32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] Le | Téma száljai | Témaleírás
Radetzky Médi
Diák Rellon (H), Világalkotó, Ötödikes diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 243
Írta: 2021. szeptember 23. 21:07 | Link

Dominik

- Régóta vársz? Nem baj. A jó dolgokra várni kell - állapítja meg széles mosollyal az arcán. Ő pedig elég jó, főleg ennyi kajával felszerelkezve. El is helyezkedik hamar, kipakolva nem csak a sok édességet, de a hálózsákot is. Mikor végez ezzel a mutatvánnyal, kíváncsian tekint körbe odafent.
- Hah! Hát tudod mit? Ha engem akarnának vinni, megmondom nekik, hogy vigyenek téged, és vissza se hozzanak - nyelvet ölt Dominikre, hogy érezze, ez csúnya volt. Médi pedig be is fogja váltani az ígéretét, amennyiben az ufók megtisztelik őket a jelenlétükkel.
- Azt látom, hogy nem készültél, de még egy takarót sem hoztál? Le fog fagyni a kislábujjad - félig felvont szemöldöke arról árulkodik, hogy nem különösebben díjazza az ilyen hozzáállást. Elvégre egész éjszakás kalandra jöttek, vagy ha korábban érkeznek a vendégek, talán féléjszakás lesz. Mindenesetre Médi hűvösre számít, amin az édesség nem fog segíteni.
A fiú kérdésére megáll egy pillanatra a fészkelődésben és az ölében tartott gumicukros zacskót Domi fejéhez vágja.
- Na és a tiéd? - kérdez vissza. - Senki nem tudja, hogy ufólesre járok, azt akarom, hogy felkutassák értem a világot, ha elvisznek az űrbe - rafkóhercegnő elégedetten bont fel egy savanyúcukros zacskót és töm a szájába egyszerre hármat belőle.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Süveges Lili
Diák Levita (H), Ötödikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 460
Összes hsz: 1214
Írta: 2021. szeptember 28. 19:20 | Link

Júlia

Úgy sejtette, Júlia nem viccel, pedig most minden is viccesnek tűnt számára. Amúgy is, de most aztán végképp, mert a bor nagyon feldobta amúgy sem padlót súroló kedvét. Még szaltókat is vetett a levegőben (már persze a kedve, és csak képletesen, mert Lili most biztosan megütötte volna még jobban is magát, ha ilyesmire vetemedik igaziból), de ez sem segített, hogy ne féltse haját kissé a másiktól.
Így aztán kicsit meg is merevedett, lefagyott, mint akire sóbálvány átkot szórtak, mikor a navinés négykézlábra ereszkedve közeledni kezdett felé, mint áldozatára lecsapni készülő nagycica, és leülve mellé úgy vette el tőle a bort, hogy Lili ujjaiba apró kis szikrák csíptek, ahogy bőre súrolta az övét.
Nyelt egyet, és egészen mostanáig cikázó tekintetét sikerült viszonylag biztosan a másikon tartania, miközben az ivott.
A közelsége kissé meglepte, de most túlságosan kavargott a feje, meg benne a gondolatok, és amúgy is.. pisilnie kellett. Úgyhogy felállt, és kezével folyamatosan fogódzkodót keresve megindult kifelé. Ha le tud mászni a faházból anélkül, hogy lezúgjon, még az is lehet, hogy minden rendben lesz. Azonban mielőtt odáig jutott volna, Júlia megfogta őt, és visszatartotta. Talán látta, hogy mindjárt félrelép, és kitöri a nyakát?
De aztán Lili nem látta, hogy lába a levegőt kaszálná, a lejárat még picit arrébb volt, még úgy is, hogy imbolygott kissé a világ, be tudta lőni, a Hold felhőtől zavartalan fényénél jól látszott minden.
A lány a füléhez hajolt, és Lilit borzongás járta át. Nem kellemetlen volt, még kuncognia is kellett tőle, de kezeit védekezően húzta össze, és kulcsolta Júliáéra.
- Mi..? Mi az..? Mit hallottál? - kérdezte izgatottan, és kíváncsian. Minden is érdekelte, pláne, ha valaki ilyen sejtelmesen adja elő azt. Nem volt nehéz felcsigázni a szőkét.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. október 5. 17:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Edictum szerkesztő, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 49
Írta: 2021. szeptember 29. 18:42 | Link

Médi


-  Aha, elég régóta - ez természetesen egyáltalán nem volt igaz, mert legfeljebb negyed órával előtte érhettem a helyszínre, de azért az sosem baj, ha tudja azt, hogy az ember várt rá, mert akkor majd értékeli. Mondjuk, Médi egyáltalán nem szenvedett önbizalomban (vagy egóban?) hiányt, de szerencsére nem az a figura voltam, aki ezen kiakadt. Inkább csak vele együtt mosolyogtam ezen, végül is, volt ebben valami igazság.
Míg pakolt, inkább csak nézelődtem, hogy mit hova rak, segítséget nem ajánlottam, mert nem akartam beletúrni a táskájába, én sem díjaznám, ha valaki a batyumban matatna engedély nélkül. A röpke gondolatfoszlány után szóba jött az, amiért érkeztünk, nem is tudtam kihagyni, hogy ne szóljak be Médinek, de már jól ismert, s ügyesen le is csapta a passzomat.
- Naaa, nem is hiányoznék? - néztem rá nagy, és szomorú szemekkel, persze csak színlelt szomorúsággal, mert azért röhögnöm kellett. Nem gondoltam azt, hogy ha Médi kérné is, engem vinnének. Túl nagy lennék az űrhajóba, ahhoz előbb össze kéne hajtogatniuk engem.
- E-e - csóváltam a fejem, miközben még a tenyereim is széttártam, hogy meglássa képzeletbeli pőreségem. Mármint azon pőreségem, hogy nincs nálam se pokróc, se paplan, mert hát ruha azért volt rajtam.
- Dehogy fog, majd osztozunk a Tiéden - böktem tekintetemmel Médi hálózsákjára, amit már gondosan elrendezgetett. Nem tudom, hogy mekkora volt, de szerintem tértágító bűbájjal lehet csinálni benne még egy helyet.
- Viszont, hoztam egy zacskó minden ízű drazsét! - büszkén húztam ki zsebemből a szerzeményt, és meg is csörgettem előtte a kis csomagot.
- Adriánra gondolsz? - röhögve kérdeztem vissza, nem csodáltam, hogy már férjuramként könyvelte el Médi, hisz túl sokat lógtunk együtt a haverral, pedig eskü, nem volt köztünk több, mint őszinte, tezsvéri szeretet, na meg a zene imádata, plusz egy szoba, és két használt, büdös zokni. - Ő már megszokta, hogy vannak ilyen dolgaim, csak legyint rá . Pedig szerintem be tudnánk szervezni, csak akkor már nem lenne elég ennyi chips meg szendvics - jegyeztem meg, miközben már nagyban tömtem magamba az egyik sonkásat, ami ultra jól sikerült. - Ha izé nem lenne vőlegényed, eskü elvennélek amiért ilyen szenyát gyártasz - magyaráztam teli szájjal, mert ugye a férfi szívéhez a hasán át vezet az út, és ez tényleg mennyei szenya volt.
- Áhhá, szóval figyelemhiányos vagy. Tudod, más módja is van ám, hogy rád figyeljenek - magyaráztam még mindig tömött szájjal, közben odacsúsztattam neki a drazsés zacsit, hogy abból is egyen, ne csak a savanyú cuccból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem vizsgázok, mert rájöttem, hogy majd negyedikes szeretnék lenni vagyis maradni Cheesy Szeretem a puszedlit Cheesy
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Ötödikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 184
Írta: 2021. október 3. 22:45 | Link

Lili
Az unikornis les | 1 2

______________________________________________________



A vérszomj általában józanná tette az embert, most sem volt másképp. Marina nője az enyém lesz, ez a gondolat minden részegséget és abból gennyként kifakadó ködöt kiűzött elmémből.
Szinte egészen biztos léptekkel követtem őt, kacsázó, imbolygó mozgásán retek jót vigyorogtam. Édes volt és béna. Tökéletesen kihasználható.
Kiérve egy csendes, holdfényes erdő fogadott, ami békésen horkolt. Semmi ijesztő nem volt benne. Nem susogtak a lombok, az avar csendesen hevert, nem háborgatta sem szél, sem egyéb lény. Milyen érdekes, hogy nemsoká néhány szóval képes leszek megfertőzni az idillt, s méreggé tenni az édes mázát. A szavak ereje, ugyebár.
Magamhoz húztam. Füléhez hajoltam. Ő belekapaszkodott kezeimbe. Félmosolyra húztam ajkam. Jó kislány, szó se róla.
- Nagyon csúnya dolgot Lili, nagyon csúnyát. Lehet az unikornist is ezért nem láttuk még. Azt suttogják a kastélyban, hogy néhány dementor erre kószál mostanában. Elvileg a varázslatnak ki kellene zárni őket, mégis voltak furcsa dolgok. Néhány diák a gyengélkedőn nagyon megviseltnek tűnt, mások egyik napról a másikra eltűntek, mondvacsinált családi okokra hivatkozva. - hatásszünetet tartottam, de fülétől nem húzódtam el, csak kicsit szorosabban tartottam, hogy érezze milyen erős kezek között nyugodhatott.
- Azt hittem elsősöket riogató legenda az egész, de hallod az erdőt? Ugye? Én sem. Túl csendes, túl békés, túl gyanús. Félsz? Ne félj,itt vagyok, megvédelek. Tudok ellenük egy bűbájt, csak mindig maradj nagyon közel hozzám Lili, jó? Megígéred? - ha választ kaptam vagy bólogatást akkor gyengéden elengedtem. A pálcámat is előhúztam, hogy lássa mennyire faszalegény vagyok és ha elkezdett lemászni követtem. Közben kezdett a húgyhólyagom szépen lassan túlcsordulni. Baszki ezt korábban kellett volna megejtenünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Ötödikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 460
Összes hsz: 1214
Írta: 2021. október 5. 17:48 | Link

Júlia

A sok kisebb balesetéhez, és általános szerencsétlenségéhez leginkább annak volt köze, hogy meglehetősen meggondolatlan, és óvatlan volt Lili. Nem ismert félelmet, de nem abban az értelemben, hogy a veszély adrenalinlöketet adott neki és ő ezt élvezte, csupán egész egyszerűen nem fogta fel többnyire az adott szituáció súlyosságát.
Nem tartott tőle, hogy súlyos baj érheti, vagy hogy egy sötét, kihalt erdőben akármi is rátámadhat. Elvégre ő unikornist várt ide ma, nem vérfarkast. Se pedig valami gonosz erőszaktevőt, vagy akár egy ijedt vadkant. Nem is számolt ilyesféle lehetőségekkel, de ha esetleg fel is merül annak gyanúja, hogy ráront valami, nem játszotta végig buksijában, hogy ez rá nézve mit jelenthet.
Éppen ezért nem egészen úgy reagált Júlia szavaira sem, ahogy azt a legtöbben tették volna a helyében.
- Mii? Komooooly? - ámult el, és egészen izgatott lett. Dementorokról tanult ugyan, meg hallott szóbeszédet ő is, de azok több évtizedre nyúltak vissza.
Legjobb tudása szerint (ami nem volt épp a legjobb, de neki erre futotta), a sötét, lélekszipolyozó lényeket utoljára a Zaszkaban börtön őrzésére tartották, de azóta sehol nem lehetett biztosan találkozni velük. Mit keresnének éppen itt?
- Tényleg nagyon-nagyon csöndes, most, hogy mondod! - suttogta aztán, és tekintetét vadul kapkodva körbenézett, kezével szorosabban kapaszkodva Júliába.
Nem, nem félt, de ahogy a fejét kapkodta, dementorok után kutatva, megszédült kissé, és az bevitt alkoholmennyiség sem javított a helyzeten, és ha mást nem is, ezt legalább már belátta.
- Ühü. Megi.. megigérem - bólogatott szófogadón, leginkább mert inkább az eleséstől, vagy a faház erkélyéről való lepottyanástól tartott. A dementorok bizti nem kapnák el odalent, de Júlia talán megtartja őt.
Mindenesetre továbbra is kénytelenek voltak lebattyogni, mert a bokrok csak a földszinten voltak. Most már csak annyira eresztette el Júlia kezét, amíg lemászott, de amint mindketten lent voltak, ismét belekapaszkodott a navinésbe, és úgy indultak tovább, alkalmi vécét keresve a sötétben.
- De ugye a dede.. a de, dedementorok.. de ők az életkedvet meg a csupa jó érzős.. érzézseked. Érzéseket keresik, nem? De? Szóval csak legyünk rééém szomik! És akkor elmennek. Vagy idese jönnek - bólogatott nagy vidáman.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. október 5. 17:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Diák Rellon (H), Világalkotó, Ötödikes diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 243
Írta: 2021. október 8. 20:38 | Link

Dominik

- Nem hát - vágja rá Médi azonnal, nem is gondolkodik rajta, mit válaszoljon. Nem fél attól, hogy ezzel beletaposna a fiú lelki világába, elvégre elég csak ránézni, és az ember már a szemében meglátja a viccelődésre és a másik agyának húzására való hajlamot. Végtére is, kiprovokálta, hogy Médi azt mondja, simán odaadná az ufóknak.
Már szólásra nyitná a száját, mondaná, hogy milyen felelőtlen és a többi, de a torkán akad a szó. Az ételen bármikor szívesen osztozkodik, na de a hálózsákján?
- Persze. Aztán majd letapizol két robbanós cukorka között - kezd el puffogni az orra alatt, közben egy szúrós pillantással illetve Domit. A frissen bontott savanyúcukor épp elég fancsali képet kölcsönöz a lánynak, nem szükséges pofát vágnia még a megjegyzésre is. - Na, mégiscsak van valami hasznod - vigyorodik el, mikor megpillantja a drazsét a másik kezében.
- Pedig ő szép fiú, csatlakozhatna. Hoznék még... - félig nyeli csak le a cukrokat, amikor máris belevág a válaszba. Aztán némileg összezavarodik, tekintve, hogy az előbb még férjként szerepelt Dominál, most meg már elvenné, pusztán a szendvicse miatt.
- Ez kedves ajánlat, de a konyhai házimanók egyikét kellene feleségül kérned, ők készítették - alig bírja visszafojtani a nevetést, kuncogásba kezd. Elképzeli, ahogy a fiú visszaszalad a konyhára és letérdel szegény házimanó elé, hogy örökre magához láncolja hitveseként.
A családját egyébként nem különösebben érdekli, hol van ilyenkor, mert azt sejtik, hogy az említett vőlegénye közelében. Erre mindenképpen jó az eljegyzés, ha másra egyébként nem is.
- Hallgatlak, Taktika uraság. Mi lenne az? - lenyeli az utolsó darab cukrot is, majd elhasal, hogy a fiú előtt felkönyököljön. Minden figyelmét neki szenteli.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Ötödikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 184
Írta: 2021. október 9. 22:02 | Link

Lili
Az unikornis les | 1

______________________________________________________



Úgy tűnt Lilit sikerült beetetnem, totálisan elhitte a dajkamesét. A karjaimat is sokkal erősebben tartotta, így gondoltam, hogy fél, vagy legalább is valami olyasmi csinált csak Lili módra. Nem voltam benne biztos, hogy tudott komolyan rettegni, ahhoz túl kevés kereke volt kinn.
- Bizony, úgyhogy neked is csendesnek kell lenned, nehogy ránk terelődjön akármilyen figyelem - úgy éreztem a lány szinte teljes súlyával belém kapaszkodott. Meglepett, hogy ennyire bevált a trükk. Somolyogva tartottam meg.
- Jó kislány - duruzsoltam fülébe mielőtt elengedtem volna. Még dadogott is, szóval tuti teljes volt a siker. Engedtem, hogy lemásszon, aztán utána siettem. Odalenn ő fogta meg a kezemet és ez egy önelégült vigyort csalt ki belőlem. Tessék Darik, te hülye állat, így kell csinálni. Más legalább jó vagy a nőzésbe vagy a tanulásba. Szerencsétlen mekkorát fog koppanni. Remélem első sorból láthatom.
Pálcám vége felvillant, hogy legyen valamennyi világosság míg haladunk, s néztem, hogy hol volna az ideális hely.
- Sose tudnék rém szomi lenni, ha itt vagy mellettem Lili - nem néztem rá, csak komoly hangon mondtam, mintha ez tök egyértelmű lenne és csak emlékeztettem volna rá.
- Akkor már inkább a dementortámadás - fordultam felé kisimítva néhány tincset arcából majd rámutattam az ösvény melletti egymás hegyére nőtt bokorra.
- Menj oda, én megyek a túloldalra, itt találkozunk, sikíts ha gond van, kérsz zsepit? - felajánlottam volna azt is, hogy megvárom, míg végez, de úgy éreztem, annyira sok időm nem volt mielőtt elfolynék szépen az utacska közepén. Így sem leszünk messze, ha látni nem is fog, viszont ha feljebb emeli a hangját hallani fogjuk egymást. Nem lesz gond, szóval ha nem tartott fel elindultam elvégezni a dolgomat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Ötödikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 460
Összes hsz: 1214
Írta: 2021. október 10. 08:59 | Link

Júlia

Ha ténylegesen összefutnának egy ilyen kámzsás rémséggel, több, mint valószínű, hogy Lili bepisilne ijedtében (főleg most, hogy amúgy is tartogatnia kell), de amíg csupán elméleti szinten kerültek szóba, inkább csak izgatott lett. Valahol még a kíváncsisága is felbuzdult benne, eszébe jutott, hogy nem lenne azért mindennapi élmény látni egy ilyen legendás lényt. Legalább akkora dolog, mint unikornist! Bár utóbbi nagyobb valószínűséggel nem próbálta volna szobanövénnyé változtatni élete hátralévő részére.
Kicsit megborzongott, és belevigyorgott az éjszakába Júlia fülébe suttogott dicséretére, aztán amint lent voltak, fellélegzett. Leesni már nem fog, egy lehetséges halálnem a mai napra kihúzva.
- Óó. Hát ez egy-egyszerre nagyon cuki.. és igen kell-lemetlen - állapította meg elpirulva. És persze megint csak mosolygott, de hát az már lényegében alapértelmezett volt nála.
A bók nagyon betalált, Lili egészen odáig volt, hogy ilyen hatása van. Mondjuk Júlia nem örömteli ugrabugrálás közepette közölte ezt vele, de talán nála ilyen, amikor nem rém szomorú.
Kicsit megálltak, és a navinés eltűrt a szőke arcából pár tincset, amit Lili először kissé meghökkenve fogadott, de főleg azért, mert a másik inkább bevállalta volna a dementort. Túlságosan is be volt csípve, hogy ezt most értelmezni tudja, és a hólyagja is panaszosan feszült már.
Elnézett arra, amerre Júlia mutatott, és bár rengeteg bokrot látott amarra (de minimum négyet, ami lehet, csak kettő volt, már a látásába se bízott), bólintott, aztán a fejét rázta.
- Ne-nehogy lecserélj egy dementorra visszafelé! - nevetgélt, és elengedte a másikat, hogy tétova léptekkel, de sietve megközelítse a rögtönzött mellékhelyiséget.
Elvégezte, amit el kellett, büszkén meg is állapította, hogy minden ruháját szárazon sikerült tartania, aztán ahogy elindult volna vissza a találkahelyre, meghallott valami neszt. Egy másik, közeli bokor felől jött, és bár Lilkó nagyon szerette volna, ha egy apró, cuki nyuszi zörög ott, úgy döntött, inkább nem várja ki, hogy kiderüljön, mi vagy ki leste ki pisilés közben.
- Figyi.. Végeztél? Ugye végeztél? Szerintem menjünk vissza - mondta, hátrálva távolodva a zörej irányából, aminek persze igen rövid távon az lett az eredménye, hogy hátraesett, és nyekkenve elterült az ösvényen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szécsi Dominik
Diák Eridon (H), Edictum szerkesztő, Negyedikes diák



offline
RPG hsz: 25
Összes hsz: 49
Írta: 2021. október 10. 17:16 | Link

Médi


- Dehogy is! Mit is képzelsz rólam? Taperoltalak már le valaha is? Na? Igen vagy nem? - egy kis mosollyal a képemen, nagyon komolyan győzködtem, mert hát tényleg nem volt hálózsákom, és nagyon is pályáztam az övére, bíztam benne, hogy lesz oly vajszíve, majd megsajnál, és akkor beenged a zsákjába, hisz sok jó ember kis helyen is elfér ugye.
- Hehh, kössz szépen - látványosan tekertem meg a szemeimet, mintha megsértődtem volna, de egy nagy szerencséje volt ennek a Médi lánynak, méghozzá az, hogy már jól kiismertem őt, és nem igazán tudtam haragudni rá. Amúgy sem hiszem, hogy komolyan gondolta, inkább valószínű az, hogy csak oda akart nekem szúrni, mert épp ilyen kedvében volt. - Na tessék, Ő szép fiú? Szóval én nem, jól van ám - röhögve tömtem magamba azért a cukrot, ezen sem sértődtem be, pontosan tisztában voltam azzal, hogy a lányoknak inkább Adrián jött be, általában, ha valahová ketten mentünk, mindig őt támadták le a lányok. - Ha ennyire tetszik, majd szólok neki, hogy randiznál vele - fűztem még hozzá, aztán a cukorka helyett már a szendvicset tömtem magamba, mert valahogy csillapítanom kellett az éhségemet. Még jó, hogy Médi erről is gondoskodott, tényleg egy tündér volt néha napján, ezt meg is jegyeztem neki. Jó, ebben volt egy kis bók is, de azért elkapott a röhögés, mikor megtudtam, hogy ezt a manók csinálták. - Állok elébe, akkor elveszem a manót. Biztos dögösen állna rajta a vörös rúzs, meg a csucsos fülén egy virágkoszorú azzal a fehér fátyolbizbasszal - röhögtem, mert szinte magam előtt láttam szegény manót ilyen hófehér szerkóban. Aztán Médi elejtett egy mondatot, ami bár viccesnek tűnt, kiéreztem belőle, hogy valami azért nem kóser nála.
- Mondjuk szimplán beszélgess az emberekkel többet, és ne ilyen ufósztorikkal akard magadra vonni a figyelmet. Hidd el, ha eltűnnél, nagyon is sokan aggódnának miattad, ez egész biztos - mindezt már tök komolyan mondtam neki, miután lenyeltem az utolsó falatot is. Például nekem is hiányzott volna, ha eltűnik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Nem vizsgázok, mert rájöttem, hogy majd negyedikes szeretnék lenni vagyis maradni Cheesy Szeretem a puszedlit Cheesy
Vattai Júlia
Diák Navine (H), Animágus, Ötödikes diák


A Poros néni
offline
RPG hsz: 154
Összes hsz: 184
Írta: 2021. október 13. 21:54 | Link

Lili
Az unikornis les |

______________________________________________________


Összeszaladt szemöldököm, amikor azt mondta cuki de kellemetlen. Kellemetlen? Hát éppen hozom lefelé neki a csillagokat az égről. Azonban mondani nem mondtam, csak elengedtem fülem mellett. Haladtunk hát addig, amíg el nem jött az a pont amit éppen ideálisnak találtam a mosdószünetre. Éppen ideje volt a hólyagom borzalmasan feszült. Kiadtam hát a lányka útját jobbra, én meg mentem balra.
Kicsit beljebb lépdeltem a susnyásba aztán megtettem amit meg kellett tennem. Már épp visszafelé tartottam, amikor meghallottam Lilit. Meglepetten torpantam meg. Miért volt ennyire rémült a hangja? Kicsit engem is elöntött az aggodalom, futva tettem meg a távot ami a kitaposott útig hátra volt, hogy aztán éppen kitörjek a bozótosból látva, hogyan zuhan amaz hanyatt úgy istenesen.  
-Lili? - odasiettem hozzá és leguggoltam mellé. -Lili jól vagy? - igyekeztem kiseperni arcából haját, hogy lássam szemeit, hátha nyitva vannak, akkor legalább az eszméleténél volt. Kalapált a szívem. Tudtam, hogy ha a levitás lánynak bármi baja lesz, akkor azért én fogok felelni. A tanárok előtt is, a szülei előtt is. Tilosban mászkáltunk. Dementorokat hantáztam neki. Ez a kis butus meg el fogja mondani a gyengélkedőn, hogy látott valamit ami dementor volt, pedig tökre nem. Talán itt kellene hagyni? Részegen hevert a földön, a szava nem érne annyit mint az enyém másnap reggel a szobámban. Kísértett a gondolat, de végül elengedtem. Nem hagyhattam itt. Akkor már soha nem bízna meg bennem és akkor már soha nem tudnám felhasználni Darik ellen. Sőt, még a karjaiba is lökném őt ezzel.
- Könyörgöm Lili nyisd ki a szemed - motyogtam, elvékonyult hangon felé hajolva.
Utoljára módosította:Vattai Júlia, 2021. október 13. 21:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Ötödikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 460
Összes hsz: 1214
Írta: Tegnap, 22:38 | Link

Júlia

Jó, nem félt Lili.. de azért megijedt. Volt annyi sütnivalója, hogy ha szeretné is megnézni az eltévedt dementorokat, azért nem ilyen vészesen aggasztóan közelről, ahonnét a zörej érkezett. Ezért is vette sietősre lépteit, melyeket most már nem a pisilhetnék, hanem az iszkolhatnék hajtott, és talán elég messzire is vitte volna a lendület, ha az orra elé is néz, és nem a veszélyforrást fixírozza, amíg Júliát szólongatva hátrál.
El is vágódott, feje koppant a földön, de a hátsóját is beütötte kicsit, de a földet érést követő gyors felpattanás már csak amiatt is elmaradt, mert az alkoholtól is kissé imbolygott vele a világ. Be is hunyta a szemét, egyrészt a fájdalom hatására, másrészt meg mert elfogta némi rosszullét is az eszelősen forgolódó lombkoronákat nézve maga fölött.
Mindössze pár pillanatig maradt így, mialatt a nevét hallotta, és hogy valaki matat az arcánál. Kinyitotta a szemét, és megkönnyebbült kis kacaj hagyta el ajkait.
- Jajj, de jó.. de jó, h-hogy nem egy dementor vagy! - sóhajtott, és vigyorogva próbált fókuszálni a másik lány arcára, jobbjával meg kissé esetlenül megsimogatta.
Felült, és ha Júlia segített neki, fel is kecmergett a porból, és elnézett az előbb még furán zörgő bokor felé. Most csöndes volt. Talán csak hallucinált, vagy a bor a ludas.
- Azt hiszem.. kicsit megijedtem.. hogy kapok egy csókot.. de ilyen izé, érted, lélekszipolyo-lyo-lyozósat egy csúnya, a-aszott csontváztól - mesélte, miközben megpróbálta unikornisleső társát visszafordítani a biztonságos faház irányába. Azt, hogy miként jutott vissza, fel, már egy perccel később se tudta volna felidézni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidék