31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 25 26 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 27. 20:55 | Link

Kornél



Az egész napom szélsebesen telt - talán mert volt vagy tizenegy, mire egyáltalán felkeltem. Így a hatalmas nagy ünnep után nem volt kedvem túlságosan korán kipattanni az ágyból, hiába ébresztett általában a biológiai órám már hajnalok hajnalán. A hajnalig tartó beszélgetés Zoéval sokban segített, annyira álmos voltam, hogy még a nagy zajra sem tudtam felébredni. Dél volt, mire megfürödtem és felöltöztem, utána a Navine konyhájába mentem valamilyen ebédért, a délután nagy részében pedig olvastam - volt mit, hála a szüleim karácsonyi ajándékának. Elkalandoztam, és nem is figyeltem az időt, így alig volt néhány percem összeszedni a kabátomat és a pálcámat, mielőtt találkoztunk a klubhelyiség bejárata előtt. Már meg sem lepődtem, hogy tudta, hol rejtőzünk, az elmúlt néhány találkozásunk során ráébredtem, hogy teljesen felesleges. Kornél olyan dolgokhoz értett, és olyan információkat tudott, amelyeknek forrását inkább nem akartam tudni, így igyekeztem csak egyszerűen elfogadni.
- Az erdő nem tartozik a kedvenc helyeim közé. - Nem a benne bujkáló veszélyes lények riasztottak, inkább csak a múltam emlékei... Mikor utoljára a rengetegben jártam éppen Kőszegivel hozott össze a sors, és lássuk be, az sem egészen úgy sikerült, mint azt gondoltam. Másodszor estem bele ugyanabba a hibába, és azzal be is fejeztem, csak hogy a drága nővérem pedig folytatta, amit elkezdtem. Sokat beszéltünk erről, próbáltam biztatni, bár a keserű tapasztalataimmal nem voltam éppen tökéletes lelkesítő erő.
Kornéllal valahogy más volt az egész. A társaságában igyekeztem nem gondolkodni semmin, inkább csak élvezni magát a pillanatot, és ezzel megvédve magamat a következő nagy csalódástól. Inkább csak sodródtam az árral, és nem problémáztam semmin. A kezem furcsán természetesnek hatott a kezében, ahogyan átsétáltunk az erdő szélén egyenesen a faház felé. Így, hogy nem egyedül voltam, még csak nem is próbáltam megjegyezni az utat, a tájékozódási képességem továbbra is szörnyű volt, főként egy olyan helyen, ahol majdnem minden fa teljesen ugyanúgy nézett ki. Ő viszont nyilvánvalóan tudta, hogy merre megyünk, nem tudtam tehát mást tenni, rábíztam magamat.
- Milyen figyelmes vagy. - Bár a hangomban érezni lehet egy kis gúnyt, komolyan gondolom, nem tudom, hogy miért, de az elmúlt napokban tényleg úriemberként viselkedett velem, ami a szöges ellentéte volt az elvárásaimnak. Ahogy előre enged, inkább nem gondolok bele, hogy ezzel milyen szándékai lehetnek, inkább csak mászok felfelé a faházba, remélve, hogy ott valamivel melegebb van - vagy ha nincs is, legalább a széltől óvva leszünk. Felérve kigombolom a kabátomat, bár annyira nincs meleg, hogy le is vegyem, így legalább mutathatok valamit a halvány rózsaszín, mély kivágású pulcsiból, amit viselek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 21:45 | Link

Zora

 - Akkor nem a megfelelő emberrel mentél az erdőbe, nekem az a kedvenc helyem.
Az mér egészen más kérdés, hogy ki és milyen okból jár oda, ráadásul jelenleg ő uralja az erdőt, ha ő ott sétál, az állatok menekülésre fogják, akár ember akár farkas alakban tesz látogatás a fák közé. Felismerik és reflexből elhallgatnak és visszakúsznak a vackukba, pedig ő soha egyetlen egy állatot sem támadott meg, olyanok más zsákmányra vadászik, de azért mégiscsak ösztönlényeg, ezért nem hibáztathatja őket senki.
 - Mindig az vagyok, nem vetted észre?
Pontosan. Zora még kapott elég dózist az igazi Kornélból. Akkor biztosan nem érezné magát ekkora biztonságba mellette és rövid úton le is lépne a színről. Ő maga pedig pont ezt akarja elkerülni. Mint kiderült a lány inkább kapott hideget, mint meleget, ami igencsak megviselte. Látszódott rajta, hogy korához képest túl sokat élt meg és abból is csak a rosszat. Mivel Kornél tisztában volt vele, hogy milyen is ez, igyekezett megszépíteni, vagy leginkább mássá tenni az együtt töltött időt. Ezalatt valamennyire sikerült megismernie a lányt és minél többet tudott meg róla, annál inkább igyekezett viselkedni, mert nem akarta bántani, tényleg nem. Csinált már épp elég csúnya dolgot ahhoz, hogy ezt most ne baltázza el. Nem sok ember volt a kastélyban, akiért ezt szívesen megtette, talán Zorán kívül csak egy, de vele egészen más volt a helyzet.
 - Hallottál valamit a pasidról?
Fintorogva mondja ki a "pasid" szót. Mivel időközben azt is megtudta, hogy Zora nem szabad préda, vagy legalábbis hivatalosan nem az. Az persze más téma volt, hogy amióta először megcsókolta a stégen, megtette többször is amik ellen a Navines egyáltalán nem ellenkezett. Ezek az esetek azonban ritka számba mentek, mivel eszében sem volt átlépni azt a bizonyos határt. Mindig csak szépen adagolta a dolgokat, pont annyit, amennyit szerinte a lány amúgy is labilis lelke eltudott viselni. Szokásához híven nyúl bele a kabátzsebébe, kivette a cigijét, rágyújtott majd előrángott az egyik zugból egy kopott pokrócot és egy nagy üveg lángnyelv whiskeyt. Még reggel hagyta itt a futás előtt, mondván ez majd feloldja a hangulatot.
 - Remélem nincs ellenedre a dolog...vagy legalábbis nem fogsz megbüntetni érte, prefikisasszony.
Ez a másik volt, amit bírt benne, nem hiába a titulus nagyon jól állt Zorának, főleg, hogy szinte minden szabályszegést eltűrt, vagy legalábbis szemet hunyt fölöttük.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 27. 22:27 | Link

Kornél


- Lehet. - Tudom, hogy ez az igazság, de neki nem kell tisztában lennie a múltam minden kis foltocskájával - hiszen az előző házvezetőhelyettese a Levitának nem volt több egy foltnál, legalábbis az én szememben nem. A közvetlen környezetemhez képest én még jó véleménnyel voltam róla. Nem éppen a vele való találkozás volt életem csúcspontja, ez tény, és bár ő is hozzátett a férfiakhoz való keserű hozzáállásomhoz, szívesen elfelejtettem volna még azt is, hogy egyáltalán találkoztunk. Vele legalább nem mentünk olyan messzire, hogy ne lehessen visszafordítani az elszenvedett károkat. Aztán eltűnt, én meg élhettem tovább az életemet, ahogyan csak akartam.
Persze, nem csak ő volt az oka az ellenszenvemnek az erdővel kapcsolatban. Ilyenkor még egészen hajlandó voltam a fák között tölteni az időmet, azonban nyáron, amikor elszabadultak a rovarok és bogarak, kínzásképp hatott rám, ha a természetben kellett kirándulnom. Ez volt az egyik nagy fóbiám - az apró kis lábacskáikkal a sírba tudtak kergetni. Szerencse, hogy télre zömében megfagytak, és a peték még nem keltek ki. Ilyenkor legalább akadt egy kis nyugtom.
- Ami azt illeti, észrevettem. - Akármennyire is nem számítottam rá, feltűnt, hogy odafigyel rá, hogy tökéletes úriemberként viselkedjen. Nem tudom, hogy miért törte magát, vagy, hogy mennyire rossz lehetett a valódi énje, nem is gondolkoztam el rajta mélyebben. Tudtam, hogyha belemerülök, annak nem lesz jó vége, és egy kis ideig még igyekeztem magamat a valóságban tartani, nem pedig feltételezésekbe bocsátkozni. Persze, ellen ellenére feltűnt, hogy egyetlen rossz szava sem volt még hozzám, hogy odafigyelt az illemre, és akadtak pillanatok, amikor az egész már furcsán kényszeresen hatott, de nem akartam ezzel foglalkozni. Még nem.
- Semmit - rázom meg a fejemet egy vállrándítás kíséretében. Hallom a hangsúlyán a gúnyt, ahogy a "pasid" szót kimondja, ami a kelleténél többet árul el a véleményéről. Az igazat megvallva, kissé megbántam, hogy elmeséltem neki a Daviddel való kapcsolatomat - még, ha nagy vonalakban is. Azóta ahányszor ráterelődött a szó, nem úsztam meg gúnyos kommentárok nélkül. Pedig az ember azt hinné, hogy a háztársak összetartanak. Főleg, ha rellonosak. Ilyenkor valahol mélyen mindig feléledt bennem a lelkiismeret-furdalás, és elszégyelltem magamat. Tudtam, hogy, amit Kornéllal csinálunk, az nem volt szép, vagy egyenes, és hiába igyekeztem elhessegetni a hangulatomat megmérgező gondolatokat, a háttérben ott villogott David neve, valamint a kétségek, mint például, hogy mi lesz, ha visszatér? Nem mintha sejtettem volna, hogy ez mikor következik be, a távozása után egyetlen baglyot sem kaptam tőle, de még a barátai sem hallottak semmit. Pedig még lenyeltem a büszkeségemet, és Loreleit is megkérdeztem róla, de semmi.
- Ha jól viselkedsz, talán nem. - Még mindig úgy gondoltam, hogy attól, hogy prefektus vagyok, nem kell megbüntetnem minden szabálytalankodót - arra ott voltak a rellonosok. Kornélhoz lépve kiveszem a kezéből a pokrócot, majd szétterítve le is ülök rá. A cigifüst a srác közelében azonnal megcsap, de csak fintorgok rá, nem szólok egy szót sem. Bár én sosem éltem vele, ha neki örömet okoz, ám legyen - amíg nem kényszeríti rám, semmi bajom vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 27. 23:00 | Link

Zora


Igyekezett lépést tartani a lány hangulatváltozásaival, bár hosszú távon ebbe beleunt, de mivel még csak fél órája sincsenek együtt így elsiklott a kissé epés megjegyzés fölött. Talán ő néha lelkesebb volt, mint Zora, maga sem tudta volna megmondani miért. Egy normális okot talált rá, az sem volt éppen a legtisztább. Megfogadtatták vele, hogy segít az elesetteken és nem hagy hátra egyetlen bajtársat sem. Zorát pedig valamiért a bajtársának tekintette, talán azért, mert hasonlítottak. A negatív hozzáálláson pedig néha javítani kell, hogy utána legyen hová visszaesni. Egy ideig figyelte a lány arcát, majd megrázta a fejét, kivette a cigit a szájából és kifújta a füstöt.
 - El sem tudod képzelni, mennyi munkám van benne.
Elfintorodik, de azért a szemei nevetnek. Messze áll ő attól, hogy Zora szemére vesse a dolgot de valamilyen szinten akkor is hízelgő, hogy legalább feltűnt a próbálkozás. Mert ő tényleg mindent bevetett, talán többet is, mint amennyit kellett volna. Újra és újra feltette magában a kérdést, hogy vajon megéri-e. De válasz soha nem érkezett. Figyelte, ahogy Zora kivette a kezéből a pokrócot és leterítette, kisvártatva leül rá, majd lerántotta lányt maga mellé. Szembehelyezkedett vele, a cigi még mindig a kezében volt, ügyelt arra, hogy a lány ne szívjon be a szükségesnél több füstöt. Majd egy gyors mozdulattal felpöckölte az ital tetejét.
 - Ez remek hír.
Tényleg az volt. A srác, bárki legyen is az igencsak belerondított volna a dologba és komoly károkat okozott volna a lány lelkének, ezt pedig nem akarta. Maradjon csak ott ahol van, ha Kornélon múlna vissza se engedné a kastély területére.
 - Na jó figyelj. Szeretném ha mosolyognál egy kicsit, vagy legalább nem ilyen savanyú képet vágnál, mert borzalmas. Én a magam részéről komoly erőfeszítéseket teszek azért, hogy ilyen állapotban legyen.
Talán Zora el sem tudja képzelni, mennyire nehezen megy neki. Egy pillanatra megcsillan a szemében a fáradtság, de utána el is tűnik. Egy utolsót szív a cigijébe, majd elpöccinti amilyen messzire csak tudja.
 - Van pár dolog, amit szeretnék rólad megtudni. Mondo egy állítást, ha igaz rólad akkor iszol, ha nem, akkor nekem kell innom. Ez fog menni felváltva addig, amíg nem látsz kettőt. Ráadásul ez a legkönnyebb módja annak, hogy ne fagyj meg. Valahogy meg kell hozni hozzá a kedvet.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. december 27. 23:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 27. 23:29 | Link

Kornél



A magam részén lelkes voltam, sőt, kifejezetten jól is éreztem magamat a társaságában, azonban neki erről nem kellett tudnia. Kinőttem már, hogy minden érzelmem látszódjon az arcomon, valamint Zoétól eltanultam néhány technikát az elrejtésükre, amikor nemkívánatosak. Éppen eléggé sok rossz kapcsolatom volt már hozzá, hogy tudjam, nem feltétlenül kell megadni a férfiaknak azonnal, amire vágynak - még akkor sem, ha mi is arra vágyunk -, mert úgy esetleg elmúlik a varázs, és rögtön nem fogják majd annyira törni magukat. Én pedig jelenleg nagyon is élveztem Kornél hozzáállását, a figyelmességét, és még egy ideig szándékoztam is élvezni. Persze, nem akartam kis libaként az ujjaim köré csavarni, aztán meg szépen pofára ejteni - nem mintha annyira könnyen átverhetőnek tűnt volna -, annyi tartás azért volt bennem, hogy ne legyek ilyen aljas.
- Igazad van, tényleg, fogalmam sincs - mosolygok rá, tényleg jól esik, hogy veszi a fáradtságot és megerőlteti magát - még akkor is, ha sejtem, hogy nem minden körülmény között ilyen. Az elmúlt találkozásaink alkalmával sok mindent megtudtam róla, de közel sem eleget hozzá, hogy egyáltalán elkezdjen összeállni a kép, hogy ki is ő. Bár viszonylag sok dolgot elárult, nem voltak nagy jelentősségűek, és belegondolva még mindig csak annyi lényeges információval vagyok tisztában, mint az első találkozásunk alkalmával. Ami nem sok.
- Ne utáld ennyire. Nem is ismered - válaszolom fintorogva. Mikor először meséltem neki Davidről, elmondta, hogy még nem találkoztak, így nem tudtam másra következtetni, minthogy a létezésének a puszta tényét utálja. Bár én meglehetősen vegyesen éreztem David iránt, azért közel sem utáltam - inkább éreztem elárulva, cserben hagyva magamat, ami éppen eléggé negatív érzés volt hozzá, hogy belemenjek ebbe Kornéllal. Legyen is "ez" bármi. Nem tudtam volna konkrétan megfogalmazni, és ez így volt jó. Kellett egy kis definiálatlanság az életembe, és vele még jól is éreztem magamat.
- És mi lesz azokkal a dolgokkal, amiket én szeretnék tudni? - vigyorogva vonom fel a szemöldökömet, nem tűnik fairnek, hogy ő mindent megtudjon rólam egyetlen éjszaka alatt, én pedig még mindig ne legyek semmivel sem tisztában. Mégis, belegondolva közel sincs kész kérdéslista a fejemben. Szándékosan nem akartam gondolkodni azon, hogy ki is Kornél, így nem voltam olyan jól felkészült, mint ő.
- Legyen - bólintok beletörődve egy mosollyal, elvégre mi rossz sülhet ki az egészből? Maximum nem fogunk fázni, és lesz egy vidám esténk. A másnaptól nem féltem, valahogy általában elkerült a rosszullét, legyen akármilyen erős is az ital, amiből kellő mennyiséggel iszok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 28. 00:00 | Link

Zora

 - Nem utálom, csupán idiótának tartom. Szó nélkül elmegy, még csak egy üzenetet sem hagyva. Vagy nem számítasz neki, vagy azt hiszi, hogy megvárod és nem nézel rá senkire. Elég ostoba húzás.
Grimaszba torzul az arca. Néhány éve pont ő is ugyanezt tette, szóval bagoly mondja verébnek. Persze neki nyomós oka volt rá, de honnan tudhatja, hogy vajon a másik srácnak nincs-e? Tényleg nem utálta, hiszen nem ismerte, csupán csak néhány dolgot tudott róla, azokat is Zorától. Vigyorogva törökülésbe tornázza magát, se túl távol se túl közel a lányhoz, van közöttük épp annyi hely, amelyet az idő múlásával majd tud csökkenteni. Nem zavarná ha a lány megint rajta kötne ki, mert ugyebár a jó ügyért mindent.
 - Te is kérdezhetsz.
Valójában fogalma sem volt róla, hogy mit fog kérdezni a lányról. Túl sok mindent meg akart róla tudni, de most, hogy itt volt rá a lehetőség egyetlen ép kijelentés sem jutott eszébe. Szórakozottan végighúzta az ujját az üvegen, már alig várta, hogy ihasson belőle és titkon azt remélte, hogy Zorát is sikerül leitatni. Nem akarta kihasználni, hogy elveszíti a józanságát épp csak szerette volna feloldódva látni, amikor nem ragaszkodik olyan görcsösen ehhez a ronda maszkhoz.
 - Ha valamire nem akarsz válaszolni, akkor nem kell, nem foglak semmire sem kényszeríteni. Ráadásul a legcikibbet már biztosan tudom.
Elvigyorodik, miközben odahajol a lányhoz és megfogja a rózsaszín felsőjét, csúfos vigyor ül ki az arcára, majd gyorsan elengedi és visszaül.
 - Csinos. Jól áll a rózsaszín.
Persze a bók nem a felsőjének szólt és erre valószínűleg Zora is rá fog jönni egyhamar. Kornél pedig nem zavartatja magát, máskor folyton hazudik, most hagy mondjon igazat.
 - Szóval, mugli születésű vagy. Fogadni mernék, hogy nagy családotok van.
Nem kérdés, kijelentés, hiszen valójában ez a feladat. Ha igaz amit állított válasz helyett Zora kénytelen lesz inni, ha pedig Kornél tévedett, akkor ő iszik. Az egyik leghatásosabb ivós játék a földön.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 28. 00:25 | Link

Kornél



A szavain elgondolkodok, és elnyomok egy fintort, ahogy rájövök, hogy teljesen igaza van. Nem ismerem David indokait a távozásra, arra pedig végképp nem, hogy mindezt egy szó nélkül tette, de kezdek oda jutni, hogy nem is akarom megtudni. Az azt jelentené, hogy visszajön, én pedig megint kénytelen leszek szembenézni a valósággal. Kornél társaságában furcsán egyáltalán nem éreztem, hogy a való életben járnánk - lehet, hogy éppen azért, mert sosem nyilvános helyeken találkoztunk, és, még hogyha esély is volt rá, hogy néhány ember esetleg lesz a társaságunkban, ügyesen ki tudtuk zárni őket. Nem meséltem róla Zoénak sem, talán éppen azért, mert meg akartam tartani magamnak a puszta tényt, hogy... Vagyunk. Még mindig nem tudtam megfogalmazni a kettőnk kapcsolatát, és valahol mélyen nem is akartam. Inkább kapaszkodtam az egész kimondatlanságába, és élveztem, ameddig tartott. Úgyis tudtam, hogy a bűntudat teljes erejével ott lebeg valahol felettem és alig várja, hogy lecsapjon.
- Szerintem az utóbbiban bízott. - Hirtelen megrohamoznak az emlékek David múltjáról, és a bizalomról, amivel rám nézett, de próbálom eltüntetni őket és nem foglalkozni velük. Tény, hogy rengeteg dolgot várhatott el tőlem, ugyanakkor semmit sem adnak ma már ingyen, neki is tennie kellett volna valamit érte, hogy bízhassak benne. Nem hinném, hogy egy néhány soros üzenetet nehezére esett volna hagyni, még az ő előéletével sem. Az egészben talán az egész hirtelensége érintett a legérzékenyebben, ismét akkor fordult minden rosszra, amikor azt hittem, hogy a dolgok a legnagyobb rendben haladnak. Megráztam a fejemet, és pillantásomat Kornélra szegeztem. Most ő számított, vele voltam itt, és ő volt az, aki foglalkozott velem. David pedig nem érdemelte meg, hogy még egy gondolatfoszlányt is vesztegessek rá.
- A legcikibbet? És mi lenne az? - vonom fel a szemöldökömet egy vigyorral az arcomon, kételkedek benne, hogy tisztában van a velem kapcsolatos legcikibb dologgal. Bár, belegondolva nem tudnám megállapítani, hogy melyik is volt a legrosszabb a rengetegből.
- Köszönöm. - Akaratom ellenér pirulok el, sajnos teljesen tisztában vagyok vele, hogy mi volt a célja a felsőm megcsodálásával. Nem burokban születtem, hogy annyira naiv legyek és ne tűnjön fel, mi is a srác igazi célja, de ez is csak egy olyan dolog, amit tőle már szinte elvárok, nem pedig meglepődök rajta.
Már nyitnám a számat a válaszadásra, mikor rájövök, hogy teljesen felesleges, így egy megadó mosollyal az üveg felé nyúlok, és meghúzva már érzem is, ahogyan az erős ital végigégeti a torkomat. Okkal nem szoktam Whiskeyt inni. Fintorgok egy sort, és szinte gondolkodás nélkül mondom ki az én első állításomat. Lehet,  hogy az a célja, hogy leitasson, de egyedül nem vagyok hajlandó alkoholizálni.
- Ellentétben velem te egyedüli gyerek vagy. - Biztos voltam az igazamban, és valahol irigyeltem. Mindig vágytam a magányra, de a másik oldalon viszont képtelen lettem volna elképzelni az életemet a testvéreim zsivaja nélkül. Ehhez pedig már nem kellett hazamennem, hiszen itt voltunk mind a négyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 28. 15:38 | Link

Zora


 - Hát tévedett.
Könnyedén megvonja a vállát. Egyelőre még nem tudta eldönteni, hogy Zora megéri-e a kínlódást, vagy nem. Tetszett neki, hogy csak úgy lehet valakivel, kötöttségek nélkül. Tetszett neki a lány, de ahhoz túl ködösek és borúsak voltak a gondolatai, hogy ebből képes legyen többet is kihozni. Furcsa volt a változatosság kedvéért normálisnak tettetnie magát. Tudta, hogy a lánynak erre van szüksége, mostanában pedig már úgyis sokat jótékonykodott, legalább nem esik ki a szerepből.
 - Hát, betegesen vonzódsz a tanárokhoz bár fogalmam sincs miért. Megfordult a fejemben a gerontofília, de tényleg csak megfordult.
Bocsánatkérő mosolyt küld felé, igazából csak poénkodni akar, de ez kevésbé jött vissza. Igazából örül annak, hogy Zora nem rémül meg az extrém dolgoktól, mert ha egyszer valamikor úgy hozza a sors, hogy megtudja, mi is ő valójában, van arra reális esély, hogy nem rohan el fejvesztve. Figyeli a lányt, ahogy lassan de biztosan elpirul és a győzelem érzése magával ragadja. Ezek szerint legalább megértette, mire ment ki a bók. Ha pedig ilyenekkel zavarba lehet hozni, akkor a mai este folyamán nagyon könnyű dolga lesz. Végignézi, ahogy Zora kortyol, majd elveszi tőle az üveget és ő is nagyot kortyol. Élvezi, ahogy az alkohol végigégeti a nyelőcsövét és felmelegíti minden porcikáját.
 - Egyébként ez így nem teljesen igaz. Legjobb tudomásom szerint egyke vagyok, de nem ismerem az apámat.
Mielőtt azonban nagyon belemennének az analizálgatásba, Kornél gyorsan köhint egyet, ez a téma nem tartozik épp a kedvencei közé. Már a következő állításon agyal, a szemeit Zora tekintetébe fúrja, mintha onnan akarna kiolvasni valamilyen általános igazságot a lányról, pedig ő ennél mélyebbre szeretne menni. De azért próbál a realitás talaján maradni, mert nem akar ő inni, a cél az lenne, hogy leitassa a lányt, nem pedig fordítva.
 - Olyan lánynak tűnsz, aki sokat aggódik. Kíváncsi volnék miért.
Fogalma sincs, hogy ez a felismerés mégis honnan jött, egyszerűen csak kibukott belőle.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 28. 19:25 | Link

Kornél



- Nagyon biztos vagy magadban - jegyzem meg egy halvány mosollyal. Bár igen, itt vagyok most vele, még nem igazán döntöttem el, hogy mit csinálok, vagy miért csinálom, vagy meddig csinálom. Szinte rettegtem a pillanattól, mikor David majd visszatér az iskolába, és komolyan döntenem kell... Már ha lesz kik között. Kornéllal nem voltam benne biztos, hogy merre haladunk, mert az egy dolog, hogy jól éreztük magunkat, és viszonylag sok időt töltöttünk egymás társaságában a másik megismerésével, semmi olyanról nem beszéltünk, ami leírta volna, hogy mik vagyunk egymásnak. Valószínűleg éppen ezt élveztem ennyire vele, de ugyanakkor ott voltak a kételyek, hogyha bonyolultabbá válik a helyzet, majd egyszerűen felszívódik. Nem akartam belegondolni, hogy ő is elvesszen a régi kapcsolataim végeihez hasonló örvényben, ahhoz túlságosan is élveztem a társaságát. A másik oldalról viszont egyáltalán nem biztos, hogy David visszatér - az ő múltjával és életével minden nap kétséges.
- Egyáltalán nem vicces - csapok felháborodva, ugyanakkor vigyorogva a vállára. Valamilyen szinten igaza van, de jelenleg sem egy tanárral múlatom az időmet, megteszi azt helyettem Zoé. - Amolyan családi vonás - vonok végül vállat, arcomon nyoma sincs a keserűségnek, amit éreznem kéne. Tény, hogy két tanár is volt a múltamban, és a kapcsolatom mindkettőjükkel kellően rosszul végződött, de valahogy az önsajnálat most elkerül. Eleget szenvedtem már miattuk, nekem is kijár, hogy végre ne rajtuk gondolkozzak. Főleg, hogy úgy néz ki, Kornél mára mást tervezett.
- Nem irigyellek. - Elégedett bólintással nyugtázom, hogy ő is meghúzza az üveget utánam, és már most érzem, hogy szervezetemben működésbe lép az alkohol. Bár apámmal sosem voltunk különösebben közel egymáshoz, nem tudnék elképzelni egy olyan életet, amelyben nem ismerem őt. Valamilyen együttérzés lehet a tekintetemben, ahogy Kornélra pillantok, még belegondolni is rossz, hogy milyen lehet apa nélkül felnőni.
- Feltételezem, a rosszul sikerült emberi kapcsolataim az okai. - Vállat vonok, és elfordítom tekintetemet az övéről, ahogy az üvegért nyúlok. Ismételten igaza van, bárcsak ne lenne! Az évek során annyiszor próbáltam már levetkőzni ezt a szokást, természetesen nem jártam sikerrel. Már gyerekkorunkban is én aggódtam jobban mindenért, aztán Ryan és a többi után már szinte meghatározómmá vált a görcs a gyomromban egy-egy döntés előtt. Persze, voltak alkalmak, amikor egyáltalán nem aggódtam semmiért, ilyen volt ez a mostani is.
- Van benned valami sötét. - Mindig is tudtam, talán csak nem mondtam ki hangosan. Viselkedhetett bármilyen úriemberként, a végletekig nem rejtegethette, hogy milyen is valójában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 28. 20:28 | Link

Zora

 - Ne értsd félre, egyszerűen csak, utalnak jelek erre. Nem magamban vagyok biztos, hanem a helyzetben.
Ha annyira megszerette volna várni a barátját, akkor most nem lenne itt, nem csókolta volna meg és nem találkozgatna vele. Igaz, Zora szemében gyakran feltűnik a kétség és a bűntudat, de olyankor igyekszik elfordítani róla a tekintetét, mintha valami illetlen dolgot látna, amiről igyekszik tudomást sem venni. Mikor Zora meglöki hátradől egy kicsit, erőltetett színpadiassággal felszisszen és a vállához kap. Mindezt csak a poén kedvéért, hogy oldja a téma komolyságát, ezzel állítva kontrasztot.
 - De egy kicsit az. Ha nem tudnám, hogy a családod kerek, azt hinném a te apád is lelépett és most ezzel próbálod kompenzálni.
A tekintete és a szája is nevet. Oké, viccnek talán kicsit morbid de a helyzetnek attól még komikus. Önmagában pedig semmi rossz nincs abban, ha az ember keresi a párját, akivel jól érzi magát, akivel boldog lehet és aki előtt nem szerepet játszani. Sokaknak ez a fő célja, ráadásul mindenkiben benne van az igény erre. Esze ágában sincs elítélni Zorát, amiért próbálkozik, vagy próbálkozott.
 - Ugyan, kaptam helyette egy csodálatos mostohaapát, aki a nevére vett.
Még mindig ökölbe szorul a keze, hacsak megemlíti. Hiszen Kornél miatta olyan, amilyen. Neki köszönhet minden személyiségbéli törést, minden heget a testén. Ő az az ember aki legnagyobb és a legrosszabb benyomást tette rá élete során és kétli, hogy ez lehetne fokozni, kivéve akkor ha ismerné azt a vérfarkast, aki megharapta.
Miután Zora iszik és elhangzik a következő állítás, már fogja is az üveget és nagyot kortyol. Kár volna tagadnia, ő a velejéig romlott. Legalább a lány tisztában van ezzel is, most az egyszer nem akarja a zsákbamacska szerepét játszani.
 - Te viszont, a légynek sem tudnál ártani, már úgy értem komolyan.
Ebben azért nem egészen biztos, hallani rajta, hogy tétovázik. Ki tudja, milyen vadmacska él a gyönyörű tekintetek mögött. Bár ártatlannak látszik, sokszor mondják, hogy alamuszi macska nagyot ugrik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 28. 21:01 | Link

Kornél



A válaszával elgondolkodtatott. Persze, nem ellenkeztem az elmúlt egy hét folyamán soha, alapból még a karácsony előtti este is úgy viselkedtem vele, mintha nem lenne senkim. És furcsán jobban éreztem magamat így, vele, mintha előre tudta volna, hogy elméletben kapcsolatban vagyok. Egyrészt feltételezem, hogy nem törődött volna vele akkor sem, másrészt pedig még talán én is ugyanígy álltam volna az egészhez. Nem számított, hogy tudta, vagy nem, ugyanúgy megcsókolt nem is egyszer, én pedig ugyanúgy nem ellenkeztem, hanem inkább kiélveztem, hogy végre valami jól esett. Végül nem válaszoltam neki, hanem egyszerűen csak vállat vontam. Én annyira nem voltam biztos az egész helyzetben, de a hozzáállása valamennyire megnyugtatott.
- Apakomplexus? Esélytelen - rázom a fejemet vigyorogva. Az dolgok eredetének vizsgálata, vagy az elméletek a párválasztásra sosem kötöttek le különösebben, nem is hittem bennük. Egyszerűen csak összesodort minket a sors, és megnéztük, hogy lesz-e valami belőle. Aztán most Zoé felteszem, hogy ugyanezt csinálja, csak remélni tudom, hogy nagyobb sikerrel, mint én. Azt, amin keresztülmentem a két idősebb férfival, nem kívánnám senkinek, még a legrosszabb ellenségemnek sem.
- Miért érzem úgy, hogy az a mostohaapa nem volt annyira nagyon csodálatos? - Halkan, bizonytalanul teszem fel a kérdést, nem vagyok benne biztos, hogy akarom, hogy meghallja. Inkább csak kibukik belőlem a válasz, és nem igazán gondolkozok rajta. A hangsúly, amivel a szavakat kimondta, arra engedett következtetni, hogy igazam van, na meg nem éppen olyan srácnak tűnik, akivel gyerekkorában ott volt az apapótlék, gondosan felnevelte és megtanította focizni. Mint már mondtam, nem vagyok a mestere az elméletek gyártásának, de, ha valaki elmegy katonának, annak részben lelki indíttatásai is vannak bizonyára.
Az ijedtség helyett, ami talán elvárható lenne inkább elégedettség tölt el, mikor iszik, jól esik, hogy nem tévedtem. Bár, végignézve Kornélon talán senki sem gondolná földre szállt angyalkának... A következő állításra már emelném a számhoz az üveget, mikor rájövök, hogy annyira nem is igaz rám. Legalábbis tudnék ellenpéldát mondani, ami arra enged következtetni, hogy nem igaz.
- Nem talált. Igyál! - felé nyújtom az üveget egy vigyorral az arcomon, és már érzem is, ahogy kezd hatni a néhány kortynyi ital. Sokkal felszabadultabb és közvetlenebb vagyok, még a gondolataim sem kalandoznak el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 28. 23:42 | Link

Zora


Az apákról való diskurálás valamiért nem szerepelt a tervei között, mégis ide jutottak, de hát ha már itt tartanak, akkor miért ne? Az ital és a társaság felbátorította és úgy érzi, hogy megbízhat a lányban, ez pedig nála igencsak nagy szó. Vesz egy mély levegőt, de lekapja a tekintetét Zoráról.
 - Az apai gondoskodás jeleit egész életemben magamon fogom viselni. De már túl vagyok rajta.
Már amennyire túl lehet ilyesmin lenni. A sebek a hátán, karján egész életében emlékeztetni fogják a gyerekkorában ért sérülésekre, az egy betegségekről nem is beszélve. Már nem zavarja a dolog, hiszen évek óta nem látta a mostohaapját, de még mindig a tervei között szerepel az öreg likvidálása, egyszer pedig mindennek eljön az ideje, neki csak annyi a dolga, hogy türelmesen kivárja a sorát. A részletekbe nem akar belemenni, nem szeretné a lány arcán látni a sajnálatot, így próbál közömbös maradni és inkább a következő állításra koncentrálni. Az lesz a legjobb mindkettőjüknek ha szépen átsiklanak a témán, csak úgy egyszerűen. Elégedetten figyeli Zora harmadik kortyát, amikor az elképedés félreismerhetetlen jelei mutatkoznak az arcán. Fintorba torzul az arca, az egyik szemöldökét felvonja a szemében pedig hitetlenség csillog.
 - Biztos?
Elveszi az üveget, nagyot húz belőle, majd utánaszív egy kis levegőt. Nem tudja elképzelni, hogy Zora képes lenne arra, hogy valakin is sebet ejtsen, vagy komolyabb sérülést okozzon neki a szó bármilyen értelmében, de mivel még nem tapasztalta meg, így kénytelen hinni a szavainak. Hirtelen ötlettől vezérelve mászik közelebb a lányhoz, kezdte megunni, hogy olyan nagy közöttük a távolság és mivel semmi nem akadályozza meg a közeledésben, így elégedett vigyorral a képén teszi a két kezét a lány két térdére és elmélázva dobolni kezd rajtuk az ujjaival.
 - Akkor mondok még valamit. Nem ellenkeznél, ha most megcsókolnálak..sőt, ami azt illeti még élveznéd is.
A nagyképű vigyor természetesen ott virít a fején. Lassú neki a tempó és lassan fogy az ital is.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 29. 17:49 | Link

Kornél



Úgy érzem, hogy az apatémával érzékeny talajra léptünk. Talán az, hogy elfordítja a tekintetét, vagy a szavai, vagy minden együtt engednek erre következtetni, de úgy döntök, nem boncolom tovább a témát. Majd elmondja később, vagy, ha nem, az sem baj. Mindenkinek vannak olyan dolgok, amikről nehezen beszél, főleg idegeneknek, azt, hogy néhány szóval megmagyarázza az egészet, a téma lezárásának veszem, és, bár szeretnék róla többet megtudni - hiszen éppen ez volt a célunk azzal, hogy idejöttünk -, bízok benne, hogy később is lesz rá esélyem. Nem kell mindent elsietni, nagyon is ráérünk. Szavain azért elgondolkozok, valamiért az az érzésem, hogy nem csak képletesen érti, de nem firtatom. Egy mosolyt küldök felé, jelzem, hogy megértettem, és, hogy nem fogok ezen megakadni. Tudom, hogy vannak rossz emberek, és mindig is szerencsésnek mondtam magamat a családom miatt. Hiába volt nagyon sokszor elegem belőlük, szerettek és én is szerettem őket, Zoéval meg egyenesen elválaszthatatlanok voltunk.
- Teljesen. Lorelei tudna mesélni. - Ahogyan a Navine klubhelyisége is, miután egymásnak estünk. Az okainkra teljesen emlékszek, a csaj kimondottan paranoiás - még nálam is jobban -, és folyamatosan úgy gondolja, hogy ki akarom túrni. Feltételezem, hogy a viszonyunkon David sem segített, arra következtetett, hogy már a haverját is le akarom tőle nyúlni. Az egész nagyon is komplikált volt, de nem álltam meg én sem csupán a szavak erejénél, ahogyan ő sem. Úgy érzem, jogos volt a büntetés, amit érte kaptunk, bár nagyon nem fűlt hozzá a fogam, hogy elvégezzem. Prefektusként nekem végezni a büntetőmunkát határozottan nem tartozott a legjobb szórakozások közé - utána erősen megfontoltam, hogy a rellonosok nyomdokaiba lépek, és kiosztok néhány büntetést, csak, hogy a diákok érezzék az odafigyelést. Ki tudja, lehet, hogy még beindult volna az agyamban az endorfin termelés, és függővé válok.
Ahogy közelebb mászik, eszemben sincs elhúzódni - gondolom ezt részben az alkoholnak köszönhetem, részben pedig már pont kezdett idegesítővé válni a távolság. Pillantásomat nem fordítom el az övéről, ahogy az üveg felé nyúlok, aztán, mikor kitapintom a formáját mellettünk a földön, számhoz emelem, és dupla mennyiséget kortyolok belőle, jelezve, hogy mindkét állítás igaz. Ahogy végeztem, ismét a szemébe nézek, és vigyorogva mondom a következő állítást.
- Ez rád is igaz. És most meg fogsz csókolni. - Lehet, hogy lassan fogy az ital, de nekem már ez a mennyiség is erősítette az önbizalmamat, és engedi, hogy ilyen állításokat teljes magabiztossággal mondjak ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 29. 18:14 | Link

Zora


 - Lorelei? Az ki? Jó csaj?
Gúnyos vigyor terül szét az arcán, pedig igyekezett halál komolyan feltenni a kérdéseket. Ez is a teszt része, kíváncsi arra, hogy vajon Zora hogy reagál erre. Vajon féltékeny lesz, vagy szimplán csak lerendezi egy vállrándítással? Nem a kapcsolatuk milyenségét akarta ezzel kitapogatni, csupán jobban megakarta őt ismerni, az ilyen apró jelek pedig számára sokkal beszédesebbek, mint a kimondott a szavak. Hazudni bárki tud, Kornél ebben például profi, bár nagyon büszke magára, mert Zorának eddig egyetlen egyszer sem hazudott még. Ha elakarta ferdíteni az igazságot, inkább elhallgatott, vagy ráharapott a nyelvére és kelletlenül kibökte az igazságot. Olyan érzése volt, valahányszor hazudni akart, hogy azok a hatalmas szemek rögtön leveszik, ha füllent. Olyankor mindig bekúszott elé Zora arca, ahogy mérgesen az ajkát összepréselve figyeli, ezt az arcot pedig nem szerette volna látni élesben. Elégedett képpel figyeli, ahogy a lány két nagy kortyát, kicsit hátrébb is hajol, hogy az üveg kényelmesen elférjen kettejük között, majd kiveszi a kezéből és hallgatja a következő állítást.
 - Csak akkor, ha nincs ellenedre.
Természetesen azért iszik, mert nagyon is megakarja és meg is fogja csókolni, hiszen azért jöttek el a kastélyból olyan helyre ahol kettesben lehetnek, hogy ez minden gond nélkül megtudják csinálni. A szabad kezét az lány arcára simítja, majd lerakja maga mellé az üveget és kicsit felemelkedve fölé hajol, hogy megcsókolhassa Zorát. Elnyújtja addig ameddig csak tudja, hiszem nem sietnek sehová, először csak kínzó lassúsággal, majd egyre hevesebben, végül belevigyorog a csókba és visszahúzódik.
 - Bármennyire is szeretném ezt folytatni...de sajnos én jövök.
Kacsint, ad egy még neki egy gyors csókot az ajakira, majd mintha mi se történt volna, visszahúzódik, de nem túl messzire.
 - Bűntudatod van.
Jelenti ki egyszerűen, pedig nem biztos benne, inkább csak a kíváncsiság hajtja.
Utoljára módosította:Reviczky Kornél, 2013. december 29. 18:16 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 29. 18:55 | Link

Kornél



- Mi más is érdekelhetne? - Emelem az égnek a tekintetemet, de mellette folyamatosan vigyorgok. Jó kedvem van, igyekszek azt hinni, hogy nem csak a whiskeynek, de a társaságnak köszönhetően is. Hogy jó csaj-e Lori, nem tudnám megmondani, hiába van női szemem, az ellenségeimben nem a külsejük az első, amit megnézek, hanem mondjuk, hogy mivel tudnának nekem ártani, vagy én milyen gyengeségüket tudom kihasználni. Például nála esetleg a túlzott bizonytalanságát irányomban. Hiába nem kell legjobb barátnőknek lennünk, együtt kell dolgoznunk, még legalább két és fél hónapig, ez idő alatt pedig jobb lenne, ha a Navine vezetősége egyben maradna.
- Ő az egyik háztársam, és egyben prefektustársam. Anno, amikor prefektusnak jelentkeztem, az ő helyére kerültem, és azóta nem szívlel, úgy gondolja, hogy minden lehetséges eszközzel ki akarom őt túrni. Ilyennek vette még... - Elharapom a mondatot, örülök, hogy túlléptünk a pasi-témán, nem vagyok benne biztos, hogy megint fel akarom őt hozni. Nincs kedvem róla beszélgetni, főleg nem Kornéllal, biztos vagyok benne, hogy megannyi más témát találhatnánk. Kicsit zavartan rázom meg a fejemet és vonok vállat, ezzel jelezve, hogy hanyagolnám a témát, ha lehet, bár nem reménykedek benne, hogy nem próbálja meg kihúzni belőlem az elharapott mondat folytatását.
- Szerinted, ha ellenemre lenne, még itt lennék? - Felvonom a szemöldökömet, de inkább csak költői kérdésnek szánom. Így is túlontúl biztos magában, nem kéne még növelnem az egóját. A csóknak minden pillanatát kiélvezem, nem gondolva Kornélon kívül senki másra. Nem először csináljuk ezt, reményeim szerint nem is utoljára, ahhoz túlságosan is élveztem. Más volt őt megcsókolni, mint eddig bárkit, agyam akaratlanul is felfedezte az apró különbségeket. Talán éppen a szabadság miatt élveztem ennyire az egészet.
- Furcsa, de... nincs. - Vállat vonok, és teljesen őszintén nézek fel a szemeibe. Hiába lebeg David arcának képe valahol a fejem fölött, és hiába "csalom meg" a szó szoros értelmében, nem éreztem bűntudatot. Ő hagyott itt engem egyetlen egy szó nélkül már vagy két hónapja, viselje el a következményeit. Én semmi rosszat nem csináltam azon kívül, hogy sodródok az árral. Azt pedig sosem ígértem neki, hogy a távollétében apácazárdába vonulok, és fülem, farkam behúzom.
- Még nem tudod, hogy mit kezdj velem - hangzik el számból a következő állítás. Nem voltam biztos benne, akár lehetett kész terve is, de nem úgy nézett ki... Ami egyáltalán nem volt probléma, hiszen én sem tudtam, hogy hová haladunk, vagy, hogy egyáltalán mi a célunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 29. 20:00 | Link

Zora

Poénnek vette. Nem tudja megállni, hogy ne bólintson elismerése jeléül. Örült neki, hogy a lány helyén tudja kezelni az ilyen jellegű dolgokat. Ráadásul nyilvánvaló volt, hogy nem gondolja komolyan, annyira még ő sem faragatlan, hogy miközben az egyikkel van, addig egy másikra gondoljon, akit még csak nem is ismer. Zora minden megtestesített amit külső alapján keresett egy lányban. Nem volt túl alacsony, nem is magas, gyönyörű haja volt, az arca, a tekintete...nem is beszélve az egyéb kivételesen figyelemreméltó idomokról. Az illata pedig, újra és újra megszédítette a srácot és összefutott a nyál a szájában. Azt is eltudta képzelni, mi történne ha esetleg teliholdkor érezné meg ezt az illatot és abban a pillanatban már egészen biztos volt benne, hogy nem hagyna Zorának lehetőséget a menekülésre, még akkor is nehéz lenne megállnia, ha előtte bevette volna a főzetet. Ez pedig újabb kérdést vetett föl benne. Vajon az érzelmek befolyásolják az ilyen jellegű érdeklődését? Annyi mindent megakart tudni a vérfarkasokról és a farkaslétről, a lista hosszú volt és folyamatosan bővült, ő maga pedig úgy érezte, egyre kevesebb ideje van mindezt megtudni vagy kitapasztalni.
 - Szóval cicaharc, egy pasiért. Azt hittem nem lesz ennyire klisés.
Nevetve csóválja a fejét. Valahol gondolta, hogy valami ilyesmi lehet az indok. Hiszen min tudna veszekedni két prefektuslány? Szemceruzán, fésűn, vagy pasikon. Mivel tudta, hogy Zora nem olyan sekélyes, hogy apró dolgok miatt álljon neki hadakozni, így nyilvánvaló volt, hogy csak az az egy dolog lehet, ami minden nőből képes állatot csinálni bármiféle-fajta mágia nélkül, ez pedig egy férfi szíve.
 - Eddig azt hittem, hogy hezitálsz.
Válaszolja könnyedén, miközben nagyot kortyol az italból. Lassan de biztosan kezdi megérezni a hatását, de ez csak annyiban mutatkozik meg, hogy bátrabb lesz Zorával szemben, ami nem feltétlenül rossz. Kevésbé figyel oda, hogy úriember legyen. Tovább dobol a lány térdein az ujjaival, miközben a szemeit figyeli, nem tehet róla, annyira észveszejtőek!
 - Igyál.
Mondja könnyedén a kijelentés után, mintha csak arra válaszolt volna, hogy mennyi az idő. Pontosan tudja, hogy mihez kezdjen Zorával, még csak azt nem tudja, hogy ezt milyen formában szeretné megtenni. De a bódult elméje miatt sokkal könnyebbnek tűnik minden.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 149
Összes hsz: 1740
Írta: 2013. december 29. 20:20 | Link

Kornél



Általában az egyszerű kapcsolatok híve voltam. Megvoltak a barátaim a helyükön, a testvéreim, a szüleim, azonban talán Lori volt az egyetlen, akit valamilyen szinten az ellenségemnek neveztem. Nem tudom, hogy miért gyűlölt annyira, amennyire tette, viszont a hozzáállásával kiváltotta az én rosszindulatomat is. Egy idő után már mindenben hibát keresett és mögöttes okokat, én pedig belefáradtam. Azóta is igyekszem elkerülni. Bár a vita nem éppen Daviden indult ki, neki is nagy szerepe lett benne - főként mivel lelépett mielőtt egyáltalán megpróbált volna kibékíteni minket. Nem mintha nagyon vágytam volna a társaságára, de navinés lelkem igényelte, hogy ne legyenek negatív kapcsolataim. Mégsem ment ez nekem annyira... Mindig irigyeltem Lucát vagy Emmát, amiért kedvesen tudtak hozzáállni mindenkihez (bár húgom esetében azért voltak kivételek), és lelkesedni tudtak bármi iránt. Én sosem voltam ilyen, nem is akartam ilyenné válni. Ez különböztetett meg minket.
Nem zavart különösebben Kornélnak a Lorelei külsejére vonatkozó kérdése, ő is pasiból van, azt hiszem, hogy valamilyen szinten még el is várhatók az ilyen megszólalások. Mindazonáltal még elképzelni sem tudtam volna őket együtt, részben, mert nem akartam, részben pedig mert egyszerűen csak nem illettek össze a szemem előtt. Kornélt a maga majd' két méter magas valójában a szőke hajával és az igéző szemeivel nehéz lett volna elképzelni bármelyik csaj mellett.
- Nem a pasi volt a fő oka - rázom a fejemet, átugranám legszívesebben az egész témát, de annyira éreztem, hogy itt fogunk leragadni. Igaza volt, szinte klisének tűnhetett az egész, hogyha Davidet állítjuk a középpontba. Azonban egyáltalán nem így volt, az ellenségeskedés főszereplői csak mi voltunk ketten, bármennyire furcsának is tűnhet két egymásnak feszülő prefektus, akik ráadásul egy házban vannak.
- Talán meguntam a hezitálást. - Vállat vonok, tényleg így van. Nem várhatok az örökkévalóságig, bármennyire is azt diktálja a lelkiismeretem, a helyzetünk pedig nyilvánvalóan nem olyan, hogy megkérdezhessem tőle, mi is van most velünk. Sokkal egyszerűbb, ugyanakkor bonyolultabb lenne, ha visszajönne a kastélyba. Lezárhatnánk az egészet és mindketten élhetnénk tovább az életünket - feltételezem külön-külön sem lenne nyomorúságosabb, mint együtt.
Pillantásomat az övé és a térdemen doboló ujjai között jártatom, nem tudok elszakadni tőle. Nem is akarok... Fogom magamat, és leveszem a kabátomat, majd magam mellé terítem, az alkohol hatására egyáltalán nem fázok, pedig - bár a széltől védve vagyunk -, egyáltalán nincs meleg. A válaszára meglepődök, de egy szó nélkül a számhoz emelem az üveget, és meg is húzom, kezdek ott tartani, hogy egyáltalán nem érzem keserű ízét, de azért még viszonylag józan vagyok.
- És megtudhatom? - Felvonom a szemöldökömet, de a mosolyom nem tűnik el. Nem tudom, hogy Kornél mit tervez velem tenni, de kétlem, hogy a jelenlegi állapotomban megállítanám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reviczky Kornél
INAKTÍV


the big bad wolf
offline
RPG hsz: 358
Összes hsz: 2108
Írta: 2013. december 29. 21:25 | Link

Zora

 - Talán a fő ok nem az volt, de az is közrejátszott.
Annyira nem kíváncsi a részletekre, felesleges olyan témákba belemenni, ami esetleg alkalmi kellemetlenségre adhat okot, hiszen nem ezért vannak itt. Később, ha esetleg lesz ilyen, akkor majd minden szépen megkérdez tőle, vagy Zora elmeséli magától is. Jelenleg nem érzi magát annyira biztos pozícióba, így nem bocsátkozna hangosan ilyen kijelentésekbe. Ha nem akarja elmondani, akkor úgysem fogja. Ez közöttük amolyan hallgatólagos beleegyezés. Mindig vannak tabu témát. Zora pasija, Kornél múltja, a jövő...ezek voltak azok a témák amiket inkább elkerültek.
 - Elég gyors kör volt. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem ez volt a célom.
Ez éppen így ebben a formában nem teljesen igaz. Csak Zorát akarta, amennyire csak lehetett, az pedig, hogy hosszabb távra is megszerzi csak járulékos nyereség volt számára. Erre a gondolatra legszívesebben összedörzsölte volna a tenyerét, pedig nem volt az a fajta srác aki az ilyenekbe csak úgy szimplán belemegy, nem csak maga miatt nem, hanem a nőnemű egyedek miatt sem. Ezzel kímélte meg magát egy rakás hisztitől és felesleges problémától amiből kapott bőven az elmúlt időben, hála egy törpének.
 - Ohh hát azt nem lehet szavakba önteni.
Gúnyos vigyor kúszik az arcára, miközben az üveghez közelebb eső kezével megragadja az italt és nagyot húz belőle. Az idő már biztosan későre járt, közben besötétedett és felgyúltak a kastély távoli fényei. Nem is érezte, hogy ennyi idő telt volna el, de ha az ember jól mulat, az idő csak úgy rohan.
 - De ha szeretnéd akkor szívesen megmutatom.
Nem bírta megállni, hogy ne kacsintson rá. Fölpattant, fölsegítette a lányt is, gyorsan összetekerte a plédet és leterelte Zorát a faházról. Nem volt szándékában visszaengedni a lányt a sárgákhoz, ma mindenképpen magának akarta és ez valamilyen szinten nyilvánvalóvá is vált. Éppen csak valami melegebb és világosabb helyet akar választani. Könnyed léptekkel indultak vissza a kastély felé, a sötét nem akadályozta a tájékozódásban és miután beértek, rögtön elindultak a folyosón, valamerre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. január 29. 02:08 | Link

[A vízeséses játék folytatása]

Vicces, már-már könnyed szavaival éles kontrasztot alkotott mindaz, ami útközben megrohanta, mert hiába lett volna könnyebb csak elfelejteni az egészet, emlékek és egészen ellentétes érzések fészkelték be magukat lelkébe. A másik meglepően éles meglátásain tűnődött, azon a képen, amit ő oly kevéssé érzékelt, hiszen nem látta magát kívülről. Tudta, hogy változott, mert fel kellett nőnie, vagy legalább is befejezni a menekülést és szembenézni a dolgokkal. Nem sértették vagy bőszítették fel, eleve nem ezért ütött - nem az "elhangzottak" miatt, hanem mert nem ezt akarta hallani...vagy talán nem is kellett különösebb indok? Csak abban volt biztos, hogy mérlegelés nélkül tette, amire indulatai sarkallták, mintha csak kívülről figyelte volna a történéseket. Az ütéssel átszakadt valami - talán egy gát és haragja utat talált magának, elhömpölyögve, még ha nem is száradt fel nyomtalan, a viszonzott öleléssel és a bocsánatkéréssel pedig a háborgó tenger újra tóvá zsugorodott. Tudta, hogy nem lehetett egyszerű erre a gesztusra elszánnia magát Minnek, aki ösztönesen tartott a túlzott közelségtől, s ez is segített összefogni szétzilálódó önmagát, pillanatnyi támaszt keresve a puha szorításban. Szemét lehunyva azt kívánta, bár megállna az idő egy kicsit, hogy tovább tartson ez a kivételes perc. Az az egy szó, amit kapott, olyan volt, mint egy fuvallat; tükörré simította a felszínt, lecsendesítve, de nem sokat tehetett a mély vizek örvénylése ellen. Mindenesetre, lehűtötte a fejét és míg a sáros ösvényen cuppogtak, újrajátszva a jelenetet, már inkább megijesztették a Min fején átfutók - ő, mint zord, hideg utálattal megjelenő, sötétséget sugárzó jelenség? Szabad kezével hajába túrt, mintha saját gondolatait próbálná összegereblyézni, megregulázni, nem sok sikerrel. Kavargott, bármennyire is viszolygott az érzéstől, egyelőre nem és nem akartak ülepedni a lelkét markoló zavaros dolgok, jobbára csak egy fáradt, cigarettaízű sóhajra futotta. Mint aki csak most jön rá, mit is csinál, értetlenül meredt az ujjai közt füstölgő szálra, még mindig érezve a különös, idegen zsibbadást tenyerében és tükör nélkül is pontosan tudta, hogy festhet most.
What a mess I am...
Gúnyos félmosolyra húzódott szája, saját gyengesége láttán, pedig igazából még nem is csúszott annyira mélyre, tízből öt ujja még mindig a peremet markolta és szilárdan tartotta. A munkája, a jegyei rendben voltak, épp csak lassan leküzdött félelmei helyett most már egészen más okból kerülte az embereket, akiknek zajos, össze-vissza halandzsái néha megőrjítették. Mélyet kortyolt a füstből, lassan fújva ki és légzésére ügyelve igyekezett gondolatainak is más ritmust adni, kitörni abból a mederből, amiben eddig folytak és egymást dagasztva túl akartak csordulni. Szótlan lépdeltek egymás mellett, be a fák közé és már láthatóvá vált a faház, mire Minre nézett, azon tűnődve, vajon jobb lenne-e a helyzete, ha a másik vele van az utóbbi hónapokban? De a mi lenne, ha... kezdetű gondolatok sosem vezettek sehová.*
- Megérkeztünk.-*Mutatott a fák csupasz koronájában most tisztán látható kis lakra. Egy utolsó slukkot követően kisodorta a maradék parazsat, a földbe taposva, majd a csikket a dobozba hajította, mielőtt nekifogott volna, hogy megmássza a lépcsőt, odafent az egyik fotelbe rogyva. Fűtés nélkül sem volt túl hideg most, főleg az időjárásnak köszönhetően, így csak elvackolta magát, várva, hogy a másik is helyet foglaljon. Megelőzve a hosszú, kínos hallgatást, ő tette meg az első lépést.*
- Az illúziómágia mellékhatásaként a környezetem szinte összes gondolatát hallom, ha nem is akarom. Hónapok óta.-*Nem védekezésként hozta fel, nem is magyarázkodni akart, egyszerűen elsőként közölte a tényeket, mielőtt újabb félreértésre vagy konfliktusra adna okot. Nem mindenki értette meg, hogy ha lenne választása, ő lenne a legboldogabb, ha megszabadulna több tucatnyi tizenéves gondolatainak árjától. Még úgy is, hogy az Alexa által javallt zajszűrő bűbájokat használta, nehezen viselte.
Ettől eltekintve azonban nem mondott egyebet - az ő kérdései szinte tapinthatóak voltak, s Minre bízta, kérdez-e vagy megválaszolja előbb a kimondatlanokat.
Utoljára módosította:Gilbert Blythe, 2014. január 29. 02:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Min Woo
INAKTÍV


Hallj a szemeddel érezd a ritmust a kezeddel...
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 296
Írta: 2014. január 29. 19:01 | Link

Gilbert



*Miután elindulunk a vízeséstől pár lépéssel lemaradva ballagok Gilbert mögött. Nem szeretném, hogy hozzám szóljon, hiszen még magamban sem tisztáztam a történéseket. Rengeteg gondolat cikázik a fejemben, amiknek nagy része Gil körül forog.  Ugyanazok a kérdések ezek, amelyekre elindulásunk előtt is kíváncsi voltam. Mi történt vele? Én csináltam? Miért nincsen álarca? Bármennyire is hajt a vágy, hogy tudjam a választ, egy apró részem elmenekülne, elfutna az igazságtól. Ha kiderül, hogy én tettem ilyenné, teljesen beismerném, hogy semmi jó nincsen bennem, ha pedig valami más miatt, akkor muszáj lesz segítenem neki újra talpra állni, és visszaszerezni szemének azt a barátságosan csillogó színét. Tudom, hogy most nem rejtőzhetek el az elöl, hogy segítsek neki, mivel most már nem tudnám elveszíteni és be kell bizonyítanom, hogy annyira nem vagyok csapnivaló barát. Még mindig Gil az egyetlen, aki előtt itt kinyíltam, mivel ez ritkán adatik meg. Ha Őt is elveszítem, nem lenne nagyon értelme ismerkedni, mert csak fájdalmat tudok okozni. Gilbertben megbízom, Gilbertet szeretem, Gilbert a barátom. Igen ez volt az oka, hogy le tudtam győzni a hidegséget és meg tudtam ölelni. Könnyebb volt megtenni, mint amennyire küszködtem, hogy ne tegyem meg. Ráadásul még jó is volt megölelni, nem húzódott el, nem mondott semmi rosszat. Nem hiszem, hogy sokszor még így megölelném, de akkor is jóérzés volt.
Egyre beljebb megyünk az erdőben. Nem nagyon szeretek errefelé járkálni, mivel a fák egyre sűrűbben állnak egymás mellett, így az ég is egyre kevésbé látszik. A sötéttől mindig is feszélyeztetve éreztem magam, úgyhogy próbálok mindig fényesebb helyeken járkálni. Ezért is tartok az ágyam mellett, egy kis labda alakú világító gömböt, ami mellett el tudok aludni. Mikor elsötétedik fényt ad, mikor pedig felkel a nap, elalszik, és a szobatársakat sem zavarja, mivel nem olyan erős a fénye. Újra megérzem az intenzívebb vaníliaillatot, ami füst formájában kering Gil körül. Egy cigarettát szívogat békésen. Meg tudom érteni, hiszen a cigi stresszoldó hatású, amire most nagy szüksége lehet. Ráadásul ez nem azt a büdös égett szagot árasztja, amit a muglik használnak. Mégsem érzek késztetést arra, hogy kérjek tőle egy szálat, mert akármilyen jó az illata a tüdőt tönkre vágja nekem meg éppen elég a siketség is. Végre újra ritkulni kezdenek a fák és közben Gil is lelassul. A távolban lassan kimagasodik egy óriási fa, rajta egy faházikóval. Elképedve bámulok az igen hangulatos helyre. Ha hamarabb felfedeztem volna, biztosan többször is ellátogattam volna ide. Gil megáll és jelzi, hogy megérkeztünk. Lassan rájövök, hogyan is értette a Micimackós hasonlatot. Ez a faház pontosan olyan, mint a Százholdas Pagonyban Bagoly háza, malacka pedig én lennék, mivel tiszta sár vagyok. A szóviccen elmosolyodok, örülök, hogy nem teljesen veszett ki Gil humora. Miután felmászik a lépcsőkön én is követem. Odafent a fiú már leült és türelmesen várakozik rám. Szembe vele én is helyet foglalok, majd várom a szótlanságot, de szerencsére nem jön el.*
-    Illúziómágia?* Nem vagyok benne biztos, hogy jól olvastam le a szájáról ezt a szót, ezért kérdezek vissza, de persze egy kicsit a döbbenetem is mellészegődik. Nem ismerem ezt a fajta varázslatot, igazából még a nevét sem hallottam, amit elmond róla, abból azt veszem ki, hogy felettébb erős varázslat lehet. Egymás fejében olvasni nagyhatalom, de ahogy most Gil esetében látjuk, átok is lehet. Nem kérdezek semmit róla, hiszen majd annak is eljön az ideje, inkább én is elmesélek egy aprócska történést az életemből.
-    Koreában voltam. Néhány hónapot, ami pont elég volt, hogy ismételnem kelljen egy évet. Ami pedig a legviccesebb, semmi haszna nem volt az egésznek.* Egy keserű mosollyal mutatom ki boldogságomat. Ezután csendben maradok, és várom, hogy Gil mondjon valamit. Ha nem teszi, majd kitalálok valamit.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 1. 05:35 | Link

Min

Mint meglepi az illúziómágia - nem csoda, hiszen elsőben megkésve kezdte tanulni, és igazából nem nagyon kérkedett a képességgel, amíg olyan keveset tudott. A kérdésre bólint, szótlanul, nem téve hozzá többet - van ebben a hallgatásban valami tartózkodó, aminek még nem volt ideje vagy módja feloldódni, ha nincs is titkolnivalója. Talán az elkövetkező szavak eltörlik majd ezt a távolságot, ha megtalálják a közös hangot és a régen elejtett szálat.
Aztán Min kezd mesélni, az eltelt időhöz képest röviden és kelletlenül. Hallgatja a magyarázatot - már ha annak lehet nevezni - s arca most is mindent megmutat, kimondva helyette, ami csak a szavak hallatán megfordul fejében. A mágia számtalan módot kínál arra, hogy egy vagy sok határ se jelentsen akadályt, ha a távolság meg is marad: ott vannak a baglyok, a kandallók, de ott volt a Szőke hölgy is, akinek igazán mindegy, hol helyezkedik el a napló és kitépett lapja, szabadon átjárhat köztük. Mégis, egyetlen fecnit, levelet, üzenetet, egy hangot, semmit sem kapott Mintől hónapokig, pedig próbált vele kapcsolatba lépni. És ez legalább olyan keserűséggel töltötte el, mint Kath, akivel bár egy kastélyban éltek, alig találkoztak, mert a lány, ha tehette, kerülte. Valahol feladta, hogy megpróbálja áthidalni a kettejük közt éktelenkedő szakadékot - már mindent felkínált, amije volt, de ez is kevésnek bizonyult. Valahol már jóideje tudta, hogy az általa birtokolt hely a lány szívében egyre zsugorodik, mígnem teljesen elnyelte az az űr, amit valaki más hagyott benne. Nem kellett kérdeznie, hogy tudja.
De elragadtatta magát - gondolatai messzire kalandoztak és kényszerítenie kellett magát, hogy visszatérjen a jelenbe. Furcsa, Min gondolatai mennyire elhalkultak, szinte csak úgy szűrődtek át hozzá, ahogy a napfény tűz át nyáron az erdő lombján, puhán, jólesően. Jó lenne egy kicsit meg se szólalni, csak sütkérezni, mert érzéseinek és gondolatainak finom szálai szinte cirógatták - a történtek ellenére rengeteg szeretetet, törődést, ragaszkodást sugalltak és mint lepkét a láng, úgy vonzotta mindez. Egyre biztosabban érezte, hogy ha legalább ő nem tűnik el, nem lenne ennyire... elveszve. Nagyon kevés embert tudott igazán közel engedni és rájuk nagy szüksége volt, akármilyen szánalmasan is hangzott, hogy mindig kapaszkodnia kellett valakibe.*
- Nyáron a nevelőapám elvesztette a fejét. Összetörte valamennyi álarcomat, aztán elkezdett hozzám vagodosni dolgokat és majdnem komolyan megsebesített. Azóta leginkább levegőnek néznek és nem vesznek tudomást rólam.-*A levegőnek beszélt jobbára - nem sajnáltatni akarta magát s csaknem egy év távlatából már csak nagyon tompán érintette az egész. Egyébként is olyan szürreálisnak tűnt, főleg a pillanat, amikor a felé hajított ruhaszárító a lámpabúrát találta el és a rá záporozó cserepek nem is félelemmel töltötték el, hanem egy külső szemlélő hideg, tárgyilagos nyugalmával. Nem kiáltott, csak a sebhez kapva kisétált a fürdőbe és emlékszik, arra tudott csak gondolni, hogy nehogy összevérezze a szőnyeget. Csupán megszokásból dörgölte meg a szemöldökénél húzódó, alig látható fehér vonalat - már régen nem húzódott, nem is érezte és arra sem gondolt, hogy ha kicsivel is szerencsétlenebb, talán már nem látna a fél szemére.*
- Nem te tehetsz róla.-*Válaszolta meg aztán a következő kérdést, mert nem hibáztathatta Mint, nem ezért. Amikor ránézett, már nem harag, inkább csak fáradt szomorúság és megbántottság tükröződött a szemeiben. De az árnyalatok nem szűntek meg kavarogni - még mindig válaszokra várt, valamire, amit elfogadhatott indokként, magyarázatként, kifogásként... Mert valahol meg akart bocsátani és át akart lépni ezen, mert rengeteg dolgot szeretett volna megosztani vele és elmesélni, az illúziókat, a teázót, a könyveit, rajzait, Nathanielt és Hanát, a könyvesboltot, a nagymama süteményeit...mindent. Ám ahhoz, hogy mindezt megtehesse, még valami hiányzott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 15. 09:40 | Link




Végre bejött a jó idő, pontosan ez az amire vártam! Amíg hideg volt odakint, szinte ki se dugtam az orromat. Utálom a hideget. Szerintem Én vagyok az a személy, aki már csak meghallja azt a szót, hogy hideg, vagy jég, máris összerázkódik, és libabőrös lesz.
Ma elég korán felébredtem, próbáltam visszaaludni, de hiába. Így hát felkeltem, rendbe szedtem magamat, majd olvasgatni kezdtem. Mikor a nap kezdett felkelni, bevilágított a szobámba, szinte már olyan erősséggel, hogy attól féltem megvakulok. Olyan tavasz hangulatom támadt ettől, mikor kihajoltam az ablakon, még a tavasz és a melegség illata is megcsapott. Innen tudtam, hogy végre jön a jó idő, és az embereknek is jobb kedve lesz. Tapasztalatom az, hogy ha rossz az idő, az emberek is kissé borúsabbak. Átöltöztem egy elfogadhatóbb göncbe, majd nekiindultam a sétálásnak. Biztos voltam benne, hogy ilyen korán még senkivel se fogok összefutni, de még is láttam a folyosókon pár kósza diákot. Megkönnyebbültem, hogy nem Én vagyok az egyetlen korán kelő.
A kastély bejárata felé vettem az irányt, majd mikor megérkeztem, próbáltam halkan és feltűnés mentesen kislisszanni rajta, bár magam sem tudom mitől féltem. Elindultam a kastélyhoz közel lévő erdő felé. Imádom az erdőket, ott mindig olyan nyugodt minden, és az ember könnyen ki tudja tisztítani a fejét, tud gondolkozni zavaró tényezők nélkül. Hamar belekeveredtem a fák sokaságába, egy percig még attól is elkezdtem tartani, hogy eltévedtem, mikor hamar egy hatalmas fával találtam szemben magamat. A teteje felé pillantottam, odafent pedig egy faházat fedeztem fel. Azonnal megörültem neki, magamban elmosolyodtam, majd felmásztam. Engem mindig a kíváncsiság vezérel, és szinte biztos vagyok benne, hogy egyszer még ez lesz a vesztem. Mikor felértem, beléptem, és egy aranyos kis kuckóval találtam szemben magamat. Még kis fotelek is voltak a sarokban, és mindenféle tárgy szétdobálva. Megragadtam az egyik fotelt, majd az ablak mellé cibáltam, és leültem. Innen fentről egy igazi élmény volt lefelé nézni, az erdő talajára. Figyelni ahogyan a madarak a földön ennivaló után kutatnak, és persze azt is figyelemmel kísértem, hogy jár-e errefelé rajtam kívül még valaki. Úgy éreztem magamat mint kiskoromban, én vagyok a kém, vagy épp egy kommandós aki figyeli az ellenséget, mikor jelenik meg. Hatalmas fantáziám volt pöttöm koromban, bár úgy néz ki, ez még a mai napig is fenn áll. Minden olyan csendes volt, még a szél se fújt, semmi. A kastélyban bezzeg ilyenkor már kezdene minden éledni, elkezdenének a diákok is a folyosón lármázni, meg szaladgálni.
Még mindig nem tudtam rendesen beilleszkedni. A kisgyerekeknek annyival könnyebb dolguk van, ha barátkozásról van szó. Csak odamennek egymáshoz, hogy "Hé, Te ott! Leszel a barátom?" És már barátok is. De ha rólam van szó, egy igazi vesztes vagyok. Nem egyszer fordult már meg a fejemben az, hogy megpróbálom megváltoztatni magamat, kicsit magabiztossá formálni pici fejemet, de egyelőre ez igencsak sikertelenül halad. Mindegy is.
Gondolataim kissé elkalandoztak, mikor visszatértem a valóságba, kicsit felegyenesedtem a fotelba, hogy jobban ki tudjak pillantani az ablakon, de még mindig sehol senki. Talán hamarosan visszamegyek a kastélyba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 15. 14:10 | Link

Kőszegi Brigitta Hanna

Alig egy hete érkeztem meg a kastélyba és máris megkezdődött a vizsgaidőszak. Szuper. Nem igazán érzem magam elég felkészültnek, pedig az elmúlt pár napban reggeltől-estig csak a könyveket bújtam. Nem tudom, hogy ez mennyire lesz elég. Kicsit aggódom. Mindenesetre nem akarok ezen sokat rágódni. Senki sem várhatja el, hogy egy hét alatt sikerül majd bepótolnom mindent, főleg sárvérűként. Valójában lehetséges, hogy az lenne a legjobb, ha nem is lépnék évfolyamot. Egyáltalán nem érzem stabilnak az eddigi tudásom és nem akarom elszalasztani a szilárd alapok megszerzését.
Úgy döntöttem, nem őrlődöm tovább, inkább körülnézek a kastélyban, hiszen még mindig nem sikerült megismerkednem úgy igazán vele. Ismételten csak céltalanul bolyongok a hatalmas épületben, megyek, merre a lábam visz. A múltkor is bevált. Akkor - teljesen véletlenül - egy akváriumszerű szobába jutottam, ami el volt varázsolva, így hiába állt benne majdnem plafonig a víz, mégsem folyt ki, amikor kinyitottam az ajtót. Na meg persze arról se feledkezzünk el, hogy levegőt is kapunk a víztömeg alatt és a szemünkre sincs irritáló hatással. Varázslatos egy kis szobácska, bár Elena - a lány, akit ott ismertem meg - azt mondta, hogy vannak még ennél sokkal izgalmasabb zugok is. Annyira izgatott vagyok legszívesebben egész nap csak a folyosókat rónám, hogy újabbnál-újabb dolgokkal és emberekkel találkozhassam.
Elég szép idő van ma, ezért úgy gondoltam körülnézek, mi van a kastély körül. Az épületből kilépve megcsap egy kisebb hűvös szellő. Teszek pár lépést a hatalmas ajtótól, majd megállok és alaposabban körülnézek. Gyönyörű zöld táj, ameddig csak a szem ellát. Nem messze egy erdőt pillantok meg. Hajt a kíváncsiság, hogy vajon mi lehet az erődben, vagy azon túl. Biztos vagyok benne, hogy valamit rejtenek a fák árnyékai. Egyre beljebb és beljebb lépkedem. Ahogy a talajra pillantok egy kitaposott ösvényre leszek figyelmes. Tudtam én! Lassan követni kezdem az ösvényt, ami végül egy hatalmas fatörzsnél egyszer csak hirtelen eltűnik. Egy felfelé induló lépcsőszerűség tárul elém, s ahogy a vonalát követem egy kissé lepukkant faházikót látok meg. Apránként veszem a lépcsőfokokat, kicsit félek hogy rám omlik az egész. Beletelt pár percbe, de végül csak feljutottam. A faház ajtajával találom szembe magam, azonban már habozás nélkül nyitok be. Pár babzsákfotel és hálózsák pihen a padlón, a falak pedig tele vannak vésve. Kicsit közelebb lépek, hogy el tudjam olvasni az egyik karcolást. Szeretlek Anna! Ugyan kicsit öregnek tűnik ez a kis faházikó, de úgy tűnik ennek ellenére vannak páran - feltehetőleg diákok -, akik erre járnak. Valójában érthető is, minden gyermek egy ilyen kuckóról álmodik, de sose sikerül kivitelezni.
Az egyik ablak alatt egy lányt pillantok meg, aki épp kifelé figyel. Köszönnöm kéne? Az illem azt mondja, hogyha belépsz valahová köszöntsd a bennlévőket. Azonban ez nem mindig kivitelezhető, például az étkezőben ez felesleges. Egyrészt úgy sem hallja senki, másrészről aki nem ismer, nem is nagyon érdekli a jelenléted. Ugyanez a helyzet a könyvtárba. Esetleg a könyvtárosnak suttogsz egy "Jó napot!"-ot, de nem mész oda minden emberhez köszönni. Mivel azonban rajtunk kívül más nincs, talán elég furcsán jönne ki, ha szó nélkül elmennénk egymás mellett.
- Szia! - Köszöntöm végül az ismeretlent.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kőszegi Brigitta Hanna
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. február 19. 18:25 | Link




Nagyon kellemes volt minden, egyre jobb kedvem lett. Olyan volt, mintha egy szempillantás alatt tűnt volna el minden problémám, csak a jó időre, a csendre és a kilátásra koncentráltam. Természetesen, mint az szokott lenni, ez sem tartott sokáig. Léptek zörejét hallottam lentről, tekintetem azonnal a földet kezdte el pásztázni, hogy ki jár erre, és ki meri megzavarni nyugalmamat? Egy lányka bóklászott, egyszer felnézett, valószínűleg meg is látott. Nem telt bele pár másodpercbe se, mire feljött hozzám, körülnézett, majd rám köszönt. Először nem tudtam mit kinyögni, olyan gyorsan itt termett a semmiből, majd nyeltem egyet, felvettem egy apróbb mosolyt, és szóra bírtam magamat. Nem lehetek bunkó, hiszen köszönt!
- Szia! Mondtam, és ezzel le is tudtam a dolgot, pillantásom ismét az ablakon kívülre tévedt. Hihetetlen, hogy mennyire élveztem azt, ahogyan a semmibe bámultam. Nem történt odakint semmi, de Én még is, csak arra figyeltem. Sóhajtottam egyet, majd a kis faházban néztem körül, amit valamiért eddig még nem is tettem meg! A falakon több helyen is filctollal feliratok, illetve belekarcolt írások, szívecskék és dátumok, hogy ki mikor és miért járt itt.
Közvetlen mellettem a földön volt egy kissé már darabokban lévő, de azért még használható könyv. Felemeltem, majd megnéztem mi is lehet ez. Egy napló volt az, hogy kié, arról fogalmam sem volt, de szemmel láthatóan nagyon régi volt. Évszámokat nem is írt az illető a bejegyzései felé, csak is a hónapokat, és a napokat. Olvasgattam belőle pár sort, amikből az jött le, mintha az illető itt élt volna, ebben a faházban, itt az erdőben, de már biztosan nincs itt. Először kissé megrémültem, de élénk fantáziám van, lehet, hogy csak tévedek. Visszaraktam a kis könyvecskét oda ahol találtam, majd az érkező lány felé fordultam. Kellemetlennek éreztem, hogy itt vagyunk egymástól pár centire, de senki nem szól semmit, így hát bátorkodtam megtörni a csendet. Ez nem vall rám, de utálom a kellemetlen helyzeteket, így jelenleg arra kellett törekedtem, hogy ezt megszüntessem.
- Mi járatban errefelé, ilyenkor? Tettem fel, egy kissé hülye kérdést, de mást, ilyen helyzetben nem tudtam mondani. Azt se tudom, hogy ki ő, mi ő, ezért is nem tehettem volna fel más kérdést. Na mindegy, nem akadtam fent ezen olyan nagyon, inkább csak hátradőltem, szinte már belesüppedtem a fotelba, és vártam a lány válaszát, és reakciót. Néha-néha, persze, tekintetem még kitévedt az ablakon, le a földre...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Laduver Nerella Rodé
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1305
Írta: 2014. február 19. 20:02 | Link

Brigitta

Nagyon hangulatos kis faházikó ez. Tényleg olyan, mint minden kisgyermek álma, egy hatalmas kuckó, ahova elbújhat, vagy olykor-olykor a barátaival találkozni tudnak. Egyfajta menedék, ahová rosszabb napokon elhúzódhatunk, vagy csak egy kisebb zug ahol nyugodtan ellehetünk, olvashatunk, pihenhetünk vagy kiélhetjük a kreativitásunkat.
Annak ellenére, hogy már kétségkívül elmúltak hét évesek a kastély diákjai, úgy tűnik mégis meg van még bennük ez a kis kuckó utáni vágy. Legalábbis az itt hagyott hálózsákokból erre tudok következtetni. Vajon a tanárok tudnak erről, hogy feltehetőleg ketten itt aludtak, vagy esetleg aludnak rendszeresen? Ezt lehet? Azt hittem, hogy csak a hálókörletekben aludhatnak a diákok. Talán néhány kicsapongó diák, vagy valakik néhány előjoggal és kiváltsággal. Mindenesetre biztos nagyon élvezetes lehet itt éjszakázni. Biztos vagyok benne, hogy minimum egyszer ezt én is ki szeretném majd próbálni. Lehetőleg természetesen társasággal és nem egymagam. Félek egyedül aludni, főleg egy erdő közepén, egy viszonylag kihalt faházban.
Gondolatban feljegyeztem ezt a bakancslistámra, persze előbb partnert kell majd szereznem.
Az ismeretlen lány, akivel jelen pillanatban ezt a mesébe illő faházat megosztottam (vagy ő velem?) nem tűnik túl lelkesnek. Talán ő szeretett volna elszabadulni a kastélyban lévő nyügitől és egy kicsit nyugodtan egyedül lenne. Ez esetben megértem ridegségét, és hogy miért nem kíváncsi rám. Azonban én csak köszöntem, nem rohantam egyből le kérdésekkel meg a saját kis élettörténetemmel. Viszont azt se várhatja el, hogy csak miatta el fogok menni, hiszen ez egy bentlakásos iskola, meg kell tűrnünk egymást, de talán pont ez fog minket megtanítani az alkalmazkodásra. A hosszú csendet végül az ismeretlen törte meg. Hogy mi járatban errefelé, ilyenkor? Nem tudom, hogy "ilyenkor" mégis hol kellene lennem?
- Kellemes idő van, úgy gondoltam nem kuksolok a kőfalak mögött - vetettem oda a lánynak. Kissé olyan érzésem van mintha lenézne. Talán mert látszik rajtam, hogy elsős vagyok? Az elsősökkel így bánnak? Mondjuk teljesen elfeledkeztem az ilyen tipikus iskolai "beavatási szertartásokról" amik leggyakrabban közel sem mondhatóak kellemesnek. Lehetséges, hogy most kezdődne el? Mindenesetre én igyekszem mindenkivel kedves lenni, hiszen én vagyok a kisebb és az újonc, mondhatni ez elvárt.
- És te hogyhogy itt vagy... ilyenkor? - Teszem fel én is a kérdést, a válasz pedig tényleg érdekel. Mi olyan nyomós indoka lehet, ami nekem nincs?

Nem vagyok benne biztos, hogy hallotta amit mondtam. Talán nem is akarja hallani. Mindegy, ha nem, hát nem. Én nem erőlködöm. Megráztam a vállam és szép lassan kitipegtem a faházból. Lecsoszogtam a lépcsőn, s elindultam újból az erdőbe.
Utoljára módosította:Laduver Nerella Rodé, 2014. március 16. 13:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. március 10. 18:51 | Link


[2014. 02. 28.]


Fájt a szívem, mikor megírtam Mirának az elutasító levelet, miszerint a harmadik évfordulónkat nem tudjuk együtt ünnepelni, ugyanis rendkívüli edzést iktattak be - főleg azért fájt olyan nagyon, mert természetesen nem volt igaz.
Úgy éreztem, igazán meg kell hálálnom ezt az elmúlt három évet. Nem megoldás hogy elviszem mondjuk egy étterembe vacsorázni, esetleg virágot viszek meg csokit - nem, ezek szörnyen elcsépelt dolgok. Egy évfordulóra, a mi évfordulónkra nem elég holmi édesség vagy növények, ugyanúgy, mint ahogy a mi kapcsolatunkban sem az ajándékok a lényegek, hanem a pillanatok és az érzelmek. Épp ezért szerveztem már legalább egy hónapja az egészet, hogy mindent úgy tudjak alakítani, ahogy a legmegfelelőbb lesz. Mindent megtettem érte, ezért az egészért, pont úgy, mint ahogy Miráért is igyekszek mindent megtenni.
Jóval sötétedés előtt már a Faházban voltam, ahol is egyenlőre nem volt túl jó idő, minden kissé poros volt és a legkevésbé sem volt emberi hangulat. Az idő sem volt valami fényes ezen a februári napon - igazán választhattunk volna más évszakot Mirával, de most már mindegy -, ami nem nagyon fokozta a romantikus hangulatot. Mira nem csinálhat ma sok mindent - lehet éppen azon mereng, hogy én reggel hét óta edzésen vagyok, és milyen rossz, hogy nem lehetek itt. Biztosan átkozza magában a kviddicset, s hűn fohászkodik, hogy egy gurkó csapja agyon az edzőt. Elmosolyodtam erre a gondolatra, a kezemben lévő kartondobozt pedig óvatosan lehelyeztem; s ezzel együtt a másik két, reptetett doboz is földet ért. Az Amiráéknál született kis házimanóval, Narival (aki most a suliban szolgált) úgy beszéltem meg, hogy hétkor pontban megjelennek az ételek a Faházban (igen, a főzésben még mindig nem vagyok jó). Ő, és egy kis szorgos csapat örömmel elvállalta az étel részét, így hát én csak a hangulatért leszek felelős.
Sokáig tartott, míg kitakarítottam a kis házat a pálcám segítségével, ugyanis a háztartási bűbájok sosem voltak az erősségeim - miután végeztem, a gyertyákat elrendezgettem a földön. Fényben nem tűnt túl romantikusnak az egész, de ahogy belép, majd megváltozik a dolog. Hőszabályozó bűbájok sokaságát végeztem el, hoztam egy-két párnát a földre, a bent lévő kis asztalra is gyertyát raktam, hogy amikor majd Amira belép... Ismét elmosolyodtam, ahogy elképzeltem az arcát.
Közeledett az alkony, mire felnéztem; még épp időben voltam. Villám gyorsan, zakatoló szívvel előkerestem a régi lámpást. Remegő kézzel tettem bele a gyertyát, s gyújtottam meg, rá pedig egy pergament akasztottam egy saját kicsike verssel, majd röptetőbűbájt szórtam rá, és elengedtem. Csak reméltem hogy célba ér, hogy aztán Mira követni tudja az erdő széléig: onnantól kezdve mécsesek szegélyezik majd útját.
Utoljára módosította:Földesy Kristóf Dominik, 2014. március 11. 06:41 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 10. 19:24 | Link

Szerelmem
Ruhácska (sapka nélkül)
A 3. évfordulónk

Szomorkodva, egykedvűen túrta azt az egy szem palacsintát a tányérján, amit hajlandó volt elfogyasztani, mert a piciknek enni kell adni. Semmi kedve nem volt sem az evéshez, sem máshoz. A harmadik évfordulójukat úgy képzelte el, hogy együtt töltik Kristóffal, meg az ikrekkel a pocakjában, nem pedig külön, mert az urának edzése van. Hát nem repesett a boldogságtól, de tisztában van vele, hogy hozzá kell szoknia, hogy sokat vannak külön, ha azt akarja, hogy teljesüljön párja álma, és kviddicsezhessen egész életében.
Nagy szusszanással nyugtázta, hogy negyed óra kínlódással, de sikerült elfogyasztania valami ételt, és megivott fél pohár narancslevet is. Pocakjára tette a kezét, és szépen felállt az asztaltól, majd a szobája felé indult jó lassan. Rózsaszín kabátja a kezében volt, csizmájának kopogása szépen visszhangzott a kőfalak között. Azt tervezte, hogy elmegy egyet a faluba, de aztán mégse, mert az ágya jobban vonzotta.
Éppen hogy felért az első emeletre mikor furcsa fényforrást pillantott meg közeledni. Egy lebegő lámpás nem mindennapi látvány még itt sem, pláne ha azon egy kis papírfecni is van. Gondolta, megvárja míg elmegy mellette, aztán elfelejti, de az megállt tőle körülbelül fél méterrel. Szemöldöke felemelkedett, és pár másodpercig várakozott, csak ezután vette le róla a papírt. Összeszorult torokkal olvasta el a sorokat, melyekről elsőre tudta, hogy Kristóf szavai, és az ő írása. De felötlött benne a szomorú gondolat, hogy ő nincs itt, és ez biztos csak átverés. Ajkába harapva pillantott fel a lámpásra, ami egy szempillantás alatt visszafelé kezdett lebegni. Erre Mira kötött ruhájának rejtett zsebébe dugta a papírt, majd elindult a fényforrás után, ami kifelé vezette őt. Még jó, hogy nála volt a kabátja, így gyorsan belebújt, elkerülve a megfázást. A pálcájával a kezében ment utána, valahogy nem bízott ebben az egészben. Önkéntelenül megsimogatta kerekedő hasát ahogy az erdő közelébe ért, majd leengedte kezeit a világító mécsesek láttán. Óvatosan ment közelebb, figyelve, hova lép. Nagyon nem volt kedve magára vonni a figyelmet ha nem muszáj, bár a repkedő lámpás, meg a rózsaszín kabát aligha bujkáláshoz való.
A mécsesek egy magasba futó lépcsőhöz vezették, és "most vagy soha" alapon sóhajtott egyet, majd elindult felfelé a kihalt, sötét faházba. Bátor harcosként, pálcával a zsebében nyitott be a kis házba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. március 11. 06:56 | Link



Kedvesem közeledő lépteinek hatására egyre izgatottabb lettem;  varázspálcámat lassan felemeltem, hogy amikor belép, rögtön készen tudjak állni.
Abban a pillanatban, ahogy benyitott a gyertyák fölreppentek és meggyulladtak; hála a jó istennek nem égettem föl a faházat... amíg gyakoroltam, majdnem a fél Navine leégett. Újabban ezért nem engedtem Mirának, hogy belépjen a szobámba, hiszen látta volna az árulkodó jeleket: az égésnyomokat a padlón, azt a kisebb teherautónyi gyertyát, na meg a plédeket, füstölőket. Mióta készültem erre, végre, hogy eljött!
Belépő kedvesemnek alig volt szusszanásnyi ideje, s egy halk pukkanás kíséretében a vacsoránk az asztalon termett. Tehát hét óra... nem is jöhetett volna ki jobban. Örök hálával tartozom a kis Narancsnak, hogy elkészítették Mira kedvenc ételeit.
Az asztal mögött ültem, pálcám pedig a földön volt - így is sunyin, az asztal alatt varázsoltam - a lámpás pedig, ami eddig Mira előtt lebegett, elindult felém, de nem engedtem, hogy azt a pár lépést a kedvesem tegye meg: felálltam, s odaléptem hozzá. Valószínűleg még nem ocsúdott fel teljesen, agy hát megöleltem, és belepusziltam a nyakába.
- Boldog évfordulót, szerelmem. - suttogtam halkan, hogy aztán végül meg is csókolhassam. Gyönyörű pillanat volt ez.
Kedvesem még nem is sejtette, hogy az ajándékát, mármint a tárgybeli ajándékát is oda fogom adni, sőt, zene is lesz - a fene egye meg, elfelejtettem feltenni a halk zenét!! Majd egy óvatlan pillanatban, amikor Mira még kábulatban lesz - mert azért férfiúi hiúságom reméli, hogy teljesen elképedt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca
Amira Loveguard
INAKTÍV


sokgyerekes
offline
RPG hsz: 339
Összes hsz: 10127
Írta: 2014. március 11. 17:55 | Link

Szerelmem

Több lehetőség is felmerült Mira gondolataiban arról, hogy mi fogja várni a faházban. Arra viszont a legkevésbé sem számított, hogy ahogy benyit, tucatnyi gyertya világítja be a kis házat. Ledermedt a hirtelen jött meglepetések soraitól. A gyertyák között nem volt nehéz kiszúrnia az asztalon megjelenő ételeket, de valahogy erről egy pillanat alatt el is terelődött a figyelme. Pislogott párat, dermedtségéből szerelme ölelése zökkentette ki. Továbbra sem akart hinni a szemének, de borzasztó nagy boldogság lett rajta úrrá. Beleborzongott a pusziba, és mint egy rongybábú, úgy viszonozta a csókot. Olyan volt ez, mint egy csodálatos álom, és ha lett volna bármi lélekjelenléte, biztos, hogy megcsípte volna magát, vagy azt kívánta volna, hogy ebből sose ébredjen fel.
-Ez...te...te nem... -nem talált megfelelő szavakat, a gondolatai sem álltak még vissza normál helyzetükbe. Ingatta a fejét, majd szerelme nyakába kapaszkodva kotyogni kezdtek a könnyei. Minden reményét feladta már, hogy az évfordulójukon együtt lehetnek Kristóffal, erre kiderül, hogy a háttérben ő közben meglepetéssel készült.
Egy kis idő elteltével hajlandó volt elengedni Őt, hogy kézfejével letörölje könnyeit az arcáról. Arcára hatalmas mosoly ült ki, régen volt ennyire boldog.
-Ennél boldogabb nem is lehetne -megrázta a fejét, aztán a vállára döntötte a fejét, így csókolta meg újra, már nagyjából tudatában annak, hogy ez valódi, és Krisi ott van, és öleli.
-Ezt te csináltad? Értem? -felvonta a szemöldökét miután kicsit körbenézett a helyiségben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Földesy Kristóf Dominik
INAKTÍV


cikeszhajkurászó || büszke apuka
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 528
Írta: 2014. március 12. 06:44 | Link



Mira nagyon elképedt, szemlátomást nem is fogta fel először, hogy mi történt. Jót mosolyogva ezen öleltem, s mikor éreztem vállamon a könnyeit, nem engedtem el. Szegény, hogy átvertem, szörnyű érzés lehetett neki - furdalni is kezdett a lelkiismeret, hogy nem mondtam neki igazat.
- Én nem...? Mi? - motyogtam szeretetteljes mosollyal, s közben letöröltem a lány könnyeit.
Pulzusom még mindig nem állt helyre, s amikor Mira közölte, hogy nem lehetne ennél boldogabb - nos ez sem segített neki a helyreállásban. Valamiért bennem volt a drukk, hogy ne szúrjak el semmit, de tudom, hogy teljese feleslegesen paráztam rá az egészre. Amira itt van és boldog, tehát sikerült.
Gyengéden viszonoztam a csókot, majd mikor elengedett, s hatalmas zöld szemeivel az enyémbe nézett, megszállt a földöntúli nyugodtság.
- Hát, a vacsoránkat Narancs segítségével... illetve, ő csinálta. De a többit én. - válaszoltam még mindig mosolyogva. Olyan aranyos volt Mira hitetlenkedése... megsimítottam az arcát, majd lesegítettem róla a kabátját.
- Éhes vagy? Oh, pardon. Éhesek vagytok? - Ekkor közelebb léptem hozzá, és megsimítottam a pocakját. - Nézz körül, hátha gusztusod támad valamire.
Megfogtam a kezét, s addig a pár lépés idejéig az (egyébként alacsonyított) asztalhoz vezettem, ami mellett ott volt a két babzsákfotel, mellettük pedig két pléd, ha Mira fázna.
- Remélem azért fogsz enni, mert nekem még mindig nem szabad normálisan. - mondtam bujkáló mosollyal, hiszen valóban - a magas vérnyomásom miatt alapjáraton nem szabad mindent ennem, a kviddics pedig csak rárak egy lapáttal. Főleg, hogy új lehetőségeim vannak kilátásban, de erről még Mirának sem beszéltem, majd eljön az ideje.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Navine exCSK(H)|Amira tulajdona|Bükki Bikák|apuka|KedvencexCSKHCikeszhajkurászóCselzsenim by Luca

Oldalak: « 1 2 3 [4] 5 6 ... 14 ... 25 26 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék