37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék
Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 10. 23:36 | Link
-Teljesen tiszta a vérem! Hupszika.. Bocsi.
-Van aállatod?
Utoljára módosította:Dora Martinez, 2014. július 14. 23:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 10. 23:48 | Link
Értem.. Indulhatunk?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 10. 23:59 | Link
Oda mentem a polchoz és levettem egy vámpíros könyvet a 121.oldalra lapoztam.A könyvben egy kép volt.
-Jelszó?-kérdezte a szörny
-fokhagyma-válaszoltam. Kinyitotta a kaput és bementünk. Egy rózsaszín szobába értünk.
-Evelin ülj le! Ez eltart egy darabig!- és neki áltam keresgetni..
-Mit.mkndassz? Szerinted miért hoztalak ide?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 11. 00:08 | Link
-Egy ládát. Abba a ládába pár dolog van. Egy báli ruha egy arany kötésû könyv és egy tiara.
A ládára az van rá írva pontosabban vésve hogy AB. Érted? - keresgéltem tovább.
-Jahh és még az ks fontos hogy csak a könyv kell!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 11. 00:18 | Link
-A nagnéném csinálta. Anabel Bellefleur. Az a könyv egy vagyint ér! Na a lényeg.. a titkls könyvtárhoz hasonlít.Kiválasztassz egy történetet és te döntõd el miluen legyen! Érdekes könyv..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 11. 00:27 | Link
-Nem köszi..De ha unod haza mehetünk..
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Írta: 2014. július 11. 00:38 | Link
-Nem kérek köszi!Ahh nézd! Itt a láda!- kinyitottam és benne volt minden.
-Ezt nézd!! Errõl a könyvröl beszéltem!!  *izgul*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6632
Írta: 2014. augusztus 10. 21:28 | Link
exSóginő


Akkor fussunk neki a Faháznak...
Ideje lesz kimozdulnia. Ez az a gondolat, amivel megint csak gyötri magát. A Maxis tetős incidensen kívül nem mozdult ki a navine berkeiből, nem érintkezett senkivel és így van ez jól, most viszont rátört a hobbija, azaz a rajzolhatnék. Igaz késő délután volt már, de még meleg és világos, szinte azt hihette az ember, hogy éppen csak órák végén baktatott ki. Egy rajztömbbel, ceruzákkal és jómaga szórakoztató társaságával oldalazott ki a portrén, majd a folyosón, végül pedig kiért az udvarra. Nem sok lehetőséget lőtt be előre, merre is menjen, de tudta, hogy nincs nagy hangulata társaságozni. Annyira antinavinés a jellemében a társadalmi túlbuzgása általában, ahogy a közvetlensége és vakmerősége is, na meg a célratörő kitartása, sokszor meg is szólták miatta, hogy olykor úgy vélte jobb lenne visszafogni magát. Az élet mégis úgy hozta, hogy erőlködnie se kellett ehhez. Valahogy az érzései miatt meghúzta magát, és egy eléggé csendes, visszahúzódó formát vett fel. Nem kapitánykodik, nem csavarog, csak vegetál a házban. Ez se teljesen normális, ha valaki ismeri őt.
Mondhatni olyan, mint egy játékbaba, amit elrontottak, és nem javítottak meg, vagy lemerítették benne az elemet, aztán elfelejtették kicserélni azt. Azért egy apró mosoly ott van az arcán, miközben a kis tákolmányhoz ér és felmászik. A magasból még körbepillant, és örömmel veszi tudomásul a csendet és nyugalmat, majd benyit, a szerencsére üres kis házikóba. Hamar kinéz magának a kis ablaknál egy babzsák fotelt, amire letelepedve, pontosan kilát a fákra és még a már nem túl erős és fényes napsugarak is beszöknek ott hozzá. Maga elé veszi a tömböt és kiborítja, otthon érezve magát a ceruzákat. Mostanában rászokott, hogy nem beszél semmi komoly dologról, főleg mióta kitálalt Benjinek, hanem inkább lerajzolja.
Túl sok rajzon szerepel a kviddics, vagy rellonosok…
Sarkalatos pontja az életének ez a két dolog, de ha eddig jól elvolt ezekkel, akkor most se kéne túlaggódnia. Ahogy kiskorában az eséseket a görkorcsolyával, úgy majd ezt is kiheveri. Igaz annak is maradtak nyomai. Van egy kis hegecske valahol a térdén, alig látható, de ő tudja, hogy ott van. Mindennek hordja magán a nyomát, de azt sosem akarta, hogy ezek a nyomok így kihassanak a vidám felére. Ezért is határoz úgy végül, hogy valami színes dolgot rajzol, addig is arra koncentrál kicsit, és nem azon agyal, hogy szed össze egy ütőképes csapatot a jövő évre, ugyanis azon kívül, hogy leszedte egy griff és még mindig sajog pár porcikája, nagyobb baj, hogy az emberei kiballagnak, vagy kilépnek a veszélyesség miatt, amit emberileg megért, kapitányként viszont forrong.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely♥
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
A történet vége
Írta: 2014. augusztus 27. 16:28
 | Link
Cyanne North
A sikeres vizsgák után, de még a nyári szünet előtt

Semmilyen tekintetben sem érezte különlegesnek a mai napot. A levél óta valahol mindig is remélte, de egyszer sem fordult meg fejében komolyan, hogy eljöhet a pillanat, és tényleg el kell hagynia a birtokot, méghozzá kötelező jelleggel. Órák óta játszott már szobájában a tenyerében megszülető lángocskákkal, melyeket nézve egészen mámoros, bódult állapotba került. Önmagát, legjobb barátját és szerelmét látta a tűzben, élete értelmét, urát és parancsolóját, amelyet mégis, mindig ő irányított. Formálta az apró, kezében táncoló fényt, s először arra sem figyelt fel, hogy ajtaján kopogtatnak, majd benyitnak rajta.
- Mit akarsz? - nézett fel végül Ciánkára, akivel Kowai eltűnése óta lett igazán jóban. Hasonlított szövetségesére, és úgy tűnt, a fiú számára képes enyhíteni a keresztes arcú lány hiányát. Cyanne éles eszű, a fekete mágiát kedvelő leányka volt, akinek legdrágább tulajdonságai közé tartozott az is, hogy csak akkor beszélt, amikor arra valóban szükség volt. Noel kezében kialudt a láng, miután háztársnője elárulta mit tervez. A fiú arcára széles vigyor ült ki, majd felállt ágyáról, és kért pár pillanatot a lánytól, hogy átöltözhessen, és minden szükséges dologgal felszerelkezhessen. Amíg North a folyosón várakozott, a lassan már harmadévébe lépő sárkány mélyzöld inget keresett, hozzá szövetnadrágot, és márkás cipőt. Csuklójára órát csatolt, illatot fújt magára, majd pálcáját tokba csukva, ládája mélyére zárta. Nem kellett a szőlőfa eszköz, és nem is akarta használni, hiszen saját kezeit erősebbnek hitte, mint göcsörtös pálcáját. A szoba elhagyása előtt még belepillantott a falon lógó tükörbe, végignézett mélyedő arcvonásain, és a sercegő borostán, amit már napokkal ezelőtt le kellett volna borotválnia.
Az alagsort, a folyosókat, majd a bejárati csarnokot elhagyva, az erdő felé veszik az irányt. Csendben haladnak, nincs semmi, amit egyelőre mondhatnának egymásnak. Gyakorolni mennek, rossz fát tenni a tűzre, egy kicsit eltérni a megszokottól, elhagyni az olykor unalmas hétköznapokat, hogy ha csak egy órácskára is, de önmaguk teljes valójában létezhessenek távol veszélyben lévő társaiktól.
- Itt jó lesz? - kérdezi az elegánsan öltözött fél háztársnőjét az erdő szélének egy pontján, ahol már nem látni a kastélyt, és ők is takarásban vannak a kéretlen szemek elől. Megfordul tengelye körül, karjait széttárja, és mint aki először érzi a szabadság ízét nevet fel. - Mondd csak, pontosan milyen erősségű villámokat is tudsz előidézni? Ha belém csapnád, mennyire érezném meg?
Nem titkolt szándéka, hogy a lány villámainak megérzése felidegesítse, s felébressze a benne alvó sárkányt, hogy aztán tüzet okádhasson, és élete legnagyobb tüzét kelthesse életre. Kacér izgatottsággal vonja fel szemöldökét, és széles vigyorral néz társára.
- Örülnék, ha én lehetnék az első, akibe beleeresztesz egy kis áramot - úriemberként hajol meg, de a huncutsággal teli szemkontaktust mindvégig tartja Ciánkával. Aztán kiegyenesedik, párbajtávolságot vesz fel a lánnyal, és megadóan széttárt karokkal várja, hogy elkezdődjön a félelmetesnek ható menet. - Hölgyeké az elsőbbség, hát kezdjen North kisasszony!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Renée Faraday
INAKTÍV


