Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829501#post829501][b]Süveges Lili - 2021.04.12. 18:47[/b][/url]

Ugyan Bence eléggé letolta már egyszer az erdőben kódorgásért, és meg is gyűlt akkor a bajuk némi doxy-val, de Lili nem tehetett róla, nem volt épp megfontolt lány. Nem gondolta túl a dolgokat, és ritkán számolt esetleges következményekkel. Mindig azt csinálta, amiben kedvét lelte, és most is, bár felmerült benne, hogy háztársa bizonyára jól rászólna, amiért ide tart, rendületlenül trappolt a rügyező virágokat, tócsákat kerülgetve, meg persze a jóval komolyabb akadályt képző fákat is, amik bár nagyon barátságosnak tűntek a késő délelőtti fényben, a levitás úgy okoskodott, hogy fájna, ha figyelmetlenségében nullára redukálná a távolságot köztük és az arca között.
Szóval igyekezett az orra elé, és alá is nézni, mert szép cipő volt rajta, és egy karambol valószínűleg felborulással járna, és úgy harisnyája, és szoknyája is sárossá válna. Kapucnis kabátja, melyet azért felvett, mert még nem volt igazán meleg, legalább olyan anyagból volt, amiből könnyen kijött a dzsuva, de minden mást túlságosan is féltett.
Elvégre új év, új Lili volt, aki már nem csupán a sminkeléssel kezdett kicsit jobban és többet foglalkozni, de az öltözködéssel is. Eddig csak magára kapta, ami épp a kezébe került, de most már tudatosan igyekezett csinos lenni. A haját sem csak összefogta egy sima lófarokba, néha csatokat, fonatokat "varázsolt" bele, egyszóval foglalkozott a külsejével.
És hogy mégis miért volt mégis az erdő közepén? Mert úgy volt, hogy találkozik a réten pár barátnőjével, de azok valamiért nem jöttek el. Erre a normális reakció persze az lett volna, hogy Lili fogja magát, és visszamegy a kastélyba, de kellemes volt az idő, ha kicsit hűs is, meg szeles, szóval ha már kint volt, úgy döntött, sétál egyet.
Nem merészkedett mélyre, még látta a kiutat a mögötte összezáródó törzsek közt, mikor észrevett egy építményt az ég felé nyúló erdőlakók ágai közt. Egy faház volt, hangulatos kis menedék, és Lilkónak természetesen nyomban fel is csillant a szeme. Hallott már iskolatársaitól erről a helyről, de nem is remélte, hogy véletlenül belebotlik ma.
Gyorsan fel is mászott, hogy megnézze belülről is, és izgatottságában fel sem tűnt neki, hogy a fák koronái közt már nem szűrődik be annyi fény, és valahol a távolban meg is dörren az ég. Elég sokáig nézelődött odabent, hogy lassan szemerkélni kezdjen odakint az eső.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=829928#post829928][b]Harmat Betti - 2021.04.21. 23:55[/b][/url]

Gyors léptekkel haladok a fák között, közben pedig összefogom magamon a pulóverem, ahogy egy erősebb szélfuvallat végig söpör az erdőn. Amélia valószínűleg már a faházban vár rám, ugyanis megbeszéltük, hogy együtt csináljuk meg a házikat jövőhétre. Egyikünknek sincs nagy szüksége segítségre, együtt azonban mégis kellemesebb dolgozni. Az egyszerű feladatokon legalábbis. A faház mindenesetre megfelelően csendes és hangulatos helynek ígérkezik ehhez a délutáni programhoz.
A létra előtt nagyot szusszanok, ahogy észreveszem, hogy mennyire kifulladtam. Szinte rohantam idáig. Lassan felkapaszkodom, s kíváncsian dugom be a fejem, meglesve, barátnőm bent van-e. Az elmúlt évben egészen közel kerültünk egymáshoz. Attól, hogy mindketten olyan közel állunk Hunorhoz, sokat láttuk egymást, aztán egyszer-kétszer külön szerveztünk programot. Egyikünk sem nyitott ember azonban, ami pedig igencsak megnehezíti a barátkozást.
- Szia! Remélem nem várattalak meg nagyon - mosolygok rá Améliára, ahogy belépek a faházba. Ahogy számítottam rá, őt már ott találom. - Milyen tárgyból készülsz? - rögtön a lényegre térek. Közben pedig lehuppanok egy babzsákfotelbe a lány mellé, hogy aztán én is előszedjem a csillagtanra írandó feladatomat, meg a mítoszok és legendák tankönyvet. - Mi van veled mostanában? - nézek fel a szőkére. Igen, most tényleg én voltam, aki beszélgetést kezdeményezett. Fejlődöm!
Toll után kezdek kutakodni, és próbálom nem megbánni, hogy kimondtam a kérdést. Nem tudom ugyanis, mennyire van kedve beszélgetni, s én se tudom, mit mondok neki, ha visszakérdez. Persze szívesen beszélgetek háztársammal, a kérdés csak az, pontosan miről is fogunk végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=834986#post834986][b]Süveges Lili - 2021.07.29. 14:19[/b][/url]

Már egészen kezdett lemondani Lili arról, hogy a könyvein kívül bárhol máshol unikornisba fog botlani, és élőben, a saját szemeivel láthat egyet, mikor új reménysugár csillant fel előtte. Eddig csak követte a szóbeszédet, a pletykák után futva próbált rábukkanni egy ilyen csodás teremtményre, és nem is sejtette, hogy már egy ideje csak szórakoznak vele iskolatársai, akik jórésze tudott már fura megszállottságáról. Bencének egyszer meg is kellett mentenie egy csapat tűhegyes fogó apró teremtménytől az erdőben, de Lilkó kedvét még ez sem vette el. Az már annál inkább, hogy egy ideje nem hallott róla, hogy egyszarvú kószálna a Bagolykő szomszédságában álló erdőségben.
Amúgy sem volt túl sok ideje ezen agyalni, ha épp nem megbukni próbált, akkor edzett, vagy a barátaival lógott. Ha épp magára maradt gondolataival, azok pedig Marina és Lucas körül forogtak, az unikornisok pedig csak akkor jutottak eszébe, ha meglátott egy navinés címert. Viszont épp egy navinés volt, aki újra fellelkesítette érdeklődését a lenyűgöző teremtmények irányában.
Júliával évfolyamtársak voltak, így Lili könnyedén ráakaszkodhatott szegény lányra különféle házi feladatok és projektek kapcsán, és addig-addig csacsogott neki, míg felszínre nem bukott a téma köztük. És Lili így végre megtudta, hogy nappal egészen esélytelen unikornist látni. És attól, hogy éjszaka kilopózzon a kastélyból, nem sikerült eltántorítania a ténynek, hogy nemrég már megbüntette ezért Flóri bácsi. Ráadásul most tényleg a faház felé tartottak Júliával! De hát magaslesnek kiváló volt, nincs mit tenni. És ott nem kell a különféle állatoktól sem tartaniuk, szóval biztonságból várhatják a csodalény felbukkanását. A navinés lány még valami spéci unikosnis nasit is hozott magával, amit szét is szórtak a környéken, mielőtt felmásztak volna az ágak közt megbúvó házba.
Lili megpróbált a feltörő emlékeinek gyors megálljt parancsolni, miközben lepakolta holmiját az egyik hálózsákra.
- Kértem kölcsön egy fényképezőgépet is amúgy, bár fogalmam sincs, hogy kell használni. Meg hoztam sütit is! És sós perecet - sorolta tatyója tartalmát, miközben sorban ki is pakolta az emlegetett dolgokat. Aztán kíváncsian pislogott a másikra, hogy ő mivel készült az éjszakai lesre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836960#post836960][b]Radetzky Médi - 2021.09.15. 20:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=839578#post839578][b]Lőrinczi Zalán - 2021.11.30. 15:35[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=840025#post840025][b]Kasza Fanni Stefánia - 2021.12.09. 00:11[/b][/url]

A múltkori Tányához hirtelen betoppanás az elején jó ötletnek tűnt ugyan, de lehet Zsombira nem kellene ráhozni a szívgörcsöt, mégha stram kiscsávó is. Mi? Hogy mi? Hát igazából az ELME-ben eltöltött időkről ismertük egymást, illetve akkor volt alsós akárhanyadikos, mikor én már mestertanonc. Be kell vallanom, akkor még csak nem is tudtunk egymásról, mert nem nagyon mozogtam a Navine környékén egy ember miatt... Nem is értem, miért bújkáltunk egymás elől. Ha nem megy valami, nem kell erőltetni. Hát na, megesik, hogy a ló megbotlik.
Szóval a lényeg a lényeg, Zsomborunknak küldtem egy kecses tollast, természetesen névvel ellátva, mert tényleg nem akartam megkockáztatni, hogy ne jöjjön el. DEEE!!!! Mivel nem mehetek be az iskola területére hivatalos indok nélkül -mert nem fognak beengedni szerintem-, ha odaállítok azzal a szöveggel, hogy: "Hali! Kasza Fanni vagyok, az Eridon egykori mindenlében kanala, tanárok és diákok réme!" Még lehet, örülnek is annak, hogy megszabadultak tőlem. Úgyhogy ezt a helyet adtam meg találkozópontnak, innen hamar visszaér, ha dolgaakadna.
Sajnos a napokban rengeteg inger ért, amin nem baj, de a gyógyszereim szedésének rendszertelenségét okozta és... ki is maradt pár nap és lassan kezdem érezni a hatását. Eléggé lehangolt állapotban másztam fel a faházba és onnét lógatva le lábaimat támaszkodtam a szélén ücsörögve, úgy vártam a kedves régi barátomat. Reménykedtem, hogy eljön. Kezdett egyre hűvös lenni és igyekeztem felmelegíteni a faházat pyromágiával, hogy ha meg nem is, de fel se fázzunk. Nem hiányzik a hólyaghurut, köszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=841346#post841346][b]Mórocz Áser Móric - 2021.12.30. 21:38[/b][/url]

Tervezetten, vagy sem, azt már egyikük sem tudja - de együtt töltik a délutánt. Lehet valamikor megbeszélték, hogy találkoznak, lehet, hogy teljesen véletlenül futottak össze a klubhelyiségben, de ahogy egyik lábról másik lábra állt, egyik kanapéról másikra hevert, Móric inkább úgy javasolta, kapják nyakukba a lábukat. Úticél? Minek azt, anélkül lépnek ki a körlet bejáratán, hogy egy kis időt egymás társaságában tölthessenek. Kabát, sál, sapka jöhet mind, hiszen az épületet elhagyva a fák enyhén ködbe forduló vonala egyre csábítóbbnak tűnik, a komoran berzenkedő faház pedig, ha másra nem is, látványosságnak sosem utolsó. Ki tudja nem futnak-e bele valami jó kis pletykaalapanyagba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=856547#post856547][b]Bornemissza Bence - 2022.11.13. 21:30[/b][/url]

Olyan gyorsan pakolta össze a tanszereit a táskájába, mint talán még soha. Végre küldetése volt. Csak neki, egyedül. Ez volt a kedvenc napja az összes közül. Kristályát a nadrágja zsebébe rejtette, hogy ha esetleg szüksége lenne még a varázserejére is, akkor kéznél legyen. No nem mintha azzal együtt csodákra lenne képes, de a biztonság fontos.
Aztán csak szaladt. A táska ide-oda verődött, és kicsit meg is nehezítette az útját a faházhoz, de rekord sebességgel ért el a törzshelyükhöz. Felmászott a főszobába, és megállt a főnök előtt. Kezét tisztelgésre emelte, bár a mozdulatba beleficergett, ahogy a helyére akarta rázni a táskáját.
- Csali őrmester szolgálatra jelentkezik! - szusszantotta ki magából a szavakat, mert a mellkasa még mindig sebesen járt a futástól.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=866541#post866541][b]Bencsik Bonnie - 2023.09.03. 07:29[/b][/url]

Kellett egy hely, ahol szoktathatom magam ahhoz, hogy nem is olyan rossz falak között lenni, és erre a legalkalmasabb talán a faház. Tudom, hogy mások miért jönnek ide, de én határozottan nem azért, nincs is kivel, és ha lenne is, nem Gertie lenne az, mert ő még pici hozzá. Egészen más célból vagyunk itt, egy közös kis ügyünk kapcsán, ez pedig a terromágia.
- Ezra azt mondta, hogy a te mágiád másabb terro, mint Kornélé vagy az enyém, de nem magyarázta el, hogy pontosan miben is másabb.
Egy kicsit össze is szaladnak a szemöldökeim, ahogy visszaemlékszem a jelenetre, megzavartak minket, és utána, amikor a kétségbeesett diáklány, aki késve adta le a dolgozatát elment, máshol folytatódott a beszélgetés. De mivel már többször is gyakoroltam a vörös kis terrolánnyal, szerettem volna megtudni, hogy miben áll a mágiája. A faház belsejében, a földön ülve, kettőnk között sok cseréppel és virágfölddel, meg magokkal, amikből nem sarjadt élet ülünk, és próbáljuk menteni a menthetőt. Van, hogy csak egy kis segítség kell, és minden jobban megy, remélem ők is életre tudnak még kelni. Fel-felpillantok a falakra, de egy-egy ott hagyott üzenettől zavarba jövök, és inkább visszafordítom a fejem a cserepek felé, hogy a tenyerembe zárjak egy újabb magot, és arra koncentráljak, hogy megindul benne az élet, és kitaláljam, hogy milyen növényt is tartok a kezemben.
- Dísztök lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=869675#post869675][b]Sean Warren - 2023.11.27. 10:18[/b][/url]

Valahogy leült a buli a toronyban. Egy ideig mindenki nevetgélt, elvolt, aztán idejekorán csend lett, és a legtöbben elmentek, többnyire a szobájukba. Közeledik a karácsony, és az ünnepi időszak előtt mindig van egy ilyen lehangoltabb periódus. Én viszont még egyáltalán nem akartam visszavonulót fújni. Így aztán, sálat kötve meg kabátot húzva a kinti hűvös felé vettem az irányt, hátha egy kicsit elálmosodom, mert ha most egy ágyba kell feküdnöm és hallgatnom, ahogy más nyolc órakor már alszik, bizisten, hogy agyvérzést kapok.
Az idő egyetlen pillanat alatt fordult át a meglepő tavasziasságból az elképesztően csípős hidegbe, így én is összehúzva magam bandukolok ráérősen az erdő felé. A terveim szerint elsétálok a faházig meg vissza, az kellőképpen fárasztó kell, hogy legyen, aztán zuhany, alvás. A terv remek, egyetlen, apró kis dolgot nem figyelembe véve, a teliholdat. A szokatlan világos persze feltűnik, fel is pillantok a nagy, kerek égi sajtra, de valahogy nem kapcsolom össze fejben, hogy ez mit is jelent, egészen addig, amíg már túl mélyen vagyok az erdőben. Akkor viszont, mintha megvilágosodnék, a lépéseim lelassulnak, a szívem pedig hevesebben kezd verni, és újra felnézek az égre.
- Szóval ezért álltak tanárok a bejárati ajtónál. - nem akartam magyarázkodni nekik, így egy lenti ablakon másztam ki, és indultam el az ösvény mellett, hogy ne legyek feltűnő. Hát ez gáz.
Vajon ma van telihold vagy csak az előéjszakája? - mintha a gondolatomat meghallotta volna, úgy vonyít fel az egyik farkas, én pedig gyors mérlegeléssel megállapítom, hogy a faházba még mindig előbb felérek, mint vissza a kastélyba. Így aztán tovább indulok, gyors sétával, minimális hangadással, hogy minél előbb beérjek a kétes biztonságot adó építménybe. Az apám nagyon el fog picsázni, és jogosan, ha ez kiderül, márpedig biztos vagyok benne, hogy ki fog derülni. És nem csak ez, ugyanis nem vagyok egyedül a házban, és nem is ismeretlen a másik, Sallow az, aki békésen szunyókál. Vagy halott. Akárhogy is, mind a ketten nagy szarban vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=874290#post874290][b]Sadie Sallow - 2024.03.03. 14:27[/b][/url]

Ha ma este is hiábavalóan ácsorgok a faház előtt megszégyenülten, mint egy kivert kutya, esküszöm rárúgom az Eridon ajtaját Warrenre. Vagy küldök neki egy rivallót, úgyis rég ki akartam próbálni, hogy működik. Persze nem, mert már így is azt hiszi Löwenherz, hogy van köztünk valami a sráccal, és tuti kurvaélet, hogy szét is pletykálta már. Jobb nem megerősíteni a szavait. Pláne, hogy még igazak is.
És ez a legborzalmasabb az egészben. Mert egy rólam szóló mesét még túlélnék, ha a földbe döngölné is a jó hírem, mondhatnám, hogy csak elintézem, aki terjeszti, és abból majd megtanulják a leckét. De mikor igaz... hogy számolok el önmagammal?
Nem tudok. Egyszerűen megőrjít a gondolat, hogy egy... hogy egy olyannal voltam együtt. És hogy élveztem. Jó volt, sőt, fantasztikus! Ha visszagondolok rá, a viszolygás és undor helyett, amit éreznem kellene, inkább izgalom jár át, és ezt nem engedhetem. Mert tudom, hogy taszítania kell. Nyilván valami rohadtul nagy baj van a fejemben, és ezért vagyok kénytelen segítséget kérni. Viszont akárkitől nem lehet. Minél kevesebben tudnak erről az egészről, annál jobb, és ha ez a szám továbbra is kettő lehet, az a legideálisabb.
Nem válaszolt a tegnapi, és a mai levelemre sem, de a maiba már beleírtam azt is, hogy "kérlek", nem csak a helyszínre és az időpontra korlátozódott az üzenet. Úgyhogy várok még egy kicsit, hiába kezdek el fázni.