugott kis zugokig, ahol párocskákra lelhet. Ilyen az Erdei menedék, amit üresnek látott, de a Madárfészek után, már egész határozott fény csillant szemeiben. A Faház, az lesz az igazi ma! Odaérve, kicsit hallgatózott, és érzékelve, hogy a lehetőség adott, kapott is az alkalmon! Előhúzott egy nyilacskát, és a kis ablakocskán keresztül engedte útjára első szeretetlöketét, majd a másodikat is. Viszont egy nagyobb széllöket nem tett túl sok jót a koncentrálásának, ugyanis a fiú helyett a lány kapta az első után a másodikat is. Hajjaj, ez aztán erős lesz. Megvakarászva zavarodottan a homlokát, inkább nem is próbálkozik tovább, csak elrepül valami melegebb helyet keresve, remélve, hogy itt pedig lesz egy kis móka és kacagás.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=422832#post422832][b]Jeremy Claythorn - 2014.11.17. 22:44[/b][/url]

Ahhoz képest, hogy milyen energikusan indult el a háztól Jeremy, A babzsákba süllyedve majdnem elnyomja az álom. Néma vigyorral vette tudomásul, hogy egy házba tartoznak. Oldalra sandít fekve, és felméri a lányt. Igen, ez hihető, bár nem sokat lehet belőle látni a hálózsák miatt.
- És, miért aludtál itt? Száműztek a szobádból? Mert akkor szólhatok az érdekedben. – ezt nem viccnek gondolja, bár akkor már az is érdekelné, miért lyukadt ki itt. – Nekem nincs sok gondom az ilyesmivel, a faluban élek egy házban.
Nem tudja, miért is mondta ezt, hiszen felesleges információ volt. Próbál csöndben maradni, hátha megtűrik egymást némán, de a lány kérdezősködik. Nem sóhajt, csak mosolyt erőltet az arcára, és igyekszik barátságos hangnemet megütnie ilyen korán.
- Nem vagyok valami jó alvó, sétálgatni szoktam reggelente, hogy ne üssem fel a háziakat. Most erre vetődtem, bár bevallom, azt hittem egyedül leszek. – mondja behunyt szemmel. Nem lenne jó elaludni egy rellonos mellett, az egy dolog, hogy ő is az, de nem bízik meg bennük. Az állatfajos viccre nevetés helyett csak egy szemforgatás jut. Beletúr a hajába, majd a lányra néz. – Nem haltunk ki, csak kevesebben vagyunk. Egyébként is, te takarodó után kint tartózkodtál? Ejj ejj, ennek büntetőmunka lesz a vége. – direkt nem világosította fel a rellonost a rangjáról, gondolja jót fog mulatni az arcán, amikor megtudja. Becsukva tartja a szemét, amikor kívülről két surrogó hangot hall. Akár egy bogár is lehetne, de van benne valami különös. Kinyitja jobb szemét, majd a balt is, de mikor nem lát semmit,  társa felé fordul.
- Te is hallottad ezt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=422896#post422896][b]Kárpáthy Szaffi - 2014.11.18. 10:36[/b][/url]

Száműzték? Őt? Hát elég érdekes első benyomást kelthetett, ha ilyesmire asszociált a srác abból, hogy itt aludt. Micsoda feltételezés ez! Ilyen maximum csak akkor lenne, ha önkéntes száműzetésbe vonulna, mert már nem bírja elviselni őket. Azonban amilyen ritkán futnak össze, vagy beszélgetnek... elég kicsi rá az esélye. Szóval nem, nem száműzték, és ezt Jeremyvel is tudatja egy értetlenkedő pillantással, amit egy határozott fejrázás követ. A példa személyre szabása - értsd, hogy a prefektának nincs gondja ilyenre - váratlanul éri, de azért próbál nem "és szobád is van? Mesélj még!" képpel pislogni a másikra. Nem akar paraszt lenni már az első alkalommal, főleg nem úgy, hogy érezhetően visszafogják magukat e téren.
- Könnyen vagy. - ennyi megjegyzés azért belefér.- Semmi száműzetés nincs a dologban, csak annyi, hogy én meg éjjel nem tudok aludni, és akkor szoktam sétálni. Sokszor ez a következménye. - ereszt meg egy vigyort is hozzá, ami inkább az előbúvó emlékképeknek szól, mintsem a zöldnek. Keveredett ő már elég necces helyzetekbe azért, mert rosszkor aludt volt rossz helyen.
- Nem érzed magad már alapban is egyedül, tekintve, hogy kevesen vagytok? Még ilyenkor is a magányra vágysz? - nem igazán tud túllépni azon, hogy Jeremy csak úgy, kora reggel sétálgat. Tényleg. Valamiféle sokk formájában csapódott le nála ez az információ, és nem fél éreztetni sem ezt. Azért valljuk be, a fiatalok többsége Szaffihoz hasonlóan éjjel legény.
- Mi? Büntetőmunka? - túldramatizált flegma, mostezkomoly? fej. - Ennél eredetibbet nem tudsz kitalálni? - sóhajt is egyet hozzá, majd inkább elveszi a tekintetét a fiúról. Büntetőmunka, cöhh. Nem tudja, hogy most azért vagdalkozik ilyennel a másik, mert ténylegesen prefektus - tanárnak az Isten sem nézné -, vagy mert elme zavarodott. Mindenesetre egyik sem jó eshetőség számára.
Belső zsörtölődése közben érik a találatok, furcsa, bizsergető melegséget hozva kissé már átfagyott tagjaiba a hálózsák alatt. Értetlenül pislog párat, meg körbe, és állapodik meg pillantása véletlenszerű partnerén. Hm... eddig is ilyen helyes volt? Tényleg van háza?
- Büntess. - maga sem tudja ez hogy csúszhatott ki a száján, és bár eléggé úgy hangzott, mintha még mindig gúnyolódna, kikerekedett szemmel pislant magára. Ezt tényleg komolyan gondolta. Mintha ennél jobb dolog az életben nem is történhetne vele.
- Nem hallottam semmit. De ha félsz, idebújhatsz, vagy megyek én. - micsoda felajánlás, és ezen már elfelejt megrökönyödni. Miért is lepődne meg saját vonzalmán? Teljesen egyértelmű a dolog, és érzi, tudja - ez a pár együtt töltött másodperc nagy hatással volt rá -, hogy neki kell ez a hímegyed. Csoda?
Hogy mutassa szándékának komolyságát, fel is áll, hogy hálózsákjával, és néhány kiló pillangóval a hasa táján Jeremy felé lépjen. Nem sokat teketóriázik, mert minek, csak elszalasztja az értékesnek tűnő együtt tölthető perceket, és letáborozik a fiú előtt, annak két lába között, és odafészkelődik hozzá ilyen furcsa félig ülő, félig fekvő helyzetben. Azért abszolúte félénk mozdulatai közben lágyan árad szét körülötte jellegzetes vaníliaillata. Remélhetőleg azért válaszra talál, és nem lesz félretolva, mert beszirupozott szíve nem bírná elviselni a visszautasítást... Mondjuk teljesen beleillik a képbe, hiszen annak is be lehet tudni szárnyra kapott vonzalmát, hogy nem akar büntetőmunkát kapni. Bezony.
Elfordítja a fejét és kissé elpirulva, csillogó szemekkel pislant fel a másikra.
- Reméltem egyébként, hogy nem sokáig maradok itt egyedül. Túl jó a hangulata ennek a helynek ahhoz. - susogja.
Már csak annyit mondhatok: R.I.P. Szaffi, ha vége lesz ennek, el is áshatod magad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=423332#post423332][b]Jeremy Claythorn - 2014.11.18. 22:50[/b][/url]

- Nem tudom, mitől ilyenek mostanában az emberek. Szerintem nem jó érzés aludni. Nem is érzel semmit. – mondja teljes beleéléssel, miközben jobb mutatóujjával köröket rajzol a babzsákfotelre. Igazán elmélázik, kis késéssel kapja fel fejét a kérdésre. – Kedvelem a magányt… Ne vedd magadra. A csöndben sokkal jobban lehet gondolkodni. A napfelkelte is szebb, ha nem kotyognak bele. – viszonozza a lány vigyorát, majd egyből visszafordul az ablakhoz. A napfelkeltétől narancssárgában, és vörösen úszik a keleti horizont. Kint erősen fúj a szél, de szerencsére valamennyire menedéket ad az öreg faházikó. Szaffi kételkedi a büntetésben, amire önelégült mosollyal válaszol. – Nincs szükségem eredetibbre.
Talán ezzel már elárulta magát, de igazából ismernie is kéne a háza prefektusait.  A gyanús hang eléggé kizökkentette a gondolataiból, fejét félig felemelte, csak épp hogy rálásson a lányra a szövet mögül. Meglepődve tapasztalja, hogy a tekintetük találkozik, a lány ugyanis olyan… különösen bámulja. Az arckifejezése megváltozik, más, mint amikor a házba érve felébresztette. Az ajkai mozognak, de csak később fogja fel, a hangok jelentését. Szemöldökráncolva nevet rajta, csak egy átlagos rellonos viccnek hiszi. Szaffi azonban nem mosolyog, inkább csak csodálkozik a saját mondatán. Erre csak vigyorogva sóhajt egyet, és erőtlenül visszaejti a fejét a zsákra.
A zúgást úgy tűnik, csak ő hallotta, de ami azután következik, zavarodottságot, és gyanakvást táplál rellonosunkba. összeszorítja ajkait, és gondolkozni kezd, mire fel kapja ezt az ajánlást. Mire bármire is vezetnének a gondolatai, a másik már odasétál, és meglepően kellemes, de egyben nyugtalanító helyen foglal helyet. Jeremy mocorogni kezd, próbál tenni valamit az ellen, hogy a lány irányítson, de nem sok szabad helye van így besüppedve.
- Ne… - kezd neki, de Szaffi ugyanakkor kezdi a mondatot, így elhallgat. – Hát, én még mindig magányt szerettem volna.