36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. március 10. 18:51 | Link


[2014. 02. 28.]


Fájt a szívem, mikor megírtam Mirának az elutasító levelet, miszerint a harmadik évfordulónkat nem tudjuk együtt ünnepelni, ugyanis rendkívüli edzést iktattak be - főleg azért fájt olyan nagyon, mert természetesen nem volt igaz.
Úgy éreztem, igazán meg kell hálálnom ezt az elmúlt három évet. Nem megoldás hogy elviszem mondjuk egy étterembe vacsorázni, esetleg virágot viszek meg csokit - nem, ezek szörnyen elcsépelt dolgok. Egy évfordulóra, a mi évfordulónkra nem elég holmi édesség vagy növények, ugyanúgy, mint ahogy a mi kapcsolatunkban sem az ajándékok a lényegek, hanem a pillanatok és az érzelmek. Épp ezért szerveztem már legalább egy hónapja az egészet, hogy mindent úgy tudjak alakítani, ahogy a legmegfelelőbb lesz. Mindent megtettem érte, ezért az egészért, pont úgy, mint ahogy Miráért is igyekszek mindent megtenni.
Jóval sötétedés előtt már a Faházban voltam, ahol is egyenlőre nem volt túl jó idő, minden kissé poros volt és a legkevésbé sem volt emberi hangulat. Az idő sem volt valami fényes ezen a februári napon - igazán választhattunk volna más évszakot Mirával, de most már mindegy -, ami nem nagyon fokozta a romantikus hangulatot. Mira nem csinálhat ma sok mindent - lehet éppen azon mereng, hogy én reggel hét óta edzésen vagyok, és milyen rossz, hogy nem lehetek itt. Biztosan átkozza magában a kviddicset, s hűn fohászkodik, hogy egy gurkó csapja agyon az edzőt. Elmosolyodtam erre a gondolatra, a kezemben lévő kartondobozt pedig óvatosan lehelyeztem; s ezzel együtt a másik két, reptetett doboz is földet ért. Az Amiráéknál született kis házimanóval, Narival (aki most a suliban szolgált) úgy beszéltem meg, hogy hétkor pontban megjelennek az ételek a Faházban (igen, a főzésben még mindig nem vagyok jó). Ő, és egy kis szorgos csapat örömmel elvállalta az étel részét, így hát én csak a hangulatért leszek felelős.
Sokáig tartott, míg kitakarítottam a kis házat a pálcám segítségével, ugyanis a háztartási bűbájok sosem voltak az erősségeim - miután végeztem, a gyertyákat elrendezgettem a földön. Fényben nem tűnt túl romantikusnak az egész, de ahogy belép, majd megváltozik a dolog. Hőszabályozó bűbájok sokaságát végeztem el, hoztam egy-két párnát a földre, a bent lévő kis asztalra is gyertyát raktam, hogy amikor majd Amira belép... Ismét elmosolyodtam, ahogy elképzeltem az arcát.
Közeledett az alkony, mire felnéztem; még épp időben voltam. Villám gyorsan, zakatoló szívvel előkerestem a régi lámpást. Remegő kézzel tettem bele a gyertyát, s gyújtottam meg, rá pedig egy pergament akasztottam egy saját kicsike verssel, majd röptetőbűbájt szórtam rá, és elengedtem. Csak reméltem hogy célba ér, hogy aztán Mira követni tudja az erdő széléig: onnantól kezdve mécsesek szegélyezik majd útját.
Utoljára módosította:Földesy Kristóf Dominik, 2014. március 11. 06:41
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 10. 19:24 | Link

Szerelmem
Ruhácska (sapka nélkül)
A 3. évfordulónk

Szomorkodva, egykedvűen túrta azt az egy szem palacsintát a tányérján, amit hajlandó volt elfogyasztani, mert a piciknek enni kell adni. Semmi kedve nem volt sem az evéshez, sem máshoz. A harmadik évfordulójukat úgy képzelte el, hogy együtt töltik Kristóffal, meg az ikrekkel a pocakjában, nem pedig külön, mert az urának edzése van. Hát nem repesett a boldogságtól, de tisztában van vele, hogy hozzá kell szoknia, hogy sokat vannak külön, ha azt akarja, hogy teljesüljön párja álma, és kviddicsezhessen egész életében.
Nagy szusszanással nyugtázta, hogy negyed óra kínlódással, de sikerült elfogyasztania valami ételt, és megivott fél pohár narancslevet is. Pocakjára tette a kezét, és szépen felállt az asztaltól, majd a szobája felé indult jó lassan. Rózsaszín kabátja a kezében volt, csizmájának kopogása szépen visszhangzott a kőfalak között. Azt tervezte, hogy elmegy egyet a faluba, de aztán mégse, mert az ágya jobban vonzotta.
Éppen hogy felért az első emeletre mikor furcsa fényforrást pillantott meg közeledni. Egy lebegő lámpás nem mindennapi látvány még itt sem, pláne ha azon egy kis papírfecni is van. Gondolta, megvárja míg elmegy mellette, aztán elfelejti, de az megállt tőle körülbelül fél méterrel. Szemöldöke felemelkedett, és pár másodpercig várakozott, csak ezután vette le róla a papírt. Összeszorult torokkal olvasta el a sorokat, melyekről elsőre tudta, hogy Kristóf szavai, és az ő írása. De felötlött benne a szomorú gondolat, hogy ő nincs itt, és ez biztos csak átverés. Ajkába harapva pillantott fel a lámpásra, ami egy szempillantás alatt visszafelé kezdett lebegni. Erre Mira kötött ruhájának rejtett zsebébe dugta a papírt, majd elindult a fényforrás után, ami kifelé vezette őt. Még jó, hogy nála volt a kabátja, így gyorsan belebújt, elkerülve a megfázást. A pálcájával a kezében ment utána, valahogy nem bízott ebben az egészben. Önkéntelenül megsimogatta kerekedő hasát ahogy az erdő közelébe ért, majd leengedte kezeit a világító mécsesek láttán. Óvatosan ment közelebb, figyelve, hova lép. Nagyon nem volt kedve magára vonni a figyelmet ha nem muszáj, bár a repkedő lámpás, meg a rózsaszín kabát aligha bujkáláshoz való.
A mécsesek egy magasba futó lépcsőhöz vezették, és "most vagy soha" alapon sóhajtott egyet, majd elindult felfelé a kihalt, sötét faházba. Bátor harcosként, pálcával a zsebében nyitott be a kis házba.
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. március 11. 06:56 | Link



Kedvesem közeledő lépteinek hatására egyre izgatottabb lettem;  varázspálcámat lassan felemeltem, hogy amikor belép, rögtön készen tudjak állni.
Abban a pillanatban, ahogy benyitott a gyertyák fölreppentek és meggyulladtak; hála a jó istennek nem égettem föl a faházat... amíg gyakoroltam, majdnem a fél Navine leégett. Újabban ezért nem engedtem Mirának, hogy belépjen a szobámba, hiszen látta volna az árulkodó jeleket: az égésnyomokat a padlón, azt a kisebb teherautónyi gyertyát, na meg a plédeket, füstölőket. Mióta készültem erre, végre, hogy eljött!
Belépő kedvesemnek alig volt szusszanásnyi ideje, s egy halk pukkanás kíséretében a vacsoránk az asztalon termett. Tehát hét óra... nem is jöhetett volna ki jobban. Örök hálával tartozom a kis Narancsnak, hogy elkészítették Mira kedvenc ételeit.
Az asztal mögött ültem, pálcám pedig a földön volt - így is sunyin, az asztal alatt varázsoltam - a lámpás pedig, ami eddig Mira előtt lebegett, elindult felém, de nem engedtem, hogy azt a pár lépést a kedvesem tegye meg: felálltam, s odaléptem hozzá. Valószínűleg még nem ocsúdott fel teljesen, agy hát megöleltem, és belepusziltam a nyakába.
- Boldog évfordulót, szerelmem. - suttogtam halkan, hogy aztán végül meg is csókolhassam. Gyönyörű pillanat volt ez.
Kedvesem még nem is sejtette, hogy az ajándékát, mármint a tárgybeli ajándékát is oda fogom adni, sőt, zene is lesz - a fene egye meg, elfelejtettem feltenni a halk zenét!! Majd egy óvatlan pillanatban, amikor Mira még kábulatban lesz - mert azért férfiúi hiúságom reméli, hogy teljesen elképedt.
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 11. 17:55 | Link

Szerelmem

Több lehetőség is felmerült Mira gondolataiban arról, hogy mi fogja várni a faházban. Arra viszont a legkevésbé sem számított, hogy ahogy benyit, tucatnyi gyertya világítja be a kis házat. Ledermedt a hirtelen jött meglepetések soraitól. A gyertyák között nem volt nehéz kiszúrnia az asztalon megjelenő ételeket, de valahogy erről egy pillanat alatt el is terelődött a figyelme. Pislogott párat, dermedtségéből szerelme ölelése zökkentette ki. Továbbra sem akart hinni a szemének, de borzasztó nagy boldogság lett rajta úrrá. Beleborzongott a pusziba, és mint egy rongybábú, úgy viszonozta a csókot. Olyan volt ez, mint egy csodálatos álom, és ha lett volna bármi lélekjelenléte, biztos, hogy megcsípte volna magát, vagy azt kívánta volna, hogy ebből sose ébredjen fel.
-Ez...te...te nem... -nem talált megfelelő szavakat, a gondolatai sem álltak még vissza normál helyzetükbe. Ingatta a fejét, majd szerelme nyakába kapaszkodva kotyogni kezdtek a könnyei. Minden reményét feladta már, hogy az évfordulójukon együtt lehetnek Kristóffal, erre kiderül, hogy a háttérben ő közben meglepetéssel készült.
Egy kis idő elteltével hajlandó volt elengedni Őt, hogy kézfejével letörölje könnyeit az arcáról. Arcára hatalmas mosoly ült ki, régen volt ennyire boldog.
-Ennél boldogabb nem is lehetne -megrázta a fejét, aztán a vállára döntötte a fejét, így csókolta meg újra, már nagyjából tudatában annak, hogy ez valódi, és Krisi ott van, és öleli.
-Ezt te csináltad? Értem? -felvonta a szemöldökét miután kicsit körbenézett a helyiségben.
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. március 12. 06:44 | Link



Mira nagyon elképedt, szemlátomást nem is fogta fel először, hogy mi történt. Jót mosolyogva ezen öleltem, s mikor éreztem vállamon a könnyeit, nem engedtem el. Szegény, hogy átvertem, szörnyű érzés lehetett neki - furdalni is kezdett a lelkiismeret, hogy nem mondtam neki igazat.
- Én nem...? Mi? - motyogtam szeretetteljes mosollyal, s közben letöröltem a lány könnyeit.
Pulzusom még mindig nem állt helyre, s amikor Mira közölte, hogy nem lehetne ennél boldogabb - nos ez sem segített neki a helyreállásban. Valamiért bennem volt a drukk, hogy ne szúrjak el semmit, de tudom, hogy teljese feleslegesen paráztam rá az egészre. Amira itt van és boldog, tehát sikerült.
Gyengéden viszonoztam a csókot, majd mikor elengedett, s hatalmas zöld szemeivel az enyémbe nézett, megszállt a földöntúli nyugodtság.
- Hát, a vacsoránkat Narancs segítségével... illetve, ő csinálta. De a többit én. - válaszoltam még mindig mosolyogva. Olyan aranyos volt Mira hitetlenkedése... megsimítottam az arcát, majd lesegítettem róla a kabátját.
- Éhes vagy? Oh, pardon. Éhesek vagytok? - Ekkor közelebb léptem hozzá, és megsimítottam a pocakját. - Nézz körül, hátha gusztusod támad valamire.
Megfogtam a kezét, s addig a pár lépés idejéig az (egyébként alacsonyított) asztalhoz vezettem, ami mellett ott volt a két babzsákfotel, mellettük pedig két pléd, ha Mira fázna.
- Remélem azért fogsz enni, mert nekem még mindig nem szabad normálisan. - mondtam bujkáló mosollyal, hiszen valóban - a magas vérnyomásom miatt alapjáraton nem szabad mindent ennem, a kviddics pedig csak rárak egy lapáttal. Főleg, hogy új lehetőségeim vannak kilátásban, de erről még Mirának sem beszéltem, majd eljön az ideje.
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Amira Loveguard
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 13. 14:29 | Link

Szerelmem

Negyed órával korábban eszébe sem jutott Mirának, hogy ilyen meglepetés fogja érni. Valami olyasmi boldogság volt látni Kristófot ennyi hét után, mint mikor megtudta az ikreket, vagy mikor az alagsori medencénél megkérte a kezét. Mikor sikerült észhez térnie valamennyire, a helyzet felfogásához kérdéseket tett fel.
-Elképesztő - mosolygott rá őszintén, bár arra még nem jött rá, ki az a Narancs. Kellett hozzá fél perc, hogy leessen neki, hogy Narancs a narancssárga konyharuhácskát viselő házimanó.
-Az előbb ettünk meg egy palacsintát, egyelőre nem éhesek -válaszolta nézelődés közben. Csillogó szemekkel pillantott párjára amikor megsimogatta pocakját. Mérhetetlenül boldog volt, hogy ennyire jól megvannak, és hogy a második terhessége már úgy néz ki, jól alakul, és ennek mindenki örül.
Hagyta, hogy az asztalhoz vezesse, bár már most kicsit kiakadt azon, hogy az alacsonyabb helyekre való leülés nem olyan egyszerű két picivel a hasában, pedig még csak a második hónapból lépett ki.
-Olyan vagy, mint egy hiú modell -piszkálódott vele egy kicsit, közben persze vigyorgott. Tudja nagyon jól, hogy ez nem azért van, hogy ne kerekedjen az asszonykájával együtt abban a kilenc hónapban, hanem az egészsége miatt. Kezét Krisiére csúsztatta, és csak pislogott rá. -El sem hiszem, hogy itt vagy.
-Nem akarok erre gondolni, de...meddig maradsz? Szeretném kihasználni -sajnos nem mindegy, hogy csak egy este erejéig, vagy egy-két napig lehetnek együtt. Bár most itt a szünet lassacskán, és összehangolhatnák a dolgokat, az Kristófra nézve nem biztos, hogy túlzottan jó lenne. Első most a kviddics, aztán majd ha készen lesz a házuk, és megszületnek a babák, már gondolkodhatnak másképp is.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék