Az erdő mélye felé közelítve bukkanunk egy hatalmas, fölénk magasodó öreg és korhadt fára, amelynek elsőre csak vastag törzse tárul elénk, meg egy felfelé induló lépcsőszerűség. Felpillantva egy kissé lepukkant faházikót látunk, ami szinte hívogat minket, hogy fedezzük fel.
A lelakott külső ellenére, belül igen is használatban lévőnek tűnik, valószínűleg sok diák járkál ide, más-más okokból. Mikor felmegyünk a lépcsőn és belépünk a házikóba, babzsákfoteleket látunk, egy két itt felejtett hálózsákot, véséseket a faház falában, mint „ELŐRE UNIKORNISOK!” vagy „Szeretlek Anna!”. Igazán alkalmas egy jó kis beszélgetésre, de a magányra is.

Emma McNeilly munkája

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831279#post831279][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.14. 10:43[/b][/url]

A mítoszok is érdekelt. Felszínes szinten igazából, nem a legmélyebb történetekbe szeretnék belelátni és kívül-belül megismerni, hiszen az órák nem igen adhatnak többet olyan tudásnál, amiről önállóan is képes lennék olvasni. Fiktív és még csak nem is gyakorlatorientált. Pont arra a sorsra jutott, mint a Jóslás. Kihúzom az érdeklődéseim listájáról, ha pedig rám jön a kíváncsi éhség , a könyvtárban sorakozó poros kötetek előszeretettel lesznek majd most is barátaim. Persze, máshogy gondolkodunk - eszembe is jut pár ember és tulajdonképpen ennek örülök is, hogy így van - így csak aprót bólintok. Biztos ügyesen megírja majd azt az összefoglalót a lány. Betti nagyjából úgy lehet a bájitaltannal, mint én a mítoszok és legendákkal. Szuperül leültünk tanulni együtt. Meg is mosolyogtat a gondolat, ami lesz még szélesebb kérdésétől. - Nehéz. Összetett, mégis enged gondolkodni. Rengeteg a jegyzet, de nem felesleges locsogást kell átgondolni, hanem tényleg tartalmas - számolom fél kezemmel az előttem lévő lapokat. olyan négy avagy öt oldal lehet a múlt órám összességében. Persze, ezen sűrítenek a felírásaim és a gyorsan felvázolt gondolattérképeim.
- El nem találnád - mosolygok rá. - De dr. Laines-nél - és mióta megkaptam, azzal telnek az órák is hétről hétre, és én egyre büszkébb vagyok. Az ügyvéd Úr nem csak a szakmájában tűnik tényleg kiválónak, hanem még az anyagot is nagyon jól át tudja adni. Ami a legfontosabb, hogy talán az egyik legrendezettebb tanárom. Meglepettség ülhet ki arcomra. Olvassa a cikkeimet? - Köszönöm. Ritkán kapok bármi visszajelzést, szóval most ennek tényleg örülök. Te gondoltál rá, hogy kipróbáld? - kérdezek rá végül kékjeimet rajta tartva. Nem is hagyják el, amíg Hunor gondolata fel nem merül bennem. Akkor inkább lesütött szemmel a leírt szavaimat pásztázom, mintha annyira érdekes volna.
Kérdése után nem válaszolok azonnal. Nem teszem, mert pontosan még mindig nem értem mi zajlott tavasz elején a legjobb barátom és köztem. - Biztosan meg tudnánk beszélni. Úgy képzelem éppen egymásra várunk - ejtem ölembe kezeimet és húzom ki magam. Éppen minimális emelkedik magam elé tekintetem.  Ráadásul Betti tényleg mindkettőnkkel jóban van, nem csodálom, ha nem dukál neki a célkeresztben lenni. Úgy döntök megpróbálok hangosan válaszolni első kérdésére, hátha akkor magam is rájövök. - Elmondtam neki valamit, de mesélni róla nem engedett. Megsértett azt hiszem - ujjaim kapaszkodnak a füzet szélébe, ahogy erre most jövök rá igazán. Hogyne sértett volna, ha egyszer leteremtett? - Megharagudott rám, habár az okát nem tudom. Próbáltam rájönni, de nem mondta el - újabb ok sértettségemre. - Így csak arra tudok gondolni, hogy csalódott, mert megkedveltem valakit. Mármint, akit ő nem. - hátha ketten okosabbak lehetünk, vagy tud valamit mondani, amivel előrébb jutok, hogy mi lehet a gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831642#post831642][b]Harmat Betti - 2021.05.22. 17:05[/b][/url]

- Nekem is van már egy-két oldalnyi jegyzetem belőle. De messze nem foglalkoztam vele annyit, mint Te - mosolygok rá. Érdekelt a téma, így felvettem a tárgyat, de sosem jutott eszembe, hogy az alap tudásnál többet is magamra szeretnék szedni. - Fontolgatod, hogy joggal fogsz foglalkozni később? - mondom ki a kérdést, ami felmerült bennem. Az biztos, hogy nagyon illene hozzá. Az is biztos, hogy megvan hozzá asz esze, és nem riad vissza attól e rengeteg tanulnivalótól sem, amivel a jogi pályán találkozik az ember. Ha pedig dr. Laines mellett még több időt tölt, hatalmas tudást szedhet fel a témával kapcsolatban.
Köszönetére csak mosolyogva bólintok. Örülök, hogy én tudtam neki pozitív visszajelzéssel szolgálni. Kérdésére azonban eltűnik a mosolyom, és kicsit el is fordítom tőle az arcom. Azt nem állíthatom, hogy nem számítottam rá, reménykedtem azonban, hogy csak önmagamban kell helyre raknom ezt a kérdést.
- Eszembe jutott egyszer-kétszer - félbe hagyom a gondolatot. - Valami azonban mindig visszatartott - folytatom végül. - Pedig édesanyám író volt. - Végül felnéztem Améliára, és még halványan el is mosolyodom. Nem tudom, kijelentésem után akar-e még beszélni a témáról. Általában, mikor szóba kerülnek a szüleim, s mikor a másik tudja, hogy elveszítettem őket, a beszélgetés meghal, esetleg másik témára terelődik. Az emberek félnek, hogy olyan talajra lépnek, ami kellemetlen számomra, vagy még inkább számukra. Pedig lassan hét év után nehéz ilyesmi terepet találni.
Türelmesen várom, hogy összeszedje magában a választ. Tudom, hogy friss a dolog, és nem akarom kiszedni belőle a dolgot, ha ő nem akarja velem megosztani. Szeretnék viszont segíteni nekik, részben azért is, mert nem szeretnék kettejük közé szorulni. Mikor azonban végül megszólal, és végig mondja gondolatát, összeráncolom a szemöldököm. Lehetséges, hogy csak elmesélve nincs semmi értelme Hunor viselkedésének?
- Mi oka lenne csalódottnak lenni, mert kedvelsz valakit? - Nem szeretnék oldalt választani, az a legrosszabb eshetőség lenne. Hunor viselkedését azonban nem látom indokoltnak, és ezzel valószínűleg Amélia is így van. Arról nem akarom faggatni, hogy kit kedvelt meg pontosan. Bár fúrja az oldalamat a kíváncsiság, ha nem akarja elmondani, nem fogom kikényszeríteni belőle. - Így viszont neki kéne bocsánatot kérnie. - Azonnal meg is bánom, hogy kimondtam, hogy állást foglaltam a dologban. A véleményem azonban ez, legalábbis a helyzet eddigi ismeretében. - Ha szeretnéd, megpróbálhatok beszélni vele én is - vonok vállat. Most már ígyis-úgyis belefolytam a vitába. Legalább legyek a segítségükre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=831951#post831951][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.05.29. 17:09[/b][/url]

Nem fogom tagadni, hogy bizony rövid idő alatt magával ragadott maga a mágusjog és az a rendszer-szerű gondolkodás, ami bár spekulációk helyett tényekkel épül, mégis ad némi szabadságot az észjárásnak. Azt sem fogom tagadni, hogy a szünetben elgondolkodtam mi leszek, ha nagy leszek. Mindig is szerettem előre tervezni és mielőtt megtudtam, hogy boszorkány vagyok még azt hittem zongorajátékot fogok oktatni valahol Franciaországban. Egy álmom volt. Aztán hirtelen fenekestül felfordult az életem, nekem pedig helyt kell állnom egy új környezetben. Talán mostanra meg is értem rá. Hiába mágusjog még friss bennem, ahogy a tanársegéd lét is, mégis Betti szavai túlságosan elindítanak valamit a fejemben. Halkan hümmentek. - Őszintén erre még nem gondoltam. De az biztos, hogy dr. Laines mellett rengeteget tanulhatok, ha mégis így döntenék – töprengek hangosan, majd a lányra nézek. - Te gondolkodtál már azon mit csinálsz majd később? – neki hamarabb is lehet aktuális, hiszen egy évvel felettem jár.
Kíváncsian várom a válaszát, majd apró bólintásomat követően csillan a szemem. - Komolyan? Olvashattam már tőle valamilyen írást? – kérdezem, ám mosolyom visszafogott, hiszen a múlt idő nem kerülte el a figyelmemet. - Ha szeretnéd, utána kérdezhetek keresünk e írót - ajánlom fel, mivel nekem is egy apró lökés kellett, hogy jelentkezzek, akkor is ha az illető nem tud róla. Ujjaim piszkálják a füzetem szélét, hallgatom a választ, ha kapok. Sokáig engem is visszatartott valami. Ha nem leszek elég jó, egy Agatha, vagy egy Dickens, akkor mégis miért szánnám rá az időt? Majd a Tökfej miatt valahogy fokozatosan elkezdett bennem kibontakozni valami. Végül, az ominózus beszélgetés a vízesésnél elindított bennem valamit. A tudományos hangvételű esszék mellett hirtelen jól esett kiírnom magamból dolgokat. Titkos napló bejegyzések, versek, amiknek a vége az lett, hogy mást is írni akartam. Móric akaratlan elindított valamit, én pedig tovább vittem azzal, hogy egy nap bekopogtam a szerkesztőség ajtaján. Ez is egy olyan dolog volt, amit senkivel nem beszélhettem meg, mióta a legjobb barátom maga se kíváncsi rá.
Betti kérdése több, mint kiváló. Azt mondanám: nem tudom, de ez a két szó ritkán és nehezen, hagyja el a számat, így aztán csak aprón széttárom karjaimat. - Úgy hiszi, hogy nem kellene így tennem, mert… szóval nem mindig volt rendes velem az illető és Hunor ezt tudja. Az, hogy utána mi és hogyan történt, arról nem tud nekem pedig lassan kihull a hajam a folyamatos magyarázkodástól – ködösen hathat Bettinek, de őszintén hálás vagyok neki, amiért csak ennyit is elmondhattam. Hunor nagyon fontos nekem és nyomja a mellkasomat a helyzet, amibe kerültünk. Mégis, úgy érzem Bettinek igaza van, akkor is, ha meglep: ő is így gondolja. Apró mosolyom jelzi számára mit gondolok. - Nem szeretnélek belekeverni. Biztos rengeteg dolgod van, és ezt nem kérhetem tőled. Kivéve, ha van ötleted hogyan jussunk el addig, hogy újra beszélünk – az utolsó mondatot halkabban mondom ki, éppen csak felé sandítva. Felsőbb éves, tudom, ahogy azt is, hogy jövőre ötödéves lesz. Rendkívül okos lány, sokat készül és lelkiismeretes, nem gondolom, hogy épp az én problémám az, aminek fel kellene ölelnie az idejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=832831#post832831][b]Harmat Betti - 2021.06.18. 20:53[/b][/url]

Ugyan én tettem fel Améliának a kérdést, reméltem, hogy nem kérdez vissza. Hiszen azt a kérdést teszi fel, amit én ötszázszor feltettem magamnak a szünet alatt, és, amit otthon is mindenki ötvenszer megkérdezett. Már egy évvel közelebb a VAV-hoz, és jövőre ilyenkor már tudnom kéne, merre tovább. Nekem pedig talán még annyira sincs ötletem, mint barátnőmnek. Vannak ugyan olyan tantárgyak, amiket szeretek és amikkel szívesen foglalkoznék a későbbiekben, a döntés meghozatala azonban nem bizonyolul nagyon könnyűnek. Hiszen el sem tudom magam képzelni mesterképzésen, dolgozó felnőttként pedig pláne nem.
- Gondolkodtam, nagyon sokat, de igazából fogalmam sincs. Vannak irányok amik érdekelnek, de nem tudom eldönteni, mit szeretnék csinálni - vonom meg a vállam. Próbálok nem nyafogni a dolog miatt, mert azt tettem már eleget, Elianának, a nagyinak, Dominiknek, sőt, még Elinek is valamikor a szünet végén. Nem akarom szegény Améliát is fárasztani vele.
- Nem hiszem - rázom meg a fejem. - Újságoknak írt sokat, meg van néhány gyerekkönyve mágusgyerekeknek. - Nem volt nagy nevű író, de szerette amit csinált. Egy darabig, mert aztán izgalmasabb dologra vágyott. - Végül is egy kérdés még nem kötelez semmire - halványan elmosolyodom, ahogy megvonom a vállam. Talán tényleg érdemes lenne kipróbálnom, és akkor rájönnék, hogy szeretem-e tényleg vagy sem. - Megköszönöm, ha rákérdezel.
Lassan átevezünk a Hunor témára, s kicsit talán mindketten visszafogottabbá válunk. Mármint még visszafogottabbá, mint amilyenek egyébként is vagyunk mindketten. Válasza azonban túl zavaros, hiába akarnám leplezni értetlen arckifejezésem. Ha nem volt vele rendes, hogyan kedvelhette meg? Vagy mi történhetett utána, amitől az egész helyzet megváltozott köztük. Hunor aggodalmát azonban így már megértem, bár veszekedésre még mindig nem adna okot a helyzet az én szememben.
- Hát, ötletem pont nincsen - rázom meg a fejem, - de Hunor nekem is a legjobb barátom, és nem jó látni, hogy rossz kedve van ettől az egésztől. Meg azt se, hogy téged is elkeserít a dolog. Így ráadásul én is a közepében vagyok a dolognak bizonyos részig. Szeretnék segíteni nektek valahogy, hogy végre kibéküljetek - mosolygok a szőkére mondandóm végeztével. - Csak nem akkora dolog, hogy kedvelsz valakit, lehet, hogy valami más gondja is van Hunornak. Akkor pedig mindenképp mellette kell lennünk - fűzöm hozzá. Merthogy még mindig furcsa, hogy pusztán aggodalomból megszakítsa a kapcsolatot Améliával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=833634#post833634][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.07.03. 14:09[/b][/url]

Izgatott leszek, mert ez a téma még korábban nem merült fel senkivel, pedig rendkívül fontos. Fontos tudni ki lesz belőled. Mit fogsz csinálni évtizedekig. Korábban sokáig azt mondtam Franciaországban fogok zongorát oktatni és így aztán erre a kérdésre volt egy válasz, ami egyrészt egy álom is. Majd mágus lettem, a helyzet megváltozott, most mégis előszeretettel hajtogatom, hogy ez így lesz. Könnyebb, mert a partnerem elengedi a témát és nem kell a bizonytalanságban rágódni. Határozott lánynak vallom magam. Most mégis itt a mágusjog, ami lássuk be igencsak messze áll a művészettől. Ajkamba harapva pillantok Bettire. Miért ne ismerhetném el neki? - Engem is több irány foglalkoztak. Még van idő és tulajdonképpen válthatsz akkor is, ha elsőre nem jön be a döntésed - szánom amolyan nyugtatásnak, mert ő tényleg közelebb áll hozzá, mint én.
- Nem, akkor tényleg nem olvastam tőle. Talán majd egyszer - mosolyodom el kedvesen. Természetesen sajnálom őt amiért ilyen hatalmas veszteség érte, látszik, hogy hiányzik az édesanyja, de nem szeretném, ha Betti számára a szomorúság avagy a sajnálatom kényelmetlenséget okozna. - Rendben, meg fogom kérdezni - bólintok, kezem lendül magam mellé és a határidőnaplóm heti teendőihez hatalmas betűkkel kanyarintok egy B-betűt,  majd a kezemre egy csillagot. - Hogy ne feledjem - magyarázom meg a lánynak és térünk is át Hunorra. Kiszárad a szám. Mert bármennyire bántott meg, akkor is a legjobb barátom, ahogy Bettinek is. - Tudom, hogy rossz kedve van, Betti. Azért sem értem, hogy mire várunk? Tapsra? Nem érzem úgy, hogy nekem kellene odasétálni hozzá, de aggódom érte. Azért Diana feltámadását akkor sem várom meg, de még húznám - dőlök hátra. Hangom nem emeltem fel, csak néhol élesebb, ami nem is neki szól, hanem a durcás barátomnak, meg nekem. - Bocsánat - döntöm felé a fejemet. - Nem akartam hőbörögni - fonom össze magam előtt a karomat. - Rendes tőled, hogy segítenél - de elsőként nekem kellene átlépni a büszkeségem és tenni egy újabb próbát. Viszont igaza van és most nagyon rossz barátnak érzem magam. Mellette kell lennünk. Nem mintha ő annyira mellettem lett volna… Eldobott magától ő is. Halkan sóhajtok és Betitre nézek, mert ha ők legalább beszélnek, hátha megtudhatunk valamit a lánnyal. - Nem az a baja, hogy valakit, hanem konkrétan, hogy kit. Nem volt mellettem, nem tud nagyon sok mindenről és a sztereotípiák szerint el lett minden könyvelben a fejében - forgatom a szemem, majd térdemre simulnak kezeim. - Nem is ez a lényeg, hanem ahogy észrevettem magát is sztereotípiák szerint határozza meg. Azt hiszi van vele valami baj, Betti. És annyira ellentétek ő és a másik, hogy Hunor nem is tudom.. összehasonlítja magát vele? Úgy hangzott - tárom szét a karom, mert annyira megszeppentem, ahogy leteremtett akkor, csoda, hogy ezek elnyerték a figyelmemet. - Ha beszélnél vele, ezeket nem árt tudnod - nem is biztos, hogy máskülönben elmeséltem volna. Viszont ha Betti beszél vele, utána én is megpróbálhatom, ha magától nem somfordál oda hozzám. Tényleg fontos nekem. Csakhogy el is mondtam neki, és akkor is mit kaptam: hagyjuk. Akkor hagyja, ha majd úgy dönt, hogy nem "hagyná" akkor tudja hol talál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=834172#post834172][b]Harmat Betti - 2021.07.11. 21:54[/b][/url]

Halvány mosollyal az arcomon bólintok, ezzel igazat adva Améliának. Nem könnyű váltani, ha valamit elkezdtél, de a lehetőség valóban ott van. Ha pedig attól leszek majd boldog, hogy szakot váltok, akkor mindenképpen le kell majd győznöm a félelmeimet, és mást tanulni. Nem szabad, hogy a gyávaságom megakadályozzon abban, hogy szeressem azt, amivel majd keresni fogom a kenyerem. Pedig tudom, hogy nehéz lesz, hogy sok mindenben megakadályoztak már a félelmeimet, később pedig sokszor megbántam, hogy nem tettem meg valamit. Biztosan anya is félt, sőt, apa is, de én ezt sosem láttam rajtuk. A szüleimről kialakított idilli, gyermeki kép az, ami sokszor bátorít, ahonnan példát veszek.
Visszamosolygok barátnőmre, és arcomra hála is kiül.
- Köszönöm - bólintok aprót. Köszönetem félig a felajánlásának szól, féli pedig annak, hogy nem kezdett hegyibeszédbe arról, mennyire sajnál a szüleim miatt, és mennyire át tudja érezni, holott a legtöbben nem tudják. Sokkal többet jelent most nekem az, hogy látom rajta, tényleg segíteni szeretne nekem, még ha csak egy apró dologról is van szó. Érzem rajta, hogy mellettem akar lenni, ha nehéz valami. És bár még nem vagyunk olyan jóban, azt hiszem, ez egy sokkal mélyebb barátság lesz köztünk, mint elsőre látszott.
Aztán arcomról eltűnik a mosoly, ahogy egyre jobban belemegyünk a Hunor témába. A történet több darabját megismerve én is jobban kezdek aggódni a legjobb barátomért, pedig nem láttam eddig ennyire rossznak a helyzetet. Tudom, hogy nem könnyű neki, nem csak azokkal a problémákkal kell megküzdenie, amikkel a kortársainak. Ez még sem ad választ arra, miért volt annyire ingerült Amiéliával.
- Ugyan! Minden jogod megvan arra, hogy hőbörögj - nézek a szemébe együttérzően. - Ó! - Ez a reakcióm csupán a pontosítására, mert így picit világosabb azért. Talán pont azzal a személlyel van gondja?
Helyesnek tűnik a lány felvetése, bár szinte biztos vagyok benne, hogy nem csak a sztereotípiák azok, amik összezavarják Hunor önmagáról kialakított képét. Vajon Amiélia tudja? Neki elmondta már? Ha nem, nem volna helyes, ha a lány tőlem tudná meg. Pedig biztosan jobban megértené Hunort. Ha tudná, nem lenne ennyire sértett. Talán nem.
- Mindig is utáltam a sztereotípiákat - morgom halkan. De aztán már kérdezek is: - Szerinted úgy érzi, ő rosszabb, mint az, akit megkedveltél? - nézek rá ismét. - Valahogy meg kéne neki mutatnunk, hogy szeretjük, úgy, ahogy van - dőlök hátra aztán én is. Összeráncolt szemöldökkel gondolkodom, mit mondhatnék Hunornak, és azon is, mivel tudnám kicsit megnyugtatni Améliát. Mert Hunor titkát nem mondhatom el. Azt neki kéne, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=834986#post834986][b]Süveges Lili - 2021.07.29. 14:19[/b][/url]

Már egészen kezdett lemondani Lili arról, hogy a könyvein kívül bárhol máshol unikornisba fog botlani, és élőben, a saját szemeivel láthat egyet, mikor új reménysugár csillant fel előtte. Eddig csak követte a szóbeszédet, a pletykák után futva próbált rábukkanni egy ilyen csodás teremtményre, és nem is sejtette, hogy már egy ideje csak szórakoznak vele iskolatársai, akik jórésze tudott már fura megszállottságáról. Bencének egyszer meg is kellett mentenie egy csapat tűhegyes fogó apró teremtménytől az erdőben, de Lilkó kedvét még ez sem vette el. Az már annál inkább, hogy egy ideje nem hallott róla, hogy egyszarvú kószálna a Bagolykő szomszédságában álló erdőségben.
Amúgy sem volt túl sok ideje ezen agyalni, ha épp nem megbukni próbált, akkor edzett, vagy a barátaival lógott. Ha épp magára maradt gondolataival, azok pedig Marina és Lucas körül forogtak, az unikornisok pedig csak akkor jutottak eszébe, ha meglátott egy navinés címert. Viszont épp egy navinés volt, aki újra fellelkesítette érdeklődését a lenyűgöző teremtmények irányában.
Júliával évfolyamtársak voltak, így Lili könnyedén ráakaszkodhatott szegény lányra különféle házi feladatok és projektek kapcsán, és addig-addig csacsogott neki, míg felszínre nem bukott a téma köztük. És Lili így végre megtudta, hogy nappal egészen esélytelen unikornist látni. És attól, hogy éjszaka kilopózzon a kastélyból, nem sikerült eltántorítania a ténynek, hogy nemrég már megbüntette ezért Flóri bácsi. Ráadásul most tényleg a faház felé tartottak Júliával! De hát magaslesnek kiváló volt, nincs mit tenni. És ott nem kell a különféle állatoktól sem tartaniuk, szóval biztonságból várhatják a csodalény felbukkanását. A navinés lány még valami spéci unikosnis nasit is hozott magával, amit szét is szórtak a környéken, mielőtt felmásztak volna az ágak közt megbúvó házba.
Lili megpróbált a feltörő emlékeinek gyors megálljt parancsolni, miközben lepakolta holmiját az egyik hálózsákra.
- Kértem kölcsön egy fényképezőgépet is amúgy, bár fogalmam sincs, hogy kell használni. Meg hoztam sütit is! És sós perecet - sorolta tatyója tartalmát, miközben sorban ki is pakolta az emlegetett dolgokat. Aztán kíváncsian pislogott a másikra, hogy ő mivel készült az éjszakai lesre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835014#post835014][b]Vattai Júlia - 2021.07.30. 00:44[/b][/url]

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

Lili számomra olyan volt, mint a saját nyuszim. Nem édesgettem magamhoz, mégis mind a ketten valami furcsa okból kifolyólag abban a hitben voltak, hogy már, hogy a viharba ne tettem volna ezt. Igaz a levitás nem kérte, hogy simogassam, vagy követelte, hogy minden az ágyamban alhasson mellettem, viszont rengeteget csacsogott, úgyhogy egy lapon voltak mind a ketten.
Ezért is gondoltam, hogy most már ideje lesz mind a kettőnek kicsit letörni a szarvát. Elismerem, nem ez volt életem leggonoszabb cselekedete, az egyikkel egy éjszakát  nem voltam, a másiknak meg unikornis ígértem ami nyilván nem fog eljönni. Nem is akartam annyira kibaszni velük, csak kicsit visszaadni azt a sok fárasztó nyaggatást amit ezek ketten összehoztak egy év során. Majd jövőre is elhozom Lilit pacinézőbe, hogy újra leverjem az azévi sarat.
Meggymaggal süttetem néhány zabsüteményt, amit lilára festett, meg adott hozzá valami furcsa szagú eszenciát. Azért kellemetlen lett volna, ha Lili kapásból megállapítja, hogy ez süti. Ezeket jó Jancsi és Juliska módjára ( stipi-stopi Juliska ha már névrokonok vagyunk) elszórogattuk a faház körül, így legalább arról gondoskodtunk, hogy ha nem is unikornis de más kevésbé varázslatos lény erre tévedjen.
Szinte biztos voltam benne, hogy nem fog erre tévedni senki se aki megbüntessen, a suliból elindultunk lámpaoltás előtt, csöppet sem feltűnően retek nagy táskákkal a hátunkon, holnap pedig ajtónyitás után fogunk visszaosonni. A hülyebiztos kiruccanás.
- Na király, te gondoskodtál a kajáról én meg - ölembe vettem a táskám és kihúztam belőle a két üveg bort. Bizony anyukám, ha unikornist akarsz látni, nem lehetsz józan. Szerencsémre az ilyesmit nekem könnyen kiadják, van hamis személyim is, meg mellé hamis arcom.
- Illetve hoztam telefont ha segítséget kellene hívni, sose tudhatja az ember - vontam vállat azt is kipakolva. Ketten voltunk az egész erdőbe, alattunk nemsokára vadállatok fognak keringeni, jobb esetbe semmi más. Rosszabb esetekre tettem a telefont jól látható helyre, hogy Lili is el tudja érni ha előbb reagál, vagy ha csak ő tud már reagálni.
- Amúgy fingom nincsen hogyan kell használni azt a mugli izét, nem volt otthon ilyesmink. De azt tanácsolom tanulmányozd ki mielőtt megjön a paci, mert lehet csak néhány pillanatod lesz, hogy lekapd, ha pedig akkor ügyetlenkedsz talán soha nem fog unipaci fotó lógni a faladon - vontam meg a vállam a bor nyakáról lehámozva a borítást.
- Pohárba kéred vagy meghúzod?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835020#post835020][b]Süveges Lili - 2021.07.30. 14:14[/b][/url]

Semmi baja nem lenne a simogatással Lilinek, csak nem tudta, hogy azt is kérhetné a lánytól. Ahogy azt sem sejtette, hogy Júlia a nyuszijával egy szinten kezeli őt, habár a szőkét ismerve valószínűleg hízelgőnek találná a dolgot.
Abban viszont biztos volt, hogy mellette van a legtöbb esélye valóban látni egy unikornist, a navinés egészen szakértőnek tűnt a kis sütikkel, meg az egész tervével. Lilinek egy pillanatnyi kétsége sem volt felőle, hogy pontosan tudja, mit csinál, ennek megfelelően pedig rendkívül lelkes volt, és ha lehet, még jobban csüngött a másikon, mint máskor. Leste minden szavát, és még itta is őket, biztos, ami tuti. De hozott Júlia mást is, amit ihatnak, és bizony nem málnaszörpöt. Talán jobb is, még felbukkanna egy medve is, vagy ilyesmi.
- Hú, milyen felkészült vagy - ámuldozott Lili a telefonon. Neki is volt valahol, alighanem az ágya mögé csúszva lemerült állapotban, és persze eszébe nem jutott volna megkeresni. Persze szavai nem csak a mugli ketyerének, hanem a két üveg bornak is szólt. Szomjasok biztos nem lesznek.
A levitás előkotorta a maga hozta mugli kütyüt is, igaz, az mágikusan meg volt bűvölve, hogy mozgó képeket készítsen. De ettől még a működési elve nem tért el attól, ahogyan eredetileg megálmodták a varázstalan gyártói, de ez se segített rajtuk, mert közben Júlia is épp azt magyarázta, hogy nem ért hozzá. Lili forgatta, csavargatta, nyomkodta, aztán sikeresen az arcába vakuzott, amitől ijedtében hátra is tántorodott és seggre esett, miután megbotlott egy hálózsákban.
- Aaaau..! - nevetett, és felkászálódva odalépett a másik mellé. Nem látott poharat nála, de ha volt is, a kérdésből úgy sejtette, hogy azzal imponálna, ha csak simán meghúzná. Ezért aztán válasz helyett megragadta az üveg nyakát, érintve a másik ujjait is nagy sietségében, és ha magához kaparintotta, egyből szájához is emelte azt.
Nyelt pár kortyot, nem is ízlelgetve azt, pedig a nagyoktól úgy látta, a bort meg kell szakérteni, nem csak vedelni, mint vizet a sivatagban. De igazából most először ivott ilyet, szóval nem nagyon volt összehasonlítási alapja.
- Villogni már tudom, hogy kell vele, de az szerintem elijesztené az egyszervút - összegezte gyorsan az eddigi tudását a fényképezőgépről.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835094#post835094][b]Kőszegi Róza Amélia - 2021.07.31. 20:16[/b][/url]

Annyira rengeteget tud jelenteni, hogy mennyire ismered a másikat, hogy az elképesztő. Már akár az első találkozások alkalmával is. Pocsék emberismerőnek tartom magam, mert mindig igyekszem leolvasni a jeleket, cseppet sem értem az emberi érzelmek kavalkádját. Magamban sem, másokon sem. Mindig arra próbálok hagyatkozni amit eszem diktál, amit logikusnak látok, az pedig sűrűn igen fekete-fehér világot varázsol. Kevesen tudják beszínesíteni. Az a helyzet, hogy Hunor ezen kevesek közé tartozik, a szőkeség, aki miatt most Bettivel is itt ücsörgünk. Nem ismerem Harmat Bettit, de szívesen megtudnék róla többet, mert jobban hasonlítunk egymásra, mint én azt eleinte gondoltam volna. Őszintén mosolygok rá, ami ahogy neki, úgy nekem is folyamatosan tünedezik el. Bonyolult tinédzser barátságok. Még egy dolog, amihez nem értek annyira, mint szeretnék.
- Így gondolod? - kérdezek vissza, halkan sóhajtanék, de nem engedem meg magamnak. Inkább tisztábban felvázolom a dolgokat. Reakciójára csak bólintok és folytatom a beszédet, mintha kötelező lennem mondanom és mondanom, különben átkot szór rám. Remek. Kőszegi Róza Amélia és a szociális élet negyvedezredik rész. Csak bólogatni tudok arra, hogy mindig is utálta a sztereotípiákat. Velem sincs ez másképp és szerintem sokakkal, ugyanis mindenki be van valahogy skatulyázva, fel van címkézve. Erről beszélgettem Darya-val is és Hunorral is már első évben. Azt hittem itt nem lesz olyan komoly, mint a kugli suliban volt, de tévedtem. A varázslók és boszorkányok csak taktikusabbak és bár keménynek mutatom magam, sokkal könnyebben sértődök meg.
- Nem tudom mit érez, mert nem mondta el. Egy nagyjukkal ott hagyott - válaszolom automatikusan és bár úgy tűnhet nem gondoltam át, ki akartam mondani. Ki, mert senki mást nem érdekelheti és én elhiszem, hogy Bettit igen. Beszélnie kell Hunorral, ha egyszer engem kerül. Idióta az is. - Nem gondolhatja, hogy rosszabb. Azt hiszi, hogy aki tetszik a csúnya gonosz csábító, de nem ez a lényeg jelenleg - másra kell fókuszálnunk. Abban pedig biztos vagyok, hogy nem lehet Móric a rossz a történetben, mert akármilyen is, soha nem hagyott ott, mikor olyan téma merült fel köztünk. Akkor úgy éreztem, valahogy érti milyen vagyok, talán ezért is mertem megbízni benne, fogalmam sincs, nem értem magamat sem. De Hunorban is bíztam. Aki meg sem hallgatott, csak ott hagyott és még csak meg sem próbált megérteni. Nehéz ezen túllendülni, pedig az lenne az okosabb. Ezek után Betti mondatára hátrébb vetem a fejem.
- Ki fogunk találni valamit - bólintok végül és a visszatartott sóhajomat is kiengedem. A füzetem szélét pörgetem ujjaimmal. - A tanulmányaiban is segíteni kell majd. Pocsék az órákon, folyamatosan leszerepel - ezt Betti nem tudhatja, nem az évfolyamtársunk, de amit Hunor csinál a végén az évfolyamába kerülhet. - És, ha már itt tartunk a mágusjogom is borulhat, ha nem kezdek bele lassan - komolyan mondom, de a végére apró mosolyt küldök a barna felé. - Tanuljunk - biccentek a holmijára, majd fordulok sajátomhoz és folytatom a jogszabályok csodálatos kavalkádját kibogozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835111#post835111][b]Vattai Júlia - 2021.07.31. 22:51[/b][/url]

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

- Azt mondják nem olyan szelídek az unikornisok, mint amilyennek elsőre látszanak -vontam meg a vállamat. Hiszen ez így volt igaz a házunkra is. Sokan nem voltak azok a kedves kis lények, mint amilyenre elsőre tippelt volna az ember. Talán még nálam is sunyibb titkaik lehetnek. Na jó, azt mondjuk kétlem.
A kamerába nem tudtam neki igazán segíteni, mert én se értettem hozzá. Irónikus, mugli városba nőttem fel, mégsem konyítottam az ilyesmihez. Esetleg ha tv lenne vagy hasonló, minden háztartásban megtalálható tárgy ismerném, de az faluhelyen ritka volt mint a fehér holló. Helyette inkább addig kibontottam a bort, míg a lányt figyeltem, hogyan próbálgatja a ketyerét. A hirtelen vakura az én vállam is megugrott. Aztán ahogy a lány nevetni kezdett én is vele nevettem.
- na gyere, egy kis fájdalomcsillapítóra  - kuncogtam. Arra azonban nem számítottam, hogy Lili pohár nélkül nyal bele a borba. Sőt, nem is belenyalás ez, rendesen, emberesen meghúzta. Büszke pillantásokkal figyeltem, aztán elismerően megdöntöttem a fejem.
- Huha kiscsaj, nem is vagy te olyan ártatlanka mint elsőre gondoltam, igaz-e? - vigyorogtam tovább, közelebb hajolva hozzá, hogy ellopjam a bort tőle egy húzás erejéig. Azért nekem is kell egy kicsi üzemanyag, elvégre egész estés banzájról volt szó.
- Nem feltétlen különben - vontam meg a vállam elgondolkodva - igazából ha ugyanaz a reakciója lesz mint neked és popóra huppan, akkor bizony még időt is nyersz vele - somolyogtam. Nyilván tréfának szántam, meg amúgy se fog jönni erre semmilyen unipaci.
- No mutasd azt a kamerát - huppantam le a hálózsákomba törökülésbe, aztán rápillantottam - vagy telepedjünk rögtön az ablakhoz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835134#post835134][b]Süveges Lili - 2021.08.01. 15:36[/b][/url]

Igaz, hogy nem voltak szelídíthetőek, de veszélyesek csak akkor lehettek az unikornisok, ha fenyegetve érezték magukat. Mint a legtöbb vadon élő állat. Viszont a lányok társaságát köztudottan jobban megtűrték, és Lili, bár legszívesebben a nyakába ugrott volna egynek, tudta, hogy kénytelen lenne beérni azzal, hogy távolról csodálja őket. De a telefon ettől függetlenül nem ártott, hogy ott van náluk, elvégre számos más veszély is leselkedhetett rájuk, melyeket a szőke nem kezelt megfelelő komolysággal. Szerencsére a navinésnek több sütnivalója volt.
Ha pedig sütnivalója nem is, kész sütije volt Lilinek, amit sorban ki is pakolt miután meghúzta a borosüveget, és átadta azt a másiknak.
- Háát azt hiszem, nem - nevetgélt kicsit zavartan. - Flóri bá azt hiszem, ki is van akadva rám. Pedig nem is züllök annyira. Csak kicsiit.
Nem volt ő olyan rossz, de izgalmas volt játszani a tűzzel, tilosban járni, még ha igazából az egyetlen valódi szabályszegés itt talán csak az volt, hogy takarodó után kint vannak nemhogy a hálókörletük, de az iskola területéről is. Elvégre minden máshoz már elég idős volt, nagykorú, vagy mi a szösz. Csak ez ritkán jutott eszébe, sokszor még mindig gyereknek érezte magát.
Jót nevetett aztán, ahogy elképzelte a hátsójára csücsülő egyszarvút.
- Az viccesen nézne ki, de attól tartok, csak simán el fog futni, ha nem vigyázunk - mondta, és megrázva fejét, hogy még ráérnek, leült a lány mellé a hálózsákra.
Átnyújtotta a gépet Júliának, és ezzel újabb cserére is ösztökélte, szóval a bor ismét nála volt, és nem is vacakolt sokat, hogy újból belekóstoljon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835308#post835308][b]Vattai Júlia - 2021.08.03. 20:26[/b][/url]

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

- Akkor Flóri bácsi elfelejtette a tinikorát, igenis ilyenkor kell zülleni, hát mikor máskor ha nem a legszebb éveidben - vontam meg a vállam, közelebb hajolva, hogy egy tincset a füle mögé tegyek. Utána boldogan meghúzva a borosüveget. Amúgy nem valami trampli tablettás bort hoztam ám, attól még, hogy tinik vagyunk és egy faházba iszogatunk lehetünk igényesek is, a pénz pedig annyira nem akadály, azért elég jól tejelt az üzlet.
- Uh vehetek egy sütit? - pillantottam az egyikre a sok közül amit szépen kipakolt. Mivel úgyis tudtam, hogy a válasz nem lehet nemleges, így már ki is kaptam egyet és egyben a számba tömtem, hogy aztán nyammogva nyújtsam át a lánynak a bort, míg én a kamerát vettem a kezembe.
Lilinek dőlve kezdtem megvizsgálni a ketyerét, megforgattam, hümmögve belenéztem a kis lyukacskába, aztán a gombokon is végighúztam az ujjam, bár egyiket se nyomtam le.
- Hm soha nem láttam még ilyet - állapítottam meg, aztán újra belenéztem a kis lyukacsába és véletlenszerűen megnyomtam az egyik, a legnagyobb gombot. A fény felvillant aztán kialudt.
- Talán nem nyert -húztam el ajkaimat - nem mondott semmit az, aki kölcsönadta? Semmi kis iránymutatást?- sandítottam rá. Nem hiszem, hogy olcsó lett volna ez a nyenyere, így csak úgy odaadni tudatlan kézbe csak úgy semmi nélkül elég kockázatos dolognak tűnt. Én minimum egy órás továbbképzést tartottam volna mielőtt, kiadnék egy bonyolult kacatot a markaim közül kölcsönbe, ha viszont is akarom egyszer látni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835369#post835369][b]Süveges Lili - 2021.08.05. 19:19[/b][/url]

Fogalma sem volt róla Lilinek mostanáig, hogy ezek lennének legszebb évei, sőt, igazából rögtön el is bizonytalanodott, hogy most akkor az évei szépek, vagy ő a szép ezekben az években. A gesztus azonban, hogy egy tincsét elpakolta Júlia az útból, megmosolyogtatta, és el is pirult, úgy érezte, most épp bókoltak neki. Akkor mégiscsak ő a szép, ugye?
Viszont gondolatai tovább gördültek, és Flóri bácsit is elképzelte tininek, vagy legalábbis megpróbálta, és jót kuncogott a képen.
- Szerintem ő most is elég szép éveit éli, szóval nem tudom, hogy felejthette el - tűnődött hangosan, majd a kérdést hallva bólogatni kezdett. A feje majd lepottyant, pedig a navinésnek láthatóan nem volt szüksége a válaszára.
- Remélem fini. Hoztam sokfélét, hátha valamelyik túl édes neked vagy nem eléggé az - magyarázta, miközben a másik nekidőlve a fényképezővel kezdett matatni.
Lili érdeklődve figyelte ügyködését, egész addig, míg a gép nem villant egyet, amitől a levitás néhány pillanatra úgy elvakult, hogy csak foltokat látott, ráadásul azokat is homályosan.
- Szerintem most fotóztad le a lábadat - dörgölte meg szabad kezével szemét Lilkó, aztán visszapasszolta a bort, és átvette a gépet, hogy hátha majd az ő megszakértése segít. Persze nem gondolta komolyan, hogy így lenne, de meg kellett próbálni. Jóformán mindent így ismert ki, a puding próbája az evés elvet alkalmazta az élet minden területén.
Tekergetett valamit, ami úgy ráállt az ujjára és úgy találta, hogy ezzel ezt kéne csinálnia, aztán kattanást hallott, majd a pöcök vissza is ugrott a helyére.
- Valamit csináltam - mondta büszkén, majd elnevette magát. - Végül is, ha most épp elrontottam, az is valami, amit csináltam, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835373#post835373][b]Harmat Betti - 2021.08.05. 21:52[/b][/url]

Utálok én lenni a bíró, nem szeretek ítélkezni mások felett. Mégis sokszor sikerül megtennem. Most épp a legjobb barátom felett. Pedig lehet, egyszerűen csak rosszul közölte Améliával, amit akart. Biztos vagyok benne, hogy nem akart neki rosszat. Hiszen ismerem Hunort, Amélia nagyon fontos neki, nem akarna neki fájdalmat okozni, ha neki nem lenne valami baja. Biztos, hogy van vele valami, valami nagy, amit rejtegetni próbál, nem akar elmondani. Nem hiszem azonban, hogy pusztán az a személy jelentené a problémát, akit Amélia kedvel. Nem, ez valami nagyobb Hunorban.
- Igen, így - felelem minden kételyem ellenére. Sajnálom Hunort is, és neki is éppúgy szeretnék segíteni, de azt biztos nem jól tette, hogy elvágta magát valakitől, aki annyira fontos számára mint Amélia. Én is bosszankodnék a lány helyében, ha a legjobb barátom így rám borította volna a problémáját - kimondatlanul.
- Hm - húzom el a számat szomorúan. Nem tudok már mást mondani neki. Hunort nehéz megérteni, még nekünk is. Pedig talán az a két személy vagyunk, akik a legközelebb állnak hozzá a kastély falai között. Még sem tudunk választ találni arra, miért mondta, amit mondott és miért tette, amit tett. Pedig én azt gondolom, hogy ismerem minden titkát, a személyének minden részét. És még így is, rejtély az egész számomra.
- Ó, ne! - Megint valami, amiről a fiú nem beszélt. Persze, hogy nem. Nem fog elfogadni konkrét segítséget, hiába lenne rá szüksége. Lehajtom a fejem, és az én mellkasomból is kiszakad egy kétségbeesett sóhajtás. - Nem fogja hagyni, hogy segítsünk neki - suttogom magam elé, nem is igazán a mellettem ülőnek. Felötlik bennem az ötlet, hogy kérjünk segítséget Keserű tanár úrtól, de kimondani nem merem, nem tudom, Amélia mit szólna az ötlethez.
- Végül is, azért vagyunk itt - bólintok. Az én ajkaim is halvány mosolyra húzódnak, de inkább keserű az a mosoly, mint vidám. A kezembe veszem a mítoszokkal teli könyvet, és ismét elmélyedek az elolvasni való történetben. Legalábbis megpróbálok, de gondolataim nem tudják elengedni Hunort még egy ideig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835391#post835391][b]Vattai Júlia - 2021.08.06. 19:43[/b][/url]

Lili
Az unikornis les | 1 2
______________________________________________________

A válaszon elgondolkodtam, aztán megvontam a vállamat.
- Nem is tudom, szerintem Flóri bácsinak is voltak szebb évei, elvileg a felnőttek már nem tudnak annyit inni, meg sokáig kimaradni, mert olyanok lesznek másnap mint a zombik. Meg fogadjunk, hogy a csípője se forog már úgy, mint régen - fejtettem ki a véleményem, miután azonnal be is toltam egy sütit a számba.
- Fu hát sütiből minden mennyiség jöhet- bólogattam lelkesen, miközben már a kamerát forgattam és nézegettem. Valamit sikerült csinálnom, de fogalmam sem volt mit, esetleg elvakítani Lilit, aki ezután inkább vissza is foglalta egy bor ellenébe. Fair ajánlatnak találtam, szóval készségesen átnyújtottam, hogy megkaparinthassam a bort.
Figyeltem ahogy ügyködött, közben még betoltam egy sütit. Ez most valamilyen másfajta volt. Az összeset végig kéne kóstolni, hogy megállapítsam melyik a legjobb amiből enni kell.
Újabb kattanás, aztán Lili felvetésén hangosan felröhögtem.
- Ha elrontottad, hogy fogod lekapni az unikornist? - pillantottam rá. Bár kétlem, hogy ennyitől valamit el lehet rontani, akkor minimum füstölt volna nem? Esetleg nagyon nyekergő hangot hallatott volna, mint egy felrobbani készülő bomba. A gép azonban csendes volt. Végül is, ez is egy jele volt az elromlásnak.
- Amúgy miért akarsz ennyire nagyon unikornist látni? - mármint nyilván menő lehet unikornist látni, de ahogy lejött a levitás lány kicsit jobban mániákus ebben a témában, mint egy egyszeri mezei diák.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835394#post835394][b]Süveges Lili - 2021.08.06. 21:32[/b][/url]

Valószínűleg nem volt egyedül vele, de igen szemrevalónak találta házvezetőjét, hiába volt jóval idősebb nála. Lilit az ilyen akadályok még annyira se foglalkoztatták, mint másokat, és azok a mások is simán csillogó szemekkel néztek egy ilyen szép szál férfiút, mint a Flóri bácsi. Ennélfogva csakis a szép éveiben lehetett, bár a csípőjének mozgását még nem figyelte meg a szőke. De persze amúgy se figyelte túlzottan, mert tudta ő, hogy nem illendő.
- Te milyen sokáig tudsz kimaradni? És inni? - nézett jelentőségteljesen a borra, ami vagy nála volt épp, vagy Júliánál, vagy épp félúton, de annyi biztos, hogy nem maradt gazdátlan.
A sütit illetően biztosan nem fognak vitába szállni, Lili csak folytatta előzőleg megkezdett bólogatását, csak ezúttal már egyetértése jeleként. Sütiből nem lehet elég. Külön gyomor is van rá elvégre. Állítólag. Bár anatómia órára nem járt a levitás, szóval nem lehetett biztos benne.
Az ügyködését siker(telenség?) koronázta, és most kissé bizonytalanul forgatta a gépet, hogy vajon elromlott-e vagy pont, hogy most lett jó.
- Akkor majd lekapom a tekintetemmel, és a képzeletem fotóalbumába teszem a képet - bólintott Lili magabiztosan, de azért nagyon remélte, hogy lesz kézzelfogható bizonyítéka is, hogy végre látott egy igazi egyszarvút. Hogy megmutathassa az olyanoknak, mint a navinés is, akik nem értették, miért szeretne találkozni eggyel. Meg persze örült volna annak is, ha nem tönkretéve kell visszaadja a masinát.
- Hát mert.. - kezdte, de aztán eszébe jutott, hogy nincs rá kész válasza, nem ültette racionális, megérhető formába, amit érez a téma kapcsán. Szóval picit ezen pörgette a fogaskereket. - Nagyon ritkán látni unipacit. Nem akarják, hogy lássák őket, pedig aztán olyan ragyogó fehérek, hogy csodálom, hogy éjszaka tudnak maguktól aludni. Mármint érted, ha világos van, én nem tudok, mert a szememet szúrja a fényesség.
Kicsit eltért a tárgytól, de újból elkunyizta az üveget addig is. Kezdte kobakjában megérezni az ital hatását, bár csak akkor, ha mozgatta. Vagyis szinte folyamatosan, mert hol Júliára felé fordult fele, hol az ablakon túli fák irányába.
- Szóval tök nagy dolognak tűnik egy ilyen csodát látni, és biztos emlékezni fogok rá, amíg élek - mondta, tőle szokatlan komolysággal, csak hogy a következő pillanatban elnevesse magát. - Feltéve, persze, ha nem rúgok be nagyon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835420#post835420][b]Vattai Júlia - 2021.08.07. 15:43[/b][/url]

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835464#post835464][b]Süveges Lili - 2021.08.08. 12:01[/b][/url]

Az első három tanévében Lili kisangyal volt, ha nem számítjuk, hogy véletlenül belekontárkodott egy kapcsolatba. De valószínűleg nélküle is szétmentek volna előbb-utóbb, legalábbis ezzel nyugtatta magát. Viszont szerette volna kinőni kicsit az ártatlan kislány látszatát, talán lázadásból, talán azért, hogy végre őt is észrevegyék, ne csak Karolát, Bettit, és mindenki mást körülötte. Nem figyelt korábban arra, hogy nőies legyen, vonzó, szépen megfésült, vagy csinosan öltözködő, de azóta nem csak ezekre figyelt oda, de minél inkább próbált felnőttes dolgokat is csinálni. Amitől annak tűnik, és nem csak akkor, ha felmutatja a személyi igazolványát. Ebből pedig következett az ivás, mint a leglogikusabb és egyszerűbb lehetőség, hogy érettnek tűnjön. Persze butaság volt az egész, úgy ahogy van, aggodalmat is keltett egyesekben megváltozott viselkedése, de Lili ezt még nem igazán értette meg.
Szóval elindult ezen az úton, de a határait még nem egészen ismerte ki, szóval egy picit eltűnődött a kérdésen.
- Háát a legelső alkalommal hányás lett a vége. És elég hamar jött a késztetés - nevetett. - De utána jól voltam, nem aludtam át a kövi napot. Talán csak a felét. Nem is tudnák két napon át az ágyamban lenni! Te hogy csináltad? Ja, nem emlékszel!
Cserélgették tovább az üveget, és lassan kezdett is kiürülni. Gyorsan fogyott, jól csúszott, Lili finomnak találta, és el is kezdett kicsit aggódni, hogy mi lesz, ha kifogynak belőle, és az unikornis még sehol.
- Igen, de ez a legszeeeebb..! - áradozott kissé bárgyú vigyorral, és kuncogva válaszolt Júlia ígéretére is: - Köszönöm, majd elraktározom az emlékét, ahogy elmeséled, hogy mire nem emlékszem!
Tényleg már csak pár korty volt a borból, bizonyára a navinés is észlelte ezt, felvetésére pedig Lili bólogatni kezdett.
- Jóó, csak közben ne felejtsünk el kinézni az ablakon néha - ahogy ezt kimondta, gyorsan ki is kémlelt, mert mióta leültek inni, erre még nem is került sor, azóta pedig ha erre járt volna egy unipaci, már mind az összes elemózsiát felfalhatta. - Még sosem játszottam kettesben azt amúgy, de mindent is ki kell próbálni egyszer.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835783#post835783][b]Vattai Júlia - 2021.08.16. 00:30[/b][/url]

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

Felröhögtem a lány szavain, ez konkrétan beszólásnak számított már.
- Te Lili! - mordultam fel, de az ajkamon hagyott vigyor minden élet elvett, amit nem is bántam. Ugyan egy harapással megtorolható lett volna, ezt inkább félretettem, s helyette meghúztam az üveget, mielőtt visszaadtam volna neki.
- Ugyan, mire valók a barátok - ha nem arra, hogy széjjel szívassák a másikat. Közben fogyott a bor, nőtt a hangulat. Az ötletem hirtelen jött és tökéletesen random volt, ezért hát én sem vállaltam érte garanciát.
- Nézzed, nézzed, ha akarod a fényeket is lejjebb vehetjük, hogy a fényes szőrű pacid jobban csillogjon és fel tudjunk rá figyelni - valamennyi fény nyilván kellett, azonban tökéletes elég volt annyi, amennyivel elláttunk az üvegig meg esetleg egymásig.
- Én se, fogalmam sincs, hogy mennyire fog működni. Valószínűleg ki kell hagyjuk a csókold meg-es kihívásokat hacsak nem akarsz tőlem kapni - viccelődtem átnyújtva a lánynak az üveget az utolsó korty borral. Bezony, igazi megtiszteltetés volt, meg a részemről is egy óriási zsáknyi cukorborsóság. Talán abból jött, hogy lassan becsiccsentettem és ilyenkor mindig sokkal előzékenyebb vagyok. Ez az első fázis, utána mennek szépen lassan lefelé a dolgok, de a fordulópont valahol az asztalon táncoló Júlia szakasznál szokott bekövetkezni, ami már a részegségen is túl van, így olyasmitől nem aggódom, hogy Lili előtt kimutatnám a fogam fehérjét.
Ugyan egy pillanatra elgondolkodtam milyen reakciót kapnék rá, ha tudná, hogy kivel jött el éjszaka, kettesben az erdő közepére.
- Na kiittad az üveget? - pillantottam rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=835919#post835919][b]Süveges Lili - 2021.08.19. 16:18[/b][/url]

Nem akart ő beszólni, azt se tudta, hogy kell igazán, de aztán ő is elnevette magát a másikkal együtt, érzékelte, hogy annyira mégse lőhetett túl a célon.
- Én! - vigyorgott lelkesen, mint aki büszke a nevére, meg hogy az hozzá tartozik.
Unipaci egyelőre nem volt sehol, de a fényeket kicsit tompították mindenesetre, és elméjüket is a borral. Nagyon jól fogyott, rövidesen pattinthatták fel a másodikat is, hacsak nem akartak szünetet tartani.
Míg Lili emésztgette, hogyan is tudnának felelsz vagy merszt játszani, az üveget egyensúlyozgatva, és Júlia szavait hallva az jutott még eszébe, hogy mást is játszhatnának akár.
- Majdnem olyan lenne, mint üvegezni. Vagy magadat forgatod ki... - mondta, és letéve a földre meg is lökte a boros palackot, hogy az egy-két kört leírva végül Lilire mutasson - ...igen, így, és akkor újra kell pörgetni, míg végül máson nem állapodik meg, de.. érted, nincs túl sok variáció - nevetgélt.
- Mondjuk imádok csókolózni - tette még hozzá lankadatlan mosolygás közepette. Teljesen a fejébe szállt az alkohol, viháncolt össze-vissza és nem bírt nyugton, egyenesen ülni. Mocorgott, a nyakát nyújtogatta, hátha meglát odakint valami fényes foltot, és közben szórakozottan matatott maga körül.
Kicsit lassan kapcsolt, de aztán felemelte újból kettejük közül az üveget és meglötyögtette.
- Még egy korty - jelentette, nem sejtve, hogy a navinés tudta jól, hogy mennyit hagyott neki, de aztán gyorsan el is tüntette azt. És nem varázslat volt, a pálcája a tájkája mélyén pihent.
- Éééés.. felelsz vagy mersz? - ragadta magához az elsőbbséget, már ha a másik hagyta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836055#post836055][b]Vattai Júlia - 2021.08.21. 22:38[/b][/url]

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836079#post836079][b]Süveges Lili - 2021.08.22. 17:15[/b][/url]

Vett el és tömött magába Lili is sütit, pofizacskója egész kidudorodott, de amíg Júlia vázolta az elképzeléseit, a szőke nyugodtan elnyammoghatta zsákmányát. Volt elég, így nem sajnálta a másiktól, sőt, örült, hogy ennyire kedvére van a finomság.
Néhány morzsa azért kipotyogott a szájából a földre, mikor újból megszólalt, de nem zavartatta magát nagyon.
- Ha hercegnő lennék, tudnék énekelni is, mármint szépen, és a hajam sooookkal hosszabb lenne, és azon keresztül tudtál volna ide feljönni - bólogatott, aztán elgondolkodott egy pillanatra. - Mondjuk nekem attól még ugyancsak az uncsi lépcsőket kellene használnom. Sőt! Ha hercegnő lennék, tettethetném magam macskafülecske halott macskafülecskének is - ujjaival mutatta is az aposztrofokat - És úgy várhatnék az igaz csókra, ami feléleszt.
Ez persze elég nyakatekert módja volt annak, hogy valakivel csókolózzon, úgy sejtette, egyszerűbb módja is akad, csak ha már témában voltak, meg kellett említse. Leginkább azért, mert kezdett az alkohol beszélni belőle, és már abba se tudta lényegében hagyni a vigyorgást.
Egy hupsz is elhagyta ajkait, ahogy a borfoltos földre pillantott. Szerencsére annyi esze még maradt, hogy ne akarja onnan felnyalogatni, mert hát ki tudja mi mindent csepegtettek már itt szét. És hát volt még egy második üvegjük is, amivel már szemezgetni is elkezdett. De aztán pillantását a navinés lányéba fúrta inkább, hiszen bátor volt, merni kívánt valamit, és Lilin volt a sor, hogy kihívja őt.
- Nem meeersz... kivonyítani az ablak-ooo-n! - nevette el magát a végére ismét. Még dőlingélt is ültében, mint egy eszelős.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836150#post836150][b]Vattai Júlia - 2021.08.24. 21:14[/b][/url]

Lili
Az unikornis les | 1
______________________________________________________

- Igen, aztán reggelig fonogatnám a hajadat csajos pizsiparti címszó alatt - kuncorogtam. A következőkön felvetésre szélesen elvigyorodtam.
- Csak szólj, mikor játsszam a szőke herceget - kacsintottam rá. Sok pasival voltam már ahhoz, hogy tudjam, hogyan kell játszani az ő szerepüket is. Sőt, valószínűleg kibebaszott jó szerető lennék, mert pontosan tudnám, hogy mi kellene egy nőnek, míg ők csak sötétben tapogatóznak, marha messze az igazságtól.
Kicsit kibambultam az ablakon, s mikor visszanéztem a lányra összevontam a szemöldököm. Valamit bűvölt, de az nem a kint nem legelésző unikornis volt. Követtem tekintetét, aztán óriási mosoly terült szét ajkamon.
- Oh, bontsuk fel? - kérdeztem, de a választ meg se várva nyúltam oda és vettem az ölembe. Közben Lili pörgetett. Minő meglepetés engem talált meg. Nyilván mertem. Csak a töketlenek felelnek. A gyengék, a beszarik. A gyenge, beszari, tökkelütöttek.
Felröhögtem a kihívásra. Átfutott agyamon, hogy lehet nem kéne. Mégiscsak pirosban járunk meg minden, ha pedig bárki van a közelében aki nem fogyatékos meg tudja különböztetni a részeg diákok vonyítását az erdőben nem honos farkasokétól. Aztán úgy voltam vele leszarom. Leszedtem az ölemben heverő üveg nyakáról a borítást, kiszedtem a nyitóval a dugót belőle és jól meghúztam. Ezután felálltam és marha nagy lendülettel kidugtam a fejem az amúgy is kitárt ablakon.
- AAAAAAAÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ - vonyítottam hosszan kitartva az ú-t aztán röhögve sétáltam vissza.
- Ha ránk találnak téged küldelek ajtót nyitni te lyány - fenyegetőztem a borral amit utána beleejtettem az ő ölébe vagy kezébe, attól függ mennyire volt ügyes Lili.
- Oké, most én jövök. Felelsz vagy mersz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836422#post836422][b]Süveges Lili - 2021.08.30. 19:51[/b][/url]

A hangulat máris kezdett a tető fokára hágni, bármit is jelentsen ez, és Lili ennek megfelelően kacarászott, és nevetett, meg néha kuncogott is, ahogy a helyzet épp megkívánta. A fonogatás ötletére pedig még a szeme is anime kislányokat megszégyenítően felcsillant, csak aztán eszébe jutott, hogy a húsz méteres haja csak feltételes módban létezik, így a reggelig tartó fonása is csak a kobakjukban jöhet létre.
- Szerintem naaaagyon elfáradna a kezed reggelre - tette azért hozzá mindettől függetlenül, teli szájjal vigyorogva. És tényleg teli volt sütivel, de a szó másik értelmében is fültől-fülig ért szinte a mosolya.
Annyira kezdett megcsúszni a realitás talaja alatta, hogy ha amúgy eszébe is jutott volna komolyan venni az ajánlatot, most csak hangosan kacagott rajta, és senki és semmi sem tántoríthatta el tőle, hogy belemenjen a játékba.
- Az is sorra kerülhet még - célozgatott a játékra, melyben aztán először csak arra vette rá, hogy kivonyítson az ablakon.
A kérdést, hogy bontsák-e a következő üveget, igazából meg sem kellett válaszolnia, mert már pattant is a dugó, és miután Júlia átment farkasba, Lili is alaposan meghúzta azt. A feje súlyát most már elég jól érzékelni tudta, ahogy a legkisebb mozdulattól is kilengett kissé egész testében. Úgyhogy egy párnát nyomott a falnak, és inkább annak dőlt, és úgy viháncolt még néhány pillanatig az előbbi előadáson.
- De hát olyan fenyegető a hangood, szerintem neked kéne menned - mondta, aztán csuklott egyet, ezzel is igazolva állítását.
Összeszedte magát kissé (ki is egyenesedett, hogy ne a falon elfolyva válaszoljon), és visszaadta az üveget, miután újabbat kortyolt.
- Fe-le-lek! - döntött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836627#post836627][b]Vattai Júlia - 2021.09.05. 22:12[/b][/url]

Lili
Az unikornis les |
______________________________________________________

A kijelentésre, hogy bizony reggelre elfáradna a kezem megvontam lazán a vállamat.
- Majd ahol elfárad a kezem ott levágom a hajad és akkor ott lesz a vége - jelentettem ki egyszerűen, mint a legnyilvánvalóbb módszert egy vonás befejezésére. Közben figyeltem a lassan hörcsöggé változó pici levitást.
A második bor is kibontásra került, ha már elhoztam idáig, akkor igyuk is meg alapon. Először én húztam meg, hogy bátorságot gyűjtsek a kajabáláshoz, vagy inkább józan észt veszítsek, mert amúgy ilyen stratégiai hibát normális ember nem művelt ha titokban akarta tudni magát az éjszakára.
A kijelentésre rámeredtem, aztán a csuklásnál felröhögtem.
- Hát már most megártott? - kérdeztem rá, igaz én is éreztem már a hatást. Fejem kicsit nehezebb lett, vérem forrni kezdett, energiával töltve fel testemet. Rohanni akartam, sikítozni, nevetni és táncolni. Egyelőre azonban csak álltam a fal mellett vele szemben és vigyorogva figyeltem mennyire kis bohóc lett. Szinte folyékony halmazállapotúra itta magát. Apropó folyékony.
- Pisilnem kell - jelentettem be, míg húzta az üveget, a következő kérdésemre pedig az uncsi felelek választ adta.
- Hm jól van, mit kérdezzek akkor? - gondolkodtam el, aztán kihívóan ráemeltem tekintetemet - Most épp ki a crushod Lili? -kérdeztem rá. Az ilyesmi mindig mókás. A pironkodás, hebegés-habogás. Ezeket imádtam nézni egy emberen. A zavartság mulattatni szokott, Lilinél meg amúgy se tudom, kikkel szokott barátkozni igazából így a hasznosat a kellemessel vegyítettem, amikor feltettem a kérdést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836677#post836677][b]Süveges Lili - 2021.09.07. 20:08[/b][/url]

Látványosan eltátotta a száját Júlia megoldásán, és félig-meddig most már inkább örült annak, hogy csak elméleti a rapunzeli haja, és nem kell sírógörcsöt kapnia, amiért a navinés megunva a fonogatást, inkább új véget vágott neki. Azért, függetlenül attól, hogy a valódi haja nem volt a képletben most, védekezően két marokra fogta azt.
- Kééépes lennél? - kérdezte, és újabb agyvihar tört ki kobakjában, amint elképzelte Júliát, amint tele van aggatva mindenhol apró kis képekkel. Portrékkal, meg tájképekkel, meg absztrakt dolgokkal. Úgy képes lenne.
Megrázta a fejét, részben azért, hogy kiverje belőle a képes gondolatokat, másrészt, hogy jelezze Júliának, hogy nem, dehogy ártott meg. Mivel ez úgy nézett ki, hogy közben egyszer bele is verte a kobakját a falba, nem volt túl meggyőző, főleg, mert észre sem vette a dolgot, csak a koppanás volt pár pillanattal később gyanús.
- Neeem, dehogy ártott! Tök jól vagyok! - És ez igaz is volt, mert nagyszerűen érezte magát, nevetett, kacarászott szüntelen, kivéve mikor épp az ajkaihoz emelte az üveget.
Aztán ahogy újabb kortyok gördültek le torkán, rádöbbent valamire.
- Nekem is.
Ha Júlia nem mondja, talán fel sem tűnik neki, csak mikor már nagyon késő, de így is érezte, hogy ha feláll, akkor össze kell szorítania majd lábait. Lehet egyszerűbb lenne fel sem kelni? Nem, az biztos nem jó megoldás. Vagy mégis?
Mindenesetre mielőtt dűlőre jutott, megkapta a kérdését, mert hát azt választotta, hogy felel. Először persze nem értette, mert nem volt túl jó angolból, főleg, ha váratlanul bukkant fel egy idegen nyelvű szó az amúgy magyar szövegkörnyezetben, de aztán némi pislogást követően nevetésben tört ki, vagy inkább folytatta az előzőt.
- Vaan az az unikol.. unikro.. unikornistáskád..társad, Lucas. Na ő! Már sokat csókolóztunk is, csak azt hiszem, nem jár-járunk. Vagy de. Meg kéne kérdezzem. Ő egy hülye majom amúgy. De van még más is, képzeld! Mari-na! Marina Bali.. Darik! Lehet kettő..? Tuti. Vagy nem? Nem tudoom.
Még mindig nevetett, de volt valami kis hisztérikusság is már mögötte. Nem valószínű, hogy azért, mert sürgős dolga kezdett halaszthatatlanná válni, de bizonyára rásegített az is, mert most már fel kellett állnia. Ami azért nem ment egykönnyen.
- Menjünk virágokat locsolni, és közbeen merhetsz valamit - állt elő a nagyszerű ötlettel. Hacsak nem felelni akart most a másik. Azt még könnyebb is guggolva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836916#post836916][b]Vattai Júlia - 2021.09.14. 23:35[/b][/url]

Lili
Az unikornis les | 1
______________________________________________________

- Szerintem magadtól is tudod a választ - vigyorodtam el, ujjaimmal egy ollót imitálva. Különben valószínűleg tényleg megtettem volna. Miért izgatna engem mások haja?
A kérdésre a lány tagadott, de a feje ami a falon koppant eléggé hiteltelenné tette az előbbi mozdulatot, halkan kuncogtam egyet a szerencsétlenségén, aztán mikor a szavak is jöttek mellé bólogattam erősen.
- Persze, persze - helyeseltem mint a kisangyal. Arra, hogy kiderült neki is kell pisilnie elmosolyodtam, úgy tűnt, amíg világ a világ a nők csoportosan fognak wc-re vonulni, legyen az iskolai mosdó vagy faház melletti bokor.
Úgy voltam vele, hogy gyorsan kérdezek valamit, aztán elballagunk lefele, s mikor el is kezdte magyarázni, hogy van valami navis kölyök, csak bólogattam, hogy jóvan, jóvan, legyen, tudja a fene, hogy ki ez a gyerek. Arcra ismertem csak, de se nem volt túl jó, ahhoz hogy kirívó legyen, se nem volt túl rossz, ami a magatartását illette. Azután jött a fekete leves. Darik. Bassza meg. Meglepetten pillantottam rá. Ugye csak viccelt? Darikot kedvelte? Egy pillanat volt csupán a kizökkenés, a döbbent arcot felváltotta a magabiztos vigyor. Csak magamba ragadtam le itt. Végignéztem a lányon. Nem volt rossz bőr. Az arca szép volt, az alakja átlagos de teljesen okés. Alapjáraton leszartam volna mindezt. Sose tekintettem rá úgy, mint valakire akit ágyba akartam vinni. Talán azért mert úgy viselkedett mint egy lökött ragacska,  az ilyeneket meg automatikusan kerüli az ember, vagy mert túl ártatlan volt ahhoz, hogy szexualizáljam. Azonban mindennek vége szakadt a Darik szó kiejtésével.
Szóval ez a kis szőke lenne Darik esete? A pici, cuki lányokat szereti? A kis ártatlannak tűnő mosolyukkal igaz? Négykézlábra emelkedtem,hogy leküzdjem azt a néhány lépés távolságot ami elválasztott minket, leültem mellé, elég közel, és az üvegért nyúltam,azonban a nyak helyett az ujjaira tettem kezemet. Végigsimítottam rajtuk, úgy vettem át a palackot és húztam meg. Ha Lilire valóban szemet vetett Darik, akkor Lili az enyém lesz.
Csendben figyeltem ahogy felállt, közben letettem az bort a párkányra.
- Legyen - egyeztem bele. Úgy éreztem hiába a majdnem egy üveg bor, a fejem teljesen kitisztult. Meg akartam szerezni Lilit. De nem úgy, mint ahogy egy farkas akar felfalni egy nyulat. Éhség csillapításból, szükséglet kielégítés céljából, hanem úgy, mint ahogy macska fejez le egy egeret, játékból. Erőfitogtatásból.
Lilit előre engedve léptem ki a faházból a hozzá tartozó erkélyre. A hold kirajzolta az erdőt. Csodálatos éjszakánk volt és ennél csakis jobb lehet. Mielőtt lement volna a lány megragadtam a kezét.
- Várj! - súgtam, aztán magamhoz húztam csípőjénél fogva és hátulról füléhez hajoltam.
- Mielőtt lemegyünk muszáj elmondanom valamit - súgtam, mintha iszonyat fontos lenne az, hogy halkak maradjunk.
- Nem hiszem, hogy van valóságalapja, de olyan sok diáktól hallottam, hogy jobb ha téged is figyelmeztetlek

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836960#post836960][b]Radetzky Médi - 2021.09.15. 20:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1099&post=836992#post836992][b]Szécsi Dominik - 2021.09.16. 19:12[/b][/url]

Szokás szerint elfelejtettem hozni magammal mindent is, leszámítva azt a zacskó mindenízű drazsét, amit még indulás előtt fél órával dugtam a zsebembe. Pedig volt nekem is hátizsákom, és bele is dobáltam néhány holmit, csak épp elfelejtettem magammal hozni, amikor elindultam a nagy sötétbe. Pálcámmal világítottam az utat a faházig, majd mikor láttam, hogy még nincs sehol Médi, úgy döntöttem, hogy felmászok a faházba, és addig is, kényelembe helyezem magam. És naná, hogy odafönt jöttem rá arra, hogy még csak egy pokrócot se hoztam magammal.
Míg várakoztam, körbenéztem fönt, hátha akad ott valami elhagyott holmi, de néhány porcicán és egy kis csokipapíron kívül másra nem leltem, ezért visszamásztam lentre, s odakint várakoztam Médire.
 Szerencsére túl sokat azért nem kellett nélkülöznöm, mert a lány hátizsákkal jött, úgy ahogy mindig is, biztos is voltam benne, hogy most sem hagy majd éhezni. - Médibébii, jó hogy végre itt vagy. Klassz lenne, ha felbukkannának, most nincs sehol felhő, jobban fogjuk látni, ha jönnének - bólogattam, aztán pillantásom fel is vezettem az égre. Ez az Ufo mánia nem tudom, hogy honnan jött, talán még gyerekkoromban hallottam erről a sztorikat, meg aztán sokat olvastam arról a titkos bázisról a sivatagban. Mindig is érdekelt a téma, és hittem is, hogy tuti kolbászolnak fönt idegenek, csak kérdés, hogy mikor is járnak erre. Voltak, akik emiatt hülyének néztek, ezért az utóbbi években nem is hangoztattam a dolgot, Médivel viszont más volt a helyzet. Ő szintén úgy hitt bennük, mint  én, s ketten lelkesedtünk ezért a dologért.
- Szerintem téged nem vinnének magukkal, túl sokat dumálsz, és kiborítanád őket - szúrtam oda egy szemtelen vigyorral, aztán letelepedtem Médi mellé és szemügyre vettem a nasit, amit magával hozott.
- Te vagy a megmentőm, rohadt éhes vagyok - nyújtóztam is az egyik szendvicsért, s  már tömtem is magamba a finom falatot.
- Hmmmmm majonézessajtossonkásimádom - motyogtam a nagy nyammogás közben.
- Férjurad nem röhögött, hogy megint Ufólesre jössz? - kérdeztem, meg kicsit azért cukkoltam is, mert ugyan nem volt a férje, de na, egyszer majd úgyis az lesz.