Mary

Megérkeztem utáni második reggelen, aszalt szilvának éreztem magam. Borzasztó volt az ébredés. Úgy döntöttem, hogy délután olvasok. Néztem az iskola történetéről, és helyeiről szóló könyvet, és a "A faház" nevű résznél egy festmény volt betéve. Nagyon tetszett a hely. Azon gondolkoztam, hogy meg kéne nézni a faházat.Így elindultam a ház felé kíváncsiságból, mert sokat hallottam és olvastam róla. Mikor odaértem körülnéztem a faház belsejébe is próbáltam bejutni, de nem jött össze. Valamiért egy ismerős arcot láttam a fa mögött. Egy tőlem kicsit idősebnek tűnő lány merült el gondolataiba.
-Szia!Geiring Eleonóra vagyok!Hogy hívnak?- kérdeztem tőle barátságosan. Talán egy kicsit meglepődött. Letette a könyvet majd bemutatkozott.

Mary

Megérkeztem utáni második reggelen, aszalt szilvának éreztem magam. Borzasztó volt az ébredés. Úgy döntöttem, hogy délután olvasok. Néztem az iskola történetéről, és helyeiről szóló könyvet, és a "A faház" nevű résznél egy festmény volt betéve. Nagyon tetszett a hely. Azon gondolkoztam, hogy meg kéne nézni a faházat.Így elindultam a ház felé kíváncsiságból, mert sokat hallottam és olvastam róla. Mikor odaértem körülnéztem a faház belsejébe is próbáltam bejutni, de nem jött össze. Valamiért egy ismerős arcot láttam a fa mögött. Egy tőlem kicsit idősebnek tűnő lány merült el gondolataiba.
-Szia!Geiring Eleonóra vagyok!Hogy hívnak?- kérdeztem tőle barátságosan. Talán egy kicsit meglepődött. Letette a könyvet majd bemutatkozott.

Ele ^^

A vizsgaidőszak ismét kezdetét vette, már másodszor az ő életében. Emlékezett tavalyról, hogy mennyire ki nem állhatta, pedig alapvetően semmi baj sem volt vele. Azon kívül persze, hogy nagyon fárasztó. Egy ideje - ami persze csak pár nap volt, függetlenül attól, hogy ő többnek érezte - úgy volt már vele, hogy csak aludni akar. Agyi kapacitását még egy zoknihoz sem lehetett hasonlítani, pedig valójában fogalma sincs, mi olyat csinálhatott, amitől így ki tudott nyiffanni. S mivel már majd elaludt az ágyon görnyedezve a könyv fölé, úgy határozott, inkább fogja azt a vackot, és nekivág annak a nagy birtoknak, amin áll a suli. Elvégre hiába, hogy lehúzott majdnem két egész évet itt, a telket még alig ismeri, inkább a faluban szokott fel-alá koslatni. Végül, könyvével a kezében és sötét karikával szemei alatt megérkezett a faházhoz, amit persze addig nem is látott. Körbejárta a fát, és elgondolkodott rajta, hogy fel kellene menni. Viszont azzal is tisztában volt, hogy így ebből semmiesetre sem lesz tanulás.
Hirtelen azon kapja magát, hogy beszélnek hozzá, s fejét a fa törzse mögül kidugva egy lányt pillant meg.
- Ja, szia! Örülök. Mary Glotternek hívnak. - mosolyog rá barátságosan. Idő kell, míg felfogja, hogy a lánynak mi a neve, hogy neki milyen nevet kell, és hogy kell-e egyáltalán mondani.