késdobáló istennyila.
offline
RPG hsz: 50
Összes hsz: 816
Írta: 2014. augusztus 28. 14:45 | Link
Juli-huligán. *.*

Tökike ideges. Jó, na, nem kell semmi túlzottan súlyos dologra gondolni, csak felhúzták a kis agyát a cuncivirágnak. Már megint piszkálta Zizit az a buta kislány, az a kis izéke, amelyik a rokona. Az sose hagyja békén, mindig csak veszekedni tud vele, és ez elképesztően idegesíti Renée-t. Ilyenkor legszívesebben kikapná az egyik kését az övére erősített tokból és menne és vágna egy jó 20 centit a lányka hajából. Vagy esetleg ijesztésképpen felé hajítaná az egész fegyverarzenálját. Az egyiket teljesen véletlenül a csinos kis pofikája irányába küldené meg teljes sebességgel. De szíve szerint akár a vajazókést is szívesen mellé vágná a falba. Jól van na, nem kell ám félni Tökitől, nem az a vérszomjas fajta kislány, csak az tudja kifejezetten forráspont körülire állítani az agyvizét, ha bántják a barátait. Izzyre különösen érzékeny, ő volt az első, akivel beszélgetni tudott itt a nővérén kívül (hálistennek, hogy karattyol spanyolul a kisebbik Bánkúti), vele lóg feszt suli után, kicsit olyan neki a lány, mint egy másik fél, egy testvér. Furcsa számára, egyke gyerek volt 12 évig, aztán előkerült a nővére, utána pedig szépen Zizi is beszivárgott az életébe. Mondjuk hálás az ismeretségért, szó se róla.
Mikor eldurran az agya (ami hangsúlyozzuk még egyszer: nem gyakori dolog), akkor fel szokott szökni a kastélyba mindenki tudta nélkül és ott csámborog mindenfelé. Múltkor az egyik portréhölgy még jobban felhúzta az alapállapotnál is, aztán nekivágta az egyik kését a vászonnak, az meg visongatva a 4. szomszédos keretbe menekült. Betoji egy népség. Akkor gyorsan fogta a szerszámot és már ott sem volt, nincs kedve hozzá, hogy elkapják visítozó festett alakok miatt. Még mindig nem szokott hozzá teljesen, hogy itt a képek mozognak és csacsognak, ha megkéred rá őket, ha nem. Ő inkább a hallgatást kérné, de hát az élet nem kívánságműsor...
Most nem megy be a kastélyba, most inkább kint marad, nem akar túl sok emberrel találkozni, utálja, ha idegesen látják, mert ő nem ilyen. Ő aranyos és cuki és... És lobbanékony, naná. Ideg rulz. Sétál, sétál, sétál, viszi a lába eszeveszett módon, csak azt nem tudja, hova. Egy idő után felpillant, mert fák közé ért, és nincs kedve lefejelni egyet sem. Fák. Nagyszerű, jó hely lesz. Halad tovább, keresi a tökéletes alanyt, de még nem találja. Aztán egyszer csak előtte áll. Jó nagy dög, még egy házat is rittyentettek rá, príma. Nem mászik fel, neki csak a fa kell, a házikó hidegen hagyja. Megáll úgy nagyjából 5 méterre a vastag törzstől, kicsatolja a tokot, előhúz egy kést, és teljes erőből belevágja a fába. Aztán szép lassan előkerül a többi fegyver is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Moondance Williams
INAKTÍV


Lily
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 548
Írta: 2014. szeptember 7. 19:41 | Link
Sheela
Este

Már majdnem teljesen be van sötétedve. A suli körüli erdőben mászkálok, és végre a kutyám is velem van. Vidáman szaglászik hol itt, hol ott. Felfedezi a helyet, akárcsak én. Egy bot van a kezemben és amint észre veszi felém rohan, hogy elkapja a botot. Mosolyogva tartom magasba a botot és nem érdekel, hogy ugrálás közben összekoszolja a ruhámat. Ahogy játszunk nekimegyek háttal egy fának. Mikor felnézek, egy faházat látok a hozzá vezető lépcsővel.
- Mit gondolsz Démon? Megnézzük? - kérdezem kutyámat, mire hangos csaholásba kezd, ezért célba vesszük a lépcsőt és felmegyünk. Az ajtó nyitva van, mikor kísérletet teszek a bejutásra. Odabent kicsit kupis a hely, de engem nem zavar. Levetem magam az egyik babzsákfotelra, és kutyám mellém telepszik. Hátrahajtom a fejem és a plafont figyelve elmélkedem.  
Utoljára módosította:Asher Noah Wayde, 2014. szeptember 21. 19:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ha az ember megszűnik harcosként viselkedni, megszűnik harcosnak lenni.
Noel Greenwood
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 9
Összes hsz: 70
Írta: 2014. szeptember 19. 14:39 | Link
Cat
(aki előtt végre nem jövök annyira zavarba)


Hál' Istennek egyből belement a fura szoba elhagyásának ötletébe. Akkora teher esett le a vállamról, mint ide Timbuktu. Kb. fejvesztve menekültem ki a helyiségből, természetesen előre engedve a hölgyeményt.
A folyosón elmeséltem neki, hogy valóban nem vagyok még képben a kviddics kapitányokat illetően, de ezen igyekszek változtatni, és egyébként is! Pont egy terepszemlére készültem, mielőtt rámtört az igazmondás. Logikusnak tűnt volna, hogy a pálya felé vegyük az irányt, ám én inkább egy csendesebb, és kevésbé balesetveszélyes helyet javasoltam helyette. Később is ráérek megnézni a csapatot.
Tehát frissen visszafordított pólóban, még mindig elég szakadtul, de egy bájos fiatal lány társaságában baktattam kifelé a kastélyból.
- Szerinted mi a rosseb volt ez az előbb? Ez az egész. Ugye csak a szobával volt valami, és nem mi vagyunk megátkozva, amolyan elsős beavatás képpen? - kérdeztem a lányka véleményét.
- Nem vagyok egy nagy taktikázós, de azért - valljuk be - jobb ez úgy, hogy ha az emberke nem mondja egyből egy idegen szemébe, hogy például milyen cukin eláll a füle. - és ebben a pillanatban pillantottam a fülére.
- EZT PERSZE NEM RÁD ÉRTETTEM, csak példa volt! - próbáltam tompítani.
A kínos érzés bennem állandósulni látszott. Hát, jó! Megtanulok együttélni ezzel az új érzettel.
Eközben elérkeztünk a helyre, amit célul tűztem ki. Szemem sarkából pillantottam Cat-re, hogy elcsípjem első reakcióját.
- Jó, mi? - kérdeztem - Olive mesélt erről a helyről, neki pedig egy levitás srác. Még sosem jártam itt, de pont így képzeltem. Másszunk fel!
Előre iramodtam, és a létraszerű képződmény tövében megtorpantam.
- Akarsz előre menni? Úgy lenne illendő, de nem ígérem, hogy nem leszek szorosan a nyomodban. - mondtam, már-már megszokva ezt az nyílt őszinteség dolgot.
Utoljára módosította:Noel Greenwood, 2014. szeptember 19. 14:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentesi Alíz Zsófia
INAKTÍV


tulipánhercegnő
offline
RPG hsz: 230
Összes hsz: 1276
Vince ~
Írta: 2014. október 24. 18:44
 | Link
Most mondja meg nekem valaki: hogy működik ez a lány? Most éppenséggel a szobájában kellene ülnie és tanulnia, nagyon tanulnia, mert attól függetlenül, hogy év eleje van, azért nem árt, ha belever valamit a kis fejecskéjébe. De nem, ő inkább újra meglépett a könyvek elől és a pálcáját, a rajzfüzetét és néhány mugli ceruzát magához szorítva iszkolt ki minél gyorsabban a kastélyból. Még a barátnőivel sem beszélt ma egy köszönésen kívül, annyira el volt foglalva a kiszökéssel, hogy még az órát sem nézte. És hát igen, ellógott egy órát, de amíg ezt valaki meg nem mondja neki, addig bizony nem fogja tudni. Komplikáció nélkül jutott ki a falak közül, még az iskola új rendőre, Dvéjni bácsi sem kapta el, de igazából azt sem tudja, hogy hogy néz ki a defenzor. Az évnyitón látta először és utoljára, hát akkor még is hogyan jegyezhette volna meg?
Most pedig hát itt ül a faház padlóján, háta nekidöntve az egyik babzsáknak, lábai felhúzva és combján fekszik a füzet, amibe most éppen egy tényleg mesteren szép rózsát rajzol. A ceruzát lassan húzza végig a lapon, közben ide-oda firkant valamit, néha elmaszatolja, de attól még a rajz csodás lesz. Sosem volt valami tehetséges rajzos, de tulipánt és rózsát mesterien tudott rajzolni, amiben talán még a profi művészek is csak néha előznék le. Amint kész van a rajzzal, sóhajtva hátrahajtva a fejét annyira, hogy haja szétterüljön a babzsákon, sóhajtva lehunyja a szemeit és most először az évben az árvaházra gondol, ahol két évig rostokolt csak, de még is olyan volt számára az a két év, mintha a fél életét ott töltötte volna. Szentesiéknél jó élete van, még is úgy érzi, mintha nem tudná ki is volt az igazi családja. Olyan, mintha a lényed egy része kiszakadt volna belőled és amíg az meg nem kerül, nem lesz teljes az életed.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Jeremy Claythorn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 104
Összes hsz: 2142
Írta: 2014. november 16. 22:49 | Link
Szaffi.

Az ajtó halk kattanással becsukódik, Jeremy kívülről bezárja, majd útnak indul. Szokásává vált a kora reggeli séta, mindig másfelé indul, hogy lassan megismerje a környéket. Nemrég egy ismerősről derült ki, hogy vérfarkas, ki tudja, mi történik ma? Végigbaktat főutcán, gumitalpa csikorog a nedves macskakövön. Az utak kihaltak, alig látni mozgolódást.
Előveszi a kabátzsebébe tett sálat, és gyors mozdulatokkal körültekeri a nyakát vele. Kesztyűt nem hozott, de nem is volt gond, zsebébe dugva sétált át az iskolába vezető úton. Hétvége volt, de az kastély körül is volt bőven látnivaló, és ő egy magányos helyre vágyott. A réteken sétálgat, egy fedett helyet keresve, de nem talál semmit. Ekkor már haza akar fordulni, de meglát egy öreg fa ágain támaszkodó nagy faházat. Megrántja a vállát, és elindul arra.
 Sietősen mászik felfelé a lépcsőkön. Ízületei kifehérednek, a szálkás deszkák szorításától mire felér, de úgy tűnik megérte. Kellemes, hangulatos hely. Csak egy gond van vele. Nincs egyedül. Épp fordulni készül, amikor találkozik a tekintetük. Csinos lány, bár így is nehézkes mosolyt erőltetni az arcára, ugyanis már itt kell maradnia, holott csak a gondolataival akart együtt lenni.
- Szép korareggelünk van, ügye? – ereszti felé barátságos hangnemmel a kérdést, majd lassan közeledni kezd hozzá. Égkék szemeivel kitartóan fürkészi az előtte ülőt, hátha valami le tud szűrni a külsejéből, mielőtt még megszólalna. – Jeremy Claythorn, ötödikes rellonos. – Az nem akarja a lány tudatára adni, hogy prefektus is, majd később. Egy mellette lévő babzsákfotelbe huppan, amiről kisebb porfelhő száll fel, majd kényelmesen elnyújtja lábait a földön. Némán figyeli a lány reakcióját.
Utoljára módosította:Jeremy Claythorn, 2014. november 16. 22:56 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kávássy A. Henrietta
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 178
Írta: 2014. december 5. 09:43 | Link
Lénárd

Már ősz közepétől vártam a havazást, amióta már egy-két makacs levélkén kívül lehullottak a falevelek a fákról. Szerettem nézni a színeket, ahogy egyesével válnak el a fa ágaitól és lassan hullnak a földre, de az ünnepek közeledtével egyre jobban vágytam a téli tájra. Végre esik a hó. Megfogadtam magamnak, hogy valamikor időt kerítek kimenni egy kicsit levegőzni és szeretem megtartani az ígéreteket, még ha azokat magamnak is teszem. Egy szabad délutánon elérkezettnek láttam az időt, úgy éreztem semmi sem akadályozhat meg. Gondosan felöltöztem, sál, sapka, kesztyű, kabát és elindultam kifelé az iskolából. Először még az utat követtem, ami szintén havas volt egy kicsit. Eléggé csúszós volt, így nem is erőltettem a dolgot, inkább lekanyarodtam az útról és változtattam úticélomon. Eredeti tervem a Bagolyfalván lévő vásár volt, de a faluba vezető lejtőn féltem lemenni, nem hiányzott nekem a csonttörés. Az aszfaltozott útról letértem és a mezőn mentem keresztül. Talpam alatt ropogott a több mint tíz centis hó, legszívesebben hóangyalt csináltam volna, de győzködtem magam, hogy azért azt nem kéne, már nem vagyok kisgyerek. Csöndben mentem, hátha látok valamilyen állatot, de sajnos nem volt szerencsém. Átszelve a nagy mátrai rétet elértem az erdő széléhez. A faházhoz szerettem volna menni, de itt egy kicsit elbizonytalanodtam, hogy melyik ösvény vezet hozzá, vagy legalábbis felé. Beléptem az erdőbe és elkezdtem irányzékban megközelíteni. A táj annyira szép volt, nagyon szerettem volna lefesteni, de hát nem hoztam magammal semmilyen felszerelést, és ha itt kint rajzolnék, akkor nagy eséllyel megfáznék. Megtaláltam az ösvényt és sikerült beazonosítanom, hogy merre is vagyok. Innentől körülbelül tíz perc gyaloglás volt ahhoz a bizonyos fáig. Csöndben tettem meg az utat és figyeltem, hátra látok egy erdei állatot. Mocorgásokat éreztem mindenhonnan, kicsit mérgelődtem is, hogy lehet szemüveg kéne nekem.
Annyira el voltam foglalva az állatokkal, hogy alig vettem észre a hatalmas, vastag törzsű, korhadt fát és mellette a létrát, ami felvezet a házhoz. Alulról alig lehet rájönni, hogy ez nem csak egy átlagos fa, de valószínűleg pont ez volt a cél. Elkezdtem mászni felfelé. Kicsit aggódtam, hogy leesek, mert a rátapadt hó miatt nagyon csúszósnak látszott, viszont ezúttal nem fogok lemondani célomról, mint a karácsonyi vásár esetében. Lassan, de biztosan közeledtem a házhoz. Bele sem mertem gondolni, hogy nekem innen még le is kell majd jönnöm. Már voltam itt fent, de akkor nyár volt és nem tűnt ennyire veszélyesnek. Szerencsére épségben megérkeztem. Mielőtt bementem volna a hívogató házba, körülnéztem, hogy fentről is megcsodálhassam az erdőt. Hirtelen madarak sokasága vált láthatóvá számomra, én pedig nem győztem csodálni őket. Pár percig csak álmodoztam és álmodoztam, hogy bárcsak én is tudnék velük szabadon repülni. Nagyon vágytam a repülésre, kiskoromban mindig azt kértem szülinapomra, hogy hagy repülhessek. Persze, így visszagondolva már én is röhögök magamon.
Kicsit csípte a hideg az arcomat, ezért rávettem magamat, hogy abbahagyjam a bámészkodást és bemenjek a házba. Benyitottam az ajtón, körülnéztem, hogy van-e bent valaki, de a ház üres volt. Besétáltam a szoba közepére, látszólag nem sokat változott legutóbbi látogatásom óta, talán egy-két véséssel van több.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alma <3 - Kérdezz
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2014. december 6. 17:58 | Link
Rozos Annamária

Végre egy kis csönd. Itt a havas erdőben senki sem kiabál, bár gyakorolni a hóban nem igazán tudok. Hacsak meg nem találom az a házat amit annyian emlegetek.
Már majd nem elérem az erdő közepét, amikor meglátok egy lépcsőfok szerűséget az egyik fán. Kíváncsian közelebb megyek és fel nézek. Egy rozoga faházat pillantok meg, ami reménnyel tölt. Hát ha ez az.
Óvatosan fellépek az első fokra, hogy elbír-e. Majd lassan elindulok felfelé, a lépcsőfokokra összpontosítva. Így amikor elszáll mellettem egy madár az ijedségtől majd nem lezuhanok. Olyan erővel kapaszkodok meg a korlátban, hogy elfehérednek az ujjaim. Majd miután sikerül vissza nyerni az egyensúlyom, szitkokat motyogva a fogam között folytatom a lépcső mászást.
Fel érve a korláthoz lépek és megcsodálom a havas erdőt.
Egy pillanat múlva már bent rakom odébb a babzsákokat és hálózsákokat, hogy legyen helyem. Ajtónál meg állok és meg nézem a munkám eredményét. Aztán középre sétálok és kiveszem a kabátom zsebéből az apró zongorát és széket, óvatosan leteszem és vissza sétálok az ajtóhoz. Előveszem a pálcám és a zongora felé intek.
-Perfroméra la méra!
Kinézek az ajtón, de mivel nem láttok senkit aki zavarhatna becsukom az ajtót és a zongorához sétálok. A szék tetejét felnyitva kiveszek pár kottát és elkezdem átlapozni őket. Beethoven Holdfény szonátájánál meg állok és kiveszem a többi közül, majd felrakom a kotta tartóra a többit pedig vissza a helyére. Lecsukom a széket és leülök. Felnyitom a billentyűket. Egy pillanatig némán nézem a zongorát, aztán elkezdek játszani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8150
Írta: 2014. december 7. 21:48 | Link
Tegnap meglehetősen nagy utat jártam be. Ellátogattam néhány közeli országba. Az olaszoknál beültem egy hangversenyre, aztán visszafelé Szlovéniában meg-megálltam egy kis városnézésre. Régen jártam arra. Érdekelt, hol mi változott. Úgyhogy a mai napom a nyugalomé. Ilyenkor vagy a házamban kódorgok egész éjjel, vagy azért kimozdulok a faluba. Mivel a tél elérkeztével elég hosszú lett a sötét órák száma, jóval több időm akad, így kevés olyan napom van, mikor végig otthon lennék. Ma sincs ez másként.
Bőrkabátban, mélyszürke pólóban, fekete farmerban, lazán megkötött bakancsban ballagok ki az erdő fái közül, besétálva a Fő utczára. Elpillantok a ketyere kereskedés felé. Sötét van, nincs ott senki. Úgy tűnik, ma Kins sem gyakorolja a rúnázást. Vagy lehet, később jön. Végülis korán van. Még nincs hét óra. Haladok tovább, elnézve a Boglyas tér felé, a karácsonyi vásárba. Most sem vegyülök hosszasan. Éppen csak odaköszönök Ilosvai úrnak a bódénkhoz, aztán megyek tovább, elgondolkozva, amerre a lábam visz.
Hamar az iskola birtokán találom magam. Felnézek a kastély barátságosan fénylő ablakaira és haladok tovább, mígnem megpillantom a fa tetején a házat, amely már régóta izgatja a fantáziámat, és bár már a legtöbb helyet felfedeztem a környéken, erre még nem kerítettem sort. Na majd most!
Érzem és hallom, hogy nincs benne senki, úgyhogy bátran felmegyek a lépcsőn és körbenézek a helyes kis zugban. Úgy látom, nagyon szeretik a tanodabeliek az ilyen puffokat, meg a sok párnát. Többek közt a tetőtérben meg abban az erdei menedékben is ezekkel találkoztam. Mondjuk meg kell hagyni, tényleg hangulatosak.
Noha nem éri a fejem a plafont, elég közel van hozzá, úgyhogy kissé görnyedten sétálok beljebb. Szemügyre veszem a falba vésett feliratokat, elnézelődöm egy darabig, aztán szépen helyet foglalok az egyik puffon. Karijaimat térdeimre dobom, vékony lábaim még így behajlítva is hosszan elnyúlnak tőlem. Szusszanok egyet és magam elé révedek. Nem érzem magamat a helyzet magaslatán a napokban. Ezzel persze nem kell sokat törődni. Mindig ez van. Néhány nap egész kellemes, aztán mélyebben vagyok. Ez már pár száz éve így megy. A környezetem természetesen alig észlel valamit ebből. Talán csak sejtik. Hiszen mindig ilyen hallgatag és merengő vagyok. Édes mindegy.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2014. december 19. 12:40 | Link
A másik Cath


Megvan az előnye annak, ha valaki halott. Többek között például nem feltétlenül kell tartania a kapcsolatot azokkal, akiket hátrahagy. Igen, tényleg írhattam volna egy-két levelet a bátyámnak, hogy tudassam vele, többnyire még életben vagyok, de aztán rájöttem; ha bárki megtudja, hol vagyok, akkor Ezra is megtudhatja. Márpedig ezt mindenképpen el akartam kerülni.
Csakhogy magányos harcosnak lenni mégsem annyira jó buli, mint ahogyan azt eleinte gondoltam. Találkoztam rengeteg emberrel, de egy sem törődött velem igazán; jó, persze, megtanítottak igazán emberként viselkedni és mindent megosztottak velem arról, amit tudnak a vámpírokról, de mindennek ellenére nem számítottam nekik. Csak egy voltam a sok közül és mindannyian tudjuk, hogy a hegyesfogúak kihalóban lévő fajnak számítanak.
Meghúztam magamat, amikor visszajöttem. Nem szóltam Richnek, nem beszéltem senkivel, aki közel állt hozzám. Hogy miért? Nos, akik a legközelebb álltak, azok elhagyták ezt a helyet, a többiekre pedig nem akartam ráhozni a frászt;  bár bevallom, szívesen megnéztem volna az arcukat, amikor tudatosul bennük, hogy bár egy évre eltűntem és valószínűnek látszott, hogy már régen felfalt valami, mégis itt voltam. Nem hátráltam meg, nem futottam el, sőt még csak igazából meg sem haltam.
A faházhoz mentem. Meglepő vagy sem, sohasem jártam még itt. Talán azért, mert annyira barátságosnak és melegnek tűnt, hogy majdnem szivárványt hánytam tőle. Egy pillanatig sem azért, mert annyira brutálisan rellonos lennék –na jó, az vagyok–, hanem mert valami meghalt bennem idő közben. Emberinek látszottam, de valójában nem voltam az. Egy gyilkos voltam; igazi, hamisítatlan gyilkos. Résnyire nyitottam az ajtót és becsusszantam rajta, majd letelepedtem egy sötét szegletbe. Mielőtt elindultam ittam, most azonban szükségét éreztem volna még egy adagnak… legalább.
Utoljára módosította:Katherine Danielle Averay, 2014. december 19. 13:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Michelle Angelique Saint-Venant
Auror, Bogolyfalvi lakos


III. Az Uralkodónő
offline
RPG hsz: 309
Összes hsz: 2169
Írta: 2015. február 6. 22:05 | Link
William, aki még a látóhatáron sincs

Az üzlet lebonyolítva, időpont megbeszélve. Rég volt már ennyire biznisz vumen, mint most, de most aztán igazán az. Nem kifejezetten nagy a meló, ki kell vallatni valami szerencsétlent. Ezt pedig rábízzák. Mily meglepő fordulat! A sötét ügyek mindig is vonzották szőkeségünket, hát még ha az újdonság erejével csapódnak falnak. Elégedettség süvít végig egész testén, ahogy konstatálja, megint fa... Fenegyerek. Csak finoman. Úri biznisz vumenek vagyunk, az f betűs szót még véletlenül sem használjuk. Na de ami a lényeget illeti, nem akar belemászni megint a mélyébe, de egy-egy jól fizető, szaftos és izgalmas meló akármikor jöhet. Szingül kapcsolati állapotban tolja, nincs társa, magányos farkas - elfogytak a szinonimák, vagy csak hirtelen nem jut eszembe több -, övé a világ.
Ennek örömére, miután evett - Vasil, ha ezt tudná, tuti a fejéhez vágná a bélpoklos jelzőt -, kellemesen kényelmes, ámde roppant határozott léptekkel indul neki az éj sötétjében a szabad levegőnek. Célpontja nem egyéb hely, mint a faház, ami hála a magasságos mennydörgésnek, teljesen üresen áll. Na persze, ha valaki odabenn tartózkodna, nincs garantálva, hogy nem lenne megtanítva gyorstalpaló címszó alatt tíz másodperc alatt repülésre, mindenféle segédeszköz nélkül, de tartózkodjunk az efféle agresszív megnyilvánulásoktól. Most happiness és sunshine övezi a hangulatunkat, még úgyis, hogy a sunshine az moonlight. Nem baj.
Felkapaszkodva lehuppan az egyik puffra - puff -, majd hátradönti fejét, relaxál. Hihetetlenül kellemes ez a fajta csend és magány, ami itt fogadja és, ami eddig töretlenül körülveszi. Kékjeit a plafonra szegezi és bámul a semmibe. Nem gondolkodik különösebben, mert az együtt járna bizonyos bolgár barmok felelevenítésével, vagy levitás lányok csacsogásával. Egyik jobb, mint a másik. Koncentráció, koncentráció. És csend.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lucy Blake
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 141
Írta: 2015. február 8. 17:31 | Link
Mea

Gondoltam sétálok egyet. Nem volt pontos célom, csak felöltöztem, és elindultam ki a kastélyból. Mivel Lukeot is meg kellett volna sétáltatnom már, ezért őt is vittem magammal pórázon, aminek ő nagyon is örült. Mostanában sokszor volt kint, a kastélyon kívül. Lehet rajta látni, ahogy örül, hogy felfedezhet új szagokat, és találkozhat új emberekkel. Szeretem látni, ha boldog.
Elindultam a falu felé. Arrafelé már úgy is jártam, nem ismeretlen a környék. Sétálgattam egy darabig, nézegettem a boltokat. Egy idő után már kezdtem megunni a hideget, és Luke sem szaladgált már örömében, (ahogy általában szokott) így hát visszafele vettem az irányt.
Lassan már ott is voltunk, már láttam a kastélyt. Egyszer csak Luke megállt, körülnézett, majd odafutott egy hatalmas fához. Nem értettem miért akar odamenni, de legyen. Utánamentem és megálltam a fa előtt. Kutyám egyfolytában felfelé tekingetett és egyre csak a fa tövét kaparta. Én is felnéztem, majd az ágak sűrűjében megláttam egy hatalmas házat a fa tetején.
- Ügyes vagy Luke! - simogattam meg kutyámat. Kopottnak és réginek tűnik. Imádom az ilyeneket. Vajon ki építhette? És mikor? Egyre csak ezek a kérdések jártak a fejemben, amikor észrevettem, hogy nem messze van egy felfele vezető lépcsőszerűség. Odasétáltam, majd Luke azonnal elkezdett felugrálni a lépcsőfokokon.
- Hé, lassabban! - szóltam rá, de ő természetesen nem lassított. Istenem! Mindig elfelejtem, hogy ő angolul kapta tőlem a parancsokat. Á, mindegy...
Felértünk a lépcső tetejére, és egy kissé korhadó ajtót láttam magam előtt. Benyitottam. Kellemes meleg volt a faházban, és külseje ellenére szépen be volt rendezve újabbnak számító bútorokkal. Az egyik fal tele volt firkákkal. Tipikus. Mindegy, hogy varázsló vagy nem varázsló, mindenki szeret firkálni. Ez már csak így van. Az egyik babzsákfotelre lehuppantam és vártam. De hogy mire, azt én sem tudom. Csak olyan kellemes ez a hely, hogy legszívesebben soha nem mennék el innen. Mindenesetre biztos hogy itt maradok egy darabig.
- Úgy érzem ide még többször is el fogok látogatni. - mondtam Lukenak. De hogy minek mondtam neki, ezt ne tőlem kérdezzétek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kafka Radúz Arvid
INAKTÍV


Ragúz
offline
RPG hsz: 82
Összes hsz: 961
Írta: 2015. március 14. 20:04 | Link
Szöszkeség
Wow, wow you just can't stop it,
Like a wild train rollin' right down your track.
Wow, wow watch it watch it!


Ha bárki látta Radúzt útban a faház felé, minden bizonnyal szakított egy percet arra, hogy értékelje az elé táruló látványt, ahogy a friss vadőr, hátizsákkal a vállán, szwinglépésben üget kedélyesen az erdő szélén, olyan halkan dúdolva, hogy a szemlélőig már nem hallatszik el, egyfajta őrült pantomimdarabként haladva el előtte. Remekül szórakozik, főleg miután Sárával találkát beszélt meg - már vagy egy évszázada, hogy utoljára látta a lányt és valószínűleg ígért is neki valamit, amit már háromszor elfelejtett, szörnyűség, tragédia! De ha kell, akkor három nap és három éjjel fog neki megbocsátásért könyörögni, hogy meglágyítsa a szívét!
Minden, amit szükségesnek ítél, táskájában lapul, dehogy is merne üres kézzel érkezni. Ahogy a célhoz ér, mielőtt felmászna, még körbetáncolja kétszer a fát, hogy elérjen a fejében pörgő szám végére - létrán mégse lehet táncolni, felháborító! - utána viszont egy mókus fürgeségével kapaszkodik fel, hogy körülnézzen. Még nem járt erre, a levélhez mellékelt kis térképet követve jutott el ide, úgyhogy kíváncsian tanulmányozza a szedett-vedett berendezést, ami egyértelműen több ember itthagyott tulajdonát képezi. Szépen félre is teszi a többséget, csak két ülőalkalmatosságot hagy elől, aztán leguggol, hogy egyenként előbányássza hátizsákja tartalmát - a megbűvölt gramofont, amit a vadőrlakban talált, egy doboz süteményt, egy titokzatos itallal teli palackot és persze utánozhatatlan csészéiből kettőt. Elrendezgeti ezeket, míg várakozik, előbb csak a taktust ütve és dúdolva a dallal, aztán, ha a lány nem ér oda időben, hát egymaga táncra is perdül, mert nem bírja megzabolázni a jókedvét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 482
Összes hsz: 3441
Írta: 2015. április 10. 16:15 | Link
Zsanii. :3

Napok óta nagy a nyüzsgés az iskolában. Néha úgy érzem, kicsit jó volna pihenni kikapcsolódni. Számtalan helyet kerestem ahol kicsit relaxálhatok, de semmi nem volt tökéletes számomra. Próbáltam az ágyam mindenféle pózban, az ablak párkányt, az erkélyen is jártam már. Klubhelyiségünk foteljeit is magamévá tettem, de nem sok sikerrel jártam. Mind addig ficánkoltam az egyik fotelben, amíg fel nem borultam az egyikkel. A zakózás után összetett kezekkel imádkoztam a fotel lámáért. Szerencsére kegyes velem az isten, mert kutyabaja sem volt, így csak felállítottam és elhagytam a tetthelyet.
Ahogy baktattam a folyosón, elmerülve gondolataimba arra következtettem, hogy felfedezem az kastélyt körülvevő vidéket. Ennek következtében el is indultam kifelé kielégíteni a kíváncsiságomat.
Az iskola kapuján túl megfigyeltem, mekkora is a tőle nem messze fekvő rétet, persze itt már jártam, úgyhogy nincs itt semmi érdekes. Tovább menve láttam a kviddics pályát, nem mentem oda, oda sem. Biztos edzéseket tartanak vagy valami hasonló, nem akarok én zavarni senkit, azzal, hogy ott tétlenkedem és meresztem a fenekem a pálya szélén, ráadásul úgy, hogy nem is vagyok csapattag. Elhagyva a pályakörnyékét eljutok a Vadőrlak-hoz. Takaros kis épület, gondolom magamban. Jobban megfigyelve látom a háznak van egy mellék épülete is. Elindultam a kunyhó felé majd, kezeimmel rátehenkedve a kerítés tetejére nézek befele kíváncsian, kis híján beestem a kerítése belülre, de a lábaimat beakasztottam, így nem történt semmi. Leszállva a kerítésről tovább haladtam, amíg el nem értem egy hatalmas öreg és korhadt fához. Felnézve a fa teteje felé egy faház volt oda építve. Azonnal meg tetszett ez a hely. Tudtam, hogy itt senki és semmi nem fog zavarni. A lépcsőhöz sietve fellépkedtem fokonként.
Felfele menet hallottam a nyikorgást, a recsegést. A csiripelő madarak hangját, és a friss levegőt amit annyira szeretek érezni. Mire a "fedélzetre" felértem a falakon véséseket láttam különböző monogramokat szívecskékbe zárva. Körbenéztem, azonnal rájöttem, nem minden a külső. Hisz kívülről ez a faház, annyira elhagyatottnak tűnik, de a belsőkép nem ezt mutatja. Biztos sokat járnak ide a diákok. Körbenézve látok egy-két diákot ahogy épp beszélgetnek, vagy csak egy könyvet olvasnak. Gondoltam követem a példájukat és egy babzsákfotelben elkényelmesedve nézem a plafont, hosszú lábaimat kinyújtva nem foglalkozva azzal, hogy bárki más feleshet benne. Így   a nyakamban lévő fejhallgatómat a fejemre téve, bekapcsolom egyik kedven dalom és azt hallgatva pihenem ki a mai napot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Pintér Alina
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 5
Összes hsz: 6
Írta: 2015. április 11. 11:10 | Link
Caitlyn


Új reggel, új nap, új lehetőségek. Jó lenne mindig ilyen gondolatokkal ébredni, bár tudom, hogy ez most valami különleges és biztosan nem számíthatok a közel jövőben semmi hasonlóra. Egy kis ideig csak nyújtózkodtam és lustultam az ágyban, majd végül nagy nehezen rávettem magamat, és kitápászkodtam az ágyból. Szokatlan volt még, hogy nem egyedül vagyok egy szobában, sőt, ha kiteszem a lábamat diákok seregei jönnek velem szemben. Hiányzott az otthon, és minden ami azt jelképezte a számomra.
Miután rendben szedtem magamat, elhagytam a kis bunkeromat, és útnak indultam. Minden olyan ismeretlen volt még, voltak olyan pillanataim amikor azt se tudtam, hogy merre megyek. Pár perc alatt a főbejáratnál találtam magamat, és gondolkodás nélkül kiléptem rajta. Az emberek akikkel útközben találkoztam, méregető pillantásokat vetettek rám, de igyekeztem ignorálni őket. Egy új arc vagyok, ráadásul nem is valami különleges. Eltelik 2 nap, és már egy leszek a tömegből.
Kissé elmerengtem, már jócskán az iskola melletti erdőben járkáltam, mikor megtorpantam egy hatalmas fa előtt. Tekintetemmel azonnal végigmértem, és csak akkor tűnt fel a tetején ágaskodó kis faház. Körülnéztem, magam sem tudom, hogy miért, mintha valami bűntényre készülnék, majd közelebb lépkedtem. A fa törzse mellett egy létra húzódott, amin felmásztam, és betekintést nyerhettem a kis házikóba. Nem volt itt senki, de azonnal éreztem, mintha ezt a helyet nekem találták volna ki. Bármikor el lehet ide jönni, ha el akarunk szabadulni a mindennapok szürkeségéből. Otthonos volt. Odaballagtam az egyik sarokban lévő puffhoz, majd belehuppantam. A puff aljából egy kisebb porfelhő szállt fel, jó rég nem járhatott itt senki..vagy csak egyszerűen borzalmasan takarítanak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 22. 12:16 | Link
Tüszőfűi Lilith
Ruha | Dal

Túl sok, túl hangos ember van a kastélyban. Én meg értem, hogy mindenki elakarja mondani a barátjának/barátnőjének mi csinált Madagaszkáron, de mért kell ezt a tőle számítót negyedik embernek is hallania.
A fejemet ingatva sétálok az erdőben. Mennyivel másabb itt a természetben, csönd van. Emiatt is indultam el nem rég a faházba, az erdő közebén lévő házikóban biztos nem fog senki zavarni.
A fák között sétálva már is jobb a hangulatom, Madagaszkáron annyira megszoktam, hogy minden hol növény van és most egy kicsit hiányzik ez.
Néhány ágat félre hajtva meglátom a magasban a házat. Elégedett mosoly jelenik meg az arcomon, mivel nem voltam biztos benne, hogy jól emlékszem az útvonalra.
Pillanatok alatt fel szaladok a lépcsőn és miután egyszer körbe sétáltam a teraszon belépek a belépek a faházba. Ahogy számítottam rá nincs itt senki rajtam kívül. Odébb rakok néhány hálózsákot és babzsákfotelt, aztán kiveszem a talárom zsebéből az apró zongorám, aztán elhelyezem a felszabadított hely közepén. Elhátrálok, majd előveszem a pálcám és gyakorlott mozdulattal rá bökök a zongorára.
-Perfroméra la méra!
Amint, megnő a zongora oda sétálok hozzá kiveszek néhány kottát a zongora székből, átlapozom, aztán egy kellemes darabot kiválasztok, miután elraktam a többit elhelyezem a kottatartóra és elkezdek játszani.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fodor Mihály
INAKTÍV


Milyen színű a tükör?
offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 39
Írta: 2015. július 25. 19:27 | Link
Emily Blue

Misi már alig várta, hogy vége legyen a vacsorának, és kiszabadulhasson a Nagyteremből. A percek csigalassúsággal teltek, és amint úgy érezte, hogy már nem illetlenség fölpattania az asztal mellől, már ott se volt. Gyorsan fölszaladt a szobájába, felhúzott egy tornacipőt, és már indult is kifelé, kezében a levéllel. Eredetileg az volt a terv, hogy kimegy a kviddicspályára, és ott olvassa el, de ez sajnos meghiúsulni látszott, amikor már 20 perce barangolt az udvaron, és még mindig nem sikerült megtalálni az óriási pályát.
Már múltkor is így járt, de remélte, hogy azért azóta sikerült megjegyeznie valamit az útvonalból. Sajnos ez nála reménytelen volt. A sok bolyongás után, már nem is számított neki, hogy megvan-e az a pálya vagy sem, csak találjon végre egy nyugis helyet, ahol kibonthatja édesanyja küldeményét.
Meglepte, hogy ilyen hamar megérkezett a válasz otthonról, és csak remélni tudta, hogy ez nem azt jelenti, hogy baj van. Misi ilyenkor mindent bele tud képzelni a dolgokba, és ebből néha adódnak kissebb-nagyobb problémái. Egyszer például az egyik osztálytársával megbeszélték, hogy találkoznak iskola után. A fiú már vagy 20 percet késett, Misi pedig emiatt olyan stresszes állapotba került, hogy körbekérdezte az egész tanári kart, hogy nem látták-e, majd szerencsétlen srác szüleit is felzargatta a munkahelyükön. Mindenki el tudja képzelni, hogy milyen idegesek lettek a szülők, amikor kiderült, hogy az osztálytárs csak elaludt a kulcsra zárt ajtó mögött, és fogalma se volt róla, hogy a fél falu őt keresi.
Na emiatt nem szerncsés késni, ha valaki Misivel szeretne találkozni. Egyébként meg nem egy paranoiás fiú, csak nagyon tud aggódni azokért, akik fontosak neki.
Tehát ebben az aggodalomban rótta most a köröket a kastély körül, amikor egyszer csak megpillantott néhány méterrel távolabb egy hatalmas fát, aminek az oldalán egy kicsit rozoga lépcső vezetett felfele. Misi rögtön célba vette a különleges építményt, és közelebb érve rájött, hogy mi is a lépcső valódi funkciója. A fa levelei között egy nagyobbacska kunyhó rejtőzött, amit messziről egyáltalán nem lehet észrevenni, viszont ha fönt van az ember, akkor onnan feltehetőleg az egész környéket belátja. Misin annyira úrrá lett a gyermeki izgalom, hogy már szinte el is felejtette, hogy miért is jött ide. Széles vigyorral, és teljes átéléssel szaladt oda a fához, majd fölkapaszkodott a törzs mentén. Amint fölért, a szeme elé tárult gyermekkora paradicsoma.
- Ó, de király! - Ennyit tudott kinyögni, és csillógó szemekkel nézett körbe. Már majdnem engedett a csábításnak, hogy kimásszon a korlátra, de hirtelen eszébe jutott a levél, ezért gyorsan lehuppant az egyik babzsák fotelbe. Előhúzta a borítékot, és türelmetlenül feltépte.
Utoljára módosította:Fodor Mihály, 2015. július 25. 19:31 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Soha ne add fel! Csak ha elegendő bélyeg van rajta!
Vér Lanetta
INAKTÍV


Tancinéni
offline
RPG hsz: 278
Összes hsz: 2226
Írta: 2015. július 27. 19:50 | Link
Domokos



  A lágy szellő szelíden simította végig Lala arcát és hívta lassú keringőbe ezüst szálú haját. A lány megállt, lehunyta szemeit és hagyta, hogy a természet illatai beszökjenek orrába. Mélyen beszívta ezt az illatot, mely gyermekkora óta bölcsőjében ringatta, és melytől el kellett búcsúzni, mikor Madagaszkárra ment. Az ottani dzsungel illata, nem ilyen. Az is igazán kellemes, de ehhez képest semmi. Még egy utolsó pillanatot várt, majd ismét útjára engedte lábait, hogy oda vigyék amerre csak akarják.
  Már rég nem sétált csak úgy, céltalanul bolyongva, éppen ideje volt egy napnak melynek délutánját csak erre szánja. Dúdolva haladt előre, lassan, hogy minden egyes apró részletet meg tudjon nézni magának. Az apró virágok tarka népét, melyek a bokrok tövében leltek maguknak menedéket, a hatalmas óriásokat, melyek faként élik életüket, a nasugarak játékát, ahogy a faleveleken egymást kergetve ugrándoznak, gyermekek módjára.
  Titkon még abban is reménykedett, hogy nincs egyedül. Hogy valamelyik törzs mögül kikandikálva megpillanthat egy pettyes őzgidát vagy az ágakon dalra fakadó madarak népének képviselőit. De egy apró sündisznócskának is örülne, mely félve szúrós páncélba öltözve bújik el, vagy csak egy csigát látna a lányt, mely nyájas lassúsággal kúszik fel az egyik bokor apró szárán.
  Halk sóhajjal jelezte elégedetlenségét, mikor kis idő múlva sem látott semmit, ami megmozdult volna. Azonban felemelve fejét hirtelen elkerekedett szeme.
A magas fa ölén, az ágak fátyla közepette egy faház terpeszkedett békén pihenve. Izgatottság csillant végig égkék szemén, ahogy elkezdett a házikó felé rohanni. Fel akart mászni, hogy onnan lássa panorámában az erdőt.
  Azonban a lépcsőnél ledermedt. Nem tűnt valami újnak az egész kóceráj, és ez a lépcsőről is lerítt. Kicsit félve lépett rá az első fokra, remélve, hogy apró súlya alatt nem szakad le az egyik korhadt faléc és nem zuhan alá a mélybe, nyakát törve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
|Vér-Kasza|csillagőrző| ExKanadai|Feleség ❤
Állia Szipenni
INAKTÍV


Árny
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 1107
Írta: 2015. július 27. 19:54 | Link
Taylor Stark
Ruha, Táska

Már megint elaludtam. A változatosság kedvért ma a rúnatan könyvem fölött. Egy sóhajtás kíséretében becsukom a könyvet és bedobom a táskámba. Aztán utána küldök még néhányat, miközben eldöntöm, hogy kimegyek kis friss levegőt szívni. Persze, mivel rengeteg tanulni valóm van, ezt némileg átkorrigálom és a faházba indulok, hogy ott tanuljak, amíg elég fény van, majd miután megnéztem a csillagokat vissza jöjjek. Gyorsan átöltözöm, a jó idő miatt egy lenge fekete ruhát választok, amiben remélhetőleg könnyebb lesz visszaosonni, ha takarodó után jönnék.
Felkapom a táskám, halkan nyögök a súlya alatt, aztán elindulok az erdő felé. Az erdő széléig vezető út elég eseménytelenül telik. A fák közé belépve enyhe félhomály fogad, ami sejtelmessé teszi a faházig vezető utat. Emiatt arra a következtetésre jutok, hogy biztos nem lesz senki a faházban már. Vidáman dúdolgatva haladok át a fák között, majd sétálok fel a lépcsőn.
Ahogy gondoltam, a ház üres. Az egyik babzsákfotel mellé ledobom a táskám és kisétálok az erkélyre. Beszívom a friss erdei levegőt, elmosolyodom milyen kellemes itt. Elnézek az iskola felé és mintha a fák között egy közeledő alakot látnék, de mire jobban megnézném eltakarja néhány testesebb fa. Egy kicsit még figyelem a fákat, aztán vállat vonva besétálok a faházba. Megkeresem a táskám és leülök a babzsákfotelre, találomra kiveszek egy könyvet, miután megnézem mit (Repüléstan) elkezdek tanulni.
Utoljára módosította:Rentai Bálint, 2015. augusztus 16. 10:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tüszőfűi Lilith
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 244
Összes hsz: 4696
Írta: 2015. július 27. 21:48 | Link
Adam Kensington

Egy össze fogott barna hajú lány sétál a faház felé. Egy pizsama pólót és nadrágot viselt, még varázspálca se volt nála. A nadrág fekete volt, foszforeszkáló holdakkal díszítve, míg a póló szürke, feliratos. A felirat pedig a következő volt: Nincs semmi bajom a vámpírokkal, csak ne szívják ki a vérem. Mezítláb volt, mintha nem zavarja  az, hogy a föld hideg. Nos igen. Ez vagyok én.
A kilógás a suliból könnyű volt. Csak a szokásos. Ha minden jól megy, akkor ma sem lepleznek le. De, még nem iszok a medve bőrére. Majd elkezdek énekelni.
-My shadow's the only one that walks beside me. My shallow heart's the only thing that's beating. Sometimes I wish someone out there will find me. 'Til then I walk alone - igen, a Boulevard Of Broken Dreams-t éneklem a Green day-től. Majd megunom.
Mindjárt odaérek. A faházhoz. És elkezdek valami mást.
- When the days are cold. And the cards all fold. And the saints we see. Are all made of gold - Imagine dragons-tól a Demons.  
A célomhoz érve leülök a faház fájának tövébe.
- Olyan jó lenne most egy gitár. Vagy egy gitárkíséret. Kár, hogy nem tudom hogy hol van az enyém.
Utoljára módosította:Tüszőfűi Lilith, 2015. július 29. 11:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. augusztus 13. 15:24 | Link
My dear best friend
Egy normális, épeszű ember beszél a szeretteivel, ha valami problémája lenne. Egy normális, de nem nagyon épeszű ember a pszichológusához megy. Én meg csak fogtam a csapattársam terelőütőjét, és tök lazán kisétáltam a kastélyból. Mintha az mindennapos dolog lenne, hogy egy szöszke lány fadarabbal a kezében sétálgat fel s alá egy iskolában. Mondjuk itt még az is, egy apró pici bökkenőtől eltekintve: én nem vagyok terelő. Sosem voltam, és sosem leszek az. Akkor mit is keres nálam a szobatársam ütője? Hát nem kincset.
Azt hiszem látszott rajtam, hogy nem akartam beszélgetni. Azt hiszem az a pár elsős okkal tért ki ijedt arccal az utamból, és azt hiszem okkal nyitották ki nekem a bejárati ajtót. Na de nem azért, mert féltek, á dehoooogy. Igazából sejtelmem sem volt, hogy miért ez a nagy felhajtás, de sokat nem is törődtem vele. Az ütőt lóbálva értem el az erdő szélét, majd amint elhagytam pár fát, sóhajtva, lehunyt szemekkel dőltem neki az egyik közelben lévő törzsnek. Fejem a kéregnek hajtottam, és igyekeztem nem sírni. Kibírom, kibírom, kibírom... Sajnos a hang a fejemben nem volt elég meggyőző, az első könnycsepp már, hopp, le is gördült az arcomon. Egy suta mozdulattal töröltem le a sós cseppet, majd egy mély levegővétel után ellöktem magam a fától és tovább sétáltam. A nem tudom mi felé. A következő, amit észrevettem, az egy faház volt eléggé leharcolt állapotban, és mivel a józan paraszti eszem azt diktálta, hogy ne menjek be oda, csak felmásztam. Méghozzá ütővel a kezemben. De nem, nyugalom, nem rongáltam meg semmit.
A legtávolabbi sarokba kucorodtam be, hátamat nekivetettem a falnak, lábaimat felhúztam, és az ütőt vizslatva sírtam. Sírtam, igen. Nem találtam jobb módot a feszültségem levezetésének érdekében, mert ugyebár semmit - és senkit - nem akartam bántani, egyszerűen nem vitt rá a lélek. De mégis úgy éreztem, hogy törni-zúzni akartam. Mégis bennem volt a kényszer, hogy püfölhetném a babzsákokat, azoknak amúgy sem árt. De nem tudtam. Helyette inkább sírtam. A könnyeim egyre gyorsabban törtek elő, és mire az ütő hangosan koppant a padlón, addigra én már a kezembe temettem az arcom. De továbbra is itattam a nemlétező egereket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Cyanne North
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
ZÁRT
Írta: 2015. augusztus 24. 13:08
 | Link

~ öltözék ~


Késő este volt, s így a vizsgaidőszak elején természetesen nem tudtam aludni. Nem mintha azok miatt a borzalmas tesztek miatt lenne, egyáltalán nem - csak a szokásos rémálmok gyötörtek, hiszen, mint tudjuk, amióta az eszemet tudom, rémálmaim vannak.
Tehát, szokás szerint kikeltem az ágyból egy ilyen után, és felöltöztem - egy ing, egy farmer, egy póló, egy zakó, ugyanis odakint villámlott, és várható volt a vihar. Ilyenkor persze mindig ki akarok menni, már nem egyszer kaptak el prefektusok azért, mert a viharban rohangáltam. Ez számomra az egyik legnagyobb szórakozás. Mert egy normális kamaszlány vagyok.
Amint minden a helyére került, kisettenkedtem a szobából, vigyázva, hogy ne ébresszem fel a szobatársaim, hiszen hajnali egy óra is elmúlhatott eddigre. A folyosókon valóságosan lekommandóztam, ahogy igyekeztem kikerülni a prefektusokat és a tanárokat; az ilyet már megtanultam egy ideje, hiszen azért masszív négy éve vagyok az iskola tanulója, és különben is, egy auror lánya vagyok.
Amint kijutottam a kastélyból, az egyelőre még csak erősen villámló égre pillantottam. Még nem esett az eső, ez volt a lehető legjobb időpont a gyakorlásra - elég inspiráló tud lenni, ha fölötted az csattog, ami a te kezedből is előjön.
Rohamtempóban indultam el az erdő felé, de nem mentem túl mélyre, csak a Faházig, ugyanis onnan még vissza tudok találni az iskoláig sötétben is. Lépéseim zaja valószínűleg elijesztett tőlem mindent, de pálcámat azért készenlétben tartottam - igaz, éreztem magamban a vibráló feszültséget, és ilyenkor már a legtöbb túlélőösztönnel rendelkező lény távol marad tőlem.
Odaértem úti célomhoz, s amint megálltam, egy hatalmas dördülést hallottam - a villám fénye gyönyörűen cikázott át az égen. Valami elmebeteg élvezet áradt bennem szét, mint ahogy az ilyenkor lenni szokott; tenyereim összedörzsöltem, s pár hajszálam az ég felé szállt. Csak dörzsöltem a két kezem, ujjaim körül apró elektromos kisülések jelentek meg... aztán amikor már nem tudtam volna tovább fokozni a feszültséget, jobb kezemmel hirtelen kilőttem - a villám egy nagy dördülés kíséretében a közeli fába csapódott, szinte hajszálpontosan oda, ahova pillantottam előtte.
Utoljára módosította:Cyanne North, 2015. augusztus 26. 11:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: « 1 [2] 3 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastélyt körülvevő vidék