36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 23. 23:21 | Link

Dana és Nina
23:00
Ruha

Egy vidám lány halad kifelé a kastélyból. Kivételesen nem a faluba indul, hanem a szabadba. Mint mindig, most is sötétedés után jár, de őt ez cseppet sem zavarja. A két kis rosszcsont kutyusát most a szobájában hagyta, mert nem volt szíve felébreszteni őket. Tavasz közepe van, az idő mégis hűvös kicsit, ezért kivételesen hosszú szárú nadrágot visel, rövid ujjú pólóval és a derekán egy pulcsit. Mint mindig, most se tudja hova tart, csak megy a feje után. Ha most valaki odaállna elé és megpróbálná megállítani, biztos nem fogadna szót. Lassan sétál az erdő mélye felé. Emlékszik, mikor először járt itt. Találkozott egy idegesítő fiúval, akivel csak a baj van, de aztán Geréb elkezdte mesélni a múltját és a lány rájött, hogy sokban hasonlítanak egymásra. Végül a fiú segített neki kimenteni hőn szeretett állatkáit a bajból. Ezek után kezdte el tisztelni a fiút. Mivel szinte bármi lehet ebben az erdőben, ezért hű fegyverét készenlétben tartja. Gwen hirtelen felkapja a fejét, mert az egyik fáról valami felreppen. Észrevesz valamit a növényen, ami nagyon érdekli. Mikor odaér, csodálkozva pillant fel, és tátott szájjal nézi a fölötte lévő, korosodó faházat.
- Mindig is szerettem volna egy ilyet - elmélkedik, majd mikor megpillantja a tőle nem messze lévő lépcsőt, gondolkozás nélkül elindul arra.
A lépcsőfokok igazolják a ház régiségét, mert a legtöbb nyikorog a lány súlya alatt. Gwen soha nem volt olyan nehéz, hogy valami leszakadjon alatta, mégis egy kicsit sietősre fogja. Tátott szájjal lép be a helyiségbe. Mindig is szerette ezeket a régi és elhagyatott helyeket. Mást is megtévesztett már a külseje, és ez a mi hősnőnkkel sincs máshogy. Arra számított, hogy a bútorok ősrégiek és agyonhasználtak lesznek. Ezzel szemben a babzsákfotelek és a hálózsákok nagyon is újnak tűnnek. Körbenézve megpillant pár vésetet a falon, majd a földön talált, éles kővel Ő is vésni kezd. Pár perc múlva készen is lesz, majd hátrébb lépve megcsodálja művét, és elmosolyodik
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2014. április 27. 20:33
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. április 23. 23:47 | Link

Gwen és Nina



Egy sóhaj kíséretében kilépett az iskolából. Az ajtón kisétálva a hűvös levegő megcsapta az arcát és kellően lehűtötte. De ez nem zavarta, elvégre miért ne sétálhatna egyedül? Annyira nincs késő. A gondolatai is elkalandoztak,  miközben összehúzta magán a vékony szövetű kabátkát és összeszorította a fogát, hogy ne vacogjon. Még önmaga előtt is szégyellte a gyengeség jeleit.
Tovább sétált, bár nem tudta, merre botorkál és hogy visszatalál-e. De erre a gondolatra felkapta a fejét. "Még jó, hogy visszatalálok! Én Simpson vagyok".
Egy ösvény után fényt látott megcsillani. Kíváncsian arrafele pillantott és egy faházra lett figyelmes. Mintha odabennt világítana valaki.
Vajon ki lehet? Vissza kéne fordulni. De honnan is jött?
Inkább bemegy, döntött. Végül is csak piszkálja, ki lehet bent. Semmi gyengeség nincs benne.
És óvatosan benyitott a házba.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2014. április 27. 20:39
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 24. 18:43 | Link

Éjjeli kenyérpusztítók akcióban


    Oroszországot még mindig nyögtük, nem is kicsit. Nagyon. David valahol otthon heverészett, nekem viszont bármennyire fájt mind a bokám, mind a csípőm és végérvényesen minden tagom is, el kellett indulnom. Egy korábbi üzletből – csókoltatlak Olivér! – maradt egy remek kis bájitalom, amit a faházban rejtettem el, valahol a házi dzsungelünk kellős közepén. Mivel a falu felől közelítettem, ráadásul éjnek évadján, színtiszta meggyőződésem volt, hogy nincs olyan elvetemült kastélylakó, aki kimerészkedik ide. Persze "üdítő" kivétel mindig akad és én sem vagyok formában igazán, azért abban biztosan lehettek, így előre bocsájtva, hogy nagyon csúnya végük lesz, ha ott találom őket.
- Oh, hogy az a… - igen, ez volt az a pont, ahol beleléptem valami nagyon nem tudom mibe. Szemeimet forgatva vonszoltam magam tovább, full feketébe öltözve, hogy az esetleges váratlan látogatókat kiátkozzam az erdőből. Ezúttal biztos voltam a dolgomban és nem kellett attól tartanom, hogy eltévedek, mint anno Benjivel – pedig olyan jó volt azon a nyüves fán lógni, de tényleg. A házhoz érve elkerekedett szemekkel kellett konstatálnom, hogy két kenyérpusztító is tartózkodik este tizenegykor a helyszínen. Nem voltam szórakozós fajta, de úgy döntöttem, kicsit rájuk fogok ijeszteni, csak nem a hagyományos „szörny van a természetben, megtámad és megesz” módon. Finom lendülettel löktem be az ajtót és a két igencsak fiatal szabályszegőre hunyorogtam.
- Na mi van, nálatok nem lőttek pizsit? Tilos a kijárás tíz után, pláne ide. Nevet, házat, évfolyamot – rúgtam be magam mögött az ajtót könnyed monológom után. Egyikük sem tudhatta, hogy közel sem vagyok prefektus, mind megjelenésben, mind habitusban simán lehettem a rend ezen őrzője. Hátam a faajtónak vetettem és sztoikus nyugalommal vártam a válaszokat, amit adott esetben egy-egy átokkal is hajlandó voltam díjazni, főleg, ha a delikvensek bárminemű ellenállást tanúsítanak.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 24. 22:39 | Link

Éjszakai Portyázók

Miután befejezte a vésést, leül az egyik fotelbe és gondolkozni kezd. Igen, azt is szokott.
~ Meg kell mutassam ezt Lenának. Vagy lehetne ez az én titkos helyem. Nem, az nem jó, biztos sokan ismerik – a gondolkodásából a nyikorgó ajtó ébreszti fel. Odafordítja a fejét, és egy másik személy alakját veszi ki a sötétben. Az illető kisebb mint ő, ezért nem ránt pálcát, csak megmarkolja. A körvonalakból kiveszi, hogy egy lánnyal van dolga. A lány arckifejezéséből van egy tippje, hogy melyik házba tartozik.
~Ha megint egy rellonos áll velem szemben, nem tudom, mit csinálok. Én vonzom a zöld ház tagjait. Először Eris és Noel, utánuk Lívia, aztán a srác nővére, Sára, aztán az a Szofi nevezetű lány – igaza van, eddig szinte csak rellonos diákokkal volt dolga. Na, nem mintha félne tőlük, de kicsit zavarja, hogy mindig ők jönnek vele szemben. Végignéz a lányon, majd konstantálja, hogy nem veszélyes, ezért elengedi a pálcát.
Hirtelen ötlettől vezérelve odaugrik a lány elé, majd betessékeli.
- Szia, én Gwen Jones vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek – mondja kedvesen. Nem szeretné elijeszteni a lányt a durva modorával, ezért gondolta, kedves lesz – Mi szél hozott ide? És hogy hívnak?
Vár pár másodpercet. majd az ajtónak hátat fordítva leül. Azt gondolja, hogy nem jön már más ide, de ez a gondolatmenete téves. Elkezd beszélgetni a Dana névre hallgató lánnyal. Nemsokkal később újra nyikorogva nyílik az ajtó, amin most egy idősebb lány lép be. A mi paranoiás hősnőnk újra a pálcájához nyúl, de nem veszi elő. A most érkezett harsogva lép be a kis házikóba, és egy Gwen számára sértő kérdést tesz fel.
~ Pizsama? Minek nézek én ki, pisisnek? – jár az agya ezerrel.
A válaszon nem kell gondolkodnia, hiszen a feleselés és a visszabeszélés csípőből megy neki. Ránéz Danára, majd mosolyogva szól hozzá:
- Nézd! Úgy tűnik, ide vénasszonyok is járnak. Amúgy Kathleen Carter vagyok és rellonos – hazudja az unokatestvére nevét. A másik lány nem fog rájönni, hiszen nincs az iskolában, mert mugli, és a személyisége szerint ez a ház illik rá.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2014. április 27. 20:47
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. április 24. 23:12 | Link

Amikor belép, rögtön kiszúrja a földön kuporgó lányt. Az iskolából felismerte, jött már vele szembe egy párszor aznap. Kifejezéstelen arccal figyeli, ahogy az megmarkolja a pálcáját, majd azt is, ahogy elendi. Pár másodperc csend múlva a lány bemutatkozott (mint kiderült, Gwen).
-Dana vagyok,-mondta emelt fővel. Cincognia kellett volna, legalább is félni. Gwen idősebb volt mint ő. Viszont akár még tanulhatna is tőle, ahelyett. hogy maga ellen uszítja. Úgyhogy lekuporodott mellé és válaszolgatott kérdéseire. Lassan tudatosulni kezdett benne, hogy tilosban jár. Hogy el kéne menni. Abban a pillanatban kivágódott a faház ajtaja, és egy újjabb lány körvonala rqjzolódott ki a beszivárgó holdfényen keresztül. Az pedig magas hangerővel megpróbálta őket megfélemlíteni. Gwen v&álaszolt neki. Ő maga inkább a jelenetet figyelte. Bár mikor Gwen "vénasszonak" titulálta a lányt, nem bírta ki, hogy ne vigyorogjon fölényesen.
Utoljára módosította:Kahlil L. Rochard, 2014. április 27. 20:53
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 25. 20:53 | Link

Éjjeli kenyérpusztítók akcióban

    Nem vagyok híve az éjszakai murinak, de kivételesen szükségét éreztem megfingatni a csöppöket. Igen, nekem ők kicsinek számítottak, tekintve, hogy a hetedik évemet taposom itt. Még kimondani is sok, főleg ha arra a sok dilettánsra gondolok, akikkel egy levegőt kellett szívnom. Hála végtelen mennyiségű toleranciámnak, nem kaptam még agyhúgykövet, de ami késik, nem múlik.
    Összehúzott szemmel figyeltem a kis fényforrást a házból. Ki és mit csinál ilyenkor odabent? Lévén nem vagyok teketóriázós típus lazán belöktem az ajtót, hogy jó prefektus módjára viselkedjek, pedig szó, ami szó… Nem vagyok az. Kár, hogy ezt a két áldozatom nem tudja, azonban nekem jelenleg elsődleges célom kiebrudalni őket a helyiségből. Van itt valami, ami nem az ő gyermeki lelkületüknek való, akár tetszik, akár nem. Az első kapott válasz láttán megforgattam a szemeimet, majd gyanússá vált a reakció. Felvontam szemöldökömet, ugyanis a leányzó pechére a Rellon házat gyarapítom jómagam is és nagyjából tisztában vagyok az oda járókkal. Hálát adtam Zalánnak, hogy legilimenciát tanított, ugyanis eljutottam arra a szintre, ahol pálcázás nélkül is kileshetem a gondolatokat mások fejéből. Harmadik lépcső pipa. Könnyedén túrtam bele a lány fejébe és szemrebbenés nélkül szedtem össze a nekem kellő információt.
- Sokat lendítene a helyzeteden, ha nem néznél hülyének. Azt mondtam, hogy nevet, házat, évfolyamot, de ha lehet, most az igazat akarom hallani – halálosan higgadt hangomban egy cseppnyi fenyegetés sem volt, sokkal inkább hangozhatott unottnak, mintha legalábbis egy rossz mozira vettem volna jegyet. A vénasszonyos sértést természetesen leráztam magamról, elég volna egyetlen véla mosolyt megeresztenem, de ez a helyzet még annyit sem ért meg. Figyelmem közben a másik delikvensre irányult, aki mélyen hallgatott.
- A felszólítás természetesen neked is szólt. Hadd ne ismételjem magam – itt már volt egy olyan gyanúm, hogy rellonos a lány. Így tehát nem terveztem komolyabban megszívatni, lévén nekünk, háztársaknak össze kell tartanunk. Azonban a másik, felvágott nyelvű áldozatom kemény menetre számíthatott, ha ki akart kezdeni velem.
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 25. 22:47 | Link

Cserecsapat


A mellettem álló személy nem válaszol, csak figyeli a köztünk lévő beszélgetést. A szemben álló lány halál nyugodtan közli, hogy hazudok, de honnan tudja? Talán vámpír, vagy gondolatolvasó? Megvan, a Tudatrabló Jutsut használta. Na, jó ez hülyeség. Még mindig a tudatomnál vagyok, és nem létezik ilyesmi, csak az animékben. Pár másodpercig nem válaszolok, ezért a másik lányhoz szól. Őt kicsit kedvesebben szólítja meg. Lehet, hogy házastársak? Kicsit gondolkozom a válaszon.
- Gwen Laura Kimiko Jones vagyok, másodéves eridonos – adom meg az igaz választ. Ha tudja, hogy mire gondolok, minek hazudjak? Nem veszem komolyan a fenyegetését. Nem félek az idősebb tagoktól sem – Remélem, nem gondolod, hogy a fenyegetésedet komolyan veszem. Nem félek az ilyen üres szavaktól. De a te személyedben kit tisztelhetek? – csak azért, mert Ő egy kicsit goromba velem én nem leszek az. Lehet, hogy kiskoromban sokat változtam, de még most is. Az elmúlt időben kicsit goromba, bunkó, agresszív és támadó voltam a többiekkel. Nem csodálom, hogy nem akarnak a barátaim lenni.  Így csak elmarom magam mellől Őket. Szeretek egyedül lenni, de a barátokra szükségem van, még ha eddig nem is voltak – Elmondanád, hogy honnan tudod a gondolataimat? – elengedem a pálcámat. Ha hagyom beszélni, akkor nem lesz ideje nekem támadni, én pedig nem fogok neki esni.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. április 26. 01:09 | Link

Most már nem volt mit tenni, őt céloztàk meg a kérdéssel. Pokerarccal állt fel, a gondolatai kavarogtak, csak annyit tudott biztosra, hogy nem fog meghunyászkodni, legyen bármekkora belépője is a lánynak. Nyilvàn egy átlagos elsőévesnek még a legádàzabb gondolatai  se erre járnának ilyen szituációban. Komolyan, diplomatikusan válaszolt és szépen artikulàlta a szavakat:
-Danielle Katerina Simpson vagyok, Dana. Rellon ház tagja és...-itt egy kicsit hangnemet vàltoztatott hogy tompítson a súlyán, amit épp mondani készült- Első évfolyam.
Nem arról van szó, hogy szégyenli. Csupán volt egy olyan halvány gyanúja, hogy a vele szemben álló személy egy házba jár vele. A stílusa, a modora mind erről àrulkodott. A fenyegetéseket még ha nem is vette komolyan, azt látta, hogy nem érdemes packázni vele.
-Ha gondolod el is mehetek. Merő véletlen, hogy itt kötöttem ki.
Igyekezett úgy megválogatni a szavait, hogy azokban ne szerepeljen a "sajnálom" vagy a "bocsànat"  kifejezés. Majd tekintetét le sem véve a jövevényről figyelt.
Utoljára módosította:Dana Simpson, 2014. április 26. 01:11
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*
David Bennett
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2014. április 26. 22:40 | Link

Ninim, Dana és Gwen

 Hogy miért pont ilyenkor kell meglépnie, amikor kell a jelenléte a számomra? De éreztem a hangulatán, a gondolatain, hogy valahova készül, és nem számít nagy a fájó..mindene. Valami nagyon fontos dolga lehetett éjjel az erdőben, így természetesen kérdés sem volt, hogy kapom a mankóm és követem. Megbízom benne, túlságosan is, és pont emiatt akartam rajta tartani a szemem. Féltettem. Nem akartam, hogy baja essék ilyen állapotban az éjszaka elején, amikor neki is volna jobb dolga. Hajam izzadtan tapadt a fejemhez miután lecincáltam magam a lépcsőjén, de annyi gond legyen. Ezek azok az alkalmak, amikor az ember olyan boldogan gyújtana rá egy cigarettára, ha másért nem, akkor csak erőt kaparni magának a továbbiakhoz. Kifelé menet telekinetikával gyorsan elintéztem a záros kérdést az ajtón és a lány ringó alakját kezdtem követni lassan belejőve a mankó használatába. Egy idő után már világossá vált, hogy merre tart, így a lépéselőnye sem jelentett sokat, mert tudtam az utam. Ahogy haladtam a faház felé úgy kezdett lassan megfájdulni a csuklóm, a vállam, az egész kezem. A lépteim is jócskán lelassultak, szaporábban kapkodtam magamba a levegőt, arcom azon megszokott szigetes formán kezdett kipirulni, mint aki teljesen be van tépve. Nem is vettem észre, hogy egyre jobban melegem lett, a leheletem meglátszott az esti levegőben, mintha csak nappal fújnám ki a dohányfüstöt. Az erdőben egyre mélyebbre törve monoton növekedett a szívritmusom és nem is vettem észre, hogy bizony nem kint lett egyre melegebb, hanem idebent. Sebláz. A lábam elkezdett lüktetni, de azért sem fordultam vissza, már majdnem elértem a faházat. Odaérve nagyon hálásan estem neki a fatörzsnek, kapkodtam a levegőt a számon keresztül és igencsak hamar kicsúszott a talaj a lábam alól. Egy aprót nyekkenve terültem el a magasra nőtt gazban. Passz, hogy miért, de legilimenciát akartam alkalmazni egy mókuson, amit látni véltem magam mellett, de sajnos az ő agyának jelenlétét nem érzékeltem, csak másik háromét. Az elsőbe belekukkantva láttam egy kis szégyen érzetet és döbbenetet (Gwen), és bár nem akartam, biztos észrevette a jelenlétem. A faházban ismét a pszichokinetikámat használva levertem egy könyvet valahonnan és próbáltam Nina nevét artikulálva kiejteni a számon. Nem tudom, mi jött ki végül de erősen kétlem, hogy azt formáltam meg, mint amit akartam. Ennek ellenére nagyon bíztam abban, hogy Nina most nem rosszban sántikál, előbb talán fel kéne épülnie ahhoz, hogy egyedül lófráljon olyan sebekkel, mint amik ellepik testének egy részét.. És ott feküdtem verítékezve a helység alatt egy képzeletbeli állattal diskurálva, aki határozottan állította, hogy a Marsról teleportált ide és Patríciának hívják. Miért hívnak egy mókust ilyen lökött neven? És miért tettek be a sütőbe, hisz még éjjel van?..
Hozzászólásai ebben a témában

Egerszegi Nina Viktória
INAKTÍV


félvéla legilimentor
offline
RPG hsz: 602
Összes hsz: 3841
Írta: 2014. április 28. 19:52 | Link

Éjjeli kenyérpusztítók akcióban

    A falat támasztva túl nagy volt a lazasági erőfölényem. Meg mindenféle erőfölényem. Úgy szerettem ezt kihasználni, hogy az leírhatatlan, többek között azért, mert a mai fiatalok elfajzottak lettek. Most is, tessék, szemrebbenés nélkül hazudott nekem a kis szabályszegő, talán át is vert volna, ha nem vagyok legilimentor tanonc. Mindenesetre végighallgattam az immáron valóságos nevet és hozzá tartozó információkat, hogy aztán bólintsak egyet. Nem terveztem szóra nyitni a számat, de jobb is így, mert Gwen folytatta a mondandóját, amit enyhén nevetségesnek találtam. Vakmerőségről tett tanúbizonyságot, amit talán valahol értékeltem is, így megvolt az esélye arra, hogy felhagyjak a szórakozással és eláruljam, nem is vagyok prefektus.
- Ugyan kérlek, nem szoktam fenyegetőzni. Ígérni szoktam és azt be is tartom – komoly volt az arckifejezésem és egy percig eltöprengtem azon, hogy a kérdésére mit feleljek. Füllenthetnék úgy, mint ő, de a prefektusi gárdánkban csak egyetlen nő van, az pedig a Saint-Venant lány, aki történetes szőke és kék szemű. Nem igazán hasonlítunk, hogy úgy mondjam… Szóval az igazat kellett mondanom, hiszen ha a vörös ismerné a prefektusi gárdát, akkor már rég levágta volna, hogy kamuzok. Nem volt vesztenivalóm. – Nina – biccentettem, majd a másik lány felé fordultam, míg Gwen ízlelgette a szavaimat.
- Örvendek Dana. Diszkrimináció lenne, ha elengednélek, így sajnos nem slisszolhatsz ki mellettem, de… - mikor Gwen feltette a kérdést időm sem akadt válaszolni, ugyanis egy könyv váratlanul leesett a polcról. Elkerekedett szemmel néztem és nagyot dobbant a szívem, mert teljesen tökéletesen tisztában voltam vele, hogy ki az, aki ezt műveli, főleg miután meghallottam a nevemnek tűnő segélykérést. A pumpa másodpercek törtrésze alatt ment fel bennem, csapkodva a maximumot. Egy szemvillanás alatt megpördültem és feltéptem az ajtót, hogy aztán szembesülhessek David elég gyér látványával. Nem láttam a pipától, szinte rögtön jellegzetesen csípőre vágtam kezemet, miközben tekintetem villámokat szórt.
- David ’S***fej Vagyok’ Bennett! Mi a kénköves poklot keresel te itt a seblázaddal együtt? Annyi eszed van, mint egy rosszul összegyúrt hógolyónak! – üvöltöttem vele, de mindegy is volt, mert lerohantam hozzá és rögtön néztem a homlokát, ami nem mellesleg háromezer nyolcszáz fokon égett. Hirtelen már nagyon nem érdekelt a két éjszakai portyázó, sem az, amiért eredetileg jöttem. Megpróbáltam az ölembe fektetni és a pálcámat előtúrni a zsebemből.
- Ti ketten, lányok! Vagy segítsetek, vagy menjetek innen gyorsan. Most megúsztátok, de ilyenre több lehetőségetek nem lesz. Oh és Gwen! Ezt legilimenciának hívják – vetettem oda, majd a fadarabbal a kezemben gondolkodni kezdtem, de iszonyat gyorsan. Most cipelhettem vissza, de azt se tudtam, hogyan lássak hozzá.
- Egy méretes ökör vagy érted?! Egy oltári nagy barom, egy marha, egy… - és egyszerűen nem tudtam folytatni. Lehajoltam Davidhez és a fejére nyomtam egy puszit, miközben legszívesebben megütöttem volna. Ezért még számolok vele…
Hozzászólásai ebben a témában

Gwen Laura Kimiko Jones
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2014. április 30. 21:25 | Link

Cserecsapat


Állom a lány tekintetét. A falnak veti magát, majd ismét rám néz. Az ígéreteiről beszél, amiket elméletileg mindig betart. Nina néven mutatkozik be. Először furcsának találom, ezt a nevet, de akkor én mit mondjak? A házikóban lévő legkisebb lány, nyitja a száját és szólal meg. El akar menni és itt akar hagyni egyedül, de az idősebbik nem engedi. Egy házba tartoznak, de nem kivételezik senkivel. Ezt egy biccentéssel jutalmazom, mert nagyra tartom, hogy nem kivételezik senkivel. Nem sok ilyen ember van. A hátam mögötti könyvespolcól leesik egy könyv, amire én felkapom a fejem. Nagyon éber vagyok, minden neszt meghallok. Mire visszafordultam volna a lány már el is tűnt a kunyhóból és lent kezdett el üvöltözni. A név alapján egy fiút szapul. Gyorsan én is lemászok, hátha valami baj van. A lány tenyere a srác homlokán nyugszik, amiből arra ítélek, hogy lázas. Nina hozzánk szól, hogy vagy segítsünk, vagy inkább menjünk. Még nem gyógyítottam meg senkit, így jobbnak láttam távozni, de előtte leszakítottam egy darabot az, amúgy már elnyűtt taláromból és bevizezem. Odasietek, hozzájuk odaadom a jobbik félnek, majd elköszönök és elmegyek. Gyorsan kisietek az erdőből és a klubhelyiség felé veszem az irányt.
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Dana Simpson
INAKTÍV


~One and Only~
offline
RPG hsz: 12
Összes hsz: 22
Írta: 2014. május 4. 20:22 | Link

Figyeli az idegen (vagyishát Nina) reakcióját. Bólintott, majd kijelentette azt, amitől tartott: Nem fogja elengedni. Nem számít számára,hogy ugyanazt a házat gazdagítják. Korrekt. Túlságosan is korrekt.
Gwen is látszólag elégedett volt a döntéssel. Összeszorított foggal töprengeni kezd, mégis hogyan jàtszhatnà ki ezt a nőszemélyt. Veszélyes lett volna primitív módszereket alkalmazni (például kirohanni). Ráadásul ez nem is lenne méltó egy Simpsonhoz. Sőt, egyenesen szánalmas.
És akkor egy könyv hullott le, zajt csapva az éjszaka csendjébe. Megérezte a tálcán kínálgó lehetőséget. Nina kirohant, és rendkívűl szélsőségesen kezdett viselkedni valakivel odakint. A sziulettje alapján fiúval. Rendkívűl rossz bőrben volt, de ez a legkevésbé sem hatotta meg: közönbös arccal meredt az árnyàra. Mikor Nina felajánlotta, hogy mehetnek vagy segíthetnek, nem volt kérdéses, melyiket választja: hátradobta a haját, ès egyenes háttal otthagyta a terepet, a legkevésbé se törődve azokkal akiket hátrahagyott.
Hozzászólásai ebben a témában

*Csak egy ártatlan mosoly...*

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék