31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. október 20. 12:14 | Link

Ágoston;;


Nem érti, sőt nem tudja összerakni azt a sok információt, amikkel a napokban találkozott. Komolyan, rosszabb lesz ez a sok új dolog a felnövéssel kapcsolatban, mint az érzelmi kezelések tanulása. Ott is sok újjal került szembe, de azt legalább értette, mert a bácsi, akitől tanult, az szépen elmagyarázta neki mindet. Most meg tehetetlenül vesz egy mély levegőt, széttárja karjait, majd kifújja. A hatás kedvéért még a fejecskéjét is megrázza egy picit, megvan a tanácstalan kinézet, kellőképpen.
- Micsoda gondok!
Mosolyogva veszt tudomást a magában beszédről, majd a kastélyból kiérve a kellemes őszi időjárást szemléli, feltolja lecsúszott szemüvegét orra hegyéről, na, igen, ezt is hordja, bár általában csak olvasáshoz, majd békés hely után néz. A mai napra az egyik kedvencét, a Pán Pétert választotta, már sokszor olvasta, de nem tudja megunni. Sok mindent olvas, nem csak meséket, de most épp ezek a kedvencei. Miért is választotta ezt? Hű, ezt sokfelől lehetne indokolni, most éppen látott pár nagyot, akik seprűvel a kezükben vonultak a kviddicspálya felé, azon lehet repülni, Luca is szeretne a magasban szállni, de bénának tartja magát még hozzá, sok gyakorlásra fog szorulni, de nem lesz lusta. Meg ott van Ash is, ő kviddicsezik, és annyira ügyes! Lehet, majd kér tőle ebben tanácsot egyszer, ha ráveszi végre magát!
Könyvvel a hóna alatt ballag ki a kastély birtokáról. Nézelődik sokat, de azért van hely, amit már jól ismer, mert sétált arra, meg az út sem ismeretlen neki, erre felé mehet a játszótérre is, ahol a kedves és cuki eridonossal, Emilyvel szokott összefutni, meg az ennivaló kutyusával, Zoéval, még mindig kuncog, ha belegondol, hogy Zoé a nővére meg a kutyus is. Végül is, mind a ketten imádnivalóak, akkor miért ne? Mosolyogva baktat tovább egyenesen egy hatalmas fáig, valahol a falu környékén, mikor felnéz egy faházacskát lát.
- Tökéletes! – állapítja meg, majd a lépcsőt felkutatva indul neki a Faház rejtelmeinek, remélve, hogy itt nyugodt helyre lel az olvasáshoz. Elsőre ki sem szúr senkit így bemegy, hogy letelepedhessen egy sarokba.
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. október 20. 13:43 | Link

Luca : )


Ősz van... A fakó falevelek hullásában mindig látok valami magával ragadót. Ha elbambulok, szeretem nézni, ahogy a szél elkezdi fújni, és azt próbálom megbecsülni, mikor fújja le teljesen a leveleket a földre.
Persze ilyenkor az is eszembe jut, hogy a kerti csap hamarosan be fog fagyni, a buszokon még nincs fűtés, ilyenkor fázik meg először Beni és az egyik hétvégén tuti kirendelik a család többi tagját a nagyi kertjébe gereblyézni, ha már a lakásban nem adatik erre lehetőség. Mivel én nem vagyok vadőr [apropó, ki is az most?] nekem nem dolgom a birtok söprése, s mivel nem otthon vagyok, a szüleim felmentenek a munka alól. Eh eh.
A melankolikus hangulatom... Rendszerint az köszönt rám így október környékén. Szerencsére a nap azért még sütöget, úgy ahogy. Tanácstalanul álltam a ládám előtt, amibe a sok összegyömöszölt, gyűrött, mosópor és jellegzetes Ágoston illattal átjárt ruha lakik. Egy kötött drapp pulóverben és egy piros farmerban kezdtem a napot. Az iskola fárasztó, de a hétvégék folyamán még jut időm a többiekre. Bár nem számítok SAJNOS a társaság középpontjának, alkalmanként kisebb-nagyobb kalandokba bonyolódom bele. Nagyon is élek és jelen vagyok! Engem aztán nem rángathat le senki a történelem színpadáról, engem a Fandler fából faragtak, ami szerintem elég kemény ahhoz, hogy megakadályozza. Na, mindegy.
Találkozót beszéltem meg valakivel, és a nyár fílinges időben a faházra esett a voksom, ahol a múltkor is sikeres pletykákkal egybekötött teadélutánban volt részem. Már a megbeszélt idő előtt ott dekkoltam valamelyik babzsákba süllyedve.
Csak akkor kaptam fel a fejem, amikor mozgást hallottam, s rögtön azt gondoltam, hogy Ő jött. De nem... Egy Navinés leánykát pillantottam meg, akiről sokat hallottam, de nem csevegtem. Már ha az, akinek gondolom. Egyszer ugyanis volt egy olyan eset, hogy évekig csúnyán összekevertem két személyt egy félreértésnek köszönhetően, mivel nem beszéltem velük, csak hallottam róluk.
Az érkező miatt kis idő után felültem és odafordultam.
- Hopp, akkor most rossz helyen vagyok, igaz? - néztem enyhe kétségbeeséssel, utalva arra, hogy esetleg a lány egyedül szeretne lenni, én pedig zavarom őt a pihenésében. Remélem jó kedvében van, semmi kedvem flegma csajokkal vitázni.
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. október 30. 10:36 | Link

Ágoston;;


Nem kellett sok idő hozzá, hogy döntésre jusson és megtalálja, amit keres, bár az is igaz, hogy szerencséje is van, ha nem lenne itt, lehet még kavargott volna kicsit és visszament volna a klubhelyiségbe. Mondjuk az sem biztos, hogy úgy nagyobb sikere lett volna, a nagyobbaktól nem tart kifejezetten, de azért nem szeret köztük átvágni a folyosókon, annyi embert meg még nem ismert meg itt léte alatt, hogy csapatosan ballaghassanak jobbra meg balra, így bekel érnie a könyve társaságával és azzal, hogy ma szerencséje van. Alapvetően nem olyan, aki megfutamodik az ismeretségtől, ezért nem is zavarja, hogy nincs egyedül. Ugyanis kis idő után ezt is felfedezi. Picit kellemetlenül érzi magát, hogy valószínűleg belezavar valaki idilli pihenésébe, vagy olyasmibe, szóval lesüti a szemeit egy percre, majd egy szép mosollyal az arcán, elkerülve az illetlenkedést köszön is hamar neki, miközben felé ér, hogy kezet nyújtson, mikor oda fordul.
- Ne haragudj. – Ezért képes volt kezet nyújtani? Megrázza a fejét, majd zavart mosollyal folytatja.
– …azaz szia, Luca vagyok. Nem tudtam, hogy van itt valaki, de ismerős vagy nekem, Navinés vagy, igaz?
Kedves és szelíd hangon szólt hozzá, bár picit zavart a helyzettől, és a kérdés a másik irányba is feltehető lenne, a hangja ettől függetlenül remegés és hasonló mentes. Nem szívbajos a kislány, de azért az illem azt diktálja neki, hogy nem rondítunk bele abba, ha más valakit várnak és kettesben akarnak maradni, vagy több embert várnak és többesben, de ezt nem kell ragozni, talán. Mielőtt még ideje lenne aggódni kezdeni a fiúnak, reagál a ténylegesen kimondott dolgokra is, mert hajlamos a gondolatokba veszni ilyenkor.
- Nem, vagyis nem tudom. Lehet, én vagyok rossz helyen. Vársz valakiket? Meert ha szeretnéd, szívesen elmegyek. – mondja, miközben szorongatja a könyvet, egyelőre toporog kicsit, de még választ kap, addig egy kényelmes babzsákfotelba ereszkedik, törökülésben, a könyvet az ölébe téve. Végigsimít a borítón és a mosolya szélesebbre húzódik, a kérdésdömping ilyenkor csak úgy kialakul és elindul belőle.
- Ismered Pán Péter meséjét? Szereted a mesekönyveket?
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. november 2. 12:53 | Link

Luca


Az asszem velem egykorú, nálam alacsonyabb látogatómat [ ne kövezzetek meg, amiért eltulajdonítom ezen alkalom erejéig a faházat...] is meglepte, hogy itt vagyok. Úgy látszik ez ilyen kölcsönös meglepődés. Mákom van...
Előremeredtem, amikor még ő kért bocsánatot tőlem. Pár bamba pislogás és egy idétlen szemöldökráncolás után esett le, hogy mi is a helyzet. Eh, ez a kéznyújtás is bezavart, valahogy a lányokkal nem szoktam meg.
- Én kérek elnézést. - mosolyogtam magabiztosan, viszonozva gesztusát.
- Tudom, Téged szerintem a fél Navine ismer, akárcsak én! - bólintottam egy picit zavartan, elvégre prefektussal beszéltem, aki még a kviddicsben is nagy érdekeltségű lány. Ki tudja, talán ezért rezeltem be annyira? Simán elővenné a jelvényét, meglengetné előttem, s azzal a lendülettel ki is lennék téve a faházból, mint egy macska.
- Őőőh, ja, engem Ágostonnak hívnak. - köhögtem egyet, mielőtt a hangom remegni kezdett volna. Ökölbe szorítottam a kezeim és szerencsére el is múlt mindenféle izgalom. Sóhajtozni azért nem állok neki előtte, már bocs... Különben is, csak meglepődtem, vagy talán félek is a fent említett okok miatt? Mondjuk nem egy sztárral beszélek... Ahh, elég...
Odasétáltam a faház legközelebbi ablakához, ahonnan jó kilátás nyílik az idevezető útra. Sehol egy lélek jelenleg, talán valami távoli lármát hallottam, de ez hozzátartozik ahhoz, hogy itt egy rakás tinédzser tanul. Lehorgasztottam a fejem, s beletörődve abba, hogy a meghívott illető mégsem jött el, vagy esetleg késik, újra Luca felé fordultam, könyökkel az ablakpárkánynak támaszkodva.
- Azt hiszem nem várok senkit. Ugyanaz lesz, mint a múltkor. Közbejött valami, kapok egy baglyot, de az nem tudja hol vagyok, így elviszi a bagolyházba, és csak később tudom meg. Nem, nem szívatnak, nem erről van szó, tényleg van jó indok arra, hogy nem ér rá. Csak ilyenkor mindig elszomorodom egy picit - vigyorodtam el, állítva ennek teljesen az ellenkezőjét, de mindegy. Optimistán visszasétáltam az eredeti helyemre.
- Szóval most olvasni készülsz? Mert akkor meg nekem nem kéne zavarni téged.
Luca kényelmesen elhelyezkedett egy babzsákban. Én addig néma csendben álltam és néztem ki a fejemből, de amikor kérdezett, összefont karokkal egy kicsivel mögé guggoltam, hogy láthassam a könyvet, amiről szó van.
- Hogyne ismerném! Csomószor hallottam. Nem a kedvencem, de szerintem aranyos. Általában a húgomnak olvastam fel belőle esténként, azelőtt meg nekem olvasták fel a szüleim, vagy a bátyáim. A kastélyban nincs túl sok lehetőségem az olvasásra, a mesekönyvekre pláne. Miért, te még mindig ezeket olvasod? Hogyhogy, ha szabad kérdeznem? Azt hittem Te sokkal elfoglaltabb vagy annál, hogy ilyenekre is időt szakíts!
 
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. november 6. 13:30 | Link

Ágoston;;


Némi riadalom van Lucában, mikor felfedezi a társaságát, de mint mindig, most is próbálja a legjobbat kihozni a helyzetből. Bár nem biztos, hogy az ügyetlenkedése, a ki zavar kit dologba való beleavatkozása és a letámadó bemutatkozása túlságosan előremozdította volna az ügyüket. Kedvesen mosolyog rá, miután kezet fogtak, majd kicsit oldottabban és bátrabban fogadja a bemutatkozását követő reakciót. A fél Navine? Ebbe eddig még bele se gondolt, mondjuk, sokan megbámulják, meg megállítják megkérdezni, hogy hogy is csinálja, de először veszi komolyabban a dolgot. Érdekes, hogy egyik-másik pozíció milyen nevet nem ad az embernek, pedig mikor jelentkezett és a hávé néni kinevezte nem gondolta volna, hogy ekkora súlya van.
- Tudod? Ez egyszerre hangzik megtisztelőnek és ijesztőnek. Én viszont nem ismerek annyi embert, mint a fél Navine, pedig rajta vagyok az ügyön!
Nevet fel egy kicsit, mindjárt másabb hangulatban van, mint mikor rádöbbent, hogy akár zavaró tényező is lehet a megjelenésével. Miközben beszél, birizgálja a szabad kezével kicsit a zsebét, nem, nem a jelvényt keresi, csokit húz elő onnan. Ideje lenne leállnia vele, most azonban nem is magának szedi elő, ami megint furcsaság. A fiú felé nyújtja a különleges darabot, nemrég fedezte fel a cukorkaboltban, minden harapásának olyan ízesítése van, amilyenre éppen a fogyasztója vágyik. Több oka is lehet, hogy átnyújtja ezt, amit érez, vagy amit lát…
- Ágoston? Az latin eredetű, igaz? Azt hiszem fenséget, vagy ilyesmit jelent. Te vagy az első Ágoston, akivel találkoztam!
Ez némileg feszültségoldó csacsogásnak is elmenne, még egy babzsák fotelt szemlélget ahova le fog ülni a könyvével együtt. Közben tekintetével a navinést követi végig, aki az egyik ablakhoz megy. Nagyokat pislogva figyeli, mire készül, kit keres vagy éppen mit. Valójában mióta belépett érzi a fiún, hogy valami nincs rendben, először az izgatottság szerűség, most meg olyan melankolikus, Merlinre már, ideje lenne inaktiválnia magát. Mióta kicsivel több felé kell koncentrálnia, sokkal nagyobb energiákat emészt fel benne, hogy irányítsa a képességét, de igyekszik. Ez a mai olvasás is erre szolgálna, de lehet, még jobban is jár.
- Ez teljesen érthető, nem mindig jó ám, ha elfojtod azt az érzést, érzelmet, ami valójában kikívánkozik. Átérzem mennyire lelombozó…
Igyekszik minél kevésbé tolakodóan mondani, bár ez már gyanúsan közelít ahhoz, hogy megint a magánszféráját feszegeti valakinek, gyorsan le is süti a szemeit, egy halvány mosoly kíséretében. Az utolsó mondatát meg nem feszegeti, nem fontos kifecsegni mire gondol pontosan. Még a fiú visszatért az eredeti helyére, már a nyitott könyvbe nézegetett bele Luca.  
- Annyiszor olvastam már, meg olvasták nekem, hogy könyv nélkül is menne. Igazából csak elfoglal. Meglepően szabad lett a mai napom, de programot nem terveztem be.  
Mikor mögé ért zavartan pillantott hátra majd betekintést engedett a könyvbe. Szépen hallgatta, amit mond, meg is örült, hogy ismeri, ebből azért már levonja, hogy nem olyannal van dolga, aki semmit nem konyít a mugli irodalomhoz, a mugli mesékhez.
- Vannak testvéreid? Az annyira szuper! Mennyi idősek? -  Kezd őszinte érdeklődésbe a válla felett a fiúra pillantva. – Ezeket is. Sokat segítenek abban, hogy érzelmileg ki tudjak kapcsolódni, elmerüljek egy külön világban, hogy könnyebben tudjam elviselni a dolgokat. Amolyan szellemi tréning. Mondjuk nem csak a könyvek, a zene is jó dolog.  
A konkrét miért-et ügyesen kerülte körbe, minél feltűnés mentesebben, nem szereti ijesztgetni az embereket a dolgaival, mert volt már olyan, aki rosszul fogadta. Őt meg az csak labilisabbá tenné. A bácsi, aki tanította mindig elmondta, hogy ügyesen és megfontoltan kell magunkat felfedni ahhoz, hogy ne érjen nagy csalódás. Ilyen irányba próbál Lucus is haladni.
- Ami azt illeti az is vagyok, ez egy kivételes nap, amin meg, mint látod, alig tudok mit kezdeni magammal!  
Egy kis huncut vigyor kúszik a szájára, na nem, Luca ma nem csinálhat felfordulást, sok lenne a hétre a jóból!  
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Fandler Ágoston
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 139
Összes hsz: 2644
Írta: 2013. november 17. 15:15 | Link

Luca


- Nem is olyan nagy baj, hogy még nem ismersz annyit. - legyintettem zavartan - Gondolom sok minden hirtelen jött, váratlanul ért, így kell egy kis idő, hogy belerázódj. Én nekem sem volt egyszerű beilleszkedni. Teljesen talán még most sem sikerült... De a házamban jól érzem magam, mert tudom, hogy rájuk számíthatok. Szóval na! Ha megtanulod leküzdeni a félelmeid és mérlegelve rádöbbensz, hogy sokszor megéri kockáztatni, hogy közelebb kerülj másokhoz és barátságokat teremts, akkor... akkor az jó. Ez csak egy ilyen kis "tipp" féleség. - mutattam vigyorogva idézőjelet.
Sokszor nagyon okosnak akarok tűnni, az előadásmódomon azonban van még mit csiszolnom. A jó szándék vezérel. Kedvesnek akarok tűnni anélkül, hogy okoskodónak, kioktatónak, vagy belepofázónak bélyegeznének meg. Tudniillik ez sokszor megesett már, nemtom miért. A családom szerint állandóan jártatom a számat, és ez a sok felesleges beszéd az oka. Szerintem más.
Hirtelen nem nagyon tudtam többet mondani annál, mint amit produkáltam, de ez a tippféleség bőven vont volna maga után kiegészítéseket. Luca csokit vett elő. Elkerekedett szemekkel pislantottam a kezéhez, majd vettem át tőle a kincset. Minden egyéb megjegyzés nélkül felbontottam a csomagolást és majszolni kezdtem az általam még nem ismert ínyencséget, meg se fordult a fejemben, hogy esetleg ez egy csúf tréfa, netán szívatás része. Nem... Valami azt súgta, hogy bízhatok benne [És nem a jelvény volt az] és ez az érzés egy kiegyensúlyozott nyugodtsággal töltött el.
- Fini - motyogtam teli szájjal - Ilyet még nem is láttam, hol vetted?
A csoki hagyott egy kis nyomot az arcomon, de ezt akkor még nem vettem észre. Sajnos... Nagyon hálás voltam, hogy megkínált, nem is tudtam hirtelen hova tenni a fejemben. Az íze is mennyei volt, pont olyan, amilyennek gondoltam.
- Köszi, imádom az édességeket, teljesen el lehet varázsolni velük! Sajnos most semmi nincs nálam, amit viszont adhatnék... - tettem hozzá egy kicsit szomorkásabban, amikor kétségbeesetten kezdtem el matatni üres zsebeimben.
- Fú, ilyet ne kérdezz, nem tudom pontosan. Azt hiszem igen, anyuék valahogy így mondták. Jó nekem, ugye? De ezt honnan tudod? - mosolyodtam el, amikor a nevemre tért ki. Csupa meglepetés ez a lány... Tényleg nem ártana félnem tőle, mert a következő lépés még az alsógatyám színeinek a kibarkóbázását jelentené! Vannak ilyen emberek... Ő pedig különösen okosnak és tehetségesnek bizonyul, egy kis talpraesettséggel megfűszerezve. És íme, itt áll előttem egy mesekönyvet lapozgatni kész, fiatal leányzó, akiből senki nem nézné ki, hogy az ábrándozáson kívül másban is jeleskedik.  Kivétel én, meg még talán páran, akik tudják, hogy vannak ilyen emberek, de azért mi is meglepődhetünk néha. Így most tisztáznám, hogy semmi gondom a lánnyal, mielőtt bárki megvádolna azzal, hogy butának és gyerekesnek hinném. Egyáltalán nem gondolom és nem is gondoltam annak, szóval aki mást hisz, annak letöröm a kezét.
Az ablaknál hallottakat csendben meghallgatom. Kicsit olyan ez, mintha kiönteném a lelkem valakinek. Jólesik, hogy hozzáértőnek bizonyul, hogy átérzést tanúsít és támogatni próbál. Főleg a mai nap apróbb csalódása után, hogy nem jött el az illető, akivel megbeszéltem valamit. Viszont egy dolgot nem értek... Mit fojtok el igazából? Mi kívánkozik ki? Hajj...
- Mármint? Nálam mi a gond? Mi kívánkozik ki? - ráncoltam össze a szemöldököm, miközben lassan visszafelé sétáltam és leguggoltam hozzá. Egy idő után azonban kényelmetlen kezdett lenni ez a pozíció, így egy árva babzsákfotelt toltam az övé mellé és lehuppantam rá. Kellemesen nyújthattam ki a lábam, tekintetemet pedig a faház deszkamennyezetére vehettem, ahogy összekulcsolt kezeim a mellkasomon pihentettem. Sóhajtottam párat, mert olyan jó volt ez így, ahogy volt. Ideális pillanat, hogy folytassam a beszélgetést. Mivel az én tervezett programomról már tudomást szerzett, [a meghiúsult találkozó] a testvér témával tartoztam.
- Van két bátyám és egy húgom. A legidősebb majdhogynem kirepült a családi fészekből, már egyetemista. Van egy nálam két évvel idősebb testvérem is, vele nagyon jó volt a viszonyom a kastélyba kerülésem előtt, sajnálom, hogy nem lehet itt. A húgom pedig alsó tagozatos kisdiák. Nagyon szeretem őket... Hiányoznak. Úgy néz ki, lassan beletörődöm ebbe a távolságos dologba. - halkultam el a hatás kedvéért - Neked persze könnyű, ahogy tudom, Ti itt vagytok egymásnak.
Nem szerettem volna sokáig lelógott orral ücsörögni itt, hiszen nem módszerem az önsajnáltatás. Én csak... őszinte szerettem volna lenni vele. Régóta keresek egy lelki társat. Picikét csalódott voltam, ez eredményezte a túlzott közvetlenséget és beszédességet, ami egyébként amúgy is jellemző.
- Ha már a zenét említetted, mely stílusokat kedveled a legjobban? Úgy hallgatnék most valami zenét... Vagy csak zenélnék...  Mennyire vagy képben a mugli dolgokkal?
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2013. november 28. 14:46 | Link

Ágoston;;


Erősen elgondolkozik a kicsilány azon, amiket Ágoston mond neki. Igyekszi nem görcsös lenni, meg tanulni azon hibákból, hogy magával rántson olyan embereket, akik cseppet sem vevők rá, vagy a dolgaira. Jó azért nem szokta magát alapból ráerőszakolni senkire, de még jobb tisztán látni magában, mielőtt ellenpéldát hoz a viselkedésére. Egyébként meg a fiú teljesen úgy beszél, mintha járatosabb lenne a dologban, ezért is engedi meg magának Luca, hogy bólintva vegye tudomásul, meg azt, hogy megfogadja. Legalábbis próbálja. A barátkozás és az ismerkedés mindig nehéz. A házában kedvesek az emberek, bár nem ismer sokat, mondjuk, akiket igen, azoktól tudja a többiekről, hogy ők sem esznek embert. Aztán vannak ugye eridonosok, ők tünemények, elég csak Ash-t vagy Emilyt említeni. A levitából még csak futólag futott össze bárkivel is, szóval elképzelése sincs, hogy a szóbeszéd szerinti tanulás foglalja le őket, vagy ennyire félnek ők is nyitni, mint ő az elején. A rellon pedig, az megint egy olyan ház, amiről nehéz beszélni. Több a tapasztalata itteniekkel, ellenben elég hullámzó is. Nehéz őket besorolnia, meg azt is nehéz eldöntenie, merje-e hangoztatni, hogy ismer ott valakit. A hallgatás néha jó, néha meg még hasznos is. De visszakanyarodva a jelenbe, a társaságához, még az idézőjeleket látva, elmosolyodik, ez egész cuki volt. Egyébként meg ilyenkor, mikor látja a másikon, hogy szükséges, meg neki is kényszere van rá, akkor jön a csoki! Az mindenre megoldás szokott lenni, ezért is jön elő ezzel. Megkínálja, szerencsére bátran fogadja el, aminek nagyon-nagyon örül.
- Igen, én is imádom. – kicsit kuncogva tér rá a többire már. – Hát, nemrég jöttek új édességek a nővérem és Emma boltjába, akkor fedeztem fel, nekem nagyon bejött!
A következőekben a hálálkodás, és az, hogy sajnálja, de nem tudja viszonozni, annyira aranyosan hangzik Luca számára, hogy kedve lenni megsimogatni a buksiját a háztársának, de nem vetemedik ilyenekre. Meg egyébként is miért tenné? Nem akar valami rossz benyomással indítani nála.
- Jajj, nem is kellene, mármint adnod bármit… Szeretem megosztani az édességet, így is túl sokat eszem. Nem tudom miért, de itt szoktam rá, az biztos!
Merné állítani teljes bizonyossággal, ha nem tudná, hogy régen is szerette, csak most nem figyelik annyira, mondjuk mióta a kviddics előlépett az életében korlátozottan fogyasztja ezeket a dolgokat, de elhagyni úgy sem fogja. Képes lesz ugyan ilyen ujjongó örömmel bemenni egy cukorkaboltba jó 50 év múlva is. De a gondolkozást megint a csacsogás váltja nála fel, és löki a feleslegesebbnél is feleslegesebb információkat, amiket erre vagy arra összekapott már, most pedig kényszeresen vágja témába. De meg kell hagyni, elég cukin adja elő, mert sok a lány, mégis van benne valami báj.
A mesekönyvet nézegetve és lapozgatva azt valahol megragadt két gondolat között. Egészen könnyen barátkozott itt eddig, aminek részben a közvetlensége az oka, de mi van akkor, ha ez egyszer sok lesz valakinek? Őszinte lány és a legnagyobb kritikákat saját magával szemben tudja megfogalmazni. Ha hibázik, beismeri, azok pedig, amikből egyedül nem tud kimászni, kifejezetten dühítik. Miért is kapcsolódik ide? Mert a mesekönyvek tanították, mármint arra, hogy az empátia önirányúságára is érdemes figyelni, mert az sem állapot, ha azért nincsenek sokan a barátai, mert önmaga szerint nem megfelelő X vagy éppen Y számára. Ellenben most, nagyszújú, felfedte a dolgait, hozott csokit és még sincs elkergetve, ettől egészen boldog lesz szinte pillanatok alatt. De a fiúra tekintve és érezve azt, amit, ne meg hallva, miket gondol, automatikus turkálásba kezd az életében tulajdonképpen. nem sokan díjazzák az ilyen tanácsadósdit, ezért is szégyelli el magát elég hamar.
- Szerintem lehet, hogy nincs olyan ember nagyon közel, akinek elmondhatnád, mert szerintem nem feltétlenül tanács vagy ilyesmi kell neked. Okos vagy… vagyis így gondolom, hozzá magad is.
Mosolyog is mellé, de ebbe jobb nem belepiszkálni alapon, most tényleg csak a szavaival segít. Legalábbis reméli, még mindig a könyvbe néz, de a testvérek témájánál inkább becsukja azt.
- Neki nincs ereje, vagy máshová jár? – Kezd bele elég szomorkásan, felvette kicsit magára a másik érzelmeit itt már, de valójában a sajátjai is benne vannak ebben, Benji miatt legfőképp. – Igen itt vannak, de nekem azért nagyon hiányzik a bátyám is. Tudod, ha párokba kéne minket szedni, az ikrek mindig összetartoztak, ahogy mi kisebbek is mindig sokat voltunk együtt. Mióta itt vagyok, azóta pedig nem is láttam.
Egyre lejjebb görbül a szájacskája, a könyvet félreteszi, és Ágoston felé fordul. Általában nem szoktak ennyire közvetlenek lenni az emberek, de a kérdés előzményeit nézve, nem lepődik meg. Picit tanácstalanabban, hogy mivel tudná felvidítani, de a kerekek már forognak és töri a fejét.
- Főleg a pergősebb, vidámabb számokat, de a komolyabbakat is, abból egy-kettőt el is tudok játszani. Tudod, fuvolázom kiskorom óta, és volt pár ilyen vizsgamunkám. Te is játszol valamin? Egyébként meg mugli körülményekből csöppentem ide, inkább az itteniekkel állok hadilábon.
Kezdi kicsit több beszéddel, mint ami megint elvárható az egyszerű kérdéstől, néha be nem áll a szája, de most inkább izgatott lett, mert érdekli a dolog, nagyon is. Sok olyan ember van itt állítólag, aki hozzá hasonlóan nem varázslós családból jön, mégsem látott eddig valami sokat. Bár lehet csak ő tájékozatlan.
- Van nálam egy pakli kártya, mééég múltkor…- Kicsit felkuncogva folytatja. – találtam valakinek a szobájában. Lehet vele jósolni, elvileg, de nem értek hozzá. Kipróbáljuk?
Utoljára módosította:Czettner R. Luca, 2013. november 28. 14:58
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék