37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2015. augusztus 31. 10:48 | Link
Bazsi


Szóval valakitől azt hallottam, hogy ez egy jó hely. Természetesen nem az újdonsúlt barátaim mondták - belőlük ugyanis az itt tartózkodásom második napján még nem volt sok - hanem elcsíptem a hálókörletből lefelé sétálva két idősebb diák beszélgetését. Ez nem volt újdonság, eddig az itt szerzett információm legnagyobb százalékát így szereztem meg, hallottam valahol. Ezért is hasznos, ha az ember hegyezi a fülét és figyel, márpedig én ebben nagyon jó voltam.
Kicsit azért nehezen jutottam ki ide. Sajnos nem igazán mehettem oda a két háztársamhoz azzal, hogy "Hé, bocsi, éppen kihallgattalak benneteket, meg tudnátok mondani, merre is van pontosan a faház amiről szó volt...?", több volt mint gyanús, hogy erre nem reagálnának kedvesen. Márpedig nekem nem állt szándékomban már az első reggelemen megöletni magam. Szóval inkább kóvályogtam. Szerencsére az időjárással legalább nem volt gond, így reggel még nem volt túl meleg, de a hajnali hideg és elillant már. Kicsit a fű még vizes volt, de tornacipőben jöttem ki, az pedig nem bánta túlzottan.
Kicsit tartottam tőle, hogy a nagy tévelygésben még a végén az erdő kellős közepén fogok kikötni, ami nem lett volna túl előnyös, de szerencsére a tájékozódási képességeim még használhatóak voltak.
Megvagy!
Gondoltam jókedvűen, mikor kiszúrtam az általam keresett "fát" az út mentén, és neki is indultam, hogy megmásszam. A lehető legmagasabbra felmentem, egészen a faház kis erkélyes részéig, ahol aztán rákönyököltem a korlátra (ezt a döntést utólag egy kicsit átértékeltem, mivel elég instabilnak tűnt a cucc). Nagyon szép volt, el lehetett látni a fák felett a kastély irányába. Az erdő felé persze nem annyira, hiszen arra egyre magasabbak voltak a fák koronái, de nem is annyira az a rész érdekelt.
- Basszus. - bukott ki belőlem suttogva, de mindenképpen elismerően, mikor körbenéztem. Nos, ez szép. Kifejezetten szép. Lehet, hogy mégsem lesz olyan gáz itt lakni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 29. 17:35 | Link
Heléna

Ma reggel azzal a gondolattal ébredt, hogy a lógás művészetét még nem gyakorolta elég sokat, így a táskájába a tankönyvei helyett egy termosznyi forrócsokit, két almát meg egy egész bontatlan tábla diós csokit csomagolt, illetve A Galaxis útikalauz stopposoknak egy igazán szépnek tűnő, puha-kötéses kötetét tőle bizonyára meglepően nagy gonddal. A hadművelethez először lenyúlta a házban lakó nőneműek egyik sálját, fogalma sincs róla azóta sem, hogy Véda vagy Ririke tulajdona, esetleg valamelyik sűrűn arra járó rokon hagyta ott, lényegtelen a cél szempontjából úgyis. Belecsomagolta a könyvet, aztán még egy melegítőfelsőt is mellé rakott, na meg a termoszt és iskola helyett a faházat vette célba. A kihagyott bűbájtan, művészetek és fene tudja, micsoda még egyáltalán nem nyomja a lelkét, a könyvet annál sokkal jobban értékeli, így reggel óta még így, a délután magaslatában is ott ücsörög az egyik babzsákon teljesen belemerülve az olvasásba. Gyakorlatilag azt se venné észre, ha a házat vinnék el a feje fölül. Még azt is elfelejti, hogy a tanítás már véget ért mostanra, talán nem ártana hazamennie sem. Árnyékot meg kellene sétáltatni lassan például, meg ebédelni se volna rossz, na és persze elkerülni, hogy Véda megkérdezze, merre is járt, mert az iskolában biztos nem. Mindez egyáltalán nem tűnik jelentősnek, de még csak fel sem merül, hiszen mi lenne annál izgalmasabb meg érdekesebb, mint rájönni, mi történik Denttel, és Beeblebrox-szal és akkor ott van még Ford is, és Marvin a paranoid android... a második alma második felét rágcsálja már, és a termosz is kifogyóban, ez ha rákényszeríti majd arra, hogy hazatérjen, de addig is csak még egy oldalt elolvas, csak befejezi a fejezetet, mert nincs sok hátra belőle, aztán még egy oldal, és ahelyett, hogy felkelne, lapoz egy újabbat, fészkelődik kicsit, és ismét. Ezt aztán nem lehet letenni, ő legalábbis láthatóan nem bírja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. október 3. 09:11 | Link
Az első próba, Sheelának, Helenának és Mattnak

Hát eljött ez a nap is. Az első próba napja. Nem mondom, hogy nem izgulok. Marhára izgulok. Ki tudja, hogy milyen lesz, hogy hogy sikerül meg ilyenek. Egy kicsit fura is. Végül is, hé, ez az első olyan, hogy három emberrel kell találkoznom. Akik közül kettőt nem is ismerek annyira.  Helena és Sheela, na bennük nem vagyok biztos.  Bár, ha az egész csapatot nézzük, akkor jó lesz szerintem. Két gitáros, Matt és én, egy dobos, Hell és egy zongorista-énekes, Sheela. Egész jó, az egyszer biztos. Hátamon a gitárral jövök fel, miközben a pólómat nézem. Fekete póló, rajta a banda logójával. Nagyon jól sikerült, az egyszer szent biztos. Hozzá egy fekete, térd alá érő nadrágot vettem fel. Az összeállítás szerény véleményem szerint ruha téren egészen elfogadható. Mikor felérek, először belesek.
Senki sincs még itt, ezért először is eltolom a babzsákokat, hálózsákokat és egyéb dolgokat a helyről, ahol kinéztem magamnak. A zongora és a dobfelszerelés már a helyén van, szerencsémre. Leülök a földre és elkezdem behangolni a gitárocskámat. Eléggé elhangolódott, mióta csak a másikon játszok. Oda se  figyelve kezdtem el játszani rajta egy kis dallamot. Lehunyt szemekkel pengettem a húrokat, kis triolákat csalva elő a hangszeremből. Mert a zene az kell. Majd letettem és körbesétáltam még egyszer, hogy minden jó-e. Kimentem várni a többieket, reménykedve abban, hogy mindenki itt lesz. Mert ha valaki hiányzik, akkor az egésznek annyi. Bár, mind a hárman azt mondták, hogy jönnek, de akkor is. Az ember lehet ideges, vagy nem?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. január 4. 17:16 | Link
Artemisia Rubya

 Még nem jártam a kastélyt körülvevő vidéken. Ezért kaptam az alkalmon, és elmegyek egy kicsit csavarogni. Lehet, nem egyedül kellene mennem, de most nincs kedvem senkinek könyörögni, menni emberről emberre, amíg valakinek kedve lenn hozzá. Így legalább nem kell kompromisszumokat kötni, ha én odaakarok menni, ahova a társam nem, és fordítva. Szabad vagyok, nem vagyok kötve senkihez, meg most egyedül akarok lenni. kilépek a nagy kapun a kastélyból, és hasra ütés szerűen kezdek el menni egy irányba. Erdőt látok , nem nagyon akarok bemenni, kedvem lenne, csak így sötétedés környékén nem a legjobb ötlet. Azért elmegyek a széléig, megnézem milyen sűrűn vannak a fák. Az erdőszéléhez érve sem lettem okosabb, hogy bemenjek e. Az egyik fán megakad a tekintetem, mintha lenne valami rajta ami nem odavaló. Mikor odaérek, akkor veszem észre, egy létraszerűség van a fára rögzítve. Feltekintek a fa többi részére, és látom, egy faházikó van építve a fára. Gondolkozás nélkül mászok fölfele, majdnem ugrok fokról fokra. Kíváncsi vagyok milyen lehet belülről. Ahogy jobban szemügyre veszem a házat, így mászás közben, nem egy nagy tervezés, de itt ez nem mérvadó ezen a helyen. Végre felérek, benyitva igazolódott az a sejtésem, hogy itt ezen a varázslatos helyen, nem lehet mindent leírni első látásra. Nagyon otthonos, és fiatalos. Ezen az utóbbin nem tudom miért csodálkozom, hiszen itt fiatalok fordulnak meg, így nem kérdés ez. Leveszem a kabátok, elhelyezem egy fogason. Leülök egy babzsákon, nagyon kényelmes, szinte eltudnék aludni. Azon morfondírozok, lehet sok volt még felvennem két - három tantárgyat, de annyira érdekelnek, és valami oknál fogva érthetetlen miért nem vetten ezeket fel akkor, mikor a suliba jöttem. Ami késik az nem múlik. Jobban megnézem magamnak ezt a házikót. Csodálkozom, hogy itt nincs hideg. Nagyon barátságos kis hely, itt ellehet lenni kettesben is akár. Magányos gondolkodásra, vagy éppen azért, mert mindenkit a háta közepére kíván. Most engem egy harmadik dolog vonzott, mégpedig, az ismeretlen felfedezése. A ház egyik ablakán kitekintve kilátás nyílik a vidékre. Innen láthat egy - két dolgot az ember. Kastélyt is látom, néhány ablakban ég a villany. Visszaheveredek a helyemre. Lazulok egy kicsit.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kiss Roland
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2016. január 11. 20:28 | Link
Ronald Little- Leah

Ahogy közeledek az erdő felé, hogy közelebbről is láthassam miért is lehet tiltott terület hirtelen egy nagy és őreg fát veszek észre. Mivel még jóval az erdő elött van, így közelebb megyek hozzá, hogy megnézzem. A fa hatalmas tőrzse körűl lépcső vezet fel a lombok közé. Követem hát, de amint kibukkan a fejem az alsó lombkorona mögül fenséges látvány tárul a szemem elé. Egy nagyon öreg fából eszkábált faház, magán az öreg fán. Félve lépek a kicsiny tornácra, ami mögött épp csak akkora ajtó nyillik, hogy meghajolva lehessen bebújni.
Félve bár, de biztos léptekkel lépek be a lakba. Nem tűnik elhanyagoltnak, de épp lakottnak sem. Sok nagyszerű holmi közűl egy lila babzsák vonja magára a figyelmemet. Elég kényelmesnek és tisztának tűnik, hát kipróbálom.
Nem tudom mennyi ideje lehettem már itt, de furcsa neszre ebredtem. Mintha valaki óvatosan közeledne a lombkorona rejtekében lapuló rejtehhely felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sebestyén Bianka
INAKTÍV


Zoé ideiglenes lánya | levizsgázott...
offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 255
Írta: 2016. január 24. 00:02 | Link
Tristan

Építs hóembert éjjel a faház előtt

Áll a cetlin, amit egyénileg húztam ki, így még csak segíteni se fog senki. Nos, ezzel csupán kettő darab problémám van. Az egyik, utálok sötétben kint kószálni, a másik pedig, hogy az erdő közelébe se szívesen keveredek, így a lelkesedés szín tisztán tükröződik az arcomon.
Az meg már csak hab a tortán, hogy vélhetően ennek is büntetés lesz a vége, de ezt a részét már megszoktam, és őszintén, döbbenettel vegyes elismeréssel hallgatom, ahogy a prefektusok újra és újra megcsalogattatják kreativitásukat, az megint más tészta, hogy az én káromra.
Nem is tudom, mi lenne a jó, lassan szelni az utat, és figyelni, vagy épp sprintelni, hogy minél előbb ott legyek, és adni egy lehetőséget a karmának, hogy szivózzon velem, ha már úgyis az a hobbija.
Valahol a kettő között stagnál a tempóm, így mondhatni gyorsan, de főleg egyben odaérek a faház elé.
Pálcám úgy rakom le, hogy a fénye elég legyen ahhoz, hogy nem fogjak talajt egy vaskosabb ágtól, ami mit ad Isten, pont a lábaim előtt dönt úgy, hogy kiszambázik a talajból, majd lévén, nem szeretném az egész estém itt tölteni, neki is látok az első, nagy hógömbnek, ami majd az ember hasa lesz.
Mázli, hogy leesett már annyi, hogy ezt könnyedén összehozzam, sőt... még most is szállingózik, de mivel a hó az egyetlen, ami miatt megveszek a télért, ennek kifejezetten örülök. Dúdolgatni kezdek, csak hogy eltereljem figyelmem az éjszaka zajaitól, és cseppet sem zavartatom magam, mert nem hiszem, hogy létezik még egy ilyen hülye ember, mint én, aki itt kint mászkál.
Utoljára módosította:Sebestyén Bianka, 2016. január 24. 00:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Márky Sebestyén
INAKTÍV


Bors.
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 753
Írta: 2016. április 16. 14:28 | Link

(mai nap, ebéd után,
nap és szél dala)


A tegnap esti véletlenszerű „edzése” a mai napon igencsak visszaköszön. Persze, nem kell semmi rosszra gondolni, és sokkal jobb, mint amire számított. Lábában, és karjában jelentkezett az izomláz, de semmi több. Remélte, hogy ennyi sem éri el, de az egy óra, az egy óra, és nincs hozzászokva ilyesmihez. Amúgy tetszett neki a dolog, szereti a zenét, a mozgást, szóval ennek a kombinációja igencsak ínyére volt. Hogy ha úgy adódik, és szembekerül egy ilyen felhívással, most már biztosan nem fog a véletlen műve miatt odamenni. Ma sokáig aludt, este nem tudott elaludni, annyira fel volt pörögve, így olvasott egy ideig, majd mikor szemei elfáradtak, megpróbálkozott a dologgal. Ennek eredményeképp átaludta a reggelit, és csak ebédre volt szalonképes, miután átmozgatta a szobájában a tagjait, kimozdult, némi keresgetés után pedig már ebédhez is jutott. De a történet itt kezdődik. Az ablakon kibámulva észlelte a ragyogó, meleg napsütést, amely arra vitte, hogy fájó tagokkal ugyan, de kimenjen, és feltöltődjön ismét. Egy gyors visszarohanás a szobába, könyvet vett magához, papírt, tollat, hogy egy kis plusz szorgalmival üsse el az idejét, amibe amúgy már belekezdett, de nem jutott sokra vele. Megunta, igen.
Kiérve keresgél, mivel az első pillanatokban rájött, hogy akkora a szél, hogy nemhogy a toll kérdéses a kézbenmaradásnál, hanem maga a könyv lapjai is kiszakadhatnak, amit nem szeretne, mivel könyvtári példányok. Ez az a hely, amit amúgy elsőre, egyedül megtalált. Kiszagolta!
Így, e keresés alapján indult a fák felé, amik között azt reméli, hogy kicsit szélcsendesebb környéknek bizonyul. Egy vaskos törzs mögé bújva izgalmasabb alkotni. Azonban, valahogy a fák között sincs nyugalom. Sőt. Egy-egy erősebb lökés mintha sokkalta rosszabban venné ki magát, de tény, hogy nem annyira szörnyű a helyzet, mint a nyílt terepen. Keresi is azt a vastag törzset, amelyre gondolt nemrég, de végül valami olyat lát, amitől elámul. Egy faház bontakozik ki előtte, vagyis fölötte, jóval. Egy igazi faház! Neki sosem volt ilyesmije, de egy nagy pajtásának volt, és sokat töltöttek el odafent, amíg az öreg fát ki nem csavarta egy vihar. Megsiratta a faházat. És most visszaköszön egy az életébe. Sietni kezd, a lépcsők felé, hogy minél előbb eljusson az áhítatott helyszínre. Már épp indul fel, amikor egy, váratlan, és annál mocskosabb széllökés kirepített néhány lapot a hóna alá beszorított halomból. Morog, és indul lefele, de csak azt éri el, hogy a többi is megy utána.
- Nem igaz! –zsörtölődik, miközben üldözni kezdi a jegyzete kezdeményét, és a többi, poros lapot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tóth Alexandra
INAKTÍV


töpszli
offline
RPG hsz: 16
Összes hsz: 48
Írta: 2016. augusztus 26. 16:52 | Link

- Jönnek, már itt vannak közel! - kiabál fel a faházba, olyan hangosan, ahogyan csak tud. Közben pedig szalad a bizonyos fa felé, ahol hős játszótársa várja, odafent. Ő a felderítő, mér harci festés is csak az arcain. Nem mintha az segítene fénylő vörös haján, de hála istennek ellenség sincs, csak képzeletben. Egy kötelet kötött fel Alexa apukája az egyik korláthoz, hogy ne csak a lépcsőn lehessen fel-le járni. Valószínűleg az édesanyja hátán felállt volna a szőr, ha látja ezt, de amit nem tud, az nem fáj neki.
- Védd az ablakokat, csukd a kapukat, itt vannak! - kiabálja, miközben felugrik a kötélre, gyorsan, fürgén mászik felfelé. Ahogy felér, megkapaszkodik a korlátban és felhúzza magát a faház külső részére. Szuszog egy kicsit, mert azért ennyi mozgástól picit megfáradt, így a térdeire támaszkodik kicsit, tekintetével a fiút keresi.
- Rengetegen vannak, hol vannak a fegyverek? - kérdezi, éles hangon, mintha tényleg vészhelyzet lenne. Bár a nagy fegyvereket pár félig üres vízipisztoly, illetve törlőkendő- és vécépapírgurigákból tákolt csodás géppuskák alkotják. Az arzenál nagy, a muníció képzeletbeli, tehát kifogyhatatlan. A kapukat becsukja, vagyis felhúzza a mászókötelet, egy kartondobozt rak a lépcső feljáratához. A képzeletbeli sereg közeleg, de neki olyan valós, hogy már szinte tényleg izgul, hogy mi lesz velük, meg tudják-e védeni, csodásan átrendezett várukat.
Ugyanis, amióta felfedezték, minden csütörtökön a faház csak az övék, nem is engednek ide idegeneket. Alexa még vécépapírral is képes dobálózni, hogy távol tartsa a valósabb betolakodókat. És természetesen, egy egész napot el tud tölteni itt, csupán a képzeletét használva, fára mászva. Esténként nagyokat beszélgetve, a zseblámpánál árnyékbábokat formálva kezükkel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. szeptember 8. 21:25 | Link

  •••

A kért időpontnál hamarabb érkezek meg, így meg sem lepődök azon, hogy nem is találok senkit. Ahogy felmászok, le is huppanok, s lábaim lelógatva nézek a semmibe. Az anyámmal való találkozás.. Nem éppen úgy sült el, ahogy azt elképzeltem, és most nem a kellemes csalódásokra gondolok. Mert az minden volt, csak nem kellemes. A gondolatra megfájdul a fejem, ahol belevertem a csempébe, s mikor odakapok, az alkarom kezd sajogni, aztán a bordáim is csatlakoznak, hogy kerekebb legyen az egész. Felszisszenek ugyan, de nem játszom el a halálom, egész jól hozzászoktam már a fájdalomhoz - már amennyire az ember hozzá tud szokni. Szusszanok egyet, a ezzel egy időben enyhe szellő keletkezik, ami melegen simogatja a bőröm. Az érzéstől még egy halvány mosoly is megjelenik az arcomon, fejem oldalra billentem, mintha csak bele akarnék simulni - és jelenleg nagyon örülök annak, hogy ezt senki nem látja. Kissé előre hajolva pillantok körbe, majd, ahogy még mindig nem látok semmit, el is fekszem, hátam nekifeszül a fának.
Nem mondanám, hogy ideges vagyok, elvégre nem tettem semmi rosszat - legalábbis nem emlékszem rá -, és a helyszín sem tűnik annak a tipikus fejmosásosnak. Inkább kíváncsi vagyok, hogy miért írta azt, hogy akar velem beszélni, és miről akar beszélni, és miért velem akar beszélni. Amúgy még nem tudom, hogyan gondoljak rá, mert ugye tény, hogy tanárnő meg minden, de nem akarom magázni sem, mert nem öreg, és nem is tűnik annak. Szóval tökéletesen disappointed vagyok a dologgal kapcsolatban, és ezen felismerés tiszteletére át is pörgetem azokat a formulákat, ahol nem kell feltétlenül öregítenem. Szóval ja, ezzel így most tök jól elvagyok, addig sem kell az életem gondolkodnom. Mert azon is van pár átgondolni való.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tristam McFly
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 49
Írta: 2016. szeptember 22. 17:44 | Link


Mint a délutánok nagy részében, most is a faházikóban üldögélt, a természet csendjével körülvéve.
Valahogy megnyugtatta az állatok halk nesze, a madarak csicsergése, és most kihasználván az utolsó lágy sugarakat, talán valamivel több időt is itt töltött. Szerette a nyarat, bár ha őszinték akarunk lenni, nem a meleg volt az, ami a szívét lángra lobbantotta. Jobban kedvelte a felpezsdült világot, a diákok seregét, vagy épp az ilyen nyugodalmas órákat, melyben mindig hallott valami érdekeset. Minap egy fakopáncsot, vagy épp egy sün családot a kicsinyekkel. Szinte már fájó szívvel gondolt arra, hogy még egy hónap, és mindez köddé válik, elmúlik, neki pedig csak emlékei lesznek ezekről a percekről, a madarak énekéről, a zöldben pompálló lombokról.
Na igen...
Emlékek...
Emlékek, melyeket még mindig hiába keresett. Az elmúlt hónapok során szinte minden említésre méltó emberrel felvette a kapcsolatot, már akikről a szülei tudtak. De hát felnőtt férfi volt, nem tett beszámolót mindenről otthon, így tehát a szóba jöhető emberek száma eléggé kevésnek bizonyult. A bagolyváltásokat követően pedig még inkább elkeseredett. Az állítólagos barátainak nagy részével évek óta nem találkozott, felnőtt lett, mindenkit máshová sodort az élet, így tehát nem csoda, hogy szinte senki semmit nem tudott a jelenlegi helyzetről. Néhány érdekességet megtudott ugyan, de ez egyáltalán nem volt elegendő arra, hogy esetlegesen bármilyen érdemleges információt jelentsen.
Csalódott volt, mert az oly nagyon dédelgetett álmai szappanbuborékhoz hasonlóan pukkantak szét, és váltak az enyészetté, ez pedig újabb kérdések sorát eredményezte.
Mi történt vele az elmúlt évek alatt?
És hiába törte minden nap a fejét ezen a kérdésen, a válasz – bár benne lapult – egyszerűen nem akart a felszínre bukkanni.
Lelkének megnyugtatójának pedig legújabb barátja vált, akit nem olyan régen ismert meg.
Hellával pont egy mindennél melegebb nyári éjjelen hozta össze a sors. A lány egyáltalán nem beszélt, viszont pont ebből kiindulva remek hallgatóságnak bizonyult. Tristam szinte úgy tekintett rá, mint a világ összes titkának hordozójára, és bár tudta, hogy újdonsült ismerőse másokkal sem kommunikál, azért reménykedik, hogy talán egyszer szót értenek, és a lány hozzá hasonlatosan szintén a bizalmába fogadja. Valahogy mindig is úgy érezte, hogy a hatalmas lélektükrök mélységesen mély titkokat rejtenek, melyeket a külvilág elképzelni sem tud.
Most pedig egy hatalmas tál csokoládéval, és egy nagy zacskó chipssel üldögélt a kerek ablak előtt, és várta a nesztelenül érkező vendéget.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2016. november 4. 12:55 | Link
Hajna

  A napokban egy bagoly röppent a lány ablakába, karmai között egy levelecskével. Scar nem igazán tudta, hogy miért kapta. Az állt rajta, hogy este menjen a Faházhoz. Semmi indok, csak egy név: Hajna. A név ismerősen csengett neki. Talán valamelyik órára együtt járnak.
  A lány először biztosan eldöntötte, hogy nem megy el. Végül is ha valaki azt akarja, hogy menjen oda, akkor legalább az indokot odaírhatná. De amint nap közben agyalt, egyre-egyre azon kezdett el fantáziálgatni, hogy vajon milyen indokból hívhatják pont őt oda. Hiszen igazság szerint nem örvendett nagy népszerűségnek a lány. A tanárok körében pedig még annyira sem.
  Így történt tehát, hogy most az erdő szélénél császkált, keresve a fát aminek a tetején ott csüng a hely. Mivel már eléggé besötétedett, így még nehezebbé vált a megtalálása, de végül sikerült. Óvatosan felmászott, és bement a faházba. Nem volt valami nagy, éppen csak fel tudott benne állni. A berendezés arra utalt, hogy pár eridonos bulizta itt végig az éjszakát. A házat a piros és arany uralkodó színeiből lehetett kikövetkeztetni, és hogy az egész hely árasztotta a boldogságot magából. Szinte már giccses volt.
  A szöszi akárhogy is nézte, nem fedezett fel másik embert magán kívül. Így lehuppant az egyik lila színben pompázó puffra, és magában valami olyasmit motyogott, hogy pofátlanság hogy még meg is várakoztatják.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Itt járt Lala Rolleyes
Anais Dessauge
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 43
Összes hsz: 306
Írta: 2016. november 5. 18:37 | Link
Ilda
• kinézet

Nagy, puha sálamba burkolózva közelítem meg a faházat, ami a mai délutánom fő helyszíne lesz, itt tervezek ugyanis kikapcsolódni egy kicsit. Nincs semmi fontos dolgom, de még ha lenne sem érdekelne nagyon, ma ugyanis rajzolni akarok. Semmi mást, csak rajzolni. Azt ugyan még nem tudom, hogy mit, de amint leülök és előveszem a rajzfüzetem, biztosan tudni fogom, hogy mi fog rákerülni az üres lapra. Ma kivételesen mugli füzet van nálam, mert bármennyire nem szeretem őket, még csináltak jó dolgokat, mint például ezt, ami nagyon hasznosnak bizonyult és szívesen használom, mikor fogytán van a másik lapom és nincs kedvem vásárolni menni. Ezért van ma is nálam ez, meg néhány ceruza és széndarabka, ki tudja melyikkel lesz kedvem rajzolgatni. Cipőm sarka hangosan koppan a faház lépcsőének fokain, egyre hangosabban jutok egyre feljebb. Táskám minden lépésnél nekiütközik a csípőmnek és bizony a rajzfüzetem széle nem is olyan puha, mint hinné az ember: állandóan belemegy az oldalamba. Már csak abban reménykedem, hogy nem fog nagyon fájni később. A faházban egyébként nincs most senki, így be tudom vackolni magam az egyik sarokba. Kényelmesen elhelyezkedem az egyik babzsákfotelben, táskámból előveszem a füzetem és az egyik ceruzát, majd gondolkodás nélkül elkezdek vonalakat húzogatni a papíron. Általában sosem görcsölöm túl, ebből is majdcsak ki tudok hozni valami szépet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kaisch Ráhel
INAKTÍV


Blondie - Cinderella
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 2239
Írta: 2016. november 26. 18:24 | Link
Adrian

Mindenkinek vannak furcsa heppjei, nekem is... nem is kevés, amit nem most kezdek el részletezni, mert semmi értelme nem lenne, na meg mi maradna későbbre.
És igen, mint minden embernek, olykor nekem is szükségem van a friss levegőre, még ha ahhoz mínuszok is társulnak. Belefér, lévén a kastély kezd egy kicsit nyomasztó lenni, meg a tömeg is, ami olykor a folyosókon van, s minek eredményeképp én is csak sántikálni tudok.
Megint nem vettek észre, és megint meg is tapostak, de efelett már lazán képes vagyok szemet hunyni, főleg hogy a lány motyogott is valami bocsánat félét. Az ilyen esetek ritkák, viszont megtanítják az embert arra, miért annyira veszélyes a folyosón olvasni.
A könyv persze jön velem, én meg már a faház előtt haladok el, vagyis hát... haladnék, ha nem látnék meg ott egy felettébb ismerős valakit.
Tudom, nekem ez nem megy... nem is kéne erőltetnem, mégis megindulnak a lábaim oda be, s ha valamit mégis elszúrnék, majd arra fogom, hogy csak melegedni szeretnék.
- Azta, hát tényleg igaz, amit rólad mondanak. Nem hittem volna, hogy a múltkori meccs után még itt fogsz sétálgatni, de... azért jól helyben hagytad a hústornyot - hangom csilingelő, mármint az a kellemes fajta, és most még felettébb büszke is vagyok arra, hogy sikerült ilyen szépen, összefüggően beszélnem. Úgy tűnik, mégis fejlődőképes vagyok.
És miután sikerült ilyen szépen felhívni magamra a figyelmet, be is bicegek, na de már feleannyira sem bátran.
- Nem baj, ha befoglalom azt a sarkot? - bicegek is el odáig, max, ha elküld a fenébe, stílusos hátraarcot vágok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2017. április 18. 18:02 | Link

kinézet|késő este-

A legutóbb itt hagytam valamit, ami nem teljesen az enyém. És erre természetesen az éjszaka közepén kell rájönnöm, amikor mondjuk aludhatnék is. Na de lényeg a lényeg, hogy itt hagytam, és nem kellett volna itt hagynom, és ha nem viszem vissza, akkor úgy akasztanak fel, ahogy vagyok.
- 'sszameg - felszisszenve rántom fel az amúgy is meggyötört, kék-zöld jobbom. Hülye bokor. Hülye cucc. Mi a rákom. Számhoz emelem a karcolást, amit a valamilyen növény ejtett a kézfejemen, majd, jobb híján kiszívom belőle a vért. Egyrészt, hogy ne vérezzen, másrészt meg, ki tudja milyen növény ez. Még a végén megmérgez itt. Az meg nem kéne. Nagyon nem kéne.
Nem tudom, hogy van-e valaki a faházban, de ha van, akkor ajánlom neki, hogy ne legyen. Nem mintha egy agresszív állat lennék, de fáradt vagyok, és nincs kedvem ehhez az egész keresgélősdihez, ami azt jelenti, hogy még a megszokottnál is kevésbé tolerálom az embereket. Már pedig nem nagyon szoktam tolerálni őket, hogy őszinte legyek.
Szinte hangtalanul sétálok végig azon a fahídon, vagy min, csak az elöregedett deszkák nyikordulnak fel a súlyom alatt. Nyelvemmel benedvesítem száraz szám, majd elővéve pálcám gyújtok némi fényt - semmiképp sem többet a kelleténél -, és nyitom ki az ajtót. Körbe sem nézek jóformán, csak megyek abba a sarokba, amelyikbe emlékszem, hogy letettem a dolgot.
- Gyerünk édesem, gyere a papához - dünnyögve guggolok le, és kezdek arrébb pakolni pár odahordott cuccot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2017. szeptember 3. 12:30 | Link
Adrian  Love
Kinézetem

Kezd hűvösödni. Ma már fel kellett húznom egy pulóvert is, egy olyan jó meleg, kötött fajtát. Szeretem az őszt. Azt a nyugis, hűvösebb fajtáját, amikor az ember még nem vacog, de már nem is gondolkozik azon, hogy bikiniben szaladgálna. Én mondjuk amúgy sem gondolkozom bikiniben, de hát akkor is. Szóval az új cipőmhöz, amit imádok, szeretek és nem hagyok el sosem, felhúztam a hozzá illő pulcsimat. Majd a konyhán szereztem száraz kenyeret és loptam egy kevés magot, amit amúgy az ételbe szoktak tenni a manók. Vettem még magamhoz a termoszomba kakaót, meg egy nagy sajtosrudat, ami a reggelinél is nagyon finom volt. Aztán még egy sajtos rudat, mert biztosra megyek. Vajon más diákok is elveszik azt, amit meg akarnak enni, de mondjuk a reggelinél nem tették meg? Valószínűleg. Nem zavart annyira a dolog, hogy foglalkozzak is vele.
Helyette felpakoltam magamra a táskámat, átöleltem a termoszkámat, és már suhanok is a faház felé.
Gyakran járok ki ide, ez a második otthonom ebben az időben, így bárki, aki csak szeretne, megtalálhat. Felmászom a lépcsőn, körbenézek, hogy van-e itt valaki, és amikor meggyőződőm, hogy nincs, elégedetten elmosolyodok. Lepakolva a cuccaimat, a kenyeret egy szélvédett helyen elkezdem összemorzsolni, mert tudom, hogy a madarak nemsokára jönnek. Belekeverek egy keveset a magokból, és egy kis műanyag edénykébe vizet is rakok ki. Amikor ezzel készen vagyok, előveszem a sajtosrudjaimat, meg a kakaómat, és a magammal hozott könyvet, A két Lottit is. Most tartok ott, amikor a lányok elbúcsúznak egymástól, és elindulnak megismerni a szüleiket. A lábam lóg a semmibe, a hídon ülök, és lóbálom őket, miközben egyre több csivitelő hang érkezik a közelembe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lugosy Benedek
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. november 19. 11:39 | Link
Evana Noxen

Szép napos idő arra sarkal, hogy a szabadban tegyek egy kis sétát, bár nem tudom még mi merre van, de ez egyáltalán nem veti vissza a kedvemet. Kastélyból kilépve körülnézek, mintha tudnám mi merre van, és gondolkoznék a lehetőségek között. Nem olyan messze egy kis erdőt veszek észre, arra is veszem az irányt. Már be is értem a fák közé, már kicsit kezdem bánni, hogy erre vettem az irányt, hisz nincs is itt semmi olyan, ami érdekes lenne. Amint végig futott ez a gondolat a fejemen, megpillantottam egy házikót, az egyik fán. A nyavalygás helyett a továbbiakban jobban figyelek. Sok dolog van itt, amire nagyon kell figyelnem, hogy megleljem. Közelebb lépek a fához, már csak egy-két méter van a létráig, amikor neszeket hallok. Biztos az erdő vadjai mozgolódnak, nincs senki, vagy semmi a házban. Az első foknál megint hallom, és ez biza a házból jön. Vissza lépek a földre, de nem vagyok gyáva, hogy csak egy nesztől beijedjek. Gyorsan szedem a fokokat, nehogy meggondoljam magam hirtelen. Ahogy felérek, látom nem vagyok egyedül itt. Nem tudom mit mondjak, kissé ledermedtem, mintha medvét látnék, de nem. Egy nő volt az, akit nem ismerek. Szólni sem tudok, Pedig nem vagyok egy félős ember.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Saárossy Gilbert
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 20
Összes hsz: 22
Írta: 2018. július 19. 12:48 | Link
Zsombor
nagy eső – ebédszünet – menedék


Hatalmas, fekete esőfelhők gyülekeznek a tanoda birtoka felett. Kezdetben csupán a dörgéseket lehetett hallani, majd lassan elkezdtek hullani az esőcseppek is. Természetesen, mindez akkor történik, amikor Gilbert végre ráveszi magát, hogy kimozduljon a kastélyból. Ezidáig az alagsori gólyalakban húzódott meg; ott tanult, festett vagy csak töltötte az időt. Nem bátorság kérdése volt, hanem leginkább a kedv játszott kulcsfontosságú szerepet ebben a történetben. De a kedv most megérkezett. Az ebédszünetben nem vett magához különösebb élelmet, csak egy almát kapott fel a nagyteremben az asztalról, és azzal indult meg a birtoknak. A gólyalakban talált könyveknek hála bentről is tudta tanulmányozni a kastélyt környező területeket. Fantáziáját legjobban – csodák csodájára – a birtokhoz tartozó erdő mozgatta meg, így annak irányába szedte lábait, amikor leszakadt az ég. Néhány dühös szuszogás után beszalad egy elhagyatottnak tűnő részre, ahol a fák menedéket nyújtanak, azonban vannak cseppek, amik átkecmeregnek a lombok között. Szemébe lógó, ázott tincset kifújja arcából, majd emeli azt az ég felé. Ekkor pillantja meg az ágak közt megbújó faházat. Körülnéz, hátha követte valaki. Senki. Így felmászik a házikóba, ahol egy puffra dobja magát, talárja egy kevésbé vizet részével megtörölgeti almáját, majd jóízűen sóhajt egyet, miközben a faház falára írt okosságot kezdi jobban szemügyre venni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bodza Edina Gyöngyvér
INAKTÍV


B.E.Gy./Kavics <3 | Dinamit | Pincér a Félszeműben
offline
RPG hsz: 146
Összes hsz: 455
Írta: 2018. augusztus 5. 21:02 | Link
Annabella =D
Kempingezés az erdőben – hupsz, lebuktam egy hét után

Nagyot ásítottam, épp készülődtem alváshoz. Annyira jó volt az idő itt bent az erdőben, főleg estefelé hűvösebb lett. Ki tudja, talán a varázslat hatása ez? Nem tudom. Különféle neszek zaját hallottam: fák susogása, tücsökciripelés. Ezeket simán azonosítottam. A bagolyhuhogást is. Remélhetőleg nem fogok belebotlani valami veszélyes lénybe. A faház közelében voltam, akár ott is megbújhattam volna, de az úgy nem olyan izgi, mint sátorozni. Kíváncsi voltam kicsit, hogy vajon keresnek-e már engem?
Így egyoldalúan ez a bújócska kezdett uncsi lenni. Meghívhattam volna valakit, vagy valakiket. Fogadok, hogy ezért mind Emily-től, mind Lily-től, mind Csanádtól megkapom a magamét, ez a húzásom kezdte feszegetni az életveszélyes őrültség és a brahiból apró csínyelkövetés határát. Az adrenalinra viszont szükségem volt. Már halálra untam magam bent az iskola falai között. A legtöbb barátom ugyanis a kékek közül került ki, és a többségük szinte egyhuzamban tanult, a könyvtáron vagy tanulószobán kívül alig láttam őket valahol. Kellett ez a kis izgi-fokozás, így hát kreáltam magamnak egy kalandot. Fogtam magam, átváltoztattam egyszemélyes normál kempingsátorrá az egyik fölösleges hátizsákomat, egész jó voltam átváltoztatásokból, úgyhogy neki is vágtam előző hét szerdán, hogy leteszteljem. Sőt, még vízhatlanná is tettem, ezt is le akartam tesztelni. Eh, a vízhatlanná tétel csak félig sikerült, egy részen még mindig beázásra hajlamos a kicsike. ha élve megúszom a fejmosásokat, amikor előkerülök, utána megkérek valakit, hogy segítsen rendesen beállítani a vízhatlanságát a kis aranyosnak.
Hamarosan léptek zaját véltem hallani. Vajon hippogriffé, emberé, vagy kentauré? Csak ne vérfarkasé legyen... habárelvileg nincs telihold. Basszus, ennek utána kellett volna nézni, mielőtt kijövök idea kb. semmi közepére tök egyedül.
– K... ki az? – Azért félsz még belém is szorult. Pedig elvileg nagyjából biztonságos a suli, egy varázserdő mélyén azonban jobb az óvatosság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mei Watts
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2018. október 19. 19:03 | Link
Moon Jun Seo
#13 || #kentaurlesős || #katt



Kevés óra volt, ami igazán lekötötte a figyelmem, nem úgy a legendás lényeg gondozása. Imádtam, mert elég volt megtanulni a dolgokat, máris lehetett sikereket elérni. Főleg Mikola profnál, aki amúgy a szememnek se olyan rossz. Szóval így történt, hogy ma is kicsit elkalandoztam az óráján. A kentaurokról volt szó, csak épp a magyarázat közepén már nem igazán a szavaira figyeltem. Ez van. Azért szerintem még így is én fogom a legjobb vizsgát írni az évfolyamomon, ennyire már ismerem magam.
Tehát a mondókája végén figyeltem fel, akkor mondta, hogy él pár a kastély melletti erdőben, sőt, az egyikük régebben tartott asztrológiai órákat is. Nehéz lenne elképzelnem, ahogy egy kentaur áll Várkonyi mellett.
A házi persze egy beadandó írása volt, amihez anyagot a saját könyvünkből, vagy a könyvtárból lehetett gyűjteni. Mikola prof biztos nem arra gondolt, hogy saját megfigyeléseink alapján kellene írni, de ha már prefektus nem is, mestertanonc még vagyok, nagy baj nem lehet.
Ezzel nyugtattam magam, ahogy az erdő mélye felé sétáltam. Persze a sűrű növényzet miatt már egyre kevésbé láttam bármit is, ezért egy idő után a pálcám segítségével világítottam magam elé. Valami neszt hallottam magam mögött, mire kicsit ijedten fordultam 180 fokot.
- Kentaur bácsi? - kérdeztem suttogva. Nem azért a két fillérért, de azért egy kicsit megijedtem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Erdőhegyi Merse
INAKTÍV


they call me Mister Fahrenheit®
offline
RPG hsz: 61
Összes hsz: 197
Írta: 2019. április 15. 16:13 | Link
Thomas
„valaki vigye innen ezt az izét!”
avagy, a kismacskáktól is ennyire félnék, ha nem tudnám, mi az


Az elmúlt két nap felért a rémálommal. Egy hosszú, de titkolni kötelező rémálommal, ami egyre inkább kezdi roncsolni Merse elméjét. Két nappal ezelőtt az erdő szélén sétálgatott, amikor egy édes dorombolásszerű hangot hallott egy nagyobb kőtömb mellől. Hallotta, hogy az erdőben érdekes lények lakhatnak. Ami viszont azóta sem fér a fejébe, hogy akkor miért is kell kiskorúakat tanítani emellett a veszélyes hely mellett. Nem tudjuk. És nem is érthetjük. Legalábbis Merse nem érti. Természetesen, ez most eszébe sem jutott, csak hogy valami nagyon aranyos simogatja a fülét, így el is indult a kő felé, ahol meglátta a szőrös kis szörnyeteget, ami szirén módjára csalogatta magához bájos kis „purrogásával”. Egyelőre nem is mesélném tovább, mert most nem ezért vagyunk itt. Hanem azért, mert Merse ezzel a szörnyeteggel él egy szobában napok óta. És Thomas segítségét kérte, hogy megfejthessék mi ez, és hogyan szabaduljanak meg tőle? Nem, nem sikerült, hogy az erdő mellett elengedje…
Így talpig feketében – tőle szokatlanmód – lép be a faházba. Mivel marha „divatos”, ezért bokáját mutogatja a fekete farmernadrág alól, aminek felső részét egy fekete kapucnis pulcsi takarja. A kapucni pedig kreol arcát rejti. Kezében egy fekete lepellel letakart valamit fog, amit az egyik rozoga asztalra helyez. Egy halk „purrogásra” hátra ugrik, majd izgatottan kezdi tördelni ujjait, miközben fel-alá sétál, és várja Thomast.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2019. október 13. 18:17 | Link
Thomas

Mivel újra sikerült kölcsönkérnem Bentől azt a bájitalos könyvet, aminek hátoldalán volt az a nagy horpadás, kihasználtam a lehetőséget, s gyorsan haladva olvastam a fejezeteket, mielőtt újra visszakérné. Nem tudtam letenni, olyannyira érdekelt a téma, s már-már stréber módjára jegyzeteltem magamnak a különleges receptek közül, míg végül úgy döntöttem, hogy az egyiket el is készítem.
Ehhez persze szükségem lett volna Benett segítségére, vagyis örültem volna annak, ha velem tart, de pechemre nem volt sem a klubhelyiségben, sem pedig a hálókörleteknél. Csak az egyik szobatársával találkoztam, aki meglehetősen furán nézett rám, majd behajtotta az ajtót az arcom előtt. Lehet, hogy már a levitán belül is túlzásnak találták a bájitalok iránti érdeklődésemet?
- Sebaj, azért köszi - vakkantottam a választ immár az ajtólapnak, nem mintha túl nagy segítséget adott volna ahhoz, hogy megtaláljam Benettet. Ezután azért még jártam egy kört, de mivel tényleg elnyelték a falak a fiút, nem vártam tovább, s egyedül indultam útnak.
Gyűjtenem kellett néhány hozzávalót a főzethez, ráadásul olyan anyagokat, melyeket nem lehetett csak úgy megtalálni a kastély tövében. Farkasfüvet tudtommal csak az erdő közelében lehetett beszerezni, nem beszélve az egyik igen ritka, s különleges gombafajtáról.
Már legalább egy órája sétáltam az erdőben, szütyőmben a már összegyűjtött farkasfűvel, s már csak azt a ritka gombafajtát kerestem, amit állítólag fák törzsén lehet megtalálni, ha az embernek igen jó a szeme.
Az ágak recsegtek-ropogtak a talpam alatt, s egészen sötétté vált a közeg a borús felhőknek köszönhetően, majd hirtelen hatalmasat dörrent az ég.
- Merlin szakállára! - sikkantottam fel, annyira megrémültem a hangos csattanástól. Abba is hagytam a keresgélést, hisz a következő másodpercben máris leszakadt az ég, s hatalmas esőcseppek nyalták arcomat, a ruhám anyagát, s közvetlen környezetemet.
Hallgatnom kellett volna arra a lányra az udvaron, aki figyelmeztetett az időjárásra. Még sem akartam elhinni, hogy a csodás napsütéses idő egyik pillanatról a másikra ilyen vihart hoz magával. Vagy talán csak nagyon akartam azt a főzetet. Olyannyira, hogy az erdőben ragadtam, s bárhová is néztem, nem találtam a kiutat.
Olyan sötétség borult az erdőre, mintha éjszaka lenne, pedig csupán a sötét fellegek törték meg a napfény útvonalát.
- Hahó, van erre valaki? - a pálcámat előhúzva, fényvarázslattal igyekeztem megvilágítani magam előtt a terepet, de még így sem volt egyszerű megtalálnom a kiutat.
Pedig annyira nincs is messze az erdő széle, hol a fenében lehetek?
Ideges gondolatok tépázták meg az elmémet, amikor egyszer csak a pálcámból eredő fénynek köszönhetően kiszúrtam egy kis faházikót a magasban.
Ez lenne az a kis faház, amiről a többiek meséltek?
Nem voltam biztos abban, hogy van-e valaki odafönt, vagy sem, de nem maradt más választásom, mint hogy felmásszak, s ott találjak menedéket a hirtelen jött vihar elől.
Sietve csúsztattam a pálcámat vissza a helyére, majd próbáltam felmászni a létrán, de a harmadik fok után megcsúszott a lábam, s elveszítve az egyensúlyomat, hátrazuhantam, egyenesen bele az eső áztatta,sáros avarba.
A fejem koppant egyet, de nem ez volt a legnagyobb baj. A lábam kifordult, s iszonyú fájdalmat éreztem a bokám környékén.
- Áúú - szisszentem fel fájdalmamban, s próbáltam feltápászkodni, de ahogy megmozdítottam a lábamat, újra éreztem az erőteljes fájdalmat.
- Segítség, valaki segítsen, hall engem valaki?-kiáltottam, miközben a fájdalom, s ijedelem szülte könnyek kicsordultak a szememből. Nem tudtam tovább visszafogni az érzéseimet, a hideg átjárta a testem, s csak arra voltam képes, hogy újra és újra kiabáljak, hátha valaki majd meghallja a hangomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2019. december 20. 18:03 | Link

Egy valószínűtlenül havas napon

- Nem úgy volt, hogy ma szép idő lesz? - fordulok Masához a nagyjából fél méter mély hóban. Nekem annyinak tűnik, és biztos vagyok benne, hogy a tabletem nem ilyen időt jelzett. Erre délelőtt Masa már nyomta is az üzenetet, hogy délután mindenképpen jöjjünk ki. Végül is miért ne? Gondoltam magamban még akkor, csak hát... két pulóverben nem nézek ki valami fessnek, mert valami furcsa házilény szétmarcangolta a kabátomat az éjjel. Vagy az előző, vagy az azelőtti éjjel. A lényeg, hogy eddig nem igazán kellett ilyen meleg cucc, és a lényt sem találtam meg, hogy bosszút álljak, vagy legalább megvarrassam vele a kabátom. Így ma két pulcsiban grasszálok, még szerencse, hogy vettem egy jó csizmát valamelyik nap, mert annyira tetszett, hogy nem tudtam otthagyni. De a lényeg, hogy most, hogy majdnem térdig süllyedek a hóban - oké, a fél méter talán túlzás volt - még jobban örülök, hogy megvettem. E nélkül nem hiszem, hogy ki tudott volna rángatni a kandallónk elől. De. Én nem tudom mióta vagyunk együtt - ő az ész, őt kell kérdezni -, de ha akad alkalom, akkor máris  ugrok, ha hív. Oké, ha én hívom, ő is jön, ezért most formálok is gyorsan egy hógolyót és megdobom vele.
- Na, mi van? Elfehéredtél? - nézek rá kihívóan, majd kicsit elkezdek rohanni, hogy legyen egy kis előnyöm a következő hógolyó meggyúrásáig. Egyébként nem csak mi vagyunk ki, csak mi elindultunk az erdő felé valami miatt. De nem baj, a lényeg, hogy itt van velem, és mivel hajtó voltam, elég jól dobok, ami neki persze nem annyira jó, de hohóóó. Indul a hógolyó!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
A legjobb postairón a környéken.
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. január 12. 15:34 | Link
Benett

Egyedül maradtam teljesen. Theory ma visszarepült Franciaországba anyához és Raphaelhez. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy tehette ezt. Ő is ugyanazt élte át, mint én, hát akkor hogy hunyhat szemet mindez felett? Egyszerűen képtelen vagyok megérteni, felfogni, hogy életem egyik nagyon fontos része cserbenhagyott. Azt hittem, együtt fogjuk átélni ezt a kalandot, de nem. Tévedtem, már megint. A papír csak úgy szakad pennám alatt, olyan erővel karcintom rá a betűket. Írásom rendezetlen, csak úgy, mint érzéseim is. Haragszom. Theory-ra, a világra, de leginkább Raphaelre, mert biztos, hogy az ő keze van ebben a dologban is. Lehet, hogy megfenyegette a húgomat, vagy ajánlott valamit, amire a lány mindig is vágyott. Kinézem belőle. Nem tudok neki megbocsátani ennyi év után sem. Most, hogy sokkal szabadabb ember vagyok, és hogy már sokkal több időm van elgondolkodni a múltamon, úgy érzem, hogy a nyomás alatt szétszakadok. Még most is érzem az érintéseket, a félelmet, amely akkor eluralkodott bennem és az ez utáni undort, ami meghatározta napjaimat.
Rászoktam a naplóírásra, hátha így jobb lesz, ha kiadhatom valaminek, hogy mi is a problémám. Úgy sem mondtam még el sok embernek az igazat, talán ez lesz a legjobb megoldása annak, hogy megszabaduljak a démonjaimtól.
Hátradőlök, fújok egyet. A füzet leesik mellém, ahogy kicsusszan kezeim közül. Miért is csinálom én mindezt? Talán nekem is az lenne a legjobb, ha visszamennék Franciaországba? Talán… talán anya képes hatni Raphaelre, hogy hagyja abba, amit csinál. Nem. Az az ember sosem változik, mindig is az a szörnyeteg lesz, aki volt. Pénzéhes állat. Mindig csak a hasznot látja másokban.
Nem sírok, az nem menne. Próbáltam már régebben, de egy csepp sem csordult le. Úgy látszik még nem dolgoztam fel eléggé a dolgot ahhoz, hogy el tudjam engedni. Vagy csak az a baj, hogy még senkinek sem beszéltem róla anélkül, hogy pánikrohamot kaptam volna. Mit is gondoltam, majd egy könyv segíteni fog, mi? Mekkora egy barom vagyok.
Léptek zaja csapja meg a fülem, pedig azt hittem, teljesen egyedül vagyok. Felriadok, a naplót pedig olyan gyorsan rakom a táskámba, hogy csak úgy porzik a helyiség. Vagy legalább is azt hiszem, hogy elrakom, ám csak a táska mellé sikerül tennem, így mikor azt felemelem, a napló egyszerűen lehull a porba. Én vissza sem nézek, kapucnimat felhúzva és napszemüvegemet a fejembe nyomva indulok ki az ajtón, majd fellökve az épp be siető Benettet.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. január 12. 17:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dobó Linnea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 39
Összes hsz: 66
Írta: 2020. április 19. 21:38 | Link
Elektra

Muszáj volt kijönnöm egy kicsit a kastélyból. Hiányzik a szabadság érzése, hiányoznak az otthoni mugli haverok, akikkel a művészet szeretete kötött össze. Azért most hoztam magammal a hátitatyóm, hátha belefutok egy olyan felületbe, ami szinte könyörög, hogy valaki alkosson rá. Már csak stresszlevezetésnek is jó lenne. Soha senki nem mondta, hogy milyen lesz ez az iskola, még mindig nem igazán tudom, mire számítsak.
Megállok, és körbenézek. Szép nagy fa előtt álltam meg,és a teteje...a tetején egy aranyos ház van. Otthonosnak tűnik. Tökéletes. Előveszem a graffitis kellékeimet a táskából, és elmosolyodom. Megrázom az első színt. Mint az élet fája, olyan lesz,ha befejezem.
Utoljára módosította:Dobó Linnea, 2020. április 19. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vajda Olívia
INAKTÍV


+1 Vajda :3
offline
RPG hsz: 121
Összes hsz: 249
Írta: 2020. július 22. 10:56 | Link
Szélvész Szalamandrák alakuló
Olívia


Szóval csapatkapitány. Azt hiszem, hogy egy kicsit túlzásba eshettem, amikor Volkov professzornak a motivációimról beszéltem, mert egyből csapatkapitánnyá tett. Megvallom őszintén, egyrészről igen elégedett vagyok, hogy én, Vajda Olívia csapatkapitányként jelenhetek meg a pályán, másrészt van két tényező, amitől azért kicsit nagyon remegnek a térdeim. Az egyik, hogy egy csomó fiú csapattársam lesz, legalábbis az alapján, amit a válogatón láttam, másrészt a másik csapat kapitánya a példaképem, Layla Robillard. És akkor ne legyek ideges, ugye?
Ricsit megkértem, hogy jöjjön el velem, mert még nem vagyok nagykorú a mugli világban, és vegyen nekem alkoholt - tök ciki, tudom, de tele vagyok hátrányokkal - és ezekkel felszerelkezve, idegesen a lebukás veszélyétől, hogy itt alkohollal teli táskával mászkálok, jutok el a faházig. Oké, az első lépés megvan, illetve a harmadik, mert először alkoholt vettem, aztán baglyokat küldtem a leendő csapattársaimnak, és most itt vagyok, hogy kipakoljam az üvegeket, a rágcsát. Azt hallottam, hogy a kviddicsesek csinálják a legjobb bulikat, szóval ez most az első lépés, ugyebár.
Mivel van még egy bő fél órám a megbeszélt időpont előtt, gyorsan feldobok pár díszt - lányból vagyok, de ítélkezz -, kipakolom az innivalókat a rágcsákat és egy kicsit összekapom magam is, hogy tényleg úgy nézzek ki, mint egy ember. Rendben leszek. Komolyan. Felelősségteljes felnőtt vagyok, egy Vajda, aki most sok nála nagyobb hímneműt fog koordinálni. Profi vagyok. Esküszöm. Hogy én mindig belekeveredek valamibe!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csonka Zsombor
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Csupa haszon
offline
RPG hsz: 450
Összes hsz: 1331
Írta: 2020. július 25. 16:10 | Link
Te
Először igazán


Miután összefutottak a folyosón, a következő egy órában azon agyalt, hogy vajon hova vigye el Rarát. Amikor nagy menő módjára mondta neki, hogy van egy ötlete, akkor igazából nem volt. Csak annyit tudott abban a pillanatban, hogy kettesben akar lenni a lánnyal, lehetőleg olyan kellemetlen emberek nélkül, mint a folyosós srác.
Kisvártatva kitalálta, hogy ismer egy igazán jó búvóhelyet. Már csak a meglepi részt kellett kitalálnia. Így - bár nem büszke rá -, ellógta a következő órát, átöltözött és kiszökött, hogy elrendezze a terepet. Elment egészen Bogolyfalvára, hogy bevásárolja a szükséges eszközöket, és gyorsan bedobva őket a helyre, már sietett is a megbeszélt találkozóra. Kényelmesen elhelyezkedett az egyik ablakpárkányban, és csak akkor bújt az ólmos oszlop mögé, ha az egyik tanár látta meg közeledni. Az ő tudásuk szerint Zsombornak most a navine berkein belül kéne feküdnie és majdhogynem haldokolnia. Majd holnap azt mondja, szimpla gyomorrontása volt, de mára már jobban van. De ehhez az kellett, hogy senki ne vegye észre.
- Hol van már? - kérdezte magától a fiú, ahogy már az utolsó órára siető gyerek is elhaladt mellette. Ennyi ideig nem tarthatták bent őket a tanteremben, hát elkésnének, akiknek még van órája...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
VB meglepi


|2017/2 legszimpatikusabb kisgólya|
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2020. július 28. 01:29 | Link
Domonkos
Ne kiabálj!
Ruha

Lassan haladok a sáros úton. Szerencsére voltam elég okos ahhoz, hogy bakancsot húzzak, így harisnyám és lábam tiszta mard. Meggyorsítom a lépteimet, és kissé sietősebben haladok tovább az erdei úton. A faházat legnagyobb örömömre üresen találom, így felmászva el is helyezkedem az egyik babzsákon. Cipőimet kulturáltan ledobom, ezzel kényelmesebbé téve magamnak a helyzetet. Lábaimat keresztbe rakva felhúzom. Kényelmesen elhelyezkedem, majd táskámból kihalászom a füzetemet és egy tollat. Írni kezdek. Először csak egy sort. Azt az egyet, ami már napok óta érik bennem. Egyik éjszaka fogalmaztam meg, mikor nem tudtam aludni. Az első sor után azonban elakadok, és csak nem akaródzik folytatódni a történet. A tollam végét rágva kibámulok az ablakon. Az enyhe szél rángatja a fákat. Az idő kezd kicsit lehűlni, és fülledt is a levegő. Lehet, hogy esni fog? Na de, vissza a történethez. Ismét a papírra helyezem az íróeszközt és lassan írni kezdek. "Fejét óvatosan felemelte, és..." És mi? Az agyamban mintha gát épült volna. Semmi nem jut az eszembe. Hátra hajtom a fejemet, és aprót nyögök nagy szenvedésemben.
- Gondolkozz! Gondolkozz, Betti! - motyogom magamnak.
"Fejét lassan felemelte, és megpillantotta Őt! Ez az! Mint gyors folyó a gáton, a gondolatok úgy zúdulnak át az agyamban lévő falon. Egyszeriben teljesen kirajzolódik a történet a fejemben, és írni kezdek. A szavak gyors egymásutánban jelennek meg a papíron. Mint annyi más alkalommal, most is teljesen elveszítem a kapcsolatot a valósággal. Számomra már csak a történet világa létezik, való világ valahol a messzi távolban rejtőzik előlem.
Csak akkor eszmélek fel, amikor recsegést hallok. Valaki mászik felfelé?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ian Fraser Kilmister
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 91
Írta: 2020. augusztus 2. 11:21 | Link
Szávai Eliza


  Mostanában nem nagyon mozogtam a kastélyban, a tantermeken és a nagytermen kívül. Az utóbbi időben a Navine ház falai közt tengettem az időmet, ami nem gond, csak így a nyár derekán igen azért a szabadban is kellene lenne. Így kapok magamra valamit és pótlom az elmaradásomat. Nem sietek, szépen lépdelek lefelé a lépcsőn, nem sok diákkal találkozok a saját házam, és a kastély falai között. Elég ingerszegény időszakon vagyok túl, társasági életem is csak a legminimálisabb emberi érintkezésekre korlátozódtam, ami nem jó. Persze, ez rajtam múlik, és van is rá igényem, a tanulás és egyéb dolgok nagyon elvonták a figyelmem. Ahogy kilépek a nagykapun, megcsap a meleg. Gyorsan el is döntöm, hova is akarok menni. Víz mellé, vagy fás részre, ahol van árnyék. Az erdőre esik a választásom, aztán majd eldől, hogy átmegyek a tavacskához.
 Erdő felé veszem hát az irányt, céltudatos léptekkel megyek, mivel tűz a nap eléggé. Jó hűvös csap meg, ahogy beljebb érek a fák közt, ez nagyon jól esik nekem. Magam körül nézelődve veszem észre ahogy feljebb emelem a fejem egy faházat, ami egy öreg vastag törzsű korhadt fán van. Szemre való építmény, ami hamar felkelti az érdeklődésemet. Kicsi félelmem van, hogy mennyire lehet stabil az építmény, látva az alapot adó fát. A kíváncsiságom nagyobb annál, hogy ez visszatartson engem a felfedezésbe. Felmegyek a lépcsőn, és meglepődve tapasztalom azt, hogy az alapot adó fa, és a rajta lévő ház külseje igen megtévesztő, hiszen a belső nagyon otthonos, és jó állapotban van. Látom a feliratokat, ebből elég felkapott helynek tudható be. Nem vagyok ellene az ilyeneknek, némelyik nagyon mulatságos, hozzátartozik a firkálás a diáksághoz. Én is művészkednék, ha lenne mit írni. Lehuppanok a babzsákokra, ami kényelmes, és igen jól esik benne elhelyezkednem. Innen is jól eltudom olvasni társaim üzeneteit.
Utoljára módosította:Ian Fraser Kilmister, 2020. augusztus 2. 18:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kevés - Lélekfagy
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2020. augusztus 31. 22:34 | Link
◖Petyám ♥◗
nagy újságolvasásokban


- Hallod, ide tök sok mindent fel lehetne cuccolni – nézek körbe, mert amúgy mindig is tökre szerettem volna egy faházat, csak aztán sosem olyan helyen éltünk, ahol kellő méretű fa akadt hozzá. Most meg már elvileg „kinőttem” belőle, gyakorlatilag, tökre, mint ahogy múltkor a neten is néztem azt az építős műsort, simán el tudom képzelni, hogy a lakóházam egy fa tetején lesz. Nem ott lesz majd, de képzelni lehet. Kint a zöld közepén, tök zen lenne. – De tuti akik idejárnak… nos, inkább nem mondom ki mit csinálni, összebarmolnák – húzom el a számat, hogy lakat alá nem tudnánk tenni ezt a helyet, mert sokan vagyunk a suliban és ott mindig minden közkincs. Kár érte, mert felhozhatnánk a társasokat, az ő dolgaiból is és még simán ilyen lámpássort is el tudnék képzelni. Ez van, majd találunk valamit, ami nem a szoba és csak a miénk.
Nassolnivalót azért hoztam, meg társast is, mert miért ne játszunk, ha már itt vagyunk, mióta írtam anyának, többször is küldött egy-egy félét, hogy próbáljuk ki. Ez elvileg valami stratégiai cucc, sima mugli dolog, semmi mágia, tele van kártyákkal meg minden, de bontatlanul pihen még a táskában, együtt nézzük majd át, hogy jó lesz-e nekünk. A múltkori tökre bejött, a végére már egészen jól megoldottuk a rejtélyt, igaz, ahhoz több fő kellett, de megoldottuk. Most ehhez elég lesz kettő, ha jól néztem a dobozt.
- Ahh, azért azt hittem, hűvösebb lesz – jár a szellő, a levegő, de még nem az igaz. Kora ősszel lesz az, néha reggel már érezni, hogy közeleg és csíp picit, de tegnap mondjuk már hajnalban is sok volt a meleg, nemhogy nap közben. Sose szokom meg. Ledobom hát magam, lepakolok és kényelmesen elhelyezkedem. Hoztam inni is, limonádét meg vizet, később jól fog jönni, jó hideg mind még. Petya közben elhozta az Edictumot is, mindig átlessük, de folyamatosan csak fura szerelmi sokszögek meg egyebek vannak benne, már lassan én se értem, ki kivel kavar. Mint valami tévés műsor.
- Írnak valami érdemeset, vagy megint valaki becsajozott? – nem irigykedem én arra, sőt, majd lesz nekem is. Ha meg nem, így jártam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Návay Kristóf
Aurortanonc, Bogolyfalvi lakos


a menekült
offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 104
Írta: 2021. április 6. 20:40 | Link
Bogi
kicsípve

A faházhoz vezető út kezdetén várja meg randipartnerét. Beleborzong, ha kimondja magában ezt a szót, de mégis az a helyzet, hogy ma többről lesz szó, mint a szokásos csajfűzős szeánszok. Amióta ismeri őt, azóta nem tudja kitörölni az emlékezetéből, ha más lányokkal találkozik. Ez talán jelent valamit, de Bogi mindeddig nem hagyta, hogy bármi is történjen közöttük. Kristóf pedig nem a türelméről híres. Ő utál várni, mindent azonnal megkap, ha pedig látja, hogy valami elérhetetlen, akkor továbbáll, ezzel vágva át a gordiuszi csomót. Talán azért tart ki mellette, mert mindketten sűrű időszakot tudhatnak maguk mögött, de a találkozásokat valamilyen csoda folytán, a szükséges szinten képesek voltak fenntartani. Sokat köszönhet neki, amiért sikerült átevickélnie a legnehezebb vizsgának mondott VAV-on, és amiért nem hagyta el magát teljesen azok után, hogy le kellett mondania az auror szakról. A családja sosem volt ott neki igazán, és amióta a húga csipája is kinyílt a kastélyban, egyre inkább érzi úgy, hogy szorul a hurok a nyaka körül, hát még a rohanó időről nem is beszélve.
Ezért egy késő délutánra, amikor már kellően későn alkonyodott, és az időjárás is kedvező volt a kinti programhoz, megbeszélték a sétát. Kellően befújta magát a legdrágább kölnijével, a haját is szépen kifésülte a kócoktól, és nehezen ugyan, de magára erőltette az évek alatt kinőtt, kizárólag ünnepi alkalmakkor hordott öltönyét. Nem kényelmes, pláne a programjukhoz, de legalább elegánsan fest benne. Táskájába felkészülten belerakott mindent, amit ilyenkor kell, talán még többet is, de az biztos, hogy kitett magáért. Vigyázzban áll, ahogy anno a kiképzésen tanulta, de lábai remegnek az izgatottságtól. Rágyújtana, nagyon is, azonban tudja, hogy azt ilyenkor nem szokták díjazni. Marad a rágó, rögtön kettő is egyszerre, azt pusztítja csámcsogva jobb híján.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék